Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

1 Együttműködési szerződéinek esz olvasókért Látogatás a rétsági könyvtárban Most is kiállítás fogad ben­nünket, mint már annyiszor. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére készítették könyvekből, forradalmi plaká­tokból. A rétsági nagyközségi-járási könyvtár hosszú évek óta foly­tat eredményes, figyelemre méltó tevékenységet. Például, amikor megyeszerte a könyv­tárak látogatottságának csök­kenéséről, okairól vitatkoztunk, akkor náluk szó sem volt erről. Évről évre tudatos, jól szervezett munkával érik el apró, de nagyon fontos sike­reiket. Csáthy Albert módszertani könyvtáros ritka igyekezettel hozza elő a különböző doku­mentumokat, feljegyzéseket, s enged beléjük bepillantást. Tehát most sincs „titkolnivaló- jük”. Az adatok a november 8-i állapotot tükrözik. Ekkor a könyvtárnak 1006 olvasója volt, s 16 800 kötetet kölcsö­nöztek. — A múlt évben — ma­gyarázza a könyvtáros, hogy a szemlélő számára is érthetővé váljanak a számok — 1083 olvasónk volt, s 20 500 kötetet kölcsönöztek. Ha a jelenlegi eredményeinket hasonlítom ehhez, akkor azt mondhatom, valamivel jobban állunk, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanakkor az évből még csaknem két hó­nap hátravan... A' statisztika alapján úgy tűnik, minden korosztály és minden társadalmi, foglalko­zási réteg szívesen forgatja az itteni könyveket. Az összes olvasók közül 563 a nő, 368 a tizennégy éven aluli gyermek. Az idén eddig 164 munkás és 19 szakmunkástanuló iratko­zott be. Az egész egyhatoda. Szép arány. — Évenként körülbelül 20— 25 fővel gyarapodik nálunk a munkásolvasók száma — mondja a módszertani könyv­táros. — Miben látja ennek ma­gyarázatát? — Mindenekelőtt abban, hogy szoros, élő, eleven kapcsola­tot tartunk fenn az üzemek szocialista brigádjaival, s az üzemek vezetői érzik a munka fontosságát és feltétlenül tá­mogatnak bennünket. 1973 óta minden évben együttmű­ködési szerződéseket kötünk a legkiválóbb brigádokkal. Eb­ben az évben öt újabbal, úgy­hogy ma 32 brigáddal van szerződésünk. Rendszeresen tájékoztatjuk őket rendezvé­nyeinkről, meghívókat, szük­ség szerint ajánló bibliográ­fiákat küldünk nekik, könyv­kiállításokat rendezünk üze­meikben. Sőt, előfordult, hogy helyben még könyveket is árusítottunk. A könyvtár egyik legfonto­sabb feladatát, a munkásmű­velődés segítését, a munkás­olvasók számának gyarapítá­sát tehát sikerrel látja el. Mi jellemzi másik fő területét, a nemzetiségi lakosság könyv­tári ellátását? — A megyében ezzel a fel­adattal kizárólag a mi könyv­tárunk foglalkozik — mondja Csáthy Albert. — Nemzetiségi könyvállományunk tulajdon­képpen három forrásból táp­lálkozik. Egyik: Nógrád és Pest megye együttműködése révén a szentendrei könyvtár letéti anyaga. Másik: a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának rendszeres be­szerzése. Harmadik forrás a pozsonyi Akadémiai Könyv­kiadó, mely évente körülbelül 15—20 ezer forint értékben küld ajándékot a legfrissebb kiadványokból. A letéti és a saját könyv- állománnyal együtt a szlovák és német anyanyelvű lakosság közel 5000 kötet könyv között válogathat. S valamennyi köz­ség saját állománnyal is ren­delkezik, mintegy 100 kötettel. A nemzetiségi olvasási kultúra tárgyi feltételeivel nincs tehát gond, inkább az olvasással. A jövőben növelni kell az olva­sók számát, a kikölcsönzött könyvek mennyiségét. Ebben segíthetnek továbbra is a nemzetiségi író-olvasó talál­kozók, melyeket az idén , hét községben rendeztek meg. Jö­vőre már az egész megye te­rületére szeretnék megszer­vezni ezeket a rendezvénye­ket. A szabadság katonái Jurij Ozerov színes szovjet filmeposzának első két részét a múlt héten mutatták be Salgótarján és Balassagyarmat pre­mier filmszínházai. A szocialista országok nemzetközi ösz- szefogásával készült nagyszabású filmalkotás befejező két részét, melyek Csehszlovákia, Magyarország és Románia A könyvtárosok jó munká­ját dicséri az is, hogy az ál­talános és középiskolával, a diákotthonnal gyümölcsöző munkakapcsolatot alakítottak ki. Két-két könyvtáros őrs és Kincskereső klub műkö­dik az intézményben, a kö­zépiskolások külön órákon is­merkednek a könyvtárosi munka tennivalóival. A jövő feladata lenne, hogy az együttműködési szerződéseket a járás iskoláival is megkös­sék, s a falvakban is műve­lődő kisközösségeket hozzanak létre, színvonalas rendezvé­nyeket szervezzenek a ,szá- rhukra. Színes, sokrétű, tartalomban és formában gazdag munkát végez a rétsági nagyközségi­járási könyvtár három dolgo­zója. Olykor talán még az erejükön felül is vállalnak, s a helyi munka mellett keve­sebb idő jut a területre. E gond — mint hírlik — rövi­desen megoldódik, újabb könyvtárossal gyarapodik az intézmény. S akkor bizonyára még szebb eredményekről le­het majd számot adni. felszabadításáról szólnak, november 17—18-án a balassagyar­mati Madách, november 21—23-án a salgótarjáni November 7 Filmszínházban vetítik. A magyarországi részben lát­hatják a nézők többek között Újlaki Károlyt, Kovács Ká­Remete László: M agyar a Nagy Októberről (4.) ______ i'*** If;' * IA PVA D AD 07 Ár '** life® tiÄl MM :i£ Jb 5*2 um» km I ; "a»' A fővárosi nagysajtó egyes esetekben szenzációs tálalású tudósításainál a vidéki újsá­gokban megjelent első, 1917. november 10—11-i vezércikkek bizonyéra hívebben tükröz­ték a Nagy Október győzel­méről érkezett hírek hatását. ..Hányszor voltunk úgy, amióta ez a háború tart, hogy azt hittük: itt a béke. Sokáig! úgy gondoltuk, hogy nagy győzelmek méhéből születik. Győztünk Európa minden harcterén, olyan diadalokat arattunk, amelyek elhomályo­sították a legvérmesebb re­ményeinket. De a béke nem született meg, diplomáciai tárgyalásoktól, szocialisták kongresszusától, királyok bé­kenyilatkozatától, parlamen­tek belátásától, országok éhez- tetésétől vártuk a békét. Ezek azonban csak csalóka lidérc- fényei voltak a békének... A háború úgy elárasztotta a vi­lágot, mint a Föld őskorában valami tengerjárás. Ezt nem lehetett valami kicirkalma- zott csatornákkal levezetni. Ennek levezetéséhez valami elementáris átalakulásra, va­lami kiszámíthatatlan erup- cióra van szükség. És most az egész világ úgy tekint Oroszország felé, mint ahogy süllyedő és keletkező szigetek, kitörő vulkánok fe­lé szokott figyelni” — a Móra Ferenc szerkesztette Szege­di Napló névtelen szerzőjétől valók az idézett sorok. Ugyanezen a napon, 1917. november 11-én egy másik vidéki újság, a Krassó—Szöré­nyi lapok így értékelte az új forradalmat: „Most tört ki valójában az igazi forradalom, amilyennek az elsőt akartuk volna... Az orosz nép, mint a béke megindítója, most lett igazi nagyhatalommá, a béke nagyhatalmává”. „Remeg a toll, amikor eze­ket az izzó eseményeket szá- guldva papínra veti” — olvashatjuk az Aradi Újság november 10-i számában, ahol a szerző így méltatta a histó­riai változást: „Az orosz nép végre lerázta utolsó bilin­csét is. A bolsevikok forradal­mát a feltétlen békevágy és a kivívott szabadságnak őszin­te megbecsülése idézte elő... Oroszország újjászületett a háború alatt s élvezni akarja rettenetes véráldozatainak ál­dásait. Az egész világ tiszte­lettel fog nézni a kelet óriásá­ra, amint a bűnök és tévedé­sek halma felett az igazi de­mokrácia új életre berendez­kedik”. „Megbódult a lélek és a szív, ujjongva éledt újjá, az elszál- ló hit és a haldokló remény lelkezve tértek meg ismét, hogy balzsamát hozzák hu­nyó erőinknek. Győzött a szovjet! — reszkettette meg a táviró örökké búgó, végtelen­be vesző huzalát a hír, amely világok vérpárás harcára do­bott rózsaszínű fátylat. A munkások és katonák a halál szürke regirutái, az élet nyo­morgó rabszolgái és a munka zakatoló kedvű, lázongó ro- botosai lerúgták a bilincseket, szétfújták a kiseszűek kor­rupt, sóvár hatalmát és fel­szabadult sóhajukkal döntöt­ték meg évszázadoknak az emberi aljasságokból össze­tákolt szolgafalankszát” — Herczeg Istvántól, a Dél- magyarország tehetséges mun­katársától származnak ezek a megrendült, szép szavak. Ugyancsak e napon, novem­ber 10-én látott napvilágot a Szegedi Naplóban a vezércikk, amely Az orosz tenger címen történeti távlatba állítva igyekezett kijelölni az orosz átalakulás helyét: „A háború, a világtörténelem elérkezett új fejezetéhez, ahol végre me­zítelenül jelennek meg a küz­dők szándékai, nem pedig szólamok álö\tözetében, kifest­ve, s a bölcsesség parókájával fejükön.”... Az első szó, amely idehallik a munkások és katonák forradalmából, már új hang, friss reménye­ket keltő és bátor várakozá­sokat ébresztő. Ez a hang már nem tesz különbséget a had­ban állók nemzetisége között. Csak az az ellenség, aki hábo­rúra uszít, akár angol gyáros, akár német junker, s minden­ki barát, aki összefog a béké­ért. Az erfurti kiáltvány óta nem hangzott el ennyi ma­gasztos, ennyi megrendítő erő. mint most, abban a kiált­ványban, melyben az új for­radalom első szervezete szól a népeihez... Az orosz proletár­tömeg megmozdult s ennek a tömegnek ellene tud-e állni a hazug érveknek, gyűlölködő uszításoknak homoktöltése? Az orosz tenger megmozdult”. Érdemes arra is utalni, hogy az orosz proletárforrada­lom vezére, Lenin — akinek a nevét voltaképpen csak no­vember 7 után ismerték, ta­nulták meg Magyarországon — az egész földkerekségen, sokak szemében valamilyen új megváltó, próféta alakjá­ban jelent meg. Ezt az érzést fejezte ki a Délmagyairország munkatársa november 11-í Leninek című cikke, amelyben többek között ezeket olvashat­juk: „Sápadt arcú üldözött' apostolai a bilincseit most újabb rettenetes erővel feszítő orosz nép szabadságának... úgy lehet egész Európa meg­váltói lesznek... A munká­sok és parasztok kormánya történelmet csinál és e feje­zeteknek sorsdöntőbb hatásuk lehet Európa életére, mint amilyennel a nagy francia forradalom volt. Emlékezzünk csak a Leninekre, az orosz munkás és paraszt felszabadí­tásának hazátlan és hajlék­talan vándoraira... Leninre, akit üldöztek, aki eltűnt, akit halálra kerestek... akinek nyughatatlan szelleme titok­ban dolgozott most is, akár­csak a cár idején, aki fanatiz­musával hónapok alatt évek munkáját végezte el, hogy tö­viskoszorús Leninek életét honfitársai teljes felszabadí­tásával betetőzze, s ugyanak­kor a népek legsóvárabb ál­mainak tárgyát, a békét a be­teljesedéshez közel vitgye. Nem tudni biztosan, hogy odáig mennyi tövissel volt kirakva még az emberiség útja, de az már eldöntött dolog, hogy a Leninek nemcsak Oroszország­nak, hanem az egész ' világ­nak szent szektája lesznek”. (Folyt, köv.) rolyt és Dallos Szilviát. Pályaketdő fiatalok Kiváló Ősi városok vonzása A Bulgáriába látogató tu­ristáknak sok múltat idéző él­ményt nyújtanak az ősi bol­gár városok. Első közt említhetjük az ország középkori fővárosát. Veliko Tirnovót. Miben áll az ősi város varázsa? Szép a fek­vése- az óvárosa, a Varosa, olyan mint egy múzeum. Sziklára kapaszkodó apró há­zal mintha sasok fészkei len­nének. A város három domb­ján valaha erődítmény állott. A Cárevec-dombon volt az egvkori főváros központi pa- lotasora, a bolgár pátriárkák székhelye. A Trapesica-dom- bon — erős kőfalakkal körül­véve — a bojárok laktak, a harmadik a Szveta Gora- domb pedig a művészeti is- ko'ák központja volt. Az ásatások során napvilág­ra kerültek a város romjai, a-± twGRAD - 1977. trónterem, az udvari templom és egy XIV. századi uralkodói kripta. Bulgária híres történelmi te­lepülése a Balkán hegység keleti lejtőin épült Kötél is. A városka 1545-ben keletke­zett, erdők között, völgykat­lanban — innen kapta a ni. vét is: Kötél, vagyis katlan. Az ősi városra ma egyet­len városnegyed emlékeztet, amely túlélte az 1894-es nagy tűzvészt. A XVIII—XIX. szá­zadban igen híresek voltak a koteli asszonyok kézzel szőtt szőnyegei, takarói. Ezek az osztrák, magyar, cseh, olasz, francia piacokon is ismertek és keresettek voltak. Itt szü­letett többek között a bolgár felvilágosodás nagy alakia, az óiból sár nyomtatott írás meg­alapítója, Vracsanszki. november 17., csütörtök NE KÖZÉPSZERŰEN Nyolc évvel ezelőtt az Is­kola egyik padját mondhatta magáénak. Ma övé a katedra. Tegnap még mint kisdiák a szécsényi Mikszáth Kálmán Általános Iskolában gyűjtö­gette ismereteit. Ma felnőtt fejjel ugyanebben az iskolá­ban neveli, tanítja a gyerme­keket, — Nyolc éve, hogy befejez­tem általános Iskolai tanul­mányaimat, de a kapcsolatom csak négy éve, a főiskolai évek idejére szakadt meg az iskolával. Középiskolás ko­romban ifivezetőként tevé­kenykedtem az úttörőcsapat­ban. A kisdiák Szalal Erzsébet tanulmányi versenyeken, kü­lönböző vetélkedőkön öregbí­tette iskolájának hírnevét. Ké­sőbb ifivezetőként segítette az úttörőcsapat munkáját. Szep­tember 1-től Szalai Erzsébet, azaz Lantos Sándorné, friss matematika-fizika szakos ta­nári diplomával a zsebében, a tantestület közösségéhez tar­tozik. — Gyermekfejjel ebben az iskolában szerettem meg ezt a pályát — mondja. — Az a lelkesedés, gyermekszeretet, felelősségérzet, amit a tanára­im részéről tapasztaltam, rám­ragadt. örülök, hogy ebbé a közösségbe kerültem vissza. — Milyen érzés azokkal a nevelőkkel együtt tanítani, akik pár éve még tanították? — Őszintén megvallom, egy kicsit féltem. De jóindulat- segítőszándék vesz körül és ez átsegített a kezdeti szorongá­son. Nem a volt kisdiákot, hanem a tanártársat látják bennem. Az a hit. szeretet, amely- lyel mindennap a gyermekek közé megy, ráragad a tanít­ványaira. Rövid idő alatt si­került megszerettetnie a tárgyat. Mikor siker­élményei után érdeklőd­tem, elmesélte: legnagyobb öröme, hogy azok a gyerme­kek, akikkel mindig problé­ma volt, megszerették a fizi­kát és már négyesre is felel­tek. — Egy pályakezdőnek a munkahelyen történő beillesz­kedés, a tervek és célok mel­lett több a problémája az egyéni életében is... — Valóban igaz. Egy éve mentem férjhez, s ami n leg­fontosabb: van lakásunk. A legszükségesebb berendezé­sünk, bútor, televízió már megvan. Egy kis takarékos­kodással, beosztással a ház­tartási gépeket is sikerül majd megvásárolni. Férjem most végez majd a műszaki egye­temen. Jövőre még könnyebb lesz. Ami az anyagiakat illeti, szerencsém volt, hogy most kezdtem tanítani, amikor a pedagógusok bérét rendezték. Az alapfizetésem több mint kétezer forint, nincs okom panaszra. Sz. F. termelőeszközök Mintegy húsz termelőeszköz- jellegű villamosipari gyárt- mányt neveztek be a gépipari vállalatok a nem fogyasztási cikkek minősítésére első ízben meghirdetett Kiváló áruk fóruma pályázatra. A Minisz­tertanács még líl74-ben ho­zott határozatot arra, hogy a fogyasztási cikkek mellett ily módon minősítsék a terme­lőeszközöket, beruházási ja­vakat is. A múlt évben kísér­leti jelleggel már szerveztek egy pályázatot a kereskedelem technikai berendezéseire, ak­kor a hét benevezett gyárt­mány közül öt megkapta a Kiváló áru minősítést. A kísérleti pályázat tapasz* talatai alapján kidolgozták a termelőeszközök pályázati rendszerét. Eszerint a műszaki paraméterek mellett az elbírá­lásnál figyelembe veszik -az ergonómiai szempontokat, és a berendezés formájának és funkciójának egységét, azaa iparesztétikai kritériumokat I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents