Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-05 / 234. szám
SALT-1aIálkoxó r (Folytatás az 1 oldalról) nemzet fogalmát, szüntessék meg a szövetségi és autonóm köztársaságokat, vagy korlátozzák azok szuverenitását. A szovjet nép társadalmipolitikai egysége egyáltalán nem jelenti a nemzeti különbségek eltűnését. A szocializmus felépítésével egyidejűleg a történelemben először a Szovjetunióban oldották meg a nemzetiségi kérdést. A kommunista építés folyamán a szovjet népek szüntelenül közelednek egymáshoz, szellemi életük kölcsönösen gazdagítja egymást. Veszélyes útra lépnénk azonban, ha mesterségesen kezdenénk erőltetni a nemzetek közeledésének ezt ez objektív folyamatát. Olyan levelek is érkeztek az alkotmánybizottsághoz, amelyeknek írói javasolják, hogy állami funkciókat közvetlenül a pártszerveknek adjanak át, az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottságát törvényhozó hatalommal ruházzák fel. Ezek a javaslatok mélységesen hibásak. Zavart keltenek a párt társadalmunkban betöltött szerepének értelmezésében. Miután pártunk uralkodó párt lett, határozottan leszögezte, hogy döntéseit a szovjet szervek útján érvényesíti, a tanácsok tevékenységét irányítva nem helyettesíti az utóbbiakat, hogy az állami élet irányítását mindenekelőtt a tanácsokba beválasztott és az állami szervekben dolgozó kommunisták útján juttatja érvényre. Ezt az elvet leszögezi az SZKP szervezeti szabályzata és az a javaslat, hogy ezt tükrözze az új alkotmány is. Az új szovjet alkotmány tervezete és országos vitája — folytatta Brezsnyev — hosz- szú időn át az egész világ figyelmének középpontjában állt. Ez a szocializmusnak a világban betöltött óriási szerepét bizonyítja. Átfogóan megvitatták és forrón támogatták az új szovjet alkotmány tervezetét a testvéri szocialista országokban. Elvtársi módon fogadták a tervezetet, alaposan elemezték azt és elmondták saját tapasztalataikat. Így halmozódik fel a szocialista államépítés kollektív tapasztalata. Az alkotmány« tervezet nemzetközi visszhangja Élénk érdeklődéssel tanulmányozták az új szovjet alkotmány tervezetét azokban a fiatal államokban, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati elnyomás alól és most határozzák meg további útjukat. Számos afrikai, ázsiai, és latin-amerikai ország sajtója kommentálta a tervezetet és hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak az alkotmányban is tükröződő eredményei lelkesítő például szolgálnak valamennyi nép számára, amely a szocializmus irányába halad. Rendkívüli érdeklődéssel fogadták a Szovjetunió új alkotmányának tervezetét a tőkés országok dolgozói és mindenekelőtt élcsapataik, a kommunista és munkáspártok. A testvérpártok rámutatnak, hogy a szovjet alkotmánytervezete nagyon fontos okmány, amely megmutatja, hogy mit is jelent a fejlett szocializmus és milyen feladatokat tűz maga elé. Nem kerülte el a Szovjetunió alkotmányának tervezete a burzsoá sajtónak és a tőkés világ más tömegtájékoztatási eszközeinek figyelmét sem. Közülük egyesek többé-kevésbé objektiven ismertették a dokumentum tartalmát. Több nyugati lap rámutatott, hogy az új szovjet alkotmánytervezet a demokrácia továbbfejlesztését. az állampolgári jogoknak és a társadalmi szervezetek jogkörének kiszélesítését, az állami politikára gyakorolt befolyásuk növekedését jelzi. Az amerikai Baltimore Sun például becsületesen megállapította, hogy a tervezet a szovjet állampolgárok számára „teljesebb jogokat biztosít, mint bármely nyugati alkotmány: a munkához és a pihenéshez való jogot, a pálya- választás jogát, a társadalom- biztosítás, a lakásellátás, a tanulás, az ingyenes egészségügyi ellátás jogát”. A tőkés országok állami és politikai vezetői, valamint sajtója elismerik annak a ténynek jelentőségét, hogy az alkotmány külpolitikai fejezetében államjogi formában szögezi le a Szovjetunió elkötelezettségét a béke és a népek közötti együttműködés mellett. Akik nyugtalankodnak... Az imperialista propaganda szervezői észrevehetően nyugtalankodni kezdtek, amikor az alkotmány megvitatása széles nemzetközi méreteket öltött. Megismétlődött az, amit már ezerszer lehetett tapasztalni a szovjet hatalom fennállásának éveiben; a „lélektani hadviselés” szakértőit a Szovjetunió sikerei vajmi kevéssé érdeklik. Nekik csak egy céljuk van: megakadályozni a szocializmus befolyásának növekedését, bármilyen eszközzel bizalmatlanságot, ellenszenvet kelteni vele szemben. Ebből táplálkozik az a tendencia is, hogy ne annyira informáljanak az új szovjet alkotmányról, mint inkább kiforgassák tartalmát, csökkentsék jelentőségét vagy egyszerűen agyonhallgassák legfontosabb megállapításait. Különösen dühödt támadásokat intéztek a szovjet állampolgárok jogairól és kötelezettségeiről szóló tételek ellen. A szovjet alkotmány bírálói nem voltak irigylésre > méltó helyzetben. Nem tudtak kitérni ugyanis az elől a tény elől, hogy az alkotmány tervezete minden más alkotmányhoz képest szélesebben, világosabban és teljesebben tartalmazza az állampolgárok szociális-gazdasági és politikai jogait és e jogok érvényesítésének konkrét biztosítékait. Mit is állíthatnának szembe a fejlett szocializmusnak e reális eredményeivel a tőkésrendszer prókátorai? Tízmillióknak a mukanélküliséghez való „jogát?” vagy a betegeknek azt a „jogát”, hogy nélkülözzék az orvosi segítséget mivel az óriási összegekbe kerül? Avagy a nemzetiségi kisebbségeknek azt a „jogát”, hogy megalázó megkülönböztetést szenvedjenek a munkában és az oktatásban, a mindennapi és a politikai életben? Vagy talán azt a „jogot”, hogy örökös félelemben élnetnek a szervezett bűnözés rmndenha- tósága alatt, s láthatják, hogy a sajtó, a film, a televízióé® a rádió hogyan követ el mindent annak érdekében, hogy az ifjú nemzedéket az önzés, a kegyetlenség és az erőszak szellemében neveljék? A kapitalizmus propagandistái és ideológusai nem tagadhatják, hogy a szocializmus már rég felszámolta ezeket a társadalmi fekélyeket. Éppen ezért más manőverhez folyamodtak. Támadásaikat az alkotmány tervezetének azokra a tételeire összpontosították, amelyek arról szólnak, hogy az állampolgári jogok nem használhatók fel a társadalom és az állam érdekeinek rovására, más állampolgárok jogainak csorbítására. Osztályellenségeink szemszögéből nézve a Szovjetunió állampolgárainak a jelek szerint egyetlen „jogot’.’ kellene megadni — azt a jogot, hogy az imperializmus örömére harcolhassanak a szovjet állam, a szocialista rendszer ellen. Csalódást kell okoznunk alkotmányunk bírálóinak. A szovjet nép sohasem fog kívánságaiknak megfelelően eljárni, az emberi jogokról szóló ENSZ-nyilatkozat egyébként teljesen világosan kimondja: minden embernek kötelességei vannak a társadalom iránt, amelyben egyénisége szabadon és teljesen kifejlődhet. Ez a demokratikus társadalmi élet egyetemesen elfogadott elve. A burzsoá hírmagyarázóknak nincsenek ínyére a tervezetnek azok a tételei sem, amelyekben az SZKP-nak a szovjet társadalom életben betöltött szerepéről van szó. Teli torokkal üvöltik, hogy ez, „a kommunista párt diktatúrájának kikiáltása”. Mit lehet erre mondani? A kirohanások oka világos. A kommunista párt a szovjet nép élcsapata, annak legtudatosabb, élenjáró része, amely elválaszthatatlan a nép egészétől. A pártnak semmiféle más érdeke nincs, mint a nép érdeke, ha valaki megpróbálja szembeállítani egymással a pártot és a szovjet népet, s „a párt diktatúrájáról” elmélkedik, ez any- nyit jelent, mint ha például a szívet próbálná szembeállítani az emberi szervezet egészével. A párt szerepéről A kommunista párt a Szovjetunió alkotmányának keretei között tevékenykedik. Mit érdekli azonban ez a burzsoá kritikusokat? ök csökkenteni szeretnék a pártnak a szovjet társadalomban betöltött szerepét, mivel minden vágyuk az, hogy meggyengítsék országunkat, szocialista rendszerünket, kioltsák kommunista eszméinket. Szerencsére, képtelenek erre. A kommunista párt szerepe annak arányában fog növekedni a társadalom életében, ahogy a szovjet emberek egyre bonyolultabb és felelősségteljesebb feladatokat oldanak meg a kommunizmus építésében. Ez, teljes összhangban pártunk programjával, a szocialista demokrácia egyre mélyrehatóbb kifejlődéséhez vezet. A burzsoá táborbeli bírálóink (és őszintén szólva velük együtt egyes elvtársaink a nemzetközi munkásmozgalom soraiból is) nem látják, vagy nem akarják látni a legfontosabbat — állami és társadalmi fejlődésünk dialektikáját. Ez a dialektika abban foglaltatik, hogy a szocialista állam fejlődésével és tökéletesedésével párhuzamosan az állampolgárok milliói egyre aktívabban vesznek részt a hatalmi szervek, a népi ellenőrzés munkájában, a termelés és az elosztás irányításában, a szociális és kulturális politikában, az igazságszolgáltatásban. Egyszóval, a szocialista demokrácia fejlődésével államunk fokozatosan kommunista társadalmi önigazgatásba nő át. Ez a folyamat természetesen hosszas, de töretlen. És meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió új alkotmánya jól szolgálja majd a kommunista építés e fontos céljának elérését. Az új alkotmányt joggal nevezik a fejlett szocialista társadalom élete törvényének. Éppen ilyen társadalom épült fel a Szovjetunióban — mondotta Brezsnyev, aki beszédének további szakaszában részletesen kitért a fejlett szocialista társadalom jellemző vonásaira, a kommunista társadalmi formáció kialakulásának történelmi folyamatában betöltött helyére. Leonyid Brezsnyev több olyan meggyőző adatot idézett, amelyek képet nyújtanak arról, hogy milyen nagy a különbség a szocializmus jelenlegi fejlődési szakasza és az előző, az 1936- os alkotmány megszületésének időszaka között. Az 1936. évi bruttó társadalmi termék előállításához jelenleg kevesebb, mint egy hónapra van szükség. Nemcsak a technika változott meg, hanem az azt irányító emberek is. Ma már a munkások 73,2 százaléka rendelkezik középvagy felsőfokú képzettséggel. Z NÓGRÁD — 1977. október 5„ szerda A világ már régen — voltaképpen hatvan esztendeje — megszokta, hogy ami a Szovjetunióban igazán fontos, az sosem „csak” szovjet belpolitika. Az az ország, amely ha,! évtizede új utat tört a történelemben, túlságosan nagy és minden szempontból túlságosan fontos ahhoz, hogy valóban jelentős történései csak a maga tágas határain belül keltsenek figyelmetSokéves nemzetközi gyakorlat, hogy a Szovjetunió állami, gazdasági, politikai és társadalmi életének ezernyi vonatkozását lankadatlan éber figyelemmel pásztázzák a nemzetközi érdeklődés ref- lektorai. Ha pedig a legmagasabb szinten hangzik el beszéd, ha a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára szólal meg a nyilvánosság előtt, arra mindig odafigyel az egész földkerekség. Alig néhány óra telt el Leonyid Iljics Brezsnyev keddi beszédének elGenfben Genfben találkozót tartotta kapcsolatos szovjet—amerikai hadászati támadó fegyver- tárgyalások két küldöttség ve- rendszerek korlátozásával zetője. (MTI) Carter felszólalása az ENSZ-közgyűlésen Negyven évvel ezelőtt ez az arány kevesebb mint nyolc százalék volt. Ugyanez alatt az időszak alatt az iparban harmincnégyszeresére, a mező- gazdaságban pedig negyvenhétszeresére növekedett a felső- és középfokú képzettséggel rendelkező szakemberek száma. A szovjet emberek életszínvonala is egészen más képet mutat. Az 1936. évi 14,9 millió négyzetméterrel szemben 1977-ben 110 millió négyzetméter lakás épül. Nem lehet persze mindent számokban kifejezni. E hatalmas arányú anyagi és kulturális fejlődés a városi és falusi munka- és életkörülmények, a fizikai és szellemi munka- feltételek jelentős méptékű közeledését eredményezte. A szocializmusban a szovjet emberek új nemzedékei nőttek fel, kialakult szocialista tudatuk. E folyamatok eredményeként joggal elmondható, hogy a Szovjetunióban felépült a fejlett szocializmus, | elérkezett az új társadalom érettségének az a szakasza, amelyben befejeződik a társadalmi viszonyok átrendeződése, mégpedig a szocializmusra szervesen jellemző közösségi elvek alapján. Ebből következik, hogy tág tér nyílik a szocializmus törvényeink érvényesülésére, előnyeinek megmutatására a társadalmi élet minden területén, ebből következik a társadalmi rendszer szerves egysége és dinamizmusa, politikai stabilitása, megbonthatatlan belső egysége. Ez a magyarázata valamennyi osztály és társadalmi csoport, valamennyi nemzet és néncsoport fokozódó közeledésének és a történelmileg új társadalmi és in- ternacionális közösség, a szovjet nép kialakulásának. Ebből ered az új, szocialista kultúra, az új, szocialista életmód meghonosodása. Az érett szocializmus szintjén A Szovjetunió ma az Október szüite állam fejlődésének olyan szakaszában van, amely az érett szocializmusra jellemző. Következésképpen az állami szervek feladatai, azok szerkezeti felépítése és funkciói, működési rendje is meg kell, hogy feleljenek a társadalom fejlődése e szakaszának. Éppen ezt az összhangot biztosítja a Szovjetunió új alkotmánya. „Amikor elfogadjuk, teljes joggal jelenthetjük ki: újabb fontos munkát végeztünk el, amely közelebb viszi az országot pártunk és népünk nagy céljainak eléréséhez” — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev előadói beszédét sokszor megszakította a küldöttek egyetértését kifejező taps. A beszéd elhangzása után a Legfelsőbb Tanács küldöttei hosszan tartó tapssal köszöntötték az ország új alaptörvényének beterjesztését. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag megválasztották az új alkotmány szövegének 163 tagú szerkesztő bizottságát. A bizottság elnöke Leonyid Brezsnyev. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) James Carter amerikai elnök kedden, az ENSZ-közgyűlésen elmondott beszédében nagy hangsúlyt adott a SALT-tárgyalásoknak. Kijelentette: „jelentős egyezményre” van kilátás az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, amelyben korlátoznák fegyvereik számát és megszorításokat léptetnének életbe bizonyos fegyverfajtáknál. Ha a felek figyelembe veszik egymás érdekeit és mérsékletet tanúsítanak, nemcsak a fegyverzetkorlátozásban érhetnek el sikert, hanem megvethetik az alapját jobb kapcsolatoknak más területeken is —■ hangoztatta az amerikai elnök. Carter jóval mértéktartób- ban, békülékenyebben szólt a szovjet—amerikai viszonyról, mint néhány héttel korábban, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel a közelmúltban folytatott beható tárgyalásai előtt. Az amerikai elnök szerint országa — biztonsági érdekeinek figyelembevétele mellett — kész (a kölcsönösség alapján) hadászati fegyverkészleteinek tíz-, húsz- vagy akár ötvenszázalékos csökkentésére. Carter megismételte, hogy a közel-keleti kérdést az ENSZ korábbi, 242-es, illetve 338-as határozata alapján kell rendezni. Nem férhet viszont kétség ahhoz, hogy az Egyesült Államok elkötelezettséget vállalt Izrael biztonságának megőrzésére — hangoztatta az amerikai elnök. A rendkívül heves bírálat Tizenhat órával azután, hogy a biztonsági rendőrség őrizetbe vette, bírói utasításra kedden szabadon bocsátották Indira Gandhit, India volt miniszterelnökét. A jelenlegi kormány által „korrupcióval és hatalmi visszaélésekkel” vádolt politikus kihallgatása után az illetékes vizsgálóbíró úgy ítélte meg, hogy „nincs elfogadható ok a vádlott letartóztatásának elrendelésére”, s szabadlábra helyeztette Indira Gandhit. Egyben utasította a hatóságokat, hogy ne korlátozzák a volt miniszterelnök-asszony mozgásszabadságát. Míg folyt a kihallgatás, a bíróság épülete és Morardzsi Deszai miniszterelnök rezidenciája előtt több száz főnyi tömeg tüntetett Gandhi hatására, amelyben Izrael, Illetve az Izraelt feltétlenül támogató amerikai körök részesítik a hét végi szovjet—amerikai nyilatkozatot, Carter valamelyest visszalépett. Míg a szovjet—amerikai okmány világosan beszélt a palesztinaiak jogainak érvényesítéséről, az elnök szerint „az érdekelt felek dolga, hogy eldöntsék, mit jelentenek ezek a jogok és hogyan lehet azokat érvényesíteni”. Carter közölte: továbbra is szoros kapcsolatban marad az Egyesült Államok és Szovjetunió, genfi közel-keleti békekonferencia két társelnöke. Az amerikai elnök az ENSZ -közgyűlésén mondott beszédében síkraszállt mindenfajta nukleáris robbantás eltiltásáért, a nukleáris fegyverek továbbterjedésének megakadályozásáért. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió nézetei — mondotta — máris közelebb jutottak egymáshoz abban, hogy miként működhetnek együtt a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásában. Az Egyesült Államok megkezdte fegyverkivitelének korlátozását — mondotta az elnök, akinek országa a világ első számú fegyverszállítója. Carter mindenesetre azonnal hozzátette: az USA változatlanul kész „egyes országoknak biztosítani a jogos önvédelemhez szükséges eszközöket”. Az amerikai elnök két napot tölt az ENSZ székhelyén, ahol beható tárgyalásokat folytat nemzetközi kérdésekről, elsősorban a közel-keleti problémáról. asszony mellett. A kivezényelt rendőrök könnygázzal oszlatták szét a felvonulókat és több személyt letartóztattak. Csaran Szingh belügyminiszter közben sajtóértekezletet tartott, s követelte, hogy Indira Gandhit „a háborús bűnösök nürnbergi peréhez hasonló” tárgyaláson vonják felelősségre tettei miatt. Azzal vádolja, hogy miniszterelnöksége idején az előnyösebbnek tűnő árajánlatokat figyelmen kívül hagyva egy francia cégnek adott 17,4 millió dollár értékű olajkutatási megbízatást Indiában, s hivatali tekintélyét felhasználva az országos választások idején különböző vállalatoktól gépkocsikat igényelt pártja választási kampányához. (MTI) Váratlan fordulat Szabadlábra belyaztéh Indira Gandhit Történelmi feladat hangzása óta, de azt máris megállapíthatjuk, hogy a figyelem ezúttal még a szokásosnál is nagyobb. A „miért ?”,-re maga a szónok adta meg bevezető szavaiban a választ, amikor így fogalmazott: „a Legfelsőbb Tanács jelen ülésszaka előtt a szó szoros értelmében történelmi feladat áll: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége új alkotmányának elfogadása”. Egy állam alkotmánya mindig annak alaptörvénye, visz- szapillantó és előretekintő okmány, amelynek — ha jó alkotmány — híven kell tükröznie az elért eredményeket és a további célok összességét. A Szovjetunió új alkotmánya ilyen okmány — ez Brezsnyev nagy beszédének minden oldalról bizonyított lényege. A főtitkár érzékeltette azt, hogy egy hatalmas folyamat jelenlegi helyzetét tükrözi ez az okmány, amelyet a történelem legszélesebb népi vitája segített megfogalmazni és finomítani. Ez az okmány — Brezsnyev szavaival — „ragyogóan tanúsítja, hogy az Október által meghirdetett eszmék és lenini útmutatások valóra váltása sikerrel folyik”Ez a dolog lényege. Ez az alkotmány új típusú emberek nagy közösségének, az immár fejlett szocialista társadalomban élő szovjet népnek az alaptörvénye. Ezt a munkára alapozott nagy közösséget jellegénél fogva áthatja a legmagasabb rendű humanizmus, amely az egyén mindenoldalú kiteljesítését a kollektíva kötelességévé teszi. Brezsnyev beszédében nemcsak különös jelentőséget, hanem egyfajta lírai szépséget nyer az a hangsúlyozott megállapítás, hogy ez a dolgozók társadalma, az alkotó emberek nagy közössége. Olyan kollektíva, amelyben a közért végzett munka a legfőbb mérce. Ez az alkotó ember tette lehetővé, hogy — mint Brezsnyev elmékeztetett rá —, 1977-ben egy hónapra lenne szükség az 1936. évi bruttó társadalmi termék előállításához; akkor 14,9 millió négyzetméter lakóterület épült fel, 1977-ben 110 millió négyzetméter. Nemcsak ezek a számok érzékeltetik, hogy a nagy lenini látomás megvalósulóban van, hanem a számok mögött álló szovjet emberek is, akiknek — az amerikai Baltimore Sun Brezsnyev által is idézett szavai szerint — „az új alkotmány teljesebb jogokat biztosít, mint bármelyik nyugati alkotmány: a munkához, a pihenéshez való jogot, a pálya- választás jogát, a társadalombiztosítás, a lakás, a tanulás, az ingyes egészségügyi ellátás jogát”Harmat Emise i f
