Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

Néprajzról, honismeretről Bánkon Tudatosuló múlt. erősödő önismeret OndrusáSu Mónika, Pokoráczki beszélik a délutáni teendőket. A déleBőttből mindig ki-ki- csúszó, vitákkal megspékelt előadásokra. a délutáni „fa­lujárásokról”, az ízes szloválf- palóc beszédre, a találkozá­sokra bizoayára még sokszor gondolnak a szlovák néprajzi, honismereti tábor volt lakói. De emlékezetesek maradnak a reggelek is, amikor a Bán- ki-tó ébredését figyelték, és az esték, a motel halijában folytatott nagy beszélgeté­sek. Igaz, hogy a társaság fe­lének a szőnyegeken jutott csak ülőhely, de jó volt fel­sorakoztatni a nap esemé- \nyeit, közösen felidézni az él­ményeket. Csak az elmúlt években kezdett kibontakozni a nem­zetiségiek honismereti tevé­kenysége, pontosabban ennek intézményes formái. Azt, hogy a hagyományőrzés a nemze­tiségi kultúra ápolásának fon­tos összetevője, hogy a már- már kiveszőiéiben levő nép­rajzi, kulturális értékeket meg kell menteni, eddig is tudták, voltak is lelkes akti­vistái a honismeretnek. Há­rom évvel ezelőtt megalakult a szlovák szövetség mellett a honismereti szekció a kultu­rális bizottság albizottsága­ként, harminc gyűjtő össze­fogásával. A Magyar Néprajzi Társaság ennek segítésére alakított önálló szekciót, sor­ra jött létre a többi nemzeti­ségi szövetségnél is hasonló. Ez a szlovák néprajzi-hon­ismereti tábor úttörő vállal­kozás,, de nem minden előz­mény nélküli. Fontos állomást jelentett 1975 őszén az a bé­késcsabai konferencia, ahol a Magyar Néprajzi Társaság szervezésében — más intéz­ményekkel együttműködve —. nyolc ország képviselői nyer­hettek képet a remzetiségku- tatás mai helyzetéről. Megje­lent a magyarországi szlovák­ság néprajzának első kötete, kétnapos honismereti tanács­kozást tartottak Oroszlány­ban (a népi gyermekjátékok kutatása és a szlovák föld­rajzi nevek összegyűjtése volt a téma.) így vezetett az út ehhez a július végi egyhetes táborhoz, melyet a néprajzi társaság javaslatára a szövet­ség rendezett Bánkon. A tábor vezetője Lami Ist­ván, a szlovák szövetség osz­tályvezetője, a kulturális bi­zottság titkára. Régóta fog­lalkozik ő is honismerettel, a népi gyermekjátékok gyűjtése József és Bartha Elek meg­érdekli. És ennél is jobban az: menjen előre a nemzetisé­gi honismereti munka. — Szakmai vezetőnk, dr. Manga János akadémikus igen régen és alaposan isme­ri a szlovák folklórt, hiszen a palócok néprajzát kutatja, a balassagyarmati Palóc Mú­zeum vezetője volt egykor. Most a néprajzi társaságnál ő az elnöke a nemzetiségi szakosztálynak. A résztve­vők? Különböző felsőfokú intézmények szlavista, szlovák szakos' hallgatói, leendő és aktív népművelők és népraj­zot hallgatók. A gyűjtés fé- lig-meddig fakultatív jelle­gű. .Az érdeklődésnek meg­felelően négy. illetve 5 cso­port alakult. Manga János csoportja a „jeles napok” népszokásait gyűjti, dr. elsősorban idősebb adatköz­lőkhöz mentünk el. Mindig más volt a kérdező. Még nem összegeztük az eredményeket, tapasztalatokat, de annyit el­mondhatok: széles áttekintést kaptunk a néprajz különböző területeiről. Egy adat nem adat. egy látogatás nem lá­togatás — ezt tartják a ku­tatók. De kiindulásnak, a kér­désfeltevéshez igen értékes adatok birtokába jutottunk. Ottjártunkkor a bánki mű­velődési házban a bokorta­nyák népéről, a magyar és szlovák összehasonlító nép­rajzi kutatásokról ' tartott előadásokat Márkus profesz- szor. A tábor szakmai veze­tőjét, Manga Jánost a patak partján, séta közben talál­tuk meg. a második előadás előtt kijött levegőzni, elmél­kedni. — Mint a tenyeremet, úgy 'ismerem ezt a vidéket, eze­ket a községeket, az itt élő­ket. Volt alkalmam az is­merkedésre... — ön hogyan értékeli a tábor eredményességét? — Hiányoltam egy-két olyan foglalkozást, amikor (az előadások helyett is ta­lán) a kérdezési technikáról beszélgetünk. A leendő ku­tatóknak és a honismerettel hivatásuk mellett foglalko­zóknak ez egyaránt hasznos lett volna. Engem a vallási tudatforma érdekelt, ezt ku­tattuk csoportommal a hitvilá­gon, babonákon keresztül. Ki­mondottan új adatra én nem bukkantam, a hallottak meg­erősítették eddigi feltevései­met. — A honismereti munka egyfajta hagyományőrzés. Sok-sok tudományos ered­Dr. Márkus Mihály előadása közben Márkus Mihály kassai pro­fesszor vezetésével tárgyi em­lékek után kutatnak elsősor­ban. Lamj Eszter békéscsabai néprajzos-muzeológus — a lá­nyom — a népi gyógyászatról kérdezősködik, Tóth Emilia pozsonyi IV. éves néprajzos a három néprajzos egyetemis­tával zenei téren gyűjtenek. Az ötödik csapat — két nóg­rádi pedagógus-népművelővel együtt — vezetésemmel népi gyermekjátékokat gyűjt. — A tábor munkája egy hétig tart. Milyen eredmé­nyeket sikerült elérni? — Négy községben — Bán­kon, Ösagárdon, Felsőpetény- ben és Nógrádban folyt a gyűjtés. Egy-egy családhoz, mény birtokában, több éves kutatás után miben látja egy tudós a hagyományőrzés je­lentőségét? Nem csak múló divat a folklór kincseinek fel­fedezése? — Sokan felteszik maguk­nak ezt a kérdést... Ketté kell választani a dolgot. A falun élők számára tudatosodik a múltjuk, annak megértésére, megbecsülésére neveli őket a honismereti tevékenység és az amatőr folklóregyüttesek­ben való szereplés. A másik része a kérdésnek, hogy mit jelent mindez a jövő szem­szögéből? Egy időre vissza­adjuk a dalaikat, rácsodálkoz­hatnak a régi szokásokra, né­pi játékokra, tanulságokat vonhatnak le a babonák, tév­hitek gyökereiből. Igazából, mélyen az önismeret szem­pontjából nagy érték ez, „vé­delmet nyújt” a nacionaliz­mus ellen. Ezért hiszem, hogy több mint divat; tartalmas, tevékeny minden szinten! G. Kiss Magdolna Pintér Istvánt Gyilkosság - a „szeretet jegyében 55 II. November 12-én tette A1 Springer vallomását, vagyis ugyanaznap, hogy Ronnie Howard megkezdte a foglá­rokkal a küzdelmet kihallgat- tatásáért. S ugyanaznap, no­vember 17-én amikor a call- girlnek sikerült végre telefo­non kapcsolatba kerülnie a rendőrséggel, találták meg Dannyt. Danny DeCarlotól sok min­dent megtudtak, de a „kegyet­len ördög” nem volt hajlandó eskü alatt vallomást tenni. — Nem, uram — és köny- nyek jelentek meg a szemé­ben. — Szörnyen félek. Man- son egy másodpercet sem töprengene. És ha tíz évre is Volna szüksége, megtalálná a kisfiámat, ■ s apró darabok­ra vagdosná! DeCarlo vallomása szerint Hinmant Bobby Beausoleil és Susan Atkins ölte meg, de Manson, Mary Brunner és Bruce Davis is ott voltak. Egy négert, egy „Fekete Párducot” is megöltek. Elő­zőleg Watson 2500 »dollárért hamis kábítószert adott el a szerencsétleneknek. A „Pár­duc” felkereste a csalót a farmon, s megfenyegette: ha az ügyet nem hozzák rendbe, akkor ő „testvéreivel” ki­nyírja az egész farmot. Még aznap este Manson néhány társával együtt elindult North Hollywoodba. Az övében egy Buntlinet dugott. Ezzel ölte meg áldozatát. Később a Griffith Parkban ásták el a holttestet. Erről a gyilkosságról a rendőrség semmit nem tudott Viszont nagy érdeklődést kel­tett, hogy a tanú egy Buntli­net látott Mansonnál. DeCarlo szerint a fegyvert —, amelyet le is rajzolt, mégpedig ponto­san a beszerzett fényképek­nek megfelelően — mindig Charlie hordta, hol az övébe dugva, hol egy pisztolytartó­ban. Aztán valamikor a pisztoly egyszerűen eltűnt. Szerinte azzal ölték meg „Shortyt” is. „Shortyt” teljes nevén Donald Jerome Shea- nak hívták, 36 éves volt, s már 15 éve dolgozott a Spahn-tanyán, mint béres. A banda tagjai, köztük Manson, gyilkolták meg, mert úgy vél­ték, „beköpte őket” a ható­ságoknak. És ami a legfontosabb: Danny DeCarlo tudott arról, hogy a Tate-gyilkosságokat is ugyanazok követték el. — Egy éjszaka elindult Charlie, Tex és Clem... Vagyis: Manson, Charles D. Watson és Clem egy őrültek házából szökött, az elmeor­vosok által közveszélyesnek nyilvánított fiatalember. Clem mesélte el a követ­kező reggel Danny DeCarlo- nak, hogy „öt disznót kicsi­náltak”. Clem azt állította, hogy ő ölte meg mindegyiket. Most már nem volt semmi kétség, hogy a banda volt a tettes. Arról azonban ellent- mondtak a vallomások, hogy melyik áldozatot ki ölte meg valójában. Mire DeCarlo ki­hallgatása befejeződött, már Ronnie Howard is elmond­hatta a rendőrségnek, ami a lelkét nyomta. A gyilkossági csoport emberei hosszas ke­resés utón végül is megálla­pították, hogy a női vizsgálati fogházban lehet megtalálni a fontos telefonálót. A következő nap kapta meg az ügyet Vincent Bugli- osi ügyész. Első dolga az volt, hogy elmenjen Independence városába, ahol a hatóságok Manson, már bilincsben. / Charles Mansont és társait október közepe óta őrizetben tartották. James Pursell, az a, rendőr, aki a Manson-banda elleni rajtaütést vezette, el­mondta, hogy a furcsa „hip- pycsalád” valóságos erődít­ménynek építette ki a környé­ket. Rajtaütésük során nagy mennyiségű fegyvert is lefog­laltak náluk. A banda tagjait viszonylag könnyen összeszed­ték. Utoljára a főnököt talál­ták meg. A fürdőszobában fedezték fel, egészen kicsire összekuporodva, a mosdó alatti szekrénykébe bújt. Hosz- szú haja részben kilógott, ez árulta el. Manson, aki az independen­ce-! börtön törzskönyvében „Manson Charles M., alias Jézus Krisztus, alias Isten” néven szerepelt, kihallgatása során semmit nem volt haj­landó tudni a gyilkosságok­ról. Csupán a „szeretetről” beszélt Egykedvűséget muta-' tott, mint akit nem lep meg, hogy őt, akit eredetileg gyúj­togatásért és lopásért tartóz­tattak lé, most hirtelen gyil­kosságokkal is vádolják. Megszokhatta már, hogy rendőrök, ügyészek hallgatják ki. Csaknem egész, életét ja­vítóintézetekben, börtönben töltötte. ■ST« 1 '■ # ................................... B eszélgetés az öltözködésről — Tótli Emilia kérdez NOGRÁD - 1977. augusztus 6., szombat Mai tévéajánlatunk 23.00: Dokumentumok U.' M.- röl. A veszprémi tévétalálkozó díjnyertes filmje ismétlésben kerül a közönség elé. A Nyi­tott könyv mutatta be annak idején Fenákel Judit regé­nyét. Mihályfy Sándor rende­zésében. U. M. azaz Uhrin Mátyás hetvenkét festményét csomag­ban kapta meg egy budapesti múzeum. A képek nagyerejű tehetségről tanúskodtak, így hamarosan ki is állították őket. Mindez azonban U. M. halála után történt. Egy fia­tal művészettörténész nyomo­zásba kezd, hogy kipuhatolja a rokonok, ismerősök, kollé­gák, felettesek szavaiból, mi­ért kellett Uhrin Mátyásnak ismeretlenségben maradnia, miért nem ért el sikereket már életében. A mű és a té­véfeldolgozás hű képet ad a még fellelhető kisszerű karri­eristákról, i kéz kezet mos szemléletről, a gyávaságról, a helyi kiskirályok zsarnoksá­gáról. A salgótarjáni nemzetközi müvésztelep vendége Bácskái Béla Petőfi Sándor 1846-ban írt Salgó című költeményét kez­di így : „Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el a Mátra egyik erdőséges ága...” Bácskái Bélát pedig, aki Persén él s onnan jött Salgó­tarjánba, Nógrádba, valaki egyszer Gömör festőjének ne­vezte. — Vállalom is ezt a jel­lemzést — teszi hozzá a festő. Persén született 1935. júli­us 26-án. Fölcseperedve min­talakatos és öntő lett a füle- ki zománcgyárban. Közben megismerkedett Szabó Gyula festő- és grafikusművésszel, akitől sokat tanult. 1956-tól 1962-ig elvégezte a pozsonyi képzőművészeti főiskolát. Mes­terei professzor Csemicky, professzor Zelibsky, profesz- szor Hloznik és professzor Ma- tejka voltak. 1965-től Persén él és dolgozik. Kiállítása volt — többi között — Komárom­ban, Nyitrán, Losoncon, Rima­szombatban. Tagja a szlovák képzőművészek szövetségének, a besztercebányai kerületi szervezetben tevékenykedik. E szervezettel a nógrádi képző­művészek is kapcsolatot tarta­nak fenn, amely kiállítás- és művészcserékben nyilvánul meg, bár az együttműködés intenzitása az utóbbi időben némileg csökkent. Losonc, Kármán Józsefnek, a „Fanni hagyományai” írójá­nak városa, vagy a Tompa Mihály emlékét őrző Rima­szombat számára is kedves városok. Ez a tájék művészi tevékenységének meghitt szín­tere. — Monumentális szakon végzett, néhány murális meg­bízatásnak is eleget tett, mégis megkérdezem, melyik a legkedveltebb műfaja? — Az 'akvarell. S már mutatja is .néhány Salgótarjánban született akva- relljét. Ezekből kitűnik: a nógrádi és a gömöri táj kö­zött számára nincs lényeges különbség. Ügy látszik, „tű­nődve néz” ő is a tájon véC gig, az ember Tompa Mihály Tornácomon című versének néhány sorára gondolhat: „— De tisztán süt a nap, meleg délután van. Dologban az ember, s a ré­tek hosszában Hemzseg, mint a hangya;” Ezek az akvarellek — érde­kes, mennyire otthon van ez a technika a nógrádi vidéken s az itt élő művészek ,is mily kellemesen, már-már 'magától értetődően művelik —, szóval ezek a képek híven szólnak a finoman ívelt dombokról, erdőrészletekről, mezőségekről. Igen, a nyári mezőről, a ga­bonatáblák meleg sárgájáról, a tarlókról, hiszen vége az idei aratásnak. Többekkel együtt, Bácskái Béla is ellátogatott Cserhát- szentivánra, e festői környe­zetben megbúvó faluba s őt is megragadta a Cserhát sze­met gyönyörködtető, halk mozgalmassága. S még valami. Valamennyi akvarell őrzi — ha nem is mutatja közvetle­nül — a szorgos emberi tevé­kenység nyomát. A művésztől r^em idegen a kétkezi munka tisztelete, hiszen korábban maga is ezzel kereste kenye- i rét. Otthonosan mozog mind 'az ipari, mind pedig a mező- gazdasági munka'világában. Sok vázlatot is készít. Jegy­zetfüzetében balatoni, dunai és nógrádi „feljegyzések” egész sora. Nem először van ma­gyarországi művésztelepen. — Két alkalommal voltam már Hajdúböszörményben, itt alkalmam nyílt az alföldi táj megismerésére — mondja. — Büszke vagyok rá, hogy 1975- ben Hajdúböszörményben megkaptam a Káplár Miklós- díjat is. Szeretem az Alföldet, egyik kedves íróm Móricz Zsigmond. Sokat olvasok, Pe­tőfit, Jókait, Móriczot, József Atillát. És szeretem a zenét, mindig szakítok időt a jó mu­zsika hallgatására. Tóth Elemér /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents