Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

1 Nyár, könyv, olvasás könyvárus és egy „törzsvendége" szemével Nemrégiben még nyáron Igazi ,,melegüzemnek” számí­tott Nyerges Jánosnénak, az öblösüveggyár könyvterjesz- tóiérek is a „munkahelye”. Vajon hány mázsányi súlyt cipelt a két kézitáskában egyik, üzemrészből a másik­ba? Ki tudja... De menni kellett a vevők után, hiszen az ebédlő előtti könyvárusító asztal nem biztosított igazán áttekintési lehetőséget a vá­sárlóknak, különben is a dol­gozóknak csak kisebb hánya­da járt az üzemi étkezdébe. A többieknek „házhoz”, azaz kemence, munkapad, szalag mellé vitte Rózsika az aján­lott árut, a megrendelt soro­zatok darabjait. Ez az idő­szak elmúlt — a gyár könyv- árusító „üvegkalickát” alakí­tott ki az üvegfúvók kemen­céitől nem messze, a büfé mellett. A háromszög alakú, csöpp könyves birodalomban beszélgetünk. — Nem teljesen uborkasze­zon a nyár, de a forgalom érezhetően csökkent. Tudom én. hogy van ez: ilyenkor ezer felé kell a pénz: tábo­roznak a gyerekek, nyaralni, utazni megy a család, kirán­dulnak, üdülnek a brigádok. Annak, aki építkezik vagy kertje van, most zajlik a munka dandárja. Jó, persze non csupán pénzkérdés ez... SoKan a tanulás hónapjai utón örülnek, ha egy ideig nem látnak könyvet, legfel­jebb könnyű olvasnivalóval töltik a szabad idejüket, a „családi könyvtár” gyarapítá­sát felfüggesztik egy időre. Persze, ez sem érvényes min­den vevőmre. A törzsvásárlók többsége nem törődik az év­szakok váltakozásával. Közé­jük tartozik Kiss Gyula is. Olyan vásárló, akit szeretnek a könyvesek. Sok minden ér­dekli. de mégis határozott irányú az érdeklődése. Isme­rem az ízlését, „kitalálom a kívánságait”... Amikor a déli pihenőidő alatt bejön az emlegetett törzsvendég, először Rózsika néni kérdez: *— Mondja — de őszintén! — van értelme az üzemi könyvárusításnak? — Nagyon is! Sokan va­gyunk igy ezzel: amúgy hó­napszámra nem jutna az em­ber eszébe, hogy könyvet ve­gyen, hiszen munkából haza­mén et nem figyel oda a könyvárusokra, az a szokása meg csak keveseknek volt, hogy fizetés után bemenje­nek a könyvesboltba. Itt meg helyben van, az óhajokat- sóhajokat figyelembe veszik, Kiss Gyula ott dolgozik a „szomszédban” — üvegfúvó, a négy kemence mellett dol­gozó fiatalok KlSZ-alapszer- vezetének titkára. Az egész család „üveges”: édesapja, édesanyja, felesége, mindnyá­jan a gyár dolgozói. — Három és fél éve — amióta a lakást megkaptuk a Kéméi ovo-lakótelepen — vá­gyók rendszeres könyvvásár­lő. Biztosan vannak egy pá­ran az üzemben, akik több pénzt itt hagynak egy-egy alkalommal, de én Is sokat veszek, egy-kétszáz forint a Diákok a termelésben Fél száz gépipari szak középiskolás a VEGYEPSZERben A Salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyár- tástechnodógiai Szakközép­iskola III. osztályát végzett ötvenegy diákja vett s vesz részt a termelőmunkában a nyári szünidőben a VE­GYÉPSZER salgótarjáni gyá­rában. A * fiatalok első csoportja (36-an) az egyhónapos köte­lező termelési gyakorlatot már befejezte. A gyár szerelőcsar­nokában többen a lakatoscso­portok munkáját, mások a forgácsoló üzemrész tevékeny­ségét segítették, enyhítve a szabadságolási gondokon. Az utolsó szünidei munkanapon a gyári KISZ-bizottság s a ter­melőüzemi alapszervezet kez­deményezésére a gyáregység vezetése beszélgetést szerve­zett a fiatalokkal, akik el­mondották, hasznukra vált a gyakorlati munka. Üj, egyedi gyártmányok készítésének „titkaival” ismerkedhettek, a szokásostól eltérő technológiái folyamatokat kísérhettek fi­gyelemmel, s elméleti isme­reteiket a gyakorlati termelő­munkában hasznosíthatták. A fiatalok javaslatára szo­cialista szerződés megkötésé­re kerül sor a következő tanévben, amely szerint a KISZ-munkán túl a kapcso­latokat kiterjesztik a gyár ter­melési tevékenységét elősegítő kisebb munkák elvégzésére tanév közben, is. Közős társa­dalmi munkaakciókat . szer­veznek s a munkavállalások teljesítéséért járó ellenőriek­ből vetélkedőket, kiránduláso­kat rendeznek. A kapcsolatok kialakításával a gyár is jól jár, hiszen több szakközépis­kolás talál elképzeléseinek megfelelő munkahelyet a VE- GYÉPSZER-ben az érettségi után. a. ni. Mai tévéajánlatunk 18.35: „Szabadságra van szükséged — ez min­den”. Riportfilm Rhodeziáról. R'nodezia 1923 óta volt „korlátozott önigazgatással rendelkező” brit koronagyar­mat. 1985-ben Ian Smith mi­niszterelnök az anyaország beleegyezése nélkül egyolda­lúan kikiáltotta függetlensé­gét. így alakult meg Afrika második íehértelepes rend­szere. Ebben az országban ma 271 ezer fehér lakos él, a lakos­ság 4,5 százaléka. Ugyanak­kor a fehérek átlagban tizen­négyszer keresnek többet mint az afrikaiak. A színes bőrű lakosság fel­készül, hogy függetlenné vál­va, megalapíthassa Zimbab­wét Vajon fegyveres harc vagy a tárgyalás hozza meg a többség uralmát Rhodeziá- ban ? A NDK televíziója által készített film átfogó képet nyújt a Rhodéziában meglevő ellentétekről. (iszáÉiás előtti vietnami sírok Vietnami régészek körüloe- az első vietnami állam fővá­ra’ 200 sírt tártak fel Hanoi- rosa, amelyet a legendás Hung tói 80 kilométerre, észak- ™an dinasztia alapított. A tu­dosok szerint a leletek az nyugatra, egy kis falucska- időszámítás előtti IV—II. szó­ban. Feltevések szerint ott volt zadból valók. i NÓGRÁD - 1977. július 15., péntek havi törlesztésem. Valóban, nem hagyom ki a nyarat sem, ugyanannyit szánok ak­kor is könyvre. Annyi kü­lönbség azonban van, hogy ilyenkor egy-egy komolyabb könyvet csak később veszek kézbe, nem olvasom el rög­tön. Nagyon zsúfolt a nya­ram. — Üdülés? Utazás? Mosolyogva rázza meg a fejéi: — Á, most nem me­gyek sehova. Majd ősszel: két hét a Szovjetunióban, ba­rátságvonattal eljutok Kijev- be. Moszkvába. Leningrádba. Én Salgóbányán- „nyaralok”: részt vettem magam is egy tanfolyamon, augusztusban oktatok. Ehhez is kellenek a könyvek — sok olyan van már otthon, amit jól tudok használni. Amellett a köny­vek a bélyeggyűjtéshez is kellenek... Most én rázom meg a le­jem, csak másképpen: vajon jól hallottam, a bélyeggyűjtés­hez kellenek a könyvek? — Igen. Ugyanis az üve­ges szakma mellett a család másik közös vonása a szen­vedélyes bélyeggyűjtés. Tu­lajdonképpen apám a fő gyűj­tő mi csak segítünk. A terü­letünk a háborúk és forra­dalmak témája, főként a NOSZF, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság és a II. vi­lágháború. Hogy elrendezhes­sük. kiállításra felkészítsük az anyagot, ahhoz sokat kell olvasni. A politikai tárgyú könyvelj így édesapámat is érdeklik. Magamnak és a fe­leségemnek a 30 év sorozat műveit, a történelmi könyve-* két veszem — így például na­gyon érdekel az ellenforrada­lom és az azt megelőző idő­szak —, hiszen ez már törté­nelem, de olyan, amiről még keveset tanultunk az iskolá­ban. (Harminckét éves va­gyok). A kislányomnak a Delfin-könyveket nézem meg mindig. — Milyen helyet kaptak a könyvek? Férnek-e még? — Egyik szobafalunk csak a könyveké: öt méter hosszan szabadpolcos vásállványon, kö­zel négyszáz kötet. Nemf lehet azt mondani, hogy a jövő hó­naptól nem veszek többet, mert betelt. Ami nagyon ér­dekel, -azt nem hagyon itt, hanem azért vásárolok, hogy na maradjon üres a szekrény polcos része, hadd • színesítse pár sor piros vagy zöld kö­tet... i G. K. M. Kisplasztikái triennále Budapesten Hazánk legrangosabb nem­zetközi képzőművészeti ren­dezvényeiről, a kétévenként — eddiig három alkalommal: 1971-ben, 1973-ban és 1975-ben — megtartott budapesti nem­zetközi kisplasztikái biennálé- ról tanácskozott a közelmúlt­ban a rendezvény elnöksége. Az eddigi kiállítások tapasz­talatait értékelve megállapí­tották, hogy az immár rend­szeressé vált budapesti nem­zetközi kisplasztakai kiállítá­sok jelentős helyet foglalnak el a hasonló nemzetközi kép­zőművészeti rendezvények so­rában. A biennale iránt nö­vekvő nemzetközi érdeklő­désre jellemző, hogy az eiső, 1971-ben rendezett kiállítás­sal szemben — melyen 22 or­szág művészeinek alkotásait mutatták be — legutóbb már 29 ország 105 alkotóművészé­nek több mint 500 munkáját láthatta a közönség. Az eddigi három oiennale tapasztalatai alapján azonban úgy tűnik — állapította meg az elnökség —, hogy két esztendő túlságosan rövid idő a szobrászat nemzetközi ered­ményeinek mérésére, és ;lyen jelentős bemutató előkészíté­sére. Ennek alapján döntöttek úgy, hogy a budapesti nem­zetközi kisplasztikái sereg­szemlét az eddigi biennálék helyett a jövőben — trianr'’<? jelleggel — háromévenként rendezik meg, s igy a legköze­lebbi rendezvényt — iV. bu­dapesti nemzetközi kisplnszp- kai kiállítás címmel — 1978. szeptember 9 és október 29 között tartják. Varga Csabai A közösségi művelődés műhelyei az olvasótáborok tudatba, hogy az olvasok tá­bora és az olvasótábor nem ugyanazt jelenti. Már azért sem, mert „ az olvasótáborba inkább olyan fiatalokat hív­nak meg, akik még nem tar­toznak igazán az olvasók tá- borabá. Bodor Pál kecskemé­ti ipari tanuló írta: „Azt vár­tam, hogy sokat jiell olvasni. Goromba, mogorva emberekre számítottam. Meg nagy szigo­rúságra. Nem így lett. Jó volt, mer.t nagyon sokat tanultunk. Hozkánk illő vezetőket kap­tunk, akikkel meg lehetett mindent, beszélni. Nagyon jól el vitatkozhattunk. Jó társaság volt.’’ A szavaiból talán kide­rül, hogy örömmel művelőd­tek, és közösségi élményt kap­tak. Ezen a nyáron már több mint nyolcvan olvasótábort szerveznek — Nógrádban is — mintegy négyezer fiatalnak, az általános iskolásoktól kezdve a fiatal munkásokig. A szolno­kiak idősebb munkásoknak és szövetkezeti parasztoknak is nyitnak tábort. Tiszakécskén és Lakiteleken pedig termelő- szövetkezetben dolgozó fiata­lokat hívnak meg a közös mű­velődésre. A táborok számá­nak növekedésével egyre több szakemberre van szükség: az idén már négyszáz fiatal mű­vész, tudós, népművelő vál­lalkozik a kiscsoportok vezeté­sére. Mátrafüreden például csillagász és szociológus Is dolgozik kiscsoportvezetőként. A táborok előkészítésében és vezetésében jeleskednek a könyvtárosok és a pedagógu­sok is. Egy-egy olvasótáborban ál­talában öt-tiz tagú kiscsopor­tot alakítanak. A kisközösségi együt'tlét lehetővé teszi, hogy megfordítsunk egy nevelési vi­szonyt. Az iskolában az iroda­lomtanárok többsége aligha te­het többet, minthogy egy adott korból, annak költészetéből in­dul ki. Az elemzés végén — jobb esetben — eljut oda. hogy a mű esztétikumát, gondola­tiságát összekösse a diákok szemé^iségével, külső-belső világával. Az olvasótábori ma­gyartanár — legyen akár köl­tő, vagy pedagógus — éppen fordítva tehet, hogy a meg­beszélt művekkel a diákok sa­játos problémáira keressen vá­laszt — bár nem direkt mó­don. Az olvasótábori nevelés tehát a társadalmi valóságból, a létből, a diákok sorsából in­dul ki, nem pedig a művé­szetből, miután az irodalom­nak soha nem ügye az iroda­lom — ahogy Ratkó József megfogalmazta. A jó olvasótábor egy kicsit mindig az élet edzőpályája is. Olyan közösség, ahol a fiatal sokrétűen kipróbálhatja ma­gát. Sági Erika szobi gimna­zista így írt erről: „A kezde­ti időszakban vért izzadtunk. A kiscsoportvezető azért, hogy kipréseljen belőlünk valamit, hogy a vezetőnkkel egyenran­gúnak tekintsük magunkat”. A kiscsoportok közösséggé válá­sát tehát csak úgy érhetjük el, ha demokratikus légkört alakítunk ki. Nem úgy. szer­vezzük a közösséget, hogy mi felnőttek, művészek, tudósok találjuk ki, hogy milyen le­gyen a közösségi élet, hogy a diákok mit és hogyan csinál­janak. Nem felülről, s nem erőszakkal akarjuk formálni őket, hanem szocialista módon, önállóságukban és felelősség- tudatukban megbízva, hogy belső meggyőződésből válja­nak közösségi emberekké. Az olvasótábori módszerek Nyáron is találkoznak Balassagyarmaton a szocialista brigádvezetők klubjának tagjai. A városi művelődési központban kéthetente rendeznek programot számukra. Ismeretterjesztő előadások, vetélkedők, színházlátogatások, kiállítások megtekintése szerepel a munkatér- vükben. A mintegy félszáz brigádvezető műveltségi szintjének emelésén túl a vezetői módszerek elsajátítása is fontos feladata a klubnak. Képünkön: tárlatlátogatáson a szoci­alista brigádvézetők, közöttük Kubicza Erzsébet és Koplányi József, a Balassagyarmati Fémipari Vállalattól, Fábián Piroska a f inom kötöttárugyárból. — kulcsár — lassan kikristályosodnak. F.gy- egy nap úgy telik el a tábor­ban, hogy a reggeli sportolás után ebédig, majd ebéd után- tól délután négy óráig folynak a kiscsoportos foglalkozások. Ezek nem iskolai órák, nincs felelés és k'icsöngetés. Addig tart egy beszélgetés, amíg a kérdésre nem találnak szá­mukra elfogadható választ. A diákok egyéni, közösségi gond­jai elvezetnek sokszor a filo­zófiai alapkérdésekhez is. (Pél­dául: Mr az ember? Mi a tár­sadalom? Mi a megismerés? Mi a dolgunk? stb.) Késő dé­lután és este pedig a közös foglalkozások követik egymást, kezdve, a népdaltanulástól a közös játékig. Idén egyre több táborban lesz készségfejlesztő, alkotó jellegű foglalkozás: kezdve a mikroszkóp építésé­től a fafaragásig. A bajai tá­borban a kiscsoportok ismét eljátszanak egy-egy rövid színpadi játékot. A‘ szocialista pedagógus, avagy az olvasótábori kiscso­portvezető a valóság pedagó­giájának a híve. Ezt Darvas József az „Olvasó népért” mozgalom első , országos ta­nácskozásán így fogalmazta meg: „...a fiatalokat kom­munistává, forradalmárrá csak úgy tudjuk nevelni, hogy hä a problémalátásra, vitára, az alternatívák közötti döntésre neveljük őket”. De: „...nem neveljük a fiatalokat arra — sokszor még félünk is tőle —, hogy abba az irányba tájé­kozódjanak, ami jó lenne: igenis, fedezzék fel a mai va­lóság ellentmondásait”. Az ol­vasótábori intenzív művelődés éppen ezt a „de” szócskát sze­retné eltüntetni. Azért indu­lunk ki a konkrét valóságból, a gyerekek társadalmi élmé­nyeiből, hogy a művészet, a tudomány, a kultúra segítségé­vel (lehetőleg minél pontosabb) választ, vagy megoldást talál­janak. Megint Darvas Józsefet. idézem: „Mi is úgy lettünk annak idején forradalmárok, hogy az akkori valóság ellent­mondásaira kerestünk választ, és a marxizmusban találtuk meg. Én hiszek ezekben a fia­talokban, hogy konstruktív vá­laszokat keresnek, vagy talál­nak azokra az ellentmondások­ra.” Az olvasótábor szervezői egyáltalán nem ringatják ma­gukat abban az illúzióban, hogy a világot meg tudják váltani, azaz minden felvető­dő problémára mindig meg­felelő vátaszt kínálnak a részt­vevőknek. Mindenesetre: meg­kísérlik. S az olvasótábori moz­galom a két tömegszervezet — a KISZ és a Hazafias Nép­front — vezetésével sokban hozzájárulhat a szocializmus iránt elkötelezett ifjúság ne­veléséhez. Már azzal is, hogy sokoldalú, közösségi, alkotó jel­legű művelődésre serkent. PUSZTÍTÁS az etnán Azokat a munkálatokat, amelyek most folynak a néha még mindig működő Etna lej­tőin, az olasz természetvédők vandalizmusnak nevezik. 1970- ben kezdték meg az Etnán a vulkáni hamu geológiailag ér­tékes lerakódásainak eltávolí­tását, most pedig kiirtják a hegyoldalon található fenyőli­geteket. Ennek a pusztításnak az a célja, hogy sífelvonót és iesiklópályát építsenek itt és hoteleket és valami olyat nyújtsanak a turistáknak, ami­ben még eddig sehol sem volt részük; síelést a tűzhányón. L. Lm

Next

/
Thumbnails
Contents