Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-18 / 220. szám
Kossuth Lajos színházi kapcsolatai Eldöntetlen vita drámaírói munkásságáról Kossuth Lajos első fényképe (Kristóf Károly gyűjteményéből) Szeptember 19-én lesz száz- hetvenöt esztendeje, hogy Kossuth Lajos, a XIX. század történelmének legnagyobb magyar alakja megszületett. Ez a jubileum alkalmat nyújt arra, hogy újból elővegyünk egy mindmáig tisztázatlan témát Kossuth színpadi szerzősége körül. Nem a Macbeth egy részének lefordításáról van szó, amelyet letartóztatása és börtönbüntetése után a budai várbörtönben végzett el, gondosan tanulmányozva Shakespeare-t. Az a színdarab érdemel megvilágítást, amely évtizedeken át országszerte örvendett népszerűségnek, „János, Finnland hercege” címmel. Még Budapesten is bemutatták, az egykorú színlapok szerint: 1914-ben. Mit mond a lexikon? A Schöpflin Aladár szerkesztette Színházi Lexikon az említett darab tekintetében pontatlan adatokat tartalmaz: „A nagy államférfi neve is előfordul a régi Nemzeti Színház műsorában, mint dráma- fordító, bár abbeli tevékenységét sok tekintetben homálv fedi.” Eszerint fordította volna „János, Finnland hercege, vagy András és Béla” íKoro- na és kard alcímmel ellátott) honi históriai játékát öt felvonásban. Eredetileg Weisseh- trum Franul Janka német színésznő írta. Már 1918-ban megtalálták a darab eredeti színlapját, mely a soproni múzeum tulajdona Kossuth Lajos 1888. július 6-án a Fővárosi Lapok-ban tiltakozott a színmű szerzősége ellen, és cáfolatát így végzi: „Ha érdem, nem az én érdemem, ha bűn, nem az én bűnöm.” A Honművész 1936-ban Kossuth Imrét nevezi meg szerzőnek. Vannak, akik Kossuth Pálnak tulajdonítják a szerzőséget, legalábbis így ír Benkő Kálmán Magyar Színvilág című munkájában. Ezzel szemben Szinnyei József, a pontos és megbízható bibliográfus és irodalomtörténész, a Nemzeti Múzeum hírlaptárának megalapítója határozottan kifejtette, hogy mégis Kossuth Lajos írta a János, Finnlandia hercege című drámát. Már 1835. december 15-én előadták Kolozsvárott. Rakodczay Pál Egressy Gábor és kora című munkájában Kossuth Endre fordításának tulajdonítja a drámát és megjegyzi, hogy Kossuth Shakespeare Macbethjéből a dráma első boszorkányjelenetét fordította le. Szó van egy másik Kos- suth-darabról is. Hafner Károly „Egy államférfi vagy igazságos miniszter” című négyfelvonásos színpadi munkájának magyar átdolgozásáról. „Nem emlékszem...” Kossuth Lajos színházi tevékenységét a múlt században kezdték elemezni. Dr. Váli Béla 1888-ban megjelent tanulmánya szerint beszélt Torinóban Kossuth Lajossal. Hiába faggatta, nem tudott visszaemlékezni a darabra. Ennek a színdarabnak az első nyoma az 1829-es soproni Játékszíni Zsebkönyvben lelhető fel. „András és Béla, vagy Korona és kard, Magyar Játékszínre alkalmaztatta T. Kossuth L. úr, Zemplényi Hazafi”. Váli a színlap' megtalálása után az egykori színészektől próbált megtudni részleteket, ami részben sikerült is. Ennek alapján elsőnek közölte a sajtóban Kossuth nemzeti drámájának tartalmát, és a mű megírásának, célját. Kossuth Lajos azért írta ezt a drámát, hogy ..a magyar nemzet hősiesen vitéz, udvariasan nyílt hízelgés, avagy megfélemlítés által helytelen útra nem téveszthető jellemvilágát feltárhassa a néző előtt”. Egykorú beszámoló A darab népszerű volt — írja Váli —, s kedveltségét fokozta Kossuth növekvő népszerűsége. A dunántúli színtársaság igazgatója az 1833-as pozsonyi országgyűlés alkalmából az Országgyűlési Tudósító szerkesztőjének, azaz Kossuthnak színművével nyitotta meg évadját. Egy névtelen beszámoló szerint „a zsúfolásig megtelt s szüntelenül lelkes örömnyilvánítást hallató nézőközönség előtt kiváltképpen kitüntették magukat Komlóssy, Lendvayné. Igen lényeges, hogy az András és Béla című dráma a lengyel és magyar nép barátsága eszméjében íródott. Az I. András idején játszódó „Nemzeti História Dramma” hőse az ármány által üldözött Béla, a magyarság allegorikus megszemélyesítője, aki ragaszkodik lengyel barátaihoz. (A témát Szigligeti Ede is feldolgozta, hasonló figurákkal játszódó művet írt.) Dr. Váli Béla megállapításait Szinnyei József is elfogadta, csupán Rakodczay Pál írt ellene. „Váli egy vén színész emlékezetére támaszkodva holtig - megmaradt állítása mellett.” (Váli is, Rakodczay is színésztörténetírók voltak.) Kossuth Lajos három esztendeig sínylődött a budai vár kazamatáiban. Amikor kiszabadult és pénzügyminiszter lett belőle, Bajza József igazgatása alatt két ízben is ötezer pengő forintnyi sürgős segítséggel sietett a Nemzeti Színház támogatására. A színészeket nem kedvelte különösebben, főleg Eg- ressyvel volt vitája a drámai színészek anyagi követelései körül. De hogy mennyire szerette a drámát és mennyire ismerte Shakespeare-t, arra jellemző példa a debreceni függetlenségi párthoz írt levelének következő sorai: „Mikor a korhely Trinculo (Shakespeare Vihar-jának) Caliban mellé kuporodik, imígy kiált lel: »a nyomorúság az embert különös hálótársakkal hozza ismeretségbe.«” A kézirat Színházi közvéleményünk sokáig elveszettnek hitte a kéziratot. A hírlapírói szívósság azonban kiderítette, hogy a János, Finnland hercege című Kossuthnak tulajdonított drámaátdolgozás kézirata létezik. A lehető legjobb helyen, az Országos Széchenyi Köny- tár kézirattárában. A kiderített helyszín nyomán Kazimir Károly, a Thália Színház igazgatója nyomban felkereste dr. Windisch Évát, a kézirattár vezetőjét. A darab rendes színházi példány, amely azonban nem egy kéz írása. Javítások, átírások vannak benne, amelyek feltűnően emlékeztetnek Kossuth Lajos kezevoná- sára. Most már csak a modern írásszakértőkre van szükség, hogy eldöntsék — más Kossuth-kéziratokkal való ösz- szevetés nyomán —, mi köze van a nagy államférfinak ehhez a színpadi műhöz, amelyet egyfelől megtagadott, másfelől nem emlékezett rá. Kristóf Károly Farkas András: Kondás Tamás István: BÚID emlékművénél gúzsbakötve országló kopjafa fehér holló immár s az eszméletben torpan hőköl a pillanat Szüretek havában a meszelt jéghegyek szívünkből nőnek behintve sóval a seregek és seregélyek útját ŐSÖK Rajzik a meddő jelen s az árva határ olvasation hírével vemhes borostyánból korcs hatalmak faragnak címeres gyűrűt s az órák kondulásakor abroncsozva nyel el a hátrahagyott ősz kiapadt óceánja Csak magunkat fonhatjuk koszorúba e koronánkat tartó talpazat köré. Kőszegi Frigyes: Aszódi premier Sándorban lehet bízni Ó riás tölgyek árnyékában. visszafojtott lélegzettel figyeli a közönség a színpadi jelenetet. Makarenko fel-alá járkál szerényen berendezett szobájában- Szemjont. az apátián, anyátlan kis bűnözőt várja. Szem jón tétován lép be a szobába. — Itt van ez a meghatalmazás — fordul a gyerek felé Makarenko- — Kapsz rá a pénzügyi hivatalban ötszáz rubeltSzemjon tágra nyitott szemmel hebegi: — ötszáz rubelt..- és aztán? —lÉs aztán semmi — feleli Makarenko miközben fiókjában keresgél valamit- — Elhozod ide a pénzt! — Lovon menjek? — Természetesen. És itt van egy pisztoly is. Minden eshetőségreMakarenko ugyanazt a fegyvert nyomja Szemjon kezéhe, amelyet egy éve saját maga vett el a kis bűnözőtől- Ha lehet- Szemjon zavara még nagyobb. Izgatottan kérdi Ma- karenkótól: Mondja meg igazárít bízik bennem? — Bízom — mondja határozottan a pedagógus. — Nem, de igazán, tényleg megbízik bennem? — Eridj a fenébe, te buta! •— folytatja egykedvűen Makarenko— Remélem, nem fog megismétlődni. ami akkor volt..- — Na látja, mégse bízik bennem egészen! — Hidd el. Szemjon. kár így izgulnod- Én mindenkiben megbízom, csak egyikben jobban, a másikban kevésbé: egyikben öt kopejkáig, a másikban tízig-.. — Hát énbennem? — Tebenned ötszáz rubelig- Szemjon gyorsan megjárja a pénzügyi hivatalt, szó nélkül Makarenko aszialára teszi a bankjegyeket és a revolvert'ir Műkedvelő tánsulat adja az Új ember kovácsát. Aszódon a Makarenko nevét viselő javító-nevelő intézet színpadán. Pedagógusok, intézeti gyerekek játsszák a szerepeket- Néha-néha kicsit eltérnek a betanult szövegtől, saját érzéseiket tolmácsolják keresetlen szavakkal. Ügyelnek minden taglejtésre, mozdulatra. Párbeszédük köny- nyeket csal a meghívott vendégek szemébe, akiknek java része itt, ebben az intézetben kovácsolódott új emberré, s évek múltán visszajött a színielőadás premierjére- Emlékezni.-*• Az előadás szüneteiben pedagógusok elbeszéléseiből megelevenedik az intézet élete. Nyolcvanéves az aszódi javító-nevelő- Az egykori intézetnek olyan a híre, hogy aligha kell bemutatni- Félelmetes fenyítőház — így él gyermekkori emlékeinkben. A föld alatti fenyítőzárkák ajtaja 1949 óta zárva van. Fehér ágy. meleg szoba váltotta fel a korabeli börtönt— Kik kerülnek Aszódra? — kérdezem az egyik pedagógust— Jobbára 15—16 éves kamaszok, a Szemjonéhoz hasonló zaklatott életű, otthontalan gyerekek. Többségük a szülői házban élt, de az utcán nevelkedett. Az intézet jogásza minden évben statisztikát készít arról: mi idézte elő a fiatalkorúak züllését? Legutóbb tizenkét okot sorakoztatott fel- A szülői közösség felbomlását, a részeges apák kegyetlenségeit említi a legelső helyeken. Az előbbi az itt levő gyerekeknek 35, az utóbbi 22 százalékát taszította bűnbe. S a környezetváltozás szintén nagy hatással van a serdülőkre— A megszokott helyéről kitépett növény is nehezen ereszt gyökeret, ha új földbe kerül — magyarázza— Nos, a faluról városra, a szülőktől a rokonokhoz, a rokonoktól az ismerősökhöz .kerülő fiatalt hasonló megrázkódtatások érik. Megdöbbentő, hogy sokszor jól öltözött, erős. egészséges gyerekek lelkileg milyen siváran jönnek Aszódra. Ezek mindent megkaptak a szüleiktől, csak a legfontosabbat, a szeretetet, a törődést nem★ Valóban, kimondani Is fájdalmas: sokszor a szülőktől kell megmenteni a gyerekeket. Ügy, mint Sz. Pétert és T. Gyulát- Az egyik sorsa kísértetiesen hasonlít a másikéra- „Apám otthona a kocsma, szórakozása az ital. sportja a gorombaság — írja cinikus hangú önvallomásában. Sz. Péter- — Reggeli helyett pofont. vacsora helyett pofont osztogattak nekem is öcsémnek is-” T. Gyula így vallót a rendőrségen: -Évekig nagyanyámnál nevelkedtem, Az iskola idejére anyám hazavitt- Mostohaapám ki sem állhatott, mindig elüldözött a háztól- S egyszer csak anyám is azt mondta, menjek, amerre látok, máskülönben agyonver. Egy darabig az utcán csavarogtam, pályaudvarokon aludtam, és amikor megéheztem.- a többit úgyis tudják.” Harmadik társuk. P- Sándor jómódban élt, „Apám is, anyám is jól keresett — írja intézeti önvallomásában- — Pénzt annyit kaptam, am-eny- nyit kértem. Nagy házibulikat rendeztünk, s ha elfogyott az ital, pótoltuk a csemegéből, Huszonhét rendbeli betörésért tartóztattak le-.-” Nagyjából ugyanez a hang csendül ki a többi önvallomásból is. Zaklatott gyermekévek, durva otthon, a szeretet hiányaHogyan mondja Makarenko? „Én mindenkiben megbízom csak egyikben jobban, a másikban kevésbé..” Lehet-e bízni P- Sándorban huszonhét rendbeli betörés után? — Ma már igen! — kapcsolódik beszélgetésünkbe a színpadi Makarenko, az intézeti nevelő — Három évvel ezelőtt két forintot sem adtam volna a kezébe. Azóta végigjárta a kacskaringós utat. amelyről Az új ember kovácsában sok mindent elmondtunk- Igaz, Szemjont a polgár- háború pusztítása taszította a bűnbe. A háború szerencsétlen kis áldozatai tízezrével lepték el a városokat, vasútállomásokat, vonatokat és szabadon élték a saját jellegzetes bűnöző világukat- Ma nyoma sincs " ilyesminek. Szemjon és P. Sándor hasonlítanak egymásra- Mindketten tolvajok voltak, tele cinizmussal. gátlástalansággal, kiveszett belőlük minden jó érzés. S hasonlítanak egymásra a pedagógiai módszerek is, amelyekkel előbb-utóbb gyógyítani lehet a bajt! — Vissza tudná idézni első találkozásait P- Sándorral ? — A lényeges mozzanatokat igen. Amikor hozzám került, nyomban észrevettem, hogy okos, értelmes, elszánt és kitartó gyerek- Csak éppen soha senki nem mutatta meg neki, hogy mit kezdjen annyi energiával, jó tulajdonsággal, mint ami benne felhalmozódott- Három év alatt sokszor kitört belőle a csavargó élet szilajsága. néhányszor meg is szökött, de mindig magától jött vissza. Félt, hogy szakma, életcél nélkül megint bűnbandába keveredik. P- Sándor nem akármilyen közösségbe került az intézetben. Mindenekelőtt a szép- irodalmi könyvek ragadták meg az érdeklődését- Nevelője minden héten ajánlott neki izgalmas, tanulságos olvasnivalót. Nagy hatással volt a gyerekre a műhely, amelyben 12 fajta szakmát tanulhatnak a nevelőintézeti fiatalok- Sándor az eszterga- padot választotta- Végül ott volt vele, körülötte a kisebb közösség, a szakasz. Egy-egy szakasz a pedagógus nevelési erőfeszítéseinek a bázisa. A szakaszokon belül három társadalmi rangot különböztetnek meg: újonc, a növendék, parancsnok- Sima parolint visel az újonc, a növendék ezüst-, a parancsnok aranycsillagot kap. Hosszúra nyúlna. ha vázlatosan is felidéznénk P- Sándor kálváriáját az újonchónapoktól a parancsnoki posztig, vissza és újra előre, egészen addig, hogy a szakmunkásvizsgával együtt hamarosan az érettségi bizonyítványt is megszerzi. Színpadon és az előadás szüneteiben refrénként tér vissza a kérdés: mi ad erőt a pedagógusoknak, akik újra és újra megpróbálják a lehetetlennek látszót, végül is az ártalmas mihasznából hasznos embert kovácsolni? Az intézet egyik nevelője évek óta gyűjti az Aszódról elkerült fiatalok leveleit- Olyan ez a levélgyűjtemény, mint- egy radarkészülék: mutatja, merre siklanak a kis élethajók» hol van erős hullámzás, hol kötnek ki, hol kell segíteniHamarjában átfutunk két levelet. Az egyik: Tisztelt igazgató úr! Tudatom Önnel, hogy felvettek az egyetemre. Kimondhatalan öröm és mély hála tölt el- Örülök annak* hogy erdőmérnök lehetek, hálás vagyok mindannyiuknak, hogy biztos talajra állítottak. Nagyon boldog vagyok- Sokszor eszembe jut a korholás. hogy belőlem nehezen lesz ember. Hát mégis ember lettem- Olyan ember- akinek semmi kedve újra elzülleni-.” És a másik levél: „Jól keresek, hetenként egyszer színházba- kétszer moziba járok. Jobban mondva, járunk, mert már menyasszonyom is van- Szombat esténként sokat táncolunk. Kérem adja át szíves üdvözletemet mindenkinek-” E z ad erőt a pedagógusoknak. S ez ad művészi erőt a műkedvelő színjátszóknak- Az új ember kovácsa aszódi premierjén. Saját életüket alakítják- NŰGRAD - 1977. szeptember -18., vasárnap 5
