Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-17 / 219. szám

„Muzsika és mese nálam együtt vannak..." Csizmadia István a Talpuk alatt fütyül a szél című film prímásaként. Mint a mesében: „Falu végi kis házban élt-éldegélt egy idős házaspár. Egy napon a bácsi —, aki, hogy szavamat ne vétsem, juhászember volt, hosszú esztendőkön át, amíg csak az egészsége engedte — levelet kapott, amelyben az állt, jelenjen meg a főváros­ban, az ország házában egy fényes ünnepségén. Sejdítetíe, miben törik fejüket a levél küldői: jutalmat adnak ne­ki. ..” Stílusos, Csizmadia István­hoz illő is, igaz is ez a játé­kos bevezető. A nógrádsipeki nyugdíjas téeszjuhász valóban jutalomért mehetett fel au­gusztus 20-a táján Budapest­re, és ezt a mesékért kapta. No és a muzsikálásért... Ugyanis a kitüntetés — a Népművészet mestere cím — a mesemondónak és a népi hangszerek „tudósának” elis­merése. — Árulja el, Pista bácsi, melyik a kedvesebb: a mese­mondás, vagy a muzsikálás? A csuparáncarcon huncut- kodó mosoly villan fel, sej­tem mi lesz a felelet... — Hát, a mesemondáshoz is mindig vittem magammal a hegedűt a rádióba.. . Az az igazság, hogy a muzsika és a mese nálam együtt vannak, jól megférnek. — Mégis, melyik a régebbi vendég a háznál? — Az a muzsikálás. Hosz- szú lenne, ha úgy igazán el­mesélném, hogyan is kaptam rá a zenélésre, de megpróbá­lom azért rövidre fogni. Szó­val, hatéves voltam, Heren- csényben laktunk, egy hosz- szú cselédházban. Boldogult édesapám vizsgázott kertész volt, Se ő, se a bátyám ze­nélni nem tudott. A gazda fiának lakodalmán láttam először hangszereket. Odaáll- tam bámulni a cimbalom sar­kába, édesanyám vitt el on­nan reggel... Azután zsin­delyből, cirokból, cérnából hegedűt és vonót eszkábáltam össze — nyikorogni tudott... Igazi hegedűt a kántor adott a kezembe. Azt éreztem ak­kor, a mennyországban va­gyok. A kutasói zenekarban tanultam .muzsikálni. Amikor Nógrádsipekre kerültem 1929- ben megszerveztem itt a zene­kart. Egyébként hegedűn, fu­rulyán, flótán, okarinán, kla­rinéton és dudán tudok ját­szani. Van itt Sipeken egy öt­tagú zenekarom ma is. t— Kérem, meséljen vala­mit a mesékről, hogyan is kezdődött a mesemondói hi­vatása ! — Béres koromban regge­likor, ebédkor —, amikor egy kis pihenő adódott — szíve­sen meséltem a többieknek, sokszor megnevettettem a tár­saimat. Kérdezgették: hogy találtad ki ezeket? — pedig nem is volt abban kitalálás, magam is hallottam. Már apám mesélte, neki a nagy­apám, aki benne is. volt a „slamasztikában” ismerte ezeket a betyárokat. Később, már bácsikoromban a fonó­ban, fosztóban meséltem. Ma már csak egy-egy disznóto­ron, na és „hivatalosan”, néprajzi gyűjtéshez. Harminc­két mesém van dr. Kovács Ágnesnél leadva. Hogyan is kezdődött a hivatásos mese­mondói „pályám”? 1973-ban Baján szerepeltem egy nem­zetközi / folklórfesztiválon, ahonnan első díjat hoztam el. Nem volt nekem se akkor, se azóta lártipalázam, nem vagyok izgulós. Közben szipkát szed elő az egyik fiókból, egy darabka szivar kerül bele. A füstölés mellett még jobban megy a beszélgetés. Bár ahogy a fe­lesége, Emerencia néni elárul­ja, sosem kérette magát, ha beszélgetésről volt szó. És hogy sokfelé megfordult már, szinte unja a csavargást. De amikor beállt a taxi tavaly­előtt a ház elé, hogy Haj­dúszoboszlóra, filmforgatás­ra vigye, azért szívesen ment.. — Decemberben kezdődött, januárban fejeződött be ez a forgatásbeli munkám. Jó volt, sok élményben volt részem. A filmen — a cím?: Talpuk alatt fütyül a szél — én va­gyok a csárda muzsikása. A zenét később, a Sebő-együt­tessel vették fel. Őket 1973 óta ismerem, dolgoztunk együtt másképpen is. Van köztük egy Gergő nevezetű, azt helyettesítettem, meg voU közös felvétel a rádióban. — Amióta 1973-ban felfe­dezték, és különböző műso­rokban szerepelt, bizonyára sok mesemondó ismerőse van az ország különböző részeiről. — Baján tízen voltunk me­semondók. Legutóbb, az Egyetemi Színpadon már csak hatan léptünk fel, nem min­denki sikerrel: volt, aki pár mondat után kifutott a szín­padról, egy másik a végét hagyta el a meséjének — pedig előző este olyan gyö­nyörűen tudták! Sajnos, egy­re fogyunk... — Már hallottam egyszer a rádióban, tudom: meséi a betyárokról, a szegények életéről szólnak főként. Vajon mennyi az igazság ezekben a történetekben? — A legtöbb olyan, hogy megtörténhetett apáról fiú­ra szálló hagyomány van mö­göttük. Persze, az a legfonto­sabb, hogy szépek, komolyak, vagy vidámak legyenek, hogy szívesen hallgassák őket. Egyet el is mond ízelétőül. Elhallgatnál^ napestig, de búcsúzni kell a kedves idős házaspártól. Kívánjuk, hogy a sipekiek, a Palóc szőttes né­zői, hallgatói és a rádióhall­gatók még sok alkalommal gyönyörködhessenek Pista bácsi meséiben, muzsikálásá­ban! G. Kiss Magdolna Fülöp János: ECÍLEMÜL.E (Kiaretrény) 29 — Az istenit- — Ezt már érthetőbben lihegi- Intek ki­fele, de közben megyek is, jobb lesz tágasabb helyen, fe­ne tudja, mit akar ez: — A rrférnök az életére es­küdött, hogy a dombokat is ellepi a víz. Sikerül kijátszanom magam a konyhába —- mert már ott vagyok- S tovább fecsegek, játszom a derűset, a kemé­nyet.-. jókor fordulok meg: most lódul ki. S a lócán ke­zébe akad egy kés- Krumplit metélt vele Margit­— Nono! — mondom izga­tottan. — Legyen esze. Bibok bátyám-.• Most kezdi fröcskölni a szót. A legmocskosabbakat- S olyan fehér, mint a vászon, az ábrázata­De köztünk van a konyha- asztal. Nincs időm félni- Érzem magamban, hogy nem félek. Nekem van igazam- Figyelem a kést tartó kezét- Belémvil- lan, hogy milyen hülye vol­tam. a padláson hagytam a géppisztolyt, azzal féken le­hetne tartani. Mikor sújt felém, elugrok­Részeg lehet, mert nekiesik a pad végének, onnan vágó­dik vissza. — Ide mertél gyónni! — ezt mondogatja­Gombóc támad a torkom­ban. Hülyeség, de: sírhatné- kom van-- Jót akarok, s ez a hála- Közben kerülgetjük az asztalt: ha ő erre. én arra. — Nem érti, hogy mindent el fog önteni a víz? Nem hallja, csak mondja a magáét- S próbál fölmászni az asztalra. Ugranom kellene de nem megy- Csak húzódom a sarok­ba­A dühe ment meg. Hogy nincs türelme egészen föltér­delni- Fektéből dobja előre magát, célt téveszt, a kés he­gye a falba vágódik, megbi­csaklik. ki a kezéből, a tám­la mögé esik. De a másik keze elér- Be- lémikap. S ahogy ugranék, a súlya visszaránt. Leesünk az asztal alá, fájdalmasan meg­ütöm a vállam­Még most sincs harag ben­nem, nem is fogom fel. hogy az életemet akarja- Ki aka­rok keveredni a sötétből, az asztallábak s az öreg csápoló keze közül, amely a zubbo­nyomat tépi. Rúgok, hányom- vetem magam- A zajban, ame­lyet csapunk, hallok valami süvítést, de elnyomja a nyö­gés. a lihegés, a kiabálás — mert már én is kiabálok, meg­feszülve vonszolom kifele ma­gam, de vonszolom magam­mal az öreget is. Így esünk ki hirtelen a kpnyha közepére- S ha verek­szünk is — de test test ellen­Egyszer le tudom rúgni ma­gamról, de közben megkar­mol, s ahogy a sebbel meg- vérződő ujjaimra nézek időt kap. megint rámveti magát. Nehéz, mint a föld- Bénítóan erős a fogása. Érzem., hogy gyengülök. Hangos zúgás van a fülemben­Ahogy a képembe markol, az annyira fáj, hogy belema­rok a kezefejébe- Ordítunk mindketten a fájdalomtól. Kétfelé esünk, de én járok rosszabbul, mert arcraesek, s ő elkapja a torkomat­Fény gyullad a szemem előtt, hogy szinte belevakulok, min­den porcikám megfeszül, hogy kitépjem magam a szorí­tásából. tátogok a kezemmel, az ordítás, amelyet elszorít szétveti a tüdőm, vízhullám 4 NÖGRAD - 1977. szeptember 17., szombat j Hasznosnak ígérkező kultu­rális eseménysorozat előkészí­tése folyik Salgótarjánban. A jövő hónap elején kerül sor a „Fiatal művészek Salgótarján­ban” című rendezvényekre- Bár gazdag lesz a program, amely­ről még szólunk, először még­is arról ejtsünk néhány szót. milyen szerepet tölthetnek be a várható események a város és a megye szellemi életében. Ügy tűnik, hivalkodásmen­tes találkozásokra számíthat a közönség a művészekkel- Marxi megállapítás szerint: „ha éiveíni akarod a művészi alkotást- akkor művészileg művelt embernek kell lenned”. Minden remény megvan arra. hogy ezek a közelgő esemé­nyek a dolgozók és az ifjúság szélesebb tömegeit segítik hoz” zá a művészileg való vűvelt — vagy legalábbis műveltebb — emberré váláshoz, n műveltsé­gi színvonal emeléséhez, ez­által a gondolkodás és az élet­mód formálásához is. Hasznosnak véljük azt is. hogy a fiatal művészekkel való találkozások nem ígér­keznek kivételes események­nek- Ez a rendezvénysorozat szervesei*1 illeszkedik a megye- székhely. illetve a megye köz- művelődési programjába. Így tehát inkább folyamatról, semmint egy önmagában álló kulturális akcióról van szó, s ez mindenképpen örvende­tes jelenség- Elég. ha csak a képzőművészeti világhét ese­ményeire, vagy az éppen ugyancsak októberben zajló múzeumi és műemléki hónap programjaira gondolunk, ame­lyek szintén a közművelődés, illetőleg a múzeumok aktív idejét jelentik. Többi között- e rendezvénysorozatok kap­csán is elmondhatjuk, bonta- kozóban van megyénkben az a pezsgőbb közművelődési élet, amelyre a társadalmi fejlődés jelen szakaszában olyannyira szükség van­Ha nem is szakítjuk ki a fiatal művészekkel való ta­lálkozásokat a közművelődés egészéből, folyamatától, rö­viden szóljunk azért néhány fontosabb eseményről. Elöljáróban annyit, nem csupán egyetlen ir.ű\ észeti ág ifjú alkotói lesznek jelen ok­tóber elején Salgótarjánban, hanem az irodalom, a képző­művészet, a zene. a színház, a film- a táncművészet fiatal művelői találkoznak a közön­séggel­* így például a város közép­iskoláiban rendhagyó iroda­lomórákat rendeznek, amelye­ken a színművészeti főiskola végzős hallgatói vesznek részt. Két kiállítást is említünk- Az egyik majd október 8-án nyí­lik meg a megyei művelődési központban. Itt a Fiatal Kép­zőművészek Stúdiója kísérleti műhelyének tagjai mutatják be a város közönségének azo­kat a maketteket, terveket, fotódokumentációkat stb­amelyeket Salgótarján nyuga­ti városrészének környezet- rendezési pályázatára készí­tettek. Ez a tárlat egyúttal a nyílt várospolitika további megvalósulását is jelenti, hi­szen a lakosság már a terve­zés stádiumában ismételten ta­lálkozhat a kvalitásosai*) vá­rosi környezet megteremtésé­vel összefüggő elképzelésekkel. A másik kiállítást ugyancsak a Fiata' Képzőművészek Stúdi­ójának tagjai rendezik. A ko­hászati üzemek művelődési központjában négy-öt festő és grafikus mutatkozik be a kö­zönségnek október 15-én- A stúdió tagjai egyébként októ­ber 13-án személyesen talál­koznak a közönséggel a me­gyei művelődési központban. A rendezvénysorozat prog­ramjaként a Balázs Béla Film­stúdió filmbemutatókat tart a városban- Ember Judit: Tan­történet című nagyjátékfilm­jét október 10-én láthatjuk. Másnap pedig három kisfil- met vetítenek- A végzős szí­ninövendékek október 9-én a Pénzügyi és Számviteli Főis­kola salgótarjáni tagozatának helyiségében mutatkoznak be. Sor kerül fiata! táncművészek fellépésére is- Ugyancsak a főiskola helyiségében kerül sor elsőkönyves írók bemutat­kozására is, a Magyar Írók Szövetsége közreműködésével. A Filharmónia segítségével pedig fiatal művészek rendez­nek koncertet- T. E. Áttekinthetőbb, ösztönzőbb A pedagógusok és az egészségügyiek bére Mértéktartó hírverés követ- nyékben dolgozóké még en- te a kormány májusi bejelen- nél is alacsonyabb mértékben tését, miszerint szeptember és emelkedett? S amikor —köz­október elsejei hatállyal, köz- ponti elhatározásként — ahá- ponti alapból jelentősen fel- rom százalékot ötre emelték, emelik az oktatásügyben, és a gyakorlatilag végrehajtott az egészségügyben dolgozók béremelések százalékértéke bérét. Több szempontból is maradt a másfél két és fél örvendetes, hogy az érintett százalék körül... munkaterületeken béremelés­re, bérrendezésre kerül sor. Az egészségügyben és az Az oktatásügy berkeiben az oktatásügyben dolgozók jó- emlúlt években már-már szál- szerével nem tudták pontosan lóige volt a kérdés: „Miért megmondani, hogy havonta nincs pénz, ha egyszer van?” mennyi is a végzett munkáért Miért fordulhat elő — nem íá,ró keresetük, mert a mind­véletlenül, nem esetlegesen, két területen meghonosított hanem hosszú éveken át és bérendszer enyhén szólva is rendszeresen —, hogy a bér- áttekinthetetlen volt. A kü- fejlesztésre szánt összegek lönböző túlóradíjak, pótlékok nagy — majdhogynem na- 5s eSyéb címeken fizetett gyobbik része nem jut el a összegek Időrendben sem kö- pedagógusokhoz? 1973—1974. vftték az elvégzett munkát: éis 1975-ben a lehetőség sze- bizonyos díjakat azonnal kl- rinti három százalék helyett fizettek, más összegekre egy- az alsó- és középfokú okta- ”^ hónapot is várni kellett. Mai tv-aján faiunk 20.05: MONSIEUR VER­DOUX. Chaplin 1947-ben . még Ame­rikában készített filmje, a Monsieur Verdoux valóságos történeten alapszik: Párizsban garázdálkodott egy gyilkos — neve Landru —, aki szépte­véseivel, házassági ígéreteivel szedte áldozatait. Az ő figu­rájába bújt Chaplin — ezút­tal először hagyva Charlie, a keménykalapos, sétabotos kis­ember maszkját —, hogy be­bizonyítsa tételét: néhány em­ber miatt hatalmas szervezet mozdul meg, míg a háború­ban törvényesen gyilkolnak meg milliókat és milliókat. Társadalombírálata — épp­úgy, mint a klasszikussá vált „A diktátor” esetében — sér­tette a jobboldalt és konzer­vatívokat. Ezért hamarosan meg is vált Amerikától. Ez a filmje azonban máig megőriz­te filmművészeti, emberi ér­tékét. csap az arcomba és megtölti a szájamat, megrendül alat­tam a vertföld padló, egész testem vízben ázik... ... vége- Vége a szorításnak- Elereszt­Vízben fekszem- Káprázó szemem előtt víz fut, jég­hideg, szennyes víz. Ez a ha­lál? Tagolatlan ordítást hallok. Az öreg Bibok. Futni akar. fröcsköl a lépése nyomán- Épp akkor nyitja meg az aj­tót, amikor megpróbálok fel- tápászkodni. A beömlő víz mindkettőnket leüt a lábunk­ról­Az udvar helyén, a völgy helyén egybefüggő, mozgó szürkeség. Térdig vízben ál­lok fel, s még mindig nem jut el az agyamig! hogy ez.-. Rettenetes, jajgató állat­üvöltés. Bele kell rázkódni. Az öreg megint kifele ro­han, akkor éri a házat a kö­vetkező lökés, hogy belenyög­nek a falak, s a tornác előtt összeroskad az óriási tüzelő­máglya- Az öreg elesik a tor­nácon. kiabálása bugyboré- kolásba fúl- Ahogy utánave­tem magam, az ágyékomat úgy éri a jéghideg víz, mint­ha bárddal metszenének belé- Alig érem el Bibokot, tépi magát a kezemből: — Az ál­latok ! Harsog körülöttünk minden, én ezt nem képzelhettem, hogy ilyen zaj lehet, süvítés, sziszegés, igen, az- állatok is. rémületes hangokat adnak, az istálló valamivel lejjebb van, ott már torkig érhet, de nem lehet odamenni, rohan a víz mindenfelé, már derékon felül’ ér nekem is, most ób­tasi intézményekben dolgozok átlagbére mindössze 1,7 szá­zalékkal a felsőfokú intézmé­red az életösztönöm: — A pad­lásra! Hallja? A padlásra! A kamrában, ahogy nyitom az ajtót, a. vízzel együtt is­mét elesek, minden csurom­vizes rajtam, de el tudom kapni a fakorlátot, s végre kivergődök. Bibok bácsival együtt. Felkecmergünk, liheg­ve roskadok le a kukoricára, érzem por- és egérszagát. Künnről mindent, a víz sü­ketítő bömbölését is túljaj­gatják a jászolhoz láncolt ál­latok, nem emberi fájdalom- és félelemkórus. Mellettem csapzott szürke fejét öklei közt gyúrva zokog az öreg­ember. Mielőtt elirtózhatnék önma­gunktól, akik talán megment­hettük volna a jószágot, olyan ütést kap a ház, hogy meg­inog bele, oldalt, a tetőnél, egy reccsenő gerenda mellett törik a cserép, s megjelennek előttem a jétáblák a folyam­ban, ahogy egymásra torlód­tak, igen, ezek most jönnek, úsznak az árral, mint a tor­pedók- vágódnak abba, ami előttük áll. — A jég! — ordítofn az öreg fülébe. Kábán emeli a fejét, ekkor megint kapunk egyet, ismét ropogva hullanak le a csere­pek, a résen besüvít az árvíz hangja, mint a szélvihar, s csikorgó hangok hallatszanak. — A kéményhez! — rán­tom föl a vénembert. Odavonszolódunk. Ha a ház nem is, tán ez kitart. Tudatára ébredek annak, hogy nagyon fázom. (Folytatjuk) A most csak vázlatosan em­lített gondokról, furcsaságok­ról egyébként az elmúlt évek­ben is sok szó esett. S éppen ez az a pont, ahol a mostani bérendezés megéri a figyel­met. Mert annak nincs sok ér­telme, hogy ezúttal újra és ki tudja hányadszor papírra rögzítsük a bérrendezés rész­leteit; hogy tudniillik milyen munkakörökben, milyen el­vek szerint és hány százalék­kal emelkedtek — illetve az egészségügyiek esetében csak október elsőjétől emelkednek — a bérek. Arra azonban érdemes oda­figyelni, hogy a szóban forgó két munkaterület agyonbonyo­lított bérendszere, éppen most, a központi béremelések végrehajtásával párhuzamo­san egyszerűsödik, áttekint­hetőbbé válik. Ismerve a kü­lönböző bérendszerek sajátos­ságait — ez azt is jelenti, hogy a pedagógusoknál és az egészségügyieknél az eddigi­eknél nemcsak racionálisabb, de lényegesen ösztönzőbb bér­rendszer funcionál majd a kö­vetkező években. Egyszerűsö­dik a pótlékok rendszere, egyértelműbbé válik a túlórák honorálása, helyet kap a le­hetőség szerinti tarifarend­szer, egyszóval — alaposan le­egyszerűsítve a változások lé­nyegét — ki-ki jobban figye­lemmel kísérheti, hogy bizo­nyos munkákért' mennyi pénz jár, s hogy azt -a pénzt meg­kapja-e? Mi több: a módosí­tásoknál arra is figyeltek, hogy a több és a jobb mun­kát egyértelműbben honorál­hassák- Most már csak az kell, hogy a szerencsésen módosí­tott alapelveken nyugvó bér­rendszer ne torzuljon el a gyakorlatban. Vértes Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents