Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
Jelentős sikerek az Orenburg! építkezéseken Győri Margit, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Szerdától a« orenburgi gázvezeték 596 kilométernyi magyar építési szakasza látja vendégül a népek barátsága fesztivál résztvevőit. Az V. szakasz „fővárosa” szerdán reggel az alkalomhoz illő ünnepi zászlódíszben várta látogatóit. Üdvözlő feliratokkal ékesítették Ivano-Frankovszk repülőterét. A különgépen érkező vendégeket a helyi párt- és állami vezetők, valamint a szovjet és magyar dolgozók ezrei részesítették szívélyes fogadtatásban. A Vendégek első útja Ivano- Frankovszk városi tanácsára vezetett, ahol az Ukrán Kommunista Párt városi vezetői fogadták a küldöttségeket, valamint az építkezésben érdekelt országok minisztériumainak képviselőit. P. R. Bezruk első titkár üdvözlő beszédében elismeréssel szólt a dolgozók erőfeszítéseiről, kimagasló münkasikereiről, A baráti ösz- szejövetelen — amelyen részt vett Marjai József hazánk moszkva nagykövete is — a hozzászólók hangoztatták: jövőnk, boldogulásunk, szocialista réndszerünk fejlődése, függetlenségünk megőrzése csak a Szovjetunióval, a szocialista országokkal szövetségben, szoros összefogásban biztosított. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára arról szólt, hogy testvéri együttműködésünk, amelyben nemzeti és nemzetközi érdekeink egysége ölt testet, évről évre szélesedik, mindig új tartalommal gazdagodik. A barátság ápolása és erősítése igaz nemzeti ügyünk. A nap folyamán koszorúzási ünnepséget tartottak a Lenin- emlékműnél. , A fesztivál eseményeivel egyidőben az Ukrajna Szálló különtermében összeült a gázvezeték építésében érdekelt országok miniszteri értekezlete. A Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és hazánk nehézipari tárcáinak képviselői megvonták a feladatok teljesítésének mérlegét és összegezték az elkövetkező tennivalókat. A tanácskozáson magyar részről dr. Juhász Ádám nehézipari államtitkár vett részi. Megállapította: egyöntetű a vélemény, hogy a munkák mindenütt tervszerűen, összehangoltan haladnak. „Ügy _vélem, megalapozottan bizakodhatunk abban, hogy elképzeléseink valóra válnak, és 1978. végén megkezdődhet az uráli gázmező hasznosítása” — mondotta. Az orenburgi gázvezeték építése a szocialista országok eddigi legnagyobb közös vállalkozása. „Itt, a gigászi munka helyszínén látottak alapján szeretném hangsúlyozni: minden elismerést megérdemelnek a kivitelezésben oroszlánrészt vállaló szovjet dolgozók és magyar társaik is, akik nehéz terepen, dacolva az időjárás viszontagságaival, munkaidőn túl is vállalják a munkát azért, hogy határidőre közös kinccsé válhasson az országaink energia- és vegyiparának fejlesztését megalapozó uráli gáz. A vállalkozás jelentőségét akkor látjuk igazán, ha tekintetbe vesszük: hazánk évente mintegy 6 milliárd köbméter gázt termel. E mennyiséget nem tudjuk növelni. Jelenleg a Szovjetunióból évente 1 milliárd köbméter gáz érkezik hozzánk. Az orenburgi terv megvalósulásával további igényeinket teljes egészében az Uraiból érkező gáz elégíti majd ki. Innen évente 2,8 milliárd köbméter gázt kapunk.” — „Munkaterületünkön — Guszjatyinban, Bogorodcsanyi- ban és Huszton — egy-egy kompresszorállomást hozunk létre. Ezenkívül a berendezéseket kezelő, a műszaki biztonságra ügyelő Vunkásoknak lakótelepeket, óvodát, iskolát, és más létesítményeket alakítunk ki. Büszkék vagyunk arra, hogy a múlt év végéig mintegy 700 ezer rubel értékű építési eredménnyel teljesítették túl dolgozóink a tervet”. Dr. Juhász Ádám részletesen felsorolta az elmúlt 2 évben a 3 munkahelyen elkészült létesítményeket, majd így folytatta: „Építőink ez év derekára átadhatják helyüket a gyár- és gépszerelő-vállalattól érkezőknek, és a kompresszor- állomások speciális fémszerkezetes épületeinek szerelésében járatos német szakértőknek. Jövőre a magyar szakaszon már megkezdi működését a huszti és bogorodcsanyi kompresszorállomás. A rákövetkező évben az orenburgi gázvezeték teljes üzembe helyezésének időpontjában lát munkához a guszjatyinyi állomás is” — mondotta végezetül dr. Juhász Ádám. A nap eseményeit gazdagította a magyar népművészeti kiállítás megnyitása. Az ivano —frankovszki kiállítóteremben 100 fotó, hímzés, fafaragás ad ízelítőt tájegységeink ősi díszítőművészetéből. Az esti órákban a fesztivál résztvevői ellátogattak a „fővárostól” 30 kilométerre levő Bogorodcsanyba, ahol a telephely magyar éttermében Nagy Mária, az MSZBT főtitkára vacsorát adott tiszteletükre. A művelődési házban a Bartók Béla művészegyüttes műsorának tapsolhattak az érdeklődők. (MTI) Pozitívan fogadták a spanyol kormány gazdasági programját r Spanyol politikai körökben; az ellenzéket is beleértve, pozitívan fogadták az új kormány gazdasági programját, amelynek első, legsúlyosabb intézkedése a peseta keddi leértékelése volt. Adolfo Suarez miniszterelnök fogadta Santiago Carrillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát, akit Ramon Fa- mames és Tomas Garcia, a KB tagjai kísértek el a megbeszélésre. A csaknem két és fél órás tanácskozás után Carrillo sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy a kormány nyilvánosságra hozott gazdasági programját pozitívnak tartja, de nem tekinti kielégítőnek, mert nem tartalmazza az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság, a halászat és más fontos ágazatok problémájának megoldását és nem irányozza elő a dolgozók jogait összefoglaló munkaügyi kódex kidolgozását. Bejelentette, hogy a cortezben a képviselőház elnökének megválasztásakor a kommunisták nem a Spanyol Szocialista Munkáspárt jelöltjére, hanem saját jelöltjükre, Ignacio Gallegóra fognak szavazni, mert a szocialisták nem tartották szükségesnek a jelölést a kommunista párttal egyeztetni. Santiago Carrillo, az SKP főtitkára kedden együtt ebédelt Rodolfo Martin Villa belügyminiszterrel. Az Europapress hírügynökség értesülése szerint a politikai helyzetről és az általános amnesztiáról szóló törvénytervezetről folytattak megbeszélést. (MTI) Az A Mezsdunarodnaja Zsizny című szovjet folyóirat legutóbbi számában a nemzetközi együttműködés és az emberi jogok összefüggéseit vizsgálja. Az enyhülési folyamat elmélyülése és az államok közötti baráti kapcsolatok megszilárdulása elképzelhetetlen az alapvető emberi szabadságjogok tömegméretű és durva megsértésének megszüntetése nélkül — írja a szovjet folyóirat. Az emberi jogotcat az agresszív háborúk, a gyarmatosítás, a fasizmus, a népirtás, az apartheid és a fajüldözés politikájának következtében sértik meg —■ hangsúlyozza a Mezsdunarodnaja Zsizny, majd a továbbiakban rámulat arra, hogy az országok közötti együttműködés az emberi jogok területén szorosain összefügg a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításával. (MTI) emberi jogok Kiállítás Moszkvában szerdán délelőtt megnyílt a II. nemzetközi vasúti szállítások kiállítása. A kiállítást Mihail Leszecs- ko, a Minisztertanács elnök- helyettese nyitotta meg. A kiállításon Magyarországot a Videoton, a Budavox és a Ganz- MÁVAG képviseli. Schmidt Washingtonban Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár szerdán kétnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett és találkozott James Carter amerikai elnökkel. Az elnök csakúgy mint vendége a két ország kiváló együttműködését húzta alá beszédében, de nyilvánvaló, hogy a két kormány jelentős nézeteltéréseinek is nagy helyet kell szentelniük a tárgyalásokon. Carter a Fehér Ház-i fogadtatáson arról beszélt, hogy „mindig örömmel fogadta” Schmidt kancellár, a jeles közgazdász és államférfi „tanácsait” s a „nyílt viták” ellenére nincs alapvető különbség felfogásuk között. Schmidt üdvözlő beszédében hangoztatta: az Egyesült Államok továbbra is számíthat az NSZK-ra, mert „a két ország biztonsága oszthatatlan”, kijelentette, hogy kormánya folytatja erőfeszítéseit a feszültség csökkentéséért, az együttműködésért — elsősorban Európában. Schmidt szerdán kétszer, csütörtökön harmadszor folytat tárgyalásokat Carterrel. TOKIÓ: Mérleg választás után A japán felsőház vasárnap tartott választásainak végeredménye hétfőn este került nyilvánosságra. A választásokon a 255 tagú felsőház tagjainak felét újították meg, tehát 126 mandátum sorsa dőlt el. A közvélemény-kutatások, közvetlenül a választások eiőtt az uralkodó liberális-demokrata. párt visszaesését jósolták. Pontosabban azt, hogy a kormánypárt nem tudja megtartani a felsőházban az abrzo- lút többséget, s ezzel a japán parlament alsó- és felsőháza között olyan konfliktus bontakozhat ki, amely általános politikai válsághoz vezet és megnyithatja az utat a liberális- konzervatív párt hatalmának megtöréséhez. Ezek a remények nem váltak valóra. Még mielőtt a választások részleteredményeiről és politikai előzményeiről szólnánk — előre kell bocsátani, hogy a japán liberális demokrata párt (amely valójában egyértelműen jobboldali, konzervatív alakulat) a második világháború óta megszakítás nélkül kormányozza a tőkésvilág második legnagyobb gazdasági hatalmát. Ezt a tényt nem lehet napi politikai okokkal magyarázni, az igazi okok sokkal mélyebben rejlenek. Japán nagyszabású gazdasági fejlődése ellenére rendkívül sokat megőrzött az évszázados tradícióiból. A császárság intézményének abszolút szilárdsága minden külső változás ellenére a hagyományok hallatlan erejét mutatja. A paraszti életforma és a családszervezőt továbbra is rendkívül konzervatív és patriarchális, hasonlóképpen patriarchális a viszony a nagyvállalatok vezetősége és munkásai között. A liberális-demokrata párt voltaképpen ebből a rendkívül nehezen mozdítható konzervativizmusból meríti erejét. Erre a történélmi struktúrára épült a japán gazdaságot kézben tartó óriási monopóliumok és a kormánypárt szövetsége. A monopóliumok és a politika csúcsainak ösz- szefonódása nyíltabb és egyértelműbb, mint bármely más tőskésországban és a nagytőke. valamint a bankrendszer pénzügyi támogatása egyértelműen a kormányzó pártot erősíti. Részben ennek a helyzetnek a következménye, hogy a különböző ellenzéki pártok nagyon is különböző utakon keresték a kormánypárt több évtizedes monopóliumának megtöréséhez szükséges politikai stratégiát. így nem vált lehetővé az ellenzéki pártok egységének vagy akárcsak ideiglenes .választási szövetségének létrehozása. Ez is azt eredményezte, hogy a liberális-demokrata párt maradt az egyedüli kormányképes politikai alakulat az országban. Tavaly decemberben az alsóházi választásokon bebizonyosodott: a gazdasági-társadalmi változások nyomása legfeljebb csökkenteni tudja a kormánypárt túlsúlyát, monopóliumát azonban, nem törheti meg. Az 511 tagú alsóházban a kormánypárt 249 mandátumot szerzett, konzervatív, szövetségeseivel együtt 260 mandátuma van, tehát gyakorlatilag biztosította az abszolút többséget. Az utána következő Japán Szocialista Párt j.23, a buddhista-nacionalista alapon szervezkedő Komeito 55, a jobboldali szocialisták 29. a Japán KP pedig 17 mandátumhoz jutott. Nem világos, hogy ilyen előzmények után a közvélemény-kutató intézetek miért jósoltak kormánypárti visszaesést a felsőházi választásokon. Hiszen annak idején a képviselőházi választások a kormánypárt heves belső frakcióharcainak közepette, óriási vesztegetési botrányok viharában és kedvezőtlen gazdasági konjunktúra időszakában zajlottak le. Most a frakcióhar- pok és botrányok emléke elhalványult, a konjunkturális helyzet pedig kedvező. Mégis tény, hogy az előrejelzések szerint a felsőházi választásokon a kormánypártot az abszolút felsőházi többség elvesztésének veszélye fenyegette. Valójában nem ez történt. A kormánypárt és közvetlen szövetségesei 65 képviselői mandátumot szereztek, tehát éppen úgy 126 képviselőjük van a felsöházban, mint korábban. Válójában ezeknek a felsőházi választásoknak nem volt drámai jelentőségük. Kormánypárti vereség esetén is legfeljebb arra szoríthatták volna az uralkodó pártot, hogy más jobboldali alakulatok körében keressen szövetségeseket. A nemzetközi megfigyelők nem közvetlen politikai kihatásai miatt foglalkoztak a japán felsőházi választásokkal, hanem azért, mert ennek eredményein akarták lemérni a közhangulat fejlődésének irányát. A válasz egyértelmű: Japánban a konzervatív erők tartják állásaikat, a megosztott ellenzék pedig a belátható jövőben nem jelent veszélyt a nagytőke pártjai számára. —i e— 2 NóGRAD - 1977. július 14., csütörtök aTOMVITA a nyugati uilagtoan Kemény vitákat ígértek Schmidt nyugatnémet kancellár szerdán kezdődött washingtoni tárgyalásai. A napirend egyik legfontosabb témája a nukleáris export ügye, jelezve, hogy a korábbi hírekkel ellentétben korántsem sikerült kompromisszumot kötnie a tőkésvilág két vezető gazdasági hatalmának ebben a kérdésben. A vitát lényegébén Carter amerikai elnök terve élezte ki. Néhány hónappal ezelőtt azt az ajánlatot tette legfontosabb szövetségeseinek, hogy az Egyesült Államok lemond a plutónium kereskedelmi előállításáról, de ezt elvárja tőlük is. Javaslata kétségtelenül érzékenyen érintette az amerikai szövetségeseket, Nyugat-Európát és Japánt. Miért? Leegyszerűsítve: a hagyományos atomerőművek fűtőanyaga az uránium, ám energiatermelés közben radioaktív hulladék is keletkezik, s ebben plutónium van. A plutónium viszont az úgynevezett szaporító, vagy gyorsreaktorok segítségével önmagát újratermelő fűtőanyag, vagyis kimeríthetetlen energiaforrás. Logikus tehát, hogy elsősorban az energiában szegény országok érdeklődnek iránta. Ez egyben magyarázza azt is, miért hódították el az utóbbi években az atompiac jó részét nyugat-európai cégek az amerikaiaktól. Sőt, az NSZK és Franciaország nagyszabású, sokmilliárdos üzletet is kötött a fejlődő világhoz sorolt országokkal. Carter természetesen nem az amerikai gazdasági érdekekre hivatkozott, hanem arra. — s ebben tagadhatatlanul van igazság —, a gyorsreaktorok elterjedése, a plutóniumgazdaság kialakulása veszedelmes nukleáris fegyverkezési versenyt indíthat meg. Már néhány kiló plutónium is elegendő az atombombához. Ugyanakkor az Egyesült Államok semmit sem veszít, ha késlelteti a plutónium felhasználását, mert az ország nemcsak a legnagyobb urániumfogyasztó, hanem a legnagyobb urániumtsrmelők egyike is. Hogy a javaslatnak nyo- matékot is adjon, Carter megerősítette a korábbi amerikai kormányzat, által már életbe léptetett uránércexport-tilal- mat. Márpedig a nyugati világban működő atomreaktorok jó részét az Egyesült Államok látja el nyersanyaggal. Sőt, hasonló tilalomra késztette az urániumbányászatban vezető szerepet játszó Kanadát és Ausztráliát is. A fejlett tőkésországok londoni csúcstalálkozóján valamifajta kompromisszum látszott körvonalazódni. Az Egyesült Államok készségét nyilvánította áz exporttilalom enyhítésére, cserébe azzal a nyugatnémet és francia kötelezettségvállalással, hogy a jövőben hajlandók lemondani a plutónium termelésére, az atombomba építésére is alkalmas nukleáris technológiák és berendezések exportjáról. Ez a kötelezettségvállalás azonban nem érinti a már megkötött üzletet, így például azt, hogy az NSZK 6,5 milliárd dollár értékű nukleáris berendezést kíván exportálni Brazíliának. Franciaországnak pedig Pakisztánnal van érvényes szerződése. Mi több. alig egy héttel ezelőtt született olyan francia —nyugatnémet megállapodás, amely előirányozza a gyorstenyésztő reaktorok közös kifejlesztését. Schmidt Washington előtt Kanadában járt, ahol sikerült „ideiglenes megállapodást” kötnie az uránexport felújításáról. Eszerint Kanada „hamarosan” ismét szállít urániumot az NSZK-nak. Hogy a kanadai „hamarosan” valójában mit jelent, az hamarosan kiderül — Schmidt washingtoni tárgyalásain. Zalai István KISLEXIKON A Falkland-szigetek Brit gyarmat Dél-Ameriká- tól keletre, a Csendes-óceán délnyugati részén. Területe: 11 961 négyzetkilométer, 2500- an lakják: angol és skót eredetűek. Hivatalos nyelve az angol, pénzneme a falklandi főni. A szigetek fővárosa: Stanley. A lakosság juhtenyésztéssel, bálnavadászattal és halászattal foglalkozik. A szigeteket John Davis angol hajós fedezte föl 1502- ber>. később francia és spanyol gyarmat, majd La Plata Állam (a későbbi Argéntína) birtoka. 1833-ban Nagy-Britannia elűzi az argentinokat és gyarmatává teszi. 1966. szeptember 29-én argentin nacionalisták sikertelenül megkísérlik a szigetek megszállását. A hetvenes években Anglia kőolajat keres és talál Falkland térségében. 1976. februárjában a Shackleton nevű angol kutatóhajóra rálőnek az argentinok. Az idén februárban megbeszélések kezdődtek Buenos Airesben a Falkland-szigetek sorsáról, ezt a tárgyalást folytatják « Két kormány képviselői mostani háromnapos megbeszélésükön A baloldal vereségének oka: az egység hiánya A felsőházi választásokon váratlanul elszenvedett nagyarányú veszteség vezetési válságot idézett elő a Japán Szocialista Pártban, az ország legerősebb ellenzéki pártjában. A JSZP központi végrehajtó bizottságának / szerdai ülésén hivatalosan benyújtotta lemondását Narita Tomomi, a párt elnöke és Isibasi Masza- si főtitkár. Előbbi 1968, utóbbi pedig 1969 óta viselte tisztségét. A másik nagy ellenzéki párt, a Japán Kommunista Párt szerdán nyilvánosságra hozott állásfoglalásában elemezte választási visszaesésének okait. A JKP elnökségének az Akahata című japán lapban megjelent nyilatkozata szerint a szocialista és a kommunista párt sikertelenségének legfőbb oka, hogy nem valósult meg a haladó erőknek a kommunisták által javasolt egységfrontja. • (MTI) A kínai viszonyok miatt illegálisan Indonéziába A Merdeka című djakartai lap komoly aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy kínai nemzetiségű szemeíyek továbbra is illegálisan jönnek Indonéziába. Hivatalos adatok szerint csupán az utóbbi években több mint 10 ezer kínai érkezett, elsősorban a Kínai Népköztársaságból, hamis papírokkal különböző indonéziai városokba. Mint a lap beszámol róla, a tiltott határátlépés miatt letartóztatott személyek a kihallgatáskor arra panaszkodtak, hogy a Kínai Népköztársaságban rendkívül nehezek az életkorúimé-, nyék. (MTI) %
