Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-27 / 253. szám

Felszabadulási Kupa Az első győzelem SBTC—Recski Ércbányász 3—0 (2-0) Recsk, 700 néző, v.: Mester. SBTC: Szűcs (Kovács) —Hor­váth II., Horváth III., Varga, B. Kovács — Répás, Földi, Ádám (Márta) — Loch, Kaj- di, Tóth. Az SBTC a mérkőzés kezde­tétől támadólag lépett fel, öt­letes, gyors húzásokkal köze­lítették a recskiek kapuját. A 10. percben egy bal oldali tá­madás befejezéseként a kö­zépre ívelt labdát Kajdi 10 méterről kapásból vágta a há­lóba. 1—0. A 15. percben szögletrúgás után a magasan felugró Kajdi fejjel a léc alá továbbított. 2—0. A gyors gó­lok után szintén az SBTC Irányította a küzdelmet, hely­zet is adódott. A 30. percben Loch sakkmatthelyzet végén a kifutó kapus fölött a kapu fölé emelt. Szünet után alábbhagyott az SBTC lendülete, mintegy 20 percig a hazaiak irányították a küzdelmet. Az SBTC védel­me azonban higgadtan hárí­totta a kevés veszélyt jelen­tő támadásokat. Kovács ez­alatt egy Bódi-lövést tett ár­talmatlanná, majd egy kiej­tett labdáját Horváth III. bravúrral mentette. A , félidő második részében újból az SBTC volt a kezdeményezőbb. A 80. percben tervszerű tá­madás végén Tóth 13 méter­ről, nehéz szögből a hálóba helyezte a labdát. 3—0. Jó iramú mérkőzésen az SBTC javuló formában vette az akadályt. A védekezésben Horváth III. és Varga orosz­lánrészt vállalt, a középpá­lyán Ádám játszott átlagon (elül, lecserélésére pihentetés miatt került sor. A támadó­sorban Kajdi lendülete és eredményessége érdemel emlí­tést. A hazaiak közül Meggye- si és Bódi dicsérhető. — mátyus — Kosárlabda 1\R II. Derűre ború Vereség az utolsó percben Kiskunfélegyháza—St. Kohász 55—45 (26—25) Kiskunfélegyháza, v.: Há- vel, Szabó. Kohász: Kosárné (5), Miskolczi (16). Kővágó (—), Anda (8), Bablena (8). Cs.: Miklós (—), Mártinké (—), Hegyiné (4), Krenács (4), Nagy (—). Edző: Szarvas Jó­zsef. Az őszi szezon elhalasztott mérkőzését hétköznap játszot­ták le a kohászok. A Nyír­egyházi Széchenyi ellen igen biztató játékkal 87—50 arány­ban győztek. Kiskunfélegyházán a Keleti csoport 9. helyét elfoglaló együttes (az NB II. mumu­sa) a pár nappal ezelőtt ki­tűnően játszó, s a dobogós helyért küzdő Kohászt is megtréfálta, A tarjáni sport- csarnokban 37 ponttal vere­séget szenvedő együttes lel­kes, gyors játékkal győzte le az érthetetlenül lagymatagon, a védekezésben, a támadás­ban és a taktikai elképzelé­sekben akarat nélkül játszó Kohászt. A találkozó utolsó öt perce volt csupán meg­nyugtató, az egész pályás le­támadással ekkor igazolták képességeiket. Az eredmény változtatásához a későn kez­dett hajrá kevésnek bizonyult. Egyénileg még közepes telje­sítményt sem ért el ser ki. Kiskunfélegyháza— St. Kohász 90—89 (53—36) Kiskunfélegyháza, v.: Há- vel, Szabó. Kohász: Lajgút (24), Balogh (12), Tóth (24), Palla (12), Szlivka (11). No- vák (6). Cs.: Pál, Hegyi, Csáktornyái. Edző: Szarvas József. A kohászok tartalékos csa­pattal kezdtek Kiskunfélegy­házán. Az első perctől az utolsóig izgalmakban bővel­kedő, színvonalas volt a küz­delem. A mérkőzés két ellen­tétes félidőből állt. Az első­ben a befejezéseket biztosab­ban kihasználó, s kitűrő tak­tikai fegyelemmel játszó el­lenfél szerzett vezetést. Szü­net után a Kohászok fergete­ges hajrába kezdtek. A meg­zavart ellenfél túl kemény játékkal igyekezett lendületü­ket fékezni. Az eredmény: kapkodás és két játékosuk kiállítása. A küzdelem heves­ségére jellemző, hogy a 16. percben 76—76 volt, a 18. percben 83—82-re a kohászok vezettek. A 19. percben 85—82 volt az állás ugyancsak a kohászok javára. Csupán az utolsó percben fordult a koc­ka! Az ellenfél kísérletei pon­tokat jelentettek, míg a kohá­szok elveszítve higgadtságu­kat, helyzeteiket kihagyták, s ezzel vereséget szenvedtek. A tartalékosán kiálló együttes minden tagját így is dicséret illeti. M. L. Svédországon át az angliai vil ágbaj nokság ig Szeptember végén rendez­ték meg az angliai Milton Keyesben az idei Lugano Ku­pa döntőjét a világ legjobb tizenkét válogatott gyalogló­csapata részvételével. A mont­reali olimpiai bajnokkal, va­lamint a világcsúcstartóval felálló Mexikó szerezte meg a győzelmet az NDK, az olasz és a szovjet csapat előtt. A magyar válogatott tagja volt Szilágyi Tibor, az SKSE me­gyei csúcstartó gyaloglója. Szilágyi Tibor 1954. október 20-án született, 176 centimé­ter magas és 61 kiló. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek lakatosa. Mint szakmunkásta­nuló került 1971. őszén Her- telendy Béla edző tanítványai közé. Az első évben a terü­leti bajnokságon bronzérmes. A 10 kilométeres gyaloglás­ban 58:06.6-os idővel 3., míg a vidéki bajnokságon 6. he­lyen végzett Ígéretes pálya­futása bevonulása után egy' időre megtört Tavaly június­ban leszerelt. Első verse­nyén 1:50:19.6 az eredménye, melyet később l:45:23.6-ra ja­vított. Az idén 1:39:49.8 mp- es egyéni csúccsal kezdett. Budapest nemzetközi bajnok­ságán 5., és jól szerepelt a Népszava Kupa versenyén is, mert a 3. helyen végzett. Ezek az eredmények biztosí­tották számára, hogy bekerül­jön a felnőtt válogatottba. Július 2-án a svédországi Appel bóban Szilágyi Tibor első válogatottsága alkalmá­val 1:35:43.0-ra javította a felnőtt megyei csúcsot. Máso­dik válogatottsága alkalmá­val Angliában eddigi második legjobb eredményével (1:36:38.0) a 48 indulóból a 44. helyen végzett — Hogyan fogadta a válo­gatottságot? — Kerettag voltam ugyan, de aligha számíthattam a vá­logatottságra. Ám, jól ment a gyaloglás, a beválogatás hí­re a nagy öröm mellett fel- készülten talált. Ügy érzem sikerült helytállnom. A ver­senypályák nehezek, de han­gulatosak voltak. A közönség hozzáértő és lelkes. Mivel a 20 kilométer az első napon került sorra, másnap 50 kilo­méteren láthattam a világ legjobbjait. A verseny után a banketten személyesen meg­ismerkedtem az olimpiai baj­nok Bautistával, a világcsúcs­tartó mexikói Verával, a szovjet Szoldatenkóval és a többiekkel. Mindez számomra felejthetetlen élmény marad. — Hogyan fogadták itthon a válogatottságát? — Az SKSE és a szakosz­tály vezetői sokat segítettek. Ezért az örömünk is közös. Nagyon jólesik, hogy munka­társaim érdeklődnek az ered­ményeim iránt és biztatnak. . — Vége a versenyidénynek. A felkészülés újabb szakasza következik. Mit vár az új idénytől? — Idei felkészülésem nem volt zavartalan. Az SKSE-sta­dion salakja eléggé tönkre­ment. Nagyon kellett vigyáz­nom, nehogy megsérüljek, és hogy mindig szívesen men­jek az edzésre. Ügy nyertem meg a II. osztályú bajnok­ságot, hogy mindkét cipőm el­szakadt. Angliában is kölcsön- cipőben gyalogoltam. Keser­ves dolog ám másfél órán át a fájó sebekkel küszködni, ahelyett, hogy az irammal tö­rődnék. De ilyen cipőt ideha­za nem lehet kapni. Az is sajnálatos, hogy gyaloglóként egyedül maradtam az atléti­kai szakosztályban. Pedig bajnoki helyezett serdülő­gyaloglónk is volt. Az új idényben szeretném a zavaró körülményeket kiküszöbölni. Várjuk a fiatalok jelentke­zését. Hátha valaki kedvet kap e szép és külföldön na­gyon népszerű sportághoz; b. h. Keresni hell a Titulált Mélyponton a labdarúgás Salgótarjánban Több mint hét évtizedre visszanyúló , hagyományai vannak a labdarúgásnak Sal­gótarjánban- Már a felszaba­dulás előtt a legmagasabb osztályban szerepelt az SBTC, valamint rövid ideig a SSE. A munkás- és bányászfiata­lok nagy elszántsággal és hozzáértéssel kergették a lab­dát Zagyvapálfalvától Salgó- bányáig. Az NB II-nek meg­felelő osztályban játszott egy­koron a Salgói Bányász, a SPAC, a Baglyasaljai Bá­nyász. Az NB III-ban folyta­tott bajnoki pontvadászatot az St. Bányagépgyár, a SÜMSE, áz St. ZIM, Somos­kőújfalu csapata, és Forgács­bányatelepen is heves csa­táktól volt élénk a játéktér­Azóta sok víz lefolyt a Tarján patakon- Az SBTC kiesett az NB I-ből és az NB Il-ben szerepel. A Salgó­tarjáni Kohász még soha nem jutott ilyen mélypontra: a megyei bajnokságban kényte­lenek játszani, mert kiestek az NB III-ból a több mint négyezer dolgozót foglalkoz­tató nagyüzem labdarúgói. Megszűnt a Salgói Bányász. Baglyasalján az St. Volán lelt otthonra, mely kevesebb mint több sikerrel a megyei bajnokságban játszik. Jelen­leg a 15- helyen állnak- A SÜMSE és az St- ZIM szintén a megyei bajnokságban sze­repel, bár korábban szebb na­pokat is megéltek. Az St. ZIM jelenleg a 11., míg a SÜMSE a 14- hellyel kény­telen beérni. Forgács egykor harcosságáról ismert labdarú­gó-szakosztálya beolvadt az St- ZIM-be. Somoskőújfalu csapata a sereghajtók között van a megyei bajnokságban. A fenti példák igazolják, hogy manapság mélyponton van a labdarúgás Salgótar­jánban. De miért van ez így — kérdezhetik a labdarúgás szerelmesei, akikből nem ke­vés van Salgótarjánban. Nézzük a számokat! A vá­rosban 15 szakosztályban 640 labdarúgót tartanak nyilván- Mennyiségileg tehát nincs ok a panaszra. A minőségre annál inkább! Labdarúgópá­lya 17 van a városban, míg kettőt mostanában építenek a Tatár-árokban. Tehát a pá­lyák száma sem kevés- A sú­lyos visszaesés okát nem lehet csak ennek tulajdoníta­ni. A szakemberek száma 22. Közülük egy mesteredző, 16 edző és 5 segédedző- Felké­szültségüket közepes színvo­nalúnak lehet minősíteni. Igyekeznek lelkiismeretesen, legjobb tudásuk szerint dol­gozni. Más kérdés, hogy az eredmények nem mindig iga­zolják őket­A visszaesés okai sokrétű­ek. Nincs egy döntő tényező, hanem több ok, kedvezőtlen körülmény következménye a mélypontra jutás. Kezdjük az Kitünően zárta az idei bajnokságot a női kézilabda NB II. együttese. Az MTK-VM mögött sikerült megszerezniök a m ezüstérmes csapat vezetői és játékosai. Középcsoportjában az SBTC ásodik helyet. Képünkön: az utánpótlás nevelésének elha­nyagolásával! Jó példa erre az ifjúsági csapatok szereplé­se. Az SBTC ifjúsági gárdá­ja az országos bajnokság mis­kolci csoportjában évek óta a „másodhegedűs” szerepét játssza- Vasárnap az ifi II. 10 emberrel játszott Egyhá- zasgergén. Az SKSE ifjúsági csapata még nem végzett az első tíz között. Lehetőségei­hez, erejéhez viszonyítva még az St. Síküveggyár tette a legtöbbet az utánpótlás fo­lyamatos biztosításáért — ki­véve az idei esztendőt. Pedig vannak tehetséges fiatalok Salgótarjánban. Ám a tehet­ségkutatás elavult színvona­lon áll. Ideje lenne tudomá­sul venni, hogy az alkalmi toborzók ideje lejárt- Hozzá­értő szakemberek tudatos, folyamatos megfigyelésére van szükség, hogy a város több mint tíz általános isko­lájából felkutassák a jó képes­ségű fiatalokat. Az iskolák vezetői pedig engedjék spor­tolni őket! Kevesen tudják, hogy az 5—6- osztályosok ré­szére városi serdülőbajnok­ság folyik Salgótarjánban. Ebben 11 csapat vesz részt. Az átlagosnál tehetségesebb gyermekeket olykor leigazol­ják az egyesületek. Ám nem nagyon érdeklődnek utánuk. Az utánpótlás színvonalas nevelése érdekében mielőbb szerződéseket kellene kötni az általános iskolákkal- At SBTCmél erre már akad jó példa. A minap három álta­lános és egy középfokú isko­lával kötöttek kölcsönös ér­deken alapuló együttműködé­si szerződést- Természetesen ezt a többi társadalmi egye­sület is megtehetné. De nem teszi! Akkor mit csinálnak — kérdezhetik a kívülállók. Mert a mának élés., a sport­ban is veszélyes dolog. A ma fényei nem feledtethetik az ár­nyékokat. Világos dolog, hogy ha jó a kiválasztás, akkor az eredmények sem maradnak el- Csak idő, türelem kell hozzá. A serdülő labdarúgás­ban addig nehéz ugrásszerű' fejlődést remélni, amíg az edzők intézők, az intézők ed­zőké Az intézők szerepét nem kívánjuk lebecsülni, hi­szen a maguk területén bi­zonyára értik a dolgukat. De más az edzői, és más az in­tézői munka. A szakemberek felkészült­ségén is van mit javítani. Szomorú, hogy nem műkö­dik Salgótarjánban labdarúgó szakedző- Nyíregyházán pél­dául 3 labdarúgószakos testnevelő működik. Itt egy sem. Az edzők zöme képesí­tését régen szerezte, többen nem tartanak lépést a fejlő­déssel. Az új edzők pedig tapasztalathiányban szen­vednek, bár lelkesen dolgoz­nak. Egyesek az eredménytelen­séget magyarázva, azzal taka- ródznak, hogy rosszak a lé­tesítményviszonyok Salgó­tarjánban. Ez mellébeszélés, a figyelem elterelése a lé­nyegről. Például 1971-ben sem volt több létesítmény a városban, mint ma, mégis az SBTC az NB I-ben 3- he­lyen végzett, és a többi csa­pat is többet produkált mint mostanában. Attól még nem alakult ki ütőképes csapat, hogy két vagy több új pá­lyát építenek- Ez is kell ter­mészetesen, mert több labda­rúgóból több tehetséget lehet felszínre hozni. A labdarúgás pénzügyi fel­tételei biztosítottak Nincs olyan sportág, amelyre töb­bet költenének, mint a lab­darúgásra. Keresni kell hát Salgótarjánban a kiutat, hogy elmozduljunk a mélypontról, A fogyatékosságok — koránt­sem teljes — csokorba fog­lalása azt a célt kívánta szol­gálni, hogy rávilágítson, hol szorít a cipő? —r- i. — Spor Illírek Eredetileg hat menetesre ■ tervezték a japán pankrátor birkózók, Antonio Inoki és a 38 éves amerikai ökölvívó Chuck Wepner „mérkőzését”, amely folytatása volt a 16 hó­nappal ezelőtti Muhammad Ali—Inoki találkozónak. A ja­pán ezt a hat menetet azon­ban nem bírta végig, a ne­gyedikben Wepner először bal­lal aztán jobbal tisztán meg­ütötte és Inokit 13 500 csaló­dott hazai néző előtt kiszá­molták. Amint ismeretes az Ali—Inoki „mérkőzés” dön­tetlenül végződött. Tokió: a japán rendőrség szakértőkből álló bizottsága tüzetesen vizsgálta azt a Fer- rari-kocsit, amelyet a kanadai Villeneuve hajtott vasárnap a japán Forma—1-es Grand Prix-n. Amint emlékezetes, Villeneuve a nézők közé haj­tott, két ember halálát és má­sik tíz súlyos sérülését okoz­ta. A japán rendőrség meg­állapítása szerint — . még nincs végleges zárójelentés — a Ferrari-kocsit a verseny előtt nem vizsgálták át kellő mértékben, technikailag vol­tak rajta hiányosságok... Bukarestben megkezdődött a szocialista országok férfi és női röplabda-spartakiádjának október 29-ig tartó mérkőzés­sorozata, amelyen a magyar színeket az Ü. Dózsa férfi- és női csapata képviseli. Az új­pesti lila-fehérek azonban tartalékosán utaztak a román fővárosba, rajtjuk nem is si­került, mindkét együttes vere­séget szenvedett. NÖGRÄD — 1977. október 27. csütörtök A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents