Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
Ceredt példa „Házhoz" ment az iskola A szécsényi Nógrádi Sándor sán beszélgettünk, csak Gimnázium és Mezőgazdasági után indul munkába. délSzakközépiskola ceredi kihelyezett tagozata szeptemberben harmadik tanévnyitójához érkezik. Több évi sikertelen próbálkozás után, 1975-ben a felnőttoktatás ügye nagyot lépett előre. Az iskola és a Cered- völgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet szülte kezdeményezés ennyi idő elteltével sikeresnek mondható. Az igények és a lehetőségek végre úgy találkoztak, hogy az induláskor félszáz ember ülhetett az iskolapadokba. Idősebb, fiatal egyaránt, hiszen 17 éven felül, nyolcosztályos bizonyítvánnyal, felvételi vizsga nélkül iskolázták be a jelentkezőket. Nem cselekedtek hűbeleba- lázs módjára, a TIT segítségével előkészítőt szerveztek, s alapos ismétléssel elevenítették fel a régi tudást. A jelentkezők közül azonban így is lemorzsolódott néhány. Belepillantva a követelményekbe, nem vállalták a tanulást. A szövetkezet villanyszerelői közül páran a közlekedés nehézségeire hivatkozva léptek vissza. De 29-en, akik belevágtak a négyéves kemény munkába, ma is állják a sarat. A havi öt előadáshoz, melyeket a falu általános iskolájában tartanak, évi tíz, a szövetkezet által biztosított gyakorlati foglalkozás csatlakozik. A tanárok természetesen Szécsényből érkeznek. A növénytermesztés — Jól jönnek a tanultak, akármit csinálok, mindenben hasznosíthatom. Amit eddig Sokat segített neki a TIT- előkészítő, annyi év után már alig emlékezett valamire. Az anyagismeretet, géptant jól hasznosíthatja a raktárban. csak a gyakorlatból ismertem, ahol maradni szeretne akkor azt most már kezdem belül- is, ha végez. ről is érteni. Felső tagozatos kislánya figyeli minden szavát. Rámutat hirtelen. — Neki pedig tudok segíteni, hiszen én is frissen foglalkozom az anyaggal. — Milyen érzés volt ennyi idő után a padokba telepedni? Oda, ahol délelőtt a gyerekeik ülnek? — Nem volt könnyű. Először még a négy-öt óra egy helyben ülés is fárasztóit. Jakab Pálné, a termelőszövetkezet elnökének titkárnője szintén a harmadik osztályt kezdi az ősszel. A gyakorlati foglalkozások, például a traktorvezetés, nem illeszkednek a mostani munkájához, a szakági képzést is csak általánosságban tudja majd hasznosítani a vezetőség adminisztrációjának intézésében. Az érettségiszerzésnek ezt a „házhoz” jött formáját azonban ő sem halaszthatta el. nemhogy a figyelés, a lábunk Az adminisztrátorok közül meg alig fért el azon a szűk még hárman indulnak a délhelyen. utáni előadásokra. Kovács Béla géplakatosra ,A tsz minden dolgozóját se- csak úgy akadhatunk, ha át- 8/ti a félnapi átlagbér fize- evickélünk a gépjavító álló- tésével és a műszakbeosztások más udvarát borító sártenge- módosításával. A két évvel ren. Elmerült a munkájában, ezelőtti első fecskék a felén csak a második köszönésre már mindannyian túljutottak, figyel fel. Ö a legidősebb a hiszen a kezdeti időket leszálevelezősök között, közel negyvenéves volt, amikor belekezdett. A 29 továbbtanulóból hét a férfi. — A régi munkahelyemen biztatott a felettesem, s a családban volt már rá példa, a sógorék is elvégezték a középiskolát — kezd beszélni hosszas szabadkozás után. A feleségemmel együtt mítva, senki. nem morzsolódott le A szövetkezeti iroda hirdetőtábláján megint ott a felhívás, szeptemberben újra első osztályt indítanak. Molnár Mikló,s Menjünk a vurstliba! Művelődési lehetőségek egy szövetkezetben zőgazdasági termelőszövetkezet főkönyvelője mesélte, miközben a szövetkezetben folyó kulturális életről beszélgettünk. Holecz Béla elnök- helyettes és párttitkár ehhez tette hozzá: és az állattenyésztés szaktár- járunk, mi vagyunk az ott- gyai mellett a középiskola ál- tanuló három házaspár közül talanos tananyagával foglal- az egyik. Minden előadásra koznak, A szakmai érettségi elmegyünk, minden alkalommegszerzése majd azoknak lesz kissé nehezebb és részint felesleges is, akik sem most, sem tanulmányaik befejezése után nem dolgoznak mai, ebben nincs közöttünk munkamegosztás. Inkább a tanulásban segítünk egymásnak, kinek ez megy jobban, kinek az. Ha végzek, akkor is a mezőgazdaságban. Mert a, szakmámban maradok, de bizonyítvány megszerzésének helyi lehetősége, a tsz dicséretes, megkülönböztetés nélküli segítése sok ilyen embert is ide vonzott. Az iskola fűtésének, világításának, takarításának költségeit a „Cered- völgye” magára vállalta, annak ellenére, hogy a továbbazért jó lesz majd az érettségi, Hermann Györgynét az üzemanyagraktárban tartjuk fel pár percre. — Már 1954-ben belekezdtem a középiskolába. Aztán később, mivel a barátnőim tanulóknak csak az egyik fe- abbahagyták, én sem mentem le szövetkezeti tag. k * ' Bucsok Istvánnéval, a tsz tejkezelőjével otthon, a lakávissza az első karácsonyi szünet után. De most — fogad- kozik — mindenképpen elvégzem, négyes körüli az átlagom. Mai tévéajánlatunk 20.55: JOGI ESETEK nosa? Egyáltalán hány négyzetméter lakterület — tehát A műsor alcíme ez lehetne: nem mellékhelyiség! — szük- aktuális nyári bosszúságok. Az séges egy vendég elhelyezé- első témája a műsornak a gére? Az idegenforgalommal már a múlt műsor végén el- foglalkozó kérdések igen ak- mondott eset: fiatal pár szó- tuálisak, mivel egy felmérés bát foglalt egy balatoni „ma- szerint 25 ezer kiadó szobából szék penzióban”, ennek eile- tízezer feketén került kiadás- nére kitették őket. ra> külföldieknek. Ezzel az esettel kapcsolatban több kérdés merül fel: a A nyári bosszúságokat a ven- ház OTP-kölcsönnel épült, déglátóiparral kapcsolatban azon a címen kaptak 30 évre folytatják: jogos-e nem ki- kölcsönt, hogy fiatal házasok szolgálni a vendéget, ha a is lakják. Visszavonhatja-e a pincéreknek értekezletük van? kölcsönt az OTP? Vajon adó- És az érem másik oldala: az zott-e, s mennyit adózott a is előfordul, hogy a vendég vendégek után a ház tulajdo- csapja be a pincért? Három-, vagy négyéves tör- tudjuk aktivizálni őket. Ami- lásáról pontos kimutatással ténet. A termelőszövetkezet kor a közművelődési határo- hozakodik elő a főkönyvelő, kirándulást szervezett, főként zat megjelent, akkor a szoci- Ügy tűnik, reális, jó a terve* női dolgozóinak, Budapestre, alista brigádok tagjai beirat- zés. A rubrikák között a „kul* hogy lássanak — ha nem is koztak a könyvtárba, kölcsó- túrház” címszón ragad mca világot — fővárosi nevezetes- nözték a könyveket, aztán ki- szemünk. Támogatására tavaly ségeket, melyekre egy égési derült, csak kivitték, de nem és az idén is 15 ezer forintot ország büszke. Az autóbusz olvasták el azokat. utaltak át a községi tanacs alaposan megtömve indult út- — Kulturális vállalásaikban kulturális alapjára. Nincs te- nak, és szerencsésen megérke- mi szerepel? hát szégyenkeznivalója a zett a fővárosba. Az emberek — A folyóiratolvasáson ki- szövetkezetnek, különösen ha felszabadultan cihelődtek le a vül semmi. Színházba, de in- sok más hasonló nagyságú járműről, s mozgatták meg kább a kabaréba akkor men- szövetkezethez mérjük. Azt hosszú úton elgémberedett, nek el, esetenként, ha kirán- viszont módfelett furcsálljuk, Zsibbadt tagjaikat. Aztán el- dúlnak. A fürdésre viszont hogy a pénzéért a klubkönyv- hangzott a kérdés: ki kivan olyan nagy az igény, hogy ki tártól nem kér semmiféle el- múzeumba menni, ki óhajtja sem tudjuk elégíteni. lenszolgáltatást. Pedig — az megnézni a Hősök terét? Aztán a gondokról és okaik- természetes —, aki fizet, lát* Nem akadt jelentkező. Mind- ról esik szó. A 350 tagú szó- ni is akarja, amiért fizetett, egyik asszony a vurstliba, a vetkezetnek 225 aktív dolgo- A szövetkezetiek megelégsze- Vidám parkba kívánkozott. zója van, s ennek közel a nek a kultúrterem átengedé* A történetet Haransozó fele asszon-v- A tagság jórészt sével, azzal a kétséges érté* Sándor a szurdokpüspöki^ me idősekbó1 áll, s megközeií- kű lehetőséggel, amit hargoz- zőffazHasá*i' toleg 70 embernek nincs meg tatnak, hogy a klubkönyvtárat az általános iskolai végzett- a szövetkezet dolgozói tetszés sége. Az asszonyok négyszer szerint igénybe vehetik. De annyian vannak, mint a férfi- hiszen ez megint csak terrrté- ak, aminek az is magyará- szetes, alkotmányban biztosi* zata, hogy az „erősebbik tott állampolgári jog. nem” képviselői javarészben — Korábban a vezetőség és gépek mellett dolgoznak, s a pártszervezet az általános — Nagyon nehéz eltalálnunk ez eleve feltételezi az alap- iskola elvégzését szorgalmazta az emberek érdeklődését, tu- végzettséget. Pedig, mint az — mondja Holecz Béla —, lajdonképpen mihez is lenne elnökhelyettes szavaiból kidé- mert itt szorított nagyon a gusztusuk, és nagyon nehéz rül, a szövetkezet sokat áldó- cipő. Most rátérhetünk más az asszonyok mozgatása. A zott az iskoláztatásra. feladatokra is. Hogyan csinálmunkában jól 'megállják a — A helyi általános iskolá- juk, miként juthatnánk előbb- helyüket, nem lehet panasz val szerveztük a tanfolyamo- re, még nem tudjuk, ám egye- egyikükre sem, de a tanulás- kát, még a múlt évben is vizs- dűl nem boldogultunk, az "hibán, művelődésben aligha gáztak tőlünk emberek. Jutái- zonyos. Mert mi magunk csak mat, pótszabadságot kaptak a politikai, szakmai nevelést minden olyan juttatásban ré- tudjuk vállalni. A kultúrfelelös, szesültek, ami a törvényben akit majd ebben a hónapban szerepel. Ebben az évben nevezünk ki, reméljük, szorgal- már nem tudtunk senkit beis- mázzá majd az általános mű- kolázni. veltség fejlesztését is. — Miben találták meg az A termelőszövetkezet köz* okát? művelődési intézkedési tervé* — Abban, hogy a hiányos nek végrehajtása, a kulturá* iskolai végzettségű dolgozóink lis tevékenység fejlesztése a idősek, 50 éven felüliek. Ezért pártalapszervezet taggyűlése akadtunk meg, a fiatalok már elé az elkövetkezendő ősai mind elvégezték. hónapokban kerül. A szövetkezet évről évre Akkor szólnak majd/a fen- több tízezer forintot áldoz tebb vázolt tennivalókról,' kulturális célokra. Az idén gondokról, s igyekeznek meg- 160 ezer forintot, terv sze- nyugtató megoldást találni.' rint, de — amint az elmúlt Mert érdemes beszélni a ku1* esztendőben. is történt — né- túráról, a művelődés nem hány ezerrel ezt is megtold- hiábavaló, ják. A pénzösszeg felhaszná- Sulyok László , Népszínház Fülöp János: (Ki »regény) 15. r Nyúlok a székért, hogy 'odaviszem a tűzhelyhez, de ez meg olyan nehéz, kilódul a kezemből, én meg hajszál híján utánaesek. — Az istenit a gazdádnak! i— mondom, de rögtön eszembe jut, hogy ott ül ő is, hát rávigyorgok, intek hogy ez csak egy éle volt, ha nem tetszik neki, ez se érdekel, engem csak a lány érdekel. Ha Pestre születik, ő a sztár. — Ha maga Pestre születik — akarom mondani, de Miska odaér és elkap. Gorombán. — Gyere! mondja. Tiltakozom: — Hová? — Gyere csak! — s megránt. Megmakacsolom magam. — Ez a szabadság hona — kiáltom, széttárom a karom, ahogy a szavalásnál kell. — Mindenkinek jogában áll szíve szerint... Megtetszik a szó: — Szív küldi szívnek szívesen! Tudod mit? — s feléje fordulok, eligazítom a számat, elkezdem fütyülni: — „Mond el, hogy imádom a pesti nőket, ha.. Fölemelkedek a levegőbe. A jakómnál fogva tart, s visz kifele. Káromkodni sincs időm, kinnvagyunk a sötét pitvarban. Zökkenve érek földet. Elfog a hülye düh! — Te szar paraszt, mi az anyád... Nem látok semmit, csak a fájdalom vörösessárga Villámlását, ahogy a keze az arcomba csap. S elesve felkavarodik bennem minden, az öklendezésig. ★ Van nekem egy bölcs mondásom: „ha valaki hülye, akkor az nagyon hülye”. Olyan bölcs mondás, csuda, hogy én találtam ki. Kutyaszorítóba kerültem. Elmenni nem lehet, akkora a sár, maradni pláne nem lehet, akkora a zűr. Még szerencse, hogy emelet van: ha már ki nem lehet bújni, el igen. Naphosszat itt ülök a padláson. Már ismerek minden zugot. Érdekes, az öreg sose jön fel ide. Azt várná az ember, hogy a déli jelenetei után egyszer föleszi ide a fene, aztán tisz* tázzuk a dolgainkat, férfi a férfival. De ő — nem! Nyavalya tudja, hol bujkál. Este megint előkerül, eszünk, aztán mindenki megy a vackára, ha jól kinyitom a fülem, hallom, amint odaát, a tisztaszobában, morog a gyerekeire. De nekem nem szól, rám se néz. Én csak Margítot sajnálom.' Ügy csöppent a bajba, mint az új subler az olajfestékbe. Tett-vett szépen idehaza, gyanútlanul, erre a katona bátyja megjelent egy vadidegennel, egy igazi gyökérrel —, mert az vagyok, ne szépítsük, akkora gyökér, hogy na — s fölborul minden, kidül a liszt. Ö dolgozik, míg a többiek szórakoznak, aztán ő takarítja föl a mocskot, s aztán még ő a rossz, ővele nincsenekmegelégedve, ővele kötözköd- nek, hogy finom legyek. Nem akarom a magam dolgait kisebbíteni, de amit az öreg művel, az azért több a soknál. Ahogy szekálja mindenért, tán még azért is, mert lélegzetet vesz. S közben az ember tudja, hogy fal az egész, más a baj. Mondaná meg, hogy takarodjak a sunyiba! Szó nélkül veszem a cuccoin, s ha kell, négykézláb, de elmegyek. Ami igaz, az igaz, így nem lehet viselkedni, egy idegen háznál. De ő nem engem izélget! Gondolom, azért, mert ilyesmi már vele is előfordult, mesélte Miska, hogy be szokott rúgni. ö nekem nem szól, tartja a nagy fene házigazdái méltóságát. Miskának se szól, pedig ha valakinek kellene szólni, az Miska, ő mondta, hogy jöjjek! nem, ő a lányára morog! Állandóan! Gondolkozom, gondolkozom, a lábam már térdig áll a kukoricában. Ügy rémlik, mintha Margit említette volna, hogy ők telente kukoricamor- zsolással gyötrik magukat; no, valamit leveszek a válláról, megérdelmi, szegényke. Hidegszik az idő, mióta elállt a szél. Vaa itt egy öreg bunda, azt szoktam magamra húzni, ha csiklandoz a fázás. Ügy ülök itt, mint valami juhász. Vagy talán inkább: kanász. A bemutatkozásom inkább arra vall. Nem is tudom, hogy történhetett. A jó zsíros tészta tehette, hogy nem vettem észre, mennyit iszom. Én, aki soha!... no, mondjuk így: nagy ritkán!... Nem is bírnám, kicsi vagyok, rövidek a beleim. Nekem hamarabb megárt, mint például az olyasfajta hosszú embernek, mint a lan- galéta szomszéd, a kucsmás- bekecses. Azon semmi se látszott, pedig kétszer annyit ivott, mint én. Hja, a gyík is hamarabb eltüsszenti magát, ha hideg kőre lép, mint a zsiráf!... Azért az is idetartozik: ha Miska nem üt meg, aligha rókázom el magam. Attól ka- varodott fel a gyomrom, meg a rángatásától. Csak tudnám, mi hülyeséget mondtam, ami miatt be- gorombult —, mert különben nem bántott volna. Nem is haragszom rá emiatt, de a kutyaóllal, azzal mindörökre betette nálam az ajtót. Ha nem csípnek össze a bolhák, soha nem erőltetem az agyam, hogy kerültem reggelre a kemencepadkára; de összecsíptek istentelenül, s vakarózás közben csak-csak gondolkodik az ember. Vörös füzérben sorakoznak a puklik a derekamon, a combomon'. (Folytatjuk) Néprádió, népház, népkönyvtár. Eltűnőben levő fogalmak a közművelődés, a kulturális élet köréből. Jó, hogy eltűnnek, mert tartalmukban nem a korszerűséget, igényességet, szocialista törekvéseket jelezték, hanem a szókapcsolatok eredeti értelme devalválódván olcsóságot, akarnokságot, korszerűtlent. S, most itt a Népszínház! Tavasz táján beharangozta a sajtó, hogy az Állami Déryné Színház és a 25. Színház Népszínház néven egyesül, s a színház megszervezésével Gyurkó Lászlót, a 25. Színház igazgatóját bízták meg. A hír első olvasásakor csak a Népszínház elnevezés tűnt ellenszenvesnek, szerencsétlennek, a korábbi kitűnő Déryné Színház ellenében... Azóta, aki odafigyel ennek az egyesülésnek a folyamatéra, más jelenségeket is aggasztónak találhat. Az egyesülés — a sajtóban imitt-amott felbukkanó hírek szerint — immár csak 1978-ban . következik be. Ügy látszik, igenigen időigényes a megszervezése. 1977-ben marad á 25. Színház, marad a .Déryné. Ez utóbbiból már ami mar radhat a különös átszervezési folyamatban. A Film Színház Muzsika augusztus 14-i számában a színház „vezetősége” (nem igazgató vagy főrendező — vezetőség!) nyilatkozik az új évadról. A műsortervet tekintve is riasztó a kép, de az egyenesen kétségbeejtő, hogy a korábbi évadok előadásszáma majdnem felére csökken a Déryné által látogatott falvakban, pedig ezek többségében éveken át a rendszeres mozi, könyvkölcsönzés mellett épp a Déryné Színház programja volt a közművelődési munka megbízható alapja. Az egyesülésre való tekintettel ebben a szezonban 450 előadást tartanak a szokásos 750 helyett. Sehogy sem értjük az új helyzetet. Sőt, mi több, hatásában egyenesen ellentétesnek látjuk a közművelődési párthatározattal, a közművelődési törvénnyel. A közművelődési törvény vitájában hangzott el: „Hogy ez a nép megkaphassa azt, amit megérdemel, hogy a műveltséghez, a kultúrához ne csak írott joga legyen, hanem lehetősége is, akkor az eddiginél sokkal célszerűbben és tervszerűbben kell dolgoznunk.” A közművelődési törvény egyik alapelve, hogy a köz- művelődés feltételeit elsősorban az állam biztosítja. Közismert, hogy a színházi élet területén általában milyen nagyvonalú, sőt bőkezű, gyakorlattal valósul meg ez az elv. Ügy tűnik, hogy a falvakban létrejövő színházi előadásokra — a korábban is viszonylag mostoha anyagi ráfordítást még lejjebb licitálva —, más mértéket alkalmaznak, s olyan szervezeti formával kísérleteznek, a korszerűség jegyében, amelyről csak előzetes hiedelmek vannak. Nógrád megyében a Déryné Színház 25 év alatt mintegy kétezer előadáson közel félmillió néző tapsolt olyan produkcióknak, melyek sajátos feltételek között általában a vidéki kőszínházak előadásaival azonos művészi színvonalon kerültek bemutatásra. Színházszerető közönség formálódott olyan településeken, ahol korábban a művelődés legelemibb feltételei is hiányoztak. Meglehet, a Déryné Színház mindezek ellenére korszerűsítésre szorult. Bizonyára így van, de az átszervezés ellenszenves tényei mindenképpen aggodalommal töltik el azokat, akik ismerték a népszerű faluszínház munkáját, hatását. , Erdős István J 4 NÓGRÁD - 1977. szeptember 1., csütörtök |
