Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

Kettőből egy lett A lakosság szómé előtt dolgoznak Eredményes fél évet zártak a művelődési központban Január elsejétől új válla­lat tevékenykedik Balassa­gyarmaton. Az új jelző, csaK félig igaz, hiszen a Városgaz­dálkodási Vállalat két, ko­rábban is meglevő gazdasági egységből jött létre: az ingat­lankezelő vállalat és a költ­ségvetési üzem kötött „fri­gyet”. — Mi indokolta a változá­sokat? — A városi tanács előtt ál­ló kommunális feladatok jobb ellátása érdekében szü­letett a városgazdálkodási vállalat. Nem gyarmati „ta­lálmányról” van szó. Orszá­gos folyamat az ilyesféle koncentráció — mondja Far­kas Dániel, az új vállalat fő­mérnöke. Feladatuk rendkívül sok­rétű. Az ingatlankezelői tevé­kenység ellátása mellett (la­kóházak karbantartása. fel­újítása. központi fűtés szolgál­tatása) a vállalat felelős a közterületek tisztaságáért. a szemétszállításért, a parkok lé­tesítéséért és fenntartásáért. A felsorolás koránt sem teljes. A vállalat már megízlelte az első siker ízét. — A kórház rekonstrukció­ja során vállaltuk, hogy au­gusztus harmincig a csator­názást elvégezzük. A munkát határidő előtt, június 10-én átadtuk, különösebb kifogás nélkül — újságolja a főmér­nök. Már megbízást kaptak a szülészet-nőgyógyászat pavi­lonjának pirogránittal törté­nő homlokzatai burkolására is. A vállalat általában a várost tanács által igényelt munká­kat végzi, de ha akad szabad kapacitása, egyéb tennivalókat is vállal. Kérésünkre Farkas Dániel szívesen bemutatja a vállalatot. — Négyszáz dolgozót foglal­koztatunk a legkülönbözőbb szakmákban. A szervezeti felépítés négy üzem létreho­zását követelte meg. Az épí­tési üzem a szakipari, mély­építési, karbantartási munká­kat végzi. A kommunális üzemhez tartozik a kertészet, a parképítés és -fenntartás, a köztisztasági tennivalók, kezd­ve a szemét kezelésétől a hó­seprésig. A gépészeti és szál­lítási üzem a vállalat szíve. Ide a gépek tartoznak: út­testseprők, porszívók, sózok, mosókocsik, tehergépkocsik. A műszaki osztály pedig, ter­mészetesen mindezek irányi­Nyomdában a monográfia a Nem egyszer adtunk már hírt arról, hogy készül Ba­lassagyarmat várostörténe­ti monográfiája. A balassa­gyarmati utcákat, intézmé­nyeket járva, mostanában már' maguk az itteniek is egyre gyakrabban kérdez­getik: mi van a monográfiá­val, mikorra fog elkészül­ni? Ezzel a kérdéssel keres­tük fel Kmetty Kálmánt, a Balassagyarmati városi Ta­nács elnökhelyettesét, a Balassagyarmat története szerkesztő bizottságának el­nökét. — Örülök az érdeklődés­nek, és annak, hogy az új­ság hasábjain tájékoztathat­juk a lakosságot a jelenlegi helyzetről, a monográfiáról — kezdi válaszát a tanács elnökhelyettese. — A könyv már a nyomdában van, s mindem valószínűség sze­rint a nyár végére, augusz­tusban megjelenik. — Milyen előzményei vol­tak a megjelenésnek? — A város történetéinek megírása régóta foglalkoz­tatta a balassagyarmatiakat. Már a múlt században tör­téntek erre kísérletek, majd a felszabadulás után is, de ezek minduntalan kudarcot vallottak, A vállalkozók ugyanis nem voltak pon­tosan tudatában annak, hogy milyen nagy munkára vállalkoztak. Ugyanakkor nem állt rendelkezésükre a felkészülés, a kutatás fel­tétele sem. Ily módom csak résztanulmányok születhet­tek meg. Egy-két ember nem tudta átfogni a kuta­tási területet. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága ezert hozott határozatot 1968-ban és bízta meg az elnökhelyettest a szerkesztő bizottság létrehozásával. A szerkesztő bizottság je­lenlegi s egyben végső ösz- gzeíéíelébem 1971-ben ala­kult meg. A készülő monog­ráfia főszerkesztője ugyan­az a dr. Balogh Sándor egye­temi tanár lett, aki a Nog- rád megyei monográfia el­készülésének is fő istápoló­ja volt. A könyvet nyolc szerző írta. Németh Béla nyugalmazott gimnáziumi tanár a város természetíöld- rajzát és a kiegyezéstől a századfordulóig terjedő idő­szak történetét dolgozta fel. Dr. Zólyomi József, a Palóc Múzeum igazgatója, a honfoglalás előtti történet­ről írt, dr. Belitzkv János nyugalmazott muzeológus a feudalizmus korának átte­kintését adta. Dr. Szabó Károly, a szabadságharc eseményeit, és az 1962. utáni városfejlődés jellem­ző vonásait tárta fel. A kö­zelmúltban elhunyt dr. Gulya Pál, a XX. század fordulójától a Tanácsköztár­sasággal bezáródóan dolgozta fel az eseményeket. Ethey Lajos, az ipari szakmunkás­képző intézet tanára a két világháború közötti kor tör­ténetébe nyújt bepillantást. A felszabadulás és az 1962- ig terjedő időszak történe­tét dr. Szomszéd Imre, a salgótarjáni járási pártbi­zottság titkára összegezte. A monográfiát névmutatók­kal és mellékletekkel dr, Schneider Miklós, a Nóg- rád megyei Levéltár igazga­tója látta el. E felsorolás egyébként elénk rajzolja a mű korszakolását és szerke­zeti felépítését is. A bo­rító- és védőlapot Réti Zoltán festőművész készí­tette. A monográfia lekto­rai: Simon Péter, Kállai István es Urbán Károly történészek voltak. A tech­nikai szerkesztést Józsáné dr. Halász Margit végezte el. — Balassagyarmat tör­ténetének összeállítása mi­lyen feladatot jelentett a szerkesztőknek? — Legnagyobb gondunk a terjedelemmel volt. Köny­vünk körülbelül 500 oldal­nyi, 84 képpel illusztrálva, de az összegyűjtött és meg­írt anyag még egy újabb, hasonló terjedelmű köte­tet kitenne. A terjedelem viszont szükségszerűen kor­látozott. A szerkesztésnek tehát éppen az volt a prob­lémája, hogyan rostálja meg az anyagot, mit hagy­jon ki, és mit tartson meg belőle. — Mi lesz a kimaradt anyagok sorsa? Nem esik-e el az olvasó sok érdekes részlettől? — A főszerkesztő és a lektorok igyekeztek úgy rendezni az anyagot, hogy minél kevesebb, a város la­kóit érdekelhető rész maradjon ki a monográfiá­ból. Ám a meghatározott terjedelmet nem lehet túl­lépni, így tagadhatatlan, maradtak ki érdekességek. Nem hiszem azonban, hogy ezek kárba vesznének. Ter­vünk ugyanis, hogy az ol­vasás közben felmerülő kér­désekre a krónika hasábja­in folyamatosan válaszo­lunk. Ezért kérem az olva­sókat, hogy észrevételeiket, kéréseiket juttassák el hoz­zám, a szerkesztő bizottság elnökéhez, a városi tanács címére. (su) tását látja el — magyarázza. — Egy új vállalat létreho­zása milyen nehézségekkel járt? — Elsősorban a személyi feltételekről kellett gondos­kodni. örvendetes, hogy már hat felsőfokú végzettségű szakember dolgozik nálunk Azon serénykedünk, hogy a középfokú szakemberek kö­zül is mind többen válasszák munkahelyül a vállalatunkat Ehhez igyekszünk vonzó fel­tételeket teremteni. . . Az idén á városgazdálkodási váLlalat 28 millió forint érté kű munkát végez a tervei: szerint. Ehhez nagy segítséget jelentenek az egymillió fo­rintért vásárolt gépek. De még mindig kevés van belő­lük. Főként a gépkocsik és a speciális gépek hiányát ér­zik. Néhány építőipari gép is elkelne, hiszen az új techno­lógiák szerinti építkezés, kar­bantartás ezek nélkül elkep- zelhetetlen. — Az első esztendőben mi­lyen célokat határozott meg a vállalat? — Legfontosabb a munka szervezettségének javítása. Üj módszer szerint történik a gépkocsik elosztása. Az T utóbbi időszakban már egyet­len brigádnak sem volt ilyen gondja. Tervezzük a virágüz­let korszerűsítését, a kerté­szetben pedig a fólia alatti vi­rágneveléssel kísérletezünk. A termelés technikai feltéte­leinek javítása — a gönci ok ellenére is — várakozáson felül történt. Szeretnénk a parképítési munkát tervsze­rűbbé tenni, s elérni, hogy az épületek műszaki átadásával egyidőben elkészüljenek a lakótelepek környékén a par­kok, játszóterek is — sorolja Farkas Dániel. Mindezek mellett 1200 bér­lemény lakóinak kisebb-na- gyobb ügyeivel is foglalkoz­niuk kell. A kórháznál éven­te 2—4 millió forint értékű munkát végeznek, s folyama­tos a régi épületek felújítása is. A főmérnökkel játszunk a gondolattal: mit kérne a me­sebeli tündértől, ha három kívánságát teljesítené. — Először: a kommunális „csatornán” mind több jusson a város lakóinak. Másodszor: szeretném, ha a tanács előtt álló célkitűzések maradékta­lanul teljesülnének, s végül: ne legyen panasz a munkánk­ra — mondja mosolyogva. A városgazdálkodási válla­lat szakemberei a lakosság szeme előtt dolgoznak. S az utolsó kívánság a városban élők óhaja is. —sz— Néhány napja kifelé me­gyünk az esztendőből. Fél év eltelt belőle, s ilyenkor nem­csak szokás, hanem célszerű is visszapillantani mindenki­nek, egyénnek és közösség­nek, mit és hogyan valósított meg év eleji ■ elképzeléseiből. Számvetés ez a visszapillantás, ugyanakkor erőgyűjtés, a szel­lemi és anyagi eszközök szük­séges összefogása, nekigyűr- kőzés a további temrivaló^- h uz. ml 4m A I* m 1* Értékes díjak A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ' összességében jó fél évet mondhat a magáénak. Műve­lődési kiscsoportjai a legna­gyobb sikereket éppen az utóbbi hónapokban érték el. Néhány konkrét példa szere­peljen illusztrálásképpen! A kiskertek mesterei országos kiállítás nagy­díját vitte el: a táncosok a B és C osztályos társastánc versenyben nyertek országos bajnokságot; a népi hímző- és fafaragó szakkör az észak- magyarországi kalárisról ho­zott haza értékes díjakat; a gyermek táncformációs csoport bejutott a miskolci országos bemutató gálaestjének műso­rába; az irodalmi színpad ezüstdiplomát szerzett az or­szágos minősítésen. — Egyik fő célunk, melyet a múlt év végén fogalmaztunk meg — mondja Halmai László igazgató — kiscsoportjaink te­vékenységének minőségi fej­lesztése volt. Ezt sikerrel va­lósítjuk meg. Éppen úgy, mint azt az átfogó elképzelésünket, hogy az eddiginél sokkal mé­lyebb és egységesebb kultúrát, művelődési lehetőségeket te­remtsünk a városban. E törekvések valóra váltásá­hoz mindenekelőtt a feltétele­ket kellett biztosítani. Közöt­tük alapvetőinek mutatkozott az intézményben dolgozó elő­adók szakképzettségének terv­szerű fejlesztése. Az utóbbi egy-másíél évben több új elő­adó került a művelődési köz­ügy érhetünk el, ha előadóink adói1 munkaterületüket rend­kívüli módon értik. Ennek megfelelően gyarapítottuk sze­mélyi állományunkat. A fel­nőttoktatást például pedagó­gus, a vizuális művészeti ne­velést szobrászművész szer­vezi, irányítja. Balassagyarmat életében ma már döntő tényező: a mun­kásság. Művelődésük, szórako­zásuk, igények és. társadalmi szükségletek szerinti meg.szer- vezese, a Mikszáth Kálmán Művelődési Közpotít első szá- .mú feladata. Már csak azért is. mert az intézménynek ezen a területén vannak a legna­gyobb adósságai. Korábban ugyanis meglehetősen keve­set és esetlegesen foglalkozta!: a társadalom vezető osztá­lyának művelődési helyzeté­vel. problémáival. Biztatóak az eredmények. Eddig két nagyüzemmel, a finomkötöttárugyárral és a fémipari vállalattal kötöttek együttműködési szerződést, s most készítik elő a kábelgyár­ral történő megegyezést. Hogy nem puszta formaságról van szó, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a munkahelyi vezetők a szerződésben ismer­ték el, kulturális megbízot­taik legkevesebb heti két órát ^hivatalos munkaidejük ter- ; hére az intézményben tölt­hetnek el. Ily módon válik a gyár és a művelődési köz­pont kapcsolata kölcsönös előnyökkel járó, eleven erővé. E szerződések alapján szer­veztek a munkahelyeken hi­vatásos művészekkel találko­zót, különféle kiállításokat, ismeretterjesztő előadásokat, öntevékeny művészeti bemu­tatót, népi hímzőszakkört. A kulturális szolgáltatás fejében a gyárak mozgósítják dolgo­zóikat a művelődési központ rendezvényeire, anyagi segít­séget adnak egy-egy nagyobb, országos jelentőségű prog­ram lebonyolításához. A vártnak megfelelően fej­lődött az oktatási intézmé­nyeikkel való kapcsolat is. A Bajcsy úti Általános Iskolá­val és a Szántó Kovács János Szakközépiskolával a korábbi együttműködés alapján tar­talmában és formájában is to­vább bővült az együttműkö­dés. s magába foglalja a konkrét módszertani segítsé­get is. Az elmúlt hónapokban mélyült el a kapcsolat az ipa­ri szakmunkásképző intézet­tel. a zeneiskolával, és a já­rási-városi könyvtárral. Az intézményvezetők mindenütt megértették, hogy a művelő­dés feladatai valóban közö­sek. és megoldásukat csak ennek szellemébén együttesen tudják színvonalasan és ha­tékonyan előmozdítani. Ami megoldásra vár Viszont alaposan melléfog­nánk, ha az ered menyen mel­lett nem látnánk meg a gon­dokat, azokat a problémákat, amelyekkel a jó hírű intéz­mény jelenleg is küszködik. Ilyen például a rendezvények látogatottságának rendkívül hullámzó volta. A közönséget még mindig túlságosan a nagy nevek vonzzák, nem a tény­leges teljesítmények. Nem sikerült számottevő fejlő­dést elérni az általános mű­veltséget gyarapító felnőtt­oktatási formák népszerűsí­tésé ben sem. Okát' abban lát­ják, hogy a városban külön e feladattal speciálisan meg­bízott intézmények működ­nek, s egy harmadikhoz a város lakossága már kevés. Ha végül is összegezni kí­vánjuk az intézmény munká­ját, akkor azt mondhatjuk, hogy a helyesen kijelölt cé­lokat jó ütemben hajtották végre, a működési körülmé­nyek objektiv nehézségei el­lenére is. A balassagyarmatiak — és egyre inkább a kör­nyékbeliek is — kedvelik a házat, mert mindenkor meg­találják benne — ki-ki magá­nak megfelelően — a tartal­mas szórakozást, a korszerű művelődés lehetőségét. (ok) l lésezett a városi tanács végrehajtó bizottsága pontba. Olyanok, akik már valamilyen felsőfokú végzett­séggel rendelkeznek, s egy- egy szakterület kiváló ismerői, nem egyszer specialistái. Ugyanakkor több régi munka­társ is elkezdte tanulmányait a népművelési főiskolákon. Felkészült előadókkal — Saját bőrünkön tapasz­taltuk — fűzi mindezekhez magyarázatul az igazgató —, hogy nagyobb eredményt csak Hétfőn délután Balassa­gyarmaton ülésezett a városi tanács végrehajtó bizottsága. A lejárt határidejű határoza­tok végrehajtásáról Vass Miklós tanácselnök tartott beszámolót. A testület foglal­kozott az építőanyag- és tüze­lőanyag-ellátással, s a fejlesz­tési lehetőségekkel. Dr. Hat­vani László kórházigazgató főorvos előterjesztésében be­számolót hallgattak meg a városi kórház V. ötéves ter­vi rekonstrukciójáról. Az ösz- szevont egészségügyi osztály munkájának egyéves tapasz­talatait dr. Dudás György egészségügyi osztályvezető előterjesztésében vitatták meg. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat korszerű öntödéjé­ben alumínium öntvényeket készítenek. Fortuna Mihály még a régi korszerűtlen üzemrészben tanulta ki mestersé­gét. Ma kulturált körülmények közölt kamatoztathatja tu­dását. Diósi László és Bugyi Károly huzalorsókat készít az öntö­dei üzemrészben. Az elektromos fűtésű kemencékből merí­tőkanállal emelik ki a fortyogó alumíniumot, melyet aztán a kokillába öntenek.

Next

/
Thumbnails
Contents