Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
Zsebünk védelmében Zöld utat kapott a zöldség Rendelkezés az utazási irodák díjszabására Aki társasutazáson vesz meghatározni az átlagos szerrészt, vagy egyéni programja szervezéséhez veszi igénybe valamelyik utazási iroda segítségét, némi bizonytalanságot erezhet, több szempontból is. Egyrészt előre fizet, s csak azután, esetleg hónapokkal később veszi igénybe a szolgáltatást, amely — megtörténhet — nem egészen olyan, amilyet megrendelt. Másrészt nem tudja pontosan, miért mennyit számítanak — számíthatnak — fel; erre a legutóbbi időkig nem is volt az utazási irodáknak egységes gyakorlatuk. A legutóbbi időkig. A közelmúltban jelent meg ugyanis a belkereskedelmi miniszter rendelete, amely számos rendezetlen kérdést szabályoz, s ezzel lényegesen nagyobb biztonságot teremt az utasok számára. A rendelet a többi között kimondja, hogy az utazási irodák kötelesek kalkulációt készíteni az általuk hirdetett egyéni és társasutazásokról. Az árvetés tartalmazza az utazással kapcsolatos költségeket és a szervezési díjat. Hogy pontosan mennyi lehet a szervezési díj, azt összegszerűen nem írták elő, de azt igen. hogy az utazási irodák kötelesek éves tervükben vezési díjakat, méghozzá az előző évben érvényesített szervezési díjak, az árpolitika, és a piaci viszonyai figyelembe vételével, a* pénzügyi szabályozóknak megfelelően. Tehát: távolról sem szabadon, netán ötletszerűen. Megtörténik, hogy az utazási iroda meghirdetett, illetve az utassal kötött szerződésben vállalt szolgáltatást egyáltalán nem, vagy a felajánlottnál csekélyebb mennyiségben, rosszabb minőségben teljesíti. Mi történjék ilyenkor? Ma már nem kell bírósághoz fordulni, mint a múlban, mert a rendelet kimondja: ilyen esetben az iroda köteles az utasnak visszafizetni, ami visszajár — méghozzá kérés, felszólítás nélkül! A különféle programváltozások sok bosszankodásra, vitára adtak okot. sőt, egyeseket pereskedésre is késztettek. Ha elmaradt egy külföldi úton valamely, előre befizetett kirándulás, vagy a szobák nem a tengerre néztek, amint a programban ígérték, netán a szálloda messzebb esett a parttól, mint hirdették, csak kevesen léptek fel anyagi igényekkel, ök általában visszakapták azt a pénzt, ami visszajár — a többiek nem. Ezután minden hasonló esetben — például akkor is, ha a meghirdetettnél több ágyas szobában helyezik el az utasokat — az iroda önként köteles mindenkinek megfizetni a visszajáró ösz- szeget. A rendelet kitér arra is, milyen szolgáltatásokért számíthatnak fel az utazási irodák szervezési díjat: Ezek: a szállás, az étkezés, a közlekedés, az idegenvezetés és a programok szervezése. A vízum beszerzéséért csak akkor kérhetnek szervezési díjat, ha csupán ezt a szolgáltatást rendeljük meg áz irodától. Nem számíthatnak fel szervezési díjat a következő szolgáltatásokért: strandbelépők beszerzése, ' útlevélbeszerzés, költőpénz kiszolgálása, biztosítási díjak begyűjtése, továbbítása. Nem terhelhetik az irodák szervezési díjjal a különböző illetékeket, a gyógy- és üdülőhelyi díjat sem. Egyéni utasoknak az irodák csak olyan szolgáltatások költségeit számíthatják fel, amelyeket az utas külön megrendelt. Mindez az eddiginél lényegesen nagyobb biztonságot nyújt a turistáknak; a rendelet a mi zsebünket védi. G. Zs. Nagyüzemi baromfitenyésztés Kubában a baromfitenyésztésnek már hagyományai vannak, de a kisüzemi, háztáji baromfitenyésztésből csak az ötvenes évek derekától kezdve tértek át fokozatosan a nagyüzemire. Ehhez a szükséges állatfajtákat és takarmányt annak idején az Egvesült Államokból szerezték be, de oda is kellett exportálniuk a szárnyas jószágot és a tojásokat. A forradalom után ez is gyökeresen megváltozott. Sok akadályt, nehézséget kellett leküzdenie a fiatal államnak, de végül is sikerült saját erőből megteremteni a nagyüzemi baromfitenyésztés és to- jástermelés alapjait. 1964-ben létesítették az első baromfitenyésztési kombinátot (CAN), amelyet azután a többiek követték. lOöo^ben már főbb mint négymillió tojótyúk volt a tenyészetekben, amelyek átlagosan évente 210 tojást tojtak. Tíz , év alatt — 1974- re — a tojótyúkok száma 7 millióra nőtt és a tojás meny- nyisége is megsokszorozódott. Jelentősen emelkedett a hústermelés: évi átlagban 44 és fél ezer tonna baromfihúst termeltek a nagyüzemek. A szigetországban 1980-ig további beruházásokkal újabb termelésnövekedést terveznek: a tojástermelést évi kétmilliárd, a baromfihús termelését pedig évi 120 ezer tonnára akarják növelni. Újdonság a piacon Egyre népszerűbbek a szénsavas üdítők Szénsavas üdítő italból az első fél évben 23 százalékkal gyártottak többet, mint tavaly ilyenkor. Frissítőkből már csaknem 35 litert fogyasztunk, évente, ennyi az egy főre jutó borfogyasztás is. A növekvő igényeikhez igazodva további fejlesztésekre is sor kerül, ennek nyomán 1980-ban már 54-55 liter szénsavas üdítőt iszunk meg fejenként. Az üdítőital-gyártás évente átlag 15—20 százalékkal növekszik. Az Ipari, az állami gazdasági és a tanácsi üdítőital-előállító üzemek között verseny alakult ki a jó minőségű termék előállítására, a választék is bővül, jelenleg megközelítően 40-féle üdítő italt kínálnak. Legnagyobb mennyiségben a Coca és Fep- si / Cola fogy, részarányuk azonban a hazai gyümölcsökből készült frissítők előretörésével csökken. Különösen a szőlőből és az almából gyártott szénsavas ital népszerű, a Vitis, a Traubi, a Márka, az Oázis és a debreceni állami gazdaságban készülő Jonat- hén. Az üdítő italok nagy többsége magas cukortartalmuk miatt hizlaló hatású, ezért az idén a colák kivételével mindegyiknek átlag 10 százalékkal leszállították a cukor- tartalmát. A kalóriaszegény diétás üdítő italokat azonban egyedül az osztrák ücenc alapján gyártott Deit képviseli. Űj üdíjtő ital is megjelent a piacon, a söripar az idén kezdte gyártani a citrom- és narancsízű üdítőt. Most keresik a megfelelő márkanevet ezekhez az italokhoz. Több helyen nagyarányú fejlesztésre, rekonstrukcióra kerül sor. A Békés megyei Tanácsi Üdítőipart Vállalt új, óránként 24 ezer palaok megtöltésére alkalmas gépsor szerelését kezdte meg Békéscsabán, a harmadik negyedévben indul a próbaüzem. Folyik a szentendrei Márka-üzem rekonstrukciója, Szekszárdon új üzem épül, ahol Pepsi Colát gyártanak majd, A múlt hónapban kezdte meg termelését a Fővárosi Ásvány- és Jégipari Vállalat soroksári üzemében az új gépsor, ahol Pepsi Colát töltenek palackba. Hazánkban az önálló háztartások száma meghaladja a hárommilliót, azaz — termelőként vagy fogyasztóként — ilyen hatalmas sereg ellenőrizheti, s ellenőrzi is napról napra, mi hogyan alakul a zöldség- és gyümölcsellátásban. Rögtön leírjuk: az idén lényegesen jobb a helyzet, mint tavaly. Az árukínálat nagyobb, az arak mérsékeltebbek, s bár jókora vámot szedett a tavaszi fagy, az utóbbi hetek ismétlődő jégverése; a forgalom kiegyensúlyozottabb, az tás zavartalanabb az esztendeinél. dés bonyolult visszoryainak rendezettebbé tételéig, igényli ezt. A gzövevény szálai Ne tagadjuk: a zöldség- és gyümölcstermelés eredményei ^uk ellá-^ előző korántsem a gazdaságok, azok vezetőinek szándékain múlnak. Éveken át enyhén szólva következetlenül formálódott az érdekeltség, tekirtéHatalmas árutömeg sorsát, útját kell jól elegyengetni. Tavaly például 308 ezer tonna paradicsomot, 200 ezer tonna zöldborsót, 73 ezer tonna zöldpaprikát, s 672 ezer tonna almát értékesítettek a termelők. Idén nem kisebbek, hanem nagyobbak a feladatok. s ezért megnő a rugalmasság, s gyors áttekintés, ha kell, emberek, eszközök^ átcsoportosításának szükségessége jelentősége. Amihez elsősorban minden érintettől a kötelességek maradéktalan teljesítése szükségeltetik, ám az a többlet is, lyes késedelem halmozódott arnj(; a megoldások kölcsönös Következetes figyelem A tömegkommunikációs eszközök kora tavasz óta rendszeresen nyomon követték, hogyan láttak neki a termelő gazdaságok, a fölvásárló vállalatok és szövetkezetek a tavaly, az év második felében hozott kormányhatározatok végrehajtásának. A rádió sok műsora, a televízió híradásai. a megyei lapokban megjelenő cikkek ezrei ugyan nern.. „termeltek” több zöldséget, gyümölcsöt, de tükrözték azt a következetes élla- mi, társadalmi figyelmet, melyet a közellátás e nagyon érzékeny pontja megérdemel. Zöld utat kértünk és kaptunk a zöldségtermesztéshez. Tapasztalataink javarésze örvendetes. A korábbi évek meglehetősen merev frontvonalai, s az azokon zajló csatornázások helyett mind több tanújelét látjuk az érdekeltek együttműködésének, az erők ésszerű öszefogásának, a kölcsönös előnyök keresésének. A kormányhatározatoknak is, a szemlélet változásának is része van abban, hogy a felvásárló szervek eddig az előző esztendeinél harmincöt százalékkal több zöldségre köthettek szerződést, s hogy a termelőtől a fogyasztóig vezető út kevésbé kátyús, mint volt tavaly, tavalyelőtt. Ne becsüljük le a termelői biztonság fokozódását, az anyagi érdekeltség növekedését, ám bátran állíthatjuk, a változásokban része volt annak az erkölcsi ráhatásnak, ha úgy tetszik, nyomásnak is, amelyet a társadalmi közfigyelem testesített meg. Ez utóbbi, azaz a felelősségérzet javára írható, hogy a gazdaságok sora kiemelkedő nyereséget nem hozó, sőt, olykor veszteséggel járó növényeket is termeszt, mert érzi, tudja, a közellátásban nélkülözhetetlenek ezek. Persze, sző sincs arról, tartósan ráfizetést követeljen a termelőktől a társadalom, de átmenetileg, az érdekeltség, az együttműkóíel a gépi termesztésbe vé telénél, a komplex gépesítésnél — kivéve a zöldborsót, a paradicsomot —, a megfelelő, hűtött raktárterek kialakításánál. Utalhatunk azután a kusza szövevény olyan szálaira Is, mint az eszközellátás egyenetlensége — ami a kistermelők és a nagygazdaságok esetében egyaránt igaz — a vetőmagtermesztés és -forgalmazás, az oltváryelő- állítás zökkenőire, de arra is, hogy némely helyen baj van a felvásárlók hozzáértésével, szakmai alkalmasságával. Korántsem választottuk szét a hevenyészett felsorolással az összegabalyodott szálakat, de azt talán sikerült érzékeltetni: a kezdeti eredmények megtartása és tekercsesének, a partner érdekei tiszteletének, együttműködési készségnek nevezhetünk. Nem mindenáron Tavaly 94 ezer tonna burgonyát vásároltunk külföldön, s ennek következménye volt a zavartalan kínálat. Az ilyen vagy hasonló tények azonban elgondolkoztató jeleket is rejtenek magukban: legfontosabbkért azt, hogy az ellátás hosszú távon nem hagyatkozhat a kerül, amibe kerül vábbfejlesztése, a termelés és megoldásokra. Átmeneti inaz ellátás egyenletességének megszilárdítása nem néhány intézkedésen. cselekedeten múlik. Rendkívül szerteágazó feladatokat szükséges megoldani, amihez a tudbmánvos kutatásnak éppúgy hozzá kell járulnia, mint az új formájú felvásárlói szervezetnek. Kiterjedt körben helyezhetők el tehát a teendők, s ami biztató, ezt az érintettek egyre Inkább belátják. Tartalék; a gzervezettség Az országgyűlés legutóbbi, júniusi ülésszakán a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri expozé megkülönböztetett figyelmet szentelt a zöldségellátás változásainak, s azokat biztatónak ítélte. Valóban, a fel- vásárlási árak átlagosan 15 százalékos emelése, a terme- lesíejlesztéshez nyújtott állami támogatás — így például a gyümölcskultúrák telepítésénél, hajtatóházak építésénél — okos helyi kezdeményezésekkel társult, egyebek között az AFÉSZ-ek terhelési kedvet növelő akcióival. A különböző, s óhatatlanul részletekre vonatkozó intézkedések, lépések ugyanakkor arra is figyelmeztettek, nagyobb szervezettségre, előrelátásra van szükség, sőt, egyes helyeken a szervezés minimumának kialakítására. tézkedésekre mindig is szükség lehet — a zöldség- és gyümölcstermesztés erősen függ az időjárástól —, de a megnyugtató megoldást a hazai termelés, folyamatos fejlesztés, korszerűsítése kínálja. Ennek jeleit — az öntözés fokozott hasznosításától a több gazdaság alakította' társulásokig,' a háztáji és kisegítő gazdaságok növényvédelmének megszervezéséig — vizsgálódásaink során örömmel láttuk. Ezeknek a jeleknek egységes rendszerbe ötvözése már ma feladat, s holnap még inkább az. Nem mindenáron, költséget alig bánva, hasznot éppencsak figyelve kell a termelésfejlesztést folyamattá tenni, hanem a társadalmi és a termelői, forgalmazói érdekek közelítésével. Erre — lapunk hasábjain is publikált tények igazolták — lehetőség van, akár a paprikatermesztést nézzük, akár az öntözőrendszerek bővítését, a fejlesztési források koncentrációját. Egy valamire nem nyílhat lehetőség. Arra, hogy a megtermelt áru kárba vesszen, ne jusson el megfelelő minőségben a fogyasztókhoz, a felhasználóiparhoz, S ahogy gyarapodik a megtermelt áru mennyisége, úgy keli rövidülnie, s gyorsulnia a leírnék mozgásának — akár hűtőházba. konzervgyárba, akár üzletbe kerül, — mert ami itt a kevesebb, az az ellátásban — mennyiségben, átban, választékban — á több. Kovács Sándor Kétszer kellett újrakezdenem... Különben ellopnák Brüsszel együk turisztikai nevezetessége a Manneken Pis szobra. Kevesen tudják, azonban, hogy az évente milliók által megtekintett kisfiú csupán az eredeti szobor másolata. Ez a másolat 1963-ban készült és több részletben eltér az eredetitől. Az eredeti szobrot ugyanis több ízben is ellopták majd ismét megtalálták, az első eredeti másólat pedig — amelynek öntvényformája a XVII. században felállított szoborról készült — teljesen megsemmisült. A nem hivatalos „emlékgyűjtők” veszélye miatt a brüsszeli városi tanács több másolatot készíttetett a szoborról, az eredetit pedig a brüsszeli főtéren álló múzeum páncélszekrényében őrzik. A túristák most kivételesen megtekinthetik a régi szobrocskát: a múzeum igazgatósága ugyanis kölcsön adta a város képzőművészeti múzeumának, ahol külön-kü- lön kiállítás nyílt a Rubens- év alkalmából a nagy flamand festő-szobrász kortársainak alkotásaiból. Az új környezetbe való beilleszkedést, az embertársak megismerése, az alkannazko- dás mindig óriási erőpróba elé állítja az embert. Akarat és kitartás szükséges hozzá. Hosszú heteknek, hónapoknak kell eltelnie ahhoz, hogy valaki kijelenthesse — immáron otthon érzi magát. így volt ezzel az alig 15 éves mátraderecskei kislány, a szőke hajú Erzsiké is, amikor a barátnők. Ismerősök becsalogatták a jánosaknai fehérneműgyárba. Nem állt mögötte nagy élettapasztalat, ismeretlen, idegen volt számára az üzemi légkör, a munkásnők mindennapi élete. De, hogyne lett volna idegen, hiszen az általános iskola elvégzése után egvedül az almáskertekben, a szüret idején ízlelgette a munka okozta örömöket és nehézségeké. — Varrónő leszek, mondogattam magamban, de olyan hihetetlenül hangzott. Igaz, a nagymamám jó öreg varrógépén próbálgattam az öltö- getést, dehát hol van az az, igazi varrástól, és hol a gyárban látott modern, szép gépektől! Erzsi nyolc hónapon keresztül ismerkedett a gyorsan pergő masinákkal, tanulta a műveleteket, a bonyolult fogásokat. De sokat erőlködött, de sok könnyet visszanyelt! Hanem az asszonyok, a szalagon dolgozó munkatársak egyszerűen jótékony tündérekké változtak Segítettek, erőt adtak, biztattak és azonnal könnyebb lett minder., A varrógép is mintha megtáltosodott volna. — Rövid idő múltán már én is egyenrangú oartner- ként dolgoztam a szalagon. Bármilyen műveletet bátran elvállaltam. Ennek arányában természetesen a fizetési boríték is 'vastagabb lett. És ekkor közbejött a kényszerpihenő. Az akkor már Fejes Istvánná néven szereplő Erzsi számára a legboldogabb érzés. Házasságkötése után egy évvel. 1974-ben kislánya szüle tett, — Kezdetben minden időmet lefoglalta a kicsi. De később, amikor már volt időm a töprengésre sokat gondolkodtam azon, mi lesz vetem, ha három év után visszatérek az- üzembe? Ká- áli-e még a kezem a varrásra? Ott lesznek-e még a végi társak, ugyanúgy fogad-e a kollektíva mint először? Három év hosszú idő. S az ember vagy teljesen elszakad. vagy még szorosabban kötődik a régi környezetéhez. — Először a munkatársak, jóbarátok nyitották rám a kilincset, s ahogy hallgattam a beszélgetésüket, beszámolójukat a gyárról, egyre jobban vágytam vissza. Később én is belótogattam a munkahelyemre. Meghívtak anyák napjára, nőnapra. mint közülük valót, közéjük tartozót. Erzsi június óta ismét a régi szalagon dolgozik. Igaz, kezdetben fájt, a háta. a der reka, igaz, hogy rengeteg új arc munkálkodik körülötte, de itt vannak a régiek is, a segítőtársak. — Boldog vagyok, hogy visszajöhettem. Őszintén szólva már úntam az otthon egyhangúságát, a „látszatja nincs” házimunkát. A varrás szinte kikapcsolódásnak számít. És élvezem a tanulást is. Igen a tanulás. Erzsi még a gyermekgondozási szabadsága idején hosszú távra eljegyezte magát a varrással. Beiratkozott a felnőtt szakmunkásképzőbe, s ha minden jól megy ősztől mar mint szakképzett varrónő erősíti a Lovász József szalagon dolgozó kis kollektíva jó hírnevét. — Kétszer kellett beilleszkednem. Kétszer kellett újra kezdenem, de megérte a sok-sok erőfeszítés. Nyugodtan kijelenthetem, hogy otthon érzem magam a gyárban, a munkatársaim körében. — vkm — | NÖGRAD - 1977. július 20., szerda
