Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

Az erem Lét oldala (II.) múzeum ' A felvetődött gondok, fe­szültségek és viták kiélezték a helyzetet az Irodagéptechni- ka Vállalat salgótarjáni szer­vizében. A munkahelyi légkör elmérgesedése hátráltatta a termelést. A szerviz vezetője a magyarázó, jó szót több­ször káromkodással helyette­sítette. — Igaz ez? — Én ilyet nem mondtam. Itt nem fordulhatott elő — hangzott a magabiztos válasz. Ám változott a hangnem, mikor „szembesítésre” került sor. — Lehet.. 1 nem tudom... nem emlékszem rá. No, és mi van akkor? Semmi, csak éppen nem ne­vezhető erkölcsös és vezető­höz méltó magataításnak! Emellett, mint kiderült, a dolgozókat is sértette. Jogo­san! — A béreket nem egyedül én döntöm el. Ha nincs ke­ret, miből adjak? A távo­zók helyére új emberek kel­lenek. Kévés pénzért, „bagó­ért” nem jön senki a válla­lathoz. Másrészt az újonnan jött dolgozók már több évet eltöltöttek más vállalatnál, ezért több bér is jár részük­re. — Ha betanított munkás, akkor is? — Igen. Mi az oka ennek a nagy vándorlásnak? Ha maradná­nak a stabil szakmunkások, akkor az ő bérüket lehetne emelni és nem az újonnan ér­kezőkre kellene fordítani. d ö s í t i — Biztosan a több pénzért hagyják el a vállalatot. Más okát nem látom. Erről másként vélekedik a volt KISZ-titkár, a szakszer­vezeti bizalmi és az a három kiváló dolgozó, akik azóta más munkahelyet kerestek. Nem a pénz, hanem a tart­hatatlan munkahelyi légkör és a szakmunkások megbe­csülésének hiánya miatt tá­voztak. Az általuk elmondot­tak megegyeznek a mostani dolgozók gondjaival, bajaival. Megelégelték a civódásokat és jobbnak látták, ha leszámol­nak. Józan emberként gon­dolkodtak, és úgy érezték, tá­vozniuk kell az Irodagéptech- nika Vállalattól. Mit mond minderről a niű- vezető, aki a közvetlen ter­melést ellenőrzi, irányitja és szervezi? — A munkában, a fegye­lemben következetesnek kell lenni. Nem fordulhatnak elő késések, kiesések, mert jelen­léti naplót vezetünk, melybe mindenki érkezésekor beírja a nevét. Mégis előfordul, hogy feledékenységből vagy ha­nyagságból elmulasztják. — Ilyenkor arra az időszak­ra nem jár bér? — Természetesen nem. Ezt mindenki tudja, hogy kötele­ző, és a szabály, az szabály. Ha már ennél tartunk, hadd említsem meg a beszélgetés egy apró, de igen kényes részletét. A kocsihasználatért kilométerpénz csak akkor jár, ha a gépjárműre érvényes Casco biztosítást kötöttek. Ez a művezetőnél hiányzott. En­Gépellenőrzés Az idén nyáron végezték el a pétervásárai mezőgazdasági szakmunkásképző növénytermesztő gépész tagozatát Gulyás János és Madarász László bujáki fiatalok, akik a helyi ter­melőszövetkezet társadalmi ösztöndíjasaként tanulták szak­májukat. Ma már a közös gazdaságban segítik a gépek kar­bantartását. Az ősszel önálló feladatokat is kaptak. A ve­tésben résztvevő gépek karbantartását bízták rájuk. Na­ponta ellenőrzik a földekre induló munkagépek műszaki ál­lapotát. — kulcsár — é s nek ellenére előfordult, hogy kilométerpénzt vett fel égy- egy útért. Először nem is­merte el a szabálytalanságot (többek jelenlétében), később kénytelen volt a tények előtt meghajolni. És itt térnék vissza a következetességre, ami, ha jól tudom, a vezetők­re is érvényes. — Ezek után hogyan érté­keli a munkahelyi légkört, a dolgpzók hangulatát? — Nem olyan rossz — hangzott a diplomatikus vá­lasz. — A múlt hónapban meg­tartott termelési tanácskozás most elkészült jegyzőkönyvét kik írták alá? — A szakszervezeti bizalmi, a szerviz vezetője és egy KISZ-tag. — Miért nem a KlSZ-tit- kár? — Ö éppen akkor szabad­ságon volt és vezetőségi tag sem tartózkodott a telepen­Ezért egy olyan dolgozó ír­ta alá, aki alig két hete volt a vállalatnál. Nem a legsze­rencsésebb, s mi több, nem is szabályos. — Mi a véleménye az el­hangzottak után a munkahe­lyi légkörről? — tettem fel végezetül a kérdést a szerviz vezetőjének. — Jó — hangzott a tömör és számomra meglepő válasz. Annak ellenére, hogy a dolgo­zók panaszára érkezett köz­ponti válaszlevél —, mely az itteni vezetőségnek adott iga­zat — utolsó bekezdésében megállapították, hogy rossz és változtatni kell ezen. Elgondolkodtatóak a tények, a látott és hallott valóság. A megoldás nem a mi felada­tunk. A vezetőség magatartá­sát, munkáját és alkalmassá­gát több oldalról meg kell vizsgálni... Ez nem csupán házon belüli téma! Az Iroda- géptechnika Vállalat központi gazdasági és társadalmi ille­tékeseinek a feladata, hogy eloszlassa a ködfelhőt, fényt derítsen a felvetődött gondok­ra, azokra reagáljon, keresse meg a kiút módját, irányát, és döntse el, valójában meg­felelő-e a vezetés? Mert nem biztos, hogy a dolgozók rend­szeres kicserélődésére van szükség, és ez a legjobb meg­oldás ! (Vége) Békési Zsolt Székesfehérvártól alig öt­ven kilométernyire, az M—1- es autópályától mintegy fél­órányi autóútra, a Vértes lá­bánál .található Magyaror­szág egyik legszebb termé­szeti értéke, a negyvenhek- láros alcsuti arborétum. A több mint százötven éve léte­sített csodálatos fagyűjte­ményben —, amely ma már joggal nevezhető élőfa-múze­umnak — a világ szinte min­den fenyő- és lombosfája, cserjéje megtalálható. Égbe- riyúló öreg platánok, csüngő ágú szomorú bükkök, Vérbük- kök, japánakácok között, ren­dezett sétautakon gyönyör­ködhetnek a kirándulók a ha­misítatlan vértesi hangulat­ban, a több ezer fában, cser­jében, a gazdag aljnövény­zetben és a pompás virágok­ban. Az arborétum és az éne­kesmadarak eldorádója, ma- dárcsiviteléstől hangos egész nap a park. A faóriások kö­zött valóságos matuzsálemek is vannak: Alcsuton találha­tó többek között Magyaror­szág legöregebb akácfája. Az idő nyomát nagyon érzi már a faaggastyán, 5,5 méter ke­rületű törzsét vaspántokkal kellett megtámogatni, hogy továbbra is ellenálljon az éveknek és az odvasodás pusztításának. A park érde­kes látnivalói a hatalmas mo­csári ciprusok, amelyek föld feletti légzögyökerei nonfigu­ratív alkotásokhoz hasonlíta­nak. Az arborétum szélén egy domb tetején magasodik Magyarország legöregebb li­banoni cédrusa, törzse 26 mé­ter magas, kerülete: 3,5 mé­ter. A park közepén csodálatos tó van, vizét még ma is egy 1875-ben fúrt, 126 méter mély artézi kút táplálja. Hangulatos tisztáson áll Habsburg József nádornak — az arborétum alapítójának, Magyarország akkori hely­tartójának — a kastélya. A magyar építészet egyik büsz­keségének számító palotát, Pollack Mihály alkotását a II. világháborúban alaposan megrongálták, de a sajátos szépségű, európai hírű klasz- szicista oszlopsorral ékes fő­homlokzatot sikerült megmen­teni, helyreállitani. Az arborétumot egyébként József nádor 1825-ben kezdte kialakítani, az akkori divat­nak megfelelő angolkertstí- lusban. Néhány évtizeddel később bővítették, vízvezeté­ket építettek a vízigényes nö­vények táplálására, s éveken át gyűjtötték a ritka fákat. Az arborétum ma az ország egyik védett természeti érté­ke, s évente csaknem 30 000 turista látogatja. Dávid Erzsébet tervszerűség Miként az élet bármely területén, a pártmunkában Is elengedhetetlen az előrelátás. Ezért nagy fontossága van annak, hogy a pártszervezetek mindennapos tevékenysége átgondolt és tervszerű legyen, örvendetes, hogy ez a felis­merés egyre erőteljesebben érvényesül is a pártszervezetek túlnyomó többségénél, s mindjobban áthatja törekvéseiket, fáradozásaikat. Talán egy kissé afféle „kötelező tisztelettudás”-nak tűn­het ez az utóbbi mondat, de hadd támasszam alá egy „el­fogulatlan” szemlélő véleményével. Egyik testvérpártunk felelős pártmunkásánál! szavaira utalhatok, aki több itthoni pártszervezetünk munkájával ismerkedve a legelső helyen elismerően említette a tevékenységünkben általa tapasztalt előrelátást. Megragadta, hogy e pártszervezetek vezetői nemcsak jelenlegi tennivalóikat ismerik, de jó előre átgon­dolják, milyen feladatok várnak rájuk a' közelebbi, távolab­bi jövőben. A munkának ez a vonása természetesen nem egyszerű­en a pártszervezetek vezetőinek személyes érdemeiből kö­vetkezik, hanem — mondhatni — az objektív körülmények ezt valósággal ki is kényszerítik. Azok a feladatok ugyanis, amelyek ma a pártszervezetekre hárulnak, általában nem oldhatók meg tervezés, előrelátás nélkül. Az üzem- és mun­kaszervezés fejlesztésével, a gazdasági szerkezet korszerűsí­tésével például tervezés híján éppúgy nem lehet érdemben foglalkozni, mint ahogy a propagandamunka, vagy a köz­művelődés színvonala sem fejleszthető, ha nem rendelke­zünk ehhez megfelelő helyi programmal. A hosszú távú teendők eleve megkövetelik a tervszerűséget, s mivel a pártmunkában növekedett ezek súlya, részaránya, így az előrelátásnak, a tervezésnek is fokozódott a szerepe. Sokféle területen érezhető a pártmunkában ez a folya­mat. Említést érdemel például a kádermunka tervszerűsé­gének erősödése. Ma már mind több helyen tapasztalha­tó, hogy céltudatosan foglalkoznak az arra alkalmasnak ítélt személyek vezetővé nevelésével, az ehhez szükséges tulaj­donságok erősítésével, a képzési feltételek biztosításával. így egy-egy hely megüresedése nem vált ki kapkodást, tanács­talanságot: az utánpótlás a fizikai dolgozók, a nők és a fia­talok soraiból statisztikai kérdés helyett természetes fo­lyamatként mutatkozik. De hasonló tendencia érződik álta­Wai kommentárunk Az anyagmozgatás gépesítése KÉTNAPOS, gondolatok­ban gazdag, megoldásra váró kérdésekben sem szűkölködő építő, és építőanyag-ipari anyagmozgatási szeminárium zajlott le az elmúlt héten Salgótarjánban. A lassah már hagyomány- nyá váló eszmecsere mindig ad valami újat, mindig fel­hívja a figyelmet olyan dol­gokra, jelenségekre, amelyek kisebb, vagy nagyobb mérték­ben elősegítik, illetve hátrál­tatják az anyagmozgatás mindinkább égetőbb társadal­mi problémájának megoldá­sát. Nem a türelmetlenség, a lehetőségek . figyelmen kívül hagyása, hanem az e terüle­ten jelentkező jogos, aggódás­ra okot adó ellentmondások feloldásának esetleges meg­gyorsítása az, ami arra kész­let, hogy a kétnapos tanács­kozás tapasztalatainak isme­reteiben újra foglalkozzunk ezzel az örökzöld témával, mivel számos üzemnek is hasznos jelzésekkel szolgálhat. Kezdjük azzal, hogy az anyagmozgatás gépesítésének szükségességét megyénk ter­melő-gazdálkodó egységei­nek jó részében, az építő­iparban még csak a munka­erőhiány kényszerítette ki. Kevés olyan vállalat van, mint az ÉPTEK, ahol három év alatt 50 százalékról 95 százalékra növelték az anyag- mozgatás, szállítás gépesíté­sének arányát, s ily módon csaknem megszüntették a nehéz fizikai munkát. Ugyan­akkor az áruk hetven szá­zalékát konténerekben szállít­ják megrendelőiknek. Pedig itt sem dúskáltak a forint­ban, itt sem kaptak annyi pénzt az elképzelések megva­lósításához, amennyit sze­rettek- volna. Mert felesleges volna tagadni: óhajokkal, kí­vánságokkal nem lehet az anyagmozgatást, szállítást gépesíteni. Megvalósításához pénz is kell. Mint a tanácskozáson kide­rült. az építőipar, a kormány előrelátó tevékenységének eredményeként ma már nem olyan mostohagyerek, mint a korábbi években volt. Je­lentős összeget kapott külön­böző gépek, szállítóeszközök vásárlására. Ez örömmel töl­tötte el az ágazat érintett vezetőit és a dolgozókat. Az öröm azonban korainak bizo­nyult. Szembetalálták magu­kat egy másik, sok gondot okozó problémával: csak hiá­nyosan, vagy kismértékben tudják kielégíteni több anyag- mozgató, szállító gépből az igényt az ezzel foglalkozó vállalatok. Például az anyagmozgatás­hoz nélkülözhetetlen targon­cákból ugyan javult az ellá­tás, de a javításukhoz szüksé­ges alkatrészeket nem tudják biztosítani. Akaratlanul is egy régi szójáték jut az ember eszébe: ha van vödör... a többit önök is tudják. Pedig az építőipar kulcs- fontosságú szerepet tölt be a népgazdaság fejlődésében. Ugyanakkor önmaga fejlő­dését is csak jelentős gépe­sítéssel tudja megteremteni. Félő, mire a szocialista or­szágokból beérkeznek a szük­séges gépek, az építőipar már nem tud úgy közbeavat­kozni az ország építésének ütemében, meggyorsításában, ahogy azt a követelmények már most is megkívánják. Nem a hivatalból díjátalá- nyozott kincstári optimizmus­ból fakadóan, de szükséges hangsúlyozni, hogy a mosta­ni átmeneti helyzet egy töb- bé-kevésbé egészséges folya­mat része, így hát nem volna helyes hátat fordítani annak a lehetőségnek, amit az állam az anyagmozgatás, szállítás, gépesítés fokozására szánt. Ez 2,4 milliárd forintot jelent. Azok a bátor, kezdeményező vállalatok vezetői kapják, akik komolyan fogják fel e nagy népgazdasági gond mi­előbbi kedvező megoldását. Igaz az is, hogy a kezde­ményező kedvet esetenként visszafogja az ezzel kapcso­latos hitelkérelmek nehéz­kes intézése, az elviselhetőnél hosszadalmasabb elbírálás, valamint a kinek nagyon szükséges elv érvényesítése a kiadott feltételek függvényé­ben. Ettől függetlenül, aki még írásban sem jelzi ez irá­nyú gondjait, elképzeléseit, az ne várja, hogy felkínálják számára a pénzt. EZT ÉRTETTE meg a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat vezetősége, amikor olyan javaslatot nyújtott be elbírálásra, amelynek elfo­gadása után 22 millió forin­tot kapott az anyagmozgatás, szállítás gépesítésére, felada­tainak ellátására. A példát szabad követni, mert érdemes, addig, amíg nem késő. . V. K. Iában a politikai képzés, a pártoktatás szervezésénél is, amely szinte mindenütt több évre szóló tervek alapján tör­ténik. S, igen erősen fokozódik a tagfelvételi munka, a párttaggá nevelés céltudatossága is, mind az egyes szemé­lyek felkészítésében, mind ped ig a párt összetételének tuda' tos alakításában. E kedvező és örvendetes folyamatnak azonban —, s er­ről sem hallgathatunk —, vannak bizonyos árnyoldalai. Mi, tagadás, helyenként a tervezés bürokratikus és formális vo­násokat is ölt, s ezzel a munka előmozdítója helyett annak fékjévé válik. A papír bűvölete ismert honi betegségünk, s még nem találták fel azt az orvosságot, mely egyszer, s min­denkorra immunissá tenne bennünket vele szemben, meg­óvna tőle. Néhol ismét erőt és időt von el az érdemi mun­kától olyanféle munkatervek „gyártása”, amelyek csupán az íróasztal fiókiának készülnek, valóságos orientációt nem nyújtanak. Üjra tervbe foglalják olykor azt, amit egy má­sik terv már tartalmaz; avagy a pártszervezet saját prog­ramjaként megismétli, amit a gazdasági vezetés a cselekvés irányvonalaként egyszer már megfogalmazott. Készülnek tervek, amelyek végrehajtását lehetetlenség valóságosan megszervezni és ellenőrizni, mert csúpán ködös általánossá­gokat és formálisan mindenkire, valójában senkire sem' kö­telező jókívánságokat, óhajokat tartalmzanak. Van azután a terveknek egy olyan fajtája is, amely éppenhogy nem altalános, hanem nagyon is konkrét, precíz, részletes, de éppen ebből a sajátosságából eredően nehezíti az adott területen a munkát. Készültek például az utóbbi időben nem egy helyen olyan, úgynevezett pártépítési ter­vek, amelyek szinte mérnöki pontossággal vázolták fel. ki­ket kívánnak felvenni az elkövetkező esztendőkben. Egv- egy ilyen terv láttán az emberben már-már olyan kép öt­lött fel, hogy ha valamelyik dolgozó a pártszervezethez for­dulva felvételét kérné, a párttitkár a tervbe belelapozva azt mondaná: „igen. 1981. első fél évében még van egy szabad helyünk, ide elöjeg.yzem”. Ez persze karikírózott túlzás, de némely ilyen terv ténylegesen alig hagyott lehetőséget az élet valóságához történő rugalmas igazodásra. Márpedig a tervszerűség akkor — és csak akkor — ész­szerű, ha párosul a rugalmassággal. Az élet nem igazodik teljesen a legjobban átgondolt tervekhez sem. a valóság mindig vet fel olyan kérdéseket, amelyekre nem lehetett ko­rábban gondolni. Aki igazán előrelátó, ezt is számításba ve­szi. Az ilyenfajta ésszerű Ás rugalmas tervszerűség az ami célhoz vezet. ' r I NÖGRÁD - 1977. szeptember 30., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents