Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
„Módoítják a technológiát” Megelőzhető lett volna Nem dicsekedhetett az első féléves baleseti statisztikájával a BRG salgótarjáni gyáregysége. Az üzemi balesetek miatt kiesett napok száma a múlt év első feléhez viszonyítva növekedett: a tavalyi 92 napnál idén 185-tel többet maradtak távol a dolgozók valamilyen, az üzemben szenvedett sérülés következményeként. — Mi lehet ezek oka? — Egyrészt új üzemek im dúltak be, például a magnó- motor-szerelő; másrészt a bázishoz képest tíz százalékkal — 100 fővel — növekedett a létszám — válaszol Bállá Eé- la, az üzem munkás- és polgári védelmi előadója. — Növelte a veszélyt, hogy szaporodtak a gépek: több új eszterga- és présgépet állítottaK üzembe. — Milyen sérülések gyakoriak? — Leginkább a vágásos kézsérülések jellemzők. Ezek kiváltképp a szerszámok helytelen kezeléséből adódnak. Csonkulásos balesetünk szerencsére nem volt, a legsúlyosabb esetben 42 napig maradt táppénzen a dolgozó. — Vannak-e emberi okai a baleseteknek? — Ha valaki régóta dolgozik ugyanazon a területen, lezserebbé válik, s többet kockáztat. Sajnos, „szívesen” áthágják az előírásokat, ha úgy gyorsabban halad a munka. A művezetők ilyenkor természetesen figyelmeztetik a munkást, de ha sűrűn ismételgetni kell a figyelmeztetést: belefásulnak. Pedig a balesetek megelőzésében legtöbb a középvezetőkön múlik. Bátrabban kéne a fegyelmi felelősségre vonáshoz nyúlniok, hiszen ez nemcsak joguk, hanem alkalmanként kötelességük is volna. — Idén alkalmazták-e a fegyelmit baleset miatt? — Három fegyelmit és hat figyelmeztetést adtunk- Leggyakoribb okok, hogy nem használták az előírt védőeszközt, vagy ittasan álltak a gép mellé. Egy művezető amiatt kapott figyelmeztetést, hogy késve jelentette a balesetet. Másik esetben a technológiát „módosították”; esztergagépre fűrésztárcsát szereltek. Kikapcsolás után a munkás nem várta meg, míg leáll, belekapott, s megvágta az ujját, öt is és a művezetőt is írásban figyelmeztettük. — A második fél évben történt-e valami a balesetek csökkentéséért ? — Két hónapja munkásvédelmi szemlét tartott a pesti központ. Megállapították, hogy a balesetek többsége megelőzhető lett volna. Ezért elrendelték, hogy a középvezetők mielőbb tegyenek munkásvédelmi vizsgát- Ez szeptember elején megtörtént. Mindenki levizsgázott, méghozzá jobban, mint vártuk. Ebből arra következtetünk: komolyan vették a balesetek megelőzését a vezetők, nagyobb felelősségérzet ébredt bennük. — Javították-e az ismétlődő balesetelhárítási előadások színvonalát ? — Elkészítettük minden üzemrésznek a munkásvédelmi oktatás tematikáját. Ezek az adott munkaterületekre vonatkozó előírásokat, ismereteket tartalmazzák. A legveszélyesebb szakmákban — például a villanyszerelőknél, a oeállítóknál, a présgépkezelőknél — havonta van kétórás előadás, amelynek legfontosabb részleteiből számot adnak a dolgozók. A kevésbé veszélyes helyeken negyed-, fél, illetve egy évenként tartanak oktatást. — Miként lehet érdekessé tenni ezeket? — Némely dolgok gyakran elhangzanak, ily módon unalmassá lesznek. Ezeket — bár fontosak — mellőzni kell, hisz’ nem fejtik ki a kellő hatást. Célravezető, ha az előadás szorosan és részletekbemenően az adott munkára vonatkozik. Még figyelemkeltőbb előadások azok, amelyek megtörtént baleseteket elemeznek, s tisztázzák: miként lehetett volna megelőzni azokat— ön mit tesz a megelőzésért nap mint nap? — Lótás-futással telik el a nyolc óra. Legtöbb időt az üzemben töltöm, s a művezetőkkel közösen dolgozunk az egyes problémák megoldásán. Sok időt vesz igénybe a balesetek kivizsgálása, de ez is fontos tanulságul szolgál a későbbiekhez. — Az utóbbi hónapok nagyobb erőfeszítése javított-e valamit a helyzeten? — Igen. Az első fél évben 17 baleset fordult elő, ami bizony sok. Azóta mindössze öt történt, tehát az arányt tekintve lényegesen jobban állunk— Van-e kilátás arra, hogy a jövőben még inkább visszaszorul -a balesetek száma? — Mi ezért dolgozunk: hinnünk kell benne. Molnár Pál A Kiváló Ifjúmunkás címért indított versenyben igen szép eredményeket ért el Kátai Irén a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyáregységének fiatal dolgozója. Tervét rendszeresen túlteljesíti, szorgalmát mindenki dicséri. Két műszakban dolgozik, mint varró. Nem ritka, hogy a hónap végén fizetési borítékjában 3600 forintot visz haza... i — bábéi felv. — A pártalapszervezetek kádermunkája és a szakszervezeti bizalmiak n7 MQ7&JD Központi Bizottsága 1973. HL rflvLlTír november 28-i határozatában — amely a párt káderpolitikájáról, a káder- és személyzeti munka helyzetéről, valamint a főbb feladatokról szól — kellőképpen hangsúlyozza: a szocialista építés egyre bonyolultabb és egyre nagyobb hozzáértést, ügyszeretetét kívánó feladatai szükségessé teszik, hogy a kádermunkát az előttünk álló követelményekhez igazítsuk. A kádermunka a pártpolitika érvényesítését, lényegében a párt vezető-irányító szerepét jelenti. Pártunk mindig megkülönböztetett figyelmet fordított a kádermunkára, nagy gonddal alakította ki a vezetők kiválasztását, nevelését meghatározó alapelveket és módszereket. Tevékenységében azért szentel olyan nagy teret a kádermunkának, mert az a pártmunka továbbfejlesztésének egyik alapvető feltétele. A pártalapszervezetek kádermunkája meglehetősen sokrétű. Fontos területét képezi a tömegszervezetek kádermunkójának befolyásolása, természetesen az önállóság messzemenő tiszteletben tartásával. A pártalapszervezetek feladata elősegíteni, hogy a személyi kérdések eldöntése a pórt káderpolitikája alapján, annak érvényre juttatásával történjen. A tömegszervezeti kádermunka' segítésének eredményes módja, ha a pártszervezetek a tömegszervezeti munkához értő, azt szívesen végző, az adott szervezetben tekintéllyel és jó tömegkapcsolatokkal rendelkező párttagokat javasolnak a különböző tisztségekre. A szakszervezetek tevékenysége a közelmúltban új jelentőséget kapott: megnövekedett a bizalmiak jogköre. A megnövekedett jógok a dolgozók jogai, amelyeket a bizalmiak az ő képviseletükben, megbízásukból érvényesítenek. A szakszervezeti bizalmiak megnövekedett jogköre az üzemi, munkahelyi demokrácia fejlesztését szolgálja, a dolgozók jogkörének további szélesedését jelenti. Kifejezi a dolgozóknak a vezetésbe való bevonását, növeli a felelősségüket az adott egység egész tevékenységéért. Fontos, hogy ennek gyakorlati megvalósítása során a párt- és szakszervezetek között jó együttműködés alakuljon ki. Kölcsönösen törekedni kell az együttműködésre, egymás tájékoztatására. A pártalapszervezetek feladata elősegíteni és ellenőrizni, hogy az állami, gazdasági vezetők tartsák tiszteletben a szakszervezetek e fontos jogát és segítsék elő annak helyes gyakorlati alkalmazását. Segíteni kell a szak- szervezeti bizalmiakat, hogy megnövelt hatás- és jogkörüket jól el tudják látni. Nógrád megyében is van rá példa, hogy néhány pártalapszervezet nem ismerte fel a szakszervezetek XXIII. kongresszusa ide vonatkozó határozatának, s a Minisztertanács intézkedéseinek politikai jelentőségét. A párttagok úgy érezték, túlsúlyba kerül az érdek- védelem, háttérbe szorul a politikai nevelő munka. Több helyen gondok, problémák merültek fel a gazdasági vezetők és szakszervezeti tisztségviselők körében is e határozat végrehajtása során. A tapasztalatok ösz- szességében azt bizonyítják, hogy a szak- szervezeti bizalmiak kibővített jog- és hatáskörének gyakorlati alkalmazása — a kezdeti nehézségek után — jó irányba fejlődik. A bizalmiak aktívan közreműködnek a bér- fejlesztések, jutalmak elosztásában, a kollektív szerződések módosításában és a szociálpolitikai célkitűzések kialakításában. Jelentős részük e kérdésekben kikéri munkatársaik véleményét, és egyre felkészültebben és meggyőzőbben képviselik és érvényesítik az indokolt csoportérdekeket. A bizalmiak által képviselt ügyekre egyre inkább jellemző, hogy azok a munkahely politikai kérdéseivé válnak. A szakszervezetek kongresszusának határozata és annak gyakorlati alkalmazása azonban felkeltette a dolgozó kollektívák érdeklődését és növelte a szakszervezeti bizalmiak politikai súlyát. Több jel mutat már ma is arra, hogy a munkáskollektívák, a szak- szervezeti szervek a jövőben nagyobb felelősséggel választják majd meg a szakszervezeti bizalmiakat. A pártalapszervezetek nagyban segítették a szakszervezeti határozat végrehajtásának kibontakozását, politikai céljának, jelentőségének megértetését. Hozzájárultak a téves nézetek és bizonytalanság eloszlatásához. A pártalapszervezetek kötelességüknek tartják, hogy támogassák a' szakszervezeti bizalmiak hatáskörének érvényesülését. Ma még akadnak döccenők, késések a határozat megvalósításában. Több helyen késik a munkahelyi jogkörök decentralizálása, a bizalmival1 egy szinten dolgozó gazdasági vezetőnek nincs megfelelő hatás- és jogköre. A szemléletbeni problémák sem szűntek meg, sőt egyes munkahelyeken újratermelődnek. A szakszervezeti bizalmiak tájékoztatását a növelt jogköröknek megfelelővé kell tenni. A pártalapszervezeteknek vizsgálni kell a párt és a szakszervezet eltérő szervezeti felépítésének hatásait. További segítséget, támogatást kell nyújtaniuk a szakszervezeti bizalmiaknak, hogy munkájukat jól elláthassák. Ugyanakkor ellenőrizniük is kell e munka politikai hatásait, időnként taggyűlésen, vezetőségi ülésen tárgyalják meg a végrehajtás tapasztalatait. A pártalapszervezetsk SÄ1 sem szabad megfeledkezni, hogy a legjobb határozat, a legprecízebb rendelet előírásai' sem valósulnak meg automatikusan. A jó döntések gyakorlati végrehajtása a kádereken múlik. A párt-, a szakszervezeti munka, a munkahelyi feladatok megoldásának, a fejlődésnek alapvető követelménye a kádermunka javítása. K. J. 1 Az első cseh telefonkönyvek A múlt század második felében Prága, Plzen és Liberec volt az első három olyan cseh város, amelyik) telefonhálózattal rendelkezett. Ezeknek a városoknak postaigazgatóságai adtak ki először telefonkönyvet is, 1883-ban. A könyvecskék mint érdekes dokumentumok, a prágai Posta Múzeumban láthatók. Mivel az előfizetők száma mindössze 12 volt, a telefonkönyvet ügyes postai írnokok sokszorosították kézírással. Az első prágai telefonkönyv, melynek címe „A hivatalos telefonhálózatban ez ideig bejelentett tisztelt abonensek ABC szerinti névsora”, száz abonens — vagyis előfizető nevét közölte, valamint annak az 50 polgárnak a nevét (hja, az idők nem sokat változtak!), akik a telefon bekapcsolására vártak. 1883. október 1-én a legmagasabb telefonszám, a 100-as, a Központi Tűzoltó Állomásé volt. A 12. oldalas t*Vefon- könyvben ugyanúgy. mint a mai, 1146 oldalasban megtalálhatók a figyelmeztetések és a telefontizemmel kapcsolatom közlemények. Az egyik figyelmeztetés szó szerint a következőképpen hangzott: „Beszélni mindig csupán a szekrényke beszélésre szánt nyílásába kell, nem pedig — amint az gyakran megtörténik — a fülhallgatóba”. A forradalom tűsében Százada élén A patak a ház alatt semmit sem változott. Ugyanolyan zajosan hadakozik kőmedrével, mint régen. Pedig minden ami körülötte van, az megváltozott. Megöregedett az éregfa, nincsenek meg a csengő kőlapok, melyek akár a harang zengtek, amikor megkongatták. Elfogyott a bükkerdő is. Már csak fent a Medvesen van néhány hírmondó belőle. S megviselte az idő Rittinger Frigyest is. aki a somoskői rríélyedésből indult hatvan esztendővel ezelőtt a patak folyásával egyirányban a forradalom elé. Elmúltak felette a nevető évek, háta meggörnyedt, haja csak mutatóban. Csupán a patak, az a nyargaló, a napfényben ezüstösen csillanó, az maradt meg mint volt régen. Ébreszti a múltat és felemelve tekintetét mondja: — Pedig nagyon erős ember voltam. Kőbányász, majd a forradalomban katona. Lenin katonája! Vöröskatona! Parancsnok... Kihúzta magát, a háta kiegyenesedett, tekintete megkeményedett, az asztalon a cigaretta után nyúlt. Nagyot szippantott belőle, aztán a jelenbe roskadt. A kispatak tükrét nézte, abban az őszi verőt. Valami eszébe jutott, mert szeme felvillant, a várrom felé nézett. — Ide is jöttem vissza §honnan indultam. Itt kerestek, hogy élve vagy holtan vigyenek. De én nem féltem! — megkeményedett az arca. 1914 szilveszter hajnala: Krakkónál megsemmisült a 16. honvéd gyalogezred. Az ismeretlenben menetelő foglyok között szorosan egymás mellett meneteltek a Rittinger fivérek. Csattogott fölöttük a kancsuka, de n^m tudta elválasztani őket. Erezték, hogy együtt kell maradnuk mert különben a végzétbe érnek. Hómezőkön át a forró sivatagi homokra jutottak az Aranymezőre. Az idősebb fivér nem bírta, elpusztult. A fiatalabb, az erősebb, Rittinger Frigyes egyedül maradt. 1916 márciusa: Forró a levegő, éget a homok. Megtölti a szemet, ropog a fog alatt, eldugja a fület és az Aranymezé szedi az áldozatait. Legtöbbjük magyar. Rittinger Frigyesnek is kiszikkadt a teste, fogyott az ereje. A napfény pedig nem enged, éget, megállás nélkül, kegyetlenül. Aztán belülről a malária tüzelte testét. Kiért égek itt el — kavargott benne a harag. 1917. májusa: Túléli a lázas halált, ha a csontjait hagyta is meg, de életben rmradt. A tábor őrei elfogytak. És akkor ott valakitől (Zekétől, Vargától, Csernekitől) hallja a szót. — Forradalom!!! Most lenne jó, ha itt volna az apa, a kőbányász, a mindentudó, a követ akaratához idomító. De ott, az Aranyme- zőn nincs más csak a homok, meg a homok, az égető napfény és a halál. De ha nincs, majd megkeresi- aki érti. A somoskői fiú elindul a lágerből. Csak egy búcsúpillantást hagy vissza testvérbátyja sir- hantjára. Megy egyre csak előre, ki a homokból, a forróságból valami ismeretlen felé, amely úgy érzi tartogat számára is valamit. A vonat, amelynek egyik fülkéjében meghúzódott, lassan haladt előre. A kalauz számon kérte a jegyét. Nem volt. A legközelebbi állomáson leszállította. Rittinger Frigyes leszállóit az egyik oldalon és újra fel a másikon. A pad alatt húzódott meg, mert elhatározta, hogy mennie kell. A város felé közeledve szuszogott a vonat. Előbújt rej- tekéből és amikor a kalauz újra rátámadt, két katona állott pártjára. — Ne bántsd őt! A forradalom nevében... Tehát ők azok. Kemények, határozottak, erősek. Én is erős leszek, ha meggyógyulok. Az akarok lenni, erős. akár a forradalom... 1918 november: A magyar hadifoglyok gyülekezne«. Tépett a ruhájuk, megviselt az arcuk, csak a szemükben az elszántság, hogy történjen valami. Rittinger Frigyest felkeresi semmittevő várakozásában Zeke József. A pártról beszél neki és belépteti. A következő héten megérkezik a taskenti küldött Varga János. Kemény a testtartása, tiszta a tekintete és beszél: „Magyarok, hív a forradalom, gyertek a Vörös Hadseregbe!” A többiek akkor már Rittinger- re tekintenek. Tőle várják a választ. Parancsnoknak mondják. Érzi, hogy sorsdöntő lősz cselekedete. Felállott, odalépett az asztalhoz és aláírta a belépést. 1919 február: Rittinger Frigyes visszanyerte teljes egészségét. Erős a válla, kemény a fogása, elszánt á tekintete. Jól forgatja már a. fegyvert, akár a társai, a tüzérek, a huszárok, a gyalogosok, mindannyian a legendás I. orenburgi nemzetközi gyalogezred katonái. Az egyik gyalogos század parancsnoka Rittenger Frigyes, a somoskői fiú. A forradalom parancsára várnak. 1919 május: Taskent üzen, Taskent hív, mert a 12. kaszárnyában állomásozó katonák parancsnokuk irányításával a forradalom ellen fordultak. A tűz terjed úgy a kiszáradt sivatagi fűben, mint a hír, hogy Taskent hív. A nemzetközi gyálogezredet szállító vonat lassan haladt a város felé. A vár még nem adta meg magát, a vasutasok is tartották magukat, de á 12. kaszárnya túlerőben volt. Ágyúzták a várat is, dörgött az állomásra hulló ágyúlövedék is. És akkor feltűnt a vonat az aranyló homokdomb mögött. Szél kavarta a port, senki a városban nem sejthette kiket hozott. Elnémultak a fegyverek. A város másik oldalán is lassan közeledett egy másik szerelvény. Rittinger Frigyes századparancsnok, előőrsével a város alatt állt. Ök is látták az óvatosan közeledő mozdonyt mögötte a zárt vagonokkal. A parancsnoknak egyetlen gondolata volt. — Kik vagytok vajpn? Akkor megszólaltak a vonat ágyúi. Vörös lángok csaptak fel a 12. kaszárnyából. Rittinger fellélegzett, mert a saját tüzérségük ágyúi is megszólaltak. Katonáit nézte, a szemükből akart olvasni. Megnyugodott, mert abban nem a félelem, hanem a feszültség csillogott. Beleharsogott a dübörgésbe. — A forradalomért!!! Három napon keresztül éjjel-nappal folyt a harc. Az ablakok mögül a fehérek lőttek. A házak védelmében pedig a vörösök utcáról utcára haladtak előre. Fölöttük viv- ta harcát a tüzérség. A vár fogságából kitörtek az odaszorított forradalmárok. A vasút mentén hősiesen küzdöttek a vasutasok. Rittinger Frigyes a harmadik nap jelentette a divízió parancsnokának. — A 12. kaszárnya elesett. A fehérek menekülnek! A kispatak csörgése felriasztott hat évtized múltából. Valahol túl a hegyen a ragyolci kőbányában robbantottak. Meghallotta, cigaretta után nyúlt és derült lett a hangja. — Ez nem a háború, hanem a béke zaja. Amit a forradalom hozott el... Bobál Gyula NÓGRÁD — 1977. október 9., vasárnap ü
