Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
I Péntek Imre; OKTÓBER Október ormait bepólyálja a köd, rajongó kékségük az égről elszökött. Nyugalmát óvja, ideges a vidék: a lefutó dombon merülő venyigék. Lombok lépcsőzetén jár méltóságosan cinóber királyfi, palástja lezuhan. Egy elkésett méh késő virágra száll; sárga szirmok közé bemártja potrohát. Tamás István' KÖRTÉK kondulnak darazsak vájta Körmenetre gyűlnek hiddJg szelek S míg országodba szöknek lopakodó telek eléd rakják búcsúk csöppnyi vásárfiát a göndör messzi tejszagú legelők Velük mennék s ők jönnének velem Csipkés blúzod szoknyád alá nyúlnék S te könnyedtől érett tölgyek vádló gyöngyét zsebkendőbe gyűjtve bánnád meg, hogy akkor csókom nyílhegyétől a kék boglyás ősz tárt holdudvarából hűtlen menekültél Család—életmód — művelődés Interjú Cseh-Szombathy Lászlóval A budai Űri utca patinás házainak sorában számos tudományos és kulturális intézmény kapott helyet Itt működik a Magyar Tudományos Akadémia több intézete is. Szinte jelképesnek érezhető, hogy az életmód, a család szociológiai kutatásával foglalkozók a pedagógiai kutatókkal „szomszédok” az egyik épületben — egymáshoz igen közel eső terület a családszociológia és a pedagógia. Hasonlóan érintkező az a három fogalom is, amelyről Cseh-Szonábathy László szociológust, a salgótarjáni nemzetközi tudományos konferencia egyik volt szekcióvezetőjét kérdeztük meg: a család, az életmód és a művelődés. — Kérem, hogy először önmagáról, kutatásairól, folyamatban levő és tervezett munkáiról szóljon! — öreg szociológus vagyok már én!... 1957-től a statiszti* kai hivatalnál dolgoztam — a népesség változásának statisztikai mutatóit kutatva. Fő témáim az öngyilKosság, az alkoholizmus, a népesség öregedése, ennek társadalmi következményei voltak. 1960- tól foglalkozom családszociológiával. Szalai Sándor akadémikus tanítványa voltam, sokat köszönhetek neki. Az életmódkutatáshoz akkor kerültem közelebb, amikor Ferge Zsuzsával együtt bekapcsolódtam a nemzetközi időmérleg-kutatásba. Januárban lesz három éve, hogy az MTA szociológiai intézetében dolgozom. 1976—1980-ig az osztályunk fő profilja az életmód kutatása. Természetesen sokan vannak, akik e témában már sokkal többet produkáltak, mint én (például Lo- sonczi Ágnes, Sas Judit, a félállásban itt dolgozó Szántó Miklós). Amit én a magam munkájának, kutatási területének tekintek, az a családi élet alakulásának hatása az életmódra. — Szerteágazó, bonyolult összefüggéseket rejtő terület ez. Mégis, mit tudna összefoglalóan mondani erről? — Amikor vizsgálódunk, az egyedek, az egyes személyiségek életmódját kutatjuk — bár csoportokban, közösségekben élnek. Ezeket is figyelembe kell venni. A családokban vannak olyan dolgok, amik azonosságot teremtenek az egyedek életmódjában. Hogy miként? Egy-két példát hadd említsek. Itt van az elsők között a lakáshelyzet. Milyen az a lakás: zsúfolt vagy tágas, komfortos-e, hol fekszik? Igaz hogy a lakáson belül az egyedek más-más helyet kapnak, mégis az azonosságok kerülnek túlsúlyba. Jellemző és az egyes emberekre igen erősen hat a jövedelemfelhasználás módja. Van-e személygépkocsi, hűtőgép, televízió, menynyit költenek fogyasztásra, mennyit kultúrára ? Azt mondhatjuk, a család szabja meg a lehetőségeket nagyrészt. A személyi kapcsolatok alakulása, az összhang vagy annak hiánya is meghatározó lehet. Ahol állandóan veszekedések vannak, ott a családtagok munkahelyi beilleszkedése, szerepe is megsínyli, de a ki- kapcsolódás, az önművelés lehetőségei is rosszabbak. A család sok tradicionális elem közvetítője — a fiatal sokszor észre sem veszi, hogy mennyire követi a szülőket. — De találkozunk szembefordulásokkal is, amikor a gyerekek mást, többet akarnak, mint a szüleik... — Furcsa dolog ez — általában olyan ponton jön létre a szembenállás, ami a szülőknek fontos. Közvetve így is a családi élet milyensége volt a döntő! Tulajdonképpen ugyanazok az összetevők maradnak, csak éppen fordítani szeretne a fiatal — ez is egyfajta hatás (amikor a költekező szülők gyereke takarékos akar lenni). — Konkrétan a művelődésben milyen szerepe van a családnak? — Szó volt arról korábban, hagy a család tradíciókat közvetít, szokásokat gyöke- reztet. Ez ■ a művelődésre is érvényes — a társadalmi hátteret a család adja jórészt. A tanulmányi eredmények,' a továbbtanulás, az olvasási, művelődési szokások gyakran összefüggnek a családdal. Nem szükségszerű, oksági az összefüggés, de statisztikailag igaz. Növelni kell a mobilizációt, megteremteni széles körben a hátrányos művelődési helyzetű tanulók felzárkóztatásának lehetőségeit! — ön résztvevője volt az előző, 1974-es budapesti konferenciának is, amikor a szabad idő és művelődés kérdéseit boncolgatták. Akkor több kutató szólt róla, hogy bár nő a szabad idő, ezzel arányosan nem nő a kulturális tevékenységekre fordított időmennyiség. Változott-e a helyzet azóta? — Az ilyen típusú kutatásokban lassú az adatfelvétel, a két konferencia közötti változásokról nincs reális képünk. Azért sem lehet, mivel sok módszertani problémája is van az életmódkutatásnak. Más-más módszerrel dolgoznak a kutatók — ez jó is, mert új megközelítést adhat, de rossz is, mert nem megoldott az összehasonlíthatóság biztosítása. Még valami nehezíti a dolgunkat: nagyon nehéz eldönteni, mit Irultlltvílíc kenységnek? Elvileg a lényege az, hogy nem pusztán ifizikai cselekedetről, hanem valamilyen cél szempontjálól való cselekedetről van szó. De összegubancolódik a szabad idő, a munka, az úgynevezett „semmittevés.” Mert hol kap helyet az adatok között, ha a színikritikus színházba megy? És ha a munkás a gyárban képkiállítást lát, vagy munkából hazamenet egy téren levő szoborra egy kicsit ráfeledkezik? (Önöknél Salgótarjánban erre van bőven lehetőség... ) A feldolgozáson, a befogadáson múlik végső soron, hogy kulturális tevékenységről beszélünk, vagy sem. És ez nehezen mérhető! ____ — Az igényesség a szokásokon alapul, ezek pedig fiatal, sőt gyerekkorban alakulnak. Fejlesztésük így a pedagógusok feladata? — A család és az iskola sokat formálnak, de nem egyedüli ható tényezők. Igen széles skála tartozik ide: az ifjúsági mozgalomtól a színházpolitikáig és a filmkultúráig, a köziratok ízlésességé* ig, a városok, falvak rendezettségéig, könyvtárak felszereltségéig számos hatás éri őket. A művelődéshez hozzátartoznak a tapasztalatszerzési lehetőségek, a találkozások, a munka. — A salgótarjáni életmódkonferencián mi ragadta meg önt, mi tetszett legjobban? — A helybeliek! Az a gondosság, amivel a konferencia sikerességén ügyködtek, az, hogy a párt- és állami vezetők aktívan bekapcsolódtak a szekciók munkájába, figyelemmel kísérték. Látni lehetett, hogy tudják, milyen fontos téma ez. — Köszönöm a beszélgetést! G. Kiss Magdolna Az idei múzeumi és műemléki hónap egyik ünnepi nógrádi eseményeként nyílt meg a napokban Szécsényben, a Helytörténeti Múzeumban dr- Horváth István és Czinke Ferenc közös kiállítása Meg- töretés címmel. A megnyitón, amelyen jelen volt, többek között, Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, dr. Gordos János és Devcsics Miklós- az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának két titkára, a párt-, állami és társadalmi szervek, a megyei közművelődési intézmények képviselői, a megnyitó beszédet R. Várkonyi Ágnes történész mondotta- A kezdeményezés újszerű: dokumentumképeket látunk egy hajdani nógrádi falu 50 napjáról. A képeket — grafikai sorozatot — Czinke Ferenc, Munkácsy-díjas érdemes művész készítette a dr. Horváth István, megyei mú- zeumigazgató ’ által feltárt dokumentumok alapján, A kiállításon láthatjuk még a korabeli feudális jobbágyi élet fé- kentartására szolgáló fegyvereket, eszközöket, illetőleg a hajdani jobbágyi élet használati tárgyait Dokumentum és képek Megtöretés A feltárt történeti dokumentum — amint azt dr- Horváth István közli — a múlt század egyik évtizedébe kalauzol bennünket. Bepillanthatunk egy nógrádi kisközség- Zelene egyéni tragédiákkal telt mindennapjaiba. S általa világosodnak meg még plasztikusadban a magyar reformkor összefüggései- Maga a dokumentum a Nógrád megyei levéltárban a Nm. kgy. jkv- 18/1828- jelzett és szám alatt olvasható. A szécsényi kiállításhoz készült katalógus bőven idéz belőle. Ennek alapján szólunk röviden a történetről„Zelene az Ipoly folyója partján túl egy csekély eme- letű dombon levő tót falu.” A továbbiakban megtudjuk a kis település gazdasági jellemzőit- illetve a földesurak nevét és a vallási összetételt. Itt is, mint mindenütt másutt. az urasági intéző gyakorolta a teljhatalmat- Napirenden volt a jobbágynyúzás Zelenén is, 1824. nyaráig. Ekkor született a következő elhatározás: -,-..a helybeli lakosok a nótáriust bizonyos esküvés formulájának kidolgoztatására kényszerítették, mely szerint gyülekezésekben árrá esküdtek, hogy közülük úr dolgára senki menni, hogy szószólóikat ki nem nyilatkoztatják, hanem ha kérdőre vonatnának, magukat mind egyformának fogják vallani.” Azonban a kegyetlenség ezután is folytatódott, melynek következtében 1825. március elején nyílt ellenállásba ment át a falu. A történet részletes végigkövetésétől ezúttal eltekintünk, a kiállításon a látogatók teljes részletességgel megismerkedhetnek az eseményekkel. Csak annyit említünk, hogy — többi között — volt törvényszéki tárgyalás, a továbbiakban kísérlet történt a jobbágyok lecsendesítésére. Volt árulás is, ismételt kérelmek, alispáni cselek közepette zajlottak az események, mígnem sor került a falu katonai őriztetésére, a megtöre- tésre és megaláztatásra. A zelenei megmozdulás az 1825. április 19-i kegyelemmel ért véget: ....... a zelenei kiégett l akosok elköltözvén közülök csak azok maradtak meg, kik hibájukat megbánván megmaradni kívánnak, egyéb iránt, hogy a fenn forgott nyugha- tatlanságok megszűnvén a cserid tökéletesen helyreállott légyen, a lakosok azt nyilatkozván, hogy a felsőbbség irántok teendő rendelést bé- kességesen bévárni fogják”. Utána a katonaság elhagyta Zelenét. A zelenei ellenállás emléke ma tiszta fényben ragyog felénk a múltból. Czinke Ferenc művei jól szolgálják a történelmi esemény jobb megértését, érzelmi átélését. A művek korabeli helyi motívumok felhasználásával készültek. T. E. Dr. Horváth István és Czinke Ferenc kiállítása Szécsényben
