Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
Tovább javult a lányok aránya — 58000 fiatal a szakmunkásképző iskolák első évfolyamán Szeptember 5“én évnyitó, 6- <5n pedig megkezdődik a tanítás az ország szakmunkás- képző iskoláiban is. Közülük mintegy 58 ezren elsőévesek. Az utóbbiak létszáma ősz-1 szességében megfelel a nép- gazdasági terv előirányzatának. Mind a jelentkezők, mind pedig a felvettek száma és aránya egyaránt nőtt az előző évekhez képest. Tovább javult a lányok aránya, erősítve a szakképzés terén már az előző esztendőkben is kimutatható tendenciát. Az előirányzathoz hasonlítva azonban az idén is eltéréseiket mutat a jelentkezettek szakmánkénti, illetve szakcsoportonkénti érdeklődése. Változatlanul vannak szakmák, amelyek a vártnál kevésbé vonzzák a fiatalokat, másokban pedig még mindig nagy a túljelentkezés. Gépi forgácsolónak például csak a tervezett létszám háromnegyede jelenktezett, ugyanakkor. amikor az autószerelőknél másfélszeres volt a túljelentkezés. Az aránytalanságokat a szakmunkásképző .iskolák a tanulók átirányításával igyekeztek enyhíteni. A lányok egy részének is például a könnyű, tiszta munkával járó műszeripari szakmákat ajánlották, mert az idevágó kézügyességet és precizitást igénylő munkakörökben jól megállhatják a helyüket, s megtalálhatják számításukat is. A jelentkezések és a felvételek alakulását területenként vizsgálva mgeállapítható, hogy a felvételi előirányzatot Bács-Kiskun és Tolna megye már tavasszal — a felvételek első szakaszában — teljesítette, ezzel szemben például Somogybán még a jelentkezők összességével sem érték el a felvételié kitűzött tervszámot. Az idei elsőéveseknek megközelítőleg 75 százaléka az ipari és építőipari szakmákban kezdi meg választott életpályájára felkészítő tanulmányait. Az I. évfolyamon tanulók több mint 9 százaléka mezőgazdasági és élelmiszer- ipari, csaknem 20 százaléka pedig kereskedelmi, illetve vendéglátóipari szakmunkát tanul. A szakmunkástanulók egy részét nemcsak új iskolák, új otthonok, hanem az új tanévre további, újabban korszerűsített szakmai tankönyvek is várják. SORSFORDULÓ r ’„Szeretem a gyűrött arcú, kemény embereket — mondta egyszer egy grafikusművész —, azokat, akiknek látszik g képén, hogy kijutott nekik az életből. Ezekről szeretek portrét rajzolni; egyfelől azért, mert róluk lehet igazán jót, másfelől mert ennek ellenére: nehéz. Akár a sorsuk volt.” Lucza Sándor, a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat segédmunkása aligha. nem megtetszene az idézett művésznek. Napszítta arcára éles redőket vésett az elszállt negyven esztendő. Testtartásán, eres karjain is meglátszik, nem húzódozott, ha dolgozni kfllett. Eleinte bizalmatlanul fürkész; úgy véli: nem kis dolog ez a riport. Nehezen fogalmaz, megrágja a mondatokat. Találgatja, minek szólítson; végül a „kedves barátom” mellett dönt. — Nézze, kedves barátom — kezd hozzá —, annak idején — 1966-ig — tsz-dolgozó voltam. Búzahordást, cséplést, trágyázást, meg ehhez hasonlókat végeztem, szóval mindent, ami a legnehezebb. Holtfáradtan estem az ágyba, mikor hazaértem. Persze, nemcsak én. Mindnyájan a hasonszőrűek. Mégsem ment valami jól a tsz dolga... Akkor is úgy láttuk, most is azt mondom: a tsz-elnök tartotta bennünk a lelket. Mikor ő elment, leáldozott a szövetkezet csillaga. Sokan ott is hagyták, pesti cégekhez szegődtek inkább. Én még maradtam egy ideig. De egyszer aztán megelégeltem azt az életmódot. A töméntelen munka ellenére is csak 600 forintot kerestem, ugyanakkor meg a többiek háromezret hoztak haza a gyárból. így hát fölkerekedtem, s elindultam Pestre a többiek után. Bár voltak jó ismerősök, de a kezdet rettentő bajos volt. Kegyetlenül nehezemre esett megszokni. Nem a munka volt idegen, dehogy! Az utasításokat nem bírtam elviselni. Mert, ugye, ki parancsol egy parasztembernek. Legtöbbször senki, hiszen a természet maga meghatározza, mit mikor kell elvégezni a földeken. Ha nem szól senki az emberhez, akkor is szaporán dolgozik. De fönt a gyárban el voltam keseredve: „hát nekem mindenki parancsol”? Nehéz hónapok voltak. A feleségem is csak kérdezgette, miért vagyok durva meg ideges. . Nem szóltam neki semmit, de éreztem, hogy tudja, mi a bajom. Aztán végre-vala- hára megszoktam. Rájöttem, hogy csak úgy lehet, ha megmondják az embernek, mikor mit kell csinálni. Bárki megy gyári munkáfa, így számítson. Az nem megy másképp. Mert más az, ha katonának bevonul egy fiatal suhanc. Akkor jó is az irányítás. •' Később már nehéz hozzászokni, pláne, ha már gyerekei is vannak az embernek... Megcsörren a telefon, de nem veszi föl senki. A telepvezető nem jön be, hogy ne zavarjon minket; mi meg nem érezzük illetékesnek magunkat — Most, kedves barátom — folytatja Lucza Sándor —, meg vagyok elégedve. Azelőtt nem ment ilyen jól a sorom. Kevesebbet keresünk ugyan, mint Pesten, de nem este likőr érünk haza, hanem délután 3-kor. Az pedig nem mindegy. A főnök tisztel, jól kijövünk egymással. Ügy érzem, a munkatársak is megbecsülnek... Különben nem hallgattak volna rám. Mind a hátukat én hívtam ide. az én szavamra jöttek vissza Pestről a megyébe. Nem így nézett ki akkor a telep, mikor Idejöttem. Elhanyagoltak voltak a berendezések, gondozatlanok az utak, épületek. Sok szorgos kéz kellett, nagy munka volt, de azt mondtam, ennek menni kell... Nincs is baj azóta, úgy, hogy büszke vagyok a társaimra, akiket ide hoztam. Ügy tűnik, feszengve ül a rekamién, mint aki nem szokta meg az irodában való ücsör- gést. Újságíróval soha nem beszélt még, idegen a számára az efféle felhajtás”. — Az a tervem, hogy egy gyönyörűszép lakást építek az öcsémmel. Emeletes ház lesz, együtt lakhat majd a család. Ebben a cégünk is segít, ahol lehet. Most majd. otthon maradok egy hónapig fizetés nélküli szabadságon. Tréfálkoztak is a többiek, hogy milyen jó lesz nekem odahaza „pihenni”... Persze, nem az lesz, hanem hajtós munka, meg talán a kőművessel is kell veszekednem... Üjra megcsörren a telefon. A telepvezető bejön, megbeszéli csendben, amiket kell. Lucza Sándort a gyermekeiről faggatom. — Két fiam van, egy 16 meg egy 11 éves... Két okos gyerek. A nagyobbik technikumba jár, most éppen egy iskolai kiránduláson van. Eleinte mondtam neki, hogy menj, fiam, valami mezőgazdasági iskolába, de úgy láttam, máshoz van kedve, úgy hogy nem is erőltettem. Végére értünk a beszélgetésnek. Fölálltunk, kezet fogunk, s indul a dolgára. Ha megkérdeznék, egyszerű embernek tartom-e Lucza Sándort — és a hozzá hasonlókat —, nemmel felelnék. Igaz, tetteit nem kuszáit indokok, szélsőséges érzelmek irányítják, gondolatait nem pallérozták klasszikus regények, élményeiből távol maradtak a napos tengerpartok. Szorgos hétköznapok, kemény munkák formálták jellemét. — molnár — Mi történi és mi várható a bútorellátásban A bútoripar nagyszabású újjászervezése tavaly befejeződött. Az előző ötéves tervidőszakban kétmilliárd forintot költöttek e ceruházá- sokra. Részben ennek köszönhető, hogy tavaly az iparág csaknem tízmilliárd forint értékű árut gyártott. A bútorok kiskereskedelmi forgalma éveken át dinamikusan növekedett, hiszen a rekonstrukció egyik alapvető célja a lakosság megfelelő mennyiségű bútorral való ellátása volt. Üj munkahelyek létesültek. Főként vidéken, számolni lehetett és kellett is a munkáslétszám növekedésével. Két éve azonban erre már vidéken sincs mód, új munkahelyek létesítését ezért a bútoripar nem tervezi. Az iparágnak sokfajta igényt kell kielégítenie. Egyrészt a hazai lakossági ellátásra termel. Természetesen a közületek, iskolák, bölcsődék ellátása is elsőrendű fontosságú. Miután azonban a belkereskedelem idei rendelése például jóval szerényebb a korábbinál, már csak a rendelkezésre álló kapacitás kihasználásának érdekében is növelni kell az exportot és szilárd külföldi piacokat kell teremteni. A szocialista országokba 13 százalékkal, tőkés viszonylatban 24 százalékkal kívánják növelni a kivitelt. A mennyiségi növekedéssel egyidőben, a minőség javítása, s a választék bővítése is az eddiginél hatásosabb erőfeszítéseket követel. Az egyes vállalatoknak fokozott figyelemmel kell kísérniük a tényleges igényeket, amelyek idén elsősorban a szekrényelemek és a kisbútorok iránti kereslet növekedésében jelentkeznek. Nagy feladat vár tehát a gyártmányfejlesztőkre. Jelenleg is készülnek újdonságok. Leemelhető, cip- záras pámázatú ülőbútorok, például, amelyek a könnyebb tisztítást segítik elő. A bútorok forgalma szorosan összefügg a lakosság reáljövedelmének növekedéséA balassagyarmati Ipolv Bútorgyár 115 millió forintos költ" seggel épiiit, a napokban átadott új műhelycsarnoka, amely kis- és középszériában állít majd elő korszerű bútorokat. (MTI-fotó, Hadas János leivé.ele) vei, az új lakások teremtette igényekkel. A vállalatok piackutató szakemberei a Budapesti Nemzetközi Vásáron, és a vidéki kiállításokon mérhetik föl legeredményesebben a lakossági igényeket. Sajnálatos azonban, hogy a prototípus bemutatása es a szériagyártás között másfél-két év is eltelik. S bár a bútor nem tartozik a sűrűn változó divatcikkek közé, ma már mind nagyobb az igény, valóban modern, kényelmes és könnyen alakítható, bútorokra. A népesedéspolitikai intézkedésekkel összhangban a gyermek- és csecsemőbútorok iránti kereslet is foKozódik. A bútoripar fejlesztési tervei között éppen ezért fontos helyen szerepel ezek gyártásának fejlesztése. Rövidesen várható is, hogy az e téren még tapasztalható ellátási zavarok megszűnnek. Amit pedig a hazai ipar nem tud előállítani, importból kell és lehet pótolni. A bútorforgalomban jelenleg 15 százaléknyi az import termék. Természetesen az sem mindegy, hogy milyeft áron juthatunk hozzá lakásunk berendezéséhez. Sajnos, az előző tervidőszakban a bútorárak négy-öt alkalommal is emelkedtek. Ez elsősorban az alapanyagárak növekedésének volt a következménye. Igaz azonban az is, hogy az utóbbi években a korszerűtlen, bár olcsó bútorokat mind kevesebben keresték; a régi konyhabútorok iránti érdeklődés például szinte teljesen megszűnt. Egyre többen gondolkodnak úgy es ezt meg is tehetik, hogy ha már bútort vesznek — amit nem tesz évenként az ember — akkor az legyen tetszetős, korszerű, akkor is, ha esetleg drágább. A bútoripari fejlesztéshez szorosan kapcsolódott és kapcsolódik az úgynevezett Do- mus-program. Ma mar az ország szinte valamennyi nagyvárosában épül, vagy mar felépült egy-egy nagy négy-, vagy nyolcezer négyzetméter alapterületű Domus bútoráruház. Persze, sok még a gond. a megoldásra váró feladat a bútoriparban. Korszerűsíteni kell a csomagolást, a szállítást. készáruraktárakat kell építeni. De tény az rs (s erről bárki meggyőződhet, ha nyitott szemmel jár), hogy az utóbbi években a bútoroknak nemcsak a választéka, de minőségé is javult. Fokker-gyár Romániában Bukarestben július 2-án megállapodást írtak alá, amelynek értelmében Románia a nyugatnémet—holland tulajdonban levő VFW—Fok- ker repülőgépgyárral közös vállalatot létesített. A vállalat a román fővárosban székel, s Románia 55 százalékos, a VFW—Fokker gyár pedig 45 százalékos arányban részesedik a tőkéből. Ez a közös vállalat a Brémában kifejlesztett „VFW— 614” lökhajtásos repülőgépeket gyártja majd a nyugatnémet—holland repülőgépgyár licence alapján. Románia területén ez a hetedik gyárvállalat, amely nyugatnémet tőke részvételével működik.' Bonn és Bukarest között az üzlet megkötésére vonatkozó tárgyalások több mint két évig tartottak. Időközben a román kormány az angol British Aircraft Company repülőgépgyárral is szerződést kötött személyszállító repülőgépek gyártására, angol licence alapján. A részvénytársaságok létesítése bizonyult a legalkalmasabb formának ahhoz, hogy Románia részt vehessen a nemzetközi munkamegosztásban. Eddig Afrikában 20, La- tin-Amerikában három és Ázsiában is három ilyen vegyes társaságot létesítettek. Ezek a román ipari termékek eladására jöttek létre, míg további 9 társaság bankműveletekkel, szállítási ügyletekkel és markenting tevékenységgel foglalkozik. Emberek, sorsok, gyerekek Segítenek sz szóval. Elgondolkodva, minden szót külön-külön meggondolva mondja: — A legnehezebb, legfájóbb talán az, hpgy sok esetben nem tudunk mit tenni. Mindig a gyerek érdeke a legfontosabb. Csak abban nem vagyok biztos, ahogy döntöttünk, valóban leg- jobb-e a gyereknek... Dr. Kiss Anna — asszonynevén Nagy Györgyné — a Salgótarjáni városi Tanács igazgatási csoportvezetője. Gyámügyes. Ez annyit jelent, hogy sok-sok embert, gyereket, családot ismert meg az itt töltött évek alatt. Minden akta sorsot takar. Sokszor fájókat, nehezeket, összegubancolódott életekét, nehéz emlékeket, sebeket. Olyanokat is, amelyek egy életre elkísérik a kis emberkéket. — Egyetlen fél év alatt ezer aktát vettünk fel. Jön bejelentés iskoláktól, szomszédoktól, ismerősöktől. Szólnak a védőnők, valamelyik családban baj van, jó lenne, ha körülnéznénk. —■ Ilyenkor mit tesznek a gyámügyesek? — Behívjuk a szülőket. Van aki bejön, van aki sajnos, rá sem hederít. Ilyenkor. .. — Ilyenkor? — Mi megyünk. Nem sajnáljuk a fáradságot. Ha már jelzés érkezett hozzánk, bizonyos, hogy elkél a segítség. A gyámügyesek, mindent megpróbálnak. Előfordul, hogy a jóakarat csődöt mond. De olyan is van — ez jelenti az örömet, a jól végzett munka tudatát —, hogy használ a szép szó. — Mondana példát? — Az egyik salgótarjáni családban öt gyerek van. A szomszédok szóltak, hogy a szülők nem dolgoznak. Jött a jelzés az iskolától, a két iskolás rendszertelenül, elhanyagoltan jár iskolába. A gyerekek közül kettő még óvodás, a legkisebb alig pár hónapos csecsemő. A gyámügyes kiment a családhoz. Egy szoba, konyhában szörnyű állapotok között éltek. De az anya kijelentette, náluk semmi baj, a tanács ne avatkozzon bele... — Csakhogy ez nem egészen így van — mondja a gyámügyes. — A négy gyereket azonnal beutaltuk a kórházba. Beszéltünk a szülőkkel és megmondtuk, ha a helyzet nem változik, sajnos állami gondozásba kell küldenünk a gyerekeket. Az ő érdekükben. Ügy látszik, ez használt. Segítettek a nagyszülők is, ideiglenesen vállalták az unokákat. Azóta az apa rendszeresen dolgozik egy gyárban. A két nagyobb gyerek a bagfyasi hétközi diákotthonba került, a másik kettőt elhelyezték óvodába. A legkisebbel az anya van otthon. — Valóban megváltoztak? — Ügy tűnik, igen. Én magam sem gondoltam, hogy így lesz. Minden gyámügyes a saját gyakorlatából tudja, a gyereknek legjobb a családban. Nem az a célunk, hogy mindenképpen állami gondozásba küldjük őket. Hanem a megelőzés, a segítés, a rábeszélés. Ráébreszteni a szülőket a felelősségre. Arra, hogy a gyereknek is iszonyú lelki törést okoz — még akkor is, ha mindent megkap az intézetben —, ha idegedbe szakad. Ez a jó törtébetek közül valói Sajnos ez a kevesebb. Mert mit lehet mondani arról az édesanyáról, aki szülés után egy héttel a kórházban „felejtette” csecsemőjét. A salgótarjáni lakáscíme amolyan „fal cím”, ott soha nem találják. Ebben az esetben a kicsi a oalassá- gyarmati csecsemőotthonba került. A gyámügyesek a bizalmat mindig előlegezik. Nagyné többször is. kint járt annál a családnál, ahol az anya és apa állami gondozottként nőtt fel. Azt gondolná az ember, hogy ők biztonságot és nyugalmat akarnának teremteni saját gyerekeiknek. Közel sem. Hol dolgoznak, hol nem/Az öt gyerek közül négyet állami gondozásba küldött a gyámügyes. Egyiket hazaengedték próbaidőre. A gyerek maga jelentkezett, „tessék engem visszavinni az intézetbe, ott jobb nekem”. Most mind az ötről az állam gondoskodik. A gyámügyi munka nagyon nagy türelmet, emberséget, kitartást követel. Nagyné külön hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a megelőzés. Ha zátonyra fut egy család élete, megpróbálják egyenesbe zökkenteni. Segítenek munkát keresni, adnak rendkívüli segélyt. Ha szükséges, és a szülő érdemes rá, nevelési segélyt is. Pártfogót rendelnek ki, aki segíti, támogatja, tanáccsal látja el a családot. Segítenek szép szóval, többször kimennek, beszélgetnek az édesanyával, édesapával. — Az lenne a jó, ha a megelőző munka mindig sikerrel járna. Kevesebb lenne az állami gondozott gyerek. A gyámügyi munkához tartozik a gyerekek örökbeadása. Az is minden esetben örömet jelent, ha egy- egy emberkének sikerül a vér szerinti szülei helyett jó nevelőszülőket találni. Az egyik budapesti tanárnő hálás szívvel írt levelet a gyámügyesnek. Nem ment férjhez, örökbe fogadott egy kislányt. — Biztos vagyok benne, hogy mindketten jól jártak. Dr. Kiss Anna Pesten végezte a jogot. — Miért lett gyámügyes? — Mindig ez a terület érdekelt. A nehézsége ellenére. Pedig jóval kevésbé látványos, mint a bírói, ügyvédi, vagy ügyészi munka. De aki ismeri a szépségét, örömét és gondját ennek a hivatásnak, az nehezen hagyja ott. Csatai Erzsébet NÓGRÁD — 1977. augusztus 24., szerda 3
