Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

Arak, adók, dotációk (I.)

Kérdez a fogyasztó

Tessék, lehet bármit kérdezni a fogyasztói árakról, az illetékesek válaszolnak. Mi jut ilyenkor az emberek eszébe? íme öt hónap múltán csokorba kötöttük a rádió május 9-i Sajtótájékoztató az Anyag- és Árhivataiban című élő adásának kérdéseit.

A telefonálók többsége nem készült, a legfrissebb tapasztalatai alapján érdeklődött.

— Miért nem közölték a lapok, hogy 96 000 Ft-ra felemelték a Dácia árát?

— Mindössze 1000 embert érint, a Merkur levélben értesítette őket.

— De az, hogy az üzemi büfékben 3,60 Ft lett a presszókávé. már nagy nyilvánosságot követel, mégsem jelentették be előre.

— A dupla maximált ára 3,60 Ft volt addig is, a vállalatok tehát saját hatáskörükben emelhették az árat, a tájékoztatásról is nekik kellett volna gondoskodniuk.

Ezután záporoznak a gasztronómiai kérdések. Miért lett drágább a mirelit cseresznye, a szilvalekváros derelye, a poharas torma?... Az illetékesek az év eleji konzermremelé- sekkel és a meglevő állami támogatás csökkentésével magyarázzák a drágulásokat.

Az érdeklődők másik szűkebb csoportjába tartoznak azok, akik „készültek” s némelykor mesterkélt kérdéseikkel szeretnék zavarba hozni a szakembereket.

— Hogyan árusíthatják a piaci kofák ugyanazt az árut, ugyanazt a minőséget más és más áron?

— A kereslet kínálat hatására úgyis kialakult a reális ár, ha van elég áru.

Más valaki az árrendszer egyszerűsítését javásolja, úgy, hogy központilag egységesen állapítsák meg az iparág, a vállalat nyereségét, elejét véve minden spekulációnak. Az illetékes „ziccerlabdát kap”: De akkor sincs értelme a nyereségérdekeltségnek, a jól és a rosszul dolgozó vállalat egyformán megkapja a maga pénzét, megszűnik a fejlődés.

Adódnak téves információn alapuló hiedelmek, stílustól és vérmérséklettől függően hangulatkeltések. íme egy közülük: ősszel 1,50- ért felvásárolják az almát, és tavasszal 9.00 Ft-ért árusítják. Ennyibe kerül a tárolás? Szó sincs róla. A legolcsóbb étkezési alma a B/2es minőség felvásárlási ára 3,50. Kilónként 1.00 Ft a szállítás. A tároláson kívül a kereskedelemnek vannak más költségei is, úgyhogy nem lehet az almán meggazdagodni.

Végül adódnak a fogyasztói árrendszer egészét, lényegét érintő, nagyon is valóságos problémákat feszegető kérdések. Ezek jobbára az árszínvonal tervezésével, statisztikai mérésével, az árak ellenőrzésével kapcsolatosak. Az értetlenség és a félreértés legtöbb válfaja visszavezethető ide: az összefüggések, az alapelemek, a tények hiányos ismeretére.

Az árintézkedések kapcsán természetes a fogyasztói opozíciója, kétkedése még akkor is, ha mint termelőnek merőben más a helyzete,

ellentétes az érdeke. Ezért gyakori a félreértés, és nehéz tudomásul venni, még inkább elfogadni a tényeket.

Tavajy először nem sikerült ár- és életszínvonal-politikai terveinket teljesíteni. A fogyasztói árak a számítottnál nagyobb arányban, összesen 5 százalékkal emelkedtek. Elszabadultak a zöldségárak. A kedvezőtlen időjárás és részben a kertészkedés, a háztáji termelés átmeneti visszaesése miatt. S a tíz esztendő „leghúsbavágóbb” központi árintézkedésére a hús- és húskészítmények fogyasztói árának emelésére szintén 1976-ban került sor. (Ez ^többit persze tervezték és jó előre bejelentették.) S mindez együttvéve sem okozott társadalmi, politikai feszültségeket. Ebben a célirányos felvilágosító munka és a lakosság közgazdasági ismeretszintjének emelkedése, gondolkodásának érettsége volt a döntő.

De bizonyos egyoldalúság miatt óhatatlanul gondot okoz a nosztalgia, és néhány ország a miénktől eltérő gyakorlata. Volt időszak hazánkban — 1952 és 1970 között —, amikor csaknem 20 év alatt a fogyasztói árak mindössze 4 százalékkal emelkedjek.

Több szocialista ország jelenleg is a termékek túlnyomó többségének árát igyekszik központilag rögzíteni, és változatlan szinten tartani.

Kovács József

(Folyt' köv.)

i Kemencefejújítás

Tarjáni gépek az ufai

hómezőn

Tavaly többször tájékoztattuk a NÖGRÁD olvasóit, milyen távlatot nyit meg a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára előtt az olajmérő állomások és a golyós kalibrálok gyártása, amelyek a szovjet olajmezőkre kerülnek. Az az- ola végzett munkáról, az üzembe helyezés során tett utazásról és a további tervekről beszélgettünk Nagy Gyula gyártmányfelelős üzemvezetővel és Mikus József lakatos csoportvezetővel.

— A múlt év végén — kezdi lieszámolóját Nagy Gyula

— szovjet megrendelésre elkészítettük a mérőállomás prototípusát. Ezt a MERT jó minősítéssel átvette, és speciális szállítókocsin nyomban útnak indult az Ufa-környéki olajmezőkre. Megtudtuk, kettőnkre vár a feladat, hogy utána eredjünk, s személyesen részt vegyünk a próbaüzemeltetésben- Váratlanul ért bennünket a hír, de ameny- nyire meglepett, annyira örültünk is, mert nem jártunk még szovjet földön. Sok örvendezésre azért nem volt időnk. Sebesen föl kellett készülnünk az útra. A szükséges szerszámok, műszerek, ruházatunk összeválogatása után útnak is indultunk. November közepe volt; még a késő ősz melege cirógatott bennünket a Ferihegyi repülőtéren, mielőtt a testes gép magasba lódult velünk. Kétnapos út várt ránk, azaz ősz* szesen 4 ezer 500 kilométeres táv Moszkvát érintve Ufáig. Ahogy elhagytuk a Kárpátok gerincvonalát és repültünk északkelet felé, mindinkább változott a táj képe. Egyre fehérebb lett alattunk a föld. Mikor célunkhoz érkeztünk, az olajmezőn már zimankós tél fogadott bennünket. De amilyen hideg volt az idő, olyan meleg szovjet társaink fogadtatása. Két hét múlván még szigorúbb lett a tél; térdig érő hó födte a tájat, s mindennapivá vált a mínusz 30 fok körüli hőmérséklet. De nemiben volt időnk a fagy miatt vacogni. Rákapcsoltunk, s egyhónapos közös erőfeszítéssel üzembe helyeztük a mérőállomást. A berendezés bevált. A kemény orosz télben is biztosan produkálta a tervezett műszaki jellemzőket. Az olajmezőn tehát elfoglalta helyét az első magyar mérőállomás— Tartottunk a feladat nehézségeitől — veszi át a szót Mikus József —, ezért nagyon jólesett az a segítőkészség, amit szovjet barátaink részéről tapasztaltunk. Mindig a kedvünkben jártak, még magyar ételekkel is megleptek minket. A mindennapos beszélgetések során tapasztaltuk, hogy a Szovjetunióban nagy tekintélynek örvend a magyar ipar. Mikor véget ért a munkánk, visszatekintve rövidnek éreztük az éltéit egy hónapot. Ahogy gépünk elzúgott a vakító hómezők és a nyírfaerdők felett, kicsit magunkénak is éreztük a tájat— Még javában az utazás élményeit mesélgettiik, mikor hozzá kellett latnunk az idei feladatok végrehajtásához — mondja Nagy Gyula.

— Az első prototípus nem lesz magányos: sok „társának” kell követni. Ez bizony alapos előkészítést, tervezést kíván a gyárunktól. Az ez évi tervünk szerint sok különféle méretű mérőállomást készítünk szovjet exportra. A határidőt ta tani akarjuk. Bár a feladat nagy — nem kevesebb min, 330 millió forint termelési érték —, megoldjuk.

S. hogy ez nemcsak üres szó, bizonyítja, a mérőállomások szerelését végző Nógrádi Sándor Szocialista Erigád derekasan helytáll a NOSZF. 69- évfordulójára indítoti munkaversenyben; termelési eredményük 115 százalék. Vállalták, hogy az exportterv biztos teljesítéséhez már október 31-ig e’készítik a következő négy mérőállomás acélszerkezetét.

Angyal AIbi”,

Vietnami

üdülők

Vietnam teljes felszabadulása, az ország egyesítése után a pártnak, a kormánynak és a Vietnami Szakszervezetek Szövetségének elsőrendű feladatává vált az üdülők fejlesztése, a dolgozók egészségvédelme. Súlyos betegeket kellett meggyógyítani, pusztító károkat kell felszámolni, amelyek a sok éves háború és a neokolorializmus nyomán maradtak vissza. Rövid idő alatt jelentősen kiszélesítették a szakszervezeti üdülők és szanatóriumok hálózatát. Amíg 1975-ben mindösz- sze kilenc üdülő volt Vietnamban. ma már 20 üdülőben pihennek a dolgozók, s az év végéig még 14-gyel nő a számuk. A Vietnam festői tájain, magas hegyek között vagy a tengerparton létesített üdülőkben az idén, az év eleje óta már több mint 22 ezer ember töltötte szabadságát.

Október 24-én leáll a salgótarjáni síküveggyár Zagyva III. kilencgépes üveghúzó üzeme. Az elhasználódott kemence és gépek felújítása különösen nagy feladatot jelent, mivel a hután nemcsak konstrukciós alakításokat, tüzeléstechnikai változtatásokat, hanem egész technológiai sorok átrendezését is elvégzik. Ennek alapvető célja, hogy az épülő feldolgozóüzem ragasz- tottüveg-termékeihez megfelelő alapüveget biztosítanak, valamint, hogy a húzottüveg- termelés hatékonyságát és gazdaságosságát fokozzák:

A hatalmas mennyiségű, 1830 tonna üvegolvadék le- esapolása, amely 1460 fok körül izzik a kemencében, ritka látvány, de annál körültekintőbb munkát igényel. A program szerint a húzógépek leállítása október 24-én reggel hat órakor kezdődik a kemence két szélső, jobb és ba- oldali gépeivel, majd párosával hat-, nyolcórás időközönként állítják

le a többit. Ezután megkezdődik az üvegleeresztés előkészítése, csökkentik a hőfokot, „letemperálják” a kemencét, kibontják a leeresztő nyílásokat és az ütemezés alapján október 26-án 15 órakor megindul az üvegfolyam. Az izzó lávához hasonló olvadékot a kemence két oldalán levő „üvegleeresztő kádban” fogják fel.

A kemence lebontása 20 napot vesz igénybe. Az újjáépítés kezdetét november 17-re tervezik, amelynek az ütemezés alapján 1978. február 4- ig kell elkészülnie, majd az újjáépített kemencét több mint tíz napon át üvegcseréppel töltik fel. Azután a felfűtés, „feltemperálás” időszaka következik. A tervek szerint a termelés beindulása 1978. március 5-én kezdődik gépenként. fokozatosan. A kemencefelújítás tervezett költsége 65—70 millió forint.

V. L.

ni itiiiiiii lm in unni M lllllllll ml iiiliiilliillliillMllllliiiiiiilliiiilliuliiiimmiiiiitiimimiinlilliuiiililmiiliiimuiiiiMiillliiiillllliniMiiiiiiiliiMiMlilHliMiiii»

„Aranyos" újító

Rekord ígérkezik idén az SKÜ újítási eredményeiben. Ebben Kazár Ká- rolynak, a kereskedelmi főosztály melegüzemi csoport- vezetőjének is része van: a Kiváló újító dm arany fokozatára terjesztették föl újításainak pénzbeli haszna alapján.

— Már 1954-től a gyárban dolgozom — mondja Kazár Károly —, az első újítást ötvenhatban csináltam. Azóta volt vagy tizenöt, köztük el nem fogadott is. Az újítások utókalkulált haszna idén haladta túl az egymillió forintot, ezért terjesztettek föl az arany fokozatra.

— ön több mint tíz éve már irodában dolgozik. Hogyhogy még mindig a termelésben újít?

— Mindennap legalább három órát vagyok lent az üzemben. A mi csoportunknak is feladata, hogy csökkentse az önköltséget. Az alapanyagtól a kiszállításig minden összefut a kezünkben, hfivel korábban hét esztendeig technikusként és művezetőként dolgoztam, alaposan beletanultam a munka gyakorlati részébe is. Ha az ember ismeri a termelés minden csínját-bínját, spekulálni kezd, hogyan olcsóbb dolgozni: mit kell módosítani az alapanyagon- a szerszámon.

— Tehát' nem a pluszpénzért újít?

— Gondoltam, hogy ezt megkérdezi. Hát,

nézze, mit szoktak erre felelni? A pénz is jól jön — természetesen. De elsősorban nem avégett újítunk. Mi itt az osztályon gazdasági számításokat is végzünk. Jól ismerjük a kész termékek árának ösz- szetételét. Önkéntelenül is azon törjük a fejünket, hogy abból mit lehet csökkenteni.

— Munka közben ön elsőként minek az érdekeit tartja szem előtt?

— Ügy érzem: a vállalati haszon a lényeg. Persze az is jó, ha újításkor valaki a saját zsebére gondol, hiszen az éppúgy előbbre viszi a dolgokat.

— Mi volt a legutóbbi újítása?

— Az Mn 1-es minőségű szántóvasak méretét változtattuk meg olcsóbb kivitelűre. Ha bevezetjük, ezentúl nem a Dunai Vasmű lemezeiből, hanem a Lenin Kohászati Müvek olcsóbb laposacéljából hengereljük, amivel évi több százezer forintot takarítunk meg. Persze, a minőség rontása nélkül! Ez is nagyon lényeges.

— Mivel foglalkozik otthon egy újító?

— Van egy autóm, a fiammal állandóan azt bütyköljük. Ű is mindig azt akar ja csinálni. amit én, ahhoz a kalapácshoz, ahhoz a fogóhoz nyúl... Szereti a szerszámokat, pedig még csak négyéves.

mól—

Bútorkészítés — magas színvonalon

A nemrég üzembe helyezett IPOLY Bútorgyárban, Balassagyarmaton a legkorszerűbb gyártási technológiával készül* nek a keresett bútorféleségek. Képeinken néhány mozzana* tot mutatunk be a bútorkészítés folyamatából. .

Régen hetekbe tellett, hogy a deszkára, forgács-bútorlapra rápréseljék a tetszetős furnérlemezeket. A kalodának nevezett szerkezet helyett most korszerű présgép 3 perc alatt ra* gasztja fel a díszííőlemezt. Pintér István és munkatársai a korábbinál szinte mérhetetlenül gyorsabban dolgozhatnak.

A bútoralkatrészeket csapolással állítják össze. A csapó* kát régen egyenként, most pedig tucatjával készíti egy mozdulat segítségével Jánoska Tibor és az általa irányított (gép*

A Komarov Szocialista Brigád a kész bútorlapokat automata szalagsoron poliészterlakka! borítja be, munkakörülmé* nycik sokszorosan egészségesebbé váltakA felületfényezés magas minőségi színvonalát is elmés berendezés segíti. Egyenletes, kiváló minőséget biztosítanak a gépek, egyúttal a munkakörülményeket is jelentősen javít* ják.

NÓGRAD - 1977. október 20., csütörtök 3