Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-23 / 224. szám
Érdeklődők százai tekintették meg Nagybátonyban, a Bányász Művelődési Központban azt a fotókiállítást, mely a Szovjetunió életéből villant fel képeket. — kj — F iístölgések Láttam, hallottam, elmondták Nem messze a Salgótarjáni Kohászati Üzemek épületóriásától, az acélgyári lakótelepnek ismert házcsoport szélén ifjú nőalak pihen. Szemét — amely eléggé feltűnően, túlságosan erőteljes vonallal van kihúzva — méltatlankodó kifejezéssel emeli a járókelőkre. Szája fölött kackiás, fekete bajusz — egy huszárnak is díszére válhatott volna. Hogy miféle bolondságokat hordok össze? Esküszöm, saját szememmel láttam! Ja igen: az ifjú hölgy kőből van... Mégis megsajnáltam szegényt. Mert gondoljuk csak el: mit vétett ő a külvilágnak? Nem több, mint egy parkbeli szobor, amely egyszerű, gyengéd alakjával arra hivatott, hpgy a járókelők szeme egy-egy pillanatra megpihenhessen fehér idomain. Nem vádolható Ismerkedése a filmművészettel 1966-ban kezdődött Barabás Árpádnak, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat biztonságtechnikai előadójának. Azóta több mint háromórás filmanyagot gyűjtött ösz- sze. Hobbijáról, eddigi munkájáról kérdeztük. — Annak idején a salgótarjáni öblösüveggyárban indult a filmezés alapismeretéivel foglalkozó szakkör. Véletlenül cseppentem ide. Munkám és szorgalmam elismeréséül az évadzáró ünnepségen első helyezést értem el- A kezdeti sikerek hatására szoros barátságot kötöttem a filmfelvevő géppel. 1963-ban a Szovjetunióba utaztam és hosszabb terjedelmű útifilmet készítet* azzal sem, hogy túlzott formabontással sértené a konzervatív ízlésű nézőket. Akkor mivel érdemelte meg ezt a rossz tréfát? Számomra rejtély- Azt sem tudom, hogy az itt játszadozó gyerekek, vagy a szemközt építkezők tréfálták-e meg. Csak azt tudom, nemcsak engem bosszant, hogy Salgótarján több mint félszáz szobrának egyike nem tudja betölteni hivatását... És vajon egyedül áll ezzel? ■ér A másik, aprócska történet arról szól, hogy a lánynevüket viselő asszonyok nemcsak akkor kerülhetnek kellemetlen helyzetbe, amikor a hivatalosan bejegyzett nevüket használják, hanem akkor is, ha nem. A fiatalasszony megszülte gyermekét — azokban a nehéz, de boldog órákban nem is törődött azzal, tem. Természetesen az önképzésre is nagy figyelmet fordítottam. Minden fellelhető szakkönyv ott sorakozik a könyvespolcomon. Ekkor még az ötvözetgyárban dolgoztam technikusként, három műszakban. Rengeteg külföldi városban jártam. Az utazások során az ország életének keresztmetszetét próbáltam filmre rögzíteni. Társadalmi megbízatásként az MHSZ életéről, munkájáról készítek filmeket. Gondoltam már arra is, hogy megpróbálkozom a játékfilmmel, de anyagi lehetőségeim nem engedik meg. Szeretnék továbbra is több és mind magasabb színvonalú amatőr filmet készíteni. — fodor — hogy lázlapjára a sosem viselt asszony nevét írták. A tápszer, a gyógyszerek receptjeire 'pedig az általános gyakorlat szerint férje neve került. Aztán munkába állt újra — időnként ismét átéli egy-egy kínos helyzetet, a bo- londériája miatt, mármint, hogy leánynevét viseli. Nemrég történt egy fordított szituáció. A kisfiú első betegsége idejére ez a kórisme került a táppénzes papírra: gyermekápolás- És fölötte az asszonynév, ami tulajdonképpen nem is létezik, csak a szülőágynál „született meg”. De mivel nem létező név, táppénz sem fizethető rá. Hogy mi történt a továbbiakban? Szerencsére nem következett hosszadalmas kálvária a személyazonosság és illetékesség igazolására — a munkahelyen észrevették a „veszélyt”, igazolólapokat töltöttek ki, így várható, hogy a táppénz a szokásos idő múlva megérkezik. A fiatalasszony pedig a bosszúságok ellenére sem bánta meg döntését, hogy lánynevét viseli. De elhatározta, legközelebb már jobban vigyáz arra, nem ajándékozzák-e meg egy nem létező asszonynévvel. •ér Ismerősöm mesélte nemrég, milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb a kisgyermekek nyelvi kultúrája terén. „Ráérősen bandukoltam a gyerekért. Ahogy a játszótér mellé értem, megálltam, hogy végighallgassam két kisfiú életbevágóan, komoly vitáját, Kíváncsi voltam, miként dől el a perpatvar. A lényeg ez volt: a négy—öt év közötti fiúcskának volt egy csodaautója, amibe beülve pedáloz- va száguldozhat. A valamivel fiatalabb társa azért könyör- gött, hadd tehessen meg néhány kört- A nagyobbik gyerek makacsul elzárkózott a kérés elől, majd, hogy pontot tegyen a vita végére, fétre- rántotta az irigyelt kocsit és monda: „— Azt mindenki tudhassa, hogy ez az enyém, na...” Bevallom, a „suk-sü- kölés” . miatt szisszentem fel. De egy mama a helytelen viselkedést is észrevette és nyugtázta a figyelő gyerekek előtt: „Lássátok, gyerekek, milyen irigy Jancsika.. 20.25: HÁTORSZÁG. Karinthy Ferenc tévéfilmje különös „hátországba” vezet, egy balatoni nyaralóhelyre. 1943-at mutat a naptár, de mintha itt nem is lenne háború- Folyik a tánc a bárban, a magyaros temperamentu- mú bárzőngorista, Dezső — Tordy Géza — zenéjére. SzaMegjelent a Nógrádi Szemle 3. száma Gazdag tartalommal megjelent a Nógrádi Szemle legújabb száma. Az évforduló rovatban Balogh Mihály és Kálovits Géza ünnepi megemlékezését olvashatjuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról. Az emberiség békéjéért, jövőjéért címmel Gyürky Zoltán, a kommunista világmozgalom fejlődéséről ír az 1957-es moszkvai értekezlet 20. évfordulója alkalmából. Több Írás foglalkozik a párt- és tömegszervezeti oktatás, nevelés eredményeivel, gondjaival, az üg oktatási év feladataival. Valamennyi szerző — dr. Bandur Károly, Batta István. Rith Lajosné, dr. Ujlaky István, Molnár György és Koril Ferenc — egységesen abból indul ki, hogy az oktató-nevelő munka minőségének javítása központi feladat, a munka tartalmi és szervezeti színvonalának fejlesztését teszi szükségessé. Az oktatás szerkezetében bekövetkező változások azt szolgálják, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a politikai gyakorlattal. Az írások igazolják, hogy valamennyi területen kialakult az oktató-nevelő munka konkrét programja, amelynek megvalósításához adottak a feltételek is. A sikeres végrehajtás azonban az irányító pártszervektől, a KISZ- és a szakszervezeti szervektől, a pártalapszervezetek- töl, de a propagandistáktól is a feladatok ismeretét és következetes végrehajtását igényli. Dr. Fekete Mihály közigazgatásunk hurokraüKus jeleuscgen, az ellenük folytatott narc iuószerú Kérdéséit elemzi a tarsadaiompon- tikai rovatban. írását jól kiegészíti Kovács Ferenc cikke, amelyben a bürokratikus ügyintézés nehány vonásáról szol a pásztói járási hivatalban szerzett tapasztalatok alapján. E témakörhöz kapcsolódik dr. Körmendi József írása is, amely a közös községi tanácsok társközségeiben foiyo közéleti tevékenységet értékeli. Hasznos segítséget nyújt a pártmunkásoknak Barta Béláné dr. és Krütschmer Lajos cikke a tagfelvételi és a káderpolitikái munkáról. Gulyás Janosné a tankötelezettségi törvényről ir. Kálovits Géza pedig a szocialista brigádon kulturális tevékenységéről ad számot, a nem kifejezetten gazdaságpolitikával foglalkozók számára is hasznos olvasmányt jelent Dr. Tamáskovics Nándor írása a hazai ötvözetgyártásról, valamint Vinczc István cikke a pásztói járás mezőgazdasági üzemeinek helyzetéről, tartalékaik feltárásáról és hasznosításáról. A könyvespolcról dr. Szalánczay György, Aczél György: A szabadság Jelene, jövője és a szocializmus című könyvét ajánlja az olvasóknak. kítások történnek, szerelmek szövődnek, párok alakulnak —, ahogyan azt a „cuki pofa” joghallgató szemüvegén át (Cseke Péter) — látjuk. A háborúból apró kellemetlenségeket vesznek csak észre, nem érzik át a háborútól szenvedők helyzetét. Ez a hátország a közömbösök hátországa. Rendező: Csányi Miklós. 4 NOCRAO - 1977, szeptember 23., péntek ] Én és a felvevőgép —gkm— Mai tévéajánlatunk A z eső az árkádok alá kergetett. Ernyötlen sorstársaimmal békétűrően vártuk a zivatar elmúltát, abban reménykedve: gyorsan jött, hamar fog a városon átvonulni és estig még kisüthet a nap. A piros melegítős fiatalember futva érkezett közénk, s örvendezve rázott kezet a szemüveges szakival. Láthatóan rég ismerik egymást, valamikor talán együtt dolgoztak, mindenesetre nem idegenek, a korkülönbség ellenére tegezeidnek, közvetlen hangon társalognak, alighanem barátok. ' — Bőrig áztam — mondta a piros melegítős. — Zavarodott idő — felelte rá a szemüveges, s ennyivel letudva a záport, témát váltottak. Horgászélményeikk^l „húzták” egymást, aztán a vasárnapi meccs esélyeit latolgatták, jóízűen, belefeledkezve a társalgásba. Amikor elállt a zápor, a piros melegítős barátját meghívta egy korsó sörre. Amaz húzódozott. — Inkább legközelebb. Műszakba indulok, megisszuk máskor. Ebben maradtak, kézfogás és egyik jobbra, a másik balra. Mióta láttam és hallgattam őket, állandóan ott motoszkál a felemben, hogy tulajdonképpen a többséget alkotó munkások két képviselőjével hozott össze a hirtelen jött „zu- hé”. S ha van szemem, ismét belenézhettem a se fönt, se lent, hanem a középen levők arculatába. A megbízható, az erőt jelentő többséget átlagemberek alkotjuk. Közülük sokan barátaink, bizalmas beszélgetőtársaink, beavatnak örömeikbe, gondjaikba, s nekik köszönhetem, hogy most bátorságot érzek vázlatosan megrajzolni az átlagmunkás portréját. Miklóssal, a harmincéves lakatossal kezdem, aki gyakran meglátogat és nem jött üres kézzel soha. Két hete maga készítette virágcseréptartót hozott, otthon a sufniban barkácsolta hulladékanyagból. Ahova szerszám szükségeltetik, ott mindenre rááll a keze: a parkettajavítástól kezdve az ajtózárig, a tapétázásig mindenre. A gyárban a névtelenek közé tartozik, szerepel a neve a bérjegyzéken, ám, ha történetesen arra kérném a bér- számfejtőt: legyen szíves megmondani, hogy néz ki az a Kelemen Miklós nevű lakatos, a bérszámfejtő csak nézne és tanácstalanul hallgatna. Alacsony, magas, kövér, sovány, szőke, barna? Isten tudja. Miklós nem sorolható sem a jók, sem a rosszak rétegébe. Mindazonáltal van véleménye, vannak vágyai, törekvései, örömei, keservei. Ismerem, el tudom mondani hogyan él, milyen közérzettel dolgozik, mivel tölti szabad idejét, s mik a távlati tervei. ' A család. Felesége munkásnő, bátyja a kenyérgyárban automatakezelő, sógornője az építőipari vállalat üzemi konyháján dolgozik. Kölcsönösen számon tartják a név-, a születésnapokat, s ilyenkor négyesben indulnak a vendéglőbe ünnepelni. Sört isznak, étlapot soha nem kérnek és egyszer az is előfordult, hogy záróra után a zenészeket hazavitték, szombat lévén mulatoztak reggelig. Ezt az egy esetet Miklós azóta is emlegeti: „Jócskán elhajoltunk, de az a fontos, hogy kifogástalanul éreztük magunkat”. Náluk története van mindennek. Nem úgy megy az, hogy megvették a hűtőgépet és „slussz passz”. Ott az ilyesminek története van. Esemény. Miklóstól távol áll az alakoskodás. Mindig önmagát adja, s hangján belső elégtételt érzek, amikor kijelenti: ma a munkásembemek nem kell félnie senkitől és semmitől; én sokkal többet megengedhetek magamnak, mint az igazgatóm. Igazat adok neki. Nincsenek szorongásai, felszabadultan tud örülni a kellemes élvezeteknek, a nyári üdüléseknek, a jó tévéműsornak, a vasárnapi futballmeccsnek. Büszke arra, hogy alkotó, értékeket teremtő mesterember, saját műve például a fürdőszoba, de a kordonos szőlő is. Megtervezte, kiszámította: 1980-ban jut el odáig, hogy vegyen egy használt autót és a családdal elinduljon Bulgáriába nyaralni. Külföldön még nem járt, mégis bámulatosan ismeri Európa valamennyi országát, ami ázzál magyarázható, hogy az újságokban betűről betűre végigolvassa az úti beszámolókat és az érdekességeket tartósan megjegyzi. Érték- és mértéktartó ember. Bár nem mutatja, én tudom róla: a politikára — ő így mondja — nagyon odafigyel és zsörtölődik, hogy lent nem mindig mennek úgy a dolgok, miként fent akarják. Fia hét-, kislánya ötéves. „Szeretném, ha legalább az egyik továbbtanulna”. Mondom, két hete járt nálunk, kibeszélgettük magunkat, s hiába marasztaltam, a délutáni vonattal hazautazott: nincs mese, reggel kezdődik a meló. Margitka betanított munkás a műszergyárban Lajos gépkocsivezető az ÉMÁSZ-nál, Antal kőműves, Péter autószerelő. Amit Miklósról elbeszéltem, kevéske eltéréssel róluk is elmondhattam volna. Átlagmunkások. A szó jó értelmében használom az átlag kifejezést, s azokra gondolok, akik... Valami eszembe jutott. Két éve talán, magas rangú vendég kíséretéhez tartozva, részt vettem egy üzemlátogatáson. A műhelyeken az igazgató kalauzolta végig a vendéget és a nagycsarnokban bemutatta nekünk a gyár büszkeségét, a legjobb szakmunkást. A többség a munkadarab fölé hajolva dolgozott. Őket nem mutatják be soha senkinek. , 1 Szekulity Pctcr Az orvosi kórtan úttörője Hetvenöt évvel ezelőtt, 1902. be, ahol “megalapította az el- szeptemberében hunyt el az ső német kórtani intézetet, orvostudomány egyik nagy Azt vallotta, hogy a szerve* alakja, a kiváló kutató, tanár: zetben lezajló minden fizioló* Rudolf Virchow. Neve, műn* giiai és kórtani folyamatnak a kássóga szorosan összekap- sejt a góca. Sejttani kutatásai csolódik a berlini Charité fontos hozzájárulást jelentet* kórházzal, amely jórészt az ő tek e tudományág fejlődésétudományos tevékenységének hez- Virchow professzort is köszönheti világhírét. méltán tekintik a modern orVirchow 25 éves korában v°stud°mány megalapítójá* nak. lett a Charité kutatója. Fá* Emlékére az NDK-ban Ál* radhatatlan mikroszkopikus lami Díjat alapítottak, amevizsgálatokkal, az elemző el- lyet olyan orvosak vagy kőimé aprólékos pontosságával lektívák kaphatnak, akik kiúj bepillantást nyert az élet- emelkedőt alkotnak az orvo- tami folyamatokba- Bár 1848- si-tudományas irodalomban, as forradalmi tevékenysége hozzájárulnak a fejlődéshez miatt egy időre távozni kény- az orvosi módszertan és a szerült Berlinből, csakhamar gyógyászati technika terüle- ismét visszahívták a Charité- tén.