Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

Erdészeti szakközépiskolával — fát vágni Ä magyar idegenforgalom (2.) A turizmus hatása és haszna Szlkszai Jóska már gyer­mekkorában nap mint nap az erdők ösvényeit rótta. Nagy­apja vadász volt és a kisuno- kát gyakran elvitte útjaira, beleoltotta a fák, az erdők, a természet szeretetét. Így hát a rokonság körében senki nem furcsálotta, hogy Jóska befe­jezve általános iskolai tanul­mányait, erdészeti szakközép- iskolába jelentkezett, ezt el­végezve pedig munkába állt, mint a „jövő erdésze.” Tele kedvvel, vágyakkal és a szak­ma szeretetével. Azóta három év telt el. Háta mögött vagy hat munkakör, egy fegyelmi és másfél éves favágói (szebben hangzik: fakitermelői) gya­korlat. Ajánlották neki: néz­zen más munkahelyet, ott többre viheti. Tiszta lappal indulhatna. Egyszerű megol­dás, de Jóskát nem ilyen fá­ból faragták. Itt akar bizonyí­tani. Kinek? És van erre le­hetősége? Kezdetben volt a lendület — 1974-ben végeztem el Egerben az erdészeti szakkö­zépiskolát, majd ide kerültem az erdészethez, mint műszaki gyakornok — mondja egy szuszra. — Néhányj hónapig adminisztrátori munkát vé­geztem, majd beosztott erdész lettem. Később rámbízták a MÁV-rakodó irányítását... minden a legjobban ment ed­dig, de... — .. .összejött egy fegyelmi. Válasz helyett elém rak egy köteg papírost, a fegyelmi ha­tározat, illetve az ezt megelő­ző és követő események írá­sos dokumentjeit. Néhány mondat ezekből: . .korábban otthagyta a ra­kodót. .. hozzányúlt a társa­dalmi tulajdonhoz... a beér­kező kocsirakományok ellen­őrzését elmulasztotta...” Miközben a tekervényes mondatokat böngészem, a „vádlott” töredelmes, de kí­méletlen önkritikát tesz. — Elment az eszem abban az időben, egyszerűen nem ttífltam, mit csinálok. Tény: vétettem t súlyosan, 800 forint összegű fával nem tudtam el­számolni. Kaptam érte fegyel­mit, kifizettem a büntetést, a legalacsonyabb munkakörbe helyeztek, pontosan másfél éve. Értesítést küldtek, hogy egy év múlva felülvizsgálják a munkámat és magaviseleté' met, s hä nem lesz kifogás, újra erdész lehetek. Ez nem történt meg. Beírták a fe­gyelmi határozatba, hogy szakmai fejlődésem jelenlegi munkakörömben is biztosí­tott. .. talán annyit fejlődtem, hogy már behunyt szemmel is elfűrészelném a fát. Ajánlot­ták, menjek más hasonló munkahelyre... én itt szeret­nék bizonyítani... azoknak, Fiatal koncertező művészek hangversenye Ma délután öt órakor a számviteli főiskola nagyter­mében fiatal koncertező elő­adóművészek adnak hangver­senyt. Mindhárman kül­földi zenei versenyek, koncer­tek szereplői is voltak már. Füzes Péter kürtművész sal­gótarjáni származású, innen került először a miskolci zenei szakközépiskolába, majd a Zeneakadémiára, jelenleg az Állami Hangversenyzenekar tagja. Jandó Jenő zongoramű­vésszel már találkozhatott a salgótarjáni fiatalság egy ko­rábbi koncerten. Legutóbb Ausztráliában gyarapította si­keres fellépéseinek számát. Kukely Júlia a Zeneakadémia opera szakának utolsóéves hallgatója Füzes Péterhez ha­sonlóan Salgótarjánból indult, az itteni zeneiskolában tanult. Sikeresen szerepelt a prágai Dvorzsák-énekversenyen. Mű­sorukon szerepelnek Bach, Veracini, Mozart, Richard Strauss, Kodály, Kadosa, Puc­cini és Chopin művei. A kon­cert a Fiatal művészek fóruma rendezvénysorozatának záró eseménye. akik előtt elbotlottam. De nem kapok lehetőséget. Kissé nyersen, de magabiz­tosan beszél, bizonyára már többször megfogalmazódtak benne ezek a gondolatok. A tankönyv és a valóság para­doxonjai. A fegyelmi határozat zárófe­jezetében olvasom: enyhítő körülmény a tapasztalatlansá­ga, és az a káros befolyás, ami alá környezetében került. Erről kérdem. — Hagyjuk ezt! — legyint lemondóan. — Sokadik mun­kaköröm volt a MÁV-rakodó, ahol a hiba becsúszott. A munkámmal sem voltam tel­jesen tisztában, nemhogy a munkatársakkal. — És most mi lesz? — Édesanyám egyszer ér­deklődött az ügvem felől, azt mondták neki, elveszett em­ber vagyok. Komolyan gon­dolták. Ezt félig kérdezve mondja. Aztán arra kér, ha megkere­sem a főnökét, ne hangoztas­sam, hogy türelmetlenkedik, biztosan nem feledkeztek meg róla. Vagy mégis? A szakszervezeti titkárnál érdeklődöm előbb, mennyire figyelnek oda a fiatalok gond­jaira, bajaira. De rövidesen áttérünk Szikszai Jóska ügyé­re. Pontosabban rátérnénk, mert válasz helyett az erdé­szeti vezetőhöz invitál, aki jó­formán meg sem várja, hogy mondókámat befejezzem, már­is belémfojtja a szót: — Huszonnégy éve vagyok itt. Ha engem a Szikszai miatt ki akar pellengérezni, még a sajtóperig is elmegyek. Hirtelen nem értem a szitu­ációt, aztán, tisztázzuk, hogy a nyilatkozónak jogában áll bármit mondania, az újságíró­nak pedig kötelessége az el­hangzottakat rögzítenie. Megtudom, hogy valóban nem vizsgálták felül, történt-e valami kirívó eset Szikszai József magaviseletében az utóbbi másfél év alatt, bár munkájára — ez időben nem hallottak panaszt. Azt is el­mondják, hogy korábban sok kifogás merült fel ellene, és a lehetségeshez képest a leg­kedvezőbben bírálták el ese­tét. Jelenleg nem áll szándé­kukban magasabb beosztásba helyezni... Nehezen tudom megérteni, miért nem szántak eddig időt arra, hogy megbizonyosodja­nak, nem lenne-e érdemesebb még egy lehetőséget adni a fiatal „erdésznek”. Némi vita és rövid gondolkodás után egy biztató ígéretet kapok. — Ha Jóska viselkedésével közvetlen vezetője elégedett lesz, — mondják — akkor a közeljövőben beinduló komp­lex, gépesített fakitermelő munkálatoknál szakmunkával bízzuk meg, és ezzel megad­juk a lehetőséget, hogy szak­májának és tudásának meg­felelő munkaKoroen dolgoz­hasson. TÉT A happy endként hangzó ígéret után pontot is tehet­nénk, de itt többről van szó. Szikszai József esete nem egyedi, más munkahelyeken, más beosztásoknál előfordul ehhez hasonló. Nevezetesen: az iskolából kikerülő fiatalo­kat, „világmegváltó” terveik­kel együtt beszippantó mun­kahely gyakran türelmetlenül bánik velük. Kezdetben ontja a lehetőségeket, a mind ma­gasabbra kerülés módozatait, a „felfutás” lépcsőit... aztán, ha ezen valaki megbotlik, könnyen lábát törheti. Vissza­gurulhat a grádics elejére. És itt van a legnagyobb szükség a segítségre. A bizo­nyítás lehetőségére. Ha nem is a levert mérce újbóli ug­rópróbájára, de legalább a mérlegelt képesség megfelelő­jére. Mert a szakadék és a csúcs között óriási a távolság. De lentről nézve még ettől is na­gyobbnak tűnik. Tanka László AMIKOR AZt IDEGENFOR­GALOM elterjedéséről és fejlődéséről beszélünk, a tár­gyi és technikai feltételek mellett egyenrangú, igen fon­tos tényezőként említjük a politikai tényezőket. A turiz­mus csak békés körülmények között, a háborús hisztéria oldódásával, illetve felszámo­lásával fejlődhet Az emberek kapcsolatainak szélesedése, az a törekvés, hogy minél többet ismerhes­senek meg egymás életéből, történetéről és kultúrájáról, csak békében valósulhat meg. A nemzetközi enyhülés és közeledés- elősegítésére nyil­vánította az ENSZ a béke évének például az 1966-os esz­tendőt, s adta ki a jelszót: „Az idegenforgalom útlevél a békéhez”. Nem véletlen, hogy az európai békéről és bizton­ságról szóló Helsinkiben alá­írt egyezmény úgynevezett harmadik kosár tervében az idegenforgalom is nagy sze­repet kapott. A turizmus segíti a két- és sokoldalú, politikai, társadal­mi és gazdasági együttműkö­dés bővítését, elmélyítését. Se­gíti a kölcsönös megismerést. Amikor 1957. után kezdett kiterebélyesedni a magyaror­szági idegenforgalom, az első nyugatról érkezett turisták a „vasfüggöny” mögötti élet megismerésének izgalmával érkeztek. Kíváncsiak voltak egy szocialista országra. Az eltelt két évtized tízmilliókat győzött meg fejlődő, változó életünkről, növekvő életszín­vonalunkról. A személyes ta­pasztalat és a szájpropaganda nagyban hozzájárult a rólunk terjesztett hamis vélemények eloszlatásához. Kormányunk és pártunk külpolitikája világos. Meg­teremti a békés egymás mel­lett élés feltételeit és lehető­ségeit a tőkésországokkal, együtt dolgozni és fejlődni a többi szocializmust építő test­Együtt jövünk, megyünk Négyen egy családból Amíg a címkéző felé bal­lagunk keresztül a gyár ud­varán, Csongrádi Ferenc fél­hangosan dúdolgat- Aztán megmagyarázza. — A zene gyerekkorom óta kísér. Zagyvapálfalván lak­tunk akkoriban. Apám olyan mindenes volt a bányánál. Hétéves lehettem, és már kí- sérgettem a bányászzenekart, két fedővel a kezemben. Az akkori karmester, Marosvölgyi Henrik bácsi látva mindezt, hívott, gyere fiam zenélni. Én meg mentem és azóta is ilyen­olyan, formában, különböző hangszereken, de muzsikálok. Csongrádi Ferenc három esztendeje dolgozik az EL- ZETT szécsényi üzemében- Akkorra már többféle szakmát szerzett. Ért az esztergályos- sághoz, a villanyszereléshez, elvégezte a felsőfokú raktár- gazdálkodást tanfolyamot és volt mozigépész. — A feleségem hozott ide. ő törzsgárdista itt az EL- ZETT-ben- Olyannyira, hogy megalakulása óta tagja a kol­lektívának. Azt mondta, ne járjunk külön-külön. dolgoz­zunk egy helyen. Tulajdon­képpen.-. — Tulajdonképpen? — Igaza volt! Hattól kettő­ig vagyunk műszakban, reggel együtt jövünk. A gyárban ebédelünk, délután meg vár az otthoni munka, meg az unokák. Felesége egyetértőén bólo­gat­— Ügy érzem, meggyökere­sedtünk itt. Én elég gyakran túlórázom, olyankor gyakran a vacsorát a férjem főzi. Olyan jó lecsót, pörköltet csi­nál, hogy akármelyik háziasz- szonynak becsületére válna. Én sokat kézimunkázok és mindennap szaladok megnézni a kisunoikámat­Férj, feleség egy gyárban dolgozik. Ez elég gyakori. Valahol itt kezdődik az üze­mi dinasztiák alakulása. Csongrádiné nemcsak férjét „csábította” az ELZETT-be, hanem amikor a lányai iwun­Az édesanya „gyűjtögette” a családot az ELZETT-be. kát kerestek, nekik is mond­ta, jó helyetek lesz az üzem­ben­— Éva lányom gyesen van, most öthónapos a kislánya. A másik lányom^ Marika Pestre szakadt. A férje oda­valósi volt, úgy gondolták ott jobban boldogulnak. Felköl­töztek- De Éva ELZETT-es maradt. Most kaptak lakást az új lakótelepen. Már nagyon szépen berendezkedtek. Éva adminisztrátor a raktárban- Persze nem abban, amelyik­ben az apja a vezető, hanem a másikban. Csongrádiné azt is elmesél­te, hogy a házasságuk „gyári” házasság. — A férje, Kanyó István a lakatszereidében műhelydisz­pécser. Itt ismerkedtek meg. Mind a ketten megtaláltál?: a számításukat, én meg örülök, hogy egy helyen vagyunk. Csongrádi Ferenc nevetve meséli, hogy a raktárvezetői munka mellett községi „nyüzsgő” ember­— Beválasztottak a nép­frontbizottságba, mindennap ott vagyok a művelődési ház­ban, zenekart szerveztem. A balassagyarmati íúvószene­Éva lányuk jelenleg gyesen van. karban ma Is koncertmester vagyok, járok oda is. Sok szabad időm nincsen, de nem is tudnék tétlenül üldögélni. A raktárban, amelyet vezet, nagy a rend, mincjent pillana­tok alatt megtalálni, sokszor még ki is igazítják a hibás rendeléseket- Előfordult, hogy Csongrádi Ferenc méregbe gurult, földhöz vágta a sapká­ját, „bolond, aki csinálja” jelszóval. De aztán egykettőre lecsillapodott. Dehogyis hagy­ná ő a raktárt. Ami pedig a zenét illeti, nemrégiben Gdyniából kaptak üdvözlőlapot- Egy lengyelnek annyira tetszett a muzsikájuk, hogy otthon sem felejtkezett el róluk. Szenvedélyes filmes. A munkásmozgalom egyik veteránjának története alapján csinált amatőr filmet. Ez an­nak idején a megyei fesztivá­lon harmadik dijat kapott­A végeredményt a férjjel és feleséggel együtt gyorsan összegezzük- Szécsényi lako­soknak érzik magukat, a mun­ka, a mindennapi gondok, örö­mök erős szállal kötik a csa­ládot egymáshoz és az üzem­hez. Csatai Erzsébet kánk van. Célunk, hogy mi- arányaikban mégis hűek. Ta­néi többen ismerjenek meg valy népgazdasági átlagban bennünket, s minél több or- 50 forintért termeltek meg szággal építsünk ki egyenlő egydollárnyi bevételt ered- feltételek mellett kulturális, ményező exportterméket, az gazdasági kapcsolatokat. A idegenforgalom pedig 28—34 közeledés fontos láncszeme a ' forintos költséggel hozta ki turizmus. Ezért mondja ki ezt az eredményt. A tavalyi határozatában az MSZMP XI. turizmusból származó bevéte- kongresszusa: „Hazánkba sok lek megközelítően olyan ösz- külföldi látogat és számuk szeget képviseltek, mint pél- tovább növekszik. A többsé- dáúl a híradástechnikai gépek gükben szocialista országok- exportja a rubel elszámolású bői jövő látogatók itt-tartóz- országokba, vagy a növényi kodása a kölcsönösen jobb eredetű anyagok exportja a megismerést, a kapcsolatok tőkésországokba, fejlesztését, bensőségesebbé tételét szolgálja. Az idegen- forgalom hozzájárul, hogy a kapitalista országokból érke­zők körében hazánkról a va A KÜLFÖLDI látogatóktól származó bevételek nemcsak a külkereskedelmi mérleg ja­vítását szolgálják. Deviza­zok KoreDen nazamtroi a va- ,— „ lóságot hűen tükröző kép ala- szegény országunk ebből fe- kuljon ki. Támogatni kell az def ,a «utazó magyar állam­idegenforgalmi célokat szol- P0lprok költségeit is. Minél gáló szállodák, intézmények í°bb t,ehat a vendég, annál bővítését. Segíteni kell ama- tobb hazánkfia látogathat el gyár állampolgárok kollektív 1Tlas, országokba. 1976-ban pél- és egyéni utazását.” oaul a tőkés deviza 49 szá­zalékát, a rubelbevétel 57 Az Idegenforgalom pénzbe százalékát kapták vissza a kerül, de hoz is pénzt. Még- magyar turisták S hogy ez hozzá nem is keveset. Kinek s°k, vagy kevés? Attól függ, mennyit, azt országa válogat- hogy mihez vagy kihez ha­ja. Függ a fogadókészségtől f elkészülts égtpl, természéti adottságaitól. Ausztriában a devizabevéte­lek 40—45 százalékát, a brut _______0 __, soníitjuk. A szocialista or­a z ország szágokba utazók szinte korlá- ’ " * - — tozás nélkül kaphatnak pénzt, Növekedik a dollárövezet­be utazók száma, bár Itt a tó nemzeti jövedelem 7—8 fokozódó kedvezmények mel­százalékát a turizmus szolgál- lett is szűkösebb a felhasz- tatja. Nálunk a devizabevéte- Hálható devizakeret lek 3—4, a bruttó nemzeti jö- . vedelmek kb. egy százalékát „ A MAGYAR KIUTAZÓ — teszi ki az idegenforgalom. '' ,fassziv “ ide* genforgalom (turizmus) me* A GAZDASÁGOSSÁGI retei bizonyára sokakat meg- számításoknál nehéz a hely- lepnek. Különösen azokat zet, hiszen gyakran változnak akik keveslik az utazási lehe- a devizaárfolyamok, más-más tőségeket. Tavaly 3 millió 900 a szorzószám. Nem feledkez- ezer magyar utazott külföldre, hetünk meg arról sem, hogy a a felnőttkorú lakosság fele. viszonyításként alkalmazott Az európai országok közül ipari termék gyártásához mi- Svájcból és az NSZK-ból lyen érdekeink fűződnek. A évente minden második, Ang- hazai — és természetesen a béből minden negyedik Ia- nemzetközi — tapasztalatok kos íut e* külföldre. Ausztria alapján mindenesetre megái- és Franciaország minden har- lapítható, hogy az idegenfor- madik állampolgára utazik, s gajom jövedelmező népgaz- mnst már ebbe a jó helyezést dasági ágazat. elért társaságba sorolhatjuk Magyarországot is. (összeha­A világ kereskedelmi for- sonlításul: a cél-európai or- galmának 7 százaléka az ide- szágokból csak kb. minden ti- genforgalomból adódik. A ve- zedik lakosra jut egy külföi- zető turisztikai országokban f cü utazás.) ez az ágazat tártja fenn a gazdasági egyensúlyt, s ad A modern népvándorlás fo- munkaalkalmat az emberek- koződik. Politikai és gazda- nek. Mi sohasem érhetjük el fégi hasznát hazánk továbbra például Spanyolország, Olasz- is igyekszik okosan, társadal- ország, Görögország, vagy mi érdekeinek megfelelően akár Svájc idegenforgalmi kamatoztatni. Erre utalnak eredményeit (nem is törek- Kádár János szavai is, aki szünk rá) de így is hasznot- bécsi sajtóértekezletén a kö- hajtóan kamatoztatjuk a vi- vetkezőket válaszolta az új- lágturizmusból nekünk jutó ságírók kérdéseire: „Mi foly- bevételeket. tatjuk a turizmus terén a nyi­, .... , ,, „ főtt ajtó politikáját. A turíz­A turizmust lathatatlan ex- must azonban rnég nem tud- portként szoktak emlegetni. juk gazdaságilag kellően ki- Ez azt jelenti, hogy gazdasa- használni, ezt még csak most gosabban szerezhető meg a tanuljuk.” deviza, mint az iparban, az áruforgalomban, s főként az Kapalyag Imre ebből eredő exportból. Itt is több variációs alap és le- (Folytatjuk) KERCSEGEN Verőfény paskolja még né­hány óráig a Karancs jólla­kott tisztásait, vizek locsog­nak aláindulva a meredekek közé szorult völgyekbe, egy- egy tükörre hullott levél fod­rozza a csermelyt, s mint ap­ró vitorlás lavírozik tova fé­lig korhadt ágak között. Az ősz az elmúlás, búcsúzás év­szaka... A Kercseg-laposon dér hamvazza a nyáron épített pihenőket, a pácolt padok szívósan ellenállnak a ned­vességnek, arrébb a túzrakó- helyen hideg hamu. Bele-be- lekap a szél, szétszórja a rét­re, ahol a sárban lábnyomok emlékeztetnek nyárvégi fut- ballcsatákra, lepkéket hajku- rászó nebulókra. Kihalt a vá­rosszéli kirándulóhely, csak egy nyugdíjas természetbarát kószál körbe-körbe, mintha valamit keresne. Szemeit le nem venné a vetkőzőfélben levő lombkoronákról, meg- megpaskolja a fasudarakat, s letelepedik az ülőkére. A tó­csa színén fénykarikák re­megnek, s a vándor, mint akivel boszorkányság esett meg, megdörzsöli szemét, — Hűvös van — mondom, miközben felocsúdik, hogy nem egyedüli tulajdonosa az őszi csendéletnek. — Hűvös — válaszol, szája csendesen mozog, valami bel­ső kényszer parancsára. Együtt bámuljuk már a síró szelek hátán hintázó faleve­leket, hallgatjuk a bokrok rezzenését. Á hallgatótárs homlokára mély ráncok vé­sődnek, tekintete a kígyókat bűvölő induséra hasonlítha­tó, pedig csak elmereng... — Tavasszal más lesz — rebegi, az örök reménykedés sugallata tán a mondatot. Persze, tavasszal minden más lesz, újra benépesül a tisztás, gyerekek kacagnak majd és apukák kotyvaszta­nak gulyást a bográcsban. De nehéz lesz a tavaszt ki- várifi! Sz. NÓGRÁD — 1977. október 16., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents