Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
» Még több sportágban számítanak sikerekre A lengyel sport a moszkvai olimpiára késiül Az 1976. év igen sikeresnek bizonyult a lengyel sport és turisztika szempontjából — mondotta bevezetőül Boleslaw Kapitan, a Testnevelési és Turisztikai Főbizottság elnöke a lengyel Interpress sajtóügynökség munkatársával folytatott beszélgetés során. Sportolóink igazolták az elmúlt évek során elért eredményeiket — a montreali olimpiáról 24 érmet hoztak haza, ebben 7 arany-, 6 ezüst- es 11 bronzérmet. Ilyen eredményekkel előszór dicsekedhetünk, amióta a lengyel sportolók részt vesznek a modern olimpiákon, hisz az említett sikerek a nemhivatalos pontozás alapján, az igen előkelő ötödik helyet jelentik. A lengyel olimpiai csapat ezúttal sokkal jobb eredményeket ért el, mint 1972-ben Münchenben. A legnagyobb előrelépést az öttusában, atlétikában, röplabdában, kézilabdában és birkózásban értük el. Az olimpiai sikerek azonban nem jelentik azt, hogy ne látnánk a hiányosságokat. A montreali olimpiai csapatban a női sportolóink nem értek el számottevő eredményt. Következésképpen, a jövőben még nagyobb figyelmet kell szentelnünk női sportolóink felkészítésére. Külön is hangsúlyozni kell, hogy a lengyel sportolók Montrealban nem a véletlennek köszönhették sikereikét. Hisz 1973-tól kezdve, a lengyelek valamennyi világ- és Európa-bajnokságon az élvonalban szerepeltek. A lengyel sport jelenlegi célja, hogy a lehető leghatékonyabb módon készüljön az 1930-as moszkvai olimpiára. S ha meg akarjuk tartani a Montrealban kivívott ötödik helyünket, igen nehéz dolgunk lesz. — Miben látja a lengyel sport sikereinek forrását? — Elsősorban abban, hogy mind tömegesebbé válik sportkultúránk. A fiatalok egyre szívesebben sportolnak, s az új iskolai tanterv testnevelési programja látható eredményeket hozott. Állandóan fejlesztjük sportlétesítményeink színvonalát, így lehetőség nyílik arra, hogy akinek kedve van rá, sportolhasson. Így például, új lakóteleneinken létrejött „kocogópályák” igen népszerűek lettek a fiatalok és j az idősebbek körében egyaránt. — Milyen irányban halad a lengyel sport a moszkvai olimpia előtt? — Mexikóban 12 sportágban, 4 évvel később, Münchenben mar 13 sportágban szereztünk érmeket és pontokat. 1976-ban Montrealban pedig — 16 sportágban. Tisztában vagyunk vele, nehéz feladatok előtt állunk. De tudunk javítani eredményeinken olyan sportágakban mint az evezés, vívás és az úszás. Célunk, hogy Moszkvában, valamennyi csapatversenyben kiállíthassuk képviselőinket. A beszélgetést feljegyezte: Zbigniew Kössek A salgótarjáni sportcsarnok szeptemberi programjából A megyeszékhely sportkedvelői szeptemberben is több érdekes esemény részesei lehetnek. A városi sportcsarnokban szeptember 2—3—4- én rendezik meg az országos bányász ökölvívó-bajnokságot. Szeptember 4-én kosárlabda- mérkőzésre is sor kerül majd. Egy héttel később, szeptember 10—11-én az SKSE-sportiskola rendezésében országos serdülő kötöttfogású birkózóverseny színhelye lesz a sportlétesítmény. Több mint 30 egyesület versenyzőit várják ez alkalommal. Szeptember 15—16—17— 18-án ismét ökölvívó-mérkőzés lesz, amikor is az 1977. évi felnőtt vidékbajnokságot bonyolítják le. Szeptember 18-án az SKSE kosarasai is a sport- csarnokban mérkőznek. Modellezés Nógrád Kupa Salgótarjánban A megyeszékhelyen az MHSZ, a KISZ, a Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság, a Testnevelési és Sporthivatal, valamint több intézmény, üzem közös rendezésében az idén is lebonyolítják a körrepülő modellek Nógrád Kupa versenyét. A verseny célja, hogy az F2—B modellek kategóriájában magasabb szintű versenyzési alkalmat biztosítsanak a résztvevőknek. Ezenkívül a rendezők szeretnék elősegíteni a minősítési szintek teljesítését, továbbá a sportbarátság erősítését. Az Edzett ifjúságért mozgalom keretében megrendezésre kerülő körrepülő modellek ver- sényén további cél az MHSZ népszerűsítése, valamint Salgótarján és Nógrád megye munkásmozgalmi nevezetességeinek megismertetése, bemutatása. A harmadízben megrendezésre kerülő körrepülő modellek versenyét a rnégyészék- helyen a tóstrandi pályán bonyolítják le szeptember második felében. A rendezők arra számítanak, hogy minden eddiginél nagyobb érdeklődést tanúsítanak majd az MHSZ modellező klubjai a Nógrád Kupa körrepülő összecsapás iránt. Az elmúlt évben a MÁV modellező klub (Budapest), az MHSZ Salgótarján városi modellező klubja, valamint a Lenin Kohászati Művek modellező klubja érte el a legjobb eredményt A serleg védője az említett fővárosi klub, melynek részvételére több más budapesti klubbal együtt számítanak Mivel a Nógrád megyei modellezők az év eddig eltelt időszakában sok értékes helyezést mondhatnak magukénak, így valószínű, a vidéki MHSZ-klubok is szép számmal képviseltetik majd magukat a mind rangosabbá váló Nógrád Kupa körrepülő modellek versenyén. Kézilabda MNK Izgalomban bővelkedő színvonalas küzdelem Egri SE—SBTC 14—13 (6—4) Salgótarján, v.: Csengődi, E'abják. SBTC: Ferenc — Jó- zsáné (—), Oláhné (2), Takács (6), Lukács (2), Fehérváriné (2), Kissné (1). Cs.: Kovácsné (1). Gál (—). Az MNK elődöntőjében az Egri NB I/B-s csapat volt az SBTC ellenfele. A papírformát figyelembe véve a találkozó fölényes egri győzelmet ígért. A kitűnő egri csapat az NB I/B 4. helyezettje igen jó , játékerőt képvisel. Fiatal tehetségekkel megerősítve naponkénti két edzéssel készül mérkőzéseire és egy-két éven belül várhatóan az NB J-bén folytatja eddigi eredményes szereplését. Az SBTC a várakozáson felül helytállt. Az öt nap alatt vívott harmadik nehéz mérkőzésén nyílttá tette a küzdelmet. Ha figyelembe vesszük a kihagyott helyzeteket, a heteseket és a kapufákat, akkor az eredmény nem reális. A találkozó érdekesen indult. Igen jól védekezett mindkét együttes, következményeként az első öt percben nem esett gól. A 15. percben 2—2. A kitűnő védekezést a szünet után gólerősebb játék követte. A hazaiaknál a beállós posztot egyre eredményesebben játszó Takács látványos góljai tették színvonalassá a támadójátékot. A véghajrában az SETC továbbjutása 14—13 után újból egy alsó kapufán csattant bombán, és egy ki nem használt, nagy helyzeten múlott. M. L. Számok, érdekességek A megye I. osztályú labdarúgó-bajnokság harmadik fordulójában a 27 gólt huszonnégyen lőtték. Két 11-est vétettek, az ellenfelek azokat értékesítették. Mintegy negyven jó gólhelyzet kihasználatlanul maradt. Főként az SKSE és a SÜMSE hagyott ki sok helyzetet. Jó teljesítményt 61-en nyújtottak. Érdekességként említhető, hogy Kalmár (Bgy. Volán) és Veres (Mát- ranovák) 125—125. bajnoki mérkőzését játszotta. A fordulót 3500 néző látta. A III. forduló válogatottja: Garam- völgyi (Bgy. Volán) — Szrena (Szőnyi SE), Zvara (St. Bányagépgyár), Bordás (Nagy- bátony) — Szabó T. (Pásztó), Ferencz (Bgy. Volán) — Ben- csok (SKSE), Kovács A. (Pásztó), Csontos (HVCSSE), Ora- vecz I. (Bárna), Pozsár II. (Nagybátony). B csapat: Bozó J. (Bárna) — Blaskó (St. Bányagépgy.ár), Simon J. (Öblösüveggyár), Tihanyi (öblösüveggyár), Szabó (Pásztó), Macska (Nagybátony), Gordos (Egyházasgerge), Juhász (Karancslapujtő), Kovács A. (Pásztó), Tolnai (Kazár), Simon- (Egyházasgerge). A góllövőlista élmezőnye: 5: Bábel (SKSE), Kiss (Nagybátony), 4: Bencsok (SKSE), Pozsár (Nagybátony), 3: Oláh (SKSE). toriczky — Mérkőzés előtt Stécé-rárás Debrecenben Három fordulóval a rajt után, hiába keressük az élcsoportbaji a Salgótarjáni BTC-t, vagy a Debreceni VSC csapatát, egyiket sem találhatjuk ott. Ugyanis az SBTC négy, a DVSC pedig három ponttal a hetedik, illetve a kilencedik helyen áll pillanatnyilag. Azért pillanatnyilag, mert köztudott, hogy mindkét csapatban jóval több van, plusz a Salgótarján az egy éven belüli visszakerülésért harcol. A DVSC ugyanezt teszi, immár 14. esztendeje. Biztos, hogy Debrecenben és környékén nem a jelenlegi helyezés dönti el, hogy milyen játék várható augusztus 28- an a Debreceni VSC—SBTC mérkőzésen, hanem az, hogy az őszi idény rangadójának tekintik e találkozót, melynek döntő befolyása lehet a bajnokság végső kimenetelére. Éppen ezért a Hajdúság fővárosában, Debrecenben egész héten a szokottnál is nagyobb figyelmet fordítottak az SBTC elleni felkészülésre. Hétközben NB I-es csapattal játszott barátságos mérkőzést a DVSC. A DVSC-ből hiányzott az Újpesti Dózsából átigazolt 31-szereS magyar válogatott. Dunai II., akinek részleges izomszalagszakadása van és orvosi vélemény szerint hetekig harcképtelen. Nem játszhatott a derékfájásról panaszkodó Kiss László, sem a sérült Lipők. Az első félidőben megsérült Tímár és Puskás is, azonban azóta ők már rendbe- jöttek. A mindennapos edzések során még nem alakult ki a vasárnapi kezdő tizenegy Debrecenben. Makray Balázs edzőnek gondot okoz az említett néhány sérülés, éppen ezért egyelőre 14-es kerete van. mely a következő: Kun — Szabó I.. Kiss II., Petyók, Puskás, Halla, Lipők, Szabó II., Kiss I., Menyhárt, Rácz, Herczeg, Tímár és Fodor. E sorok írója szemtanúja volt 1963 tavaszán a két csapat utolsó bajnoki mérkőzésének. Salgótarjánban NE' I- es mérkőzésen a hazaiak taroltak. Biztosan nyertek 4—líra. Azóta sok víz lefolyt a Hortobágy folyón is és sok minden változott. Tizennégy év után ismét egymással mérkőzhet a két csapat, igaz, a második vonalban. Itt is alaposan meg kell verítékeznie annak a csapatnak, amelyik az- első két hely egyikén akar végezni. így lesz ez a vasárnapi DVSC—SBTC mérkőzésen is, hiszen egyik csapat sem szeretne veszíteni, i Az alföldi metropoliszban óriási az érdeklődés e rangadó iránt, és úgy számolnak, hogy tízezernél is jóval többen lesznek kint a Vágóhíd utcai sporttelepen, ahol ütemesen felhangzik majd: Hajrá, Löki! Stécé-várás jegyében telnek az órák a Tiszántúl szurkolói körében, akik igazán jó es színvonalas küzdelmet remélnek a két együttes mérkőzésén. Fülep Kornél Sok a sérült az SBTC-bea Az NB Il-es labdarúgó-bajnokság IV. fordulójában nehéz mérkőzés elé tekint a Salgótarjáni Bányász együttese. Ezúttal Debrecenben, a vasutascsapattal kell majd megküzdenie a bajnoki pontokért. Mint ismeretes, a DVSC évek óta szeretne feljutni az NB I-be. Ez a cél a mai mérkőzésen csak fokozza majd a hazaiak játékkedvét, mivel a tarjáni együttessel közel másfél évtizede nem játszottak. A tarjáni fekete-fehér gárda az elmúlt három mérkőzésen egyáltalán nem kényeztette el a labdarúgó-szurkolókat játékával. így nem a legkedvezőbb előjelekkel utazik majd a csapat* Hajdú-Bihar megye székhelyére. Ezt erősítette meg szombaton délelőtt dr. Lakat Károly, az SBTC vezető edzője is, aki így vélekedett: — Nagyon nehéz helyzetben van az együttes. Hétközben Selypen játszottunk edzőmérkőzést, ahol gyenge játékkal 4—1 arányban győztünk. Emellett egy csapatra való sérültünk is van. Magyar Lajos kapust könyökre műtötték a héten, továbbá megoperálták Básti Istvánt is pénteken a Sportkórházban. Balga, Horváth I., Márta és Répás is gyengélkedett még, Kovács kapus szintén megsérült, Csé- ki pedig katonai szolgálat miatt nem tudott megfelelően felkészülni a soron következő mérkőzésre. Ilyen előzmények után mit mondhat az edző. Mi nagyon örülnénk, ha egy pontot el tudnánk hozni Debrecenből. Számunkra ebben a helyzetben az is sikert jelentene. A mesteredző szavaiból tehát kitűnik, hogy nehéz helyzetben van a tarjáni csapat. Ennek ellenére a pályára lépő együttes szívvel, lelkesedéssel bizonyíthat majd. Még akkor is, ha a debrecenieket közel húszezres közönség lelkesíti a mérkőzésen. Toldi Miklós, a szakosztály technikai vezetője ugyancsak arról szólt a mérkőzés előtt, hogy az SBTC-nek / egy pont is sokat jelentene, Annjd bizonyos, hogy nran irigylésre méltó a mesteredző, valamint az SBTC helyzete. Dr. Lakat Károly szombaton délelőtt adott nyilatkozatéiban az alábbi csapatot ^előtte meg, amely várhatóan pályára lép Debrecenben: Szűcs vagy (Kovács — Horváth II., Ktegye, Varga, Tóth — Orosháizi* Csáki, Ádám — Bíró, Mohácsi, Kajdi. Reméljük, hogy ha,- a korábbi három fordulón, nem is nyújtotta azt az SBffC, amit vártak tőle, Debrecenben nem lesz elveszett labda,' s lelkes játékkal küzd legalább az egy pont megszerzéséért Deménjj László A rétsági járás legeredményesebb sportolója A közelmúltban beszélgettünk Légrády Gáborral, a rétsági OTP dolgozójával. A népszerű sportembertől kíváncsian érdeklődtünk eddigi sportsikereiről. — Mióta sportolsz? — Másfél évtizeddel ezelőtt, 1962-ben igazoltak le. Ezt megelőzően azonban már kiskoromban megszerettem a sportot. Édesapám révén, aki Érsekvadkerten orvos volt, megismerkedtem az asztalitenisszel, valamint a tenisszel. Az általa készíttetett teniszpályán azonban nem csupán nekem és testvéreimnek volt lehetőségem a teniszezésre, testedzésre, hanem a község gyerekei is itt sportolhattak, szórakozhattak. Ezáltal kedvenc sportágam a tenisz, a labdarúgás, valamint az asztalitenisz lett. — Hallhatnánk-e valamit első sporteredményeidről? — Örömmel. Tizenhárom évesen, az igaz. versenyen kívül indulhattam a balassagyarmati járási asztalitenisz- bajnokságban ahol mindenkit legyőztem. Később a Rába- parti városba, Győrbe kerültem középiskolába. Eredményeim alapján középiskolás válogatottságig vittem, kosárlabdában és tornában. Szórakozásképpen hozzáláttam kajakozni is — Az iskolát . Balassagyarmaton fejeztem be, és a megannyi kedvelt sportok közül itt a labdarúgást folytattam. Kiegészítő sportként sokat asztaliteniszeztem. 17 éves koromban a Balassagyarmati Dózsa NB III-as labdarúgó-együttesében folytattam sportpálya- futásomat. Ebben a csapatban a legemlékezetesebb 90 percet — a sok-sok élmény mellett — a kubai nemzeti válogatott ellen játszottam. Aztán 'egy bajnoki mérkőzésen megsérültem. A sérülés makacsnak bizonyult, így három év kényszerpihenő következett. Mondanom sem kell, nyugtalanított, hogy nem léphetek sportpályára. Ez a kényszerpihenő 1972-ig tartott. Közben jelentkeztem a testnevelési főiskolára, de eddig sajnos nem sikerült bejutni. — A kényszerpihenő után mikor és hol folytattad az aktív sportot? — A három év kényszerpihenő alaposan megviselt, de 1972. októberében újra kezdtem. Ekkor azonban már alacsonyabb osztályban folytattam a labdarúgást. Először a Balassagyarmati Volánnál, majd Tereskén és most Bánkon kergetem a labdát. Nagyon szeretem ezt a játékot, nehezen tudnék megválni ettől a sporttól. Tereskén lakom, és Bánkon focizok. Az elmúlt szezonban jó eredményt értünk el a megyei II. osztályban, sajnos ez az osztály megszűnt, így a járási A- ban folytatjuk az új idényben. Tereskétől sem szakadtam el azonban, mert ennek a községnek asztaliteniszben képviselem a színeit, járási és megyei versenyeken. — Hallottuk, hogy az év eddig eltelt időszakában több sportsiker részese voltál? Mondanál-e erről valamit? — Természetesen. A jó eredményekről mindig szívesebben számol be az érdekelt fél. Így vagyok ezzel én jómagam is. Mint mondottam, jól szerepeltünk a megyei labdarúgás II. osztályában, majd a járási, megyei spartakiád versenyein. Az OTP által kiírt országos asztalitenisz-bajnokságon pedig Nógrád csapata 3. lett. Ehhez én is hozzájárultam. — Ezek után szeretnénk érdeklődni további terveid iránt. — Két évvel ezelőtt segédedzői oklevelet szereztem labdarúgásban. Most pedig az asztalitenisz segédedzőire készülök. Azután pedig szeretném megszerezni az edzői minősítést. Mindezek után fiatal tehetségekkel kívánok foglalkozni. Azt viszont, hogy melyik sportágban, jelenleg még magam sem tudnám megmondani. Az aktív sportot egyelőre nem akarom abbahagyni. Nem, mert mindannyiunknak szüksége van a mozgásra, a testedzésre. Van egy kislányom, s arra törekszem, hogy az ő sportpályafutása sokkal gazdagabb, eredményesebb legyen, mint az enyém. Nekünk. szülőknek mindig az a célunk, hogy a gyermekünk többre vigye. Hát erre számítok én is. Macska Emil | NÓGRÁD — 1977. augusztus 23., vasárnap 7
