Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

/ Á jogot ismerni keli Nyomdagéptől a kapufélfáig Kézről kézre jár az újság A jog átszövi egész életünket, szabályozza fiz emberek és az állam kapcsolatát, az ál­lampolgárok egymás közötti viszonyait, a munkavállaló jogait és kötelezettségeit, a csa­lád kapcsolatait. A jogszabály mindig el akar valamit érni, meghatározott társadalmi célja van, de ez csak akkor valósulhat meg, ha az emberek ismerik is ezeket a szabályokat. Ismeretük társadalmi érdek. Mindannyian rendszeres kapcsolatban — ha úgy tetszik, jogi viszony­ban — állunk az állammal, a tanáccsal, egyéb államigazgatási szervvel. Saját magunkat sújtjuk, ha nem tudjuk, mit tehetünk, hol és hogyan, azaz nem ismerjük jogainkat. A jog­szabály ismerete tehát az egyénnek is ^rdeke. A jogpropaganda fontosságát bizonyitja, hogy a kormány ismételten napirendre tűzte megtárgyalását. A jog megismerése ad mó­dot és lehetőséget a közéletben való állam- polgári részvételre, a jog ismerete és a hoz­zá kapcsolódó jogtudat az általános művelt­ség szerves része, a jogismeret segíti a lakos­ságot saját ügyeinek intézésében, az érvényes jogszabályokban való könnyebb eligazodás­ban, a kötelezettségek betartásában. A jogpropagandával sokan foglalkoznak, gondoljunk csak a TIT előadásaira, az isme­retterjesztő szakkönyvekre, a sajtó, a rádió, televízió egyre szaporodó és egyre népszerűbb jogi műsoraira. Amikor az elért eredményekről — a tömeg­kommunikációs eszközök népszerű jogi műso­rairól, a Házi Jogtanácsadó nagy érdeklődést kiváltó füzeteiről, a tömegszervezetek egysé­gesebb és hatásosabb jogi nevelő munkájáról, a törvények társadalmi vitájáról — beszé­lünk, külön is hangsúlyozni kell a tanácsi ügyfélszolgálati irodák kedvező tapasztalatait, a koordinációs tevékenység megyei megerő­södését és a jogsegélyszolgálat rendszerét. Mert igaz, a jogi érdeklődés egyre nő, de az is igaz, hogy ma még a jogi ismeret igénye általában egy-egy konkrét ügy kapcsán vető­dik fel. Mit tegyek, hol kezdjem el? — ve­tődik fel gyakran a kérdés, és a joggal való sorozatos találkozásnak, a jogi ismeret bővü­lésének, az érdeklődés és igény növekedésé­nek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy minden­ki helyesen tudjon élni jogaival, teljesítse kö­telességét, erősödjék benne a szocialista tör­vényesség tisztelete, a közösségi ügyek irán­ti érdeklődés és a társadalmi rendért érzett felelősség. A jogpropaganda és jogsegélyszolgálat a legtöbb esetben nem lépte túl az adott szerv érdek- és tevékenységi körét, azaz nem tu­dott általánossá válni. Másrészt a sok szerv egymástól független jogpropagandája elkerül­hetetlenül a témák ismétléséhez, vagy egyes területek mellőzéséhez vezetett. Szükségessé vált a jogpropaganda egyeztetése, egységes felső irányítása. Létrejött tehát a jogpropagandát koordináló bizottság, amelyben mindazoknak a szervek­nek a képviselői együtt dolgoznak, akik ed­dig is fő szerepet játszottak a jogi ismeret- terjesztésben. Ez a bizottság a munka egyez­tetésével, felmérő, elemző munkáival és ja­vaslattevő kezdeményezéseivel megszüntette a tárca és szervek szerinti elszigeteltségét, egy­ségessé és hatékonyabbá tette a jogpropagan­dát. Az elmúlt időszakban a megyékben is egyre inkább fellép a koordináció igénye. Egyeztetni, egymást segíteni, együtt tervezni akarnak, s ezért egymác után alakulnak meg a megyei jogpropagandát koordináló bizott­ságok. A jogpropaganda tehát helyes úton jár, de tennivaló még van. Néhány területtel eddig nagyon mostohán bántunk — például alig beszéltünk a jogpropagandán belül az állam- igazgatási vagy államjogról —, tovább kell törekednünk a jogszabályok nyelvének egy­szerűsítésére és el kell kezdeni a jogi alap­fogalmak iskolai Oktatását is. Gelléri Miklós A gyógyszerrendelet nyomában r Mint ismeretes, ez év ja­nuárjától új gyógyszerellátási rendszer lépett életbe. Lénye­ge, hogy megszűnt az eddig érvényben levő kettős ár­rendszer, amely azt jelentet­te, hogy kézi eladásra és ma­gánvényre teljes áron, társa­dalombiztosítási vényre 15 százalékos térítésért lehetett gyógyszerhez jutni. Jelenleg egyféle áron, illetve térítési díj ellenében kaphatók, bizo­nyos esetekben ingyen is. Az új rendszer bevezetése mind az egészségügyben dol­gozóknak, mind a betegeknek kisebb-nagyobb nehézségeket okozott. Hogyan sikerült ezen. túljutni, melyek a féléves ta­pasztalatok — erre kértünk választ az illetékesektől. MINDENKEPPEN ' HELYES VOLT — A bevezetéskor az or­vosoknak meg kellett tanulni, mely gyógyszereket rendelhe­tik többszöri ismétléssel, me­lyeket csak egyszeri alkalom­mal — mondta Szmetana Aladár megyei főgyógyszerész. — Csupán érzékeltetésként: közel ötszáz gyógyszer legfel­jebb három, 80 pedig csak egyszeri alkalommal adható ki receptre. Ezenkívül or­vosi vény nélkül 179 gyári készítmény kapható. Az elmúlt fél év tapaszta­latai igazolják, hogy a rend­szer bevezetése mindenkep­pen helyes volt. A betegek­nek nem kell a rendelőben sorban állniuk, ezáltal az or­vosoknak kevesebb az admi­nisztratív munkájuk, nőtt a rendelésre fordítható idő. A gyógyszertárakban is csökkent a papírmunka. Viszont a gyógyszerkiadás fokozottabb figyelmet kíván. Különben könnyen csere történhet. A megyei főgyógyszerész el­mondta még, hogy egyes ké­szítmények térítésmentesen történő rendelését nem eléggé aknázták ki orvosaink, pedig az új rendelet szerint lénye­gesen több gyógyszer írható ki ily módon. Megszűnőben van a gyógyszerek „felvásár­lása”, mely különösen az első időszakban jelentett gondot. — Teljességében tekintve nőtt-e a gyógyszerfogyasztás? — Csak minimális mérték­ben. Igaz, a lakosság jóval többet költ gyógyszerre, de ennek oka az, hogy az úgy­nevezett magisztrális készít­mények (a gyógyszertárban készülők) ára a r“-,i ár 30— 35 százaléka és nem 15 szá­zalék, mint a gyári készítmé­nyeké. Valamint a legkisebb térítési díj összege is 50 fillér­ről 2 forintra emelkedett. NEM KÖNNYÍTETT A MUNKÁNKON A salgótarjáni 4/26-os gyógyszertárban Tamássy Ist- vánné gyógyszertárvezető­helyettessel beszélgettünk az új rendelkezés eddigi gya­korlatáról. — Megítélésem szerint nem könnyített a munkánkon. Sőt, a gyógyszert kiadók admi­nisztrációját növelte. Ök ed­dig csak a receptekkel foglal­koztak. Ráírták az árat. Most az új tétel feltüntetésén kí­vül az egészet átmásoljuk, ami a hibalehetőséget növeli. Viszont a belső adminisztrá­ciónk lényegesen csökkent. — Az előbb említetteken kívül hozott-e más gondokat a rendelet bevezetése? — Számottevően nem. Csu­pán néhány bosszantó apró­ság, értetlenség adódott. Egyesek például neveket ha­misítottak, hogy többször ki­válthassák a gyógyszert, vagy ismerősöket, ismeretleneket küldtek be, míg 5—10 " do­boz gyógyszert össze nem gyűjtöttek. Ugyanis az „ment” a kóztudatba, hogy a recept többször hosszabbítható. De nem mindegyik, s némelyek ezt nem veszik tudomásul. AZ ORVOSI RENDELŐBEN Dr. Kiss Béla körzeti orvos így látja a gyógyszerrendelet hatályba lépése óta eltelt- idő­szakot: — Körülbelül 15—20 perc időmegtakarítást jelent, hogy bizonyos gyógyszereknél nem kell venyeket írogatnom, így. több időt fordíthatok a be­teg vizsgálatára. Persze az idősebbeknek és akik kérik, nagyon szívesen kiállítom a recept nélküli gyógyszerei: vényét is, s nem emlékeze­tükre bízom a gyógyszer ne­vét. Aki viszont nem jön el a rendelőbe, annak a gyógy­szertárban kell megadni a szükséges felvilágosítást. ) Kö­vetkezésképpen. az ott dolgo­zók munkája lett ezzel fele­lősségteljesebb. Az új gyógyszerrendelet végrehajtása tehát, ha nehe­zen is, „beindult”. Az állam fedezi továbbra is a térítési díj és az eredeti ár közötti különbség nagy részét, ami világviszonylatban is ritka. Hogy valóban időt és munkát takarítson meg orvos és be­teg, egyszerűbbé váljon a gyógyszerellátás, ahhoz ne­künk is meg kell tanulnunk élni a rendelet adta lehetősé­gekkel. T. L. M elkezdődött az Adria kőolajvezeték MILYEN TERMÉSZETES, hogy reggel, de legkésőbb ko­ra délelőtt megérkezik a napi NÖGRÁD. Ha késik, a meg­rendelő morcos, és eszébe sem jut, hány ember zavartalan és pontos munkája nyomán kapja az újságot. Ha bárme­lyiküket akadályozza valami, már veszélybe kerül a pontos­ság. Elhatároztuk, hogy az augusztus 3-i szám egy példá­nyát végigkísérjük a nyomdá­tól az olvasóig, hogy bemu­tathassuk az újság útját. Még augusztus 2-a van. Es­te tizenegy óra elmúlt. Vass József helyettes gépmester az imént indította meg a hatal­mas rotációs nyomdagépet, melynek zúgása betölti a ter­met. Még néhány igazítás a festékadagoláson, majd elége­detten bólir.t. Készül a NÓG- RÁD. •> A gépmonstrum egyik vé­gén embermagasságú papír- tekercs forog némán. A másik végén, mintha fodro­zódó patak fakadna, sorjáz­nak kifelé a kész újságpéldá­nyok. Innen kerülnek a köte- gelők asztalára. Ezt a munkát két asszony végzi. Minden nap megmoz­gatják a teljes lapmennyisé­get. Egyikőjükre átlagban há­rom és fél mázsa jut. — Tizenegy éve csinálom — mondja Keszthelyi Józsefné: — Az éjszakai munkát nehéz volt megszokni. Nekem há­rom év kellett hozzá. — Társ­nőjét, Varga Sándornét ő hoz­ta ide. Ennek is több éve már. Gyorsan dolgoznak. Spárgát húznak maguk elé, ráhelye­zik az előre leszámlált köte- geket, átkötik, egy vágás a görbe késsel, rá a sárga cím­ke, és a Cserhátsurányba in­duló 110 NÓGRÁD-példány bekerül egy postazsákba. Mi­kor a zsák megtelik, cédula kerül rá „Balassagyarmat to­vább” felirattal. A megye nyugati felébe kö­rülményes volna vasúton el­juttatni a postát. Ide taxi vi­szi a zsákokat. A kocsi éjfél után néhány perccel érkezik a nyomda elé. A vezető rako­dik. Megtelik a csomagtartó, de jut a hátsó ülésekre is. Farsang Sándor a gépkocsi- vezető, fiatalember, 27 éves. Míg robogunk az éjszakára néptelenné vált 22-es számú úton, életéről faggatjuk. — Nyolc éve vezetek, de csak két hónapja „nyergeltem át” taxira. Azelőtt buszon voltam. Ez még csak a máso­dik hét, amikor újságot vi­szek. Nagyon unalmas az éj­szakai út. Odafelé még csak elmegy, de mikor hazafelé hajtok, olykor meg kell áll- nom, mert rámjön az álmos­ság. Ilyenkor kiszállok, tor­nászom, körbejárom a ko­csit... Tegnap este beültettem a feleségem, hogy ne legyek egyedül. Elered az eső. Vizesen fény­lik az aszfalton. Abbahagyom a beszélgetést, nem akarom zavarni a vezetőt. Szécsény- ben vagyunk. Farsang Sán­dor a cigaretta után nyúl. Már alig van a dobozban. — Itt szoktam rágyújtani. Minden nap elmegy egy do­bozzal, de van tartalék — int a kesztyűtartó felé. BALASSAGYARMATON felvesszük Trenka Ferencet, az egykori mozgóposta-veze­tőt. Nyugdíjasán ő az elosztó, irányító és jegyzékeiő egy- személyben. A balassagyarma­ti címzésű és a Balassagyar­mat tovább, feliratú zsáko­kat betesszük a város főpos­tájára, azokat pedig, melye­ket vasút visz tovább, kivisz- szük a vasútállomásra. Itt van szükség az idős ember munkájára, aki bár túl van a hetvenen — igaz, vagy tizen­öttel fiatalabbnak látszik — megbízható és pontos munkát végez. —• Hogy bírja az éjszaká­zást? — Vasárnap kialszom ma­gam... Elbúcsúzunk tőle és a gép­kocsivezetőtől is, aki indul to­vább Rétságra. Mire hazaér, fél négy körül jár az idő. Az újságot csak a délelőtt fo­lyamán olvassa ei. Mielőtt visszaszáll a kocsiba, újra rágyújt... ' A postán a rovatoló bont­ja a zsákokat, akinek fél hat­kor kezdődik a munkája. Húszesztendős Hoffman Má­ria, aki ezt a tisztséget har­madik napja látja el. Sok tennivalója van. ö rakja köz­ségek szerint zsákokba a kül­deményeket. — Elolvassa közben a reg­geli újságot? — Nincs most arra idő — néz fel mosolyogva, majd új­ra a kötegek fölé hajol. Cserhátsurány postazsák­ját a többi községével egy zöld mikrobusz viszi az au­tóbusz-pályaudvarra. A kísé­rő Csonka János, aki egyéb­ként táviratkézbesítő, de nyá­ron, amikor ezt a munkát szünidős diákok végzik, ilyen megbízatásokat is kap. Ehhez korábban kell kelni. Az új­ságolvasásra neki sincs sok ideje. A menetrend szerinti busz vezetője Bendiák József. — Megmondom őszintén, nem örülök az újságnak. Sok baj van vele. Nem egyszer kések miatta. — Ügy van — teszi hozzá a kalauz —, most is késésben vagyunk. Cserhátsurányban a sze­merkélő esőben várja a zsá­kokat Marsiczki Jánosné. Hét órára jár az idő. Kerékpárra rakodik és eltolja a „szállít­mányt” a postára. A nyitásig még van egy óra. Addig be­vásárol. Pontban nyolckor a hivatal- vezető jelenlétében bontják a postát. Marsiczkiné a leve­leket veszi gondjaiba. A hír­lapokat a húga, Gáspár Györgyné kézbesíti. Általá­ban megvárják egymást. A napi „túra” 18 kilométer. Amióta megvan a kis kétke­rekű kocsi, könnyebb a mun­ka. Gáspárnénak „besegít” a kislánya is. A három közül a legkisebb, Kati. Nyolc óra tíz perc. Az első NÓGRÁD egy Ez a divat, egy Népsport és egy Népszava társaságában ott díszlik a Rá­kóczi út 32. számú ház kapu­félfájához tűzve. Nem sokkal később . barna hajú nő jön ki érte, fehér köpenyben. Dok­tor Oláh Judit, a falu körzeti orvosa. — Kilenc éve, amikor ide­kerültem úgy gondoltam, illő lesz megismerkedni a megyé­vel — mondja. — Megrendel­tem a NÖGRÁD-ot. azután „rászoktam”... Elolvasni csak este van időm, tv előtt, vagy alatt.... MILYEN TERMÉSZETES, hogy reggel, de legkésőbb Ko­ra délelőtt megérkezik a napi NÓGRÁD. Míg Cserhátsurány- ig érkezik, tucatnyi kézen megy keresztül, s van ahol még több az állomás. S ez igy megy napról napra, kéz­ről kézre. —g._ Harminc országból érkeznek kiállítók az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra A budapesti vásárközpont­ban megkezdték a fogyasztási cikkek nemzetközi kínálatát bemutató őszi Budapesti Nemzetközi Vásár technikai előkészületeit, a pavilonok, az utas és a parkok csinosítását — és megérkezett az első szál­lítmány áru a legnagyobb ki­állítótól, a Szovjetuniótól. A hazaiakkal együtt eddig 30 országból és Hongkongból jelentkeztek kiállítók, mégpe­dig több mint ezer magyar és külföldi vállalat. Eszerint nö­vekedett az érdeklődés, és en­nek megfelelően a Hungexpo is a múlt évinél nagyobb te­rületet bocsátott rendelkezé­sükre. A fokozódó érdeklődésnek tett eleget a Hungexpo azzal, hogy megváltoztatta a bemu­tató nyitvatartási idejét: igy a szokásostól eltérően, ezúttal már tíz napon át és két hét végén tekinthetik meg a vá­sárt a látogatók szeptember 16 és 25 között. A jól bevált gyakorlatnak megfelelően ezúttal is az öl­tözködés, az otthon, a háztar­tás, az élelmezés, a szabad idő és a közlekedés árucsoportjá­ban mutatják be a legkorsze­rűbb hazai és külföldi fo­gyasztási cikkeket. A szocialista országok kö­zül Csehszlovákiából. Jugosz­láviából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztár­saságból, Romániából és a Szovjetunióból érkeznek ki­állítók, és több éves szünet után ismét bemutatót tart fo­gyasztási cikkeiből a Kínai N épköztársaság. A fejlett tőkés és a fejlődő országok közül hivatalos vagy kollektív kiállítást mutat be Brazília, Elefántcsontpart, Finnország, Görögország, Norvégia, Pakisztán, Portugá­lia, Spanyolország, Svájc és Hongkong. Egyénileg, vala­mint képviseletük által érkez­nek kiállítók Ausztriából, Bel­giumból, Dániából, Francia- országból Hollandiából, Indi­ából, Japánból. Libanonból, Mexikóból, Nagy-Britanniából, a Német Szövetségi Köztársa­ságból, Olaszországból és Svédországból. Az őszi BNV-vel egyidőben, és ugyancsak a Dobi István úti vásárközpontban rendezi meg a Hungexpo az Inter- playexpo ’77 nemzetközi já­tékszer-kiállítást és -vásárt. A szocialista országok közül először Magyarországon kerül sor ilyen nagy nemzetközi já­tékbemutatóra. j NÓGRÁD - 1977, augusztus kedd 5

Next

/
Thumbnails
Contents