Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-09 / 186. szám
Hatalmas esztergagépen alakulnak a munkadarabok TorjákJános szakmunkás irányítása mellett. 1 970-ben szerezte szakmunkás-bizonyítványát a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, azóta is számíthatnak munkájára. Bárnából jár a megyeszékhelyre. A három műszakos munka mellett nehéz beosztani a családi teendőket. Most szabadságra készül, új lakást építenek, így szükség van a szabad időre. — kj — Kései tanácskozás Forróséiv szülte gondolatok Mint arról már lapunk hasábjain beszámoltunk, az ötvözetgyárban megtartott műszaki tanácskozást a különböző üzemegységeknél termelési tanácskozások követték. Érdeklődve vártam, hogy a gondok, feladatok hogyan kerülnek felszínre az üzemi demokrácia legmagasabb fórumán. Este nyolc óra. A kohókból áramló, vörösen izzó meleg remegteti a levegőt. Még egy utolsó lapát, mely hirtelen megfékezi a nyíláson ki-ki- táncoló lángnyelveket, és azután lezárulnak a kohók torkát elfedő hatalmas vasajtók. Magukra maradnak a kemencék. LÉPCSŐKÖN, ■ MUNKAPADOK SZÉLÉN Kissé szokatlan időpontban, az egyik lakatosműhely adott otthont az 1-es számú üzem termelési tanácskozásának. A verítékcseppekre tapadt szénportól fekete arcú emberek, hat órai kemény munkával a hátuk mögött, kicsit fáradtan gyülekeztek. Kinek hol jutott hely, lépcsőkön, munkapadok szélén várták a tanácskozás kezdetét. Szepesi Ferenc, az üzem művezetője tolmácsolta a műszaki tanácskozáson elhangzottakat, kiegészítve saját munkájuk értékelésével, elemzésével. Szólt az első hat hónap eredményeiről, nehézségeiről, de a hibákat sem rejtette véka alá. Ismertette a második fél év feladatait, az anyag- és energiatakarékosság terén, valamint a brigádok közötti munkaversenyben elért eredményeket, tennivalókat. A részletekre kiterjedő, alapos beszámolót hozzászólások követték. Percek alatt parázs vita keletkezett, egymást követték a javaslatok. Eltűnt a kezdeti fáradtság. A MUNKAFELTÉTELEK JAVÍT ÄSA Papp János adagológép-kezelő az üzemben már működő gépi adagolás előnyeiről és hátrányairól szólt. — Javítani kell a feltételeket. Tökéletesebb elegykeve- réssel, az alapanyagok pontosabb megválasztásával jóval több ferroszilícium csapolható. A kavics betonalapanyag, nem pedig ötvöző. Ha ezen javítanának, nem az alsó határon működnének a kemencék, és nagyobb lehetne a termelékenység. — Kevés az ember a gépeknél. Ugyanazt a munkát kisebb létszámmal kell ellátnunk, és ez a bérezésnél nem látszik meg — szólt közbe Orsós Pál. Szinte rögtön érkezett a válasz is. — De, miért kevés az ember? Mert hiányoznak a védőfelszerelések, kesztyűk és bakancsok. Vegyi anyagokkal dolgozunk, és ezek balesetveszélyesek. Többen emiatt esnek ki a termelésből. Emelkedett a munkahelyi balesetek száma. Batki László csapoló, az őket valójában „melegen” érintő kérdést vetette fel. — Miért nem fizetnek melegüzemi pótlékot? Ha valakit, akkor minket igazán megillet. A munkavédelemhez és a balesetveszélyességhez kapcsolódott Bedegi Győző olvasztár. — Veszélyes a daruk állapota, a háromágú láncokat is gyakrabban kell cserélni, nincsenek tartalék szerszámok. A munkaszervezéshez tartozik, hogy ne a dolgozók járjanak a lakatosokhoz egy- egy hiba megjavításáért. A művezető intézkedjen, hogy a termelés minél folyamatosabb legyen — mondotta. A vitába élénken kapcsolódott be Szekeres András kapcsolótábla-kezelő. A technológiai és munkafegyelemről, a tájékoztatásról, a termelés feltételeinek javításáról, és arról szólt, hogy a hátralevő feladatokat a brigádnak kell megoldania. Nem szabad a másikra várni, mindenkinek .tudása legjavát kell adnia. Az elhangzott kérdések, javaslatok egy részére utolsó hozzászólóként Kovács János műszaki igazgatóhelyettes adott választ ■ ★ A tények, szavak, vélemények önmagukért beszélnek. Az egészséges alkotó vita jól tükrözte az üzemi demokrácia legmagasabb fórurnánaK fontosságát, jelentőségét. Vannak gondok, megoldásra váró problémák, melyeket csak így, közösen lehet és kell megvalósítani. — békési — Feltételek és feladatok A mezőgazdánál* anyagi-műszaki bázisának helyzete Mezőgazdaságunk fejlődése a hetvenes években nemzetközi összehasonlításban nézve is figyelemre méltó. A termelés növekedésének természetesen megvan az anyagi alapja, a rendelkezésre álló termelőeszközök gyorsan gyarapodtak. Ezzel egyidőben a termelőerők összetétele is lényegesen változott. A művelt terület és a munkaerő csökkent, így az anyagi-műszaki bázis jelentősége viszonylagosan és abszolút mértékben is megnövekedett. Mezőgazdasági körökben közhelynek számít, hogy s> termelés összes anyagi ráfordításának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. A termelés hatékonyságát döntő mértékben befolyásolja tehát az anyagiműszaki bázis hasznosítása. ★ Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhasználás három nagy- tétele közül a takarmányköltség a legnagyobb E téren nagy az előrelépés, általános a gazdasági ipari keveréktakarmányok használata. Gondként jelentkezik viszont a termékek változó minősége és a fajlagos takarmányfelhasználás lassú javulása. A műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás ugyancsak nagymértékben növekedett. Sajnos az utóbbi két évben a műtrágyánál — Nóg- rádban is — megtorpanás tapasztalható, pedig a termelés tervezett növelése csak növekvő tápanyagellátással valósítható meg. Szükséges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelmezett takarékosságból ne mérsékeljék a műtrágya-felhasználást. Ugyanakkor fontos, hogy a műtrágyázás talajkémiai vizsgálatokra alapozva, a termőföld tényleges tápanyagtartalmának megfelelően történjék. A gépfenntartás költsége (üzemanyag nélkül) a takarmányozás és a kemikáliák fel- használásának költségénél kisebb, mégis e témakör néhány kérdéséyel nagy nyomatékkai indokolt foglalkozni. A munkaerő csökkenése miatt, illetve a termelékenység növekedése érdekében ugyanis a termelés gépesítése az elmúlt években és a jelenlegi tervidőszakban is nagymértékben fokozódik. Jelenleg az ösz- szes állóeszközök egynegyede gép, berendezés. Jármű. Az V. ötéves terv idején pedig a mezőgazdasági beruházásokban a gépesítés részaránya a terv szerint megközelíti a 60 százalékot. A gépek, technikai berendezések nagy és egyre nélkülözhetetlenebb segítséget jelentenek a mezőgazdaságnak. A hatékony alkalmazás érdekében azonban országosan és a gazdaságokban egyaránt sok még a tennivaló. ★ A fejlődés egyik jellemzője, hogy a termelési folyamat komplex gépesítése, gépcsoportok alkalmazása kerül előtérbe. A termelési rendszerek a gyakorlatban is mutatják, hogy az összehangolt géprendszerek teljesítménye nagyobb, kihasználása 20—30 százalékkal kedvezőbb az átlagosnál Az ilyen géprendszerek kiszolgálása is egyszerűbb, gazdaságosabb. Érthető és helyeselhető tehát, hogy a gazdaságok keresik a korszerű, rendszerekbe beilleszthető gépeket. Fáradozásuk azonban nem mindig jár sikerrel. A használt géptípusok számának csökkentése és az összhang megteremtése egyaránt gondot okoz. Gyakori és jogos kritika, hogy a kívánt gépet nem tudjak beszerezni, ezért Hasonló, de más típusú (esetleg eltérő teljesítményű) gépet vásárolnak helyette. Ez az üzemelési költséget megnöveli, a javítást, karbantartást megnehezíti, mégsem könnyű a helyzeten változtatni. Korszerű gépekből ugyanis a kereslet a nemzetközi kereskedelemben is nagyobb mint a kínálat. így sok esetben kénytelenek vagyunk tudomásul venni a lehetőségeket. Hosszú lejáratú szerződések megkötése, esetleg nemzetközi termelési kooperációk létesítése távlatban segíthet e nehézségeken. Addig is szükséges azonban a belföldön forgalomba .kerülő gépek figyelmes forgalmazása, a beszerzések alaposabb mérlegelése. hogy legalább üzemen belül csökkenjen a géptípusok száma. Hasonló probléma tapasztalható a munkagépeknél. A korszerű, nagy teljesítményű traktorokhoz például ma még' gyakran nem áll rendelkezésre megfelelő teljesítményű munkagép. Ezt a feszültséget Is meg kell szüntetnünk, részben tervszerű importtal, részben a hazai gyártás me ■ '■n as-»ve1. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azonos munkára gyakran korszerű és közepes teljesítményű gépek is ismertek. A gazdasagok joggal a legkorszerűbb gépet szeretnék megvásárolni. Mégis azt kell mondani, hogy ez a törekvés nem mindig célravezető. A legkorszerűbb gépekből legtöbbször csak igen kevés áll rendelkezésre, a termelés gépesítését, az elhasználódott gépek műszakilag, gazdaságilag egyaránt indokolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gépekre való várakozás miatt halogatni. A termelés gépesítése az említett nehézségek ellenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgazdaságban. Az egyre korszerűbb, nagy teljesítményű gépek, gépsorok alkalmazása viszont nemcsak a termelés technológiáját változtatja meg. Magas szintű ismereteket és követelményeket támaszt a munkát szervező szakemberekkel és az üzem- fenntartást biztosító műszaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számottevő a2 elmaradás. A karbantartás, • javítás színvonala, feltételei nagyon differenciáltak. Megfelelő színvonalú hibamegelőző karbantartást a termelőüzemeknék csupán egynegyedében végeznek. Ennek következménye, hogy tízezer traktoron végzett diagnosztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a kormányszerkezet és a villamosszerelvények több mint 50 százalékánál, a motorok 38 százalékánál volt Kifogásolható a műszaki állapot. " , ★ Az üzemképesség fenntartásához szükséges karbantartás-javítás elvégzéséhez műhelytér szükséges. A műhelytér a IV. ötéves terv időszakában 16 százalékkal növekedett, ez azonban nem elég. . Jelenleg egy 60 lóerős traktorra átlagosan 18 négyzetméter jut, lényegesen kevesebb a műszakilag indokoltnak tartott 25 négyzetméternél. Fokozza a gondot, hogy a meglevő műhelyek is elaprózottak, felszerelésük korszerűtlen. Mintegy 600 tsz nem rendelkezik például szervizberendezéssel, amely az alapvető karbantartás elengedhetetlen berendezése. A műhelyek szakmunkáslétszáma jelentős, mintegy 60 ezer fő. Gondot jelent azonban, hogy a technikai eszközök műszaki színvonalának emelkedését nem követte a szakmunkások továbbképzése. A munkát irányítók, szervezők száma sem elegendő. A tsz-ekben jelenleg több mint 300 fő szakmunkásra és mintegy hatezer lóerő-teljesítményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A felmérések azt is mutatják, hogy a gazdaságok egy részében a gépészek nem rendelkeznek kezelési, karbantartási utasítással, nem ismerik kellően a gépbeállításokat. Főként az újabb típusú gépeknél hiányzik az utasítás, ami kedvezőtlenül hat az üzemelésre, a javítások elvégzésére. A korántsem teljes körű, szemléltetésként említett nehézségek mutatják, hogy a gépállomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a problémák megoldásával foglalkozni. Reprezentatív felmérés adatai szerint ezúton az egy hektárra jutó javítási költséget 13—15 százalékkal, az üzemanyag-fogyasztást 14—16 százalékkal, az alkatrész-felhasználást 14 százalékkal lehetne csökkenteni. Emellett a gépek üzembiztonsága is növelhető, a meghibásodások száma 36 százalékkal, a hibák kijavításához szükséges idő 50 százalékkal csökkenthető. * A gépkapacitás hatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek fokozottabb figyelmet fordítsanak gépeik üzemeltetésére, karbantartására, javítására. Ehhez azonban segítségre van szükségük. A feladatokat csak az ipari szolgáltató- és a kereskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködéssel lehet eredményesen megoldani. Zsuffa Ervin, az MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője ARCOK —MUNKA KÖZBEN Adalékok egy megváltozott élethez Mielőtt nem teljes részletességgel felvázolnánk Járja István hugyagi lakos, a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára dolgozójának portréját, szükségszerűnek tűnik. hogy előtte szót ejtsünk egy olyan történésről, ami néhány hónapja kizökkentette eddig megszokott élettempójából. De nemcsak őt: családját is! Feleségét és a három gyereket, bár közülük a legkisebb — aprócska még — semmit sem érzékel ebből... Szóval, kizökkent az eddigi ritmusból Járja István, s úgy tűnik, nem is kisidőre. Hogy nyugdíjazásáig-e, avagy sem, az viszont már szinte kizárólag rajta múlik. Erről, túlharsogva a gyártócsarnokot betöltő, percre sem csillapodó dübörgést, a következőket mondja, szemét a védőkesztyűs keze alatt tekeredő kábelről le sem véve: — Jól érzem magam, a megváltozott körülmények ellenére ... Sőt, még jobban, mint annak előtte... Hogy tudja, áttértünk a folyamatos munkarendre. Igen, ez év február elsejétől Járja István, aki az itt töltött hat év alatt megszokta, hogy két műszak van: a délelőttös és a délutános. most — négyre jár. És — meglehetős gyakorisággal tölti éjszakáit, vasár- és ünnepnapjait a kábelgyár nagy teljesítményű sodrógépe mellett. A legelsők egyike volt, akik miután felsőbb helyről napnap után elhangzott az igény a többlettermelésre, részt, vettek és szorgalmazták-szervez- ték a nagy teljesítményű gépek folyamatos üzemelését. És persze hozzá azokat a gépkezelőket, akik értők voltak a munkához, s megértették a percre-le-nem-állás szükségességét. Nehéz volt? — Mármint a kezdet? — Igen! Ügy próbáltam munkatársaimat meggyőzni a folvamatos üzemelésről, hogy kis ideig önmagam is kétségek között éltem. Meglesz-e a régi pénzünk ..sikerül-e önmagunkat, s családunkat is „átállítani” egy újabb rendszerű életre ..., bírjuk-e a számunkra szokatlan váltakozásokat? — És..: Elneveti magát, olajos kezével gesztikulálva mondja: — Ha még egyszer azt mondanák, térjek vissza a régi két műszakra, dehogy is tenném! Tudja, csak néhány hét volt a döntő, amíg le nem tisztultak, rendeződtek a dolgok, Most már nem cserélnék ... Több a szabad időm, jobban „meg tudom szervezni magam”. No, ezt aztán nem értem, de a gépvezető megmagyarázza. Egy példát említ. Négy műszakot dolgozik délelőtt, aztán két szabadnapja van. Aztán utána éjszakás lesz, majd rá következően délutános — és folytatódik a körforgás. Szakadatlanul, vasár- és ünnepnapokon is. Szabadnapjait persze nem mindig kapja szombat-vasárnapra. Talán egy-másfél hónapban egyszer. S hogy rossz-e ez? — Nézze! Csütörtökön délben hazamegyek és legközelebb csak vasárnap este tízkor jövök újra. Igaz, nem ez a jellemző, de ilyen is van. Aztán ha hétköznap — kedden, vagy más napon — maradhatok otthon? Nekem és a családnak ez is nagyon jó. Egy negyedévre előre megkapják a műszakbeosztást; már ennyi időre előre meg tudjuk otthon beszélni, mikor mit teszünk. — Hugyagról jár be. És a közlekedés? — Szerencsés helyzetben vagyok: mindegy melyik műszakban vagyok, van vonatom. — És a többieknek? Mert ha jól tudom, hetvenen dolgoznak folyamatosan ... — Mi Hugyagról heten járunk együtt... A többiekért bérautóbuszak mennek minden esetben. — Szóval, jól megvan? — Igen. S a család is. örülnek, hogy néha több időt tölt- hetek velük mint eddig. Egyébként a feleségem is itt dolgozott a gyárban, csak most szülési szabadságon van ... A pénz? Eddig olyan kétszázhúsz óra alatt kerestem meg, amit a folyamatos műszakban 192 óra alatt. — Mennyit? — öt, öt- és fél ezer forintot. Kérdem tőle, hogy csak neki jut-e ennyi a borítékba? Mondja, nem, hiszen a keményen, jó minőségben és fo- lyatos műszakban végzett munkát mindenkinek megfizetik. — Harmincegy éves. Miként vélekedik az életéről ? — Mondhatom, sínen vagyok! Szép családom van, jó munkahelyem. Nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott, megbecsülnek. Nem tudom, kell-e ennél több ... Keze közül kifogy a kábelkígyó. Néhány pillanatra megáll a gép. Olajos kezébe törli homlokát Járja István, mintha .'Járná: sötét arcából még csillogóbban ragyogjon ki a szeme... k. gy. j NÓGRÁD = 1977. augusztus 9., kedd • 3
