Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

■ 60 év — 60 kérdés Rejtrénypályázat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára HL forduló m A Szovjetunió ipará- művelésű bányáiból milyen | | nak gerincét a termelő-' fűtőértékű szenet hoznak fel- I í j j _ eszközöket előállító színre? ' nehézipar alkotja. Megfelelő fejlődése szempontjából döntő jelentőségű — többek között — az acél- és a villamos- energia-termelés mennyisége. Mennyit termelnek a Szov­jetunióban évente ebből a fontos alapanyagból, illetve energiából? r~T I A Szovjetunió szibériai L, I része rendkívül gazdag I * I ásványkincsekben. így Kemerovo terület is. Melyek a terület legfontosabb ás­ványkincsei? / Mikor ünnepelte Keme­rovo város fennállásá­nak 50. évfordulóját? E Egy-egy ország gépipa­rának fejlettsége szem­____ léletesen jellemzi az a dott ország egész fejlettsé­gét- A Szovjetunió egyike a legfejlettebb gépiparral ren­delkező országoknak. Mikor gyártották az első szovjet au­tót és repülőgépet? Antal Gábor: Pátosz és józanság K Hol találhatók a Szov­jetunió legjelentősebb vízi erőművei? Kemerovo város új lakónegyede EGY MEGHITT hangulatú irodalmi esten felolvastak egy novellát, amely hosszú párbe­széd volt inkább. Egy magát alkoholistának valló és ciniz­musával is kérkedő fiatal­ember és egy esett kis nőcs- ke helyenként töredezett és igazából be sem fejezett dia­lógusa. „Opus 0,1” — ez a címe az írásnak. De amikor a műsorvezető feltette a kér­dést a jelenlevő írónőnek, hogy honnan ez a különös cím, valaki a közönség so­raiból megelőzte őt. -Ugyanis a „nem beavatott” is köny- nyen megértette, hogy az el­beszélésben arról van szó a fiatalember — a maga na­gyon is közvetett módján és talán még akarata ellenére is — belső rpozgásba lendítette a Jusztikának nevezett, s addig inkább csak növényi életet élő leányt. Igazán nem sokat tett a fiú, alig valamivel töb­bet a nullánál. De azért még­is csak valamit... „Ez az írás — jegyezte meg az est egy vendége — tanulságos, még akkor is, ha nélkülözi a pá­toszt.” Hazafelé bandukolva azon meditáltam, hogy vajon való­5. lyen szállító Í " Hazánk a Szovjetunió­ból jelentős villamos ■ . energiát importál. Mi­nevet visel az energiát távvezeték? m A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomig a ______kuznyecki-medence erő­művei 860 kW energiát ter­meltek- Mennyi volt Kehnero- vo terület elektromosenergia­fogyasztása a 70-es évek ele­jén? M elyik város a szovjet személygépkocsi-gyár­tás új fellegvára? m Novokuznyecket a vas, az acél városának ne-, ______vezik. Külön repülőjá­rata van és közvetlen légi összeköttetése Moszkvával. Rendkívül dinamikusan fejlő­dő város, a tervek szerint 1980-ban 700 ezer lakosa lesz. Novokuznyeckben évente kö­rülbelül hány lakásba költöz­hetnek be új lakók? m A z 1977. évi zenei világna­pot emlékezetesen szép ének­kari hangversennyel ün­nepelte Salgótarján. Há­rom kiváló ének­kar fellépése avatta igazi ün- nfeppé azt a napot, mely most már évek óta a világ zené­szeinek, és a zenét kedvelő embereknek nagy találkozása. A számviteli főiskola elő­adótermében Guthy Évának, a KÖT A Nógrád megyei megbí­zottjának üdvözlő szavai után stílusosan könnyed Viktor Máté, a Magyar Zene- emelnénk ki. szerzők Szövetsége elnökségé' nek tagja méltatta bevezetőjében a zenei rap jelentőségét, majd Soszta- kovics felejthetetlen üzenetét idézve adta át a szót a zené­nek. A mintegy 150—200 tagú zeneszerető közönséget három Kórushangverseny Salgótarjánban zi az énekkart. Kitűnően fel­épített és magas szinten elő­adott műsorokból Kodály Zol­tán . Öregek című kórusművé­nek drámai megszólaltatását, és Petrovics Emil Diverti- mentójából a két szélső tétel gyón tetszett a Vass—Weöres Varázsének, úgy a kompozí­ció, mint az előadás. A KISZ Központi Művész- együttes egyetemi énekkara Tóth Béla és Nógrádi László vezetésével ízelítőt adott ka- leidoszkópszerűen sokszínű repertoárjából. Az első két műben tapasztalható kicsiny indiszpozíciót hamar feledtet­te Bárdos György drámai kó­rusművének előadása, mely előadását egyszeriben képet adott az együttes kiváló kvalitásairól. A jövőre 75. születésnapját Műsoruk további részében ta- ünnepi ünneplő Vasas Művészegyüttes núi lehettünk, milyen bizton- világ- énekkara Vass Lajos vezetésé- sággal mozognak a legkülön- vel dramaturgiailag is kivá' bözőbb stílusokban, legyen az lóan szerkesztett műsort adott, spanyol dal, cigányének, vagy mely egyenesen ívelt a köny- nyedebb hangvételtől a csúcs­pontot jelentő Mátrai képekig. Ez az énekkar a művek ér­kitűnő együttes örvendeztette zelmektől fűtött, indulatokban meg a kórusirodalom számos remekének megszólaltatásá­val. A térium tüntetett és számos díjat nyert kórusa, Sapszon Ferenc vezetésével ismét iga- zolta hírnevét, egyöntetűsége, gazdag előadásával ragadja meg hallgatóságát. Vass La- Könnyűipari Minisz- jós interpretálásában dinami- többszbrösen ki- ka, tempó és ritmus mindig az egész formát szolgálja, le­gyen az ír népdal, vagy a fent említett hatalmas kórus- A hangképzés mű, amely egyébként műso- az intonálás ruknak nemcsak súlyában,- Kemerovó terület fém­0 _ kohászata a jó minő- * ségfl kuznyecki szénre mint energiabázisra épül. A kuznyecki szénmedence mély­tmiiiiiiiminiiitiiiM» iiiii in..! ii.iM mii,, ..... b iztonsága, tiszta harmóniák, hanem az előadás színvonalá- dinamikai érzékenység jellem- ban is tetőpontja volt. Na­Kodály nagy elmélyülést igénylő Esti dala. Kiegyenlí­tett hangzás (szép hangok) hajlékonyság, összeszokottság emeli az együttest a legjob­bak közé. Valóságos kis kórusfesztivál hallgatói lehettünk ezen az estén Salgótarjánban, melyen az együtteseken kívül a ze­neértő hallgatóság zeneszere- tetből és lelkesedésből, a számviteli főiskola terme pe­dig akusztikából ugyancsak jelesre vizsgázott. Róna Frigyes Zelei Miklós részé működött, de posta még szűk és mégis pompás tere- a század elején sem. A kán ken. A kék, zöld. sárga kerá­Megszólalnak kövek és emberek (szovjet úfinapló) inrfimMrffriiiimiHiiMiiifiMMrnMiiiiiiHiifiiiiniiitmimiiiiimitriiiMyMTfmfmmnHMftimfmiirviiiiiii VIII. AZ ISZLÁM SZÍVÉBEN futárjai lovon, öszvéren, ne­tán szamáron nyargaltak hí­reikkel. Khiva óvárosa teljes épség­ben fennmaradt. Nemcsak a város, még a viselet is a régi, vagy épp furán keveredik az újjal. Kaftános, turbános. fe­hér szakállas öreg gumicsiz­mában, karórával, szamárhá­ton. Éppúgy, ahogy a növé­miatéglákkal borított, geo­metrikus vagy növényi orna­mentikával díszített falak kö­zött, az aranyos kupolák alatt. Csak ott hibádzik ez, hogy sóhajtáskor önkéntelenül is kánnak képzeli magát a vá­gyakozó, s nem a kán rab­szolgájának vagy eunuchjá- nak. De a kánnak sem kedve­zett mindig a szerencse. „Zokogj a rabszolgák kezei között!” — hirdeti az arab man főiskolát — építtetett, frissen zsákmányolt rabszol­gákkal. Hamar készen akar­ta látni a medreszét, s ezer­ötszáz rabját azzal bírta iramra, hogy meg­ígérte nekik, ha időben elké­gő szárazsága és a gyakori nyi ornamentikával díszített szél is fokozza. A szél olyan fakapus vályogházon tv-anten- felir‘‘t“ su-‘-Ghazi “kán különlegesen finommá őrlő- na meredezik a szűk sikátor nyeivu lelirat bír Gnazi Kan Kevesen tudják, hogy Üz- dött” homokot hord magával, fölé. Lefényképeznék egy sza- |"anUZ°le^ennyolcádik^^század begisztán három híres városa, ami még a karóra üvege alá maragolo öreget, de eltakarja . .. medreszét — muzul Szamarkand, Bokhan, és Khi- is behatol. ?z arcát. A gyerekek teliszaj- ele-Jen memeszet muzui­va. az egykor Kínából nyu- Ennek ellenére a sivatagi jal mosolyogva néznek a len­gatra vezető selyemút fontos élőlények találékonyan alkal- csébe. oázisvárosai voltak. Az Amu- mazkodtak a lehangoló körül- ősi város. Alapításának le- Darja bal parti városa, Khiva ményekhez. Az idők folyamán gendája a vízözön utáni kor- a hórezmi oázisban épült, a kialakult bonyolult hőszabá- szakig nyúlik vissza. A ha- gZörnyű Fekete homok-sivatag (Kara- lyozó rendszerük vízellátásu- gyomány szerint Noé fia, '(„érte r Kum) és a Vörös homok- kát is segíti. A növényeknek Szem alapította. Szem népé- szüinek "mindet" fölszabadítja sivatag (Kifcil-Kum) közötti szerteágazó, a talaj mély, már vei vándorolva a város helyé- Egyet gem szabadított fel. A termékeny hordalékon. Az nedves rétegeibe is lenyúló re érkezett és tábort ütött/ éj- becsap0U megdühödött embe- Amu-Darja szovjet Közép- gyökereik vannak. Leveleik szakára. Éjjeli álmában a si- rek darabokra tépték rabtar- Ázsia legnagyobb folyója. Az pedig szinte észrevehetetlenül vatag homokbuckáin fénylő tójukat. Indus vagy a Nílus iszapho- parányiak, hogy így is csők- fáklyák százait látta. A he- Az igazságnak és szolgálta- zamát is meghaladó terme- kenjen a párolgás. S nem- lyet. ahol aludt és álmodott, tásának jobbára a formái lé- keny iszapot hord Khiva föld- csak növények, hanem mada- megjelölte és a jövendő város teznek az októberi forrada- jeire, s a végeláthatatlan si- rak és négylábúak is alkal- alaprajzát a sivatag homok- Xomig. ekkor szűnt meg a rab- vatagból szinte varázsütésre mazkodtak a mostoha feltété- jába rajzolta. Ezt követően SZolgaság intézménye is A szakad ki az élet. lekhez. erős falakat emeltetett, varat vallási sötétséget árasztó med­A Kara-Kum forrósága A három oázi6várost, Sza- építtetett és mély kutakat reszék mellé iskolák közép­megközelíti a világ két leg- markandot, Bokharát és Khi- ásatott. A régészek véleménye jSkolák, könyvtárak és múze­melegebb területének, az vát többnyire együtt szokták szerint jóval később. 400—500- umok ’ épültek Valamint egyesült államokbeli Halál- emlegetni, de Khivához sze- ban keletkezett a város. egészségügyi intézmények is völgyének és a Líbiai sivatag- rintem egyikük sem mérhető. A tizennegyedik századtól mert atjdig kuruzslók kezében nak a forróságót. Az e két E város három évszázadon át már népes központ. Annyira vojt a varos egészségügye A helyen mért legmagasabb hő- volt a Hórezmi fejedelemség sűrű, hogy Ibn-Battuta. a kö* változások külsőségei szem­mérséklet elérte az ötven- kánjainak rezidenciája. Az zépkori arab utazó azt írja beötlőek. Lassabb a szellem nyolc Celsius-fokot is. A utolsó dinasztia uralma 1920- róla. hogy a városon át a változása A Kalla-minar tö- Kara-Kumbar ötven fokot ban dőlt meg. Az iszlám fa- zsúfoltság miatt szinte alig le- vében egy ráncos öreg tur- mutatott a hőmérő, amikor a natikus fészke volt. Kilenc- hét közlekedni. (Ibn-Battuta bánja alól szigorú szemmel legnagyobb meleget mérték. A vennégy mecset és hatvanhá- feljegyzései a Klasszikus útié- figyelte nehogy a velünk le- hőség kegyetlenségét a leve- rom muzulmán főiskola, med- írások sorozatban magyarul is vg nö belépjen Nem jött be NÓGRÁD - 1977. október 12., szerda megjelentek.) De szerettem volna akkor élni! — sóhajt az ember a ban nélkülözi-e a pátoszt egy olyan irodalmi alkotás, amely meg tudja ragadni az embe­reket? Amely azzal a tanul­sággal szolgál, hogy körülöt­tünk gyakran észrevétlen drá­mák zajlanak, olyan, csak éles szemmel megfigyelhető tettek, amelyek végrehajtói maguk sincsenek teljesen tisztában jellemvonásnak véltük! Ugyanakkor viszont az oly szükséges józanságot is lehet rosszul és rosszkor használni, éppúgy, mint a pátoszt. Jó­zanságunk ugyanis sivár és értelmetlen, ha megáll a je­lenségek puszta tudomásul­vételénél. Mégsem szükségsze­rű, hogy a helyzetek megvál­azzal, hogy mit is vállaltak, toztatását igénylő akarat va­Nem tudjuk, hol figyelte meg az írónő — villamoson, autó­buszon, talán a péknéí? — a meggyőző hitelességgel közölt párbeszédet, vagy hogy hány megfigyelésből, élményből rakta össze. Bizonyos azon­ban, hogy a novellában csak sejtetett okokból borba és cinizmusba menekülő fia­talember valahogy „kilépett önmagából”, amikor szinte tüntetőén beszélt rossz tulaj­velünk. kint várakozott. {Folytatjuk) donságairól az akkor mert lánynak. És masztott valamit zednyit, egy századnyi ön- magára-eszmélést — Jusztiká- ban, de bennünk is. És igen­is pátoszt támasztott fel... EZ A GÖRÖG szó, mint tudjuk, szenvedélyt jelent, de szenvedést is. Azt sugallja, amióta csak tudatosan tudunk művészetről, hogy — az al­kotás segítségével, annak ih­letésére is — meg kell szen­vednünk a megtisztító, a fel­szabadító, a megváltó szenve­délyért. És azt is, hogy ki kell harcolnunk —, ha másképpen nem megy, hát testünk pusz­tulása árán — lelkünk sza­badságát, emberi lényegünket. Hol vannak azonban a nagy harcok, a nagy szenvedélyek —, vagy akár a nagy szenve­dések — az olyan még csele­kedeteknek is alig nevezhető lamiféle magasztossággal és emelkedettséggel párosuljon. Tévedés azt hinni, hogy ezek szinte kötelező megnyilatkozá­si formái a közéleti szenve­délyességnek. NEM LEHET megállni —; mert elszáradunk, elsenyve- dünk —, egy olyan „józan­ságánál, amely eleve óvako­dik mindenfajta szenvedélytől és kockázattól. Ez ellen har- . colni kell — és harcolunk is. mégis- —- ----- -- -----------------— e zzel feltá-/De mert ez emberek többsége egy ti- ezt a küzdelmet nem Jupiter- lámpákkal megvilágított tere­pen folytatja, a művésznek és az alkotások befogadóinak is jobban fel kell figyelniük a töredezett, a dadogó pá­toszra. Fel kell figyelnünk a tisztító szenvedély nem lát­ványos megnyilatkozásaira a józan köznapokban. Hány és hány olyan eset történik ve­lünk a családi otthonban, a munkahelyen, a piacon, éle­tünk túlságosan is megszokott kulisszái között, amelyek iga­zi jelentőségét gyakran csak akkor ismerjük fel, ha egy nagyerejű színművet, filmet látunk, vagy ha olyan zenét hallunk, amelynek futamai —, ahogyan mondani szokás — belemarkolnak a szívünkbe. Ilyenkor a hőssel vagy a ze­nemű fődallamával azonosul­va eszünkbe jutnak saját éd­esetekben, amelyek eredmé- tünk példái, hogy rosszul mond- nye nulla egész egy tized? Mennyire más lett volna, ha az elbeszélés fiatalembere vé­gül is azt közli az addig sen­ki által komolyan nem vett Jusztíkával, hogy ő bizony et­től a perctől szakít az alko­hollal, sót még éjszakai kü­lönmunkát iá vállal, hogy a lány holnaptól beiratkozhas­son valami hasznos és érde­kes tanfolyamra!... Ez így va­lóban más lett volna — és az elbeszélés címe akár „nullá”- ra is változhatott volna... Ez­zel ugyanis a fiú az elbeszé­lés hőse, aki a maga módján kezdett már megmutatni vala­mit abból, ami a könnyedség homlokzata mögött benne dúl, igazából leleplezte volna ma­gát. Kiderült volna, hogy a Jusztíkával való dialógus ré­széről csak egyfajta • játék, sportteljesítmény volt. Egyáltalán nem arról van szó, hogy korunk nem tűri immár a — mondjuk így — látványos pátoszt. Sok példát idézhetnénk — mind az iro­dalomból, mind a ma világá­nak különböző szabadság- harcaiból —, amelyek pátosza nem kevésbé nagyszabású, mint azoké a történelmi pilla­natoké, amelyeket tankönyvek és emlékművek rögzítenek. Nem kevés azonban a példa az olyan irodalmi és emberi megnyilvánulásokra sem, amelyek pátosza látványos ugyan, de nem hiteles. Ez gyakran abból fakad, hogy megszoktuk lenézni a józan­ságot. Ezt a tulajdonságot so­káig alapvetően nyárspolgári tunk meg valamit valakinek, aki pedig fontos volt nekünk... Hogy valami miatt lényegé­ben gyáván elhallgattuk az igazi konfliktust, pedig volt sejtelmünk róla... Hogy nem voltunk elég bátrak, például akár egy szükséges kompro­misszum megkötéséhez... Ilyenkor — miután tükörben, felnagyítva láttuk magunkat — hajlamosak vagyunk rá, hogy gyorsan és teátrálisan pótoljuk azt, amit elmulasz­tottunk. És ilyenkor történik meg, hogy hisztériánkban —, amelyet a magasztosság pótlé­kának, az emelkedettség pa­ródiájának is nevezhetünk — még jobban elrontjuk dolgun­kat. Pedig ha még idejében lett volna erőnk megelégedni egy szerényebb eredménnyel, talán előbbre tarthatnánk kapcsolatainkban, munkánk­ban, egész életvezetésünkben, A VALÓSÁGBA, ha az nem jó és nem méltó, nem lehet belenyugodni. Megváltoztatá­sához szükség van akaratra, fantáziára és az erőfeszítések vállalásának pátoszára is. Sok józanság kell azonban ahhoz, hogy felismerjük a va­lóság — és benne a mi belső valóságunk — igazi arcát. Hogy lehetőleg ne állítsuk be magunkat sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint amilyenek vagyunk. Hogy ne lássuk a „nulla egytized”_et valamiféle nagy győzelemnek, ám ne is szégyelljük, ha egyelőre csak egy kicsit mozdítottuk el a magunk és a mások életét a tartalmatlanság és a bele­nyugvás nullpontjáról. Autó vagy olvasás? Az NSZK állampolgárai 1977-ben konzervatívabbak­nak. öntudatosabbaknak és ér­zelmek iránt fogékonyabbak­nak, egyúttal pedig nagyobb nemzeti öntudattal ren­delkezőknek bizonyulnak, mint négy évvel ezelőtt. Társadalmi és politikai kérdések iránti érdeklődésük csökkenni lát­szik, a közösségi érzés elhal­ványul, erősebben előtérbe kerül az egyén és az egyéni siker. A férfiak körében Ismét nö­vekedett a gépkocsik iránti érdeklődés, az olvasás iránti kedv viszont csökkent- Nagy férfiak 43 százaléka és a nők 56 százaléka 1977-ben azon a véleményen van, hogy az ér. zés sok dologban jobb ta­nácsadó, mint a józan t ész. Négy évvel ezelőtt 4c es 49 százalék képviselte ezt a né­zetet. A férfiak 39 százaléka és a nők 46 százaléka ma úgy véli, hogy ne mindig csak a mának éljünk, gondoljunk az örökkévalóságra is. (Négy év­vel ezelőtt arányuk 30 és 41 százalék volt) Az emberek egyre többen vágyakoznak a „régi szép idők” után, a fér­fiak 21 százaléka a négy éw» körvonalakban ilven Kép raj- vei ezelőtti 18 százalékáhg zolódik ki egy 0200 felölelő felmérésből. embert A német képest, a százaléka. nőknek pedig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents