Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-19 / 195. szám

Tűzijáték 1977 Ezüstforgó, vízesés, pálma Szeptember 28-án: Indul a Barátság express Egyiptomból indult — Magyarországon az 1700-as években Látványos hang és tény — Fűzfőn gyártják már 24 esztendeje a rakétákat írásos, korabeli pmlékek bi­zonyítják. hogy Egyiptomban már az időszámításunk eiőtti VI. évszázadban színes tüze­ket és ködöket állítottak elő. Ezzel is emelték ünnepeik hangulatát, de a néptömegek megfélemlítésére is felhasz­nálták az egyiptomi papok a tűzijátékok készítői. A kínaiak is ezekben a szá­zadokban készítettek tarka tűzijátékot, amely szinte min­dennapos lett a császári ud­varban és a mandarinok fényűző palotáiban is. A görögök közvetítettek Európába az egyiptomiaktól került a tűzijáték és annak pontos receptje. A görög ha­jósok hozták magukkal az el­ső bombákat, színes -tüzet do­báló kerekeket és nemcsak felhasználták azokat az ün­nepségeken, az Akrop iliszon, de tovább is fejlesztették az attikai mesterek. Magyarországon az 1700-as években jelent meg az ünnepi tűzijáték, mint az udvari han­gulat emelője és a tömegek szórakoztatója. Akkoriban ma­nufaktúrákban gyártották és csupán egy-egy alkalomra, megrendelésre készítették. Üzemszerű gyártását csak 1938-ban kezdték el hazánk­ban. Augusztus 20-án — alkotmá­nyunk ünnepén — ma már el­maradhatatlan a hangulatos tűzijáték, amelyet a főváros­ban több millió ember néz vé­gig. Időnként pedig a Magyar Televízió is közvetíti a szín­pompás műsort. A harmincperces műsor­hoz a sokféle anyagot a fűzfői Nitrokémia Ipartelepeken ké­szítik elő, állítják össze a bombákat és a rakétákat. Kü­lön szakmai stáb foglalkozik ezzel a feladattal. Túlzásként említhetjük, hogy az alkot­mánynapi tűzijáték befejezé­sével, a berendezések leszere­lésével szinte egyidőben meg­kezdődik a felkészülés a kö­vetkező esztendőre. A folyamat ugjtanis nagyon bonyolult, nagy pontosságot, szakértelmet igényel és a szer­vezők változatosságra is töre­kednek. Próba a Balatonná! Először is a fűzfői Nitroké­mia Ipartelepeken megtervezik a tűzijátékot. A harminc perc teljes műsora, minden mozzanata rajzokra kerül, akárcsak egy épület terve. El­Hetedik gyermekként.. Egyidős az alkotmánnyal ' Születésnapját az egész or­szág ünnepli. A főváros fölé tűzijáték fénynyalábjai fon­nak koszorút. 1949. augusztus 20. Életbe lépett a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. A dolgozók tömegeit juttatta jogaihoz. Csengetésemre barna hajú, fiatalasszony nyit ajtóit Balas­sagyarmaton, a Nógrádi San- dor-lakótelep egyik házának negyedik emeletén. Jusztin Vincéné, leánykori nevén: Ju­hász Anna, aki egy cserhátsu- rányi gazdálkodó hetedik gyermekeként jött a világra, 1949. augusztus 20-án. Ízlésesen berendezett lakás. Az új bútorok, szőnyegek, az egyik falat uraló, hosszú in­dákat eresztett aszparágusz barátságossá teszi a szobát, ahol beszélgetni kezdünk. — Surányban végeztem a nyolc osztályt. Édesapám a termelőszövetkezetben dolgo­zott, édesanyám pedig otthon volt velünk. Nem voltam va­lami jó tanuló, az igaz, de a ház körül mindig segítettem. Vagy a mosogatás várt, vagy a libák, egyszóval mindig volt valami. Az iskola után dolgozni mentem. Először az erdészethez, majd Magyarnán- dorba... A faluban ismer­kedtem meg a férjemmel, ö is nagy családból származik. Tízen voltak testvérek. Ösz- szel házasodtunk össze, 1968- ban. Nemsokára megszületett a kislányom, Anikó — moso- lyodik a szemben levő heve- rőn üldögélő gyermekére, aki mint mesét hallgatja édesany­ja szavait, míg kétesztendős kisöccse a háta mögött vir- gonckodik. — Hat évig laktunk anyu- káméknál. Adtunk be lakás­kérvényt, mert a férjem itt dolgézik, de nem volt any- nyink, amennyit be kellett volna fizetni. Végül is a fém­ipari vállalat, férjem munka­helye révén jutottunk ehhez a másfél szobához. Az üzem jelentős támogatást adott, így csak 12 ezer forintot kellett letenni. Ki sem tudom mon­dani, mennyire örültünk, ami­kor megkaptuk. Bútorokat még otthon kezdtünk gyűjte­ni, így a berendezéssel nem volt gondunk... Miután beköl­töztünk, megpróbáltam hely­ben munkát találni. Sikerült is, a cipészszövetkezetben a férfipapucsrészlegben dolgoz­tam. Sajnos nem sokáig. Már terhes voltam Robikéval, de megbetegedtem. Az eset sú­lyossá vált, kórházba kerül­tem, ahol nagynehezen sike­rült megmenteni az életem... Jókötésű szőke kisfiú, aki éppen egy sárga játékautóval foglalatoskodik nagy komo­lyan, most még fel sem tudja fogni, milyen veszélyes kö­rülmények közt jött világra. ■— Még egy év van hátra a gyermekgondozási segélyből, azután újra dolgozni megyek. Még nem tudom, hogy lesz, Anikóval nagyon nehéz volt. Hajnalban keltettem, rohan­tunk az oviba, azután én siet­tem a munkahelyemre. Azt mondják, itt a közelben is épül óvoda, akkor Robikéval már köny­nyebben megy. Gondoltam ar­ra is, hogy közelebb keresek munkát. Már kaptam egy ajánlatot a csecsemőgondozó­ból, itt munka mellett még képzettséget is szerezhetnék két év alatt. Gondolkodom rajta, ráérek. A férjem na­gyon biztat, hogy csak tanul­jak. .. — Most, hogy itthon va­gyok, délelőtt takarítok, fő­zök, a kislányom már segít a bevásárlásban, délután sétá­lunk a gyerekekkel. Szórakoz­ni nem járunk. Van televízi­ónk — igaz, hogy lassan meg­érett a cserére... nemrég vet­tünk egy lemezjátszót is, és rendszeresen vásárolunk — az üzemi terjesztőtől könyvet. Az olvasás a -mindenem. A regé­nyeket szeretem, a szomszéd- asszonyai cserélgetünk. Olvas­ni csak este jut idő. Tegnap is meg kellett várnom, amíg a kicsi elalszik, azután átjöt­tem ebbe a szobába, de alig forgattam néhány lapot, elál- mosodtam.... Jusztinák legközelebbi terve az, hogy jövőre az egész csa­lád együtt üdül a Balatonon... Vállalati segítséggel gondol­ják, ahogy az idén is többen voltak a házból. Addigra Ro- bika is akkora lesz, hogy vi­hetik. Ez lesz Jusztin Vincé­né első üdülése... Születésnapját Cserhátsu- rányban, rokonaival ünnepli. Este a tv-híradóban megnézi a tűzijáték szétbomló fény­pamacsait, s tovább pereg a történet: munka és tanulás, felépülő óvoda, orvosi ellátás, üdülés a Balatonon... Egyszó­val él, mint mi mindannyian, s életünk minden fordulatával az alkotmány törvénye telje­sedik be. — gáspár — határozzák: ml az, ami meg­marad a műsorban az előző esztendőről és mit változtat­nak, ' mit bővítenék. Már egy szín, egy rakéta beiktatása a programba igen gondos ter­vezést igényel a tűzijátékot előkészítő szakemberektől. A gyártás a fűzfői Nitroké­mia Ipartelepeken már ennek a tervnek az alapján kezdődik meg az év elején és csak ezekben a napokban ér véget. Raktárba kerülnek a rakéták, a bombák, amelyek hatalmas pálmákat, vízeséseket varázsol­nak a nézők elé. Például csak a pálmavariáció súlya eléri a hat tonnát. Ennyi anyagot kell a levegőbe juttatni ahhoz, hogy kialakuljon az egyik, szép fény- és hangeffektus a buda­pesti Gellérthegy és a Duna- part fölött. I Az elkészült anyaggal főpró­bát tartanak. Erre külön kilö­vőállomást építettek már évekkel ezelőtt a fűzfői Bala- ton-parton. Ilyenkor a szak­emberek előtt lejátszók az egyes műsorszámokat, termé­szetesen csak a csökkentett programot. így győződnek meg róla, hogy minden rendben az augusztus 20-i, alkotmány­napi ünnepségre. „Tűzijáték indul!” És csak ezután ^kezdődik meg a tulajdonképpeni szere­lés Budapesten, a tűzijáték le­játszásának színhelyén. Erre a Gellérthegyet, a Citadellát vá­lasztották ki a szakemberek. Innen megfelelő magasságba tudják feljuttatni a rakétákat. A szerelés — a rajzok alapján — ugyancsak pontos, gondos munkát követel. S amikor minden rendben, amikor a stábot irányító mér­nökök mindent gondosan el­lenőriztek, elfoglalják helyü­ket az irányítóközpontban. Augusztus 20-án este a „Tűzi­játék indul!” — vezényszóra elkezdődik a harmincperces, színes kavalkád a levegőben, a főváros felett. Pálma, ezüstforgó, vízesés és még számtalan variáció szóra­koztatja fél órán át az alkot­mányunkat ünneplőket. Közlekedj fegyelmezetten (4.) Balesetek és tanulságok A gyorshajtás évek óta elő­kelő helyet foglal el a köz­úti baleseti statisztikában. Számtalanszor crfvashatjuk a napi baleseti krónikákban, hogy a baleset oka a gyors­hajtás volt. De tulajdonkép­pen mi is a gyorshajtás? Nemcsak akkor emlegetjük, ha a gépjármű vezetője túl­lépte az adott útszakaszon en­gedélyezett legnagyobb órán­kénti sebességet, hanem akkor is, ha valaki nem az út- és az időjárási viszonyoknak megfelelő sebességgel , közle­kedett. Egy érdekes példa: az egyik vállalat vezetője rendszeresen szombaton, vagy éppen vasár­nap utazott Budapestre (ak­kor még tehette!) és a gép­kocsi vezetője ritkán tölthet­te együtt a hét végét a csa­ládjával/ Ködös őszi vasárnap reggel volt, amikor elindultak. A gépkocsivezető dúlt-fúií mérgében. És lassan, 5—10 kilométeres sebességgel veze­tett. Az igazgató félúton el­unta a csigalassúságú utazást. Visszafordultak és néhány nap múlva elbocsátotta a gépko­csivezetőt. Nem részletezem: vissza­helyezték állásába és az igaz­gatót marasztalták el. A gép­kocsi vezetője helyesen csele­kedett, amikor úgy érezte, hogy számára az óránkénti 5—10 kilométeres sebesség a megfelelő, a biztonságos. De folytassuk egy szomo­rúbb példával. Gyönyörű, száraz időben, sima, jól belátható úton in­dult el a Wartburg vezetője családjával, hogy felkeressék a távol élő nagyszülőket. A tempó az útviszonyoknak megfelelő volt. Ügy 90—100 kilométeres sebességgel haj­tott. És akkor — derült égből a villámcsapás — megeredtek az ég csatornái. — Láttam, észrevettem, a feleségem is mondta, hogy vihar készülődik. Már lógott a zápor lába, éreztük a- fül­ledt levegőből is, hogy Vihar lesz... Mégsem készült fel rá meg­felelően a Wartburg vezetője. Amikor eleredt a zápor, nem csökkentette , a sebességet. Ugyanolyan gyorsan hajtott, mint a száraz úton. És be­következett a baj. Egy útszéli facsoport mögül bukkant elő a kocsi, amikor erős oldal­szél megbillentette. A síkos utón megcsúszott! A gépkocsi vezetője, már nem volt ura a Wartburgnak. Annyira maga alá rántotta a kormányt, hogy a kocsi felborult, kettőt buk­fencezett és a tetején állt meg. A két gyermek, a hátsó ülésen súlyosan megsérült, • a feleséget könnyű sérüléssel vitte a mentő a kórházba. A gépkocsi vezetője megúszta kisebb horzsolásokkal. Be­várta a helyszínelőket és ma­gyarázkodásba kezdett, hogy ő nem lépte túl a megengedett sebességet. — Váratlanul jött a zápor, nem számítottam rá. Később elismerte, hogy szinte várta az esőt a forró délelőttön. írjunk le még egy esetet, amikor valóban váratlan do­log töftént. Egy teherautóból nagyobb mennyiségű olaj folyt az úttestre. Szétterült, vékony, síkos réteget alkotott. Mindez egy bukkanó aljában történt. A teherautó elhajtott, az olajfolt maradt. A bukkanót hatvan, hetven kilométeres sebességgel vette egy személyautó vezetője. Amikor megpillantotta az olajfoltot, fékezett, de ez csak „olaj volt a tűzre”. Megcsú­szott és az árokba futott. Sze­rencsére személyi sérülés nem történt. A hibás egyértelműen a te­herautó vezetője volt, aki — mint később kiderült — meg­állt, látta a nagy mennyisé­gű, kifolyt olajat, de tovább- haított, anélkül, hogy földdel, vagy homokkal beszórta vol­na. Ez kötelessége! (Folytatjuk) A Béke és barátság különvonat utasai már több mint egy évtizede látogatnak a Szovjetunióba, ismerkedhetnek Moszkva, Leningrád, Kijev nevezetességeivel. Az IBUSZ Utazási Iro­da által szervezett idei utazásnak becses rangot ad, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi ünnepsé­gének jegyében szervezték a programot. Nógrád megye üze­meinek, vállalatainak legkiválóbb dolgozói jutalomként vesz­nek részt a rangos találkozón, közöttük ott lesznek a sal­gótarjáni öblösüveggyár képviselői is, akik közül most hármat bemutatunk. Kiss Gyula a KISZ-esek ajánlása alapján kerül a Béke é* barátság vonatra. Üvegfúvóként már 17 esztendeje öregbíti a gyár hírnevét. Az aranykoszorús KISZ-jelvény, a KISZ kb dicsérő oklevél és a Kiváló Dolgozó kitüntetés mellé szép jutalom ez az utazás. „Kemerovói barátaim már sokat me­séltek szép országukról, most az útikönyvek és térképek után nagyon vágyom a Szovjetunióba!” Csábi Jánosié az exportraktárban áruátvevőként végzi fel­adatait. „Szinte naponta küldünk a Szovjetunióba árut, az mind átmegy a kezem alatt, ezért is várom kíváncsian, meg­ismerni hova küldjük termékeinket. Sok-sok jelvényt és egy palóc babát viszek ajándékba, szeretném az egyik Komszo- mol-szervezetnek ajándékozni.” Klenóczky József a gyár gépkocsivezetőjeként 750 ezer ki­lométeren vezette már balesetmentesen autóját. „A hosszú utazás sok-sok élményt ígér. Xbégre, hogy egyszer oly’ mesz- szire juthatok anélkül, hogy én ülnék a volán mellett! Szov­jet kocsival, Volgával járok, így a messzi országhoz már esztendők óta húz a szívem.” / Kulcsár József képbeszámolója NOGRAD - 1977. augusztus .19., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents