Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

Számos alkalommal átszervez­ték a Nógrád megyei Vegyes­ipari Vállalatot, s ilyenkor több új dolgozó került az üzembe. így Péter Lajos is, aki korábban hűtőgépszerelő­ként dolgozott. 1965-ben az őt alkalmazó tővárosi vállalat vegyesipari vállalathoz való csatolásával lett a tarjáni üzem dolgozója. Azóta is hű­ségesen dolgozik a karbantar­tó részlegnél. Amolyan ezer­mesterként emlegetik, mert szinte minden szakmában otthonos. Gyakran keresi fel újításaival a vállalat vezetőit, tanácsokat ad egy-egv üzemi gond megoldásához. A Kivá­ló polgozó kitüntetés csak egyike annak a sok dicséret­nek, melyet munkája során kapott. Nemrégen a vállalat anyagi és erkölcsi támogatá­sával új lakásba költözött.- kj ­/ Forgalomirányító berendezések A KPM Nógrád megyei Köz­úti Igazgatósága felhívja a gyalogosok és a gépjárműve­zetők figyelmét, hogy 1977. október 17-én hétfőn, Salgó­tarjánban forgalomirányító készülék kezdi meg működését a Rákóczi és a litkei út ke­reszteződésében. Érdekessége, hogy olyan vezérlőberendezést helyeztek el a lámpába, amely érzékeli az áthaladó gépkocsi­kat, és ennek alapján váltja a zöld, sárga, illetve piros színt. Egyúttal a litkei út és az új 21-es út kereszteződésében levő forgalomirányító készülék vezérlését is ilyen módon old­ják meg. Ez ugyancsak hétfő­től történik. A gyalogosoknak a jelzőgomb megnyomása után biztosít szabad utat az auto­mata mindkét helyen. A közúti igazgatóság szak­emberei arra is felhívják a figyelmet, hogy a litkei út és az új 21-es út csomópontjá­ban Litke irányából a jobbra kanyarodás tilos. Ez a forgal­mi irány az Ady Endre út igénybevételével a BajcsyZsi- linszky úton jut a vásárcsar­nok területe mögött az új 21- es főútra. Hétfőtől tehát a gyalogosok és gépjárműve­zetők az új közlekedési rend­nek megfelelően közlekednek, mindehhez hozzásegít a na­gyobb figyelem és a szabályok bétái vasa. A forradalom (tizében A női osztag parancsnoka v Frissen borotvált, ápolt kül­sejű, választékosán megfé­sült, ősz hajú mosolygós em­ber nyitja rám az ajtót, s mondja: Pásztor Nándor va­gyok. .. Egyike azoknak, akik 1917- ben a Szovjetunióban harcol­tak, a munkások-parasztok hatalmáért. Pásztor Nándor nyolcvannegyedik évét töltöt­te be a nyáron, s korához ké­pest szellemileg még mindig friss, bár az eltelt hat évti­zed, a kint szerzett gazdag emlékek, epizódok egyikét- másikát elhalványította, de még mindig sok olyat őriz közülük, amelyek rés men sej­tetik, esetenkint pedig vasko­san érzékeltetik, a világot át­alakító nagy, forradalmi ese­mények forró, nagyszerű vál­tozatos, de igen sokszor fáj­dalmas perceit is. ★ — Már harmadszor rugasz­kodott neki alakulatunk né­hány katonája, hogy elfog­lalja a parancsnok által meg­jelölt juhhodályt. Megint csak nem sikerült. Ekkor azt mondja nekem a parancsnok: — őrmester, maga foglalja el! Nekem sem sikerült! Baj­társam. a breznóbányai fiú fejlövést kapott, én iáblövés- sel megúsztam. Az orvosi ke­zelés után kihallgattak. A ve­lem szemben ülő tiszt, meg­kérdezte: Tudod-e mit tettél fiam? A parancsot hajtottam végre — válaszoltam. Szép tő­led, amit tettél. De nem jól hajtottad végre. Közben az zsebébe nyúlt. Azt hittem pisztolyt ránt és végez ve­lem, csak akkor könnyebbül­tem meg, amikor cigarettával kínált. Ekkor 1915-öt írtunk. Ettől a naptól kezdve voltam én hadifogoly. A kijevi kór­házi kezelés> után Novoszi- birszkbe, onnan pedig Vla­gyivosztokba vittek- Innen né- hányan Japánba szöktek át abban a reményben, hogy si­kerül kijutniuk Amerikába. Én viszont maradtam. Vlagyivosztok után Voro- nyezsbe kerültem, ahol a kór­házban ápoló voltam. Ekkor jutott el hozzám a szovjetek felhívása, hogy álljunk be a Vörös Hadseregbe. Nem erő­szakoltak senkit. Csupán any- nyit mondtak: aki belép, az a győzelem után odahaza fegyverrel a kezében viszi diadalra a munkások forra­dalmát. Hozzátették, hogy ne­künk nemcsak magunkért, hanem utódaink szebb életé­ért is harcolni kell. Jelentkeztem. Alhadnagynak léptettek elő kunk Makarenko, aki a fel- és megbíztak a 102-es női szabadulás után a magyar- osztag parancsnoki tisztségé- szovjet érdekeltségű Almásfü­vei. Igen, mind önkéntes volt zitői Timföldgyár igazgatója Asszonyok, lányok 18-tól 30 volt, visszarendelte az én osz­övésig- Nincstelen muzsikok, tagomat is. Odesszáig men- sanyarú körülmények között tünk vissza majd újra visz- élő munkásasszonyok, lányok, szakerültünk Voronyezsbt Akárcsak ön, én is megkér- Második bevetésünk, ha jói deztem tőlük, miért harcol- emlékszem 1918 március első nak. így válaszoltak: apán- felében, vagy 15—20 körül kát, testvérünket, férjünket volt Cfarkov és Jozefka kö- megölték a fronton. Nekünk zött. A támadó intervenciós már csak jobb lehet. Ha mi német csapatok megtévesz- meg is halunk, de utódaink- tésére két előőrsöt küldtünk nak legalább jobb lesi Hit- ki. Azok ritka tüzelésekkel tek a győzelemben. Nem cső- elhitették a támadókkal, hogy dálkoztam elszántságukon, kevesen vagyunk- Ennek is­mert láttam és keserűea ta- méretében gyanútlanul jöttek pasztaltam, milyen emberte- előre. Mi pedig a hátukba ke­len körülmények között éltek, rültünk és körbefogtuk őket. Negyedóra alatt eldőlt a csa­ta sorsa. Kétszáznegyven nő Kire is emlékszem közü- 500 jól képzett német kato- lük? Morfondíroz magában nát fogott el. Halottjuk és se- néhány pillanatig, s így foly- besültjük 80—100 lehetett, tatja: — A nevek nem jut- Zsákmányoltunk két ágyút, nak eszembe, inkább csak az négy géppuskát, 500 puskát, a arcokra emlékszem. Közülük hozzávaló munícióval. Mi pe- is a bárónőre, őt, amíg élek dig elvesztettük a két elő- soha nem felejtem el- Vele őrsünket. Az egyiket vandál kapcsolatban történt az aláb- módon megkínozták. A raá- bi: egyik alkalommal élelmet sjk már halott volt, mire oda­kerestünk. így jutottunk el a értünk. Az osztagból egvet- bárónő apjának kastélyába. ien nő sem volt, aki félreállt, Akkor^ még nem tidtam, vagy félt volna a harctól — hogy ő a lánya, és az oszta- mondja megindultan a hang- gunkban van. A báró fegyver- iában, a közvetlen halk szavú, rel a kézben fogadott ben- kiegyensúlyozott egyéniségre nünket. Nem volt ide*e lőni, valló Pásztor Nándor, aki a mert a lánya megelőzte. K'é- szentkúti szociális otthon la- sőbb megtudtam, hogy amikor kója- Éltes kora ellenére beállt a vörösökhöz, szemére eredményesen segít a konyhá- vetették; hogy tehet ilyet egy nak a zöldségbeszerzés gond- úrinő. — Utálom az úrinő- jaiban. De szakít időt a vi- ket. Láttam, hogy mennyit rágoskertek ápolására is. szenvedtek miattuk, - vála­szolta. Hogy milyen furcsa y * dolgokat produkál az élet, — Szobájukban, ahol 77 éves mondja szinte most is az feleségével él, jelenlegi éle- esemény egyrészt lenyűgöző, tűkről váltogatjuk a szót, másrészt megdöbbentő hatá- majd előkerülnek a különbö- sa alatt. A gondolat Defejezé- ző kitüntetések: a Tanácsköz- seképpen, elismeréssel a hang- társasági Emlékérem, a Fel- jában csak annyit mond: na- szabadulási Emlékérem és a gyón jó géppuskás volt! Szovjet Harci Érdemekért Emlékérem. Ez utóbbit a * Szovjetunió Legfelső Tarácsá­Milyen katonák voltak a nak Elnöksége adományozta nők? részére. Mindegyik nagyon a — Jobbak, mint a férfiak, szívéhez nőtt, de a harci em- de komiszabbak- Szívósak, lékéremré a legbüszkébb. In- nagy akaraterővel, fegyelme- nen hozta magával az egyik zettek, jó harci szellemmel, legszebb emberi érzést, a kö- Civakodás, vagy durva becs- zösség szolgálatát. A szociális mérlő szó nem hangzott ek otthonban mint pártcsoport- köztük. Mert aki megfeledke- bizalmi tevékenykedik, zett magáról, azt szigorúan — Ma délután pihenek, megbüntették: hat hónapra hallgatom a rádiót — mond- zárták el. ja, majd ezt követően arról Az első ütközetünkre, 1918 beszél, mivel tölti idejét az januárban a Visztulánál ke- otthonban. Közben a kapu- rült volna sor. Még Idejében hoz érünk. Elbúcsúzunk- Ko- megtudtuk, hogy Katona mótosan, de még mindig fér- GyuLa huszár százados. aki fias tartással visszaballag ott- színleg közénk állt, elárulta a honába, támadási tervet. Parancsno- V. K. Munkáséjjelek (II.) Lángok közt főn a hajnal Zúg, dübörög, morajlik éj­szaka is a kohászok gyára. Sejtelmes fények villannak az éjszakában, s ontják, ontják magukból a forróságot a ke­mencék sorai. Azt mondja az idős üzemrendész, Vilcsek István, hogy „Látja, az élet nálunk éjszaka sem áll meg. Akinek kell, talpon van!” Hatvankét éves. Egyhuzam­ban negyvenhét esztendeje dolgozik már a gyárban. Ne­gyedszázadnyi időt töltött el pácolóban, s az utolsó öt év­ben művezető volt. Ránézés­re egészségesnek tűnik, piros arcát irigykedve nézem. Csak hát... — Szívem, tudja, a szívem. Baj van vele, sajnos, s nem is hagy éjszakánként aludni. Gyakran felkelek, kérdik mi­ért? Mondom, pihenni. In­kább sétálgatok, mintsem ki­fáradásig forgolódjak. És az a csoda, hogy sosem vagyok álmos. Mintha valami kórság lenne rajtam. Cigarettával kínálom, hogy önmagam ébrentartását ser­kentsem, de elhárítja. Csak Molnár Istvánék művezetői szobájában gyújtok hát rá, a kovácsoló A üzemben, bár a művezető sem dohányzik. — Leszoktam róla. Csak az ember szervezetét készíti ki. — Éjszaka sem hiányzik? — Nem ám. A munka tart ébren. Egyébként is, huszon­ötödik éve járok három mű­szakra, nem kell nekem „doppingszer”. A régi helyén meg — em­líti nosztalgiával talán —, so­sem jutott eszébe a kifáradás. — Az acél... igen, az éj­szakai öntések tartották a lelket bennem. Hogy szeret­tem a harmadik műszakokat! Szikrázott, fröccsent, élt az acél, szinte élesztette az em­bert egy-egy jól sikerült ön­tés. Csak hát... Egy éve nincs már acélöntödénk. Azóta va­gyok a kovácsolóban. Bi­zony, fájt a szívem, amikor ott kellett hagyni, mert tud­ja, amit az ember egyszer megszeret, nem szívesen vá­lik el tőle. Olyan ez mint... Van gyereke? — Van. — Nem siratná meg a leg­kedvesebb játékát? — Dehogynem. — Hát én nem könnyez­tem. De rossz volt. Kint az ablaktól jobbra, őrlőgolyók gömbjei tüzesed­nek a sajtoló alatt. Csak itt, az A üzemben ötven-ötvenöt ember dolgo­zik éjszakánként. Ha figye­lembe vesszük, hogy az egész vállalatnál harmadik mű­szakba járók nem többen, mint háromszáz-háromszáz- húszan vannak, jelentős a szám. — Kedvelt hely a kovácso­ló? — Nem szebb, nem is jobb, mint a többi. Meg a munka is nehéz. De azt mondhat­nám, hogy szívesen jönnek éjszakázni az emberek. Fő­leg mostanában, hogy beve­zették az új műszakpótlék- rendszert. Bertus József művezető mondja e szavakat ott, a lán­got okádó, gázégéstől moraj­ló kemencék előtt. Kicsit hangosabban a kelleténél, hi­szen halk beszéddel semmire sem mennénk. — Szóval, a pénz miatt nincs annyi hiányzó mosta­nában éjszaka? — Biztos. Figyeljen ide! Magának sem lenne mindegy, hogy egy műszakban ugyan­annyi munkával mondjuk százhúsz, vagy helyette száz- nyolcvan forintot keres. Sokat jelent. Sok mostanában a ház­építő, kell a forint autóra, a háztartás gépesítésére, miegy­másra. Mert szeretnek jól él­ni az emberek. — És az éjszaka? — Eszükbe sem jut az al­vás. Itt hajtani kell, rettene­tesen vigyázni. A figyelmet másra kell tartogatni. Nyu­godtak, csendesek ezek a mű­szakok. Van elég ember, van anyag, nem kell kapkodni. De rég is elmúlt már éjfél — tekintek lopva az órámra. Kísérőm mégis észreveszi mozdulatomat, s kérdi: — Csak nem álmos? Mondom neki: de! — Ne is menjünk tovább? — Menjünk! Arculcsap az éjszaka hű- se. Targonca robog el mellet­tünk, a vasúti sínen álló vagonokba árut raknak be Vállalni a A mezőgazdálkodás amilyen szép, olyan kockázatos is. Mert a természeti csapásokat nem mindig lehet kivédeni. Ebben a kérdésben teljes egészében igazat kellett adni Uhlár Lászlónak, a nagybátonyi egyesült tsz elnökének, aki­vel a közelmúltban együtt örvendeztünk az őszi esőnek. Nagyon nagy szükség volt rá. Nekik pedig különösen örö­met jelentett, mert elvetették az őszi kalászosokat. Érdekes, hogy milyen feszültté válik, amikor a gabonatermesztés­ről esik szó. Közismerten hozzáértő mezőgazdász. aki az elért eredményeivel bizo­nyította a legékesebben, nem utolsósorban a kalászosok termesztése során. Mégis el­borul a tekintete és morzsol­ja a szót. — A búza, a búza, hej ez a búza... Sejthető, emögött a kifaka- dás mögött mi minden lako­zik. Elsősorban az a megyei szervektől kapott pirongatás, amit az elnök kapott- Mert az idén alacsony lett a búza­termésátlaguk. A járási hiva­tal is nyomban munkához lá­tott, felderíteni aprólékos rész­letességgel a lemaradás okát, hiszen az egyesülést követő években (amikor még semmi sem állott úgy igazán össze, mint most) jobb eredménye­ket értek el. Egyszóval sok mindenkit foglalkoztatott az eset. amiről az elnöknek a véleménye: — Én nem csodálkozom ezen, így tartom rendjén... Látszik az arcán. minden mozdulatán, hogy nem kö­zömbös számára a dolog. Az már egészen biztos, hogy a tsz kiegyensúlyozott gazdálko­dását a gabona bizonyos mennyiségű kiesése nem in­gatta meg. Október van, szá­molnak és ebből arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a tervezett bevételnek legalább háromszorosát produkálják. Illetlenség még számokat so­rolni, de annyi biztos, előre lépnek a gyarapodásban. És akkor megint a lelkiismeret- Csak egy igazi szakembert foglalkoztathat ennyire: — Csak a közös hírneve, a presztízsünk! Az történt a termelőszövet­kezettel, ami az ország jó né­hány üzemével, hogy május­ban a Mátra és a Cserhát szorulatában olyan jégeső­zóna vonult végig, hogy azt gondoltáig fűszál nem marad nyomában. A legszebb búzá­jukat verte ronggyá. Így esett, hogy az esztendőre ter­vezett 164 vagon termény he­lyett 146 vagonnal takarítot­gyorsan,’ fegyelmezetten.' Si- etniök kell, mert a mozdony kürtje újra meg újra felsivít. Jó estét —■ köszönnék valaki­nek, de meggondolom magam. Vagy inkább a jó reggel ille­ne már? Megkérdem Bada Gyulától is, de csak legyint a sajtoló­gép mellől: olyan mindegy. — Nem a forma számít! — mondja —, hanem a százalék — teszi hozzá félviccesen és elmosolyodik. — És van-e? — Van. Jól termelünk. Nincs semmi baj. — Nem álmos még? — Majd egy kicsivel ké­sőbb. Ügy fél öt felé^ — És akkor mit csinál? — Mit csinálnék? Dolgo­zok. Harmincéves még csak, de — alig hiszem el, ám bi­zonygatja — tizenötödik éve éjszakázik. — Nem hiányzik otthon a családnak? — Nincs még gyerek... Feb­ruárra várjuk csak. De olyan természetes ez már nálunk, hogy egy hónapban egy, vagy ha úgy jön ki a lépés, két héten keresztül sem fekszem le este. — Mennyit keres? — ötezer körül. Megéri harmadik műszakra is járni. Letörli izzadó homlokát, csak úgy, félkönyékkel. Mert meleg van a kemencék köze­lében. Fel-fellobbannak a lángok, s közöttük, a kormos műhely­ablakon át látni már: jön a hajnal. —karácsony— r tak be. Igen ám, de a bizto­sító elismert 50 vagon jégtől eredő veszteséget. Ezzel vi­szont már egészen másképpen fest a dolog. Mert akkor a termésátlaggal sem leheteti különösebb baj. — Erről van szó tulajdon­képpen! De az is tény, hogy kevesebb a termés, mint ter­veztük. ., , Micsoda tűzbe tud jönni egy igazi szakember, amikor a munkáról esik szó, ha igazán szereti- Az a májusi megráz­kódtatás, ami érte a terme­lőszövetkezetet, nem lesújtot­ta az embereket, hanem el­lenkezőleg, megkeményítette akaratukat. .Csak azért is megmutatják! Ebben a nagy próbálkozásban az elnök sze­repét nem szükséges hangsú­lyozni. Talán rossznéven is venné, de nem hallgathatjuk el: vezetőhöz méltón elöl jár a dolgokban. Nagybátony és környéke, ahol a gazdaság el­helyezkedik hegyes-völgyes, erdőtől árnyékolt északi fek­vésű, gyenge minőségű föl­dekkel. — Csak addig ilyen, amíg nem kényszerítjük megváltoz­ni — figyelmeztetett az el­nök. És hozzá is láttak. A jobb fekvésű földeket az értéke­sebb növények részére tartot­ták fenn, a gyengébbeket, a megpróbáltatásokat jobban el- viselőt, legelőknek. A búza a főnövény ugyan, mégsem lett elkényeztetve, mert nincs nagy válogatási lehetőség erre. Vit­ték ki a hegyoldalakba, az árnyékos részekre, oda, aho­vá lehetett­— Hiába, a búza kell! — határozott az elnök hangja. — Éppen ez az, ami újabb lépésre kényszerített minket. Ez a lépés a dolgok tulaj­donképpeni lényege. Olyan műveléssel előkészíteni búza- termesztésre a talajt, hogy az kényszerüljön a növény jó- minőségű felnevelésére. Na­gyon egyszerűnek tűnhet így a kérdés. Pedig igen bonyo­lult. Amikor a jég elverte a gabonát, akkor hozzáláttak ehhez a megkülönböztetett ta­lajműveléshez egy szántással, de mélyen, akár szőlőnek is megfelelően. És ezt újból és újból megismételték, miköz­ben szerves trágyával gazda­gították a talajt. Ahogyan el­fogadhatónak mutatkozott a talaj-előkészítés és megpihent a föld, újabb művelésbe kezd­tek- De akkor már magas ha­tóanyagú műtrágyával pótol­ták a föld erejét. A legkivá­lóbb dolgozók fáradoztak: Bene János, Orosz László, Rá­kos Lajos, Ozsváth István, Márton József traktorosok, jó gépekkel és nagy tudással. — Miért ne így, amikor ilyen emberek állnak munká­ra készen, s tízmillió forint értékű az új gépparkunk. Mi­ért ne így? Ebbe a földbe vetettük mi a jövő évi ke- nyérnekvalót. Kiválasztott fajtákból és ezért végeztünk mi sokkal előbb a vetéssel, mint a korábbi években... Kint szép csendesen esett az áldásos őszi eső. Még volt idő néhány kérdésre, amire az elnök válaszolt­— Megéri a befektetést,' mert hektáronként négy-, négy és fél ezer forint .bevé­tellel számolunk búzából. De vállalni kell a kockázatot, és mindenkinek, aki a közös gazdasághoz tartozik... Ez a helyzet jelenleg a Mátra Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetben. Amiről a kró­nikás szerény véleménye: ha az aratás idején bebizonyoso­dik, hogy érdemes fáradozni,, akkor az is valósággá válik, hogy tulajdonképpen a nem is kedvezőtlen a kedvezőtlen, csak meg kell adni a módját. Bobál Gyula Újító asszonyok A ZIM kecskeméti gyárában kedden tartották meg a női újítási hónap nyilvános érté­kelését. A salgótarjáni gyár legjobbjai Varga Andrásné és Kerékgyártó Ferencné voltak, akik igen értékes tárgyjutal­mat hozhattak haza. (JÖGRÁD — 1977. október 16., vasárnap ti 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents