Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-09 / 160. szám
Vándor úton, két keréken A legfiatalabb korosztályt képviseli a kombajnosok között Tóth László Eesegen. Fiatalhoz méltó szorgalommal, kitartással vágja a gabonát a közös gazdaság földjein, s nem csüggeszti az alkalmankénti géphibásodás sem. Azonnal a szerelővasért, szerszámért nyúl, s ügyesen elhárítja az akadályokat. Képünkön: a fiatal kombájnos elégedett a szemterméssel. Amikor a búza a szállítóeszközökre kerül, m ég inkább büszke munkájára. Időszerű beszélgetések Szem a láncba Mottó: „Szép nyári nap, foltos farmerek az út mentén, Szép nyári nap, sokan vándorolnak, úgy mint én . Két sor a népszerű slágerből. Két sor, njint mottó. Legnagyobb része tényleg igaz, és lói kapcsolódik a sztorihoz. Mert történt hogy valóban szép nyári nap volt, valóban sok foltos-rojtos farmer vándorolt az út mentén, de hogy sokan vándorolnak úgy, ahogyan azt ifjú barátunk teszi. ..! Hát, kötve hiszem Jött szembe velünk az úton, szőke, hosszú hajába belekapott a szél, jött kitartóan a csaknem harmincfokos déli melegben, hóna alatt a kerékpárjával Nem meszelt a tovatűnő autóknak, nem próbált stoppolni, csak jött az út szélén, szőke haját a szélbe tartva, hóna alatt a kerékpárjával... Az ismerkedés vidám, izgalmas percei—nyelvtórő fordulatok. Mutogatás kézzel, lábbal, aztán kitörő öröm: végre megvan a közös nyelv. Mü tózse govorim po russzki! Ö is törve beszélte az orosz nyelvet, mi is percekig keresgettünk egy-egy megfelelő szót, így aztán tökéletesen megértettük egymást. — Andrzej, Andrzej Wac- law — mutatkozott be. Megtelepedtünk az árok partján, rágcsáltuk a füvet, pihent a kerékpár is porosán, ütődötten, panaszkodó, sérült küllőivel. Andrzej , is rágta a füvet, közben állandóan mosolygott, fittyet hányva a melegnek, a megrozzant kerékpárnak, a törött küllőknek, a gyanús foltokkal tarkított farmernadrágnak. — Vándorúton vagyok. Nyolc hapja indul*am el Krakkóból. Nyolc napon át tapostam a pedált. Csak éjszaka pihentem meg, a déli nagy meleg elől bújtam árnyékba. Húsöltem fa alatt, boglya tövében, kedves magyar emberek házában, ittam pálinkát, ettem paprikás krumplit és a jegyzetfüzetem félig megtelt új barátok címével. ' MEGKÉRDEZTEK 9000 pályakezdő fiatalt; milyenek voltak az első hetek, hónapok az első munkahelyen? Részletek a kitöltött kérdőívekből, a személyes interjúkból: „A munkahelyemre engem nem vezettek be, magam mutatkoztam be mindenkinek. Életem legkellemetlenebb percei voltak ezek.. „A . szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után sem a vezetőktől, sem a munkatársaimtól nem kaptam meg azt a segítséget, amire egy fiatalember rászorul.” „Nem szívesen gondolok vissza a fogadtatásra. Az ember az iskolapadban még hisz abban, amire tanították... Nem fogadtak valami szívesen. Szinte szégyellnem kellett, hogy érettségiztem, mert munkatársaim nagy része az általános iskolát sem fejezte be. Hosszú keresgélés, többszöri munkahely-változtatás után találtam csak magamra, s ez nagyon megviselt.” Megkérdezték 74 vállalat igazgatóját és KlSZ-bizottsá- gát, véleményt kértek a megyei és a városi tanácsok munkaügyi osztályaitól és a minisztériumoktól: milyenek a pályakezdés feltételei? Részletek a hivatalos jelentésekből: „Biztosítani kívánjuk, hogy a fiatalokat az első találkozáskor kedvező hatás érje. Filmvetítéssel egybekötött gyárlátogatásokat szervezünk. ..” „Megteremtjük a feltételeit annak, hogy a fiatalok egyéniségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek.” A pályakezdés adminisztratív, hivatalos része a munkáltatók részéről rendkívül egyszerű, s néhány óra alatt lebonyolítható. A munkaügyi Rágjuk a füvet és hülede- zünk Üjdonsült lengyel barátunk, Andrzej, ez a csodabogár bekereKezi a fel világot. Krakkóból indult, Pa- rassapusztánál lépte át a magyar határt, megfürdött a Bánki-tóban, áthajtott Galga- gutáp és Vanyareon. most Szirákon szeretné megreperál- tatni a járművet, aztán kerekezik tovább. — Egyszer előadás után jöttem kifelé az egyetemről, hát látom, hogy három fiatal ott tanácstalankodik az utcán. Megszólítom őket, magyarok voltak, Egerből érkeztek. A többi már gyorsan ment. Lengyel vodkát ittunk, együtt barangoltuk be Krakkó környékét, egy hét alatt nagyon összebarátkoztunk. Hát most odahajtok, i viszontlátogatásra. — Adrzei arcán az elmaradhatatlan mosoly,' szemében a várakozás fénye. — Eger Mesze van még? Számolgatunk, pillogunk a sérült küllőkre, az elnyűtt vándorra. — Az bizony még messze. Könnyebb lenne teherautóval, vagy... — Nem, nem. Két keréken indultam, azon is kell megérkeznem — jelenti ki, aztán előkotorja a tarisznyáját. Példátlan nagy kuszaság. Három trikó, vászonsapka, májkrém, tornacipő, meg egy bedugaszolt üveg. — Pálinka — kacsint huncutul Andrzej. Valamelyik faluban, valamelyik háznál kapta. Emlékbe, ajándékba. Hogy hol? Már elfelejtette a nevét. A noteszben fel van írva. — Lengyel magyar két jo barátok — mondja magyarul, és erre már nekünk is húzni kell az üvegből. Valódi kisüsti, igazi jó , erős magyar pálinka. Szép nyári nap, forró, déli napsütés. Lengyel barátunk talán észre sem vette. Ment tovább az út szélén, szőke haját a szélbe tartva, hóna alatt a kerékpárjával... osztályok felvétel előtti információja mindössze a konkrét munkakörre, a keresetre, esetleg még néhány fontosabb szociális intézmény ismertetésére korlátozódik. A fiatalok szerint még ez a szűkszavú és hivatalos jellegű tájékoztatás sem történik mindenütt. Sokukat nem mutatják be a munkatársaiknak, a munkahelyi szokásokról — amelyek ismerete megkönnyíthetné a kezdést, a beilleszkedést — — csak elvétve kapnak információkat a vállalat gazdasági feladatairól, az előmeneteli lehetőségekről pedig úgyszólván senkinek sincsenek érdemleges ismeretei. Általános tapasztalatai, hogy részletesebben csak a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket tájékoztatják. A szakmunkásokat, a betanított és a segédmunkásokat nagy érdeklődéssel várják a munkahelyek, de a felvétel után többnyire közönnyel és érdektelenséggel kezelik őket. VANNAK PERSZE kivételek. Például a Magyar Vagon- és Gépgyár, ahol valóban szervezettnek tekinthető a munkába lépők fogadása és tájékoztatása, tekintet nélkül arra, hogy az illető diplomával, szakmunkás-oklevéllel, vagy anélkül jelentkezik. Vagy: az Egyesült Izzó, ahol megszervezték a sokat emlegetett „mérnökóvodát”, vagyis azt az intézményt, amelynek keretében a kezdő diplomások alaposan megismerkedhetnek az egész vállalattal, s csak ezután döntenek szűkebb munkahelyük felől. Jó eredménnyel zárta az első fél éret a közlekedés A MÁV dolgozói jeles eredménnyel ünnepelhetik a 27. vasutasnapot. A MÁV Vezér- igazgatóság gyorsjelentése szerint ugyanis a vasút az első fél évben 64,7 millió tonna árut szállított el, 1,1 millió tonnával többet mint a műit év azonos időszakában. Annak ellenére, hogy az első fél év jobban sikerült a tavalyinál elégedetlenek a vasút vezetői, mert tervüktől mintegy 140 ezer tonnával elmaradtak. Ennek oka egyebek között az, hogy az éjszakai, valamint a szombat-vasárnapi kocsikirakások visz- szaestek, s a vasút sem mindig tudott igényelt kocsit pontosan az igényelt napra kiáll ítani. Nagyon nehéz második fél evnek néz elébe a vasút, hiszen erre az időszakra b7,l millió tonna árut az első félévinél is 2,4’ millió tonnával többet kell továbbítania, s ez azt jeleníti, hogy havonta .oijb mint 11 millió tonnán felüli teljesítményt kell nyújtaniuk a vasutasoknak. Éppen ezért most fokozottabban szükség van a vasút különböző szolgálati helyeinek és a közlekedési ágak egymást segítő együttműködésére és a fuvaroztatók kapcsolatának további javítására. A szállítókat arra kéri, hogy a tényleges igényeknek megfelelően rendeljenek kocsit, mindenkor valóban csak any- nyit, amennyire az adott időben szükségük van. A másik nagy -közlekedési ágazat, a Volán, — átlépve az évekkel ezelőtt még elérhetetlennek tartott 16 milliós határt — rekordteljesítménnyel 16 millió 240: ezer tonna áru elfuvarozásávál zárta júniust. Jól fejezték be a V61án-vál- lalatok az első fél évet is, ösz- sZesen 78,6 millió tonna árut szállítottak el, 3,6 millió tonnával többet mint egy évvel korábban. összeségében az év első felében kielégítette az igényeket a Volán, amelyre a vasúthoz hasonlóan a második fél évben jut a feladat nagyobb része. Teljesítményüket csaknem 10 millió tonnával kell növelni ahhoz, hogy az éves tervben meghatározott 167 millió tonna árumennyiséget továbbítani tudják. kezdők Jó néhány elemzésből levonható következtetés, hogy a pályakezdők többsége nem az állandóan emelkedő fizetésben látja a munkahelyi, a szakmai karrier mércéjét. Legtöbbjük a munkateljesítményt, a szakmai rangot, a munkatársak barátságát, a vezetők bizalmát jelöli meg az érvényesülést biztosító tényezőként. Jó lenne ezt mindenütt tudomásul venni, ahol a vezetők a vitathatatlanul meglevő — kereseti igények lehetőség szerinti kielégítésével, a pályakezdők érvényesülési problémáit jórészt megoldottnak tekintik. A szakmai előmenetel, a fiatalok riker- igényének kielégítése, az ennek megfelelő széles körű érvényesülési lehetőségek biztosítása háttérbe szorul. S valószínűleg erre is visszavezethető, hogy bizonyos vizsgálatok szerint a pályakezdők rangsorolásában, az érvényesülés motivációs tényezői között „előkelő” helyen szerepel az úgynevezett „jó kapcsolatok” megteremtése. Az igazgatók persze másként vélekednek; szerintük kizárólag a rátermettség, a szorgalom, a tanulás és az emberi jó tulajdonságok döntenek az előmenetelnél. Lehet, hogy ez esetben is a fiatalok helyzetmegítélése a reálisabb? MILYEN A PÁLYAKEZDŐK munkahelyi közérzete? Az alapmotívum: a fiatal korral szükségképpen együttjáró bizonyos fokú türelmetlenség, nyugtalanság és kritikai szellem. Nem mindegy azonban, hogy miért nyugtalankodnak, Néhány évvel ezelőtt egy kétbetűs rövidítésre kezdtek odafigyelni hazánk — főleg nagy ipari — üzemeiben. Igen, csak nálunk, hiszen a Dolgozz Hibátlanul munka- rendszer a Szovjetunió sza- ratovi gépgyárában, jóval megelőzve az Egyesült Államok, Lengyelország és Csehszlovákia vállalatait, már 1955. óta élt. Magyarországi bevezetésére 1969-ben, a Villamosszige- telő- és Műanyaggyárban került sor, majd a példát tíz nagyüzem követte. Közöttük volt a Salgótarjáni Kohászati Üzemek is. És ott Szőcs Gyula, a FÜ- TöBER nagybátonyi gyára mostani igazgatója, aki a régi munkahelyéről magával hozott igen-igen kedvező tapasztalatok hatására a fiatal gyárban is be akarja vezetni a DH-t. Helyesebben. hogy miért emelik fel a szavukat. A vezetők szerint többnyire a bérproblémák miatt, aztán a munkafeltételek, Illetve a közvetlen vezető ellenszenves stílusa, magatartása miatt. A fiatalok másként látják a dolgot: elsősorban a munkával, illetve a munkaköri beosztással kapcsolatos problémák izgatják őket, aztán a lakáshiány és csak ezek után következnek a bérpanaszok. Ez a véleményeltérés már alaposan közrejátszik a munkahely-változtatásokban, amelynek mértékét egyébként — a kezdők fluktuációjáról van szó! — a vezetők többsége nem tekinti túlzottnak. Tény, hogy leginkább a se^ géd- és betanított munkások vándorolnak, s minél magasabb valakinek a képzettsége, annál nehezebben szánja el magát a munkahelycserére. S ez megintcsak figyelmeztet, hogy a pályakezdők között is megkülönböztetett figyelemmel kellene kezelni azokat, akik szakképzettség nélkül állnak munkába, s akik közül sokan csak azért nem tanulnak tovább, mert senki sem biztatja erre őket különösebben. NAGYJÁBÓL í gy összegezhető a fiatalok és a munkáltatók véleménye a pályakezdésről, s az itt vázolt véleménykülönbségekben lehet részben megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy vajon miért küzdelmes nálunk a kezdők helyzete, sorsa? A különböző vizsgálódások persze csak ábrázolhatják, illusztrálj hatják ezt a társadalmi gondot. Megoldása azokra tartozik, akiktől közvetlenül függ a pályakezdők boldogulása. Vértes Csaka nemcsak 5 szorgalmazza a munkarendszer mielőbbi „életre keltését”: természetes, és egyre inkább szükségszerű tényezővé válik, a mindennapok diktálta feszes gazdálkodási programok váltják ki önmagukból a hibamentes munkavégzést. És ennek ve- tüieteit: a hatékonyságot, a szinte tudományos alapokra helyezett vezetés szemléletet, az üzem- és munkaszervezést, s ami még nagyon lényeges, a dolgozók, vezetők tudatának fejlődését. Amik mind- mind elengedhetetlen feltételek immár még egy ilyen fial a) gyáregységben is, mint a nagybátonyi. Vagy nem is vehetők újoncszámba már a FÜTÖBER-esek? Hiszen az idén éppen tizedik éve, hogy megindult a gyártás, többé-kevésbé összeszokott a munkásgárda, egyre szervezettebb a termelés, kialakultak a vezetési módszerek, eszközök. Ennek eredménye is, hogy 1974-hez viszonyítva, az idén az akkoritól ötven százalékkal többet termelnek, s először közelítik meg a négyszázmilliós terv- teliesítést. — Az alapok adottak hát — fejtegeti a gyárigazgató. — Termékeink, keresettek, van stabil piacúnk, viszont, hogy ezt a szintet elértük, újabb társadalmi elvárásnak kell eleget tennünk. A gépek, termelőeszközök jobb kihasználásának, a jó minőségű, és ami nagyon lényeges: korszerű termékek gyártásának, egyszóval a maximálisan hatékony gazdálkodás megteremtésének. Ezt célozza a Dolgozz Hibátlanul munka- renöszer még az idén történő bevezetése. A Dolgozz Hibátlanul rendszerről beszélgetünk Szőcs Gyulával, ami azonban már jóval több a nevében foglaltaknál. ,Nerri egyszerű selejt- mentességet jelent, hanem lényegesen többet. Éppen ezért a FŰTŐBE R-beliek nem akarnak mások által szinte fatális tévedésnek tűnő hibába esni, miszerint a DH vezér kormányát automatikusan a meó vezetőire bízták. Nem, itt már tudatosult a két betű tartalmának korszerű értelmezése. És ezen most, az előkészítés, a szervezés időszakában kell túljutni. Igen az előkészítés napjai, hetei. ' hónapjai ezek, az átgondolt, megfontolt tervek kidolgozásáé. Szigorú logikai sorrendbe állítottam vázolja — esetenként hosszas magyarázatokkal — az- igazgató azokat, a teendőket, amik hamarosan valósággá lesznek. Amik a számítások szerint 1978 végétől, a következő év eledétől hozzák majd azokat az eredményeket, s elérhető közelségben láttatják a nagy célt. Ami — mint említettük, s beszélgetésünk alatt újra meg újra nagy nyomatékot kan: a korszerű, hatékony gazdálkodás. Aminek megteremtése nem egyedül a FŰTŐBER feladata, hiszen, miként távlati terveinkben is szerepel, az elkövetkezendő tizenöt év alatt megduplázódik az egy főre eső nemzeti jövedelem. Amit már nem lehet, s nem is szabad munkáslétszámnöveléssel elérni. Igaz, ez az intenzív fejlesztés ad mindennapi gondolatokat Itt, Nagybátonyban is, s egyik főpillérének tartják a DH- munkarendszert. A FÚTŐBER-esek másokhoz képest helyzeti eíőhnyel indulnak majd. Hiszen számtalan olyan pozitív, de negatív tapasztalat is a birtokukban van már, amiből kiindulva elkerülhetik a mellék- vágányokat, a kezdeti fellángolást követő elszíntelenedést. Tudják — egy-két megyei gyárunk, gyáregységünk hibájából okulva —, hogy bizonyos idő után megszűnnek, mert meg kell szűnniük az alulról jövő kezdeményezéseknek, kiapadnak a végrehajtás szintjén érzékelhető tennivalók. S ahol epnek ellenére is csak a dolgozók — és csak azok kezdeményezőkészségét „erőszakolják”* unalomba, csömörbe fullaszt- ják az egyébként számtalan esetben mindenféle beruházás nélkül is hatalmas hasznot nyújtó munkarendszert. Ismerik már a „túllépés taktikáját” Nagybátonyban, s azt is érzékelik: a DH működtetése, irányítása nem lehet kizárólagosan a szak- szervezet feladata. Hiszen, minként a munkarendszer meghatározásában is szerepel, ez vezetési koncepció, amely műszaki, gazdasági, szervezési és nevelési intézkedések összefüggő rendszerével igyekszik a veszteségeket megelőzni, a vállalati munka hatékonyságát növelni. Így pedig nem lehet egyetlen tömeg- szervezet dossziéjában elhelyezni! Az indulás tervei megfogalmazódtak már a FŰTÓ- BFR-nél. Tudják, mit nem szabad, s hogy mit kell még tenniük. S ez a céltudatosság már magában fél siker. De hogy nem laposodik-e el évek múlva a munkarend- szer sikerébe vetett hit, miként — nem megrovásként, csak figyelmeztetőül számukra — a ZIM-ben vagy a Ganz mátranováki gyáregységében, nem másokon múlik. Csakis rajtuk! Karácsony György j — vkm —
