Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

iEEetmoci Világ proletárjai, egyesüljetek! @s művelődés Tisztelettel köszöntjük az Életmód és művelődés nem­zetközi konferencia kül- és belföldi résztvevőit Salgó­tarjánban. Megtiszteltetés számunkra, hogy a hazai tudományos élet e fontos — holnap kezdődő s három na­pont át tartó — tanácsko­zását városunkban rendezik meg. A tanácskozás vala­mennyi résztvevőjének ered­ményes munkát kívánunk. Salgótarján otthont ad egy nemzetközi rendezvénynek. Nyilván más magyar vidé­ki város is joggal vállalhat­ta volna a házigazda meg­tisztelő szerepét. Hogy még­is Salgótarjánra esett a vá­lasztás, abban, úgy véljük, kifejezésre jut az az elisme­rés, amely az itt folyó vá­rosépítő, életmódalakító te­vékenységnek szól. Egyrészt, városunkban és Nógrádban is tudatos politikai munka alakítja az emberek gondol­kodását. Másrészt, az elmúlt három évtized, s különösen az utóbbi húsz esztendő itt hozott olyan dinamikus vál­tozást, amely joggal keltheti fel a politikus és a szakem­ber figyelmét egyaránt. Többször leírtuk már: Salgótarjánról nehéz időt álló városképet nyújtani, különö­sen az 1960-as évek elején / kezdődött városépítés során gyorsan válnak emlékké a régi házak, városrészek, hogy átadják helyüket az újnak, a század utolsó ne­gyedében élő emberhez mél­tó otthonnak. Az új szocia­lista város bontakozásának folyamata ma is tart. Hogy eredményeink nemcsak szá­munkra jelentősek, arra pél­dául megemlíthetjük hogy a Magyar Urbanisztikai Tár­saság 1968-ban a magyar városok közül elsőként Sal­gótarjánnak ítélte a Hild János-emlékérmet. Az UNESCO egyik építészeti konferenciáját tartotta itt Az 1976. évi Velencei Bíen- nálén pedig ugyancsak Sal­gótarján mutatkozott be — s méltán — a világnak új városképével, több mint fél­száz kvalitásos köztéri szob­rával. Ilyen rendezvény ar­ra is jó, hogy az itt élő, mindennapi munkáját vég­ző ember ismételten „ész­revegye” városának fejlődé­sét, tisztelje új létesítmé­nyeit. A példákat hosszan lehetne sorolni. Az utóbbi időben kórház, sportcsarnok, filmszínház, vásárcsarnok épült, új múzeum és galéria épül, s természetesen laká­sok. Csupán a legutóbbi öt évben mintegy három és fél ezer lakás épült fel. Ez azt jelenti, hogy több mint tíz­ezer ember, a város lakossá­gának csaknem negyede köl­tözhetett korszerűen felsze­relt új lakásba.. S nem­csak a beköltözőknek öröm az új otthon. Igen, arra is jó ez a tanácskozás, hogy az itt lakók is örömmel nyug­tázzák a változás tényeit. Például azt, hogy többsé­gükben gyönyörű szobrok teszik otthonosabbá közterein­ket, hogy emelkedett a rá­dió- és televízió-előfizetők száma, hogy a város köny­vesboltjai időnként alig bírják a növekvő forgalmat, hogy teljessé vált az iskola- hálózat, hogy a közművelő­désben is eredményekről számolhatunk be. E változások nem a vélet­len termékei, hanem tudatos politikai munkának, a párt- es az állami irányítás össz­hangjának, a kölcsönös bi­zalom légkörének, a lakos­ság aktív részvételének eredménye. Például a város- rekonstrukció a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlik, a Salgótarjánért önként vállalt társadalmi munkaakció, az óvodaépítő társadalmi mun­ka a lakosság résztvállalá- sáról vallanak. Természete­sen, a változások sokféle emberi konfliktussal is jár­nak. A szanált házakban la­kóknak — bár rossz lakáso­kat hagytak ott — fájdal­mas volt a búcsú a meg­szokottól. Hiszen nem egy­szerű lakáscseréről volt szó. A kolónia és a modern lakóte­lep közötti különbség az emberi viszonylatok alaku­ltában is megnyilvánul. S ségek kialakításában még akad tennivaló. Nemcsak külsőségeiben születik új város Salgótar­jánban. A város és a me- 'gye új szellemi arculatot kí­ván kialakítani. Már koráb­ban határozat született Sal­gótarján kulturális centrum­má fejlesztéséről, ezer szak­ember letelepítéséről —, hogy csak néhány példát említsünk. Napjainkban a város üzemeiben mérnökök és közgazdászok százai dol­goznak. kétszáz orvos fog­lalkozik a betegek gyógyí­tásával, a betegségek meg­előzésével, mintegy 600 pe­dagógus tevékenykedik az óvodákban, az általános, a közép- és a felsőfokú isko­lákban, csaknem száz nép­művelő, könyvtáros végzi munkáját a kulturális intéz­ményekben, irodalmi, művé-' szeti és társadalompolitikai folyóirat lát napvilágot, ne­ves képzőművészek állítanak ki. S mindinkább bontakoz­nak a szocialista brigádok, művelődő közösségek közös­ségi jegyei. A permanens művelődés követelményeit egyre nagyobb körben kap­csolják össze a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek feladataival. A szocialis­ta életmód alakításában az eddigi három évtized is so­kat hozott, de azt is látnunk kell, hogy egy folyamatnak csupán egy fázisában va­gyunk, s például fokozni kell a társadalmi tudatossá­got a munka minőségében, a közösségi szemlélet továb­bi bontakoztatásában. A közművelődés-politikai ha­tározat — 1974 — óta ez a munka nagyobb intenzitású, hozzájárul az emberi kap­csolatok fejlődéséhez, a fele­lős és hasznos társadalmi magatartás megalapozásá­hoz. A változás, ha különböző mértékben is, a megye va­lamennyi településén érzé­kelhető. Különösen így van ez például Balassagyarma­ton, amely a korábbi álmos kisvárosból napjainkra már ipari várossá vált, nagy lét­számú munkásságnak ad ke­nyeret és otthont, ez által kedvezően befolyásolja a környék lakosságának élet­módját is. A mezőgazdasági munka jellegének megválto­zása, a faluképek alakulása ugyancsak szembeötlik a me­gyében járónak. Bizton mondjuk tehát, hogy az emberek Nógrád megyében is jó anyagi feltételek kö­zött, létbiztonságban, alko­tásra serkentő politikai lég­körben, javuló művelődési feltételek közepette élnek. Másrészt viszont tudjuk, hogy a lehetőségekkel a kü­lönböző társadalmi rétegek még nem egyformán élnek. A lakosság művelődésé­ben és életmódjában vég­bemenő kedvező változás még nem mindenüvé terjed ki, akadnak fehér foltok kulturális életünk térképén. Csak példaként említjük a bejáró dolgozók gondját, akik sok időt töltenek vona­tokon, autóbuszokon, s ezt az időt pihenésükből, mű­velődésre fordítható idejük­ből kénytelenek elvenni. A megyére jellemző kistelepü­lések kulturális ellátottsága, választéka is szegényes. A munkaidő csökkenése foly­tán felszabaduló idővel sem mindenki tud még okosan gazdálkodni, esetenként az anyagias szemlélet is gátja az ember belső gazdagodá­sának. A páldákat még so­rolhatnánk. A párt programnyilatko­zatában meghatározta tár­sadalmi fejlődésünk követ­kező évtizedekre szóló cél­jait. E célokban ki-ki meg­találhatja egyéni boldogulá­sának útját is. De tudni kell azt, hogy életmódját senki sem kapja készen, magának kell azt kialakítania. Ami­kor a szocialista életmód mind tudatosabb formálásá­ra gondolunk, mindenekelőtt azt tartjuk számon, hogy az általános célokon túl, a ki­sebb közösségek és az egyén céljai is a lehetőségeknek megfelelően alakuljanak. X. E. NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TAN ACS LA P J A XXXIII. ÉVF„ 202. SZÁM ARA: 1 FORINT 1977. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP 160 millió forintos anyag- és energiamegtakaritás A jubileumi munkaverseny eredményei Csepelen nagy termelékenységű be- valyi év végi 2,4-ről augusz- rendezések mind jobb kihasz- tusig 2,55-re nőtt. A legtöbb nálására is. A jobb munka- nagy értékű gép, szám szerint és üzemszervezés, s a műszak- 34, a szerszámgépgyárban üze- pótlékok ösztönző hatása.ered- mel, jobb kihasználásuk 6 ményeként a Csepel Művek millió forintnyi többlettermé- 144 ilyen nagy berendezésén két, s ez egymillió forintnyi az átlagos műszakszám a ta- nyereséget eredményezett. Öt szocialista országban A Csepel Vas- és Fémmű­vekben, ahonnan az országos, majd nemzetközi méretűvé bontakozott jubileumi mun­kaverseny elindult, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulóját kö­szöntő mozgalom középpont­jában a minőség és a haté­konyság javítása, szovjet ex­portszállítások pontos telje­sítése áll. A versenyt kezde­ményező „Béke” Szocialista Brigád a szerszámgépgyár éves szovjet exporttervében szereplő 40 fúrógép összesze­relésén kívül az időközben felmerült újabb igények kielé­gítésére további 15 berende­zés szerelését és átadásátvál­lalta november -7-ig. A fúró­gépek nagy részét a brigád már összeszerelte, és' ezeket útnak is indították. A brigádnak része van ab­ban is, hogy az egész Csepe­li Szerszámgépgyárban szá­mottevően javult a minőség. Ezt jelzi, hogy garanciális ja­vításokra 60 százalékkal kel­lett kevesebbet fordítani, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. De nemcsak a végsze­relés után kikerült szerszám­gépek minősége, hanem al­katrészeiké is lényegesen ja­vult. Az ezeket készítő for­gácsolóüzemek 30 százalékos selejtcsökkentéssel 700 ezer forintot takarítottak meg. A „Dolgozz Hibátlanul” munka­rendszer keretében a gyár munkásai több mint 500 ész­revételt, javaslatot tettek, 140- nel többet mint tavaly, de mindez nem a több hibafor­rást jelenti, hanem a dolgo­zók fokozottabb aktivitását a minőség javítása érdekében. A tröszt valamennyi gyá­rában az egyik legfontosabb feladat a tervezett 2 százalé­kos önköltségcsökkentés, amely, 300 millió forint meg­takarítást jelent. Eddig több mint 160 millió forint értékű anyag- és energiamegtakarí­tást könyvelhetnek el a szo­cialista és munkabrigádok. Az idén eddig benyújtott mintegy 2000 újítás 55 száza­lékát megvalósították, ami máris 70 millió forintnyi eredménnyel járt. A hatékonyság fokozása ér­dekében a brigádvállalások kiterjednek a nagy értékű, SZOVJETUNIÓ A Nagy Október 60. évfordu­lójának tiszteletére csepeli kezdeményezésre kibontako­zott jubileumi szocialista mun­kaverseny máris meggyőző eredményeket hoz a kirovaba- di szőnyeg- és posztókombi­nátban. A kaukázusi szovjet köz­A MÁV budapesti igazgató­sága szintjén is igen jelentős szállítási feladatok megoldása vár a MÁV-ra a Salgótarjáni Kohászati Üzemekből. A me­gyeszékhely legnagyobb fuvaroztatója már az év hét hónapjában is a szál­lítási kapacitás jelentős ré­szét vette igénybe. Ezen idő­szakban több mint tíz ■ és fél ezer vasúti kocsit igényeltek, amelyek megrakása és továb­bítása után száztízezer tonna készáru hagyta el a vál­lalat területét. Emellett — a kohászat szállítási szakem­bereire háruló feladatok nagy­ságát híven érzékelteti, hogy ugyanezen időszak alatt több mint százhatvanezer tonna sú­lyú alapanyag beérkezését és kirakását is biztosították. A kohászok jelentős eredmé­nyeket értek el a vasúti ko­csik gyárterületen tartózko­dásának csökkentésében is: a múlt évihez viszonyítottan fél órával rövidebb idó alatt rak­nak ki ■ és be egy-egy va­társaság szőnyeg- és posztó­kombinátjában már előbb megkezdték a komplex mű­szaki felújítást, .ami új minő­ségi ellenőrzési rendszer be­vezetésével párosul. A szocialista munkaverseny egyik fő feladata most a ter­mékek minőségi színvonalá­nak további emelése. Ennek (Folytatás a 2. oldalon). az SKÜ-nek gont. A MÁV-tól történt át­vétel és az átadás közötti időt 7,52 század órára sikerült „visszaszorítani”. Márpedig ez, napi átlagos nyolcszáz tonna készáru kiszállításánál igen jelentős eredmény. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben hosszú idő óta ele­get tesznek a MÁV kérésének: éjjel és nappal, ünnep- és va­sárnapokon is rakodnak, s fogadják a gyár területére ér­kező alapanyagokat. Jól be­vált ösztönzési rendszert is ki­dolgoztak a folyamatosság biz­tosítására: például, csak a ho­mok kirakására — aminek tonnájáért rendes műszakban öt forintot fizetnek, vasár- és ünnepnapokon, valamint éj­szakai műszakban harminc fo­rintot juttatnak a munkában résztvevőknek. Az SKÜ-nél jelentős ered­ményei ellenére is — a me­gye egyik legszervezettebb vasúti szállítója — az utóbbi hónapok alatt megnöveke­dett a kocsiállásért kifizetett Bányásznap! számvetés Néhány nap múlva ország­szerte megkezdődnek a 27. bányásznap ünnepségei, ami­kor az egész ország köszönti a szén-, szénhidrogén-, érc-, és ásványbányászat, a föld­tani kutatás, a bányatervezes, -építés és a bányagépgyártás dolgozóit. Kegyelettel emléke­zik a bányamunka hősi halot- taira, a munkásmozgalom mártírjaira, az 1919. szeptem­ber 6-án Tatabányán eldör­dült csendőrsortűz áldozatai­ra. A nagyszerű küzdelmeket folytatták a felszabadulás után, a megváltozott körül­mények között az eredményes széncsatákkal, számos újabb munkasikerrel az utóbbi évti­zedekben is. A bányászat fejlődésének újabb nagy távlatait nyitotta meg az MSZMP XI. kong­resszusának határozata a ha­zai természeti kincsek, nyers­anyagok termelésének fej­lesztéséről, s ennek megfelelő­en irányozta elő a népgazda­ság V. ötéves terve is a fej­lődés útját. A Eicske térségé- (Folytatás a 2. oldalon). • van igénye bírság. Amíg 1976-ban mind­össze 144 ezer forintot tett ki az e célra átutalt összeg, ad­dig az idén, már hét hónap alatt a forintérték meghalad­ta a 230 ezret. Nem sgját hi­bájukból — hanem a MÁV egymásnak ellentmondó ren­delkezései miatt. Ami egyéb­ként felülvizsgálatra szorul, hiszen nem hogy nem segíte­né, ösztönözné; ellenkezőleg: visszaszorítja a rakottan ér­kező és megrakottan távozó kocsik mennyiségét. Bár a kohászati üzemek kiszállításában az év eddig el­telt időszakában különösebb gond nem adódott, mégis, az igényelt kocsimennyiségnél a MÁV 2153-mal kevesebbet bo­csátott rendelkezésükre. Re­mélhetőleg e téren változás következik be, hiszen az év hátralevő részében a kohá­szoknak még hetvenezer ton­na készárüt kell megrendelő­iknek továbbítani. Ennek je­lentős hányada exportterveik teljesítését jelenti. Még 2500 vasúti kocsira Nem kis művészek! Ma lesz a táborzárás a sal­gótarjáni tóstrandi úttörő művelődési táborban. Ipar­művészek, tervezők, művész­tanárok mellett népművelők és pedagógusok irányították a hat szakcsoport munkáját az ‘elmúlt két héten. Mivel foglalkozott a 60 salgótarjá­ni járási gyerek? Mi volt e másodszorra megrendezett tábor célja? Erről szól ri­portunk a 4. oldalon. Képünkön Czene Csilla, Koós István és Kovács Er­zsébet, a textiles csoport há­rom ceredi tagja munka köz­ben. fotó; — kulcsár — .

Next

/
Thumbnails
Contents