Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-13 / 215. szám

Szélmalomharc — borravaló ügyében A téma nem új, de mint örökzöld, időről időre felbuk­kan sajtóban, rádióban, s most utóbb a televízióban. A borravaló volt a témaköre annak a dokumentumfilmnek, melyet a múlt kedden láthat­tunk az 1. műsorban. Nos, ha nem minden nehézség nélkül is — amint riportfilm készí­tőinek előszavából kiderült — de sikerült a „legautenti- kusabbakat” szóra bírni. A pincért, a fodrászt, a taxist — s folytathatnánk a sort a ré­gi cserkésznóta szerint: a sintért és a cukrászt, no meg a búrt, a burkalapban, grosz- muttert a zöldkalapban, Hin- denburgot a vaskalapban.. Szóval annyi mindenkit, aki borravalóügyben ilyen-olyan módon, formában, címen ér­dekelt és érintett, hogy bátran mondhatjuk: immár nem lo­vas-, nem futballnemzet, ha­nem borravalósnemzet va­gyunk. Erről a nem épp elő­nyös sajátosságunkról tettek bizonyságot a dokumentum­filmben azok a külföldi ven­dégek is, akiket a témában Horvát János riporter nyilat­kozni késztetett. Ha a téma nem is eredeti, mindenesetre nem volt ha­szontalan újólag beszélni ró­la — ha a legcsekélyebb vál­tozás reménye nélkül is —, mert tisztázott néhány keve­redő fogalmat. Ügy, mint a borravaló és a csúszópénz kö­zötti különbözőséget, a borra­való mértékének „tisztessé­ges” határát, s nem 1 utolsó­sorban azokat a feladatokat, melyek megoldása össztára- dalmi szinten kívánatos. Mely nélkül minden eddigi és , to­vábbi szó a borravaló ügyé­ben csak szélmalomharc, fal­ra hányt borsó. Léteznek-e ufók? Elképzel­hető, hogy más bolygok ér­telmes lényei járnának közöt­tünk, időnként alakot öltve, — amiről a Semmi sincs bizo­nyítva című NSZK tévéfüm­ben Vili Rozinski, egy tévé- társaság riportere akart meg­győzni bennüket szerdán este a 2. műsorban. A bizonyítékok itt különböző eredeti fényképfelvételek és különféle szemtanúk val­lomásai. Ezek azonban a tudományos vizsgálat szintjén minden esetben értéktelennek bizonyultak. A szenzációs ka­csák terjedésében nagy sze­repe van a világsajtónak, az emberi hiszékenységre alapo­zóknak, abból hasznot húzók­nak. A tévéfilm összegezése­ként arra jutnak a készítők, hogy semmi sincs bizonyítva. A problémára adott dodonai válasz azonban felfogható így is, meg úgy is. Akár a más bolygók lakóinak földi jelen- levőségére, akár annak ellen­kezőjére. Ezért nem vált iga­zán hasznos vállalkozássá az NSZK-produkció. Hölgyválasz címmel Cseres Tibor novellája nyomán ké­szült zenés komédiát ismételt csütörtökön a második műsor. Jóízű helyzet- és jellemkomi­kum szövi át meg át a falusi történetet, mely Innocent Vincze Ernő muzsikájával, a főbb szerepekben Agárdi Gá­borral, Fónay Mártával, Delre Annamáriával, Bodrogi Gyu­lával, Kibédi Ervinnel, Hacser Józsával, Kazal Lászlóval kel­lemes másfél óra szellemi kikapcsolódást nyújtott. Véget ért pénteken a hétré­szes francia—olasz—nyugat­német kalandfilmsorozat, mely népes magyar szereplő- gárdája révén saját sikernek is elkönyvelhető. Verne híres regényének ez az új filmvál­tozata méltán volt az elmúlt hetekben legnagyobb érdeklő­déssel és izgalommal várt műsora a tévénézőknek. E napon láthattuk a vidám csibészségekben bővelkedő, tartózkodó líraiságában ked­ves, Szabadlábon című cseh­szlovák filmet, mely Karóm börtönből szabadult cimbora további sorsának néhány órá­ját követi nyomon jellemük öntörvényű útján. A szombati műsor már a délutáni óráktól jó kínálat­tal vonzott Az Egyenruhában című riportfilm a rendőrök sokrétű, áldozatkész munkájá­ba engedett „emberközeli” be­pillantást. A Lángolás című szovjet dokumentumfilm Dzerzsinszkijről rajzolt ér­zékletes portrét, — aki a for­radalom védelméért, az ellen­forradalmárok és szabotőrök ellen előbb a CSEKA élén majd a huszas években mint leg­felsőbb népgazdasági tanács elnöke töltött be fontos tiszt­séget a fiatal szovjetállam életében. Az esti szórakoztató prog­ramnak ezúttal mondhatni se vége se hossza nem volt. A népszerű rajzfilmsorozat, a Gusztáv legújabb epizódját követően Feydeau Bolha a fülbe című százaid végi bohó­zatának Hívd' a férjem^ talál­kára című amerikai filmválto­zatát, majd a harmincas évek nagy sikerű színpadi és film­operettje, az Egy csók és más semmi tévéváltozatán szóra­kozhattunk. A Zenés Tv-szín- ház vállalkozásában Eisemann Mihály egykori slágerei örök­zöldnek hatottak, s élveztük Darvas Iván, Benkő Gyula, Káldy Nóra, Sztankay István, Csákányi László és a többiek felszabadult színészi játékát is. Natalia Ginzburg A hir­detés című kétrészes tragiko­médiája vasárnap a Pesti Színház produkciójaként Rutt- kai Évának nyújtott nagy sze­replehetőséget. A már-már szinte monodrámában Halász Judit és Bárdi György volt kitűnő segítő partnere. Érdek­lődéssel néztük A fonográftól napjainkig című riportműsort is a hangrögzítés százéves történetéről és kultúrtörténeti értékű relikviáiról. (b. t> Mai tévéajánlatunk 20.00: Két közeli idegen. Nagy elhatározás Kell ah­hoz, hogy két ember összekös­se életét, házasságot kössön Nem kisebb az elszán ás, amely az elszakadáshoz szük­séges. A film fiatal házaspár­ja túl van ezen az elszáná* son; különváltan élnek. Az asszony neveli a közös házasságban született kislányt, aki elsősorban szenvedő ala­nya a szülők elválásának. A férfi is, az asszony is más úton keresi boldogságát, partnereik, szeretőik vannak. De az igazit egyikük sem ta­lálja. Hová vezet a két fiatal út­ja? Vajon nem mégis egymás mellett lenne a helyük? A vidéki évek nagyon jól ieltekí Szezon előtt Sztankay Istvánnal is gyakorlatilag lehet,?'.len egyeztetni a filmgyári, a rá­diós és tévés felkérés a a helyi kötelezettségekkel. — A Nemzeti Színnáz tár­sulatának tizenegy évig volt tagja ... — Pontosan így van. s méghozzá milyen tizenegy év volt az! A „Varsói melódia”, a „Szerelmi házasság”, a „Warrenné mestersége” és még sorolhatnám a Kedves darabokat. Mindegyik egvesy lépés a pályán. Soha nem is jöttem volna el onnan, ha a főiskolán nem Ádám Ottó a tanárom, aki 1974-ben a Ma­dách Színház igazgatójaként hívott: legyek a társulatinak tagja! Az ő invitálásának nem tudtam ellenállni, igv vagyok azóta .is a Madách Színházban. — Kötelezettségei mellett filmszerepek eljátszására is tudott vállalkozni. Közöttük nem egy nagy közönségsikert is aratott... — A Bors című tévésorozat valóban népszerű volt. Amit külön is említenék, az a „Minden lében két kánál” cí­mű sorozat, amelyben Tonv Curtis hargjgt szinkronizál­tam. Sajnos, ennek már ve­ge. — Mi a véleménye a mai slágerről, a Columbóról? — A krimi műfajában min­denképpen speciálisat ad Az együgyűnek látszó főszereplő, Peter Falk szerintem nagyot) jó Színész. — Mikor látjuk legközelebb a televízióban? — A „Nyitott könyv” mű­soridejében a közeljövőben kerül bemutatásra Jókai Anna legújabb regényéből, A fel­adatból készült összeállítás.’ Jocha Károly A szeptemberi Kincskereső Ä vakációról visszatérő gye- Mercedes megvásárlását el- szeretik. Végh György Szív- rekeknek a Kincskereső című érje- Szülei mindebből csak döglesztő ma dar ijesztő című népszerű irodalmi folyóirat azt veszik észre, hogy.- de ne mulatságos verse — a címmel kínál hasznos idötötést. s-zó- vágjunk az események elébe látszólagos ellentétben — a rakozást- A szeptemberi szám- elég. ha annyit elárulunk, verselés rejtelmeiről szól- A nak talán, legvonzóbb lapjai hogy a címben szereplő Csu- közelmúltban elhunyt Jacques azok, melyek a nyári tábo- pacsel egy — mindössze há- Prevert-re két versének köz- rokról számolnak be — a tá- romtagú — ind ián törzs neve- lésével emlékezik a Kincske- barbam keletkezett versek, ri- Riszard Przymus lengyel reső- Horgas Béla. Szepesi portok, rajzok segítségével író Találka című* novellája Attila, Zalán Tibor, Büky (szerzőik a gyerekek). egy kiskamasz első randevú- László versei szerepelnek még Több novella közül —i ame- járói szól, amelyre hősünk a szeptemberi számiban* lyek a kiskamaszok világát „helyettesként” érkezik, s még- Az Ady-centenáriuxnra a mutatják be — első helyen is ez lesz számára az első költő két költeményének köz­említjük a folyóirat novella- igazi találkozás- lésével hívja fel ismét a fi­pályázatán is első helyezést Kántor Zsuzsa Juhula feke- gyeimet a gyermekek irodai­éiért Esterházy Péter Talán te hercegnő című inasa a ml folyóirata, című művét, amely sziportoá- kisebbek világába vezeti be az Az irodalmi séták rovat zó an szellemes, a tizenéve- olvasót — egy kislány áb- Kecskemétre kalauzolja el az sek alapos ismeretéről tanús- rándozásaival korrigálja szü- olvasókat, a Testvérmúzsák a kodó ,-beszélgetés az olvasó- lei szívtelen viselkedését idős tánc és a költészet kapcsola- val”. rokonukkal szemben. tával foglalkozik. Kálár Péter Osupacsel című A szám költői közül emel- A szeptemberi számot Ta- kisregényének hőse minden- jük ki Sinka Istvánt, akinek vaszy Noémi illuszrációi te- féle kalamajkába keveredik, újra felfedezett líráját agyér- szik még színesebbé- érdeke- hogy célját — egy kiöregedett mekolvasók is biztosan meg- sebbé­A televízió augusztus 14-én vetítette a nagy­hatású francia filmet, az Ostromállapotot, amelyben Sztankay Ist­ván szinkronalaKÍtását , is élvezhették a néző« A Madách Színház két­szeres Jászai-díjas, SZOT-díjjal is Kitünte­tett művészét azon a héten kétszer láthatták is kedvelői: előbb 18-án „A játszma” című té­véjáték megismétlése alkalmával, majd más­nap az újabb két feje­zet, ..A játszma folyta­tódik”, illetve „A játsz­ma fordul” egyik fősze­replőjeként. Azokban a napokban a művész budai lakásán találkoztunk. Amint el­mondta, reggel mar te­niszezett egy jókorát. Fi­zikai állóképessége, kondíciója megkívánja, hogy rendszeres test­mozgást iktasson a programba. — Régebben csak úsz­tam, hetente egykét alka- gyan ítéli meg: kedvezően ha­lommal — elevenítette fel a tottak a miskolci évek színé- múltat Sztankay István a be- szí fejlődésére? szélgetés elején. — A tenisz- — Akkor még kötelező volt szel csak ez év tavaszán kezd- a végző hallgatóknak vidék- tem el barátkozni. Legfelső re menniük. Nekem-minden­fokon csodálatosan szép sport- esetre jót tett a Miskolcon el* nak tartom. Ami pedig az át- töltött két év. A főiskoláról lagembert illeti, mindenkinek kikerülve, ugyanis nem écez- csak ajánlani tudom. tem — nem is érezhettem — Ennyit a sportról, annál is magamat annyira felvértezett- inkább, mivel azokban a na- nek, amire egy pesti szm'iáz- pokban Sztankay István már nál óhatatlanul szükségem lett elkezdte az idei évadra a fel* 'volna. Tíz, többé-kevésóé fő­készülést. Elöljáróban tér- szerepet játszhattam el, s mészetesen eddigi útjáról élmenyekben, tapasztalatok- kérdeztem. ban jelentősen . gyarapodva, — 1961-ben végezte el a alighanem a legszerecsésebo Színművészeti Főiskolát, az- időben kerültem a Nemzeti után vidékre szerződött. Ho- Színházhoz. Vidékről ugyarr Fülöp János: (Kisregény) 25. Ahogy megfordul, észrevesz. Néz. El is mosolyodik. Hülyén bámulok rá- az jár az eszemben, hogy biztos c^sszekócolódtam az alvásban, qlyan lehetek, mint valami paprikajancsi. S végigszán­tom ujjaimmal az üstökömet. Odajön, elkap a nagy kar­jával- s a melléhez szorít. Alig kapok levegőt, szúr a posztórékli, de az arcom alatt puhán enged a húsa, s hal­lom: — Tetszelegsz itt nekem, te babakatona ?! Mórifcálod magad énelőttem ?! Tiltakozni kellene, érkezés hangját hallani, kiszabadulni a fogásából, de nem tudok, s már nem is akarok, megér­4 NOGRAD - 1977. ziem a teste szagát, rámdől, valósággal betakar, s folyton beszél, sugdos a fülembe, ,-pu- bikájának” szólít. Sötét van, hangos pattogással ' jajgat a kályhában a fa- s engem kö­rülvesz a ruhasuhogás, a csó­kok, amelyek az arco'mat érik, az izgalom forró hullá­ma. meg a szégyené, hogy ki- szolgáltatódom ennek az asz- szonynak, hogy hozzám nyúl, nevet az ügyetlenségemen, amikor megérzi tétova keze­met, fölém térdel rám neheze­dik... Ismeretlen, sokszor el­képzelt, kamaszmódra pró­bált gyönyörérzés villámlik végig a gerincemen, amely­nek nem bírok parancsolni, pedig tudom, hogy megalázó helyzet-be hozom magam, a nyöszörgésem azonban bele­szeptember 13., kedd fúl a testébe, ujjal a hajamat tépik és belerámtanak a sze­retkezés örvényébe. Az nem tudható. hogy mennyi idő telik el felettünk, mire meghallani az érkező gépkocsi zúgását, a motor utolsó hördülését — én még alig ocsúdok. Tera már az aj­tónál, s mire kapkodni kez­dek magam körül miár a tor­nácon, hallom, ahogy odaszól érdesen, sz-okásos hangján Pa­rázs elvtársnak: — Jól átfáz­tak mi? Be van gyújtva! Kér­nek teát? Jobb híján alvást mímelek, amikor belépnek, a parancs­nok elvtárs le sem ül: — Baj van, Füle, megyünk tovább. Egyben a holmija? — Igenis — mondom fás szájjal. — Pakoljanak. Jól nézzenek körül, itt ne hagyjunk vala­mit. Én addig elköszönök a háziasszonytól. Az első érzésemre hallga­tok és valósággal kimenekü­lök a házból. Törődöm is ve­le- hogy mi marad, mit vi­szünk ! Az udvaron ott a gépko­csink, de benne ül a pilóta, látom a cigarettát világítani. No, legalább lesz, aki ugrik, ha az öreg poggyászait ki kell hozni, — niert, hogy én be nem megyek, az szentség. Szégyellem a pofáipat... ...de miért? Megtorpanok a sötétben, úgy megüt ez a bel­ső kérdés. Mi rosszat csináltam? Sem­mit. Szeretkeztem egy nővel, férfi vagyok. Legényember, aki senkinek nem tartozik számadással, ö meg özvegy­asszony, úgy él, ahogy neki jó- Nem vettem el tőle semmit, sőt!... '-Miért vannak akkor rossz érzéseim? Jóval később, útközben jö­vök rá. Megint az történt, ami már annyiszor — ami mindig. Is­mét eszköze vagyok a körül­ményeimnek, mint egy vízen úszó fadarab a folyónak. Most jobbról ütődtem neki valami­nek, tehát balra vágódom; legközelebb amarra szíy egy örvény, arra forgok. Hagyom magam sodorni, még örülök is neki. hogy ingyen az uta­zás. Ha visszagondolok az éle­temre, — akármennyire fiatal is vagyok, van mire — azt kell mondanom, soha nem tudtam önmagámtól elhatá­rozni valamit- Jó, jó meglóg­tam Szomolnokról, — de sose lógok meg, ha nincs a hideg, a komiszság a kutyák. Végigcsö­veztem a fél országot, de csak azért, mert féltem, hogy megfognak. jól elvernek, visszavisznek. Az autó elé nem én ugrottam, a kórház­ból nem én irányultam a tanműhelybe, magamtól soha ngm tanultam volna szakmát. Egy dolog van, ami valóban belőlem, egyesegyedül belő­lem jött ki: ez a rohadt füttyművészkedés, ami min­denki bohócát csinálta belő­lem... Most jut eszembe valami. •Amióta árvíz van, egyszer se produkáltam magam. S észre se vettem, hogy hiányozna. Furcsa. Valóban véletleneken múl­na az ember sorsa? Igen. ha az véletlen, hogy Parázs elvtárs küldönce pon­tosan én lettem, s a mérnök nekem mondta el a hírt. Ha az véletlen, hogy ösz- szebarátkoztam Miskával,, jár­tam Mohács-szigeten, megis­merkedtem Margittal, s fel­ütöm a fejem, ha ezt a szót meghallom. Ha véletlenül hívtak be katonának, s éppen ehhez az alegységhez vezényeltek. . Ha véletlenül születtem. Ha minden csak véletlen ebben a zavaros világban. Most például miért rohanok végig a városon, le a partra? „Véletlenül”? A parancsnokságra bejött egy civil, egy mérnök. Parázs elvtárs valahol a gátaknál volt. azt mondtam az illető­nek a kellő hangon: — Nem tudhatjuk kérem mikor jön vissza. — A mérnök ránézett az órájára, de a félszeme vala­hogy engem fürkészett, mint­egy mellékesen odavetette: — Ha sgmmi nem, jön közbe, semmi változás akkor dél­után tizenhat harminc és ti­zenhét óra között... a Duna elönti a szigetet. — Milyen szigetet? — A „Margittát”. Mohács­szigetet — Az egészet kérdeztem hülyén. — Fülig. A feje búbjáig. — A dombokat is? — Ek­kor már izgatott voltam. — A partmenti hordaléksév ugyanolyan magas, mint a belső domborzat — felelte ő tudálékosan. A telefon után kaptam, te­kertem a fogantyút, majd leszakadt­— És az ottani emberek ? Másra felelt: — Nem jönnek ki- Nyakas fajta- Ismerem őket- Vannak, akik elbújnak inkább.... — 'Halló! — ordítottam a telefonba- Hogy az öreg Bi­bék nem mozdult hazulról, mérget mertem volna venni rá- S akkor Margit is ott van­Végigkajtattam a táviróka ti tán az ötödik motyogott va­lamit, hogy látta az öreget az orosz tisztekkel elmenni- Lecsaptam a kagylót, kaptam a köpenyemet. — Ha csörög, vegye fel nyugodtan — mond­tam a mérnöknek, „parancsá­ra” felei te gúnyosan. Azt kel­lett volna neki 'mondani, hogy mihelyt vége az árvíznek ki­nyalhatja a seggemet, de nem akartam időt vesztegetni vitával- azóta rohanok. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents