Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

A hetes nveruszam Cl hatékonyság útjai t7) Konstruktőrök a műhelyben Ha évente tízezer' új cikk kerül — felhasználói és fo­gyasztói — forgalomba, az még mindig' csak az összesen gyártott árufajták egy, igen, nem té­vedés, egy százaléka. Mivel az országban a különböző ter­mékek száma körülbelül egy­millió. Persze, van olyan te­rület — így a ruházati ipar — ahol három esztendő alatt a teljes gyártmányválaszték kicserélődik s olyan is, mint például a szénbányászat, a ma­lomipar, ahol az áruösszetétel nagyon lassan változik. Az azonban egyaránt igaz minden népgazdasági termelőterület­re, hogy gyorsan növekszik a tudományos kutatás, a műsza­ki fejlődés jelentősége. A part XI. kongresszusának ha­tározata ezt így rögzítette: „A társadalmi termelés haté- I konvságának erőteljesebb nö­velése megköveteli, hogy a termelési szerkezetet tovább korszerűsítsük, a tudományos­technikai forradalom vívmá­nyainak átgondolt. követke­zetesebb alkalmazásával az anyagi-technikai bázis fejlő­dését meggyorsítsuk,, új tech­nológiákat vezessünk be, a belső és külső erőforrásokat jobban felhasználjuk, javítsuk a jövedelmezőséget”. Sokszoros összefüggés Nehéz feladat lenne ma az Iparban olyan terméket talál­ni, amelyhez valamilyen for­mában a tudományos kuta­tásnak, gyakorlati alkalmazá­sának nincs köze. A szinteti­kus műszálak különböző faj­tái, a számjegyvezérjésű fém- megmunkáló gépek éppúgy kutatók és gyártmányszerkesz­tők seregének tevékenysé­gét sűrítik, mint az új gyógy­szerek, az Ikarus 200-as au­tóbusz családja. A kutatás, fejlesztés és a termelés össze­függése természetszerűen ma­gával hozza, mind szorosabbá kell válnia f éj lesztek és elő­állítók kapcsolatának. Ami nemcsak úgy igaz, hogy nap­jainkban már termelőüzemek sokaságának van szerződése kutató- és fejlesztő intézetek­kel. hanem úgy is, hogy a ku­tatók, a konstruktőrök „má­sodállásának” színhelye az Üzem, a műhely lesz. Ami" esetleg szokatlan, de egyré Inkább elengedhetetlen. Végül is jogos igény, a szülő ott legyen gyermeke felnőtté éré­sénél...! Világszerte terjed az a mód­szer, hogy a fejlesztők a termék, az eljárás üzemszerű előállításánál, alkalmazásá­nál vállalják a művezetést, azaz a tömeggyártás első lé­peseinél ők az irányítók. Így van ez a ZIM salgótarjáni gyárában, a BRG-ben, a FŰ- TÖBER-nél. Nemcsak , a fele­lősség — helyes értelmezése ez, hanem nélkülözhetetlen ta­pasztalati forrás! Egyrészt a kialakított termék, módszer értékeiről, hibáiról a sorozat- gyártásban — ami egészen más. mint a laboratóriumi előállítás, próba, s nem azo­nosítható az ún. kísérleti szé­riával sem —. másrészt e ta­pasztalati lehetőség fontos ismeretekkel szolgál a továb­bi fejlesztéshez. Hatalmas sereg Azt, hogy a képzési felada­tok jelentős terheket rónak a társadalomra —, s ezeket vállalnia kell. éppen a későb­bi kamatok érdekében —, bi­zonyítja: a felsőfokú oktatás­ban az egy hallgatóra jutó költségvetési kiadás 19 ezér forint volt, 1960-ban, s 35 ezer 1975-ben. Napjainkban össze­sen 56 felsőfokú tanintézet bocsát ki kapuin végzett szak­embereket, többségüket ter­mészettudományos képzett­séggel. Másfél évtized alatt 5628-ról 24 276-ra nőtt ez a helyeken egy esztendőben ok­levelet szerzők tábora. Más területre tekintve: 1975-ben a nemzeti jövedelem 3,46 szá­zalékát tették ki a kutatási ráfordítások összegszerűen ez 13,9 milliárd forint, s hogy a léptéket érzékeltessük, le­írjuk! 1960-ban a kutatási ki­adásokra még csak 2,3 mil­liárd forint jutott. Nagy befektetések megté­rüléséről van szó tehát, s ha­talmas a sereg is, mely ezen szorgoskodik. A népgazdaság különböző kutatóhelyein ósz- szesen 81 ezer ember tevé­kenykedik, s 1975-ben csupán ezekről a területekről 1647 találmányt jelentettek be. -Fejlesztés és termelés szoros összefonódása a gazdasági nö­vekedés bizonyos határa után —, amit hazánk már átlépett — nem csupán kívánalma, hanem feltétele a haladásnak. Nélkülözhetetlen feltétele, s nemcsak átfogó méretekben, hanem helyben egy-egy ter­melőegységnél is. . Nem ismereücnteil Belemarkolva a példatárba. A gépiparban jelentős tarta­lékokat szabadíthat fel a gé­pek és gépi berendezések automatizálása. A könnyű­iparban, ahol jelenleg körül­belül hatvan licencet és know-how-t alkalmaznak, to­vábbi korszerűsítést kívánnak az olyan gyártási területek, mint a pamptáruk kikészíté­se. a bútoripar felületkezelé­si technológiái, a másolópa- P’r-gyártás. A vegyiparban, ahol világszerte rendkívül gyors a gyártmányfejlesztés, a szánhidrogének komplex hasznosítása áll a figyelem kö­zéppontjában, s új növényvé­dő szereket, állatgyógyászati és takarmánytápszereket kell előállítani. Áz alumíniumipar­ban a gyengébb minőségű — bauxit gazdaságos feldolgo­zásának megteremtése kínál teret a fejlesztőknek, s bár­hová tekintünk, azt. látjuk, nem maradnak munka nélkül. / . Teendőiket azonban csak akkor tudják igazán sikeresen megvalósítani, ha tudatosan és következetesen vállalják az üzem-, műhelybeli „másod­állást”. Azaz nem ismeretlen­ként alakítják emberek tíz­es százezreinek holnapi mun­kafeladatát, hanem fölkészítik erre őket, s úgyanakkor — mert van mit! — maguk is tanulnak a gyakorlati tapasz­talatokból. Ma még meglehe­tősen bátortalan törekvések láthatók erre, erősítésük, ha­tósugaruk bővítése lényeges eleme a hatékonyság javításá­nak. A konstruktőr a mű­helyben most még , jelkép, holnap természetes jellemző lesz. Lázár Gábor Következik: A valóban kedves vevő. Készülődés az őszi BNV-re Szeptember 16—25 között kerül megrendezésre az őszi BNV, a fogyasztási cikkek szakvására. A fogyasztási cik­kek szakvásárának megren­dezése jó álkalom arra. hogy a magyar és külföldi fo­gyasztási cikkek minél gaz­dagabb kínálatát, nemzetközi választékát mutassa be a szakembereknek és a nagykö­zönségnek, valamint hozzá­járuljon a közízlés formálá­sához, a lakáskultúra és az öltözködés célszerű fejleszté­séhez, a szabad idő hasznos eltöltéséhez. Az 1977. évi őszi BNV hat témakör köré csoportosítja a látnivalókat: 1. öltözködés. 2. otthon, 3. háztartás. 4. élel­mezés, 5. szabad idő, 6. köz­lekedés. A fogyasztási cikkek szak­vására iránt mind a külföldi, mind a hazai kiállítók köré­ben nagy az érdeklődés. Eddig a szocialista országokból Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kína, Koreai NDK, Lengyel­ország, NDK, Románia. Szov­jetunió, a tőkésországokból Ausztria, Belgium, Brazília, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandja, In­dia, Japán, Libanon, Nagy- Britannia, Norvégia. NSZK, Olaszország, Portugália, Spa­nyolország. Svájc, Svédország, és Honkong kiállítói jelen­tették be részvételüket. Az őszi BNV idején három szakmai napra kerül sor: szeptember 19—20—21-én 9- től 13 óráig. Két hónap múlva Nyolcán vannak, közülük négyen szakmunkások, a töb­biek betanított dolgozók, ki­segítők. Tavaly 111 százalé­kot érteke el, selejtjük pedig 2.5 százalék volt. Az idén 0*5 százalék termelésnövekedést és félszázalékos selejtcsök- kentést vállaltak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. A brigád neve: Fidel Cast­ro. Vezetőjük: Szenes Károly. Háromszor kapták meg az aranykoszorút, egyszer érde­melték ki a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Jelenleg az aranykoszorús cím eléréséért fáradoznak. A brigádvezető a pódiumra maga mellé invitál. Olyan he­lyet keres, ahol védve va­gyok a baleseti veszélyektől, ugyanakkor mód nyílik, (ha nehezen is), egy kis eszme­cseréi e. — Sajnos csak a selejtcsök- kentési vállalásunkat sikerült eddig teljesíteni. Ugyanis a brigádot bárom héttel ezelőtt átszervezték. Molnár Sándor, a brigád tagja előrelépett, így át kellett szervezni az egész kollektíva tevékenységét. Az ő munkáját például Muflár Ferenc vette át — mondja Szenes Sándor, s így folytat­ja: — Régóta együtt dolgo­zunk, jól megoldotta mosta­ni nem könnyű feladatát. Ügyes kezű, jó képeségű kollé­ga­— Nehéz volt az eltelt két hét. Nem csak nekem kellett belejönnöm az új feladatom­ba, de egyik szemem azokon volt. akiknek segíteni kellett. .Akik az én nyomdokomba léptek. Ügy érzem, most már tebbé-kevésbé egyenesben va­gyunk. Ezután már jobban tudok törődni a magam mun­kájával. Szükség van rá. mert rőmei kelvheket , gyártunk ex­portra. A vevők pedig na­gyon igényesek. így hát min­den pillanatnak megvan a maga követelménye. Nagyon oda kell figyelni. Nemcsak nekem, hanem mirtdannvi- unkr.ak — veszi át a szót Muflár Ferenc. — Ügy dolgozunk, hogy a vevők megcsodálják termé­keinket, elégedettek legyenek — folytatja az előbbi gondo­latot a brigádvezető. Szavaik nem óhajt, kíván­ságot fejeznek ki, hanem a valóságot erősítik meg. Do­monkos Zoltán, az üzem ve­zetője a következőket mond­ja: — Májusban havi selejt- iük a vállalt két százalék he­lyett 1,3 százalék volt. Deák József, az átszervezés $orán került a brigádba. Ta­lán pontosabb, ha azt mond­juk: visszajött. Ügvanis ko­rábban már dolgozott ebben a kollektívában. — örülök,, hogy hozzánk került. Jó szakember, szereti a munkáját, semmi probléma nem volt vele. Ügy látom, ha­mar és jól belejött mostani munkájába. Talán nem túl­zók, ha azt mondom, hogy két hónap múlva teljesen egyenesbe jövünk, addigra teljesítjük a termelés növe­lésére tett ígéretünket is. De lehet hogy előbb — véleke­dik a brigádvezető. Májusban 97,4 százalékot értek el. Jelenleg két dolog zavarja a brigádvezetőt és társait. Az egyik: a színezőanyagok gyen­ge minősége. Emiatt kevesebb első osztályú árut tudnak ter­melni. A másik: a kollektí­vában két olyan munkásör Hiányzik még kétmillió MI TÖRTÉNT a Dimitrov­pusztai disznókkal? Eddig ugyanis sok fejtörést, bosz- szúságot okoztak az „Úttörő” Sertéstenyésztő Közös Vállal­kozás termelőszövetkezetei­nek, azaz a balassagyarmati járás valamennyi közös gaz­daságának. Hiszen az egyesü­lésekkel kivétel nélkül vala­mennyi tsz érdekeltté vált a SERKÖV termelésében, ered­ményességében. Az utóbbinál feltételes módot illene hasz­nálni, mert a sertéstelep hét­éves fennállása alatt nem­igen osztogattak a társulás tagjainak. Nem volt miből, a veszteség faragása is sikernek számított. Tavaly aztán vége szakadt a fekete esztendők­nek, a telep 881 ezer forint mínuszt tervezett, de 613 ezer forint nyereséggel zárt. A változás okairól Szebenszki Mihály, telepvezető főmérnök szívesen beszél, mert hosszú idő óta vajúdó problémákat sikerült kiküszöbölniük. — A korábbi veszteségek abból eredtek, hogy csak „fél házzal” üzemeltünk, a férőhelyek feltöltetlenek vol­tak, így az általános költsé­gek nagy terhet jelentettek. Tavaly fél év után hozzálát­tunk az ólak benépesítéséhez — mondja. Az elmúlt évben a sertés­telep feltöltöttsége 86 száza­lékos volt, az idén 100—102 százalék elérése a terv. A korábban vásárolt kocák be­váltak. Változtattak a takar­mányozáson is. Üj tápsort alkalmaznak már, összetétele kedvezőbb, s ez meg is .látszik a súlygyarapodáson. — A takarmányozás rend­szere is módosult. A kocaszál­lásokra önitatókat építettünk. Ezáltal sikerült a higiénián is javítani. Nem poshad már az ivóvíz a vályúkban, meg­szüntettük a fertőzésveszély egyik forrását — magyaráz­za a telepvezető főmérnök. Az elmúlt évek sertéste­nyésztésének tapasztalait precízen összegezték Dimit- rov-pusztán, s leszűrték a ta­nulságokat. A fiaztatóépü- letekben például nappali és éjszakai ügyeletest alkalmaz­tak, akinek nincs más fel­adata, mint az ellesek felü­gyelete. a szigorú állategész­ségügyi előírások betartása. Üj. 48 férőhelyes fiaztatót is építettek időközben. A régi­ekkel szemben óriási az elő- tive. hisz’ azoknál a tervezé­si, kivitelezési pontatlanságok gyakran akadályozták a tech­nológiai folyamatot. Az újba is fakutricát tervezett az AGROBER, a fűtéssel sem számoltak. Szerencsére a te­lepiek észbekaptak, s ésszerű változtatásokkal sikerült el­érniük, hogy az új fiaztató ne idényjellegű legyen, hanem állandó. — MEGSZIGORÍTOTTUK a technológiai fegyelmet. A íiaztatoba például a kocák alapos fertőtlenítés, „fürdés” után érkeznek, s a malacok sem érintkeznek fertőző anya­gokkal. A ketreces malacne­velőben a fűtés-Szellőzés elég­telen veit. Az elmúlt évben rekonstrukció alá vettük az épületet, s a hibákat kijaví­tottuk — mondja Szebenszki Mihály. A hizlaldában is korsze­rűsítették az etetést, önetető­rendszert alakítottak ki. Ez is| közrejátszott abban, hogy 1976-ban az egy takarmányo­zási napra jutó súlygyarapo­dás 503 gramm volt. A táp­felhasználás a tervezett alatt maradt. Több mint hét és fél ezer hízósertést bocsátottak ki a telepről. — Az idei első fél év mit hozott? — A kedvező változások (a jelek szerint) tartós javulást hoznak. Az év első hat hó­napjában például 6331 darab volt a malacszaporulat, több mint a fele az egész évre elő­irányzottnak. Az elhullás 1.8 százalékkal csökkent. Az új fiaztatóban például három százalék alatt van, a korábbi 7—8 százalékkal szemben. i Nemrég fejeződött be egy be­tanítottmunkás-tanfolyam, melyet tíz dolgozónk végzett el. A hasznát máris látjuk — válaszol a telepvezető. Szilfai Ferenc, a telep fő­könyvelője is részvevője a beszélgetésnek. Előtte az asz­talon a legfrissebb kimutatá­sok. Készülnek az igazgató­tanács hamarosan esedékes összejövetelére, ahol az idei fél évről már derűsebb hang­nemben szólhatnak. — Az idén csak 398 ezer forint nyereséget terveztünk. Reménykedünk benne, hogy sikerül túlszárnyalni — jegy­zi meg az adatok között tal­lózva. Az optimizmus ellenére még akad elég dólog, melyek megvalósításán lehet a fejet törni. Említhetnénk a leg­égetőbb problémát: a hete­dik évébe lépő telep trágya­kezelése megoldatlan. A ter­vezőkkel a per még mindig tart. Üj megoldást javasoltak már. Hatvan hektár nyírfa te­lepítése, a közte húzódó árokr rendszer, melyben a trágyát elvezetnék. lezárhatná az ügyet. Csakhogy a kivitelezés­hez hétmillió forint kell. A telep vezetői arra is készek, hogy amortizációs alapjukat teljes egészében e célra ál­dozzák. Még akkor is hi­ányzik kétmillió. A jólmenő tagszövetkezetek a hozzájá­rulásról egyelőre nem nyilat­koznak. — FOLYTATJUK A TELEP rekonstrukeóját. Kicseréljük a batériákat, a hizlaldákat korszerűsítjük — említi töb­bek között a legsürgősebb fel­adatokat Szebenszki Mihály. A telep hetedik évét éli. A hetest nyerőszámnak tartják. A Dimitrov-pusztai szakembe­rek remélik, tényleg úgy lesz. Szabó Gyula | A ZIM-ből jelentjük — Szakszervezeti bizottsági ülést tartottak hétfőn a ZIM salgótarjáni gyárában. A meg­jelentek az igazgató előter­jesztésében megvitatták a fél­éves komplex intézkedési terv végrehajtását. ★ — A gyárban csütörtökön kerül sor a szocialista bri­gádvezetők kibővített tanács­kozásába. A résztvevők az első fél év eredményeit, a további feladatokat és az időszerű te­endőket vitatják meg. van, akik kulcsemberek, s egy szakaszba tartoznak. Ha kisegítésképpen más dolgo­zókat csoportosítanak ■det. vagy a megcsonkult brigádot osztják szét más kollektívák­ba akkor bizony nem halad úgy a munka, ahogy szeret­nék. — Valóban igaz. hogy az impoit-szíhezőanyagok minő­sége gyenge. Sőt, amit meg­rendeltünk, az sem érkezett tie. Így hát más terméket kell a brigádnak gyártani. Tudom, ennek nem nagyon örülnek. Periem tudunk mást tenni,Az ö esetükben a véletlenek egy­beestek. Egyébként a brigád jó szellemű, ügyes kezű mun­kásokból áll. Nincs különö­sebb gond velük. Meglehető­sen szigorúak saját maguk­kal és egymással szemben. Nem nagyon tűrnek meg ma­guk között fegyelmezetlene­ket — állítja határozottan Domonkos Zoltán, aki hoz­záfűzi: — Egyetértek a brt- gádve/etövel, hogy két hónap múlva újra egyenesbe jon- rek. Erre ösztönzi őket a szocialista brigád arany foko­zat ismételt megszerzésének vagya. Megítélésem szerint esélyesek rá. Reméljük, sikerül! V. K. í Jj ütemben halad a Zagyva III. kiegészítő épülete, a sík- in «gf eldolgozó üzem kivitelezése a salgótarjáni síküveg­gyárban. A 730 millió forintos beruházást az építők 1979-re szeretnék befejezni. —fodor— | NOGRAD r 1977. július 19., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents