Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-16 / 218. szám

Versenyíutás az idővel Előnyből lemaradás Romhányban Jelentős „lépéshátránnyal” kezdték el a kivitelezési munkát Romhányban. Szer­ződéskötések, pénzügyi ren­dezetlenségek, tervek elfo­gadtatásával kapcsolatos hu­zavonák és kisebb-nagyobb egyet nem értések, melyek egy immár több mint nyolc- százmillió forintos beruházás megvalósításában jelentékte­lennek bizonyulnak, az előze­tes tervekhez viszonyítva több hónapos lemaradást szültek. A Romhány III. a Finom­kerámiaipari Művek fennállá­sa óta az iparág legnagyobb beruházása, melynek pontos és gondos előkészítése, terv­szerű, határidőre építése jövő december 31-re való átadása meghatározó a népgazdaság megnövekedett igényeinek részkielégítésére. A tervek szerint évente 2,7 millió négyzetméter burkolócsempét ad majd az építőiparnak a romhányi gyár. Mint megtudtuk, időará­nyosan jól áll a kivitelezés. A közel háromhónapos le­maradást sikerült behozni, sőt két-harom hét előnyre tett szert a Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. Ám ez az előny lassan-lassan el­fogyott. A miértre kerestük a választ Vári László építés- vezetőnél, ki egyben a többi alvállalkozó munkáját is szer­vezi, koordinálja. — Az Építési és Gazdasá­gossági Szervező Intézet ké­szítette el a teljes beruházás sávos ütemtervét, és hálós programját. A NÁÉV az egész építkezés kétéves ge­nerál munkálataira dolgozta ki tervezetét, mely alapján negyed- és féléves építésveze­tőségi munkatervek és ebből külön-külön brigádprogra­mok, ütemtervek készültek. Ezek komplexen egybefog­lalják az egész munkát, az anyaggazdálkodástól a lét­számszükségletig. Most fejeződött be a gyár­tócsarnok szerkezetépítése. Az utolsó panelek is a helyükre kerültek. Mégis az előny egy része itt veszett el, mivel ezek a munkák július végére elkészülhettek volna. — Mi akadálya volt? — Késtek a tetővilágító vaszerkezetek leszállításával a fémmunkás vállalat dolgo­zói. Pontosabban: túl lassú ütemet terveztek, ami a fo­lyamatosságot gátolta. Ugyan­is ezek a világosító szerkeze­tek utólag nem helyezhetők be. és ez megszabta a tető- födém-panelozás menetét — mondta. — A nagyméretű csarnok lehetővé teszi munkavédelmi szempontból, hogy szerkezet­szerelés közben belépjenek a követő technológiák, építési fázisok. Hogyan állnak ezzel? A belső falazási, lakatos, acélszerkezet, mázolási mun- . kák, nyílászárók elhelyezése és a tetőzárás feladatai el­kezdődtek, folyamatosan ha­ladnak. Á későbbi technoló­giai szerelés feltételei más vállalatok részére biztosítot­tak. — Az első két alagút-ke- mence alapjának befejezési határideje a beruházási osz­tályvezető szerint augusztus 30. volt, az építésvezető szep­tember 30-át mondott. Me­lyik a kettő közül? — Előzetesen tényleg au­gusztus végét ígértünk, de a már említett okok miatt kés­tünk, ezért a szerződésben is szeptember 30. szerepel. Az építést hátráltatta az is, hogy a szükséges betonmennyiség nem érkezett meg időben. Napi 40 köbmétert tervez­tünk, melyből eddig átlago­san 15—20 köbméter érkezett Romhányba. Ezért sokszor át kellett csoportosítani a mun­kaerőt, s ez kiesést okozott. Úgy látszik, most már folya­matosan kapunk anyagot és két műszakban dolgoznak a brigádok. A délutáni nyúj­tott műszakra azért volt szük­ség, mert még este tíz órakor is van szállítás. A kemencék alapozása a hónap végére elkészül, így október elsején jöhetnek a hőtechnikai vállalat dolgozói és kezdhetik a kemencék épí­tését. — Ami azért is fontos, mert annak esetleges késése ko­moly határidőcsúszást je­lenthet, mivel az építés majd­nem egy teljes évet vesz igénybe, és most már szep­tembert írunk. — Száz-száztíz ember dol­gozik az építkezésen. Ez az igény alatt van húsz-harminc fővel — vette át a szót ismét Vári László. — A megoldás­nak azt a módját találtuk, közösen a kerámiagyárral, hogy az újonnan felvételiző­ket a csarnok elkészültéig a NÁÉV foglalkoztatja és a be­ruházás befejeztével itt ma­radnak és a már általuk fel­épített új gyárrészlegben dol­goznak majd. — Milyen a munkaidő-ki­használás? — Hatékonysági vizsgálatot végeztünk. Ennek értelmében a lebontott munkafázisokhoz előzetes kalkulációk alapján hozzárendelünk egy bizonyos óraszámot. Majd megnézzük, hogy a feladat valójában mennyi időt vett igénybe. A kettő aránya ad egy mutató­számot, ami a hatékonyságot jellemzi. Eszerint az igény és a felhasználás 90—95 százalé­kos az eddigi eltelt időszak­ban. Ez jónak mondható. Nem úgy a programszerűség, mely csak 70—75 százalékos. Ezen a következő időszakban javí­tani kell közösen, a többi al­vállalkozóval együtt. Mindez bizonyítja a rész- határidők megtartásának fon­tosságát. Mivel a vállalatok munkája jórészt a NÁÉV-től függ, ugyanis ők adják a munkaterületet. Az összehan­goltság, szervezettség az alap­ja annak, hogy a feltételek biztosítottak legyenek és ha­táridőre elkészüljön a beru­házás, valamint 1979 január­jában indulhasson a próba- üzemelés, a termelés. Békési Zsolt KiSZ-védnökség Balassagyarmaton A szerződések a földön köttetnek Kőszénfüstöt prüszkölő mozdonyok tolatnak merev acélsíneken, rohangáló vas­úti munkások osztogatnak hangos utasításokat. A vas­tagon szálló füst ráülepszik a megfekedett állomásra. Év­tizedek pora-füstje nyugszik rajta. De szemben velük, az út másik oldalán már ott áll csaknem átadásra készen a fiatalos lendülettel felhúzott modern szociális létesítmény, mely hatszáz ember körül­ményein könnyít. És élő do­kumentumként példázza a balassagyarmati vasúti cso­mópont fiataljainak segítő­készségét. Egy tollvonás és ami vele jár Az 1974-es ifjúsági parla­mentén vetette fel a védnök­ség gondolatát Ocsovai Ist­ván, a MÁV Vontatási Fő­nökség KISZ-bizottságának titkára. Az ötlet visszhangra talált, s nemsokára el is in­dult a megvalósulás útján. Nem kis dologról volt szó: a beruházás költség-előirányza­ta meghaladta a tizenötmillió forintot. A MÁV-nál a szo­ciális, kulturális ellátottság létkérdés, a közeljövőben be­következő dieselesítés egyik alapfeltétele. A KISZ-től — a védnökségi szerződés szavai szerint a beruházás határidő­re való befejezését, minőségi munkával történő elkészülé­sét, a széles körű társadalmi összefogást, a fiatalok moz­gósítását kérték. Ehhez kel­lett egy aláírás — és párezer társadalmi munkaóra. — Nagyon aktív fiatalok dolgoznak nálunk — jegyzi meg halkan a KISZ-titkár —, magukénak érezték a felada­tot. S, nemcsak ábrándoztak a nagyságáról, hanem földi méretekben gondolkodtak: szívvel-lélekkel csinálták is. Ebben az évben például két és fél ezer óra társadalmi munkát végeztünk, így az eredeti határidő — 1977. de­cember 31. — helyett, már szeptember 29-én megtörtén­het a kulcsátadás. — Milyen munkálatok vol­tak ezek? — Egyszerű fizikai segéd­munkák. Például ástunk ezer méter kábelárkot, betonoz­tunk, meg mikor, mire volt szükség. A történeti hűség kedvéért vissza kell lapoznunk a kol­lektíva életrajzában. 1972-ben a KISZ-tagok száma csupán 12 fő volt, most 92-en van­nak. Akkor egy alapszervezet­re is alig futotta, most há­rom is van. Ékesen beszélő számok. Ám nemcsak a mennyiség, a minőség is vál­tozott. De erről később. Most nézzük meg az új épületet. A földszinten talál­hatók az orvosi rendelők (bel­gyógyászati, fogászati szak­rendelőkkel), mosdók, raktá­rak, a tágas étkezőhelyiség valamint a kazánház néhány kisebb helyiséggel. Az első emeléten vannak a férfi-női öltözők, a másodikon a lakta­nyaszobák. Mindez 1150 négy­zetméter alapterületen, s a balassagyarmati Építőipari Szövetkezet kivitelezésével történik. Nemcsak építünk Rózsa János szervező titkár kissé bátortalanul említi, hogy KISZ-életük kilencven százalékát a társadalmi mun­kaakcióra fordították. Aztán sorra vesszük. Sport: részvétel a Palóc Kupában, jól műkö­dő MHSZ-klub, az Edzett if­júságért tömegsportmozga­lom rendezvényei, turisztika, kirándulások az NDK-ba, Bulgáriában, Közművelődés: vetélkedők, kiállítások szerve­zése, klubprogramok. Apropó, a múlt év őszén megalakítot­ták a fiatal ingázók klubját, remélve, hogy az állomáson ácsorgó, lődörgő diákok ben­ne otthonra lelnek. Egy évig ment — úgy ahogy —, aztán tavasszal befulladt érdekte­lenség miatt. Ügy látszik, az édes semmittevés még igen népszerű a bejáró fiatalok körében. Mindenesetre a klub ott áll, s bármikor hajlandó megnyitni kapuit az arra já­rók — betévedők — előtt... Majd szóba kerülnek a testvérszervezetek is. Együtt­működési szerződésük van a Budapesti Finomkötöttáru- gyár balassagyarmati részle­gének hármas alapszervezeté­vel valamint a Petőfi iskola egyik úttörőrajáyai. Fölösle­ges is tovább sorolni, a „meg- saccolt” tíz százalékot már bőven túlléptük. És persze, az elismerés sem maradt el: ez év áprilisában a KISZ kb-tól a Kiváló KISZ-bizottság kitüntetést kapták meg. *■ Füstkavalkád borít be ben­nünket, amint visszatérünk a régi épületek közé. Búcsú­zunk. Ahogy a vonatom ki­húz a2 állomásról, a távolból még látni a szürkésfekete épületek mögött egy piciny fehér pontot. Felkészítés a pártéletre A KOMMUNISTÁVÁ ÉRÉS bonyolult, hosszú folyamat. Ebben a folyamatban az egyén számára legjelentősebb ese­mény, amikor felveszik a pártba. A tagfelvétel pillanatában azonban a legtöbb párttag még nem kész kommunista. Em­beri és politikai fejlődésük tovább folytatódik az alapszerve­zet kollektívájában, gyakorlati politikai munka közben. Ter­mészetesen az új párttagoknak már a pártba lépés pillana­tában rendelkezniük keli bizonyos alapokkal: a párt politi­kájával való egyetértésen túl elméleti és gyakorlati téren is fel kell készülniük a pártéletre. Volt idő, amikor már a marxizmussal, vagy a szocializ­mussal való ösztönös szimpátia alapján, a kommunistává érés korai szakaszában is bekerülhettek emberek a mozga­lomba, mert ezt kívánta a történelmi helyzet. Nagy részük a mozgalom harcai közben tanult, vált a párt hűséges har­cosává. Napjaink történelmi helyzete, a fejlett szocialista társadalom építése azonban többet követel. Ezt a gyakorla­ti követelményt fogalmazta meg az MSZMP XI. kongresszu­sának határozata és a határozat nyomán a megvalósítást kezdeményezve a Politikai Bizottság 1975. szeptember 23-i döntése is. E döntés alapján a párttagnak jelentkezők még a felvé­telt tárgyaló taggyűlés előti kis kézikönyvből egyéni tanu­lással felkészülnek a párttagtól elvárható legfontosabb el­méleti és politikai alapismeretekből. Az alapismeretek tanul­mányozásának befejeztével pedig az ezzel megbízott és er­re felkészült aktivistával konzultálniuk kell. Csak ezután kerül taggyűlés elé felvételi ügyük. Jő tapasztalatok Amikor másfél éve a pártszervek hozzákezdtek a leen­dő párttagok felkészítéséhez, sokan nem látták világosan a felkészítés új módjának lényegét. Úgy látták, hogy ez csak a szervezeti szabályzat és a pártprogram áttanulmányozását jelenti, egy e célra kiadott brosúra alapján. Mi ebben az új? — kérdezték. Hiszen ezek ismerete eddig is követel­mény volt! Valóban így van, de a tagfelvétel mechanizmu­sában nem volt meg a helyük. Legfeljebb megkérdezhették a jelölttől, hogy ismeri-e. Az új rendszerrel a leendő párt­tag már a vezetőségi ülés után kézbe kapja a felkészülés­hez szükséges kézikönyvet, amelyben a legfontosabb isme­retek megtalálhatók. Maga a kis kézikönyv érthető és világos olvasmány, az összes lényeges dolgot közli. Foglalkozik a párt helyével, történelmi szerepével, programjával, a szervezeti szabály­zattal. Még a párt szervezeti felépítésének vázlatát is tar­talmazza. Közben sokat megtudtunk a tagfelvétel rendszeré­ről, a párttag életmódjával kapcsolatos elvárásokról, vilá­gossá válnak a párttag jogai és kötelességei. A párttag­nak jelentkező még egyszer átgondolhatja, milyen politikai mozgalomhoz, milyen társadalmi célok megvívásához köti életét és hogy ez milyen kötelmeket jelent számára. A konzultáns szerepe Amikor a párttagnak jelentkező már kérte tagfe'véte-i lét, kiállította a kérelmet, önéletrajzot írt és a veztiőségi ülés után megkapta a felkészülés segédanyagát, azt a tapasz­talt régebbi párttagot is kijelölik, akivel az anyag elsajá­títása után lehet és kel! konzultánia. A kijelölt konzultáns területenként más szempontok alapján kapja e megbízatást. Van olyan pártszerv, ahol a végrehajtó bizottság, pártbi­zottság tagjai, van ahol a pártépítési munkabizottság tag­jai látják el e feladatot De gyakori az a megoldás ,s. hogy régi párttagok közül a legtapasztaltabbak, legfelkészülteb­bek kapják fő pártmunkáként. A konzultánsok módszerével, helyével, szerepével kap­csolatban is akadt itt-ott félreértés. Á konzultálást egy-egy helyen iskolás vizsgáztatásként fogták fel. Máshol a kon­zultáns és a párttagnak jelentkező ajánlói nem tudtak meg­osztozni a feladatokon. Á vezető pártszervek közreműködé­sével ezek a félreértések általában tisztázódtak, s a meg­bízott tanácsadó a tagfelvétel előtt már legalább 4—6 hét­tel kapcsolatba lép a jelölttel. Segít a párttagnak jelentkező fiatal felkészülésében, közösen tisztázzák a felmerülő kér­déseket. Kedvező tapasztalat, hogy a konzultáns később már a tagfelvétel után, idősebb elvtársaként figyel az új tagra, mellette áll, tanácsaival, tudásával, tapasztalataival ' segíti. (Ezáltal a párton belül is tovább erősödik a generációk elvtársi együttműködése.) Tevékenysége ugyanakkor nem csökkenti, és nem csökkentheti 'a pártvezetőség, a taggyűlés és az ajánlók felelősségét. Nagy felelőssége van persze, a konzultánsnak is. De fe­lelőssége más mint az ajánlóé. Felelős azért, hogy kellően felkészüljön a leendő, többnyire fiatal párttag, már az in­duláskor, mert az ő generációjuk fogja egykor továbbépí­teni a pártot. Felelős azért is, hogy a fiatal párttagnak je­lentkező esetleg kellemetlenül ható, vagy türelmetlen kér­déseit ne értse félre, legyen mindig meggondolt és körül­tekintő. / MUNKÁJA A PROPAGANDISTÁÉHOZ hasonló, szép és fontos tevékenység, de jelentőségét sem szabad eltúloz­ni. Ez nem valamiféle különleges jogokkal járó funkció. Pártmunka, amelynek már eddig is sok eredménye szüle­tett, és még ezután is sok eredménye lesz. Hornyák András Gyógynövények Kedveltek és népszerűek a gyógynövények. A korszerű gyógyászatiján gyakorta alkal­mazzák a különböző füvek fő-- zetéí, melyek jól kiegészítik a gyógyszeres terápiát. Érthető, hogy az egyre növő kereslet hatására Mohorán. a Droguni- on Gyógynövénybe gyűjtő és Forgalmazó Közös Vállalkozás fokozottabban igyekszik ki­elégíteni az igényeket. Amíg esztendőkkel ezelőtt csak né­hány tucat vadvirág és ter­més begyűjtésével foglalkoz­tak, addig az idén már 147-fé- le különböző növényt tarta­nak számon a raktárban. A sok-sok ritkaság között azon­ban a kamillatea és a csip­kebogyó a legjelentősebb, melyek zömét valutáért kül­föld: piacokra szállítják- Új­donság, hogy fűszernövények forgalmazásával is foglalkoz­nak. A korszerű konyha igényli a különböző szárított zöldségeket, így azokat gyűj­tik és értékesítik. A napok­ban kezdődött el az erdői sze­der szedése, melyet színién vásárolnak, .innen viszik azu­tán nagy tételben a szörp- feldolgozó üzemekbe. Az idei tervük eléri a 30 millió fo­rint forgalmat, mely 1969-től megalakulásuktól jó ered­ménynek számit. Képünkön: szárítószekrényekbe rakják a zellerlevelet a mohorai asz- szonyok, — Szabados István­ná, Szabó Istvánná. Rácz De- zsoné — melyet később kony­hai fűszerkeverék. alkotóré­szeként árusítanak. NÓGRÁD - 1977. szeptember 16., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents