Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-19 / 246. szám
Exportálni kell! A külkereskedelemről — mint annyi más bonyolult gazdasági folyamatról — sajátos hiedelmek és legendák is élnek a közgondolkodásban. Valóban, ha a külkereskedelmet szembesítjük a róla kialakult egyszerűsített képzetekkel, különös logikai tréfának lehetünk tanúi. Ez a hiedelem, amelynek voltaképpen a fele sem tréfa, abban a harsányan! bíráló észrevételben összegezhető, amely így hangzik: „mindent kivisznek’”. Olykor még újságcikkekben is előbukkan a vállalatokkal szembeni szemrehányás, hogy „csak” exportra termelnek; legutóbb a Budapesti Nemzetközi Vásárról beszámoló tudósításokban is hangot kapott az igazán, „népszerű” kritika, hogy a kiállított termékek kizárólag külhoni forgalomra állítják elő. A logikai tréfa pedig éppen az, hogy a honi ellátást az exporttal szemben védelmező nézetek valójában akarva- akaratlan a mi bolti kínálatunk ellen is érvelnek. Első hallásra természetesen tökéletesen megfelel a józan észnek az a feltevés, hogy hasznunkra válik, ha termékeinket magunk fogyasztjuk el; következésképp: megrövidít bennünket minden határon túlra igyekvő áruszállítmány. A valóság azonban ennek pontosan az ellenkezője: az export vagy nem export hamleti kérdésében nem dönthetünk tetszésünk szerint — a külföldi értékesítés gazdaságunk működésének, fejlődésének létkérdése! ( Nemzeti megélhetésünk feltétele — némi egyszerűsítéssel szólva — az, hogy anyagot, energiát, félkész terméket vásárolunk, ebből okosan-gondosan szervezett munkával jól eladható termékeket gyártunk, s e vásárlás, eladás árkülönbözetéből élünk. Elkerülhetetlen, hogy mindezt néhány ténynyel is ábrázoljuk. Nos, a gazdaságunkban felhasznált vas 96 százaléka — érc, nyersvas és hengerelt áru alakjában — behozatalból származik; teljes egészében importáljuk a termeléshez szükséges foszfort, ként, káliumot, nátriumot, horganyt, gyapotot, kaucsukot, az ipari fa , 70 százalékát, a felhasznált cement ötödét, a nitrogénműtrágya negyedét. Mindehhez járul még, hogy a fejlődésünkhöz szükséges beruházási javaknak mintegy az ötödé, a fogyasztási cikkek egy- tizede, a gépgyártás alkatrészeinek 30 százaléka szintén külföldről származik. Mindezt — és még sok mást — tehát ha tetszik, ha nem, külföldön vásároljuk, ám a beszerzéskor természetesen fizetni is kell. Fizetni pedig exporttal, jól értékesíthető árutömeggel lehet. Mondani sem kell, mennyire életbevágó érdekeink fűződnek ahhoz, hogy mennyit kell fizetnünk a behozatalért, illetve mennyit kapunk áruinkért — ez az a bizonyos bűvös „cserearány”, amit annyit hallunk emlegetni mostanában. Anélkül, hogy ezúttal a világgazdasági változásokat részletesen ábrázolnánk, csak annyit rögzítünk, hogy a csí- rearány az utóbbi években roppant mértékben hátrányunkra változott — a korábbinál sokkal többet kell fizetnünk a behozatalért, miközben mi csak kevésbé növelt árat kapunk kivitelünkért. S ez a hátrányunkra módosult árkülönbözet azt jelenti, hogy az idei első fél év zárásakor külkereskedelmi forgalmunk egyenlege 26 milliárd forintos deficitet mutatott. Ilyen körülmények között természetesen még nyomasztóbban ellenkezik érdekeinkkel a bevezetőben említett hiedelem, amely a „mindent kivisznek” álláspontban összegező- dik. Olyannyira igaz ez, hogy célszerű egyértelműen szólnunk arról is: vajon hiba-e, vajon bírálandó magatartás-e ha a vállalat, bizonyos itthon is szükséges termékeket kizárólag exportra állít elő? Az igazi hiba nem ez, hanem az, ha erre általános érvénnyel próbálnánk válaszolni. A kivitel hasznosságának megítélésében ugyanis csak egyetlen ihódszer alkalmazható; az, ha termékenként — és csakis konkrét egyediséggel — a papír és a ceruza, netán a számítógép dönt. Megeshet ugyanis, hogy sokkal előnyösebb a népgazdaságnak, ha az adott terméket jó áron exportálja és a hazai igényeket behozatallal elégíti ki. Erre tömérdek példát említhetnénk: bizonyos textíliákat előnyös, különösen konfek- cionáltan exportálnunk, miközben úgynevezett tranzakciós üzlet keretében (más exportáruinkért kapott fizetségként) azonos árut hozunk be olcsóbb piacokról, például Indiából. S ugyanennek a tükörképe az a másik — szintén félreértésen alapuló — dicséret, amely szinten gyakran előbukkan a közgondolkodásban is, újságcikkekben is, s amely általános üdvösségként szól arrói, hogy ez vagy az a gyár importot takarít meg ezzel vagy azzal a termékével. Gyakran persze ez nagyon előnyös, azonban itt is csak a konkrét számítás igazít el. Megeshet ugyanis, hogy súlyosan ráfizet a népgazdaság, ha ezt a behozatalt „megtakarítja”, mert ugyanezt esetleg a hazai költségeknél olcsóbban importálhatná. Az is elképzelhető, hogy a megtakarítással hivalkodó gyár ehhez a termékéhez annyi külföldi alapanyagot használt fel, hogy erre önmagában is ráfizet az ország, jóllehet nyereséget hoz a vállalatnak. ' A lényeg tehát végül is az, hogy az egyszerűsített és általánosítható hiedelmek nem segítenek eligazodni a külkereskedelem rejtelmeiben. Csupán egy állítást hangsúlyozhatunk akár általánosítható egyértelműséggel is: exportálni kell, méghozzá évről évre többet, jobbat, korszerűbbet — tetszésünktől, szándékainktól .és hiedelmeinktől teljességgel függetlenül! Tábori András Védik az Álföld gyérülő mezeinyúl-állomcmyát Az ország minden területéről a MAVAD kecskeméti telepére érkezik a vadászati portyák zsákmánya: az apróvad. Az idényben eddig több mint 400 ezer lőtt fácánt, vadkacsát és foglyot fogadott a telep, ami a vadászterületek megfelelő telítettségét jelzi. Ebben nagy részük van a vadásztársaságoknak, amelyek mesterséges tenyésztéssel gyarapítják a vadmadárállo- mányt. Egyedül a Duna— Tisza közén évente 30—40 ezer fácáncsibét engednek szét a szabadban, s egyre több helyen tartanak fenn vad- kacsafarmot. A fogoly és a nyúl gyérülésének pótlása még mindig megoldatlan, ezért vadászatuk korlátozásával védik az állományt a nagyobb mérvű pusztulástól. Bács-Kiskun megye egyes területein például teljes „menedékjogot” nyertek a mezeinyulak, de másutt is csupán 4-5 napra engedélyezik kilövésüket. Átfogó vizsgálat zárult A [>áojyoríoh helyet sterepe a púrlmunhríhan A §zak§zerwezcli bizalmiak fogkürérő! igényt is, hogy a dolgozók érdeklődést tanúsítsanak közös ügyeink iránt. Bátran tegyenek javaslatokat a hatékonyság, a minőség és a munka- fegyelem javítására. A .SZOT irányelvei nagy érdeklődést váltottak ki a dolgozók és vezetők körében itt Nógrád megyében is. Rövid idő alatt megvitatták és értelmezték. mit jelent a szak- szervezetek, ezen belül a bizalmiak egyetértési, véleményezési, ellenőrzési, képviseleti és vétójoga. A vitában több mint 15 ezer tisztségviselő és a tagság döntő többsége részt vett. Hasonló méretekben folyik az „ismerkedés” a képviseleti demokrácia szerepével, hatáskörök fejlesz^ tésével is. Mindezzel az a cél, hogy megalapozzuk a gazdasági vezetés és a szakszervezetek jó együttműködését. A BIZALMIAKAT JOBB MUNKÄRA. aktivitásra ösztönzi az a tudat, hogy a dolgozó társaik érdekében, képviseletében tevékenykednek. Ehhez a tagságtól kellő bátorítást is kapnak. Ma már egyértelműen bizonyítást nyert, hogy az ügyeket legjobban a munkahelyeken, a csoport tagjait igazságosan képviselő bizalmi bevonásával lehet megoldani. Természetesebbé vált, hogy a dolgozó munkaügyi problémáiról, bérbesorolásánál, kitüntetésénél, esetleges fegyelmi eljárás kezdeményezésénél előzetesen egyeztetni kell a bizalmival. Tevékenységükkel a szakszervezeti tagok általában elégedettek. Jogkörük bővítését többek között ez is szükségessé tette. Az idén a termelési programok véleményezése során a bizalmiak több száz. a tagsággal megvitatott hasznos javaslattal segítették a tervek megalapozottságát. Ezeket a gazdasági vezetés jórészt hasznosította. Elismerést érdemlő munkát végeztek a bizalmiak a kollektív szerződések végrehajtását értékelő és módosítását elősegítő munka során. Gyűjtötték a dolgozók javaslatait, magyaráztál! 'a fejezetek tartalmát. Az éves bérrendezés is többségében a bizalmiak és a gazdaságvezetők egyetértésével történt meg. Az eddigi tapasztalatok kedvező folyamatról tanúskodnak. Ám az is igaz. hogy sok megoldásra váró feladat áll még előttünk, amelyek megoldása a jogkörök érvényesítését, az üzemi demokrácia szélesítését segítik. Csak néhány példái a sok közül. Az egyetértési hatáskörbe tartozó jogok közül tovább kell javítani a munkát a személyi alapbérek megállapításában — a vállalati és szakszervezeti külföldi és hazai üdülési beutalók személyszerinti odaítélésében. jutalom-jellegének növelésében. A szakszervezeti bizalmiak megnövekedett jogköre feltételezi a jogok és a kötelességek egységes értelmezését. A véleményezési, javaslattételi jogokat érvényesíttetni kell a partner gazdasági vezető tevékenységének minősítésekor, a másodállások, mellékfoglalkozások engedélyezésekor, az éjszakai iúlmunka elrendelésekor, a továbbtanulás, a tanfolyamra küldés, tanulmányi szerződéskötés eldöntésekor. Az ellenőrzési és képviseleti jog széles körű , gyakorlása érdekében tovább kell javítanunk a felkészültséget, a hozzáértést és ezzel párhuzamosan az aktivitást. Ennek érdekében hatékonyabbá kell tenni az oktatást, továbbicep- zést és a nevelő munkát. Még nagyobb körültekintésfel kell szervezni a bizalmi tanácskozásokat. Időben kapjanak értesítést a tanácskozások idejéről, témájáról. Így lehetőség van előzetes konzultációra a csoporttal, eredményesebb lesz a tanácskozás. A PÄRTCSOPORTVEZET'ÖK sokat segíthetnek a szakszervezeti bizalmiaknak munkájukban, amelyet a közös célért a szebb, az emberibb életért végeznek. Koyács A/»s.*ló SZMT vezető titkár Több tej Mátramindszenten Az elmúlt hónapokban több évet átfogó vizsgálat célja volt a Nógrádi Szénbányáknál a szervezési tevékenység, a hatékonyság eredményeinek, további feladatainak megállapítása. A Nehézipari Minisztérium szakemberei részletesen kidolgozott program alapján végezték felmérő munkájukat, amely után több jelentős megállapítást tettek. Mindenekelőtt megállapították, hogy az e célból értékelt, 1973. és 1977. közötti időszak szervezési munkája célratörő és dinamikus volt, s együtt járt a hatékonyság növekedésével. Különösen a bányászat visszafejlesztését követően — mikor is a termelés csaknem 74, a létszám pedig 60 százalékkal csökkent — tettek a szánbányáknál olyan szervezési intézkedéseket, amelyek akkor különösen figyelemre méltóak voltak. Bár ez az időszak nem volt gondoktól mentes, mégis a létszám foglalkoztatására kielégítő gyártási tevékenységet szerveztek és a vállalat képes volt előbb megszilárdítani, majd hatékonnyá tenni az alaptevékenységet: a szénbányászatot. A korszerű bányaművelések megteremtése mellett meghatározó jelentőséggel bírt a termelés folyamatos megszervezése is. Ami — miként a vizsgálat összegzése, de még érzékletesebben a szénbányák üzemeinek termelése bizonyítja — jól sikerült s egyre nagyobb eredmények elérését teszi lehetővé. Az eredmények mellett azonban, a vizsgálatban résztvevők, további teendők megtételére is felhívták a figyelmet. Szükséges, hogy a szénen kívüli munkát — a gépek, termelőberendezések alkatrészeinek előállítását, az úgynevezett „melléktevékenységet” — mind nagyobb mértékben vonják be a bányászat szolgálatába. Mind kevesebb legyen az a munka, ami nem az üzemek profiljába vág. — Mert ez is jelentősen befolyásolja az üzem- és munka- szervezést, amit a vizsgálat megállapításai alapján is. még tovább’ fejlesztenek a Nógrádi Szénbányáknál. IGEN IDŐSZERŰNEK TARTOM a sajtóvitát, mert a pártcsoportok és a -bizalmiak munkájának jobb megismerését szolgálja. A pártcsoportvezetők munkája nem mindig látványos, de igen fontos tevékenység. A napi apró problémák megoldásával, tettekkel, meggyőző szóval segítik elő politikai, társadalmi célkitűzéseink valóra váltását. Mindezt nagy felelősséggel, aktivitással, az információk kölcsönös cseréjével, a közvélemény formálásával párosítva teszik. Jó kapocsként, összekötőként szolgálnak a párttagság és a pártvezetés között. Munkájuk a mostaninál nagyobb figyelmet, segítséget kíván és érdemel. A pártcsoportvezetők ott vannak a legátfogóbb, a legnagyobb tömegeket érintő feladatok kialakításánál és végrehajtásánál. Segítik a társadalmi és tömegszervezetek feladatainak, jog-, hatáskörének érvényesítését. Nagy szerepük volt és van a szak- szervezetek új jogkörének, a szakszervezeti bizalmiak'meg- növekedett hatáskörének megismertetésében, elfogadtatásában és gyakorlati megvalósításában. Elsőként értették meg, hogy a pártcsoportvezető és a szakszervezeti bizalmi nem riválisok. A szakszervezeti bizalmi is pártmegbízatást hajt végre, amikor eleget tesz kötelességének, jól él jogaival. A párt tömegkapcsolatát erősíti. A párt XI., a szakszervezetek XXIII. kongresszusa fontos határozatokat fogadott el az üzemi demokrácia és a szak- szervezetek jogainak növelésére. Ezt a Miniszter- tanács rendeletileg szabályozta. Üj lehetőség nyílt így a közéletiség fejlesztésére, az érdemibb döntésekre, a társadalmi és egyéni érdekek összehangolására. A szakszervezeteknél is megnövekedett a bizalmiak szerepe. A tagságot érintő döntések nem mellőzhetik a szakszervezeti bizalmi egyetértését, véleményét, javaslatait. Véleményem szerint a vál-’ lalatok termelési, beruházási és szociális tevékenységével ösz- szefüggő kérdésekkel foglalkozó fórum rendszerének és az üzemi demokrácia gyakorlásának központi szabályozása fontos politikai kérdés. Lehetőség arra, hogy feladataink kialakításában és megvalósításában minél aktívabban részt vegyenek a dolgozók. Magában foglalja azt az A mátramindszenti termelőszövetkezetben tavaly nem dicsekedhettek a tejtermeléssel, a hozam jóval az országos átlag alatt maradt. Idén. az eddigi jelek szerint, alapos változás következett be a tehenészetben. A tejtermelés növelése érdekében korszerű fejőgépeket vásároltak, a legeltetés mellett- silózott takarmányfélék- kel és cukorgyári melléktermékekkel is etettek. Ennek eredményeként a számítások szerint év végére elérik a tehenenkénti 3200 literes hozamot. NEM OLD MEG MINDENT TÖBB MINT HÁROM HÓNAP TELT EL azóta, hogy a salgótarjáni öblösüveggyárban a nehéz fizikai munka elismerésére kapott állami bérpreferenciából jelentősen felemelték egyes dolgozók fizetését. — Miért vált szükségessé? — kérdjük Holczer Károlyiéi, a munkaügyi osztály vezetőjétől— Jelentős tőkés exportterméket gyárt az üzem, s az állam ily módon kívánta a munkásutánpótlást megoldani. Összesen 582 munkás részesült 10 százalékos, vagy annál nagyobb bérpreferenciában. Ehhez az állami költségvetésből több mint másfél millió forintnyi bértömeget kaptunk. Egyidejűleg emeltük a műszakpótlékot is; ennek 1621 ember örült, vagyis több mint 78 százaléka a fizikai dolgozóknak. A délutánosok- nak 20, az éjjeleseknek pedig 40 százalékkal toldjuk meg a munkabérét, amihez szintén kaptunk állami támogatást: közel két és fél milliót. — Ezek a bérintézkedések éreztettek-e már valamiféle hatást? — A bérpreferencia nemigen. Talán az elvándorlás csökkent valamelyest. A műszakpótlék viszont annál inkább hatott: jó néhányan iparkodnak több műszakot vállalni, hiszen úgy sokkal vastagabb bugyellárissal mehetnek haza- Már-már az a gond, hogy az állandó délelőttösök elégedetlenkednek. Így ugyanis szép számmal előfordul, hogy egv-egy háromműszakos betanított munkás jobban keres, mint egy jól képzett szakmunkás,' — Mennyivel emelkedett az összdolgozók bérszínvonala? — Csaknem hat százalékkal. Ez a tervezettnek felel meg. Reméljük, a termelésben éreztetni fogja kedvező hatását. Domonkos Zoltán, az I. üzemrész vezetője: — Júliusban, augusztusban és szeptemberben egységesen. plusz tíz százalékkal többet fizettünk. Most dolgozzuk ki a normaalapokat, azok szerint fogjuk differenciálni a fizetéseket- Ezt a bért novembertől kívánjuk bevezetni. — ön szerint várhatóan csökkenteni fogja-e a munkaerőgondokat? — A munkaerőhiánynak eddig se a bérezés volt a fő oka. Inkább az, hogy a munkakörülmények nagy terhet rónak a szervezetre. Akár sok a fizetés, akár kevés, a kemence körül mindenképpen meleg van. Annak ellenére, hogy javítottuk a technológiát, meg a szellőzést. Furcsa módon az se éppen jól hatott az utánpótlásra, hogy korszerűsítettük a gyártást. Azokat ugyanis, akik tartották a formát, meg beforgatták az üveggolyókat, ma már gépek helyettesítik. Valamikor ők voltak az utánpótlás- Most már csak 18 éven felüli férfiak végezhetnek munkát a kemence környékén, emiatt kevés a segédmunkás. Másrészt az se csábító, hogy itt bizony szigorú teljesítménybér van. A világért se mondom, hogy a mai fiatalok nem szeretnek dolgozni, de szívesebben mennek olyan helyre, ahol órabérben dolgozhatnak. — A béremelés és a műszakpótlék bevezetése óta csappant-e az elvándorlás? — Csak három hónap telt el. Eddig is a segédmunkásokkal volt a fő probléma, hem a szakmunkásokkal. Most is ez a helyzet- Legalábbis a mi üzemünknél. Kétségtelen, hogy vannak kedvező jelek, de nem mondanám, hogy a béremelés mindent megoldott. Szemes Károly üvegfúvó brigádvezető egy műszakban dolgozik. — Ez a munka nyáron kimerítő. Ha délután dolgozik az ember, nemigen tudja kipihenni magát. Meg is érdemlik a plusz 40, meg a plusz 20 százalékot, akik vállalják. Csöppet se irigylem tőlük. — önnek mennyi a fizetése? — Én is megkaptam nyáron a 10 százalékos preferenciát- Az jön az ötezer forintos „nyers” fizetésemre. Kapok még vezetői pótlékot, meg dolgozókat tanítunk be, azzal is jár pénz, így a hat és fél ezer összejön. Meg vagyok vele elégedve. — ön nem gondolt rá, hogy pótlék fejében vállalja a három műszakot ? ' — Akik vállalják, jó hónapban a hétezret is megkereshetik. De az éjszakás, meg a dél- utános műszak bizony rányomja bélyegét a családi életre. Meg aztán a nyári délutáni nagy melegben az ember könnyen elszédül, összeégeti a másikat: kész a baleset. VASS LÁSZLÓ ÜVEGFÚVÓ, a korsós brigád vezetője, ö három műszakot vállalt— A pótlékkal együtt 7300- at keresek. Most már megéri három műszakban járni. — A családi élet sem sínyli meg? — A feleségem nem dolgozik, állandóan otthon van. ö neveli a két lányunkat. Nekem jó ígv is. Szemes Károly, a talpkészítő brigád vezetője: — Korábban sokan spekuláltak, hogy kibújjanak a három műszak alól. Addig jártak az orvos nyakára, míg valamilyen papírt nem hoztak, és azt lobogtatták, mondván, hogy ők nem dolgozhatnak éjszaka. Ma már ilyen nincs- A korábbi „papírosak” is másik papírt hoznak, hogy műszakban járhassanak. Mert igaz, hogy az egészséget nem lehet pénzzel megfizetni, de hát nőnek a gyerekek, nőnek az igények. És az a plusz kétezer forint bizony mindenkinek kétezer forint! Molnár Pál NÓGRÁD - 1977. október 19., szerda 3
