Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-13 / 190. szám
Napi harminc kilométer utazás után ül az íróasztalához Bartus Éva, s amíg eljut Kemencéről Balassagyarmatra, aztán újra haza, több órás utazást tesz. A Magyar Kábel Művek gyárában anyaggazdálkodó, megrendeléseket küld az alapanyagok szállítóihoz, az érkezett árut a raktárba viteti, s bizony figyelemmel kell kísérnie a beérkezett és felhasznált szállítmányt, mert a készletek nagysága mindig meghatározza az üzem eredményességét, gazdaságos munkáját is. 300 tonna alumíniumnak — például — mindig készen kell állnia, de 700 tonnánál többet már nem lehet elhelyezni a raktárakban. S ha véletlenül kifogyna az anyag? Kábelt biáony nem lehetne az újabb érkeztéig készíteni. Ilyen aligha fordul elő. mert precízek a tervek és számítások. S ez a pontosság fő erénye Bartus Évának. Ki is használják mindezt a KISZ- esek is, alapszervezeti vezetőségi tagként fontos szervezési, propagandista teendőkkel bízták meg. Kirándulás, klubdélután és más rendezvény az ő hibájából még nem maradt el! Most újabb feladatot teljesít. A gyár KlSZ-bizottságá- nak megbízásából ifjúsági lapokat terjeszt. Főleg a Magyar Ifjúság fogy, harminc példányra minden héten vevője van. Viszi is ki azonnal az üzembe, s ilyenkor már a rendezvények szervezését is elvégzi. „Addig sem kell az asztal mellett ülnöm, s láthatom, mi minden készül abból az anyagból, amit én rendeltem, s csak papíron látom magam előtt ” — szól cinkosan, mert nem az asztalhoz kötött munkát szereti ő sem. Képünkön: Bartus Éva munkahelyén keresi fel Pándi Lászlót, aki tmk-lakatosként karbantartási munkákat végez a kábelsodró üzemr^z- ben. Rögtön szóba jön a Hétvégi kirándulás is. Talán a Magyar Ifjúságban találnak hozzá valami jó fohászt a kellemes időjárásért? — kulcsár — Napfürdú. Először két lábat = Fiatalokról - fiataloknak = Rohan az idő... m esze lök Hol vannak már azok a napok, amikor a „Még fáj minden csók” ritmusára rázta a hideg az idősebb publikumot, mikor beatról, farmerről, s a fej szőrzeteiről vitázott az ország. A beat rágógumivá, vagy „elvonttá” változott, a farmer meg? Nemsokára a DERSZI márkajelzés köszönget visz- sza zsengébb fiatalságunk hátsó feléről, jelezve az első hazai ponyvanadrág megszületését. A más zene, nadrág, haj romantikája, az újdonság varázsa a lassan már a harminc év körülieké. Akik nemsokára homlokukon is érzik, hogy rohan az idő. Fentiek közeli rokona, az autóstop felett sem szeleitek el nyomtalanul a nyarak. Vándorlásból, sikkből. kalandvágyak citrompótlójából egyszerű közlekedési lehetőséggé szelídült. A Korosabb stoppos nemzedék évek rutinjával a tarsolyában, sokszor bizony már szélvédők mögül figyeli a fiatalabbak útszéli szárnypróbálgatásait. Mert az ifjabbak legtöbben alig ismerik a műfajnak, akárcsak a legelemibb szabályait is. Nem tartanak sorrendet. beláthatatlan kanyarokban lengetik göcsörtösen karjhikat a tovasuhanók után. Sokszor már a városok közepén leállnak, az országúiig tartó gyaloglástól is igyekeznek megkímélni magukat, ennyit sem téve saját sikerükért. Mert a stop csak ritkán szerencsejáték! Ha receptet írnánk, talán így kezdenénk: végy egy nagy adag emberismeretet! Hiszen más útitársra vágyik a teherautó munka közben rohanó sofőrje, mást az agyonsuvic- kolt szekerére csak vasárnap kapaszkodó úrvezető, s mást az országúti cirkálóján hasító nyugati turista. Mert a siker akár egy mozdulaton is múlik. A kezdők „meszelő” integetésétől. a „hivatásosok” egykedvűen kidugott hüvelykujjáig nagy út vezet. S, az igazi munka csak akkor kezdődik. mikor már a kocsiban vagyunk. Itt nemcsak a saját gyors célba jutásáért, hanem minden hasonló cipőben járó, jövendő sikereiért is fáradozhat az alkalmi utas. Hiszen a vezető csak ritkán önzetlen. Többnyire beszélgető partnerre, mondatokra vágyik, melyekkel elűzheti a szegélyjelző kövek unalmát. S, ha nem talál rugalmasan alkalmazkodó társra, hamar elmehet a kedve az egésztől. Persze megesett már, meg is esik néha, hogy másfajta ellenszolgáltatásra gondol a pikáns észjárású sofőr. Ilyenkor hol a karate- vagy kung fu tanfolyamon tanultak, vagy pár edzett hangszál segíthet. Röviden szólva, a stop sem a régi. Szakma inkább, apró fogásokkal, némi zsargonnal. No, persze a kormányosok is haladhatnának a korral, elleshetnének jó szokásokat az effajta ' „kultúrákban” előbbre járó nációktól. Sokat lendíthetne az ügyön, ha a gépkocsik rendszámai jeleznék, a jármű melyik városból érkezett. Mert hazai utakon egyelőre elképzelhetetlen — nemcsak a gk korát jelző rendszámok miatt —, hogy az autósok „vendégeiket” egymásnak adva juttassák mielőbb célhoz. Hiszen az utazásnak ez a formája nem jelkép már régen, mint ahogy édestestvére a jó öreg „blue jeans” is munkanadrággá egyszerűsödött, hogy a watt-ruhába burkolt akkordokról ne- is beszéljünk. Napjainkra a stop is csupán az, ami .valójában, az utazás egyik szükségszerű formája, sokszor a hiányos tömegközlekedés, sokszor a sovány pénztárcák miatt. Rohan az idő, s a motorizáció szélesebb körű elterjedésekor megjelent első me- szelők, napjainkra lassan-las- san autótulajdonosokká lesznek. Talán majd ez is segít. Ámbár mindannyian könnyen felejtünk. Molnár Miklós Nem jellemző a szülői Kellemes augusztusi szombaton, a kora éjszakai órákban kihaltak az utcák Salgótarjánban. Egyedül a buszmegálló és a városközpont járdája nem néptelen. Itt-ott szállingóznak a fiatalok. Egy- egy szórakozóhely zárórakor szélnek ereszti vendégeit, akiket a helyijárati buszok felszippantanak. Vajon hová igyekeznek és honnan jönnek este tíz után a tizenévesek? — Sietek, hogy elérjem az utolsó járatot — mondja egy fiú, kinek öltözéke a kedvelt farmernadrág és rövid ujjú póló. Hogy eddig hol volt, elárulja öorgözös lehelete. A Pécskő áruház előtt két fehérszoknyás lány ácsorog. Varnak. — Diszkóban voltunk. De már kilenc órakor meguntuk és sétáltunk a városban, bár nem érdemes... Arra a kérdésre, mikorra kell hazamenniök, tömör a válasz: — Nincs megszabva, nem jellemző a szülői szigor. Többen toporognak még a megállóban. Az emberkék java moziban volt. Holttest a Temzéből — a film címe, ez csábította őket az esti előadásra. szigor Két fiatal srác kényelmesen elhelyezkedett az ékszerüzlet betonlépcsőjén. ' Szemlélődnek. Céljuk és útjuk ismeretlen, de a mellettük levő LGT-nagyle- mez sejtet valamit. A salgótarjáni ifjak kedvelt színtere még a József Attila megyei Művelődési Központ előtti tér. A korábban még zsúfolt padok ilyenkor már üresek. Alig-alig lézeng valaki. Legtöbben kéz a kézben „sétálnak”. Ilyenkor már mindenki siet. Kötelesség is várja őket: hazamenni... T, Zs. Divatkalauzunk ajánlata: Könnyű nyári viselet esős napokra. Apróhirdetés 185 31 önromfit, mahibáján kílacot, és a vül elvált későbbieküzemmérben gyerenök érinkeket neveltetlen hajani. Legyen don ismeretmindig jóségét keresi kedvű, csiházasság nos. ápolt. céljából. Lakedves, arakás. kocsi, nyos. Ne lenyaraló, tagyen soha: karékbetét ideges, mór. szükséges. cos. rosszAlkohol, dokedvű, fáhányzás, más radt, beteg. férfiak szeNe akarretete kizáró jón: mozitényező. Tudba, színházjon: főzni, ba. táncolni, mosogatni. szórakozni mosni, tamenni — kükarítani, aulönösen mástót — esetsál nem. leg heli,.Cserébe a koptert — nevemért” vezetni. Ezenkívül: jeligére zöldséget, ba-lia— A Gubinszki-brigádban keressem — javallották a „munkaügyis” hölgyek. Ugyanis ott volt tanuló, s ott maradt most is, miután megkapta a szakmunkás-bizonyítványt. Először két lábat láttam belőle a József-plató egyik épülő házában, mivelhogy éppen vakolt a fiú. A fiú, mármint Harmati Barnabás, 17 éves kőműves. A plafonon lapo- gatta a maltert, alig akart lemászni a bakról. — Annak idején — bírom »vallomásra” —, mikor otthon, Karancsberényben a nyolcadikat kijártam; a kőművesszakmát írtam első helyre a továbbtanulási lapon. A szüleim ugyan megpendítették, hogy jobb volna, ha autószerelő lennék, de — szerencsére — a .saját fejem után mentem. Eddig nem is bántam meg, kedvelem a szakmát. Legszívesebben a „fehér munkákat” — a gipszmintákat — készítem. Nemcsak szívesen készíti, hanem — ahogy korábban hallottam — ért is hozzá. Márciusban az országos szakmai versenyen — Szegeden — ötödik lett. Mondták, hogy az írásbeli után még első volt, a gyakorlatira is ötöst kapott, mégis — ki tudja mért — ötödik lett „csak”. A brigádvezető — Gubinsz- ki Aladár — szerint lehet rá számítani, a legnehezebb munkákat is el tudja végezni. méghozzá jó minőségben. És vajon miképpen tölti szabad idejét egy tizenhét A lap hasábjainak szűkössége miatt képünket folytatásokban közöljük. íme az első rész. éves fiú? Olvas, mint mondja, és futballozik. Középpályás a karancsberényi sportkör felnőtt csapatában. — És a lányok? — firtatom. Elmosolyintja magát, de természetes hangon válaszol: — Most éppen összevesztünk, de... különben oké a dolog. Többet nem is kérdeztem erről. — molnár — ♦ *1* ♦♦♦ *1* *1* *1* *** *1* *1* *1* *1* *1* *♦* *1* *1* *1* *1* *♦* *1* ♦♦♦ *1* *1* *1* *1* *1* ♦♦♦ *1* ♦♦♦ *1* *1* *1* »Z* ♦£♦ *1* *1* *1* ^ H alkan duruzsoltak a „pattogatott kukorica” dallamai. A lány gondolataiba merülve lépkedett, szinte maga előtt látta anyját, amint ott áll a kormos tűzhelynél, és kukoricát pattogtat. A habos szemeknek olyan színük volt, mint a lépcső vaskorlátjához kötözött kardvirágoknak. Amikor odaért az asztalhoz, kattant a magnó gombja, éles csend lett a teremben. — Szeretettel üdvözlöm...— hallotta messziről, de nem tudott a nemzetiszínű szalagosra nézni. — Igen... suttogta ismeretlen hangon. — Ritka, kiemelkedő esemény ez mindkettőjük életében — szavalta az anyakönyv- vezető. — A férjem életében, ez már a második kiemelkedő nap. Jé, milyen érdekes, most n.ir az én férjem — ugráltak a menyasszony fejében a gondolatok, akár a vidám kukoricaszemek. A násznép vidáman zsongott a fiatal pár háta mögött. Egymást fegen látott rokoriok integettek, suttogva kiabáltak, rózsaszín ruhás gyereket mutogattak. A teremből kintrekedtek borosüvegeket adtak körbe. — Megható, szép esküvő — rebegte egy hallókészülékes néne. Nagy zajjal szemétszállító kocsi dübörgőit a ház elé, s a nyitott ablakon át jól ki veFeltételes hetóen behallatszott a kukák zörgése, a munkások egymáshoz intézett utasításai. Társalgásukban — fűszerként — gyakran szerepelt az ismert magyar kötőszó. — Nahát, egy szavát sem érteni — ugrott a gondolat a fiatalasszony fejében. Az anyakönyvvezető sietett beszédével, de mivel alig figyeltek rá, fel sem tűnt, hogy mondatokat ismétel sűrű kö- hingetések közepette. — Elakadt a szájában a gra- mafontű — turöékolta a szemfüles menyecske. Nem csoda, mert ma mi vagyunk az ötödik pár. — Még egyszer fogadják szívemből jövő jókívánságaimat. .. A zöld szempár makacsul tapadt a falon függő óra mutatóira. Tíz perc alatt túl voltak rajta, hamarosan jöhet a következő pár. Gyermekkoromban a pattogatott kukorica sem tartott tovább, a horpadt tepsiben csak az összeégett szemek maradtak. Az örömanyák sírva fakadtak, az örömatyák dör- mögtek, a talpig fehér selyembe és dús fátyolba öltözött újasszony gondosan tartotta alig domborodó hasa előtt a vöröslő szegfűcsokrot. megállók Remegő kezében zörgött a celefánzacskó. Szabályos időközönként belenyúlt, szájába dobott egy-egy szem cukorkát, megrágta, szopogatta. Fel-alá járkált, kibámult az ablakon, majd visszatámolygott a hosz- szú, fehér pádhoz, s leült. Megint zacskózörgés, cukorka. — A fene enné meg, nekem is pont most kellett abbahagynom a cigarettázást: — szűrte a szót hiányos fogai között. Jobb keze mellett hatalmas csokor bordó rózsa feküdt, kissé már kókadtan. Uj- jai ideges táncot jártak a pad karfáján. Végre kinyílt a nagy szárnyas ajtó. — Gratulálok uram! Gyönyörű, négykilós fia született! — közölte mosolyogva a nővérke. A fiatalember felugrott és az ölében tartott zacskóból szanaszét gurultak a színes drazsék. Kopogó hangjuk felverte a kórház csendjét. ★ Unott arcú emberek sétálnak a járásbíróság folyosóján, izzadó tenyerükben személyi igazolványt szorongatva. A vastag tölgyajtó mögül indulatos hangok szüremienek. — Széthasítom a fejedet, te bestia! — üvölti egy basszus. — Kikaparom a szemed — visítja a nő. Hirtelen csend lesz. Az előbbi két mondat csalhatatlanul bizonyítja, hogy odabent válóper folyik. Az ajtó kivágódik, és zaklatott fiatalasszony rohan ki, nyomában a feldúlt férfi. — Azért is fellebbezek! — fenyegetőzik az exférj. A nő cigarettát kotor elő re- tiküljéből, remegő kézzel rágyújt. — Azt csinálsz, amit akarsz, de a mosógép nekem jár! — Tudod, mi jár neked?!—• sziszegi a férfi és már mutatja. — Mit akarsz még? A televízió a tiéd lesz! — Na és? A bútort neked ítélték, pedig azt nászajándékba kaptuk anyámtól! — Persze, OTP-re vette, ahol én voltam a kezes! — Nahát! Ehhez már pofa kell! Szép kis kezes voltál a havi kétezreddel! — Te csak a gatyáidat meg a zoknijaidat hoztad a házasságba és most a tiéd,.. — Ne mondd! Te beszélsz, amikor semmi mást nem hoztál, mint a porontyodat.. — és így tovább. Veszekednek, pereskednek, vádaskodnak vég nélkül, szavaik, mondataik pattognak, akár a piruló kukoricaszemek. Tőcsér Julianna j NÚGRÁD = 1977, augusztus 13., szombat 5
