Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

Máglya tér tol a végszereidéig Séta az új Ipoly Bútorgyárban Kezdiük néhány jellemző adattaa. Neve: Ipoly Bútorgyár, Ba- lassagy armart. Helye: A város nyugati iparnegyedáben, a kábelgyár tőszomszédságában. Alapítási éve: 1952. Az új gyár kora: közel egy hónap. A foglalkoztatottak száma: 564 fő. Az idei termelési értékterv: 74.4 millió forint. Tervezője: Erdőgazdasági és Faipari Tervező Iroda. Építője: Nógnád megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat. Építési ideje: 28 hónap, ha­táridőn és költségen belül. Ezek után kezdjük el a körsétát az új Ipoly Bútor­gyárban. Kisérőnfí Olexa Mik­lós. a termelési osztály he­lyettes vezetője. Az első ter­mékről mondott;! bevezetőül: — Négynapos ciklusokban termelünk. Az eBső termékünk egy NÖGRÁD szekrénysor volt A bejárattól Jobbra a kor­szerű nagycsarnok, melynek beépített alapterülete közel 6 ezer 500 négyzetméter. Na­gyobb, mint a szomszédos BSE-futballpálya területe! Balra a szociális épületek, or­vosi szoba, tmk-műhely, me­legítőkonyha. A környezet igen szép. Be­tonút, gyep, díszcserjék, os­tornyeles lámpák az udvaron. A két kazán ugyan széntü­zelésű, de kiküszöbölték a környezetszennyezést. A nagycsarnok nyugati be­járata közelében található a máglyatér. Építése még nem fejeződött be teljesen. Itt tá­rolják az alapanyagot: a bükkfát, a fenyőfát, és a bú­torlapot. Naponta tíz köbmé­ter bútorlapot használnak fel. A nagycsarnok elején jobb­ra a tömörfarészleg találha­tó. Balra a lapmegmunkáló részleg. E lapsort szolgálja ki a tömörfa-megmunkáló rész­leg. A lapsoron tetszetős, kor­szerű francia gyártmányú lap­szabó gép dolgozik. A lap in­nen átkerül az egalizáló csi­szolóra. Egy holland gyárt­mányú géppel egyforma vas­tagságot alakítanak ki. Kö­vetkezik a hőprés, ahol a bú­torlapra felkerül a borítás, mely színt is ad. ' Pihentetik 24 órán keresz­tül az anyagot. Utána kerül egy belga gyártmányú, két­oldali, rendkívül pontos mé- retrevágó gépre. Élzárás, so­rozatfúrás a következő mun­kafolyamat. A nehéz fizikai munkát gyakorlatilag kikü­szöbölték. Az anyagmozgatás görgősoron történik. A régi, korszerűtlen gyár­ban sok baj volt a lakköntő üzemmel, mert egészségre ár­talmas, mérgesgázok keletkez­tek, s emiatt a KÖJÁL gyak­ran tiltakozott. Az új gyár­ban kiküszöbölték e fogyaté­kosságot. Felszereltek egy nyugatnémet szárítóalagutat. A leendő bútor anyagát hi­deg-meleg hőkezelésben része­sítik. A termelékenységet fo­kozza, hogy az Eisemann tí­pusú alagútban a szárítási időt 24 óráról két órára le- csökkentik. A bútorlap útja még nem fejeződik be. Ezután kerül a polírozó-, fényezőüzembe. Vé­gezetül következik a nagy­csarnok másik végén a szere­lőüzem. Két részből áll. Az elsőben az előszerelést, a másodikban a végszerelést végzik. Ott figyel árgus sze­mekkel a minőségi ellenőr. Ha kifogástalan a bútor minősé­ge, mehet a raktárba, s ké­sőbb az üzletekbe. A középüzemnek számító Ipoly Bútorgyárban négyna­ponként 130 garnitúra lakó- szobabútor készül el. Büszkék az itt dolgozók, hogy termé­keik a legolcsóbbak közé tar­toznak az’országban. Ügyelnek a jó minőségre. A közeljövő­ben faanyagszárítót és két raktárát építenek. Az irodák benn maradtak a régi telep­helyen. A fizikai dolgozók munkakörülményei viszont nagyon sokat javultak. Szirtes Tibor szb-titkár er­ről így vélekedett: — Ég és föld ami a régi gyárban volt, és ami az új gyárunkban van. Zsúfoltság, penészes falak, még a meleg­víz-ellátás is gondot jelentett. Itt viszont minden igényt ki­elégítenek a szociális körül­mények. Azt már nem is elmítette: munkaszünetekben kávésnéni járja végig a gyárat, hogy frissítő kávét fogyasszon, aki­nek szüksége van rá. Viszonylag sok víz lefolyt az Ipolyon. amíg elkészült az Ipoly Bútorgyár, a balas­sagyarmati dolgozók legújabb büszkesége. Időnként nyugdí­jasok sétálnak ki a Nagyli­getbe, hogy közelebbről is szemrevételezzék a város pompás gyárát. r. I. Megszűnő teíepek Cigánylakossá és helyzete a városban A városi tanács legutóbbi ülésén napirendre tűzte a vá­rosban élő 830 cigány hely­zetét. A vita alapját szolgáló jelentéshez a tanács a város tizenhárom üzemében, intéz­ményében végzett reprezen­tatív felmérést, e helyeken dolgozik a cigányok három­negyede. örvendetes a tapasztalat, hogy az utóbbi időben jelen­tősen emelkedett a cigányla­kosság foglalkoztatottsága, amelyből tetemes szerepet vállaltak magukra a gyárak, üzemek. A munkába illesz­kedésük^ segítésének módsze­rei rendkívül változatosak. Az Ipoly Bútorgyárban például fizetéselőleg, rendkívüli se­gély, az ÁFÉSZ-nél a régi, tapasztalt dolgozók mellé va­ló beosztás eredményezi a kí­vánt hatást. A szolgáltatószö­vetkezetben az egyéni beszél­getések. a Magyar Kábel Mű­vek gyárában és a fémipari vállalatnál a szocialista bri­gádok segítsége a figyelemre méltó. A törekvés, hogy a cigányok közül mind keve­sebb legyen a munkahelyé­ről önkényesen kilépő. Az üzemek többségében a tömegszervezetek bevonásá­val ösztönzik a cigánydolgo­zókat a felnőttképzésben való részvételre. Ennek ellenére ke­vés közülük a jelentkező, s általában lemorzsolódnak. A munkahelyek kiemelten foglalkoznak a többgyerme­kes cigánycsaládok sorsával. Szeptember elején a rendkí­vüli segélyekkel a tanévkez­déskor felmerülő költségeket csökkentették. A lakásépítési támogatásból is az elsők kö­zött részesülnek. Ilyen ese­tekben nem csupán a gyerme­kek száma dönt, azt is meg­nézik: az igénylő mióta dol­gozik, s elégedettek-e a mun­kájával. Bár általában a munkához való viszonyuk szá­mottevően javult, még mindig sok kívánnivalót hagy maga után, melynek megszüntetésé­re a vállalatok számos erőfe­szítést tesznek. Balassagyarmaton a Csont- telep, az OFB-íöldek, az ipolyszögi és patvarci cigány­telepek megszüntetése a fel­adatok közül a legfontosabbak közé sorolt. A tanács a fel­számolásra szoruló telepeken élőknek építési telket bizto­sít, de ilyen igénnyel ritkán találkozni. Az utóbbi időben az akciólakás-építés üteme is lelassult, annak ellenére, hogy a városi tanács bizto­sította a kivitelezői kapaci­tást. így jelenleg a cigány­lakosság 70—80 százaléka egy­szobás, komfort nélküli la­kásban él. A lakáshoz jutot­tak viszont életkörülményei­ken is változtatnak. Az egészségügy területén a cigánycsaládokkal a védőnők tartják a legközvetlenebb kap­csolatokat. Folyamatosan lá­togatják a terhes anyákat, kismamákat, csecsemőket és kisgyermekeket. Az utóbbiak gondozása nem hiánytalan, ezért előfordul, hogy csecse­mőket az otthonban kell el­helyezni. Az egészségügyi fel­világosító munkában Ipolyszö- gön és Patvarcon szükséges erőteljesebb cselekvés. A cí- gánynők fokozott munkába ál­lásának következtében egyre több gyermek bölcsődei el­helyezését kérik. A tanács a rászorultakat, különösen az idősebb, tehe­tetlen embereket rendszeres szociális juttatásban részesíti. Ez az idén még fokozódik, hiszen természetbeni juttatás­ra a megyei tanács a városi tanácsnak 46 ezer forintot biztosított. Az iskolákban kiemelten kezelik a cigánygyerekek ne­velését. Az idén fordult elő először, hogy hiányzás miatt nem kellett egyetlen cigány­gyereknek sem osztályt ismé­telni. E területen a felvilá­gosításban, meggyőzésben a pedagógusok vállalják az oroszlánrészt. A városi tanács intézkedési tervet fogadott el a városban élő cigánylakosság helyzeté­nek további javítására. Még az idén a Hazafias Népfront városi bizottságával és a Vö­röskereszttel közösen rétegta­lálkozón beszélik meg a ten­nivalókat. Otaxáxból ötvennyolc Nyolcvan tonna anyagmeglakarílás Egy siker nyomában Meglepetésszerű látogatások '„Még 69 nap és az öreg hal visszatér a brigádba”. Egy nemrégiben írt képeslap egyik mondata szól ekképp, melyet Selmeczi János harckocsizó katona vetett papírra, tudat­va egykori brigjadtársaival kö­zeli leszerelését és jövőbeni szándékát. A Balassagyarmati Fémipari Vállalart December 9. Szocialista Brigádjának tagjai örömmel vegyüld megható- dottsággal forgatták kezeik­ben az egyszerű lapot, nem szóltak, csak egymásra néz­tek, és a másik tekintetéből olvasták ki a gondolatot: csak gyere nyugodtan, visszavá­runk, fiú! — A brigádban azóta is tartom neki a helyet — mond­ja Németh László brigádveze­tő megszakítva mindennapos, szokásos foglalatoskodását. — Nagyon rendes, jól dolgozó fiatalembernek ismertük meg. Átlagteljesítmény: 140 százalék A Balassagyarmat felszaba­dulásának időpontját nevéül választott brigád tevékenysé­gét, életét Paule László mun­kaversenytitkár jellemzi. A kilenctagú közösséget vidéki­ek, elsősorban a környékbeli községekben lakó szakmunká­sok lakatosok, hegesztőK al­kotják. Legidősebb tagjuk 48, legfiatalabb társuk 20 éves, az átlagéletkor 35 év kórül mozog. Döntő többségükben a vállalat törzsgárdájához tar­toznak, s jó néhányan — noha a brigád csak 1969-ben ala­kult — közel másfél évtizede dolgoznak együtt. Nemcsak egymás munkáját ismerik, ha­nem emberi tulajdonságait, szokásait, családi örömét, gondját is. S ha valakinek nehézsége támad, a brigád segít. Amikor többen — pél­dául Gregus Sándor, Szabó József, Szűcs János — házat kezdtek építeni, az építkezés­ről nem hiányoztak a brigád­társak sem. Gyorsabban, könnyebben ment így a mun­ka, és kevesebbe is került, mintha idegen mesterekkel kellett volna megcsináltatni. Munkahelyükön kábeldob félkész termékeket készítenek. Éves termelési tervüket 115 százalék felett határozták meg, s ezt az első fél évben lényegesen túlszárnyalták. Az összegzéskor kiderült: átlagtel­jesítményük 140 százalék felé emelkedett. S ami az anyag-. megtakarítási tervüket illeti, az még ennél is jobb. Az évi anyagfelhasználás 3—4 száza­lékát, mintegy 80—100 tonna laposacél megtakarítását ter­vezték, amit már az év első hét hónapjában teljesítettek. Pontosan: 80 276 kilogramm anyagot takarítottak meg. Testvérként dolgoznak Németh László brigádveze­tő kissé meglepődik, amikor az eredményeket létrehozó, meghatározó tényezők iránt érdeklődünk. Számára, mint szocialista brigádtagnak is, természetesnek számít a ké­pességek szerinti, felelősség- teljes, becsületes munkavég­zés. Nincs benne semmi ör­döngösség. — Ügy dolgozunk, mintha testvérek lennénk — mondja, s szavaiból, hanghordozásából kiérzem a túlzás nélküli, tiszta őszinteséget. — Nem is csinálhatnánk eredményesen másként, mert iáncrendszer- ben dolgozunk, tehát felelősek vagyunk egymásért, a másik munkájáért. Évek óta nincs selejtünk. Ha valaki hibázik, elront valamit, a másik kija­vítja, és figyelmezteti, legkö­zelebb jobban vigyázzon, job­ban figyeljen arra, amit csi­nál. — A fiatalok hogyan illesz­kednek be a kollektívába? — Alkalmazkodnak az idő­sebbekhez, mert megértették, hogy amit az idősebbek akar­nak, az az ő javukat is szol­gálja. Szóval mintha testvé­rek lennénk... Szinte már családnak, nem is brigádnak mondható a miénk. — A jelentős anyagmegta­karítást miként érik el? — Nagyon egyszerűen. A szálanyagokat, mert mi csak laposvasból tudunk megtaka­rítani, végtelenítjük, és csak a hasznos méreteket szabjuk ki. így szinte hulladékunk sincsen. A brigád, mint vezetője el­mondja, hasonló intenzitással és minőségben dolgozott az el­múlt esztendőben is, ám mégis csak a szocialista címet sike­rült elérnie. A tagok akkor kicsit sérelmezték, de megfo­gadták a jó tanácsokat. Azóta nagyobb gondot fordítanak a kulturális tevékenységre, a társadalmi kapcsolatokra és munkára is. Rendszeresen részt vesznek a vetélkedőkön, szerződést kötöttek az ipoly­szögi óvodával, világítótor­nyokat készítettek a szabad­téri színpadon. Közeli és távolabbi cél Nem titkolják, hogy az idén a szocialista címmel már nem elégszenek meg, fokozatot, legalább az ezüstkoszorút sze­retnék elérni. S ezzel felzár­kózni azok mellé a brigádok mellé, amelyek tavaly —mint a Kilián, a Petőfi és a Béke Szocialista Brigád — jobb mi­nősítést értek el náluk. — Jövőre pedig megpályáz­zuk a Vállalat Kiváló Brigád­ja címet — búcsúzik a bri- gádvaeető. Kezet szorít, és si­et vissza társaihoz. A városi tanács igazgatási osztályán a szokottnál is na­gyobb a forgalom ebben az időszakban. Az okot kutatva nem kell messzire menni. Két hete van már kifüggesztve a a legfrissebb lakásnévjegyzék, s nincs ennél lebilincselőbb olvasnivaló, különösen a la­kásra várók körében. — ötszáz-egynéhány igénylés futott be hozzánk — mondja dr. Rónai Ottó, az osztály ve­zetője. A kiválasztás alapos munkát igényel minden esztendőben. Az idén különösen, mert a be­költözhető új otthonok hetven százalékát a szanálások után lakás nélkül maradottak kap­ták, ami természetes. Maradt tehát 25 tanácsi bérlakás és 33 tanácsi értékesítésű OTF-la- kás. Erről kellett tehát dönte­ni, hogy a végrehajtó bizott­ság az ötszáz jelentkező közül kiket talál a legalkalmasabb­nak, azaz kik a legrászorul­tabbak. — Mi volt a lista összeállí­tásának módszere? — Minden igénylőt meglá­togatott a társadalmi bizott­ság négy csoportja. Mindezt munkaidő után tettük, s-íiem jeleztük előre jöttünket, hogy valós képet kapjunk a lakás­ra várók életkörülményeiről, szociális viszonyukról. E meg­lepetésszerű látogatások nagy­mértékben segítették, hogy a már korábban kialakult pont- rendszer mellett valóban a legrósszabb körülmények kö­zött élők jussanak új lakások­hoz — magyarázza dr. Rónai Ottó. A pontozás tizenötféle adat alapján áll össze. Kezdve a gyerekek számától, a kerese­tig, zsúfoltságig s még meg­annyi más szempont. Az igénylők közül, azok, akik nem jutnak lakásnévjegyzékbe a legkülönbözőbb módon reagál­nak, kétségbevonják a javas­latot készítők objektivitását is, A helyszíni látogatások ponto­san e célt szolgálták, hogy az egyébként száraz tények mel­lett a személyes meggyőződés is segítse a döntés kialakítá­sát. Előfordult, hogy valaki albérlőnek volt bejelentve egy lakásba, s a bizottság tagjai nem találták, de még a szom­szédok sem látták. — A jogszabály értelmében harminc napon belül az igaz­gatási osztályhoz írásban te­hetnek panaszt a lakók a név­jegyzék ellen. Azt is fel kell tüntetniük, hogy ki és miért — véleményük szerint — ke­vésbé rászorult az új otthonra. A társadalmi bizottság ezeket a beadványokat ismételten fe­lülvizsgálja, s a végrehajtó bizottság csak ezt követően, .október elején dönt a lakások végleges odaítéléséről — so­rolja az osztályvezető. Eddig tíz-egynéhány pa­nasz érkezett be. Külön dosz- sziét nyitottak ezeknek az igazgatási osztályon. — A névjegyzékbe kerülés­nél mik voltak a döntő érvek? — A jelenlegi lakáskörül­mények, a gyerekek száma. Alig találni olyat a listán* akinek két gyermeknél keve­sebb lenne. Természetesen a többi szempontot is mérlegel­tük. Akadtak olyanok is, akik nagy keresettel, személygép­kocsival rendelkeznek és ta­nácsi bérlakásra adták be igé­nyüket. .. A tanács hirdetőtábláján szeptember 17-ig lesz kifüg­gesztve a névsor. Az állam­polgárok ez idő alatt tehetik meg észrevételüket. Dolgukat könnyíti, hogy a névjegyzék­ben a név és a lakáscím mel­lett feltüntették a legfon­tosabb adatokat is. — Az elműlt években a tanácsi bérlakások hetven százalékát munkások é?. a termelést iránvító műszaki dolgozók kapták, valamint a fiatal házasok. Ez továbbra is célunk — jegyezte meg dr. Rónai Ottó. A városi tanács igazgatási osztályának munkája a város lakói figyelmének középpont­jában áll. Nem véletlen, hi­szen az osztály hatásköri lis­tája rendkívül széles, selőbb- utóbb mindenki megfordul ezen a,z osztályon. Manapság leggyakrabban, a lakásigény­lök. (ok) A kultúrált közlekedés feltételeinek javítására Balassagyarmaton a város helyi közleke­dését biztosító autóbuszokat egytől egyig kicserélték korszerű, panorámás járművekre. A tetszetős, sárga buszok új színfoltot jelentenek, egyúttal az utazóközönség kényelmét szol­gálják. _ — kj —

Next

/
Thumbnails
Contents