Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

Az érem két oldala (I.)

Nem zörög a haraszt, ha

Olyan értesülést kaptunk, hogy az Irodagéptechnika Vállalat salgótarjáni szervizében nem becsülik meg kellőképpen a szakmunkásokat. Ezért ellátogattunk a telepre és megnéztük, valóban mi az igazság. Mint kiderült, nem egyszerű a kérdés, összetett, emellett messzirenyúló és ösz- szekapcsolódó gondokról van szó. Nem csupán a szakemberek még nem becsülése, hanem mélyebb emberi dolgok is felszínre kerültek. Az anyagi megbecsülés mellett az erkölcsi elismerésről, magatartásról és kapcsolatokról beszélgettünk a szerviz dolgozóival. Bátran és őszintén mondták el sérelmeiket, gondjaikat. Mégis, tartva a későbbi „megtorlástól”, többen kérték, nevüket ne említsük meg.

— Több mint öt éve dolgozom a vállalatnál, szakmunkás-bizonyítványt szereztem, műszerész vagyok. A keresetem ennek ellenére alacsonyabb, vagy jobb esetben egyforma azzal a dolgozóval, akit nemrégen vettek fel és csak betanított munkás. A Szakma Ifjú Mestere országos döntőjében második helyezést értem el. Szeretem a munkámat és becsülettel ellátom a feladatomat. Nemrégen kaptam meg a csoportvezetői kinevezést, de a bérem nem emelkedett — mondta és többen egyetértőén csatlakoztak hozzá.

— Igaz, csak egy éve tettem le a vizsgát, ám a Kiváló Ifjú Szakmunkás vetélkedő országos döntőjében második lettem. Állítólag nem értek még eléggé itt a szereléshez, ezért alacsony a bérem, pedig a versenyen is szakmai feladatokat kellett megoldani, és a bizottság szigorúan ítélt.

— Ha nem járna annyit a szám, magasabb lenne a fizetésem is, mondták a vezetők, amikor megkérdeztem, miért kevesebbi a pénzem, mint a többieké? Csak azt nem értem. hogy miért ne mondhatnám el a véleményem, hiszen üzemi demokrácia is van a világon. Nem?

Az rendjén van, hogy ma már több bért adnak, mint ezelőtt négy-öt évvel az újonnan belépett dolgozóknak. Bővült a terület, szaporodtak a gépek, és ezek javításához emberekre van szükség. Csakhogy nem szabad elfeledni, „talonba” tenni a már jó pár éve vállalatnál tevékenykedő szakmunkásokat sem. Az 6 munkájuk, szaktudásuk elengedhetetlen a megfelelő, vagy jó munka érdekében.

Az anyagi elismerés mellett ugyanolyan fontos az erkölcsi megbecsülés. Mikor erről e6ett szó, parázs hangulat, forró vita alakult ki.

— Azt nevezik megbecsülésnek, hogy velünk sokszor nyomdafestéket nem tűrő hangon beszélnek? Ezt, ha másra mondják, akkor is borsódzik a hátam, nem még amikor nekem. Ki sem merem mondani, milyen szavakkal illettek — mondta és elpirult...

— A vállalatnak furgont kocsijai vannak. A vezető mellett egy szerelőnek jut hely, mivel két személyes. Mégis sokszor a platón kellett utazni, hogy a vidéki meghibásodásokat, karbantartásokat ellássuk. Ez balesetveszélyes és egyben szabálytalan is. . Ha valaki szólni mert ellene, arra ferde szemmel néztek, nem vették jó néven.

— De nemcsak ez — kapcsolódtak többen a hozzászólóhoz — ha valakinek véleménye van, ugyan elmondhatja, mert beszélni tud. ám a későbbiekben ezeknek következménye van.

— Éspedig? — tettem fel a kérdést.

— Addig piszkálnak, turkálnak, még el kell menni. Erre nem egy példa akadt.

Mit mutat a statisztika? Az Irodagéptechnika Vállalattól az eltelt öt évben, de különösen az utóbbi három-négy esztendőben több mint ötve- nen számoltak le. Ez azért jelentős, mivel a fizikai dolgozók (szerelők. műszerészek) létszáma 25—26. Tehát a teljes létszám majdnem kétszer kicserélődött. Már pedig az is köztudott, hogy a speciális munka begyakorlásához egymásfél év szükséges. Ha ezeket figyelembe vesszük, riasztóan magas a fluktuáció, a

cserélődés. Ennek valami oka kell, hogy legyen.

— Bizony furcsa dolgok is előfordultak. A feleségem felhívott telefonon a munkahelyemen, és mikor azt a választ kapta „nincs bent kérem”, kicsit meglepődött, hiszen reggel együtt indultunk el otthonról. Letagadtak. Talán azért, hogy addig se essek ki a munkából, esetleg másért, nem tudom. De az biztos, arra nem gondoltak, hogy ebből különböző bonyodalmak, kínos félreértések is származhattak volna — többen igazat adva a már néhány éve ott dolgozó műszerésznek, helyeslőén bólogattak.

— Véletlen, vagy nem, ki tudná megmondani, de tény — vette át a szót a KISZ- alapszervezet titkára, — amikor Pestről, a központból jönnek, mindig azok mennek vidékre, vagy külső javításra, akiknek úgymond „jár a szájuk”. Ilyenkor a szerviz vezetője megmutatja, milyen szép, új asztalokat, székeket vásároltak, de hogy mi, dolgozók hogyan érezzük magunkat, milyen problémáink vannak, soha meg nem kérdezik, illetve -mondják. Ügy látják, jobb ezt „házon belül” elintézni, minek kiteregetni. És marad minden a régiben.

Hogyan látja mindezt a szakszervezeti bizalmi?

— Sokszor tarthatatlan a munkahelyi légkör. Cívódások, viták, veszekedések nehezítik a munkát. A vezetés következetlensége, merevsége hátráltatja a termelést , és bomlasz- tóan hat a kollektívára. Különösen az utóbbi egy-két évben mutatkozott ez élesen.

Szó esett még többek között a szocialista brigádok szubjektív értékeléséről, a vidéki kiszállások anyagi rendezetlenségéről, illetve arról, hogy

13—14 órai munkáért (ebben benne van az utazás is) a túlórapénz, a többletmunkáért járó bér elmarad.

A dolgozók jelentős része így látja helyzetét. Ecsetelték gondjaikat, bajaikat, az őket ért sérelmeket. De hogyan vélekednek erről a vezetők?

(Folytatjuk)

Békési Zsolt

Hogyan is nézzük?

Egy fegyelmi —magyarázattal

Egyik nap szemlét tartott egy építkezésen a főmérnök. Akkor találta ott C. N. vezetőt, amint éppen egy gépkocsiakkumulátort töltött fel. Néhány szó után kiderült, C. N. ittas. Emiatt pár nap múlva fegyelmit kapott.

— Megérdemeltnek érzi a megrovást?

— Nézze, szerintem ennyire nem volt súlyos az eset. Elmondtam a döntőbizottság előtt is, hogy aznap szabadságon voltam. Ám abban lú- das vagyok, hogy csak munkakezdés után két órával írattam ki a szabadságot. De én már a hónap, elején, tudtul adtam a termelési osztályvezetőnek, hogy akkor szeretném kivenni a hátralevő egy hét szabimat, amikor a volt osztálytársaim megérkeznek. Ezt ő szóban elfogadta. Amikor a barátaim megjöttek, nem volt időm a szabadságot annak rendje és módja szerint elintézni. Egy kollégámat kértem meg rá, de amikor ő benn járt a központban, éppen nem volt ott az illetékes.

— Valóban ittas volt?

— Nem is tagadtam senki előtt, hogy ittam -a barátaimmal.

— A fegyelmi határozat indoklásában az áll: „Ittasan kiadott utasításaival emberéletet veszélyeztethet, anyagi kárt okozhat.”

— Én nem adtam ki semmiféle intézkedést. Magam mondtam a főmérnöknek, hogy ittam reggel és már csak

emiatt se akarok az építkezésre menni.

— Mégis odament.

— Más célból. Az egyik barátom kocsijában lemerült az akku. Azt töltöttem föl.

— Az indoklásban ez is áll: ..Egy vezető még szabadságon sem jelenhet meg ittasan a munkahelyén, mert ezzel a vezetői tekintélyét járatja le...”

— Nézze, én nem voltam annyira ittas, hogy látni lehetett volna rajtam. Ne értse félre, nem akarok másokkal takarózni, de akadnak még olyanok egyéb cégeknél, akik feltűnően ittasan állnak a dolgozók elé...

— Tehát csak a szabadság körüli hercehurcában érzi magát vétkesnek?

— Igen, de ha úgy nézzük, hogy több mint 25 esztendeje dolgozom a cégnél és egyetlen igazolatlan napom nem volt. betegség miatt se hiányoztam, sőt: előfordult, hogy szabadságon is bejöttem dolgozni, aligha hiheti bárki is, hogy lógni akartam.

Ha így nézzük, ezt valóban, nem gondolhatja senki. De nemcsak így lehet nézni az ügyet. Lehet úgy is, hogy C.

N. 25 évében korántsem ez az első eset. Lehet úgy is, hogy felelősségteljes' beosztásban van. két egyetemista lány apja, munkások vezetője. És egy közhelyszámba menő konyhamegfigyelést is idézhetnénk — a halról.

mól—

NEB-ülés

Salgótarjánban

A salgótarjáni városi és járási Népi Ellenőrzési Bizottság ma tartja soron következő ülését.

Elsőként Herczeg László vizsgálatvezető számol be a lakásfenntartó szövetkezetek működésének és gazdálkodásának ellenőrzési tapasztalatairól. Ezt követően Gordos István előterjesztése alapján tárgyalja a testület a kisterenyei ÁFÉSZ munkásellátást segítő tevékenységét.

V £ T C S I D Ö

HA LEHET egyáltalán holmi — akár csak jelképes — szünetről beszélni az aratás és a betakarítás, egyszersmind szántás-vetés között, akkor az igencsak véget ért. Az őszi érésű növények tárolókba hordása természetesen egybefügg az 1977—78. évi kenyérnek vgló földbe juttatásával hiszen a napokban lezajlott megyei gabonatermesztési tanácskozásokon nyomatékosan hangsúlyozták az évszázados tapasztalatot: harmadszorra

ugyanazon földbe elvetni — vétek. Így szeptember vége felé 60 százalék erejéig van meg a magágynak való terület, a további 40 százalék gyors fölszabadítása, betakarítása lesz a gazdaságok szervezőkészségének most következő próbája.

Természetesen jól tudom, hogy az agrotechnika rejtelmeire nem újsághasábokon kell a szakembereket okítani — az egykor — volt intelmek, sőt dörgedelmek ideje szerencsére rég a múlté. A traktorostól a főmezőgazdászig általában mindenki jól- tudja és végzi a dolgát, jóllehet el-elkél a folytonos újraképzés. Megteszik hát jó szolgálatukat azok a szakcikkek, amelyek a különféle folyóiratokban olvashatók. A minap bukkantam például egy kutató fejtegetésére, aki annak a titkát próbálja megfejteni: ugyan minek tulajdonítható, hogy az idén kiváltképpen sok volt a lefeküdt, megdőlt búzatábla?

Vélhetnénk: könnyű a felelet, hiszen ki ne emlékeznék az aratás előtti viharokra, jégverésekre? Mégis, mégis, a fajtában is akadhat hiba. A szóban forgó szakcikk a vetésidőt is a fontos tényezők közé kalkulálja: október eleje és közepe a legmegfelelőbb arra, hogy helyére kerüljön a búzamag. A kései vetéshez tíz százalékkal növelendő a vetőmag mennyisége, míg a túlságosan korainak is van veszélye: ennek következtében fokozódik a növény megdőlésének lehetősége.

Több mint másfél millió, egészen szabatosan 1,6 millió hektáron akad a most kövel- kező hetekben vetnivaló, nem szólván az ennél is több mélyszántásról. A műszaki készség — akár csak a szakmai — szintúgy megvan erre, bár némely alkatrész utánpótlása most is akadozik, főként a nagy teljesítményű traktorok esetében. Milyen fajtákat vetnek a gazdaságok?

Mindenekelőtt tegyünk egy tisztelgő főhajtást a Bezosztaja előtt, amely elnevezést meglehetős gyorsasággal tanultuk meg, hiszen nagymértékben járult hozzá — akár csak a szovjet kombájnok — gabonatermesztésünk forradalmasításához. 1961-ben még

297 ezer tonna étkezési búzát importáltunk — tavaly viszont már 677 ezer tonnát exportáltunk. Am a fajták örökös cseréje alól nem kivétel a Bezosztaja sem, ennek a jele, hogy — miként az Országos Vetőmagtermesztő és Ellátó Vállalatnál megtudtam — az idén mindössze 7 százalék erejéig jut magva a földekbe, szemben a tavalyi 15 százalékkal.

S, mely fajta karrierjének lehetünk a tanúi? Nem szeretnék semmit leegyszerűsíteni, holmi új búzasztárt kikiáltani, ám a menetrend a következő: az élen. 24 százalékos arányban ismét egy szovjet fajta, a Jubilel- jana—50-es áll, aztán az olasz Libelulla és a jugoszláv Száva következik 15—10 százalékban —, igaz e két utóbbi takarmánybúza, örvendetes, hogy beérett a magyar nemesi- tők, a Fleischmannok, Székácsok utódainak kitartó munkája, akik Martónvásáron és Szegeden dolgoznak. Nos, az előbbiek Mv 4- es jelű fajtája 9. az Mv 5-ös pedig 8 százalékos arányt foglal el a jövő évi búzamezőkön, míg a szegedi illetékességűek 5, illetve 4 százalékos mértékben járulnak hozzá jövendő, remélhetően mind jobb minőségű és nagyobb darab kenyerünkhöz.

Az említett arányok megfelelnek a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak a vetőmagfaitákra vonatkozó elképzelésének, miként az is, hogy a 14 ezer vagon vetőmag 74 százalékából lesz étkezési búza. Különös gonddal érdemes bánni velük. Hogy miért? Mert jövőre leszűrik a következtetést abból a tényből, hogy a búza, a liszt és a kenyér minősége között nagyon is okszerű a kapcsolat. 1978-tól tehát bevezetik a minőségi átvételt, hogy a búza úgynevezett objektív béltartalom szerint szolgálja a „végtermék”, a kenvér jó tulajdonságait. Vagyis az étkezési búzák sütőipari értékét vizsgálják majd —, az idei vólt az utolsó esztendő, amidőn egyazon árat fizettek a meglevő és a gyengébb sütőipari értékűért. Kérdéses persze, mit szólnak ehhez a gazdaságok vezetői? Valószínűleg nem lelkesednek érte, ám-el kell ismerniök: magasabb osztályba léptek maguk is. (Igaz, a hektolitersúly alapján történő át-, illetve megvétel korántsem ismeretlen sok országban, sőt volt mór ilyen gyakorlat hazánkban is.)

HA TEHÁT NEM is vagyok híve semmiféle kioktatásnak, a módszer bevezetése arra figyelmeztet, hogy minden korábbinál alaposabb fölkészültséggel indokolt nekilátni a szántásnak-vetésnek az utóbbi esőktől jótékonyan megporhanyított földeken. K. N.

Jelentős

társadalmi

munka

A Salgótarjáni Kohászati Üzemek karbantartó gyárrészlegénél 25 szocialista brigád szorgoskodik azon, hogy a gépek állásidejét minimálisra csökkentsék, s, hogy gondos és felelősségteljes munkával biztosítsák a termelés folyamatosságát.

A gazdasági tevékenység mellett a szocialista brigádok gondot fordítanak az olyan vállalások ’ teljesítésére is, amelyek a szocialista életmódra és a közösség megsegítésére vonatkoznak.

A szocialista brigádok 13 ezer óra társadalmi munkát vállaltak, amelyből több mint 8 ezer órát teljesítettek. Figyelmet érdemel, hogy a különböző intézményeknek, az óvodák, bölcsődék, iskolák, MHSZ, kultúr- és sportintézmények gondjain segítenek. Az olyan segítségre szoruló intézményekkel, mint az iskolák, óvodák és bölcsődék, néhány brigád külön szocialista szerződést kötött. Nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a hatókörükbe tartozó iskolák jó feltételek mellett zavarta-’ lanul folytassák a? oktatási évet. Az ilyen közintézményekben az üzemfenntartás szocialista brigádjai 3255 órát töltöttek el társadalmi munkában.

Eddig 18 vagon paprikát, 20 vagon III! uborkát dolgoztak fel a szurdokpüspöki termelőszövetkezet savanyítóüzemében. Várható, hogy paprikából további 7 vagon savanyítására kerül sor. ezen túl egy vagon zölddinnyét, két vagon káposztát raknak üvegekbe, melyet a megyében és Budapesten kívánnak értékesíteni. Képünkön: tisztítja

a kovászos és ece- tes uborkának valót j Kecskés Ferencné, Sági Imréné és Jancsó Pálné.- kJ A brigádoknak többet kell tenni

„Versenykép" a szécsényi ELZETT-ből

Azzal fogad Rácz András, az ELZETT Művek szécsényi gyárának munkaverseny-fele- lőse, hogy találkozhattunk volna „jobb időkben” is. Mert van elég gondjuk, s bár minden erőfeszítésükkel azon dolgoznak, hogy növeljék év végéig az eredményeiket, rhlg- sem látszik biztosítottnak a tervek teljesítése.

Az első fél évben hetvenkét- millió helyett csak hatvanhatmilliót ért el a befejezett termelés értéke, s ráadásul még a minőség szinten tartására, s esetleges javítására tett felajánlások sem váltak valóra. Igaz, főleg objektív okok miatt — de a fegyelmezetlen munkavégzésből eredően is.

Ezek mellett más gondok is adódtak: sajnálatos módon romlott a munkafegyelem, a fél év alatt az igazolatlan hiányzások száma meghaladta a százhúsz napot, s megnőtt (kilencszáznál is több) az egyéb engedélyezett mulasztások száma. Ezt némiképp ellensúlyozza, hogy a táppénzesnapok száma 9,4, az üzemi balesetek miatt kiesett munkanapoké pedig (és ez számottevő!) 27 százalékkal csökkent

Negyvenkét szocialista és öt munkabrigád végzi mindennapi tevékenységet az ELZETT szécsényi gyárában. A dolgozó tagok száma majdnem megközelíti az ötszázat, s ez az elmúlt évhez viszonyítva 3,8 százalékos növekedést mutat. A szervezettség nőtt tehát — mondja a mun- kaverseny-felelős, de ebben az évben lényegesen emelkedett a követelményszint is. Nem elég már az, ami egy-két évvel ezelőtt — bármelyik területen is — elismerést válthatott ki. Persze, ez már tu-, datosult a brigádtagok körében, s törekednek is a tőlük telhető legjobb eredmények elérésére. A tmk-ban dolgozó brigádok, — például — pótvállalást tettek, hogy a gyárba érkező új gépeket határidő előtt munkába helyezzék. Ugyancsak nekik volt nagy érdemük a közelmúltban üzembe helyezett új galvanizáló „beindításában” és a

gépfelújítási tervek teljesítésében.

Különösen jelentős, hogy a gyáregység életében először júliusban, a műszaki jellegű feladatok megoldására, a szerelési technológia korszerűsítésére és bevezetésére, komplexbrigád alakult.

Tagjai elősegíthetik a kulcskérdésként megfogadna- zott fokozott minőségi munkára való nevelést. Ami elsődleges teendő, bár a fiatal gyáregységben — hiába, hogy takarékossági . vállalásaikat közel 309 ezer forintra teljesítették, újítások sorát nyújtották be — még mindig fokozott élességgel kerül napirendre a pontosságra, a fegyelemre, a jobb szervezésre és a példamutatásra szoktatás. Melyeket a második fél évben sem szabad szem elől téveszteni.

Kedvező tény viszont, hogy a szocialista brigádok tagjai közül mind többen vesznek részt állami , szakmai és politikai oktatásban A jelenleg valamelyik formában tanulók összlétszáma tekintélyes: 118, s közülük negyvenen lesznek esztergályosok, szerszámkészítők és villany- szerelők. Természetesen nagy gondot fordítanak a szocialista brigádvezetők képzésére, felkészítésére is. Aminek céljaként kitűzték, hogy tekintélyükkel, embertformáló erejükkel hassanak rá, hogy valamennyi brigádtag elvégezze az általános iskola nyolcosztályát.

Az eddig eltelt hetek, hónapok alatt a szocialista brigádok 55 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Iskolát, óvodákat segítettek, játszóteret létesítettek,

KISZ-munkaakriókban vettek részt. Ezen a téren nincs is gondunk — fogalmazott a munkaverseny-felelős. Másutt — a tervek teljesítésében, s a fentebb már említett, munkát befolyásoló tényezők javításában — kell előrelépni. Nemcsak a szocialista brigádok tagjainak: valamennyiünknek, akik a fiatal gyáregységben dolgozunk!

k. gy. j