Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

Kedvezmények—kihasználatlanul?

MONDJÁK, HOGY A KULTÚRA, a művelődés alapvetően nem a pénzen múlik: igényességen, művelődési szokásokon, egy-egy közösség aktivitásán, szervezőkészségén- De ha léteznek kedvezmények, melyek anyagilag is segítenek abban, hogy elérhetőbb legyen mindenki számára a bérletvásárlás, a színházlátogatás, a minél gazdagabb klubprogramok összeállítása, akkor ezeket érdemes kihasználni?

Költői a kérdés?

Nem. mert a megyei tanács ifjúsági titkáránál ma is 300 bérletkedvezmény gazdára vár. Nem kopogtatnak a lehetőségekhez mérten kedvezményes színházjegyutalványokért sem.

.Mondhatják erre: biztosan elmaradt a propaganda. Azt hiszem, ezt nem vethetjük az illetékesek szemére. Még ez év februárjában stencilezett körlevelet juttattak el KISZ- szervezetekhez, ifjúsági klubokhoz, középiskoláknak, szakmunkásképző intézeteknek és úttörőcsapatoknak. Ebben részletesen — négy oldalon — szóltak az ifjúsági kulturális, és turisztikai kedvezményekről. Ebből idézünk: kedvezményes ifjúsági bérletutalvány (60 forint értékben 1 700 db jutott a megyének) felhasználható a színházakban, operaházakban, hangversenytermekben, valamint a közművelődési intézményekben meghirdetett bérletek megváltásánál. Van még a kedvezményes ifjúsági színház jegyutaüvány-tömb ' (egy tömbben 5 db, darabonként tíz forint értékű utalvány) ebből 700 tömböt kapott Nógrád megye- Lehet tehát menni még most is — de minél hamarább! — a bérletvásárlást segítő utalványokért. A színházi programok szervezésénél gondoljanak az ifjúsági közösségekben

az egyedi jegyvásárláshoz kérhető tömbökre is.

MÁS JELLEGŰ KEDVEZMÉNYEKET is nyújt az ÁIB a fiatalok művelődésének gazdagításához — reméljük ezekre jobban odafigyelnek. Három animációs filmet készítettek (Mi, kommunista ifjak; Törvény az ifjúságról és Playboy címmel), valamint forgalomba hoztak a klubok, ifjúsági szervezetek számára műsoros kazettákat is. Folytatódik a tavalyi vitaműsor a szocialista, életmódról, „Itt jön egy nemzedék” címmel az ifjúsági mozgalom 60 évéről, a NOSZF-ról, Ady-emlékmű- sor — mindezeknek a forgalmazását, propagandáját is igyekeznek biztosítani. (Kölcsönözhetők, a kazetták átjátszhatok). Kapnak belőle olyan központi helyeken — mint például a KISZ megyei bizottsága, járási művelődési központok, TIT, MÉSZÖV —, ahol segíthetik a forgalmazásukat, hogy minél több helyre eljussanakEzekkel kapcsolatban felmerülhet egy kérdés — bármilyen színvonalúak, mégis c^ak megvan az a hibájuk, hogy készen kapják a fiatalok, elmarad a saját kezdeményezés, az Öntevékenység- Egyféle „konzerv”-nek tekinthetik. Persze, ez a veszély csak akkor áll fenn, ha megelégednek azzal, hogy végighallgatják, a vita, a megbeszélés elmaradt. De az illetékesek szerint a szocialista életmódról szóló vitaanyag jó, nem nagyon lehet szó nélkül félretenni. A művészi színvonalú irodalmi összeállítások pedig élményt nyújtanak, további inspirációt is adhatnak önálló műsorok szerkesztéséhez is. Jó, akkor tegyük félre a kételyeket, és reméljük minél többen elkérik és megkapják ezeket a kulturális szolgáltatásokatVan még valami, amiről a

fiataloknak nyújtott kulturális támogatás kapcsán feltétlenül szólni érdemes. Nemrégiben döntött a megyei klubtanács a kluboknak adható, az ellátottságot javító utalványok odaítélése ügyében. Tízezer forintos utalványt kapott Ri- móc, Mátraverebély, a balassagyarmati MÁV-állomásfő- nökség klubja, ötezret Litke, Somlyóbánya, Galgaguta, a rétsági gimnázium, tíz darab háromezres utalványt is kiosztottak az országos ifjúsági alapból. Megyei „kasszából” négy klubnak jutott ötezer forint: Alsótold, Luciáivá,

Pusztaberki, és a balassagyarmati 217-es Ipari Szakmunkásképző Intézet ifjúsági közösségének.

Miért szólunk erről? Azért, mert aki ismeri a helyzetet, az jól tudja: könnyen kihasználatlanul maradnak ezek az utalványok is, meg nem- érdemeltté válnak a jutalmak. Van olyan közösség, amelyet egy-egy biztató programja, kezdeményezése alapján javasoltak a támogatásra, de a rendszeresen dolgozó, együtt művelődő, szórakozó fiatalok sem ülhetnek a babérokon. Sajnos, az utalvány felhasználásával vásárait magnó vagy lemezjátszó könnyen válhat haszontalan porfogóvá, kihasználatlan lehetőséggé, ha a közösség tagjaiban nem él az igényesség, ha érdektelenséggel megspékelve múlnak el a klubban töltött órák.

NÉHÁNY EZER FORINTRÓL VAN szó, a színházbérletnél mindössze hatvanról, egy-egy rendezvény belépőjéhez szóló utalványnál tízről, a kazetták, filmek ingyen kölcsönözhetők, a klubtámogatást ajándékba kapják — vethetik fel sokan. Pedig ennél sokkal többről van szó: felelősségről és bizalomról. Magunk és a közösség részéről egyarántG. Kiss Magdolna

Érdekességek

Sopron m

Sopron az idén ünnepli városi rangra emelésének 700- évfordulóját. Ezzel kapcsolatban legtöbbször IV. László király kiváltságlevelét idézik, mint a város történelmének egyik nevezetes dokumentumát. Az elmúlt hét évszázadból azonban sok más érdekes oklevél, feljegyzés, történelmi, irodalmi emlék is fennmaradt: szomorúak és vidámak, ünnepélyesek és tragikus eseményről szólók. Hiszen égettek boszorkányokat, de alapítottak tudós társaságot a művészetek és tudományok művelésére is — díszpolgárrá választották Széchenyi Istvánt, de a Sopronkőhidán kivégzett Bajcsy-Zsilinszky Endrére is itt emlékeznek. Lapozzunk bele a régi írásokba: keressünk néhány érdekességet a város történelmében.

X

Sopronban jegyezték fel azt a verset, amely ma „Soproni virágének” címen ismeretes, és amely a magyar nyelvű szerelmi költészet egyik legkorábbi emléke. A városi jegyző, Gugelweit Jakab írta fel egy pergamenre 1490 táján. Ezt azonban később könyvkötésre használták fel, s ezért ma már csak ez az egyszerűségében is megindító két sor olvasható az eredetiből: „Virág tudjad, tőled el kell mennem, / És te éretted kell gyászba öltöznöm”.

Egy 1529. július 19-én kelt feljegyzés: Bernát soproni tehénpásztor kihallgatásának és vallomásának részleteit foglalja magában. Bernátot a soproni polgármester megverte, ezért ő bosszút esküdött, megfogadta, hogy varázsszereket ás el a polgár- mester ajtaja elé. A jegyzőkönyv szerint Bernát elismerte, hogy kilenc évvel azelőtt a cinfalvi pásztor ajtaja elé békát és varázsszereket ásott el, amitől az „elszáradt”. Egy másik pásztorra „farkasokat küldött”, és „szert” adott asszonyoknak, hogy több tejet adjon a tehén. Sopron városának ebben az időben pallosjoga volt: halálos ítéleteket is hozhatott. Bernát pásztort „megégetésre ítélte” a tanács.

X

Lacker Kristóf, Sopron humanista polgármestere, aki jónevű ötvösmester, képzett jogtudós és művelt költő volt, 1631. november 19-én kelt végrendeletében is a városra gondolt. Ingó és ingatlan vagyonának kamatait három fő célra szánta. „Polgári ápolda” építésére és az ott lakó szegények eltartására: a még török^ fogságban élő soproniak kiváltására vagy „szegény polgárok becsületes, elárvult leányainak kiházasítására”; és végül szegény polgárok gyermekeinek segítésére, akik egyetemeken „hasznosan és szorgalmasan” tanulnak. A végrendeletet követő időben évente két-három soproni diák tanulhatott ebből a pénzből hazai és külföldi egyetemeken.

X

A soproni ünnepi hetek hangulatos, népszerű eseménye a toronyzene. A hangverseny előzménye arra az időre nyúlik vissza, amikor a tűztoronyban vigyázó őrtől nemcsak az időt jelző trombitaszót, hanem a szórakoztatást, zenét is elvárták. Egy 1546- ban kelt, toronyőrnek szóló utasítás szerint az őrnek éjjel-nappal a toronyban kellett laknia, nappal egyedül őrköA nagybátonyi Bányász Művelődési Központ irodalmi színpada a múlt év februárjában alakult. A húsztagú együttes tagjai KISZ-es fiatalok, szakmunkások, óvónők, alkalmazottak, középiskolai diákok, akiket közös irodalmi érdeklődésük forrasztott egységbe. Néhány hét után — mivel a művelődési háznak is szüksége volt a társadalmi és politikai ünnepeken szereplő együttesre — az érdeklődési kör irodalmi színpaddá alakult. A pódiumszereplések mellett továbbra is rendszeresen foglalkoznak próza- és verse- léselemzéssel, irodalmi, művészeti folyóiratok tanulmányozásával. A színpadot Szerencsi Andrásrié. a Nagybátonyi nagyközségi Tanács közművelődési felügyelője vezeti. Az irodalmi együttes tagjai számára a közelmúltban készültek el az Ízléses egyenruhák, melyeket a támogató vállalat, a Nógrádi Szénbányák készitettetett a fiataloknak. Jelenleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója megünneplésére készülnek, s ezzel párhuzamosan Fless Béla Aréna című irodalmi összeállítását tanulják. Képünkön Érdi Éva. Koczka Judit, Percze Éva és Percze Júlia színpadi tagok láthatók próba közben.

«111111 M'IIIUIIUlUUMimillllllllltHtlII.I

Zalai Miklós:

( Megszólalnak kövek i és emberek

(szovjet útinapló)

luiiiMiiiMiiiiiimiiilllliiilililiiiMiiimiiiiiiiimiiuiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiMMiiimuiluiiitimmiilimiii!.

IV. LÁTNI AZ ARCÁN

A repülőút után és repülő- utak előtt első igazi utazásnak az a másfél óra tűnt. amíg a helyiérdekűvel — ahogyan Moszkvában nevezik: elektricskával — a hetvenegy kilométerre levő Zagorszk- ba mentem. Apró falvak, nyaralótelepek, nyíresek, fenyőerdők közt vitt a vonat. Eredetiben láthattam Repin tájaiból egy villanásnyit.

Nem volt szerencsém, mert majd egy órával hamarabb megérkeztem a Jaroszlavszkij pályaudvarra, mint ahogyan a következő eíetricska Zagorszk- ba indult. Leülök, alig néhány civil, szinte mindenütt csak katonák, s egy középkori nő meg egy férfi iár katonától katonáig, mindegyikkel beszélnek, kivel egy-két szót csupán, kivel hosszabban. Jó félóra múlva érnek a pádhoz, amelyiken én is szorongok.

— Van már munkahelye? — kérdezik a szélen ütő közlegényt.

— Van — válaszolta a kis- katona, tovább olvasva a Kro- kogyilt.

— Magának? — kérdik a következőt.

— Miért, hol lehetne elhelyezkedni? — kérdez visz- sza a katona.

— Az építőipari vállalatunknál — villan fel a nő arca, s a férfi máris kérdez:

— Mi a foglalkozása?

— Lakatos — feleli a kis- katona.

— Akkor ezt a telefonszámot hívla fel, és ezt az elvtársat keresse — mondja a nő, miközben egy cédulára felírja a nevet és a számot. — De minél hamarabb am — teszi még hozzá.

A férfi már sorolja is a szociális és egyéb feltételeket:

NOGRAD - 1977. október 7., péntek

— Csak itt Moszkvában kell dolgoznia, havi százötven rubellel kezd, munkásszállást tudunk adni, három-négy ágyas szobák vannak benne. Többnyire műhelyben vagy fedett helyen kell dolgozni, néha szabad ég alatt is, de egy kiszolgált katonának ez biztos nem számít.

— Feltétlen telefonáljon minél előbb — mondja még egy- 6zer a nő, s mennek a következő katonához, kezdődik elölről a beszélgetés, hiszen a Szovjetunióban, bátran mondhatni, az építés a legfontosabb iparág. Ezen Délül is a lakásépítés.

Az elmúlt ötéves tervben, 1971—75 között több mint tizenegymillió lakást és családi házat építettek, ami ötvenhatmillió ember lakásviszonyait javította, változtatta meg. A tavalyi esztendőben pedig tizenegymillió ember költözött új lakásba. Nem egészen két esztendő alatt épül fel annyi lakás, mint ameny- nyi a forradalom előtt Oroszország városaiban volt, s négy év alatt készül el annyi, amennyi a második világháború előtti lakásállomány volt. A világon egy állam se költ annyit ilyen célra, mint a Szovjetunió. A tervek szerint 1980-ig több mint százmilli- árd rubel jut lakásépítésre és kommunális beruházásokra. Ez a százmilliárd rubel nagyobb annál az összegnél is, amennyit például a vas- és színesfémkohászatra, a vegyiparra, a gépgyártásra együttvéve fordít az állam — a lakbér pedig szinte jelképes: a család jövedelmének átlagosan egy százaléka.

A lakásépítés üteme viszont alig változik. Ugyanannyi, ötszázötvenmillió négyzetméter szobaterületű lakást építenek 1976 és 1980 között, mint az előző tervidőszakban. De állandóan növekszik az építésre fordított pénz. Ma kétszerese a nyolc—tíz évvel ezelőttinek. A többletet nem a mennyiségre, hanem a lakások minőségére költik el.

A két építőipari toborzó már négy-öt padsorral arrébb győzködi a legényeket.

— Honnan lehet tudni, hogy ki a leszerelt, ki csak szafcad- ságos? — kérdezem a mellettem ülő kiskatonát.

— Látni azt az arcán mindegyiknek — válaszolja

— S ha leszereltek mért vannak katonaruhában?

— Mert még nem értek haza átöltözni. A régi civil, amiben bevonultak, már nem menne rá senkire. Ki, miben szerelt le, abban megy haza, a ruha pedig az övé. Nem is lehetne minden szál kaiona után ezer kilométerekre küldözgetni a vasárnapi nadrágját.

Még tíz perc a zagorszki elektricska indulásáig, de aggodalmas idegen, elköszönök és elindulok keresni a vonatot.

— Vigye már ezt a csomagot kedveském!-'— szól egy nénike, s választ sem várva a fezembe nyom egy húszkiiiiiii(fiiiiiMimimiiiiniiriiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiinmr.iM<

lős kosarat. Közben magyaráz, sajnos olyan gyorsan s valamilyen tájszólásban, hogy alig értem, de buzgón bólogatok.

Zagorszkról írni orosznak is nehéz feladat lehet. Nekem kivihetetlen. Kolostorerődítménynek, kolostorvárnak, kolostorvárosnak próbálom nevezni. Mindegyik elnevezés megközelíti, de egyik sem pontos. Magas falai miatt valaha jól védhető erődítménynek számíthatott, de távolról a templomok aranyozott és kék, csillagos kupolái vidámak inkább. Nem emlékeztetnek sem erődítményre, sem kolostorra. Mintha gazdag, keleti vásárváros hívná a csavargót, falai közt üvöltő tö- rökmézárussal.

Bentről figyelni a templomokra, a falakra, az ablakrésekre, a tornyok aranyával félezer éve birkózó napfényre — elcsöndesítené a nagyhangú törökmézárust is.

Legrégibb temploma az 1423-ban épült egytornyú Tro- ickij-székesegyház, Andrej Rubljov ikonjaiból őriznek benne néhányat. Egy másik templomban, a fiatalabb Uszpenszkij-székesegyházban nyugszik Borisz Godunov és családja: felesége, lánya, fia. Múzeuma pedig számot ad a kolostorélet minden percéről. A szolga-barátok használati tárgyaitól kezdve az aranyfö- deles énekeskönyvekig végignézhetjük a pravoszláv vallás tárgyi emlékeit.

(Folytatjuk)

dött, éjjel segítőtárssal. Reggel és este trombitálással jelezte az időt, és külön is jelzett, ha csoportosan idegenek vagy soproniak érkeztek vagy távoztak.

A muzsika iránt érdeklődő toronyőrök egyre többen művelték a világi zenét, és 1601- től kezdve a tanács külön megkövetelte, hogy ünnepeken, vasárnap, sőt hétköznap is „szép motettákat, madrigálokat, virágénekeket” játsszanak. A toronyőrök segítettek a templomi orgona mellett, és közreműködnek lakodalomban, főúri összejöveteleken is. Ma a Sopron városi Tanács fúvószenekara szólaltatja meg a régi dalokat, táncokat a turisták nagy érdeklődése közepette.

A soproni történelem egyik szorgos kutatója összeállította, milyen bűnök és büntetések fordultak elő a XVI— XVIII. században Sopronban,

A legtöbb gondot a lopás, a rablás okozta: 104 ilyen bűnesetről tud ez a statisztika. Szám szerint a paráználkodás következik ezután: 36. Csempészek ügyében 17-szer, csavargókéban 15-ször ítélkeztek, 14 gyermekgyilkost és 12 há- zasságtörőt vontak felelősségre. A rablók, tolvajok büntetése az akasztás (5), az akasztás-elégetés (2), a vesszőzés (14), a kiutasítás (26) és a pellengér különféle változata volt. Tíz csempészt ítéltek börtönre és pellengérre, 14 csavargót csuktak börtönbe. Nyolc gyermekgyilkos ítélete „fővétel”.

A paráználkodást már akkor is nehezen lehetett bizonyítani, mert a 36-ból 17 esetben nem született ítélet, egy-egy felmentést, illetve börtönt és hét pénzbírságot szabott ki a bíróság. A házasságtörési ügyekben három felmentés lett a döntés, két hűtlen férjet, illetve feleséget megbírságoltak, négyet kiutasítottak a városból, kettőt viszont — lefejeztek.

X

De evezzünk vidámabb vizekre. A soproni könyvtárnak és a levéltárnak féltett kincse az 1911-ben kiadott „Krónikás naptár”, amelyet egy Gantner Antal nevű városi kistisztviselő adott ki Saláta Gyuri néven. A kalendárium szokásos tudnivalóin kívül néhány vidám soproni anekdotát is ösz- szegyűjtött Ebből idézünk fel egyet.

A lyceum diákjai szívesen elkövettek valami csínyt tanáraik rovására, ha alkalom adódott rá. Történt, hogy a soproni piacon egy Rába-közi atyafitól megvette a búzát egy Wunderlich nevű kereskedő, s meghagyta a parasztnak, hogy jöjjön a lakására, itt lakik nem messze. A gazda azonban elfelejtette a furcsa nevet, és nagy derültséget keltve többeket megszólított: nem tudnák-e megmondani, ki vette meg tőle a búzáját. Ahogy szólongatta a járókelőket, két diákba botlott, akik összekacsintottak, és ezt mondták:

— Mi ugyan nem tudjuk,' de ha bemegy ott a kapu alatt, és benyit a legelső ajtón — mutattak a közelben lakó tanáruk házára —, ott talál egy öreg jövendőmondót, az majd felvilágosítja, hogy hívják a vevőjét. Hanem egy-két garast ne sajnáljon tőle!

Az atyafi be is kopogtatott a tudományos munkába temetkezett tanár úrhoz, kihámozott a kapcaszárból két garast, és letette az asztalra.

— Hát kend mit keres itt? — kérdezte tőle a tanár.

— Megkövetem az urat, de nem tudná nekem megmondani. hogy ki vette meg az én búzámat?

Az öreg elszörnyűködött ekkora együgyűség hallatán, s mint máskor, most is németül kiáltott fel:

— Das ist aber doch wunderlich! (Vagyis: Ez aztán csodálatos!)

A paraszt boldogan kiáltott fel, lévén egy ismerős szó a szövegben:

— Az, az! A Vunderlik boltos vette meg. — Letett még két garast az asztalra, és hálálkodva hagyta ott a tani» urat. _ g.

r