Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-02 / 154. szám

Eredményesebb lehetett volna Munkás! aká*-cpíté*i aketó Salgótarjánban Építőtábor — 19 77 Magymakapálók — sáíoriappal A salgótarjáni városi-járási Néoi Ellenőrzési B: -o :■ >■ ­utóbbi vizsgálatában arra ke­resett választ, hogy Salgótar­jánban milyen eredményesei segítette a munkások laka ;- gondjainak megoldását a kormány kedvezményes nun- káslakás-éoi*ési »kei-.- £•' csolatos határozata, az él de- keltek hogyan használták /ti az ebben rejlő lehetőségeket l\em lett több lakát? A vizsgálat felölelte a ne­gyedik ötéves tervet , és a.- 1976-os esztendőt, valamint a beruházásban érdekelt szer­vek, a város' tanács, az OTP Nógrád megyei lgaz?atósá«a és a Nógrád megyei MÉSZÖV ez irányú tevékenységét. A felmérések szerint a ne­gyedik ötéves tervben felépí­tett 2683 lakásból 1506-ot kaptak a fizikai dolgozók, kö­zülük 235 család élvezte a munkáslakás-akció biztosítot­ta kedvezményeket. Az előbbi nem jelenti azt, hogy a lakások száma növe­kedett, csupán azt, hogy a meglevő lakásalap célszerű át- csoportpsításával —, figyelem­be véve a kedvezőbb pénz­ügyi lehetőségeket — több munkás jutott lakáshoz. A mostani ötéves tervben fiz akció során kedvezőbbek a lehetőségek. A szervezett formában létesülő 2344 terve­zett lakás 70 százalékát fizi­kai dolgozóknak kell bizto­sítani, s ebből csaknem 500 munkás élvezheti az akció előnyeit. önként adódik a kérdés: milyen tényezők gátolták az akció kibontakozását az in­dulástól, 1973-tól kezdve, és miért? Tapasztalatlanság, vagy más? lönböző okok miatt nem le­het beépíteni. A salgótarjáni városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság úgy látja, bógv a munkáslakás­építési akció, a mostani terv­ciklusban csak akkor lesz igazan eredményes, ha meg­felelő fontosságú besorolás­ban részesül, ha az ebben érdekeitek egyeztetik elkép­zeléseiket. s meghatározzák az ezzel kapcsolatos tervszá­mot. A rendezési tervek alap­ján, a konkrét építmények megnevezésével, a vállalato­kat értesíteni kell arról, hány lakásban érdekeltek, hogy a szükséges pénzt előteremtsék. Különösen fontos ez a bu­dapesti székhellyel rendelkező gyáraknál, gyáregységeknél. Ahogy a népi ellenőrzés látja A Népi Ellenőrzési Bizott­ság úgy látja, hogy a rende­zési terveket a tervidőszakon belül csak különlegesen indo­kolt esetben szabad módosíta­ni. Az akció nyújtotta elő­nyök jobb kihasználása érde­kében szám szerint is növel­ni kellene az OTP- és la­kásszövetkezeti _beruházáso­kat. A munkáélakás-éoites céljaira alkalmas beépítési területek felmérése után eze­ket a beruházóknak kell át­adni. A többletlakás biztosí­tása céljából szükség van a tervezői és kivitelezői kapaci­tástartalékok feltárására és hasznosítására. Feltétlenül gyorsítani kell a területek közművesítését, a kiviteli ter­vek elkészítését. Az előbbiek mellett az akció hatókörét jó lenne kiterjeszteni a kis- és középüzemekre is. A siker megkívánja a szerződéses fegyelem megszi­lárdítása mellett olyan építé­si technológia alkalmazásai is, amely közepes árszínvonal mellett tömeges igényt képes kielégíteni, ugyanakkor a munkáslakás-építőknek elvi­selhető terhet jelent a beköl­tözés után is. Palánki Sándorné a városi-járási NEB elnöke Mivel nem jött létre a városban olyan egyeztető szerv, amely összefogta vol­na a vállalatok egymástól el­különülten jelentkező igé­nyeit, lehetőségeit, emiatt az érdekeltek arra kényszerültek, hogy a rendelkezésükre álló pénzt különböző építési konst­rukciókba használják fel, hogy egyáltalán lakást tudja­nak biztosítani dolgozóiknak. A szétforgácsoltságnak ré­sze van abban, hogy a város 11 nagyvállalatánál a múlt év végén 8,2 millió forintot nem használtak fel a mun­káslakás-akció céljaira. A pénzügyi támogatáson kívül a vállalatok egyéb le­hetőségekéit sem használtak ki. Vonatkozik ez elsősorban a többletkapacitások feltárá­sára, illetve megvalósitasara. A gondok megoldását a váro­si tanácstól, az OTP-től és a lakásszövetkezettől várták. Kedvezőtlenül befolyásol­ta az akció sikerét a befize­tésre előírt összeg megeme-' lése. Míg 1973—75-ben egy munkásnak, saját pénzéből 13—20 ezer forintot kellett befizetni, addig 1977-ben mind a vállalatoknak, mind pedig a dolgozóknak kétszer annyi pénzzel kellett hozzájá­rulniuk, mint korábban. Ezt az emelkedést a drágább technológiával magyarázzák. A legnagyobb gondot még­sem az előbbiek jelentették és jelentik ma sem, hanem az előközművésített területek hiánya, az építési helyek ké­sedelmes előkészítése, a ren­dezési tervek többszöri módo­sítása, a kivitelezői késések. Végül az, hogy néhány, már közművesített területet kü­Szerényen, csendben dol­goznak már évek éta. Nem kívánnak hírverést, különleges elismerést. Mert amit tesznek, az szívből, az emberi huma­nitás érzéséből fakad. Azt tartják, nincs annál nagyobb öröm, mint másoknak örömet szerezni. * Cseri Aliz egyévesen jutott árvaságra. Az idős, beteges nagymama vigyázta, nevelget- íe. A kislány soha nem érez­te igazán.-- hogy ő is fontos valakinek. Örömből, megle­petésből keveset osztott szá­mára az élet. Aztán egyszer, Aliz akkor mar kilencéves volt, ismeretlenül is kedves nénik keresték meg. Egyenest hozzá jöttek csak hozzá. Vá­ratlan. nagy esemény. Hát még amikot karácsonyra ha­talmas fenyőfát kapott tőlük, és a fa alatt élete első igazi hajasbabája. És ettől kezdve minden más lett. Magány, szorongás — el­szállt, szertefoszlott. Mert jöttek a nénik, még a nagy­mamának is hoztak ajándé­kot. pongyolát... És jöttek egy őszi estén is vidáman, ti­tokzatos arccal, jaj, csak nincs valami baj? Dehogy! Névnap van, Aliz nap. Rántott csirke, krumplipüré, krémes torta és díszes csomagok. És mindenki őt ünnepli, őt, aki eddig azt sem tudta, mikor van a név­napja. * Kormos Mici néni fontolóra vette a dolgát. Milyen is hát az ő élete? Érdemes-e kese­regni, panaszkodni? Az igaz, Sötét felhők borítják az eget, elered az eső. A lányok vidám serege a teherautó ponyvája alá menekül, onnan hallani ..csivitelésüket”. Csak a bátrabbak tartanak ki. Te­repszínű sátorlapok alatt hajladoznak, kapálják a hagy­mát. Színhely: Halásztelek— Erőspuszta, a kertészeti egye­tem tangazdasága. Két hétig százötven nógrádi diáklány munkahelye. Alább hagy az eső, lekerül­nek a sátorlapok. A Vadóc brigád immár megszokott munkaruhában — melegítő­ben vagy bikiniben — folytat­ja a munkát. Valamennyien a balassagyarmati Balassi Gimnázium tanulói: Décsi Ju­dit és Vadas Éva Balassagyar­matról. Paskó Klára és Szá­méi Erika Bércéiről, Mega Márta Galgagutáról, Unghy Éva Erdőtarcsáról jött az épí­tőtáborba. — Kicsit félrevezettek ben­nünket — kiabálják kórusban Gyomlálás, hagymakapálás, szőlőkötözés — íme a táboro­zok „munkamenüje”. Az otthont adó kőépületek előtt vidám csevegés a sza­badprogramról. Hol van már a hajdani sátorromantika? a „vadócok”. — Azt mondták, hogy gyümölcsöt szedünk, a vége pedig szőlőkötözés és hagymakapálás lett. Mindenesetre ezt a munkát gondozott park közepén tá­gas étterem. Az ügyeletesek megterítettek, tálcán - szolgál­ják fel az ebédet. Most éppen húslevest, tökfőzeléket sült tekintve finom és elegendő a koszt, gyümölcsöt is kapunk. Az ebédlőben hatalmas, fe­kete fóliából készített sötétí­tő „függönyök” hevernek, ép­pen filmvetítésre készülnek. Ez a terem a szórakoztató és kulturális rendezvények szín­helye is. Az egyik emeletes vas­ágyakkal berendezett szobá­ban a leg jobbakkal, az „élka- pásókkal” és a tábor vezetői­vel találkozunk. Itt afféle rögtönzött saj ótájékoztatóra kerül sor: a rádió reggeli kró­nikájának és a NÖGRÁD-nak számolnak be élményeikről a lányok. Gál Ildikó táborvezető: — Elégedett vagyok a lá­nyokkal. Zömük a Balassiba jár, néhányan a rétsági gim- náziumból, tízen pedig a sal­gótarjáni Madách Gimnázi­umból jöttek. Jubileumi év ez az építőtáborozás történe­tében, ennek szellemében dolgoztak. Mituk Jutka, a Balassi Gim­názium leendő negyedikese: — Először vagyok építőtá­borban. Nagyon. készültem, vártam ezt a két hetet. Szép emlékekkel megyek végül is haza. A norma is könnyen teljesíthető, hiszen nem szo­katlan a munka. Többen vi­dékiek vagyunk, s az iskolai sem akárhogyan, nem ímmel- ámmal végzik. Ezt Horváth Károly, a gazdaság kertész- mérnöke leghivatottabb el­dönteni: — Tizenhat brigádban dol­goznak a lányok, igen nagy szorgalommal. Egy nap — a hatórás műszak alatt — meg­kapásnak 15 hektárt. Igaz, nem nehéz a munka, a kézi kapálás előtt megkultiváto- roztuk a hagymát, nem na­gyon gyomos. A kertészmérnök szerint felbecsülhetetlen jelentőségű a lányok, az építőtábor mun­kája. Nyáridőben, a csúcs­munkák idején lehetetlen len­ne az összetorlódott feladatok elvégzése az önkéntes munka- vállalók segítsége nélkül. Éhesek vagyunk! — Sok­sok torokból feltörő kiáltás szakítja félbe a beszélgetést. Legbiztosabb jeleként a mun­kaidő lejártának. Irány a tá­bor és az ebédlő — a lányok több mint tíz kilométeres út­ját nótaszó kíséri. Halásztelken, a Nagy Ilona önkéntes ifjúsági építőtábor­ban találkozunk ismét. Nagy, Madártej ugyan nem volt, naszkodíak. hússal. A Vadóc brigád asz­talukhoz invitál, véleményt mondanak a menüről. — Kezdetben előfordult, hogy a reggelivel nem vol­tunk megelégedve. Ettől el­a finom ebédekre nem pa­— képek: kulcsár — társadalmi munkákon is meg­szoktuk a kapálást. Legna­gyobb élményem a meggy szedése. Mi kerültünk az élre a munkaversenyben, jutalom­ból tölthettünk egy napot gyümölcsszedéssel. Verebélyi Edina, a Balassi Gimnáziumi másodikos tanuló­ja: ...és megjelennek az asszonyok hogy öregségére magára sza­kadt. de hát, a szociális ott­honban igazán mindene meg­van. Tágas szoba, szép tár­salgó. bőséges étel, rendes szo­batársak. Azért valami mégis hiányzik. Vagy inkább vala­ki, aki olykor meglátogatná, beszélgetne, szót váltana vele, akihez kötődni lehet... És egy szép napon, van annak már három éve is, körülvet­ték őt 3 jókedvű fiatalasszo­nyok. ígérték: ezentúl gyak­ran jönnek. Kérdezték: mit hozzanak? Semmi nem kell, csak jöjjenek, itt legyenek körülötte. Hisz az öröm nagy­ságát nem az érték teszi. De huncutok ám ezek az asszo­nyok. Kipuhatolták, hogy Mi­ci néni nagyon szeret olvas­ni. És ajándékoznak könyve-; két, ezerféle olvasmányt... A falak között nem hallik a felszabadult, vidám gyerek­zsivaj. pedig gyerekek él­nek, tanulnak itt is sajátos körben, sajátos világban. Tes­ti-szellemi sérültek, akik épp­úgy vágynak jó szóra, szere- tetre, mint egészséges társa» ik. Csak a ragaszkodásuk, a hálájuk valahogy mélyebbről fakad. És megjelentek itt is az asz- szonyok napokat színesíteni, vidámságot hozni. Anyagokat, fonalakat adtak a balassa­gyarmati kisegítő iskola ta­nulóinak. hogy fejlődjön a kézügyességük, a fantáziájuk... És ott voltak az úttörőava­táson is, együtt örültek a négy nyolcadikos ballagási ünnepélyén. Fényképet készí­tettek róluk, legyen emlék a nagy esemény. ★ De hát kik ezek az asszo­nyok akik mindig tudják, mindig felkutatják, hol kell megjelenniök. hol van a legna­gyobb szükség a segítségükre, támogatásukra ? A brigád. Az Ipolvvidéki Erdőgazdaság balassagyarmati központjából tizennégy asszony. Valamennyien vöröskeresztes tagoK, valamennyien lelkesek, segítőkészek. Kemény Istvánné a Szondi György nevét viselő szocialis­ta brigád vezetője, vöröske­resztes titkár, pénzügyi osz­tályvezető- — Talán az én élettörténetem, hányatott sor­som is közrejátszik abban a munkában, amit végzünk. Se­gíteni másokon —r a legneme­sebb emberi cselekedet. Se­gíteni másokon — nem jóté­temény. hanem kötelesség. S ezt a brigádtagok is nagyon Jól érzik. Munkaidő után ösz- szejövünk. ajándékokat ké­szítünk, vagy pénzt gyűjtünk és abból vásárolunk. A brigádnaplóba mindent pontosan bejegyeznek. Vallja­nak" hát a lapok a kis kollek­tíva nemes munkájáról! „Ellátogattunk a bölcsődébe, apró ajándékokat vittünk.” „Gyermeknapra könyvjelzőket, falemezből apró ajándéktár­gyakat készítettünk...” „Fa­csemetéket ültettünk a szociá­lis otthon udvarába...” Mind­annyian ott voltunk Alizka bal­lagási ünnepélyén, aki ősztől' a szakmunkásképző iskolában folytatja tanulmányait.. Alizka Ügy tűnik, sínre ke­rült az élete. A 16 éves kis­lány a balassagyarmati új ABC-üzletben dolgozik. Idő­közben meghalt a nagymamá­ja, s még nagyobb szüksége van a támogatásra. A szülői szeretetet pótló Szondi brigád mellé csatlakoztak mások is. Az Ipoly Bútorgyár segédle­tével Aliz lakáshoz jutott. Fo­telt, asztalt is kapott bele. Az asszonyok a tüzelőről gondos­kodtak. az iskolás gyerekek hordtak be a pincébe. ★ A brigád. Szerényen, Szív­vel dolgoznak már évek óta. Nem várnak érte különleges elismerést. Azt tartják, nincs annál nagyobb öröm, mint másoknak ölömet szerezni. — Szerintem kevés volt a munka utáni kikapcsolódási lehetőség, a kulturális prog­ram. Muraközi Andrea a tábor napirendjébe enged bepillan­tást: — Lépcsőzetes a munka­kezdés: négy órakor, illetve fél ötkor kelünk. A hatórás munka és ebéd után — ket­tőtől háromig — csendes pi­henő van. A nap hátralevő ideje a szórakozásé: discó, tánc, filmvetítés van. Fél tíz­kor takarodó, a korai mun­kakezdésig pihenni kell. A sok vidám esemény közül a divatbemutató és a fodrász- verseny tetszett a legjobban. Az utóbbira én is neveztem, harmadik lettem. „Hajkölte­ményem” címe: egy nehéz éjszaka reggelén. Az agyon- kuszált frizurába búzaka­lászt, pipacsot, más1 mezei virágot tűztem. Dr. Szántó András, a tábor orvosa: — Nem sok munkám volt, fölösleges a szülőknek aggód­ni. Egy-két rovarcsípést, né­hány megfázást fellelt kezel­nem. Csendes pihenő van, kihalt a tábor udvara. Csak két lány hűsöl a fenyők árnyékában. Egyikük meghallja: Biator- bágyra indulunk. Jó lenne menni — sóhajtja. — „Ott vannak a fiaink”. Vasárnap már itthon találkozhatnak. Szombatom turnusváltás van, mások veszik át a kapákat. V. Kiss Mária K. Kelemen Gábor j NÓGRÁD — 1977, július 2., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents