Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

t Változó munkásosztály Brigúdmosgalom hőseiről Dolgozni — tanulni — élni! Ez a gyakorlatban nehéz, hi­szen a brigádok összetétele és munkaterületének külön­bözősége folytán a brigádok egymáshoz való viszonyítása egyáltalán nem lehetséges. Ebből következően az értéke­lés alapja csakis a brigád ön­magához mért fejlődése le­het. Mennyit, mit és hogyan valósít meg a vállalt kötele­zettségekből. Érezhető-e az elmúlt időszakhoz képest a fejlődés? Alapvetően figyelembe kell venni a brigádoknak, hogy nem szabad részeredmények­re törekedni. Hisz’ ez a szép a mozgalomban; emberi és közösségi teljességet akar! Támogatni kell A dolgozók nagyszámú részvétele érzékelteti, ma már sokan megértik, hogy egyéni érdekek érvényesítésé mellett munkát kell vállal- niok a közösségért is. Annál inkább hiba, ha egyes vezetők csak hangoz­tatják a szocialista embertí­pus kialakításának fontossá­gát, de nem hallják meg a brigádok panaszait, nem be­csülik meg eléggé a mozgal­mat. Pedig a brigádok önként vállalkoztak a kötelezettsé­gek túlteljesítésére. Nem kevés az eredmény, de nagyobb is lehetne, ha a brigádok jobban éreznék, ta­pasztalnák a vezetők bátorí­tását. De a fejlődést szolgál­ja az is, hogy egy-egy terü­leten a szocialista brigádok a hangadók, vagy a demokra­tikus fórumokon, de azon kí­vül is hallatják hangúkat, szóvá tesznek, javasolnak és a reális lehetőségeket meg­követelik. ' Élni a jogokkal! Élni tud­ni a jogokkal! Nem feled­kezve meg a kötelességről A gazdasági vezetés nem szívességet tesz, amikor a dolgozókat bevonja az irá­nyításba és meghallgatja vé­leményüket. Ez a szocialista gazdasági vezetés fontos esz­köze. Ezt mindnyájunknak fel kell ismerni és elérni, hogy ezt a gazdasági vezetés igényelje is. Az üzemi •demokrácia csak ott érvényesül eredményesen, ahol a fejlesztésre tudatosan törekednek és ott valóiul meg, ahol az cselekvést is kivált. Ez pedig jelentős mér­tékben a gazdaságvezetés módszerein múlik. Különben az üzemi demokrácia csak formális lesz. Annál jobban veszít formalitásából, minél aktívabbá teszik a brigád­mozgalmat, jobban támasz­kodnak segítőkészségükre, hi­szen a brigádok a termelés aktív résztvevői és közelebb vannak a mindennapok gond­jaihoz. Ha a biztosított jogunkkal élünk is, ne feledkezzünk meg az élet realitásáról sem. A demokrácia adta jogunkat, sőt kötelességünket telítsük meg pozitív töltettel. Az üzem derékhada A szocialista brigádok lé­nyegében az üzem, munka­hely derékhadát képezik és jó, ha ezt minden brigádon kívüli dolgozó tudja. Fiatal és idősebb egyaránt. De fő­leg a fiatal dolgozók, jó ha ennek tudatában vannak. Hi­szen az idősebb dolgozók em­lékeznek még arra, hogy a felszabadulás előtt a szak­munkásképzés nem olyan volt mint ma. Akkor bekerült a gyerek az üzembe 14—15 éve­sen és három évig tanulta a szakmát, majd felszabadult és tovább dolgozott ugyanazon a helyen. Azzal, hogy munka­idejének nagyobb részét az üzemben töltötte tulajdonkép­pen már a munkáséletet is megkezdte. A tanulóidő alatt meg tudott ismerkedni az üzemmel, annak légkörével, a már beérett munkások tulaj­donságaival. Ma viszont ál­talában tanműhelyben tanul­nak. Ebből adódik, hogy később ismerik meg a mun­kát, a kollektívát, az igazi munkáséletet. Bevezetni az ifjúságot a munkásélet hétköznapjaiba, megszerettetni vele az üze­met, becsülni a munkát, mun­káján keresztül saját magát és munkatársait. .Hiszen ezekre az emberekre az is jellemző, hogy politikai érettségük, élet­bölcsességük még nem kifej­lett. A problémákból való kilá­balás a valóság és a perspek­tíva helyes érzékelése a fia­talság nagy erőpróbája, és ha ezen a kollektíva, a szo­cialista brigádok nem segí­tik át, mindig rossz szájízzel jönnek be és mennek haza. Tehát a beilleszkedést kell segíteni, ök a termelés kia­lakult rendjébe kerülnek, olyan légkör veszi őket kö­rül, amilyent az ott dolgozók már kialakítottak. Természetesen a brigád az „csak” brigád és nem való­színű, hogy teljes siker ko­ronázza fáradozásait, ha a politikai, gazdasági vezetés is nem tesz meg mindent ennek érdekében. Gondolok arra, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzőket helyesen alkalmaz­zák. A dolgozó ezekre igényt tart, és ha nem az elveknek megfelelően kerül szétosztás­ra, szóvá teszi. Fordítva is hiba Szóvá kell, hogy tegye, ha ellentmondást tapasztal az elv, és gyakorlat között, el­lentmondást lát a jól végzett munka, a fizikai munka be­csülete és a fizikai munkások bérének alakulása között. Szóvá kell, hogy tegye, hi­szen „ő” egy kis közössség tagja, aki a kis közösséget jobban ismeri, mint bárki és meg tudja ítélni akár az anyagi, akár az erkölcsi jut­tatások jogosságát a közössé­gen belül. Mert a munkás­ember is azt tartja, hogy az érdemtelen megbecsülés ugyanolyan helytelen, mint a meg nem becsült érdem! A munkahelyi környezet égvre szigorúbban mér és ítél, nem veheti szó nélkül tudomásul a végzett munka elismerésének hiányát, vagy a túlbecsülését. A fiatal (vagy új) munkás egy, az ott dolgozók által ki­alakított légkörbe lép. Ezt a légkört viszont az határozza meg, hogy a brigádok tagjai­nak egymáshoz való viszonya jó, vagy kevésbé jó. Ezeket a viszonyokat viszont a gazda­sági vezetés (középvezetők) magatartása, hangneme, szer­vezőkészsége erősen befolyá­solja. Mert vannak közép­vezetők, akik, ha őket jogos bírálat éri, személyes sértés­nek veszik, és azt hiszik, hogy mindenki ellenük dol­gozik. Vagy olyan hangnemet alkalmaz (azt hiszi máskép­pen nem is lehet), amivel emberi önérzetet sért, vagy a munka és munkás alapo­sabb megszervezése helyett mindennel foglalkozik csak az ő beosztásához tartozó mun­kák álaposabb, mélyebb elem­zésével nem, vagy bagatell dolgokon fennakad, nagyob­bakat emiatt nem vesz észre. Persze sorolni lehetne, de nem az a cél. A cél az, hogy a közhangulat még jobb le­gyen és ne kívánjon senki a kis közösségből kilépni. A cél az, hogy ütőképes gárdát kell kialakítani és, ha ezt elértük nem valószínű, hogy minden új feladathoz új emberek kellenek. Hiszen a feladatok évenként megújul­nak és egyre nagyobb köve­telmények elé nézünk. Csiskó Ferenc a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat brpnzkoszorús brigádjának 1 vezetője A pálya Ttexdet&n Mindenért megküzdeni • •• „Családi hagyomány nálunk, hogy a mezőgazdaságban ke­ressük meg kenyerünket. En­gem is sokat foglalkoztatott a pályaválasztás, de tudtam: valamelyik téeszben kötött ki. Esetleg pedagógus lettem vol­na még, s mezőgazdasági is­mereteket tanítok.” — A ce- redi Ceredvölgye Termelőszö­vetkezet aprócska irodájában ezzel a vallomással kezdődött a beszélgetés. Liebmann Já- nosné szavaiból aztán kide­rült: a cél érdekében nem saj­nálta a kitérőt, vállalta a tá­vollétet is. — Pásztón laktunk és én Egerbe jelentkeztem gimná­ziumba. Egyszerű a magya­rázat: ott volt kémia—bioló­gia tagozat, s ezzel a szakkal alapozhattam meg továbbta­nulásomat, jövőbeni hivatáso­mat. A gimnázium után második osztályosokat tanított Nagy- bátonyban, utána következett az egyetem. — A Gödöllői A.grártudomá- nyi Egyetem mezőgazdaságtu­dományi karára jelentkeztem, s a harmadik évtől üzemszer­vező szakon tanultam. Egészen friss keletű volt még ez , a képzés, évfolyamunk előtt ke­vés üzemszervező agrármér­nök került ki az egyetemről. — Friss diplomával a tar­solyban, miért esett a válasz­tás éppen Ceredre? — Tavaly szeptemberben történt mindez, de én már előbb is tudtam: várnak itt, szívesen látnak. Már akk éreztem, igénylik a munká­mat, habár előttem nem dol­gozott itt üzemszervező. A családi körülmények is a vá­lasztás mellett szóltak, férjem már négy éve itt dolgozik. Ceredi találkozásunkkor Liebmann Jánosné éppen az 1975-ös gazdálkodási évről ké­szített elemzés összefogalaló- ján végezte az utolsó simítá­sokat. Hogyan segítheti ezzel az üzemszervező a terrtielő- szövetkezetet? • iiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiiMiMiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiitiiiitiii>iitiiittiiiiiiiiiiirtiiimmiitiimtiitiimimiiiiimtiiiiiiiiiiiiiitmiiiiiiiMiiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiitiiiitintiiiiiiiiii ............ • •■'ini "111111111111111(11111111) — Ezt a munkakört a vál­tozás hozta létre. A gazdálko­dás rendszeresebbé vált, nem máról holnapra kell dönteni. Szükségessé vált a távlatok­ban való gondolkodás. A dön­tést megalapozni, ahhoz segít­séget nyújtani, utólagos elem­zéssel a helyességét lemérni — vázlatosan ez az üzemszer­vező feladata. Ha úgy tetszik, egyfajta mankó szerepét tölti be, s különösen nagy feladat hárul rá a tervkészítések ide­jén. A nagyobb, átfogó elemzé­seket régebben a ceredi ter­melőszövetkezet részére is a gödöllői egyetem készítette. Mindezt elvégzi most az üzemszervező, habár így némi mulasztást is be kell pótol­nia. Az egyéves tapasztalatok alapján; mennyit „ér” a fia­talasszony szava, odafigyel­nek-e rá? — örömmel mondhatom, hogy igen. Igaz, egyelőre jobbára az operatív döntések megalapozásánál számítanak rám. Havonta vannak műsza­ki tanácskozások. Én készí­tem elő, érzem, hogy szükség van rám. Vagy egy másik példa: Egyik elemzésemben kiderült, hogy keményítőér­tékben és emészthető fehérjé­ben „túletetés” van. Hogy mennyire veszik figyelembe jelzéseimet? Majd kiderül egy újabb elemzésnél. Az utóbbi példa azt jelzi: az üzemszervező munkája is végső soron „forintra megy”. Éppen ezért széles körű tu­dásra, alapos ismeretekre — helyismeretre — van szükség; ismerni kell a gazdálkodás csínját-bínját. — Nemcsak a termelőszö­vetkezetet kell jobb in megis­mernem. Még nagyon sok könyvet kézbe kell vennem, hogy újabb módszereket ve­zethessünk be. Ez is egyik oka, hogy nem unatkozom, bőven van mit tennem. Gond és tennivaló persze nemcsak a munkahelyen akad. Kétéves Liebmannék kisfia. — Egy kicsit nehezíti a munkámat, az igaz. Napköz­ben egy néni vigyáz rá. Tu­dom, hogy jó helyen van — így a munkámra is jobban oda tudok figyelni. A ceredi Ceredvölgye Termelőszövetkezetben — kis túlzással — úttörő munkát vé­gez a fiatalasszony, elvégre ő az első üzemszervező. — Lehet, hogy jobb lett volna olyan helyre menni, ahol már ilyen csoport dolgo­zik. Egyszerűbb, kényelme­sebb lett volna ez kétségte­len, — mondja búcsúzóul. — itt nekem kell mindenért meg­küzdeni. Rajtam múlik: ho­gyan vélekednek az üzemszer­vezőről, erről a munkakörről, így felelősségteljesebb, s ne­kem ez jó. K. G. A nyári szünidőben is gyakran találkozik Balassagyarmaton a Rákóczi Általános Iskola 18 kisdiákja. Űttörő-munkás- őrök, s a „kiképzés”, a munka a vakációban sem szünetel. A raj közös programokat szervez, találkozik a felnőtt munkásőrökkel, a Farkas Pál városi-járási önálló egység tagjaival. A jelvényes, munká sőrsapkás úttörők ismerked­nek a felnőttek munkájával, szolgálatával. Az élményt nyújtó találkozókra szívesen jár a legfiatalabb Jakus Ottó is — képünkön — aki szeptemberben megy hatodik osztályba. Az úttörő-munkásör raj munkájában örömmel vesz részt Schucz Noémi, Vengrcnyi Judit és a többiek is — kj — Halló, itt a 08! Naponta sok százan tár­csázzák ezt a számot, de bi­zonyára kevesen tudják, hogy a vonal túlsó végén kik ad­ják a választ, kapcsolják a kért számot, esetleg szolgál­tatják a kívánt informáci­ót. Mindez pedig történik a salgótarjáni telefonközpont­ban. Pontosabban egy kis szobában, ahol zsinórok ren­geteg fülkagylók, csöngető­gombok, billentyűk sokasá­ga, valamint tízegy-néhány nő teszi lehetővé, hogy a fentebb említett kívánságok — ahogy a mesében is írva van — teljesüljenek. Egy-egy keze­lő óránként ötven kapcsolást is lebonyolít. A hangzavar bábeli, néha szól közbe vala­ki: „Gyerekek, kicsit csen­desebben!”, miközben a vo­nal túlsó végén a hívó talán éppen türelmetlenkedik, elé­gedetlenkedik — többnyire ok nélkül. (Ha valamelyikük lát­ná, csak egy pillanatra a te­lefonközpontosok gyors, kon­centrált munkáját, nemigen terhelné őket érdemtelen megjegyzéseivel.) Jómagam néhány percet a telefonközpontban tölthet­tem, portréalanyomra vár­va, aki alig tudott időt sza­kítani számomra. Középma­gas, halk szavú, szőke nő. — Bányászcsaládból szár­mazom — mondja Virág Istvánná. — Édesapám több mint negyven évet dolgozott a föld alatt. Én rögtön érett­ségi után a postához kerül­tem. És Jttragadtam. Mi­ért? Megszoktam, megszeret­tem a munkámat, és sokat jelent, hogy jó társaság vesz körül. Úgy érzem, nem tud­nék máshol dolgozni. — Mi ebben a munkában a szép, amiért érdemes csi­nálni? Egy külső szemlélőnek az a benyomása, az egész „munkafolyamat” csupán ügyes kezeket kíván... — Közhelyet mondok: min­den munkának megvan a maga szépsége. Számomra például nagyon jó érzés, hogy a világ minden tájára, legyen az Amerika vagy Japán, be­szélgetést kapcsolhatok, em­bereknek segíthetek, akik alig várják, hogy „az a vala­ki”, a vonal túlsó végén meg­szólaljon, beszélgethessenek. Ébresztőszolgálatot adunk, közöljük a pontos időt, sőt néha még különleges kéré­seknek is eleget teszünk, amennyire tőlünk telik. Le­het, hogy egyesek ezeket ap­róságoknak tartják, de azt hiszem, minden munka „szép­sége” ilyen apróságokból te­vődik össze. Virág Istvánné 1975-ben Ki­váló Dolgozó kitüntetést ka­pott. Jó munkája elismerése­ként. Jellemző szerénységére, hogy ezt nem is említi, más­tól tudom meg. Több mint tíz éve a 17 fős Ady Endre aranykoszorús szocialista brigád vezetője. Szívesen be­szél munkájáról, gondjairól, megoldandó feladatairól, ön­kritikusan említi az elmúlt év brigádmunkáját, azt. hogy bizonyos fokú visszaesés tör­tént. De nagyon szeretnék ebben az évben „helyrehoz­ni”. Majd szabad idejére te­relődik a szó. — Legtöbbször olvasással töltöm el, Sziivásit, . Jókait nagyon szeretem. Ezenkívül férjemmel gyakran megyünk kirándulni. Az idén hosszabb úton, egy olaszországi kör­utazáson vettünk részt. Firen­ze, Velence... csodálatos volt, azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. Utazási élmények, brigád­élet, majd visszakanyarodunk újra a mindennapi munkához. — A vásártéren építik a2 új, modern telefonközpontot. 1980-ra tervezik az átadást, nagyon várjuk már. Szeret­nénk mi is kellemesebb fel­tételek, jobb munkakörülmé­nyek mellett dolgozni. Végső soron miértünk, hogy mihamarabb megtudjuk a száz kilométerekre fekvő városkból, falvakból a meg­nyugtató üzeneteket, hall­hassuk ismerőseink hangját gyors információkat kapj un k a világ dolgairól... — tanka — | NÖGRAD - 1977. augusztus 5., péntek 5~

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents