Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

Rózsa Sándor sírja

A Dés is Kolozsvár közötti vasútvonal mentén — a Sütő András könyveiből jól ismert Mezőség lábánál — találjuk Szamosújvárt. Petőfi a városon átutazván, 'mint az örmények _ Jeruzsálemét említi „Útilevelek” című munkájában,

Szamosúivár helyén hajdan kis falu. Gerlahida állt, a XII. századi okmányok már említik várát is. Ezt a Várat Mar- tinuzzi György 1540-ben átépítette Domenico de Bologna tervei alapján. A vár tulajdonosai sorába tartozott az egri hős, Dobó István is, A későbbi idők folyamán a várat fegyházzá alakították: itt raboskodott másokkal együtt Finta Sándor szobrászművész és Rózsa Sándor.

Szamosújvárott a XVII— XVIII. században örmény bevándorlók telepedtek le. A városban levő három örmény templom körül voltak a temetők 1883-ig. A városi levéltár 1807-beli. feljegyzése szerint „A nagytemplom czin- termében való temetés taxája nagy emberért 12 forint, gyermekért 6 forint. A gödrök egyöles mélyek legyenek, hogy a rothadt testek a levegőt meg ne vesztegessék. Elhatároztatott az is, hogy a lakosság könnyebbségére a vár közelében is nyittassák egy temető és abban építessék egy oratórium, ezenkívül állítassák fel egy kereszt.”

A címeremben 1904-ben temettek utoljára: Szongot Kristófot, a magyar—örmény kutatás alapítóját. A fent említett temetőt, amely régen rabtemető volt, a vár körül 1808-ban nyitották meg, ez lett később a városi temető. Ide temették Rózsa Sándort Is. Vita Zsigmond: Jókai Erdélyben (Kriterion. Bukarest, 1975.) című művében megemlíti Jókai találkozását a fegy- házban raboskodó, akkor 63 éves Rózsa Sándorral, aki e találkozás után három évvel halt meg. Ma is látható síremlékének felállíttatását tévesen Móricz Zsigmondnak tulajdonítja. Ugyanis a sírt Papp István városi tanácselnök-helyettes kezdeményezésére Gabányi János helytörténész vezetésével tárták fel. Gabányi tanár úr nagyszülei elbeszéléseiből és régi fényképek alapján határozta meg a sír helyét. Ezek után . szegélykővel és táblával látták el a sírhantot. A sír 1971. október 17-én nyerte el végleges, mai formáját. Az emléktáblán a halott neve, születési éve és elhalálozásának dátuma szerepel.

A régi rabtemetővel szemben van az örmények temetője. A sírok között barangolva letűnt világ tárul fel előttünk. amely valaha a valós életéhez tartozott. Emlékek, sírkövek latin nyelvű felirattal, amelyek a város határában feltárt római kori telepről kerültek ide. A város első örmény lakóinak feliratos sírkövei. Vajon kik nyugszanak a kövek alatt? Ismert és ismeretlen sorsú emberek. Itt nyugszik Jókai „Kőszívű ember fiai” című regényének egyik alakja, Pál mester, akit Herman János néven ismertek a városban. Oppenheim Simon alias Orstein József őrnagy sírja is ebben a temetőben van, aki a cseh felkelésben való részvétele miatt volt kénytelen menekülni Ka- tiborból. 1912-ig, haláláig volt a városka lakója. A római telep régészeti feltárásait vezette és ismertette az- 1901- es „Archaeológiai Értesítő” hasábjain. Gopcsa László (1865 —1933), a város szülöttje a magyar gyorsírás történetének és a magyarországi örmények etnográfiájának írója, valamint Lengyel Zoltán a helyi örménység egyházi vezetője is itt alussza örök álmát. Sorolhatnám még a híres-neves halottakat és azokat, akiket csak a város krónikásai ismernek.

Simon J. Zaven

jOlffflBJE Ifflffli

ŰTTÖB

ÉTSÁGOM

Az első pillanat a meglepetésé. A két úttörőnyakkendős ügyeletes kislány Közül az egyik agyagból egy kosár előtt ülő alakot formál, S nem is akárhogyan: szépsége, hangulata van a figurának.

— Így jobban telik az idő — mondja Hofhi Márta hetedik osztályos tanuló, aki Fel- sőpetényből jött a rétsági nemzetiségi olvasótáborba. A beszélgetés során a dán kiderül az is hogy Márta harmadikos kora óta íoglalkozik „szobrászattal”, s itt, a táborban sem maradt hűtlen kedvelt foglalatoskodásához, mert a képzőművészei kiscsoport munkájában vesz részt.

— Kit mintáztál most meg?

— A nagymamát, de lehet bármelyik parasztasszony, aki kukoricát morzsol.

Beljebb az épületben, a rétsági általános iskolás diákotthonban az olvasótábor lakói már nagy izgalomban várják az éppen aktuális programot. Dévai Nagy Kamilla énekes előadóművész műsora következik. A várakozás percei nószokás fogadni a vendégeket.

Remekül szórakoznak a gyerekek az előadáson, amelynek nem egyszerű hallgatói, de tevékeny résztvevői is. Egy-egy elhangzott virágáaek, vagy ballada, megzenésített vers után maguk nevezik meg a 'szerzőt, az elhangzott mű műfaját. Sőt a végén a Moja dúsa (Az én lelkem) című szlovák népdalt — már aki tudja — közösen éneklik a művésznővel., A siker tehát ezúttal sem marad el, hasonlóan a korábbi rendezvényekhez, melyeket éppen úgy meg kellett toldani egy-egy fél órával, vagy többel, mint a mostanit. Mert a gyerekek megérzik, ki közeledik hozzájuk őszinte érdeklődéssel, tiszta szeretettel. Megérzik. es kimondhatatlanul hálásak érte.

A Hazafias Népfront megyei titkársága, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a megyei úttörőelnökség és a Balassi Bálint Megyei KönyvÚj mosószerek

Hamarosan két új taggal bővül a szolnoki Tiszamenti Vegyi Művek népszerű Tomi mosópoVcsaládja. A Tomi Brill és Tomi Matt fékezett habzó hatása révén finom textíliák és elsősorban gyei- mekfehérneműk gépi mosására használható. A két Tomi- készítmény az ugyancsak ez év második felében üzletekbe kerülő Minimatt—65 és Midimatt—85 típusú, a Hajdúsági Iparművek által gyártott mosógépek speciális mosópora lesz.

Dévai Nagy Kamilla énekes -előadóművész műsora sikert aratott a gyerekek körében.

Politizáljon-e a közművelődés?

így kérdezni, mondhatni, képtelenség. Inkább a, meghökkenés kedvéért teszem. Hiszen aki közművelődésben munkálkodik, lehetetlen nem politizálnia. Persze, ennek vannak közvetlenebb, meg áttételesebb formái.

Kezdjük a sok áttételen keresztül érvényesülő politizálással. Végső soron a közművelődés a személyiség alakítását segíti, befolyásolja. Nyilvánvaló. hogy a művelődési intézményeknek, egész közművelődési hálózatunknak szocialista személyiséget kell for- málniok társadalmunk számára. Az egészséges közösségi szellemet, haladó világszemléletet,- néphűséget, a Kulturált életmód szocialista változatát hivatott „betáplálni” az emberekbe. Ha ezt teszi, akkor jól politizál, bár nem csinál mást, minthogy az ember és az egész emberiség értékeit őrziélteti..

A népművelő szervezhet bármilyen „politikamentes” műsort (lehet az akár szórakoztató rendezvény), végső soron többé-kevésbé találkozik a politikával, amennyiben köze van az embérhez, az ember életmódjához. Szokást, Ízlést, készséget sugall és fejleszt általa. Midőn az egész nép kulturális felemelkedéséről beszélünk, lényegében arról a feladatról szólunk, hogy

lehetőséget adjunk minden embernek, az egész népnek az átalakulásra, amelyet a szocializmus építése igényel.

Legátfogóbban tehát így függ össze a művelődés mindennapi élete a politika mindennapjaival. «Persze vannak közvetlen egybekapcsolódások is. Ezúttal nem a különböző politikai-ideológiai oktatásokra gondolunk (ami szintén közművelődés), nem is az akadémiák és szabadegyetemek sorozataira, amelyek valamilyen politikai-történelmi jubileumhoz kapcsolódnak. Az idén egyik ilyen fontos évforduló a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat évtizedes jubileuma. Üzemi vetélkedők, brigád „Ki mit tud...?”-ok bővítik ismereteinket a Szovjetunióról, a forradalomról. Ám, művészeti rendezvények is szólnak e témában, különös .fényt adva az októberi emlékezésnek. Művelődési szakemberek feladata, amatőr művészeti csoportok, illetve csoportvezetők hivatása erről meggyőzően, a tiszta szó, a művészeti hatás erejével be- szélrri a közönség előtt. Hogy az októberi jubileum megünneplése ne kampányfeladat legyen, hanem az ünnep politikai mondanivalójához kapcsolódjanak a különböző rendezvények. Lehet ezt szolgálni kiállítással, könyvekkel,

versmondással, színjátszással. Az a jó, ha a jubileum szelleme szervesen beleilleszkedik egész kulturális életünkbe.

Ugyancsak egész évre szóló jubileum az Ady-centenárium. A közművelődés irányítóinak és mindeneseinek arra kell vi- gyázniűk, hogy (hozsannák helyett) Ady szellemiségét, ior- radalmiságát hozzuk a ma kör zelébe. Azt az elvet engedjük érvényre jutni, amellyel a költő a közép-európai népek egymásrautaltságát hirdeti. Október és Ady találkozása a jubileumi megemlékezéseken kölcsönösen .erősítheti egymást, hiszen mindkettőben azonos a politikai mondandó — a forradalmiság. A forradalom szelleme és a szellem forradalma édestestvérek.

A közművelődés tehát nem élhet politika nélkül. Aki nem kíván „politizálni”, az végül is rosszul politizál a művelődésben. Úgy jár, mint a hanyag gazda, aki nem veti be földjét nemes magvakkal — ott aztán gyom terem. Vigyáznunk kell tehát a művelődési élet egészséges, szocialista szellemére.' Átgondolt művelődési koncepciót, politikai érzékenységet, az elhivatottság és tudatosság együttlé- tét feltételezi mindez a népművelőktől.

Balogh Ödön

Nógrád és Komárom együtt. Papp Mária salgótarjáni és Velmovszki Katalin piliscsévi diáklány a kirándulás útvonalát tanulmányozzák.

reteiket. A többiek irodalmi, képzőművészeti, ének-zéhei szekciókban dolgoznak.

A tábor vezetője Tarján András, a rétsági járási hivatal tanulmányi felügyelője, aki a megelőző években korábbi munkahelyén, Pest megyében több alkalommal vett már részt, illetve vezetett olvasótáborokat.

— Miben látja az ilyen olvasótábor fontosságát?

— Mindenekelőtt az érdeklődés, az önművelésre való igény felébresztésében, vagy a meglevő igények további erősítésében. Programjainkat tulajdonképpen ennek alapján állítottuk össze. Ezért az olvasótábor megnevezés nem is fedi teljességében a tartalmat, mert itt sokkal többről van szó. Pontosabb megnevena, ugyanígy vélekedik az egyik táborlakó, Nagy Katalin hatodik osztályos nógrádi kislány is:

—i Nagyon jó, amikor csoportosan beszélgetünk. így jobban megértünk egy-egv olvasmányt, mesét, vagy verset. Ezenkívül dalokat, láncokat is tanulunk. Jól érzem magam itt, sajnálom, hogy hamarosan véget ér.

Az olvasótáboroKnak még nincs különösebb hagyománya megyénkben. Gyakorlati hasznuk azonban már most észrevehető. Megmutatkozik a résztvevők komoly, lelkiismeretesen végzett munkájában, az okos beszélgetésekben, megnyilatkozásokban. Elnevezésükön lehet éppen vitatnagy

tázással telnek, majd a tanú- t^r által az úttörők számára

lóba belép a művésznő, min- az idén másodízben megszer- denki feláll, s a bemutatkozás vezet olvasótáborban Rétságon után harsány „bravó”-ba és ketv.^n ,Yettek részt' Húszar? fergeteges tapsba tört ki. Itt így “k ^XevoT^özm

35-en iskolájukban heti négy alkalommal tanulják a szlovák nyelvet, s itt, a táborban tökéletesítik és bővítik iámeAz ének-zenei csoport Czebe Judit salgótarjáni tanuló fu- rulyakíséretévcl dalt tanul. (Fodor Tamás felv.)

zés lenne a művelődési tábor, hiszen itt nemcsak olvasnak a gyerekek és nemcsak irodalommal foglalkoznak, hanem a kultúra más ágazataival, például a képzőművészettel, az énekkel, zenével, előadóművészettel, a természet szépségeivel, a lakáskultúrával is.

Hasonlóképpen látja a tábor feladatait Topolcsik Fe- rencné irodalmi csoportvezető, noha ők elsősorban — mint a nevükben is benne van — irodalommal foglalkoznak.

— Hogyan érzik magukat a gyerekek a táborban?

— Tapasztalatom szerint kitűnően — feleli Topolcsikné. — Rendkívül aktívak, érdeklődőek a foglalkozásokon, igazán élvezik az írókkal, művészekkel való találkozásokat, a kiscsoportos beszélgeléseKct.

S mintha összebeszéltek volkozni, de tartalmukon, értékükön nem, hiszen egyértelmű.

Az úttörő nemzetiségi olvasótábornak ezenkívül többletértéke is van: a szlovák nyelvű kultúra erősödését szolgálja. S csak egyet tudunk érteni azzal a törekvéssel, melyet Tarján András togalma- zott meg:

— Ha a két megye összefog, nagyon nagy perspektívát látok ebben a táborban. Ügy is, hogy nemzetiségi jellege kiszélesedik, s magába foglalja a megyében élő né«- met nemzetiségieket is. Nagyon szeretnénk, ha a rétsági járás ennek a tábornak a megszervezését, gondozását a jövőben is megkapná.

S miért ne. Hiszen mind a lehetőségek, mind a feltételek adottak hozzá a Tárásban.

Sulyok László

Horhi Márta, a képzőművészcsoport tagja munka közben.

NÓGRÁD — 1977. július 31., vasárnap