Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-22 / 171. szám

Néhány gondolat a falusi lakosság művelődéséről MINT HÍRŰÉ- ADTUK, a legutóbbi megyei tanácsi vég­rehajtó bizottsági ülésen, töb­bi között, jelentés hangzott el a falusi lakosság művelődési lehetőségeinek helyzetéről ho­zott határozat időarányos végrehajtásáról. Természete­sen a határozatban foglaltak a jövőt illetően is érvényesek, meghatározzák a megyéöen folyó ez irányú munkát. A szóban forgó jelentés ezút­tal négy pontban foglalta ösz- sze a falusi lakosság művelő­désének fejlesztése terén ed­dig elért ererdményeket, illet­ve szólott a létező nehézsé­gekről, gondokróíl. Indokoltnak tűnik, hogy ennek alapján né­hány gondolatot felvessünk a témával összefüggésben. Annál is inkább, mert távolról sem lehetünk elégedettek eddigi eredményeinkkel, számos ten­nivaló vár még megoldásra a munka hatékonyabb végzésé­vel kapcsolatban. Igaz, a nyá­ri időszak különösen falun „hagyományosan” a közműve­lődési tevékenység csendesebb ideje, azonban ez az idő a közművelődés munkásai szá­mára sem lehet uborkaszezon. Egyébként Nógrád falvaiban is van példa ró, hogy nem is az. E példákat azonban gya­rapítani lehetne. Figyelembe véve a megyei adottságokat, a megyei műve­lődésügye osztály az elmúlt időszakban főként a falusi in­tézmények alaptevékenységé­nek ellátásához kívánta bizto­sítani a feltételeket, a helyi tanácsokkal együttműködve. Többek között a megyei, járá­si módszertani központok munkáját is úgy kívánták szervezni, hogy e segítség- nyújtást minél hatékonyabban végezzék. Jelzik ezt például a több helységben is megrende­zett művelődési napok, a to­vábbképzések. vándorkiállítá­sok. Persze, itt is akadtak — és akadnak — nehézségek, hi­szen esetenként a módszertani központok személyi ellátottsá­ga sem a legmegfelelőbb, s egyéb akadályai is felmerül­nek időnként a hálózati és módszertani munkának. örvendetesnek tarthatiuk hogy megyénk falvaiban na­gyobb rangja lett az utóbbi időben a művelődésnek, vala­mint azt is, hogy részoen a tanácsi tervezőmunka színvo­nala javulása következtében, egységes koncepciójú, jó mű­velődési tervek készültek. ÜGY TŰNIK AZONBAN, hogy mindinkább kevésnek kell tartanunk az úgynevezett elvi egyetértést. Még oly tar­talmas művelődési terv is csak keveset ér, ha gyakorlati megvalósulása nem mindig biztosított. S itt hozzá ten nénik: a köz- művelődésben különösen ma­gos megyénkben a képesítés nélküliek aránya. Több eset­ben felkészültségük is gyenge, Tájékoztató a Szovjet Irodalomból ' Mai drámaírók legújabb terméséből válogatott a Szov­jet Irodalom augusztusban megjelenő száma. A dráma­antológiának is nevezhető ol­vasmányban a tragédia, a ko­média és a tragikomédia egy­aránt megtalálható. A csaknem három évtizede publikáló író, Ignatyij Dvo- rtckij a szovjet drámaíróknak ahhoz a nemzedékéhez tar­tozik, akiknek nevéhez a ter­melési témák művészi meg­fogalmazása fűződik. Művé, Az idegen, a Szovjetunió 70 színházának repertoárján sze­repel. A címszereplő „kívül­álló” Csecskov, hangsúlyozott fiatalságával a reform újító szándékának megtestesítője. Az erkölcsök komédiája két részben, négy képben, előjá­tékkal elevenedik meg Szer- gej Mihalkov Hab című sza­tirikus játékában. A doktoii címre áhítozó, lendületesen felfelé törekvő Pál Palics Lentíületyin, a varázsló, zseni anyagbeszerző Bübájov és a kellőképpen ostoba Affektálov — valamennyien leleményes gazfickók, a „jószolgálati lánc” tagjai, akik, amikor ér­dekük megkívánja, segítenek egymáson, de mások kárára. A darab szerzője írásában eze­ket az embereket leplezi le. A nálunk is ismert Edvard Radzinszkij Beszélgetések Szókrátésszal című írása At­hénban játszódik és örökérvé­nyű problémákat feszeget. A színpadot színésznőként jó ismerő Álla Szokolova el­ső drámája a Fárjátyes áb­rándjai című tragikomédia. Az elakadt életekről — vagy ahogy Elbert János írja „el­esett-esetlen csendesekről” — szól ez a kisemberek világá­ba vezető, csehovi történet. A fiatalokkal, a felnövek­vő nemzedék erkölcsi töp­rengésével, konfliktusaival el­lentétben a negyven-ötven évesek életéből merít témát ezúttal az Irkutszki történet írója, Alekszej Arbuzov. A ketfelvonásos Esti fény című játék tíz képben vonultatja fel a félszeg, reménykedő, esendő és szeretetreméltó hő­seit — Rab Zsuzsa fordításá­ban. és éppen a művelődési ottho­noknál tevékenykedik a képe­sítés nélküliek többsége. Na­gyon magas az évi lemorzso­lódás is, amelyben — egyé­ben túl az élet- és munkakö­rülmények kedvezőtlen volta is szerepet játszik. További gond, hogy még megyei és já­rási intézmények is «akem­bergond dal küzdenek. A gon­dok egy része objektív, azaz összefügg a szakembencéozés néhány országos gondjával. Azonban szükség van arra is, hogy a helyi szervek az eddi­ginél lényegesen többet tegye­nek a munka feltételeinek, s az életfeltételek javításában nagyobb gondot fordítsanak a személyek kiválasztásán túl azok anyagi és nem utolsó­sorban erkölcsi megbecsülésé­re. Megyénkben is történtek kezdeményezések a köz.ös fenntartású intézmények szer­vezésére. Ügy tűnik azonban, hogy a tanácsok eddig nem tudták megnyugtatóan megol­dani a gazdasági egysegek arányos részvételét az intéz­mények fenntartásában. Közös fenntartás helyett sajátos tá­mogatási formák születtek, amelyek lényege, hogy gazda­sági egységek bizonyos anya­gi eszközöket nyújtanak az in­tézményeknek, illetve rendez­vények, művészeti csoportok támogatására adnak pénzt. A jövőben ugyancsak uovábhi ösztönzésre van szükség, a hatékonyabb munka kialakítá­sa jegyében. Vannak kedvező változások a falusi lakosság oktatási fel­tétedéinek javításában. Anél­kül, hogy az ez ügybem szü­letett számos eredményes in­tézkedést felsorolnánk, megje­gyezzük, hogy ezek hatásara a múlt tanévben egyharmad- dal több falusi dolgozó kap­csolódott be az oktatásba. Itt is van azonban tennivaló, hi­szen például a falusi lakossá­gon belül a mezőgazdaságban foglalkoztatottak iskolai vég­zettsége, alapműveltsége el­marad az iparban foglalKOzta- tott dolgozókétól. SAJNÁLATOS jelenség volt az utóbbi időben, az a visszaesés, amely a megye könyvtári forgalmában követ­kezett. A művelődésügyi osz­tály vizsgálatot végzett, mely során kiderült, a községek többségében szakképzetlen könyvtárosok dolgoznak, gyak­ran kedvezőtlen körülmények között, kevés anyagi eszköz­zel. A vizsgálat után az osz­tály számos intézkedést foga­natosított a visszaesés kikü­szöbölése érdekében. Remél­jük, ezen intézkedések, vala­mint az ez irányú megyei módszertani tevékenység szín­vonalának emelkedésével a jövőben kedvező változások­ról számolhatunk be. T. E. Balettek tegnap, ma, holnap (I.) A Jrk 1 BALETT hagyományai Részlet a Hattyúk tava című balettből. — „Csodaszép balettet lát­tam tegnap! Harminckét ba­lerina keringőzött egyszerre, mind kékben és rózsaszínben. És a főszereplő, a herceg is nagyon elegáns volt. Olyan szépen szenvedett...” Hányszor hallunk ilyen, s hasonló kijelentéseket, ha szó­ba kerül a balett. A naiv lel- kendezés azonban nemcsak együttérzésre talál — kivált­hat replikát is: — „Ugyan! Csak pipiskéévé szenvelegnek, legfeljebb na­gyokat forognak közben. Hol az érzelmek teljes skálája, s hol a gondolat, amiért mű­vészet a művészet?” A vita folytatódhat tovább, hiszen az előbbire is régóta kész a válasz: — „Ha a teljes skála a porbanfetrengést jelenti, a gill sztakoreográf iát, amikor fekete trikós alakok marcan­golják egymást, vagy éppen dermedten ácsorognak, mert mindenképpen kataklizma van kilátásban — nos, akkor talán nem is kérek belőle!” .. .Szélsőséges, de nem lég­ből kapott véleményeket idéz­Ahol a „müvészpa ántákat” nevelik Moszkvában a Tretyakov- képtárral szemben áll a mű­vészeti középiskola épülete. Húsz nemzetiség képviselői — köztük orosz, ukrán, belo­rusz, örmény, nyenyec, csu- vas, kalmük, jakut, burját gyerekek — ismerkednek ott a művészetekkel. Rendszere­sen érkeznek fiatalok Mongó­liából, Japánból és Sri Lan­kából is az iskolába, amely­ben 11—17 éves korú 350 ta­nulót nevelnek. Elsősorban a különleges művészi érzékkel rendelkezőket veszik fel ide. A moszkvai művészeti kö­zépiskolát 1939-ben alapítot­ták. Első hallgatóit a nehéz háborús évben, 1944-ben bo­csátották útjukra. Azóta több mint 1500 fiatal végezte el az iskolát. A pedagógusok itt azt vallják, hogy az oktatás el­választhatatlan a személyi­ség fejlesztésétől. Éppen ezért minden fiatal lehetőséget kap egyéni elképzeléseinek, fantá­ziájának valóra váltásához. A gyerekek az általános iskola IV. osztályának befejezése után jelentkezhetnek az is­kolába. Hasonló intézmények működnek Leningrádban, Ri­gában, Tallinnban, Kijevben és más szovjet városokban. Id. Szabó István Kossuth-dijas szobrászművész műtermében. tünk, annak illusztrálására, hogy ki mit ért ma baletten, s milyen igénnyel, várakozás­sal fordul e művészeti ág fe­lé. Az igazsághoz tartozik, hogy az idézetek közel sem csupán vélekedések, hanem többé-kevésbé reális, legfel­jebb egyoldalú tükrözői e művészet összetettségének, sőt, történeti fejlődésének. A klasszikus balett törté­neti formálódásában szinte kezdettől két — gyakran el­lentétes irányban ható — ten­denciát figyelhetünk meg. A nagy francia forradalom előtti időkben például, amikor XIV. Lajos megalapította a kirá­lyi táncakadémiát, „a rend” a mozdulatok szigorú rend­szerbe foglalása vált célki­tűzéssé, mintegy az abszolút monarchia berendezkedésé­nek példázatára. „Corriger et poilr” — „szüntelen javítani és csiszolni” — ez lett az aka­démia másik célja és jelsza­va, megtisztítandó a mozdu­latokat minden eredeti, netán paraszti „durvaságuktól”. Itt már feltűnik az a formaigény, amely elsőrendűen a tiszta táncot kívánja birtokba jut­tatni, s amely a rokokó fi­nomkodásokban, bókokban nyeri majd el végkifejletét. Gondolatokról, kifejezési vá­gyakról vajmi kevés szó esik ebben az időben; a különböző pásztorjátékok, allegorikus történetek inkább ürügyként szolgáltak a kecses táncolás­hoz. Ismerjük az ellenállást is: a reformátor Nővérré — az irodalmi klasszicizmussal párhuzamosan — mitológiai táncdrámáiban igazi szenve­délyeket követel, hús-vér, ala­kokat kíván maga is megfor­málni. Az inga most ellenke-1 zö irányba lendül: feldúlt hő­sök futkosnak a színpadon, vértől csepegő tőrrel kezük­ben —, kétségtelenül tánclé­pésben, mégis a tánctól va­lamiképp már elidegenedve. A maga módján a múlt századi romantika teremtett egyfajta egyensúlyt a közlés­vágy és a tiszta táncpoézis között, amikor egyes darabok belső tagolásában, vagy je- lenetezésében hol a cselek­ményszövésnek, hol a nagyobb táncfolyamatoknak juttatott teret. (Az Operaház jelenlegi repertoárján a Giselle jól pél­da erre: a történések zöme le­zajlik az első felvonásban, s a másodikra éppen csak a mese lezárása marad, miköz­ben az egész felvonásban a túlvilág! tündérlények nagy táncsorozata dominál). Ez a viszonylagos egyensúly azon­ban már a század végén meg­bomlik: gyakorlattá vált, hogy a nagybalettek sikerült „táncos” felvonásai kisza­kadtak az eredeti darabból, s önálló életet éltek tovább kü­lönböző koncertműsorokban. Kétarcú ez a jelenség, hiszen egyszerre utal az adott balett­rész kiemelkedő értékeire, de arra is, hogy a ..balettpoliti­ka” eltolódott a látványosság­igény kiszolgálása felé, s el­hanyagolta a magvasabb mon­danivalót. Csillogó, de problematikus örökség jutott hát osztályré­szül a XIX—XX. század for­dulójának. Nem véletlen, hogy az első évtizedekben a poro­sodó esztétikai normák belül­ről és kívülről egyszerre kap­ták az össztüzet. Belülről, a Gyagilev-együttes és reformá­torai — Nizsinszkij, Fokin, Massine, Balanchine — fára­doztak, sokszor botrányok árán a megújuláson, a friss zenei és képzőművészeti im­pulzusok átvételén, kívülről pedig Isadora Duncan és kö­vetőinek egyre szélesebb tá­bora követelte a „természe­tes” táncolást, a „természet- ellenes” spicc-cipő levételét, s még inkább, a friss, a XX. századnak megfelelő érzések és ideák megjelenítését. Maácz László (Folytatjuk) Mai tévéajánlatunk A mai nap tévéműsorának két érdekes eseménye lesz. Az első műsorban 21.15-től kerül képer- nvóie a Kibontakozás című do­kumentumfilm, Rózsa Gyula ri­pen er. Gyarmati Klára szerkesz­tő. Fifilina József operatőr es Gárdos Péter rendező közös vál­lalkozása. Művelődési ház próbá­lóimé. egy varrónő előszobája, mo/gásóra, nyomda, öregek nap­közi otthona a helyszíne sok más mellett három ember napi tevé­kenységének. A dokumentumfilm három szereplőjének folytonos küzdelme önmagáért, a különbö­ző közegek ellenére végül még! rokon vonásokat sejtet. A második műsorban 20.01-ti láthatjuk A munka megszáiloUj című amerikai filmet. Hőse. Va alapjában kedves, vonzó fiata ember, akinek fogalma nincs ai ró), hogy miért éppen akkor e« kúszik össze ellene a világ, ami kor végre szeretne elhelyezked? valahol. Mert munkaadója hízón aligha az iménti szavakkal jel lemezné. Ezért csodával határo* hogy mégis sikerül munkába áll nia, éjszakai segédkazánőrkent«

Next

/
Thumbnails
Contents