Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-28 / 254. szám

Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyáregységében a háromnegyed évi exporttermelési tervet 104,3 százalékra teljesítették. Eredményüket növeli, hogy az elmúlt évhez képest kevesebb munkáslétszámmal, tehát a munka termelékenységével sikerült elérniük. December húszadikára szeretnék az összes készárutermelési igénye­ket kielégíteni. A munkások összefogását példázza, hogy a mai kommunista műszakon a gyáregység dolgozói 90 százaléka vesz részt. A képen Mocsári Árpád lakatos, az Űj Elet Szakma kiváló brigádjának tagja, az NDK-exportra kerülő szalaghidak gerendái­nak munkálatait végzi totó: Kulcsár Lélekben fiatal Más végzi majd heii/eitcm... Azt mondják, a legidősebb párttitkár Balassagyarmaton. — Az 1975-ös választáson már fölvetettem, hogy átadom a stafétabotot — mondja Lis- ka István, a MÁV balassa­gyarmati vonalfőnökségének bér- és jnunkaerő-gazdálko- dója. — De megkértek, hogy a nyugdíjig föltétlenül marad­jak. Huszonöt esztendeje tölti be a párttitkári tisztet. Elcsé­pelt kifejezéssel az úgyneve­zett „nehéz időszak” is eb­be a negyedszázadba esik. El­mondja, hogy 1956-ban ki­váltképp azon fáradozott, ne legyenek áldozatai az elszaba­dult indulatoknak. — Érzése szerint elsősor­ban minek köszönheti, hogy hosszú éveken keresztül meg­őrizte helyét a választott funkcióban? — Nézze, a családomban kilencedik gyerekként szület­tem. Az apám cselédember volt. így aztán korán kijutott nekem az életből. Egészen fiatalon végeztem különböző nehéz munkákat: arattam, út­építésen kubikoltam. Tán ezeknek köszönhető, hogy ma is jól meg tudom érteni a dolgozók gondjait, bajait. Ügy tapasztalom, megbecsül a 1977. január elseje és szep­tember vége között 10,3 mil­lió külföldi látogatott az or­szágba, csaknem 25 százalék­kal több mint az előző év első kilenc hónapjában — állapítja meg az Országos Idegenforgalmi Tanács most elkészült gyorsmérlege. En­nél is nagyobb arányban nőtt a turisták száma: kilenc hó­nap alatt 6,1 millió volt, 31 százalékkal több mint az el­múlt év hasonló időszakában. Döntő többségük változatla­nul a szocialista országokból, érkezett. A tőkésországok ál­lampolgárai közül 800 000-en jártak hazánkban turistaként, vagyis legalább egy éjszakát itt töltöttek, s 5,5 százalékkal többen voltak mint tavaly januártól szeptemberig. A külföldiek összesen 37 tagság, mert amit lehet, meg­teszek az érdekükben. — Miként végzi titkári te­endőit? — Nem mondhatom, hogy könnyen megy. Itt a vasút­nál bizony akárhogy is ipar­kodik az ember, sajnos nem tudja elvégezni száz százalé­kig azokat a feladatokat, amiket szeretne. Sok az em­ber és ki ekkor dolgozik, ki akkor. Gyakran előfordul, hogy valaki elvileg ráérne el­jönni a taggyűlésre, mert ép­pen végzett; de hát pihennie is kell, mert hamarosan újra munkába áll. Az ilyet meg kell értenünk. — Mik a legfontosabb teen­dői? — Együtt működünk az ál­lomásvezetőkkel és a tömeg­szervezetekkel. össze kell fog­nunk az embereket a tervek teljesítéséért, a munkafegye lem megszilárdításáért. — Ez utóbbiért mit tud tenni egy pártvezető? — Nemrég történt egy fe­gyelmi vétség: egyik jegy­vizsgálónk berúgott, és az utasnőkkel szemtelenkedett. Első ilyen esete volt, így hát behívtuk és megpróbáltunk szavakkal hatni rája... Hogy sikerült-e? Eddig úgy látszik: millió 789 ezer vendégéjsza­kát töltöttek el hazánkban. 5,4 millióval többet mint tavaly, a növekedés 17 száza­lék. Ez évben január és szep­tember között összesen 3.6 millió magyar állampolgár uta­zott külföldre, 20,1 százalék­kal több mint az elmúlt év kilenc hónapjában. A növe­kedés üteme mind a szocia­lista, mind pedig a tőkésor­szágokba lényegében azonos. A nemzetközi idegenforga­lomból származó devizabevé­telek összege ez idő alatt megközelítette a 4,2 milliárd forintot, s ez 16 százalékos növekedést jelent. Az idegen- forgalmi devizakiadások ösz- szege 2,6 milliárd forint volt, 20 százalékkal több mint az előző év hasonló időszakában. igen. Általában először csak az „elbeszélgetéshez” folya­modunk, ha nem súlyos a2 eset. — Nemsokára nyugdíjba megy. Hiányzik majd a moz­galmi munka? — Hát, tudomásul kell venni, hogy eljárt az idő. El­szakadni azért nem szeretnék a pártmunkától. Át kell majd jelentkeznem egy másik alap­szervezetbe, ott szeretnék to­vább dolgozni. Ügy gondolom, hiányozni fog majd a huszon­öt év alatt megszokott jó né­hány teendő. Hisz minden beszámolót én írtam és egy kivételével valamennyi tag­gyűlésen részt vettem. Eleinte bizonyára akaratlanul is szá­mon tartom majd, hogy most ez meg ez lenne soron, de már más végzi helyettem... —r —1 Lengyel Sándorné előadó éppen telefonál az endrefal- vi körzeti orvosnak, s na­gyon kéri a doktort, hogy Sz. P.-nek már ne adjon ki több igazolást. — Mert tudja, dok­tor úr — fejtegeti —, ez a nála krónikusan fellépő rosz- szullét kifejezetten csak hét­fői napokon jelentkezik... És ez már mégis sok. A doktor úr megígéri..; S talán a következő vasár­napi zenélés után a hétfői tá­volmaradás már igazolatlan mulasztás lesz. Azt mondja a hagyományos gyárrészleg vezetője: — So­kan úgy „védik ki” az igazo­latlan mulasztást, hogy más­naposán, vagy munkaundor­ral, de valami betegséget szín­lelve, főként szabad szomba­tot megelőző pénteken, fize­tést követő napon, esküvők, vendégség után, elmennek az orvoshoz. És szinte minden esetben megkapják a papírt, miszerint a megjelenés indo­kolt volt. S hogy arra a nap­ra nem jár bér? Kit izgat?! A ZIM salgótarjáni gyárá­ban az igazolatlanul hiányzók távolmaradása komoly ter­meléskiesést okoz és vesz lyezteti nemcsak a belföldi, hanem az exporttervék tel­jesítését is. Az öntödében — például — nem egyszer volt már, hogy egy öntőcsoportot, létszámhiány miatt nem tud­tak kiállítani. De még ha ígv vesszük, ez lenne a ki­sebb baj. Hanem amit a ha­gyományos kályhákat előállí­tó gyárrészleg vezetője mond, Szeptember végéig 10,3 millió külföldi járt hazánkban, 3,6 millió magyar uíázott külföldre Rugalmas vállalat kvpk °ta követelmény, hogy a válla- L latok váljanak rugalmassá, lé­nyegesen rugalmasabbá, mint korábban vol­tak. Más szavakkal: a gyárak és persze a bel- és külkereskedelmi vállalatok, a kuta­tó- és tervezőintézetek is legyenek képesek mindig gyorsan alkalmazkodni a piaci vál­tozásokhoz, az árak, a kereslet ingadozásai­hoz. Azaz — s ez már nemcsak piaci, keres­kedelmi munka — legyenek képesek rövid idő alatt felújítani, korszerűsíteni terméke­iket, folyamatosan alkalmazva a legújabb műszaki megoldásokat, vagy a saját kuta­tási-fejlesztési eredményeket. A társadalmi és csoportérdek egyaránt az, hogy váljanak rugalmassá a vállalatok a tartós jövedelmezőség elérése érdekében, az eddigi gazdálkodói alapállásukat alakít­sák át mozgékony, felelősséggel teli, célsze­rű vállalkozói magatartássá. Ezt a magatar­tást talán az jellemzi a legjobban, hogy a vállalat az. eredményeit sohasem csak egy korábbi időszakhoz méri, hanem ahhoz, hogy a lehetőségek mennyit engedtek meg, s azzal hogyan tudott élni. Ismeretes, hogy évtizedekig (nem is min­dig indokolatlanul) az államháztartás levet­te a vállalatokról a „vállalkozás” kockázatát és terheit. Jelentős mértékben éppm emi­att kényelmesedtek el, néhol túlságosan is. E kényelmessé válásnak persze sok összete­vője van, illetve volt. Ma már inkább az a kérdés, hogy miképp lehetne az esetleg ne­hezebben mozduló vállalatokat is, rövid idő alatt, ebből az érdektelenségből kimozdíta­ni. A változás több mindennel is felgyorsítha­tó. Ezúttal csak azokat vegyük szemügyre, amelyek a népgazdaság jelenlegi adottságai­nak és lehetőségeinek megfelelnek. Nos, so­kak szerint a vállalati rugalmasság talán legfőbb feltétele a megfelelő, korszerű ve­zetési stílus. Valóban megfigyelhető, hogy ahol az utóbbi években többé-kevésbé ki­bontakozott a kívánatos vállalkozói maga­tartás, ott a kevésbé mozgékony vállalatok­hoz hasonlítva más a vezetés stílusa is. Főleg ez különbözteti meg az úgynevezett vállalkozó típusú vállalatokat az átlagostól, hiszen a többitől lényegesen különböző fej­lesztési és piaci programjai ugyanabban a közgazdasági környezetben alakultak ki és teljesültek, amelyben valamennyi vállalat dolgozik. (Abban a környezetben tehát, amely a többi szerint nem is ösztönöz különösebb mozgékonyságra, mert a „fontolgatva hala­dást” is elég jól honorálja.) Hogy egyes vállalatok az átlagostól elütő energiával vágtak bele különféle vállalkozá­sokba, az viszont azt igazolja, hogy az a bizonyos közgazdasági környezet — a szabá­lyozók, a kooperációs társak, a központi irányítás stb. — nem gátolja a mozgéko­nyán gazdálkodás kialakulását, ha vala­hol kellő készség és bátorság van ehhez. Elvárható-e azonban az efféle magatartás; a korszerűbb, bátrabb kockázatvállalás, a vállalatvezetők többségétől? Nos, minden­képpen el kell várni — ez természetes. A társadalom morális kényszerítő ereje készte­ti őket arra, hogy gyorsabban szakítsanak végre a kényelmes, beidegzett gazdálkodási megoldásokkal. Bizonyos azonban, hogy ez az „erkölcsi norma” önmagában kevés. En­nek, az eddigieknél egyértelműbb érdekelt­séggel is párosulnia kellene. Ezek az érdekeltségi tényezők léteznek ugyan a jelenlegi szabályozó rendszerben, csak a hatásukat ma sok kivétel és egyedi elbírálás tompítja. A rugalmasság „terjedé­séhez” tehát kétségkívül az eredmények ed­diginél következetesebb mérlegelése és minő­sítése is szükséges, tehát, hogy az eredmény­telenség következményeit ne a költségvetés viselje. Emiatt is vitathatatlan, hogv való­ban érdemes még egyértelműbbé tenni a szabályozó és az árrendszer ösztönző hatá­sát a hatékonyabb munkára. Bővíteni kell általában a vállalkozás lehe­tőségét is. Például a termelő- és a külkeres­kedelmi vállalatok kapcsolatainak további korszerűsítésével. Ma ugyanis még megtör­ténik, hogy egy termelővállalat hiába akar esetleg merészen vállalkozni, ha a külke­reskedelmi vállalat illetékes részlege — az érdekeltség összhangjának hiánya miatt — a fontolgatva haladás híve. Tehát egy sor külső feltétel korszerűsíté­se, megteremtése valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállálatok rugalmassága, az ebben (tehát a kockázat vállalásában) való érdekeltségük növekedjék. Vannak azonban kialakításra váró vállalati belső feltételek is, amelyek ráadásul hatásukat tekintve a kül­sőkkel teljesen egvenrangúak. Létezik ugyan­is vállalati belső bürokrácia, túlzott admi­nisztráció, gyenge vállalati belső érdekeltsé­gi rendszer is, amely ugyancsak hátráltatja a hatékonyabb vállalati munkát. Egy vállalat rugalmas alkalmazkodása a külső körülményekhez a belső mechanizmus „minőségétől” is függ. A belső mechaniz­muson múlik, hogy milyen gyorsan futnak a vállalaton belül az inforrhációk a gyáregy­ségtől a vezérigazgatóig. Ez szabja meg a helyes döntések átfutási idejét is például esy-egy változta+ási javaslat felett. A 70 x7Óllalsiflesz igazán rugalmas s /XAd Vanaidlválla]k(Khat a _ legki­sebb kockázattal különböző akciókra, ahol kialakították a .döntési jogkörök ésszerű rendjét, s ehhez szerkesztették meg a belső érdekeltségi rendszert is. Nem elég ugyanis, ha csak a vállalatok felső vezetésében buzog a vállalkozói kedv és a kockázatvállalási merészség. A vállalat valamennyi dolgozójá­nak megfelelő érdekeltsége, lehetősége, ked­ve és közreműködése szükséges ahhoz, hogy az egész kollektíva mozgékonyán, hatéko­nyan, versenyképesen dolgozzon. Gerencsér Ferenc Tájak — korok — múzeumok Magyarország látogatható ter­mészetvédelmi területeit, rafiem- ékeit, múzeumait feltüntető tér­képpel, s mellékletként ezen ob- ektumok címjegyzékével könnyi- i meg az érdeklődőknek hazánk rtékeinek megismerését a Tájak— orok—múzeumok mozgalom szer­ező bizottsága. Mint ismeretes, a kulturális Minisztérium, a KISZ, a lazafias Népfront, a Belkereske- lelmi Minisztérium, a SZOT tájak -korok—múzeumok címmel moz­galmat hirdetett az idei múzeumi és műemléki hónap alkalmával a szabadidős programok hasznos eltöltésére, a belföldi turizmus további fellendítésére, a közmű­veltség további gyarapítására, kulturális értékeink megismerésé­re. A mozgalomban részt vevő nyugdíjasok és 10 év feletti általá­nos iskolások 30, a közbeeső kor­osztály 40 pont elérése után bronz­jelvényt (csoportok emléklapot) kapnak, ha szelvényüket értéke­lésre beküldik. A további pontok gyűjtése után ezüst, illetve arany fokozat megszerzésére nyílik möd. A mozgalom legeredmé­nyesebb résztvevői értékes díja­kat kapnak. A feladatok telje­sítése nincs határidőhöz kötve. Részvétel* lappal, illetve térkép­pel — s egyéb felvilágosítással — a megyei múzeumok szolgál­nak az érdeklődőknek. Me­gyénkben máris több olyan kol­lektíva van, amely a negyven pontot elérte. iBBaBBaaaaBBaBBBasBaaiBaBaaBaaB»BaaaaBaaaaBaaaiBBBaBBBaBaBBaBBaBaBBaeaB»aBsaaaBaBBaBaBBBaaBa* ;dik. egy ... íz majdnem nyolcmillió... és... van­teni, de gyakran ő is elalszik. Meg rossz az óra is... — Tudja, mennyibe kerül egy jó csörgőóra? Hát... gondolom, úgy hat«' a—nyolcvan forint körül. Mennyit keres havonta? — Olyan kétezret, de van, már gond, gond a javából! És lépnek. Ugye, saját jószán- amikor csak 1400—1500-at. — figyelmeztet is! tűkből...??!! B. O. Salgótarjánban, a Lehangoló statisztikai ada- Háborog a gyárrészlegveze- ZIM salgótarjáni gyárától kö­tőt közöl, miszerint részlegé- tő, háborog a művezető és rülbelül tizenöt percnyi séta­ben az év kilenc hónapja ugyanezt teszi az is, akinek út távolságra lakik. alatt nyolcszáztizenegy mű- hétfőn és kedden sem volt Sz. I. azonban már vidék­szak esett ki a termelésből, kedve bejönni. — örüljenek, ről — kérésére nem nevezzük igazolatlan hiányzás miatt. Ez hogy dolgozom! — ágál B. -1. meg a helység nevét, de azt — számolgatunk tovább — —, mért ha még ennyiszer eláruljuk: busszal sem kell 3244 gáztűzhely előállítására sem jönnék be, megnézhetnék többet utazni oda, mint jó elegendő idő lenne. Termé- az urak a prémiumukat. húsz percet — jár be. Tizen­szetesen akkor, ha mindenki — És maga a fizetését! kilenc éves, harmadik éve szerelt volna, S ha durván — Törődöm is vele! Ha dolgozik a ZIM-ben, s már 2500 forintra taksáljuk egy- két napig otthon maradok ebben az évben is legalább egy berendezés vásárlási árát, maszekolni, leakasztom a fél három-négyszer „elaludt”. Pe- akkor nyolcmillió 110 ezer fo- havi fizetésemet! dig 3500—3600 forintot keres rint kiesést jelent. Csupán, B. I. az idősebb korosztály- havonta — úgyhogy a nye- egyetlen termelőegységben... hoz tartozik. Sajnálatos azon- reségből is összejönne egy kis — Jön hozzám is a minap ban. állapították meg a gyár- pénz. — Nem izgat az engem egy asszony, B. S.-né. három részleg vezetői, hogy a fia- — mondja. — Ha nem lesz, igazolatlan hiányzást „gyűj- tál dolgozók körében is „dí- hát nem lesz. Inkább tovább tött össze” gyors egymásután- vik” az igazolatlan hiányzás, alszom, jól kipihenem má­ban, s szinte fenyegetőleg Itt van egyik példaként B. gam, semmint azért a néhány mondta: ha igazolom neki O. esete, aki 1976. szeptember száz forintért rosszul érezzem ezeket a műszakokat, marad, 18. óta dolgozik a gyárban, s magam. ha nem, leszámol. Asszonyom, már maga sem tudja, hány- — Beteges? feleltem neki, tudja, hogy sok szór mulasztott igazolatlanul. — Nem úgy értem . .. Tud­kedvezményt adunk nődolgo- — Nemigen számolom... ja, néha kimaradunk egy ki­zóinknak, de csibészségre, ha- Ebben az évben lehet vagy csit a fiúkkal. zugságra már nem veteme- nyolc... esetleg kilenc. Nem tu: Igen, kimaradnak. Sokan. dünk. dóm. Sokszor. Ilyen meg olyan ok­— Leszámolt? — Korán kezdi, hiszen ha kai, panasszal. És állnak a — Igen. És nagyon sokan, iól tudom, mindössze tizenhat gépek, kevesebb termék ke­akiknek nem nézzük tovább éves... rül le a szerelőszalagokról, az igazolatlan hiányzását, s — Igen... De tudja, mindig Meddig? érzik, kijár már a fegyelmi, elalszom. Anyám szokott kel- Karácsony György ugyanígy ússzék meg tiszta lappal: a hivatalos eljárás T T " ' ~ " , • lefolytatását megelőzően ki- } NOGRÁD - 1977. október 28. péntek &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents