Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

Képünkön H. Gaudi András főorvos Szabó Lászlóné asszisztenssel a fogászati rendelő, ten megjelent egyik kismama kezelését végzi. Megvitatták Terhcsgondozás és egészségnevelés A testápolás és fogászati hónap rendezvénysorozata ke­retében kedden Salgótarján­ban, a megyei rendelőintézet­ben tanácskozást tartattak az egészségnevelés és terhesgon- dozás kérdéseiről. Dr. Fábián Zoltán főigazgató főorvos megnyitó beszédében szólott az intézeti egészségnevelés, le­hetőségeiről, majd dr. Marton Tibor megyei stőmatológus fő­orvos tartott előadást. — Érzelmileg legjobban befolyásolhatóak a leendő anyák, ezért nélkülözhetetlen a megfelelő gondozásuk, amit a nőgyógyászati szakrendelése­ken folyamatosan végieznek. Náluk kell kezdeni a komplex egészségnevelést, aminek meg­oldása csak csoportmunkával lehetséges. Ennek a feladatnak az elvégzéséhez a belgyógyász, a nőgyógyász, a pszichológus’ a gyógytornász, a fogorvos összehangolt, lelkiismeretes munkájára van szükség. A terhesség ideje alatt különös jelentősége van a fogászati szűrésnek, kezelésnek, ellenőr­ző vizsgálatoknak, mivel eb­ben az időszakban fokozottan romlanak a fogak. Feladataink közé tartozik a helytelen élet­mód és magatartás magváltoz­tatása is. Erre egyetlen pél­dát említenék, a szoptatást. Az Egészségügyi Világszerve­zet adatai szerint a nők ki­lencven százaléka alkalmas erre a feladatra, és mégsem így táplálják csecsemőiket. 1960-ban a kismamák nyolc­van százaléka, napjainkban pedig csak 34—40 százaléka szoptat, a többiek pedig kü­lönböző, nem helytálló érvek­re hivatkoznak — hallgattuk a szomorú adatokat. — A gondozásnak, a család- védelemnek és az egészségne­velésnek végső soron nem­csak az egyén és a család, ha­nem a közösség és a társada­lom látja hasznát — fejezte be előadását dr. Marton Tibor főorvos. Dr. Dernarm Edit belgyó­gyász főorvos hozzászólásában javasolta, hogy az egészségne­velési csoport munkájába a szülésznőket is vonják be. Az ő magatartásuk a szülőnővel teremtett szoros kapcsolatuk révén jelentős, mivel az or­vos általában csak a szülés befejezésénél van jelen. Dr. Cseplák György megyei bőrgyógyász szakfőorvos hoz­zászólásában hangsúlyozta, hogy a társadalom sokat vár az orvosoktól, akik az egész­ségügyi törvény szellemében végzik felelősségteljes és fontos gyógyító munkájukat. Szűcs Erzsébet, a megyei egészségnevelési csoport fő­előadója a saemélyiségnevelés, a munkahelyi közérzet, a sza­bad idő és a családmodell ösz- szekapcsolódásáról, valamint az utóbbi megváltoztatásáról szólt. Utána dr. Strasszer Erzsébet főorvos megnyitotta a csecse­mőápolási cikkek bemutatóját, és tanácsokkal szolgált a ba­ba-mama kozmetikához. Majd a terhesele fogazatának ápo­lásáról és a terhestornáról készített diafilmek vetítése kö­vetkezett. Az új fcíaflásban is Bevált Az év elején egyesült a pásztói, a káliói, a jobbágyi szövetkezet, s ennek eredmé­nyeként felvette új nevét is: Pásztói Építő Szerelő és Szol­gáltató Ipari Szövetkezet lett. Ha egy ilyen egyesülés után — ami sok gonddal, bajjal, kellemetlensétggel jár — nem esik vissza a termelés üteme, akkor már ez is elismerésre méltó dolog. Ebben a szövet­kezetben azonban a frigyből sok jó dolog is született. — Már elfelejtettük az egyesü­léssel járó kellemetlenségeket, mivel sok időszerű feladatot kellett megoldani. Ha olykor­olykor visszanyúlunk a múlt­ba. azért tesszük, mert vala­milyen statisztika erre kény­szerít bennünket. Egyébként semmit sem hányunk egymás szemére, ami volt, azon mind­annyian túltettük magunkat — érzékelteti azokat a kedve­ző változásokat Bessenyei Sándor, a szövetkezet elnöke, amelyek hozzásegitették a szövetkezetét ahhoz, hogy az új felállásban is bebizonyítsa, nagyobb életképességét. Miből élnek? Négy fő ágazat köré cso­portosítható a szövetkezet te­vékenysége. Ezek: az építő", a vas-, a faipar és a szolgálta­tás. Közülük az építőipar ed­dig, sőt a jövőben is alig egy­két százalékos nyereséget hoz. Holott az ez évre tervezett 78,5 milliós terv 52—53 száza­lékát, ezen ágazat adja. A faiparból kikerülő termékek után kapott nyereség is csak valamivel több, mint az épí­tőipari munkáké. Itt is elsősor­ban árproblémák játszanak közre. A szolgáltatások sem tartoznak a jelentős nyeresé­Gázsugárral mukodo kés Gázsugárral működő, kis­méretű készüléket szerkesz­tettek a Szovjetunióban grá­nit- és építőipari kő darabolá­sára. A harkovi Repülőipari Egyetem hattgiaitói által ki­alakított készülék késének „pengéjét” a hangsebességnél gyorsabban kilövellő gázsugár képezi. A pisztolyra emlékeztető készülék súlya mindössze 3,5 kilogramm. Az eddig alkalma­zott pneumatikus kődaraboló géphez viszonyítva az új ké­szülék 5—10 szeresére növeli a termelékenységet, és nagy­mértékben javítja a kőfaragók munkáját. • Gazdálkodás „zsebből” Kevés a felújítási alap Miért előnyős á lakásfenn­tartó szövetkezet? A többlakásos házakban a közüzemekkel való kapcsolat, a kisebb hibák kijavítása, a közös költségek kezelése, a tervszerű, megelőző karban­tartás, az olcsóbb anyagbe­szerzés is ott szerepel az ér­vek között. Nógrád megyében 25 lakásfenntartó szövetkezet 1942 lakást gondoz. Tevékeny­ségi körük széles, s rögtön hozzá kell tenni: rém kifogás­talan. A közelmúltban a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság vizsgálata is ezt támasz­totta alá. — A NEB-ülésen is elmond­tam: a szövetkezetei? alapvető rendeltetésüknek eleget tesz­nek. Ha valaki ránéz egy épü­letre. nem tudja eldönteni, ki kezeli. Legfeljebb a módszer­ben akad kifogásolnivaló — mondja Varga Lajos, a MÉ­SZÖV takarék- és lakásszö­vetkezeti titkárságának veze­tője. — Tiszteletdíjas kisegí­tők végzik a munkát, még a számonkérésre sincs módunk... A lakásfenntartó szövetke­zeteknek kétévenként köte­lességük vizsgálatot kérni a MÉSZÖV revizori irodájától. Legutóbb a ..Napsugár”, ..Ha­ladás” szövetkezet vezetői és a Schuyer Ferenc útiak ettől eltekintettek, s önszántukból az ellenőrök nem mehettek. (A helyzet e téren változik majd a közeljövőben. Nem kell ..meghívót” küldeni a revizoroknak!). Másutt sor került a tapasztalatok összeg­zésére. Gáspár Vilmos, a re­vizori iroda vezetője csokorba foglalta a tanulságokat:, — A lakásfenntartó szövet­kezetek vezetői még nem is­merték fel, hogy csak úgy le­het helyesen gazdálkodni, ha a tényeket, számokat ponto­san és folyamatosan ismerik. Nem érzik a számbavétel szükségességét, még „zsebből” gazdálkodással is találkozni. A másik szembetűnő hiányos­ság: túlságosan nagyvonalúak, rém keresik az olcsóbb meg­oldásokat — magyarázza. Példának a salgótarjáni gondnokságot hozza fel. Több szövetkezet ügyes-bajos dol­gait intézik, de a végrehajtó es ellenőrző szerv ugvanaz, nincs érdekkülönbség. Bonyo­lítja a helyzetet, hogy a szám­vitel és a gazdálkodás ellen­őrzésére hivatott bizottságba a tagszövetkezetek nem jelöl­tek képviselőket, s így a fel­ügyelő bizottság meg sem ala­kult. Találtak a népi ellenőrök is hiányosságokat bőven. A vizsgált lakásfenntartó szövet­kezetek nem rendelkeznek szervezeti, működési szabály­zattal, elfeledkezne», a lakó­házakról szóló nyilvántartások vezetéséről. A salgótarjáni „Kissomlyó” szövetkezetben még házi pénztárkönyvet sem találni, elnök híján megszűnt a felelős ügyintézés. — Jogszabály írja elő. hogy a lakásfenntartó szövetkezet tagjainak felújítási alapot kell képezniük. Találkoztunk ti­zennyolc hónapos tartozással, de a negyedéves késedelem szinte természetes — jegyzi meg a revizori iroda vezetője. Az ellenőrzött szövetkezetek zöme komoly munka előtt áll. Most érkeztek abba az idő­szakba, amikor az általuk ke­zelt ingatlanok felújításra szo­rulnak. Az ilyen munkák szervezésére, ellenőrzésére a kis szövetkezetek nem képe­sek. S van egy másik prob­léma is: az évenként befize­tett felújítási hozzájárulások a várható korszerűsítések költségeit szinte egyetlen eset­ben sem fedezik. S még ha hitelt vesznek is igénybe a szövetkezetek, úgy is jelentős anyagi terhekkel számolhat­nak. — A lakásfenntartó szövet­kezetek általában szegények. A revizori vizsgálatok költsé­geit is nehezen tudják kifi­zetni — mondja Gáspár Vil­mos. (Tavaly a MÉSZÖV el­engedte az ellenőrzésekért já­ró díjakat.) — Mi vár e szövetkezetek­re? — Létükre szükség van. A MÉSZÖV elnökségének ailás- foglalása szellemében a kis lakásfenntartó szövetkezetek társulása a jövő útja. Az op­timális lakásszám 600—1000 körüli. Ilyen körülmények kö­zött függetlenített apparátus intézhetné az ügyeket, az ér­dekvédelem ellátása köny- nyebb lenne — válaszol Varga Lajos. A népi ellenőrök is ezt ja­vasolták. Indokolt a salgótar­jáni gondnokság bővítése, s újabb szövetkezetek csatla­kozhatnának hozzá. így a fel­újítások mellett a javító-kar­bantartó részleg kihasználtsá­ga 'is jobb lenne, mert ma­napság még tetemes a külső megrendelőknek végzett mun­ka. Balassagyarmaton a vá­rosgazdálkodási vállalattá1 vagy az ingatlankezelővel kí­nálkozik együttműködési le­hetőség a karbantartási fel­adatok ellátására. Várhatóan a közeljövőben újabb lakásfenntartó szövet­kezetek alakulnak vagy csat­lakoznak a meglevőkhöz. A jelenlegiek működésében sok a formális elem. a hiányossá?. A revizorok megállapításait is rPkán követi hathatós in­tézkedés. Bizonyára a NEB-vizsgálat megmozgatja majd az állóvi­zeket. .. Szabó Gyula az egyesülés get biztosító tevékenységek közé. Hát akkor miből él meg a szövetkezet? — A vasipar az az ágazat, amely garantálja a szövetke­zet jelenlegi és jövőbeni na­gyobb életlehetőségét. Az in­nen származó nyereség ala­pozza , meg a jövő fejlődését — vallja mély meggyőződés­sel hangjában az elnök. \ Részben ellensúlyozták A szövetkezet említett éves tervét előreláthatólag csak 71 millió forintra teljesíti, mi­vel a termelőlétszám 40 fő­vel, azaz 10 százalékkal ke­vesebb az engedélyezettnél, il­letve, ahogy 1976. végén ter­vezték. Ennek ellenére az ár­bevétel az év első 9 hónap­jában csupán 3,9 százalékkal maradt el a tavalyi időszaké­tól. Azért alakult így, mert az egy főre eső termelékenység az előbb említett időszakban 6,6 százalékkal több mint egy évvel korábban. Jól tanúsítja: a hiányzó munkáskezeket csak részben tudták ellensúlyozni a termelékenység növekedésé­vel. Kiemelt féladataik közül a lakásépítési előirányzatot valamelyest túlszárnyalják. Amikor a nyereség alakulása kerül szóba, az elnök pár pillanatig gondolkodik, végül ígv válaszol: — Az 1977. évi tervezett nyereséget az első kilenc hónapban majdnem elértük. Ebben része van annak a műszaki, technikai fejlesztés­nek is. amit elsősorban az építőipari és faipar; ágazat­ban végrehajtottak. A beruhá­zásokra szánt hárommillió fo­rintból eddig 2 millió 300 ezer forintot költöttek a nehéz fi­zikai munkát helyettesítő, a termelést gyorsító, termelé­kenységet növelő gépek, be­rendezések beszerzésére. Épü­letekre 820 ezer forintot ál­doztak. Jelentős összeget, 7—800 ezer forintot költöttek a személyi szolgáltatást nyújtó egységek korszerűbbé és kel­lemesebbé tételére. Az elmondottakon kívül még miben látja az elnök az egye­sülés előnyét? — Jobban érzékeljük a köz­ponti igényeket, valamelyest javult a munka szervezettsége, a középvezetők is egyre na­gyobb előrelátással és felelős­ségigei tevékenykednek. Ta­lán nem túlzók, ha állítom: hatékonyabbá vált a vezetés, irányítás és az ellenőrzés is. Szolgáltatás nélkül A szövetkezet életéből ja­nuár 1-el kiválik a szolgáltató ágazat, átkerül a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezethez. Üj feladatként kanták meg a la­káskarbantartási feladat : megyei szintű megvalósítását, illetve e tevékenység koordi­nálását. Ez utóbbival kapcso­latos szervező munka már megkezdődött. Jövőre négy és fél száza­lékkal növelik a termelési ér­téktervet, 7 százalékkal az egy főre jutó termelékenysé­get* mivel csak a meglevő létszámra alapozhatnak. Cél­jaik elérése érdekében a többi között 3 millió 150 ezer forintot költenek a műszaki, technikai színvonal növelésé­re. Továbbra sem mondanak le az árbevétellel drányos, 12 százalékos nyereséghányad el­éréséről sem. V. K. Gondolatok a környezetről Rózsa és bojtorján Belépek a tehenészeti telep kapuján, s azonnal feltűnik,' hogy az öreg portás arca tükörsima. Mint mindennap, ma reggel is borotválkozott. Inge, nadrágja hétköznapi, de tiszta, mint az arany... Túl a kapun, az istállók között, a majori utak mentén gondosan nyírt pázsitágyások.... Imitt-amott ezüstfenyők, vagy csak egyszerű karácsony­fenyők. Odább régről ittmaradt, de a betegségükből kigyó­gyított öreg barackfák. Az útmenti csatornákban sincs sze­mét, bojtorján, útilapu meg „cigányparé”. Jószerével még senkivel sem beszéltem, de akár vissza is fordulhatok, mert a riport már kész van. Pontosan tu­dom, mit írhatok. Bemegyek az állami gazdaság vagy a termelőszövetke­zet gépterére, s látom, hogy a használaton kívüli gépek nem leeresztett gumiabroncsaikon állnak (mert kilopta valaki a kerekekből a szelepeket), hanem állványokon pihennek. Nin­csenek kibelezett öreg cséplőgépek, kombájnok, meg széítúrt vetőgépek. Nyugodtan visszatérhetek szó nélkül a szerkesz­tőségbe, s megírhatom, hogy ebben a gazdaságban nincsenek alkatrészgondok, rég nem panaszkodnak az ékszíjakra sem, s a vetést biztosan az elsők között fejezik be. Bemegyek a nagy termelőszövetkezeti raktárüzem te­rületére. Látom, hogy mennyi termény van az óriási táro­lókban. de díszéire esett szemet egyet sem találok. A köz­lekedési utakat menetrendszerűen ma is felseperték. A rak­tárak között fiatal jegenyék. Feltűnik, hogy a kérge mind­nek kivétel nélkül ép, egyet sem sebzett meg mostanáig egy rosszul kanyarodó vontató vagy teherautó.... Nyugodtan visz- szafordulhatok, és tévedhetetlenül megírhatom, például azt, hogy itt az országosnál jóval magasabbak a termésátlagok. Ugyanígy kimehetek a határba is és látom, hogy a dű- lőutak mentén nincsenek, nyáron sem voltak, ember magas­ságú gyomok. Elhagyott rozsdás ekék, lakopasztott régi traktorok sincsenek... Azután bemegyek más helyen a sertéstelepre, s látom, hogy tengelyakasztóan nagy a sár. Vagy már kőkeményre száradtak a kátyúk. Amott lyukas az egyik istálló teteje. Valamikor egy vihar bonthatta meg. Emitt hullik a vakolat. A falból kilógnak a téglák, mert az esőcsatornát leszakította a falról a náhéz jármű... Fenyő persze, sehol. De a trágya­telepek környékén, mgg a kerítések mentén — ha egyáltalán vannak kerítések — oűzlik a beléndek, s burjánzik a boj­torján. Ismét mehetek haza és nyugodtan megírhatom, hogy itt bizony még mindig igen magas a malacelhuilás, és tűr­hetetlenül sok takarmányt fogyasztának egy kilónyi súlygya­rapodás eléréséhez. Még azt is csaknem biztosra vehetem, hogy ennek a gazdaságnak a banknál „sorban állnak” a hi­telezői. Szégyelljem megmondani, hogy mit gondolok? Hogy min­den embernek egyetlen nagy nyitott könyv a környezete. Benne van a tehetsége, minden képessége. Persze, ezen is lehet vitatkozni. De azon nem. hogy ahol rend honol a ma­jorudvarban, ott öröm a munka is. Nincs helye a kényszerű­ségnek. a parancsuralomnak, mert ahol a bojtorján megte­rem, megél ott a rózsa is. Csépi József NOGRAD - 1977. november 16., szerda ó

Next

/
Thumbnails
Contents