Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

Hotel Neptun

avagy milyen szállodákra van szükségünk?

Július 7-én megnyitották az ország legújabb szállodáját, a Balaton partján a huszonötödiket: a balatonföldvári Nep- tunt. Az esemény önmagában nem lenne különösebben fi-i, gyelemreméltó, de azzá teszi a hosszú évek óta folyó, s máig sem f>ldÖn*;*n vi*a • milyen jellegű szállodákat gazdaságos építeni általában az országban, s milyeneket a Balatonnál.

Ez a vita mindannyiunk pénztárcáját érinti, hiszen a szállodaberuházásokat a költségvetés jelentős mértékben támogatja, s a várható bevételek is nagyrészt a közös kasszát gazdagítják. Az elmúlt években főként magás színvonalú, drága hotelek épülték. A, Duna Intercontinental például nagyobb értékű. mint a budapesti Royal, Gellért, Szabadság, Budapest és Astoria Szállók együttvéve. a Hilton pedig nagyobb, mint a Duna Intercontinental es az említett öt'hotel együttvéve. Kérdés, hogy ezek a milliárdos ráfordítások megtérülnek-e, pontosabban, hogy mennyi idő alatt térülnek meg. Ami viszont elsősorban attól függ, hogy a hazánkba látogató turisták és üzletemberek közül hányán tudják — és akarják — a luxusszínvonalú szállodai szolgáltatást megfizetni.

Ezt előre pontosan megmondani nem lehet, de a kérdésben segít eligazodni az idegenforgalmi statisztika. Tény, hogy külföldi vendégeink

többsége szocialista országból érkezik, és általában olcsóbb, legfeljebb „B” kategóriájú

szálláshelyre tart igényt. A Balatonnál történő szállodaépítéseknél azt is figyelembe kell venni, hogy nyáron, üdülés alkalmával a tehetősebb turisták is kedvelik a szerényebb, esetleges romantikus helyet — például a kempingezést —, emellett a 4—5 hónapig üzemelő idényszállók természetesen amúgy is lassabban térülnek meg.

A statisztikák azzal biztatnak, hogy a vendégkör megítélésénél ne csupán a külföldiek igényét vegyük számba:

az üdülőhelyeken, különösen az elő- és utószezonban, már magyarok tízezrei is meg tudják fizetni a szerényebb szállodai szolgáltatásokat. A több szabad idő, a motorizáció terjedése és az életszínvonal növekedése arra enged következteti. hogy a szállodáknak mind több magyar vendégük is lesz.

Mindennek alapján majdnem biztosra vehető, hogy elsősorban szerényebb kivitelezésű, szolid költségű, nagyobb tömegei fogadására alkalmas, kulturált és korszerű szállodákat érdemes építeni. A balatonföldvári Neptun — ilyen. Négyszáz- hatvan vendéget tud egyszerre fogadni, és építése, berendezése összesen 160 millió forintba került: egy töredékébe annak,, amennyit 'luxusszállók létrehozására fordítottak. És természetesen a vendég is arányosan kevesebbet fizet: a kétágyas, fürdőszobás szoba ara előszezonban 100, főszezonban 300 forint körüli összegbe kerül.

A viszonylag alacsony beruházási költség ellenére a Neptunból nem hiányzik semmi, ami a kényelmes üdüléshez szükséges. A szobák erkély esek, • berendezésük derűs, a reggelizőhelyiség a szálloda épületén belül van. a liftek biztonságosak és korszerűek, a hotelhez drinkbár, tetőterasz és autóparkoló is épült. Nem a vendégek kárára takarékoskodtak, hanem a gazdaságos építészeti megoldások révén. Például azzal, hogy előregyártott elemeket használtak, az egész épületet üveggel, illetve alumíniummal borították, a tó partján különösen gyorsan málló vakolat helyett.

Alighanem hasonló, serény összegből felépíthető, gyorsan megtérülő, az idényjellegnek és a vendégek fizető- képességének megfelelő, középkategóriájú szállodákra van szükség elsősorban mindenütt az országban. A Neptun —, mint a tervidőszakban felépülő egyetlen balatoni szálloda — jó mintául szolgál a következő években is.

(g. zs.)

Drótos a

N.

Lassan tolja kerékpárját, óvatosa/n kerülgetve a gyerekeket és a parkoló kocsikat. Szeme fürkészi a nyolc-tíz emeletes házak ablakait, erkélyeit.

Időnként elrikkantja magát:

— Drótozni, fótozni! Ami lyukas fazék, lábas...

Les az öreg felfelé. Hiába.. Nem szólítják be.

Azután az egyik erkélyen kidugja fejét egy asszony:

— Várjon jóember!

Kihozza a fazekat. Ütött,

kopott. A hajdani színe megfeketedve.

Az öreg drótos letelepszik az utcán a lépcsőre. Lckötö- zi a bicikliről táskáját. Abban vannak a szerszámok.

— Kevés a munka?

— Ne is mondja. Megváltozott a világ. Hol vannak azok a régi spórolós asszonyok. Némelyik ötször-hatszor megfoltoztatott egy fazekat, vagy lábast. Sajnálta kidobni. A mostaniak bezzeg. ..

— Milyenek?

— Olyan dobálósak! Ha megpattant a máz, már nem kell nekik. Vesznek másikat. Olyan újfajtát. Azt mondják, abban nem ég le az étel.

Munkába veszi a fazekat.

Mondja tovább. Zsörtölődős a hangja:

— Így van ez. Ezeknek a mostaniaknak csak a nadrág kell. Milyen szépek voltak az én fiatalkoromban a bő, libbenő szoknyák...

Mesél az öreg, szépen fűzi a szót.

Kanyarodik erre, arra a beszéd fonala;

lépcsőn

— Sokfelé jártam én. Akkor még nem kerékpáron. Nem bizony, hanem gyalogszerrel. A hátamon a láda. Mentem, rúgtam a port, dú- dolgattam. Sok nótát tudok. Nem unatkoztam. Ha meg beértem egy faluba, körülfogtak az asszonyok. Alig volt ház, ahova be ne hívtak volna. Még pálinkával, bablevessel is megkínáltak. Most meg, látja, alig akad valami javítanivaló. Az is igaz, ritkán vetődök el ide, Salgótarjánba. Nem éri meg...

— Hova való?

— A szomszéd megyében, Hevesben van házam. A gyerekek felnőttek, kirepültek. Én meg járogatok. Hol Nóg- rádban, hol Gyöngyös meg Eger környékén. Csinálom a rossz lábasokat. Annak örülök legjobban, ha mondják: nézzen be, Vendel bácsi, máskor ts! Mert. hogy Tóth Vendel a becsületes nevem. Apám mindig mondta: „Becsüld meg magad gyerek, mert te kétszeres tót vagy”.

A fazékra rákerül a folt. Az öreg megnézi jobbról, balról. Kivül-belül. Elégedett lehet, mert felkiált az erkélyre:

— Jóasszony, megvan a fazék!

Leteszi a lépcsőre. Fürkészve néz rám:

— Magának nincs valami lyukas lábasa?

Ingatom a fejemet.

— Jól van, na! Majd legközelebb. Ha megint erre járok. ..

• ' cs. e.

Építőtábor — 1977«

„Szép" vízhólyagok

\

Biatorbágyon

A sátortábor az igazi — ez az első benyomásunk Biator- bágyon. A Ságvári Endre önkéntes ifjúsági építőtáborban katonás rendben sorakoznak a hatalmas sátrak. A lakhelyűi szolgáló építményekoen nyári táborhoz „méltó” a rendet- .lenség. Itt-ott vetetlen az ágy, a kereszttíe-kaisul kifeszített madzagokon gyűrött farmernadrágok, színes trikók sokasága.

Zajlik az élet a táborban. Igencsak hangos a pihenőidő. Nonstop futballmérkőzés zsivaja a discóműsor hangszer- próbájával keveredik, időnként az asztalifoci és pingpongmérkőzések szurkolói is nagyot rikkantanak. A csendesebb sportot kedvelők az árnyékba húzódva figyelik a sakkozókat.

A százféle összetevőből álló zaj beszűrődik a nyitott ablakon a táborvezetőség faházába is. Lakos Ernő, a köz- gazdasági egyetem harmadéves hallgatója hajol az asztal fölé. Színes irónokkal hatalmas táblázatokat tölt ki.

— Én vagyok a tábor műszaki vezetője. Tartom a kapcsolatot a vasúttal, elszámoA „kalapos” brigád.

lom a normát. A fiúk munkájáról? Nehéz de becsülettel KISZ-táborban is voltam, de elvégzik, csak ezt mondha- ez — a /meló — tetszik a

____ „ legjobban. Itt munka és szótom

. A betonozás vagy a „ 7 - — ■ , ,

, . rakozas van, a kevesebb szaföldmunka — a vasútépítés bad időt is jobban megbecsül— nem gyerekjáték.

jük így. Nem érzi az ember

Sminkelés — fogkrémmel.

A táborban mindenütt ott vannak a salgótarjániak. Az első akivel találkozunk: Madár Gyula, a Bolyai Gimnázium leendő harmadikosa, fizika tagozatos.

— Remek a táborban, S jól érzem magam, öszeszoxott társaság a miénk. A suliban is haverok vagyunk. Jól megértjük egymást a négy szegedi gamnazistával is, akikkel együtt dolgozunk. Meg zell fogni keményen a szerszám nyelét. Éppen egy kocsiforduló talajrendezését végezzük. Azt nem lehet csaz simogatni. Fáradtság? Az elején könnyedén vettük, a turnus végére csak elfárad az ember. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy nem tartjuk be a takaroöót.

— Szórakozási lehetőségek?

— Csak az, amiről a tábor gondoskodik. A faluban nem sok esemény kínálja magát, azon kívül, hogy megnézhettük a viaduktot.

üresnek, egész napos lötyö' gésnek' a napot.

Madar Gyula a 15-ös száIrány a zuhanyozó.

mai kaptunk ezért jutalmat. Jól jött egy kis zsebpénz kiegészítésként,

Boldvai László ugyancsak a Bolyai Gimnázium harmadikosa. A 12-es számú brigád vezetőjeként mire emlékszik a táborból?

— Mindenekelőtt az jut eszembe: elsők lettünk! —feleli boldog mosollyal. — Igaz, ezért sokat kellett dolgozni, Látott már ilyen tenyeret?

Felém fordítja. A diáktenyéren ott éktelenkednek az építőtáborokban okvetlenül megszerzendő, először sajgó emlékek. A vízhólyagok maradványai.

— A blai tábor minden ei- digit ver, — folytatja a szebb emlékek felidézését E’oidvai László. — A mozgalmasságával, a sátorozás felejthetetlen romantikájával. Ez még a csákánnyal, lapáttal, ásóval való birkózást is megszépíti. Hazajövünk a töltésépítésről, Irány a zuhanyozó! Ami nyitott — jaj, de szép! — és állandóan van meleg víz. Kezdődhet a pihenés, a szórajío- zás. Szinte minden percben történik valami. Éjszakai is! Hogy mást ne mondjak; a táborokban elmaradhatatlan dekorálás, a mélyen alvók sminkelése. Fogkrémmel.

— Sok szó esett a kemény munkáról. Ehhez kondíció is kell.

Ma eddig a következő volt a menü. Reggelire zsömle, vaj, felvágott, tea. Tízóraira kenyér vaj és lekvár. Ebédre „edd meg leves” — valami úszik benne —, petrezselymes burgonya, rántott hús, uborka és végül pogácsa.

A szabadtéri színpadon megszólalnak a zenegépek. Készül a discóműsor. „Fiúmuri lesz!” — kiáltja valaki röhögve.

— Tényleg gond, hogy a közös programokhoz, a táncosrendezvényekhez „nem kaptunk” lányokat — ad magyarázatot Lakos Ernő. — Do most már semmi baj. A következő turnusokban benépesülnek a közeli Törökbálint es Budakeszi leánytáborai í*.

A bolyadsok harmadik képviselője Ruskó Sándor, a 13- as brigád vezetője:

— Az az igazság, hogy izgalmas a verseny, a helyezésekért mi is hajtottunk. Meg olyan viccet is megtettünk — mondja tréfásan —, hogy a gyengébben dolgozó brigádtagot svéd tornával „büntettük”. A lazsáló kokit és huszárbajuszt kapott. Egyébként az is célunk, hogy elnyerjük a KISZ kb vándorzászlaját, ami a legjobb munkát végző iskoláknak jár.

fotó: — kulcsár —

— Régebbi táborozási emlékek? mű, vagy — ahogy „egyenru- — Gondoskodnak róla. Sikerül? Kiderül, ha vége a

házatukról” a táborban isme- Négyszer étkezünk, vaskos tábornak és hazatérnek a ie- _ Tavalyelőtt Rákoscsabán, rik — kalaposbrigád vizelő- tartalmas kaját. Csak a leves bámult, megerősödött fiúk.

„ , , . , . , je. A táborzárás előtt két nevét nem ismerjük néha! K. Kelemen Gábor

patakot szabályoztam. Az el- nappal ,gy vé]ekedett;

múlt evben egy érdi építkező- __ A versenyben végig má- f --------------------------~----------------------:--------------s

en dolgoztam. Úttörő- és sodikok voltunk. Két alkalom- j WÓGRAP — 1977. július ^ 9., szombat O