Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

Centrum-csali A műszaki cikkek kedvez­ményes vására alkalmából az ember abban az illúzióban ringathatja magát, hogy nyert a bolton. S, hogy álmai ha­mar szertezülljenek, arról gyorsan gondoskodik egy au­tomata mosógép. A portékát a salgótarjáni Centrum Áruházban kínálták, s mellesleg egy táblán öles betűkkel állt, hogy az áruház az egyéb cikkek beüzemelése mellett, erre nem vállalko­zik. Hogy miért? Talán mert a tízegynéhány oldalas tá­jékoztató alapos áttanulmá­nyozása rengeteg időt ra­bolna az amúgy is zsúfolt programú alkalmazottaktól, vagy mert — ha már egyszer árkedvezményt biztosítottak, — csináljon valamit a ked­ves vevő is. A vásárló aztán forgatja az oldalakat, szakembereket ku­tat — tűvé téve a várost —, ördöngös műszaki fogások al­kalmazásán töri a fejét. Rö­vid a vezeték, kis kapacitású a villamos hálózat... S amikor már minden együtt van, következik a fel­emelő pillanat, a mosógép programozása, s a bekapcso­lás. Utána a bosszúság! Mert a mosógépet nem tájékoztat­ták, hogy a vásárló kívánsá­gára üzemelnie illenék. Any- nyira nyakas, hogy egy pil­lanatig sem enged. Ilyenkor a vásárló önkéntelenül is arra gondol: vajon a kedvezmé­nyezett áru a Centrum csa­lija? S akik a horogra akadnak — ára: 9100 forint — nem egyedüliek! Sz. Gy. Megkérdezzük Mióta él a kalifa madzaggal? Tette fel a nem mindennapi kérdést hétfőn a kora dél­utáni órákban egyik olvadónk. Nagyon meglepett, mert bár sokféle dologban sikerült megnyugtató választ adnom, de a rejtélyes kérdés megválaszolására nem éreztem elég erőt magamban. Rá is kérdeztem még egyszer: milyen madzagról van szó? Ekkor az aprócska asszony indulatosan a táská­jába nyúlt és egy gyűrött csomagot vett elő. Kibontotta. — Ezt nézze meg! Rögtön megvilágosodott előttem az előbb még rejtély­nek tűnő kérdés. Madzaggal összekötözött műbélvégdara- bok, vagy 30 deka. — Ezt valóban a kutya sem eszi meg, a „kutyafáját”! — mondtam. — Naponta vásárlója vagyok a salgótarjáni Finomfala­tok boltjának, amely a Lottózó mellett van. Ma is betér­tem és egyéb vásárlás mellett megkérdeztem, van-e kutyá­nak való? Kérdésemre a mészáros lehajolt a pult alá, pa­pírba csomagolt valamit, becsomagoltan a mérlegre tette, s kijelentette; 5,80 forint. Kifizettem. Eltettem és siettem haza Zagyvapálfalvára. Otthon, amikor kibontom, hogy a kiskutyámnak kedveskedjek, meglepődtem, hogy mit tar­talmaz a „kutyának való”. Visszacsomagoltam, s visszajöt­tem a következő busszal a Finomfalatok boltjába. Megkérdeztem a mészárost — mondja, tisztában van ön azzal, hogy mit adott el nekem 5,80-ért? — Kutyának valót! — hangz'ott a válasz. — Azt kért, nem? — Azt kértem. De ezek madzagok! Szégyell je magát — mondtam. Mire ő: — Majd megpróbálom — hangzott leki­csinylő válasza, s nevetett. Azóta is kutatom a húsboltokban az árjegyzékeket, de egyiken sem találtam madzagot dekára árazva. Logikus te­hát,, hogy nincs az engedélyezett kereskedelmi forgalomba vonva. Így tehát irányár sincs, amely szerint utána tud­tam volna számolni, hogy milyen szorzószám alapján jött ki a mészárosnak az 5,80 forintos vételár! Rejtély! Minden­esetre remélem lesz aki megfejti! Addig is „bűnjelként” a madzagcsomagot lefoglaltam. — tj ­Ä R A D S Z O R Áz Ipoly Bútorgyár szé- esényi telepének egyik műhe­lyében találkoztunk. A dolgo­zókkal beszélgetett, technoló­giai utasításokat adott, ellenő- rizté a munkát. A gépek éles zaja elnyomta az emberi han­got. Ezért a telep irodájában kerestünk „menedéket”. Az udvaron cikázó őszies szél felkavarta a port és apró fa­forgácsokat emelt a levegőbe. — Még szerencse, hogy nem esik. A munka egy részét még szabadban végezzük. Különö­sen a kábeldobok festésénél jelentene gondot a víz — tá­jékoztatott, majd hellyel kí­nált a szobában, ahol arról váltottunk szót Borbás László technológussal, hogy miként került kapcsolatba a faiparral, milyen feladatai vannak, és hogyan látja el azokat. — Több mint tíz éve dolgo­zom az Ipoly Bútorgyárban. Érettségi után a balassagyar­mati központi telepen helyez­kedtem el. Segédmunkás és amolyan „fogd meg legény” voltam. Később gépek mellé engedtek és kezdtem megis­merni a különböző fogásokat, műveleteket. Sok helyen meg­fordultam és tapasztalatokat gyűjtöttem — mondta és ci­garettára gyújtott. Mélyet szip­pantott belőle, s így folytatta: — Három hónap elteltével irodába kerültem. Helyettes normás lettem. A dolgozók idő- és bérnormáival foglal­koztam. Röviddel utána Balas­sagyarmat mellett, a szécsényi telep is önállóan hozzám tar­tozott. Olyannyira, hogy vé­gül itt ragadtam. De ennek más oka is volt. — Szünidei gyakorlaton do1 • gozott a telepen egy „kislány". Megismerkedtünk, és a vége házasság lett. Az óvodától kap­tunk szolgálati lakást, ugyanis a feleségem óvónő. Közben a munkám egyre in­kább megkövetelte a szakmai továbbképzést. A gyakorlatból sok mindent ismertem, hisz’ időm zömét a műhelyben töl­töttem. De elméletben akadt mit pótolni. A faipari techni­kumot 1971-ben végeztem el Budapesten. Ezt követően tech­nológus lettem a telepen. — Mi a feladata? — Amolyan mindenes va­gyok a műszaki területen. Technológiai és gyártás-előké­szítéssel, a termeié", közvetlen irányításával foglalkozom. Kö­zösen új technológiákat ve­zetünk be. — Mivel tölti szabad idejét? — Abból bizony kevés van. A párttagok soraiba 1972-ben Levelezőink jelentik vettek fel. Elvégeztem marxista—leninista középisko­lát, és idén az egyetemet is. Több társadalmi és közéleti funkciót látok el, ami a sza­bad idő java részét leköti. így a nagyközségi pártbizottság gazdaságpolitikai bizottságá­nak, a Hazafias Népfrontnak, a HVDSZ megyei sportbizott­ságának vagyok a tagja. El ne felejtsem, a műszaki bri­gád vezetőjének is megválasz­tottak. Ez első pillantásra sok­nak látszik, de be lehet osztani úgy az időt, hogy mindenre jusson. — Hét végén kirándul a csa­lád, és a fiammal sportolunk — miközben erről beszél, fényképet vesz elő tárcájából, amelyen egy hat év körüli kis­fiú labdázik. — Még egyke, de hamarosan új játszótársa lesz a családban. — Tervei? — Eddig kétszer nyertem el a Kiváló Dolgozó címet. Utol­jára 1972-ben. A közmondás is úgy tartja: három a magyar igazság. Szeretném harmadszor is kiérdemelni munkámmal. —■ Idén már nem, de jövő­re jeientkezek a szakmához kapcsolódó főiskolára. Remé­lem, becsülettel megállóm a helyem. — békési — „Liissteresés99 — forrón Egy elmés, az NSZK-ból be­hozott és meghonosított elektro­sztatikus festékszóró berende­zés segítségével a salgótarjáni öblösüveggyárban sikerült az egyszínű átlátszó festékkel be­vont — szaknyelven „lüszte- rezett” — üvegtárgyak hagyo­mányos előállítását egyszerű­síteni, termelékenyebbé és olcsóbbá tenni. Eddig a csil- lárbúrát fúvós." vagy préselés után hűtőkemencében hűtöt- ték, szállítottók a festődébe, ahol a festőszakmunkás szó­rópisztollyal befúvatta. Innen a termék a beégető kemencé­be került, ahol újrafelhevítés után a festéket az üvegbe be­égették. Hosszú az út. s a törékeny üvegtárgyat sok veszély fe­nyegeti, mire a végéhez ér. Az új gépen — amelyen si­keres próbaüzemelés után szeptemberben kezdték meg a tömeggyártást — közvetlenül az üvegtárgy kiformálása után különleges száraz festékporral festik az üveget. Ez azért fon­tos, mert viszkózus festék ha­tására a 600 fok meleg üveg valósággal szétlobbanna. Az elektrosztatikus elv alapján működő festőgép pozitív, il­letve negatív elektromossággal tölti fel a festékport és az üvegtárgyat, ennek következ­tében a festékréteg szóródása villámgyors és tökéletesen egyenletes. A festékszórót a gyártókemence és a hűtőke­mence között szerelték fel, ke­zeléséhez nincs szükség szak­munkásra: a betanított se­gédmunkás, aki az izzó üveg­tárgyat a hűtőkemencébe he­lyezi, előbb elvégzi a festést. A hűtőkemencében ezután ugyanaz történik mint a be­égető kemencében • a festék „beég” az üveg anyagába. A salgótarjáni öblösüveg­gyárban évente több mint egy­millió darab „lüszterezett” üvegtárgy készül. Nem kétsé­ges, hogy az új festési eljárás észrevehetően emeli a terme­lékenységet, csökkenti a törés­ből származó veszteséget. A Fórum nyomán felelősségre vonás a MÁV-nát A NÓGRÁD augusztus 25~i Olvasók fórumában megjelent „így nem szabad” c. cikkük­re értesítjük a szerkesztőséget, hogy Mátraderecske megálló­helyen augusztus 6'án a 8935 sz. személyvonttal tör­tént rendkívüli eseményről a vonatnál szoglálatot teljesítő Batki Sándor vonatkezelő Kál-Kápolna szolgálati fő­nökségen jelentést tett, mely­nek alapján a szükséges vizs­gálat megindult. Közöljük továbbá, hogy a személyvonat fékezési nehéz- mény miatt haladta meg a megállásra kijelölt helyet. Megállás után a mozdonyve­zető a vonattal 160 métert visszatolt, a feltöltött peronnal rendelkező pályaszakaszra, az utasok megfelelő körülmé­nyek között való le- és fel­szállása érdekében. A rendkívüli, eseményt a Kisterenye vontatási főnök­ség létszámába tartoáó Orosz Ferenc mozdonyvezetővel szemben felelősségre vonás­sal tárgyaljuk — közli Gál Sándor vasútigazgató-helyet- tes, Miskolc. Köszönet Nádúj faluból Közel van Salgótarjánhoz a mi kis falunk, Nádújfalu. Itt jár óvodába 39 gyermek. Egy nagyon szépen, jól felszerelt óvoda a birtokuk. Az óvodá­sok nevében írok és szeretném ha a falu KISZ-fiataljait va­lamilyen formában megdicsér­nék azért, amit az óvodáért tettek. Tudom, sok a dolguk, és az élet sokkal nagyszerűbb tetteket produkál mint ez. A 39 kisgyermeknek viszont óri­ási élményt jelent, hogy pan­csoló medencéjük, és fából készült játékaik vannak. En­nél még talán nagyszerűbb, hogy a KISZ tagjai az első szóra jöttek és időt, fáradsá­got nem kímélve, elvégezték'a kért munkát. A sok apró gyermek előtt példamutatóan jelesre vizsgáztak. Az óvodás gyermekek nevében köszö­nöm: Káposztás Ilona vez. óvónő Nádújfalu ŰJ ÉPÜLETBEN A NŐTINCSI POSTA A Budapest-Vidéki Posta- igazgatóságtól átvett beruhá­zási összeg felhasználásával új postaházat építtetett a Nőtiincsi közös Tanács. Az épü­let kivitelezője a Rétsági nagyközségi közös Tanács költségvetési üzeme volt. A májusban műszakilag átadott új postahivatalba a posta távközlési üzemének dolgo­zói szorgos munkával beve­zették s egyben a csatlakozó állomásokról átszerelték a telefonhálózatot. Időközben el­készült a belső berendezés is. így szeptember 13-tól már új épületben üzemel a postahi­vatal. Ezzel régi vágya, s jo­gos kívánsága valósult meg a postai dolgozóknák s egyben a lakosságnak. V. A. , Nőtincs Októberben na fiirendre tűzik Cereden A ceredi Ceredvölgye Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet októberben ismét napi­rendre tűzi — mint minden évben — a nőpolitikái hatá­rozatból adódó feladatok vég­rehajtását. Ez többek között azért is nagy jelentőségű, mi­vel a tsz-ben 451 nő dolgozik. Több mint a tagság 50 száza­léka. Erre tekintettel a tsz pártvezetése helyesen szabta meg a feladatokat az intéz­kedési tervében, amelynek végrehajtásáért nap mint nap tevékenykednek. A határozat megjelenése óta több mint 70 nő került különböző testüle­tekbe vezetői beosztásba, a különböző bizottságokban vá­lasztott funkciókat töltenek be. A termelőszövetkezet 15 tagú vezetőségében 7 játszik vezető szerepet. Jelentős eredményeket ér­tek el a szocialista brigád­mozgalomban. A 14 szocialista A tanács figyelmébe! brigádból 8 női szocialista brigád 96 taggal küzd a kü­lönböző címért. A brigádok vezetői — természetesen — a női brigádokban nők. Az ál­lattenyésztésben dolgozó nők közül 15-en végeztek szak- munkástanfolyamot, négyen az általános iskolát. Egy pedig a pénzügyi főiskola hallgatója. A kihelyezett mezőgazdasági szakközépiskolában 20 nő folytat tanulmányokat. A pártoktatásban is részt vesz­nek. Érvényre jut a határo­zat szellemében a nők megbe­csülése. A tsz-ben dolgozó nők közül 25-nek van kitün­tetése. Támogatja a tsz ve­zetősége a fiatalokat is, mely­nek többféle formájával ta­lálkozhatunk. Ezekből csak egyet emelnék ki: családi ház építése esetén 5000 forint készpénzzel segítik a fiatal „fészekrakókat”. Miért halogatják ? A NÓGRÁD 1977. szeptem­ber 8-i számának r Olvasók fórumában „A Volán és a KPM figyelmébe” címmel Irt cikkében Szaksz Zoltánná a Malinovszkij úti iskola elé kéri zebra felfestését. Mivel a Malinovszkij út a Salgótarjáni városi Tanács kezelésébe tartozik, így a gyalogátkelő hely kijelölése is a városi tanács műszaki osz­tályának a hatáskörébe tar­tozik. A KPM Közúti Igazgatóság azonban, ha a tanács dönté­se alapján arra megbízást kap, elvégzi a gyalogátkelő­hely felfestését. (Timmer Zol­tán sk. ig. h. főmérnök.) A szerk. megjegyzése: Kö­szönjük a KPM segítőkész megnyilvánulását. Azt viszont sajnáljuk, hogy fontos köz­érdekű sorainkat a városi tanács műszaki osztálya nem kísérte figyelemmel. Ezúttal a több száz iskolás korú gyermek és szülőik kérését ajánljuk is­mételten szíves figyelmükbe. Várjuk döntésüket! Ugyancsak várjuk a Volán 2. sz. Vállalat válaszát a ké­rés kapcsán! Bórösmalacot is árainak Jól választotta meg a sal­gótarjáni ÁFÉSZ a Vásárcsar­nokban létesített húsboltjának vezetőjéül a Kiváló Dolgozó cíijrmel négyszer kitüntetett ‘Kovács Lászlót, akit már a vevÍ5k is jól ismernek a régi piaci árudából. Mint elmond­ta: ott még csak vágott ba­romfit és tisztított házinyulat forgalmazott a szövetkezet, itt viszont már tőkehúst is árusítanak. Eővült a válasz­ték a marhahússal, a saját vágású sertéshússal és külön­legességként bőrösmalacot is lehet náluk kapni. A dolgozók száma is gyarapodott: há­rom és fél emberrel oldják meg az egyre emelkedő for­galom lebonyolítását. Árubő* ség idején — hét vége felé — hosszú sorokban állnak a vásárlók a pult előtt, mert tudják, hogy érdemes várni a szép húsra, amelyet úgy vá* lógatnak össze és szeletelnek fel, ahogy a vevők kívánják. A szorgalomnak, az udvarias kiszolgálásnak megvan az eredménye: a tervezett havi 450 ezer forint átlagbevételt rendszeresen túlteljesítik 40 ezer forinttal. Képünkön: Mosó Józsefet, a „fél” dolgozót látjuk, aki mint szakképzett nyugdíjas, hentes, hozzáértő, kézzel ké* szfti elő a vásárlók számára a gusztusos marhaszeleteket. Berendezések az atomerőműhöz A VEGYÉPSZER salgótar­jáni gyára az első magyar atomerőmű építéséhez több millió forint értékű vízkezelő berendezést készít. Az elmúlt időszakban már több berende­zés került a paksi atomerő­műhöz, a hátralevő negyed­évben újabb 25 szerkezetet kell elkészíteni. A gyártmányokkal szemben támasztott nagyfokú pontos­ság, műszaki igényesség, ko­moly feladat elé állítia a gyáregység dolgozóit. Hogy megfeleljenek a követelmé­nyeknek, elkülönített gyártá­si folyamatot vezettek be, amelyet megalapozott előké­szítés és anyagvizsgálat előz meg. Hifi másfél millió Az SKÜ DEXION-üzemé- nek munkáját gyorsítja Fe­hér András és Szánd László újítása. Sikeres kísérletek alapján egy perccel csökken­tették a DEXION-lemezek fes­tésének beégetési idejét. Az időmegtakarítást az tette le­hetővé, hogy a beégetés hő­fokát 5 Celsius-fokkal növel­ték, ami még nem ront a mi­nőségen. Így a korábbi 573 műszak helyett 531-gvel is el tudják végezni a DEXION'lé- mezek festését, s a fennmaradó, 42 műszak évente közel más­fél millió forint megtakarítást jelent a kohászati üzemek­nek. RR | NÓGRÁD - 1977, szeptember 22., csütörtök 5

Next

/
Thumbnails
Contents