Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

Ismerkedés után Nem figyelik az órát Lendületes kedvvel építik az új otthonokat Nógrádmegyerben. Az elmúlt ötéves tervben 26 családi házat emeltek a vállalkozó szelleműek, s hogy mind többen látnak az építés­hez, bizonyítja, hogy amíg 1971-ben csak 3 lakás, 1976-ban már 9 lakás készült el az OTP kölcsönével. Képünkön: Nógrádmegyer madártávlatból Mit és miért keli tudniok az állampolgároknak 7 r A műit tanévben az egyik nógrádi községi közös tanács végrehajtó bizottságának tit­kára felkereste a helyi álta­lános iskolát. Táskájában né­hány, az állampolgárok köré­ben gyakran használt nyom­tatvány volt. A gyerekeket megtanította a hivatalos ira­tok kitöltésére. Hiszen a fa­lusi családok többségében még ma is az iskolásokat ké­rik meg erre. Azóta szemmel láthatóan javult a nyomtatványok kitöl­tése. Kevesebbet mérgelődnek a tanácsi dolgozók és az ál­lampolgárok is. Másutt a gimnáziumba vit­ték el az állampolgári ismere­teket. Igaz, csalt az osztályfő­nöki órákra jutottak el. Ismét másutt a történelemórán ka­pott kevéske helyet az állam­polgári jogismeret. Egyszóval kezdeményezés volt már. Csí­rájában valamennyi általá­nos és középiskolában megta­lálhattuk az állampolgári ne­velést. S tették ezt azzal a céllal, hogy a tanulók életkori sajátosságainak figyelembevé­telével oktassák a jogokat, a kötelességeket, azok gyakorlati alkalmazását. És éppen utóbbin van a hangsúly. Hiszen nem jogászokat ké­peznek ki az alsó és középfo­kú tanintézetekben, nanem olyan állampolgárokat, akik személyes ügyeik intézése miatt kopogtatnak a tanácsok­nál. Ám, ami eddig történt, csak próbálkozás volt. Az ál­lampolgári jogismeretet csak a Minisztertanács legutóbbi ülésén emelték határozattal a tantárgyak rangjára. A jövő­ben — fokozatosan, az új tan­tervek bevezetésével párhuza­mosan oktatják a „történelem és állampolgári ismeretek”-et az általános iskolákban, míg a középiskolások tantárgya a „történelmi és társadalmi is­meretek” lesz. Már ebből is kitűnik a fo­kozatosság. Ahogy közelebb kerülnek a fiatalok az élethez, úgy isme­rik meg mélyebben az állam­polgári jogokat, kötelessége­ket. Az egyetemeken pedig tovább szakosodik a tantárgy. Mélyebben, részletesebben is­merkednek meg a hallgatók a jogi feladatokkal. Például az orvostudományi egyetemen az etika és a társadalmi orvos­tan, a műszaki egyetemeken és főiskolákon az újítói és a szabadalmi jog, a munkavé­delmi jogszabályok elsajátítá­sa szerepel a tantervben. Talán a legelején kellett volna szólni róla, hogy mind­erre fel kell készítenünk á pedagógusokat, az egyetemi tanári kart. Ezt szolgálják — a Minisztertanács határozata szellemében. — a továbbkép­zések és a végző pedagógusok számára készülő oktatási ter­vek. Így aztán minden család­ban akad olyan fiatal, olyan személy, aki valamilyen for­mában elsajátította az állam- polgári jogismereteket. Szük­ség is van erre, hiszen éppen egy megyei felmérés szerint több mint háromezer hatá­lyos jogszabály, annak végre­hajtási utasítása, rendelet és rendelkezés szabályozza min­dennapi életünket. S, aki nem ismeri legalább a legfontosab­bakat, bizony kopogtathat a tanácson előadótól előadóhoz. Keresheti: hol intézik el az ’ügyét és ehhez milyen iratok­ra, pecsétekre van szüksége? A saját érdekükben tanítják meg tehát a fiatal állampolgá­rokat a jogismeretekre. , Ám amíg fiataljaink felnő­nek és alkalmazzák az iskolá­ban elsajátított ismereteket, évek múlnak el. Szükség van tehát a mai idősebbek oktatá­sára is. Nem lehet, nem sza­bad abbahagynunk a jogi fel­világosítást, a tanácstagi klu­bokban folyó jogpropagandát, a Hazafias Népfront által már elkezdett és jól folytatott so­rozatokat. A mostani felnőt­teknek ma és holnap kell az állampolgári jogismeret, hogy ügyeiket gyorsan, bosszanko- dás, hosszas szaladgálás nél­kül intézhessék. A Minisztertanács legutóbbi határozata az állampolgári jogismeretek iskolai oktatásá­ról a jövőnek szól. Ezzel egy időben ne feledkezzünk meg a kézzelfogható holnapról sem. Oktassuk az idősebbeket is, hogy ne gondot hanem örömet jelentsen számukra állampolgári jogaik gyakorlá­sa! g. b. Olyan volt, mintha mesébe léptek volna be a telep dol­gozói. Vadonatúj épületek, az egyik legkorszerűbb technoló­giai eljárás, másfajta állgtok gyönyörködtették a szemet a romhányi termelőszövetkezet szakosított tehenészeti telepén. A dolgozók közül a legkivá­lóbbak kerültek a szanatóriu­mi környezetbe. A beruházás tizenhatmillióba került, s még tízmillióért vásároltak szarvasmarhákat, az úgyneve­zett európai lapályt. — Az első hetekben csak ismerkedtünk kóstolgattuk a modern telep ízeit — mondja Szalay Dezső telepvezető. „Fiatal társulat” gyűlt egy­be,. az átlagéletkor harminc­öt év körüli. Kivétel nélkül hozzáértőek: szakmunkások, betanított munkások. A bri­gádalakítás ötlete Pankotai Lászlónétól származik, aki férjével és fiával együtt dol­gozik a telepen. — Induljunk a szocialista címért — javasolta két hónap elteltével. Különösebb agtáció- ra nem volt szükség, így az­tán Laczkó Lajosné borjúne­velő, a vezetőség tagja beje­lentette: úgy számoljanak a gazdaságban, hogy a tehené­szeti telep dolgozói is részt­vevői lesznek a munkaver- seny-mozgalomnak. összedug­ták a fejüket, az éves tervet forgatták, szinte betéve tud­ták már, amikor Grolyó Fe­renc brigádvezető és helyet­tese, Medgyesi László írásba rögzítette a vállalást. A névválasztás már több gondot okozott. Végül is Ga­garin mellett döntöttek. Ta­lálóan, mert az év első felé­ben nap mint nap' úgy szár­nyaltak, mint kozmikus uta­zók. Amikor a minap Szalay Dezsőék összegezték az ered­ményeket, az örömtől, s né­mileg a meglepetéstől nagyo­kat csettintgettek. — A brigád felajánlotta, hogy a tejtermelést a terve­zetten felül két százalékkal növeli. A hat hónap alatt vál­lalásunkat négy százalékra teljesítettük — említi Med­gyesi László. A gazdaság tervében hét- százalékos borjúelhullás sze­repelt, a telep dolgozói az öt százalékot elérhetőnek tartot­ták. A tények őket igazolják, hiszen az elhullás mértéke a négy százalékot sem érte el. Az év első felében kivétel nélkül első osztályú tejet ad­tak át, a tej zsírtartalmát is növelni tudták. S jutott az erőből társadalmi munkára, kétszáz órát töltöttek parko­sítással, a telep csinosításá­val. A Gagarin brigád már az első percben a legnagyobb sebességre kapcsolt. A gyor­saság önmagában azonban ke­vés lett volna. Másra is szük­ség volt. — A telep valamennyi dol­gozója brigádtag. Még dr. Do­bos János állatorvos is kérte felvételét, látván milyen kitű­nő versenyszellem alakúi ki, hogyan buzdítják egymást a fejősök, borjúnevelők, takar- mányozók — magyarázza a telepvezető. Nem volt könnyű a dolguk. Négy hónap alatt például 320 tehén ellett le, soha még egyszerre annyi kisborjú nem kívánt gondoskodást Rom- hányban. Pankotai László a feleségével éjjel-nappal az el­letőben szorgoskodott. Házu­kat akár albérletbe is kiad­hatták volna. A borjúnevelők is kitettek magukért. Kovács Ferencné és három asszony­társa igyekezetének köszönhe­tő, hogy kezük alatt egyetlen borjú sem hullott el, pedig új technológiának vágtak ne­ki. — Ehhez, főnök, nagy türe­lem kell! — mondta Hone- cker József, a telepvezetőnek, mert az üszők haraptak, rúg­tak amikor a halszáfkás állás­ban először került rájuk a fejőgép. A süllyedőkén izzadt eleget ifjabb Pankotai László is, amíg sikerült a rakoncát­lan jószágokat betörni. — A hat takarmánvosra sem lehet panasz — jegyzi meg a brigád vezető-helyet­tes Nem figyelték az órát, mi­kor telik le a munkaidő. Ad­dig dolgoztak, míg el nem végezték az aznapra megsza­bott feladatot, ők ajánlották, hogy Honecker Józsefnek két takarmányozó testvére nyu­godtan segítsen az építkezé­sen, addig majd helyettesítik őket, nem kell külső szemé­lyek igénybevétele. A telepen jelenleg 305 a tehén, 145 a borjú. Az egy tehénre jutó átlagos tejhozam az első fél évben 2446 literre alakult. Az éves terv a 3100 liter elérése, de a Gagarin brigád tagjai reménykednek, hogy alaposan túlszárnyalják s lesz abból még 3700 liter is. Olyan teljesítményről ábrán­doznak, amit csak egy igazán összeszokott, kollektíva képes teljesíteni. Igaz, ők is tudják: az új technológiában, a feke­te-tarkákban még több van. Törnek Jenő, a termelőszö­vetkezet elnöke szívesen jár az új tehenészeti telepre. F,z most a romhányi ak büszkesé­ge. S amikor szóba került a szocialista munkaverseny- mozgalom, azonnal rávágta: — A Gagarin brigádot ja­vaslom, megérdemlik a be­mutatást Sz. Gy. Pecsenyeoalamb külföldre Növekszik a magyar pecse­nyegalamb keresettsége kül­földön, s ennek megfelelően fejlesztik tenyésztését a kis­gazdaságok. A rácalmási te­lepen, a Duna-parti löszhá­ton volieres galambházsort alakítottak ki, ahol fajtánként nevelik a törzsgalambokat a háztáji gazdaságok részére. A kihelyezett tojópárok utódjai pecsenyeáruként kerülnek vissza a gyárba. Az idén már az előző évinél több 8—10 va- gonnyi konyhakész pecsenye­galamb kerül innen exportra.. [ Áruvizsgálat Morcos-e a rendész? Egy üzemi rendész áll előt­tem. S, lám csak: nyurga fia- talernber, színes ingben, ki­csinek nem mondható hajjal, mosolygósán. — Ne higgye, hogy az a jó rendész, aki „morcos” — magyarázza Balogh Ernő, a Fővárosi Kézműipari Válla­lat pásztói telepének rendé- sze. — Aki megközelíthetet­len, zárkózott, az nem végzi jól ezt a munkát. Közvetlen­nek, barátságosnak kell len­ni, akkor az emberek szíve­sen segítenek, gyakorta oda­jönnek, és közlik a rendelle­nességeket. Huszonkét éves, ifjú férj. Pár éve végzett a helyi Mik­száth Kálmán Gimnáziumban. Aztán sofőrként dolgozott a bevonulásig. „Odabent” az ír­nokok kenyerét ette, s lesze­reléskor őrmesterként hagyta el a bajai laktanyát. — Hogyan lett rendész? — Nagyon szeretek embe­rekkel foglalkozni. Ügy ér­zem, nekem ez életszükség­let. — Mint sofőrnek nem volt rá lehetősége? — A gépkocsivezető magá­nyosan él az autóban. Nem­igen teremthet kapcsolatot... — És itt? — Más a helyzet. Csak nagy néha ülök az íróasztalnál, mert sokat kell mozognom az üzemben, az emberek kö­zött. Változatos a munka, jó a közösség. Szinte mindenki­ben fölfedeztem valami érde­kességet, ami kíváncsivá tesz iránta. Balogh Ernőről azt mond­ják a vezetők, egykettőre beilleszkedett. Mióta itt tény­kedik, nincs gond a munka­területévei, pedig a munka­védelmi ’ felelős tisztjét is ő tölti be; gyorsan és pontosan végzi a munkáját. — Mi az üzemrendész fel­adata? — Röviden: a társadalmi tulajdon védelme. Szerencsére eddig csak egyetlen olyan eset akadt, amikor a rendőr­séget kellett kihívni. De ak­kor se a mi dolgozónk volt a ludas, hanem egy fővárosi cég kocsikísérője. Pénzt lo­pott. Ekkor határozottan kel­lett föllépnem. Bezárattam az üzemrészt, s amíg ’ a rendőr­ség meg nem érkezett, senki sem távozhatott. Másfél óra múlva horogra akadt a tol­vaj. — Nőtt ekkor a tekintélye? — Inkább baráti kapcsola­tokra törekszem, mintsem te­kintélyre. Előfordul, hogy „zöldfülűnek” titulálnak, per­sze, csak tréfából... Az ifjú üzemrendész oda­haza sem tétlenkedik. Szabad idejében festőpalettát és ecse­tet vesz a kezébe. — Ez a kedvenc szórakozá­som. Legtöbbször reproduk­ciókat festek, mint például ezt —, mutat a falon levő hatalmas freskóra. — Csont- váry képe: Sétalovaglás a tengerparton. KlSZ-munka- felajánlásként készítettem, akár csak ezt — bök a má­sik falra, ahol jókora faliúj­ság függ. Rajta egy földgöm­bön szerteszét írások, újság­kivágások. De már nem sokáig lesz ideje festegetni: szeptember­től három évig munkavédel­mi, majd tűzvédelmi tanfo­lyamra jár, és várhatóan szervező titkárnak is megvá­lasztják a KISZ-ben, mert a mostani továbbtanul. Balogh Ernő munkáját el­ismerik. számítanak rá. Ha meggondoljuk, ebben a kor­ban ez nem kis eredmény. — Elégedett? Kis töprengéssel, tétován, elnézést kérőn vonja meg a vállát: — Fiatal is vagyok, meg elfoglalt... Őszintén szólva nem érek rá ezen gondolkod­ni. m. p. Nem mind jó, ami fénylik Vajon elegendő-e, megfe­lelő-e környezetünk — lakó­szobánk és a lakás többi he­lyiségének mesterséges megvi­lágítása? Rövid a válasz: nem. A szakemberek általános vé­leménye: a legtöbb lakásban akkor is sötét van, ha ég a villany. Sajátos ellentmondás, hogy sokan nem sajnálnak sok ezer forintért bútort vá­sárolni, de sajnálnak a 40 wattos izzólámpák helyett hat­vanasakat használni. A vij- lanyszámlára szokás hivatkoz­ni, holott a fogyasztáskűionb- ség egy év alatt alig 20 forin­tot jelent. Mindezek indokolják, hogy a Nagyító, a fogyasztók lap­ja júliusi számában átfcgó beszámoló jelent meg a la­kásvilágításról. Lámpatest és izzólámpa Talán a legfontosabb szem­pont, hogy a lámpatest és az izzólámpa összhangban legyen. Sokféle lámpatest kapható, bár, hogy ez a kínálat világí­tástechnikai és esztétikai szempontból mennyire megfe­lelő, az már más kérdés. De, hogy sokféle izzólámpa is kapható, ezt kevesebben tud­ják; s főleg kevesebben hasz­nálják ki. A Nagyítóban nem kevesebb, mint 12-féle izzó­lámpatípust vizsgáltak nem beszélve az ugyancsak bemu­tatott különleges izzólámpák­ról (például az újdonságnak számító vonalizzóról), vagy a világításra is, melegítésre (kismértékben: fűtésre) is használható infralámpákról. Mit kíván az összhang? Csak egy példát említve: a lakásvilágítás egyik fontos kö­vetelménye, hogy a fényfor­rás ne kápráztasson. Még egy kis teljesítményű izzólámpa is elvakíthatja azt, aki belete­kint. A káprázást megakadá­lyozhatja elvileg a lámpatest, de ez annak kialakításától függ, azon pedig utólag vál­toztatni nem lehet A legtöbb­ször inkább olyan izzólámpát kell választani, amely eleve nem okoz káprázást — ilye­nek az opalizált bevonatú körték. Az izzólámpák annál több fényt ^ adnak, minél nagyobb teljesítményűek. De kialakítá­suknál, konstrukciójuknál fogva a különböző (bár azo­nos teljesítményű) izzólámpák fénye, fényereje is különböző. A Nagyítóban megjelent mé­rési eredmények szerint ebből a szempontból a gomba ala­kú, oldalukon opalizált, tete­jükön áttetsző Superbalux lámpák a legjobbak; a legna­gyobb fényt a viszonylag kis területet bevilágító Tungsraf- lex lámpák adják. Érdekesek, többféle módon alkalmazható­ak a lengyel importból szár­mazó különböző alakú forma­lámpák, ugyancsak sajátos módon használhatók fel a la­kásban a tetőtükrös lámpák. Amit még jó tudni Ahol a hálózati feszültség nem pontosan 220 volt, ott ez lényegesen befolyásolja az iz­zólámpák 'élettartamát, amely elvileg 1C00 óra. Ha valahol gyakran kiégnek az izzólám­pák, érdemes pontosan meg­mérni (megméretni) a kon­nektorban levő feszültséget — az üzletekben ugyanis 220— 230 V, 235 V és 240 V-os iz­zólámpákat is találhatunk: (ezt az értéket az izzólámpák­ra rábélyegzik). A lámpatestek adattábláin mindig feltüntetik, hogy a foglalatokban legfeljebb hány wattos izzólámpákat lehet használni. Ezt mindig be kell tartani — jórészt saját érde­künkben, hiszen a nagyobb teljesítményű izzólámpák na­gyobb melegedése rövidzárla­tot, de komolyabb hibát is okozhatnak. Sz. I. NÓGKÁD — 1977. augusztus 3., szerda T

Next

/
Thumbnails
Contents