Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
Vesetök és érdekek „Minden közös munka megköveteli az egyes dolgozók erőfeszítéseinek egy harmonikus munkafolyamatba történő összefogását, vagyis minden közvetlenül társadalmi, vagy nagyobb méretű közös münkánál többé-kevésbé irányításra van szükség, mely az egyéni tevékenységek összhangját biztosítja, valamint végrehajtja azokat az általános tevékenységeket, amelyek a termelést végző egész szervezet mozgásából — ellentétben az egyes szervek mozgásával — adódnak. A magános hegedűművész önmagát vezényli, a zenekarnak karnagyra van szüksége” — fejezte ki Marx A tőkében igen frappánsan a vezetői tevékenység lényegét. Miből áll tehát a gazdasági munkában a „karnagyok” — a vezetők — tevékenysége? Vannak területek, ahol előkészítő funkciókból, — ezen belül a tájékozódást és információ- szerzést, a tervezést és a szervezést tartalmazzák a feladatok —; máshol a végrehajtó vezetői funkciók lépnek előtérbe, a döntés, utasítás, és összehangolás. Megint máshol az ellenőrző funkciók — az áttekintés, értékelés és minősítés — érvényesülnek. Hármas követelmény Ki lehet azonban vezető? Erre a kérdésre adott választ az MSZMP Politikai Bizottsága 1967. május 9-i határozata, amely a kádermunka és a idézető posztok betöltésének három követelményét fogalmazza még: a politikai követelményt, a szakmai követelményt, és a vezetökeszség követelményét. A Politikai Bizottság határozata aláhúzza, hogy a vezető állások betöltésénél e követelmények szoros egységet képeznek és egymás rovására nem helyezhetők előtérbe. Vegyük sorba e követelményeket, lássuk, melyik mire való. ' Ami a politikai követelményt ülteti —, hogy konkrétak legyünk, a termelésben például — lényege az az igény, hogy a gazdasági vezető fogadja el a párt gazdaságpolitikáját és segítse elő annak megvalósítását. Saját területükön, saját vezetési módszereik és felelősségük alapján törekedjenek a párt és a kormány politikájának végrehajtására. Hiszen a párt politikája nemcsak a kommunisták, hanem az egész ország ügye. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden gazdasági vezetőnek párttagnak kell lennie, de azt igen, hogy egyetértsen a párt által meghatározott teendőkkel. Képzéí, továbbképzés A második, azaz a szakmai követelmény esetében azonban még ennyi alternatívára sincs lehetőség. A vezetőnek magas szakmai tudással kell rendelkeznie, ahhoz, hogy a fent említett terveket és határozatokat a maga területén végrehajtani — végrehajtatni — tudja. Volt időszak a szocializmus fejlődése .során, amikor az első és legfontosabb szempont a vezetők kijelölésénél a politikai megbízhatóság volt. De azok a vezetők, akik akkor és attól fogva szakmailag nem képezték magukat, lassan eltűntek posztjukról. Ma már, a mai tudományos-technikai színvonal melleit, elfogadhatatlan a nem hozzáértő vezetés. A követelmények napról napra nőnek. Éppen ezért még csak megállni sem lehet egy bizonyos szakmai színvonalon. A vezetőnek -állandóan képeznie, továbbkepeznie kell magát. A harmadik, a vezetőkészség követelménye már nem annyira abszolút fogalom, mint az előzőek. Itt fontos személyiségbeli tulajdonságokról — motívumokról, akaratról, jellemről — van szó. A motívumok meghatározott viszonyt fejeznek ki a célokkal, feladatokkal és tevékenységekkel kapcsolatban. Az akarat pedig egyik megnyilvánulása a vezetői döntésnek és meghatározza a jellemet, a magatartást. És hiába hű a vezető a párt politikájához, hiába kiváló szakember, ha jellem,beli hibái vannak. Ha felfelé nem tud ellentmondani es lefelé bem tűr ellentmondást, ha csak birál és nem dicsér, vagy ugyanezt fordítva teszi; ha nem egyenlő mértékkel mér; ha az emberi ügyekkel nem foglalkozik; ha minden eredményt magának tulajdonít, és meg sorolhatnánk számtalan negatív vezetői tulajdonságot Mielőtt azonban abba a hibába esnénk, hogy megpróbáljuk felsorolni azokat " a tulajdonságokat, amelyek a jó vezető jellemzői, állapítsuk gyorsan, hogy a jó vezető alaptulajdonsága az a vezetői képesség, amellyel a csoport munkáját folyamatosan, eredményesen tudja irányítani a csoport —, s ha tetszik a „nagyobb csoport” a társadalom — érdekében. Kollektív dönlés Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vezető meghallgatja a kollektíva véleményét, szükség esetén döntései meghozatalakor figyelembe veszi azt és döntéseit a kollektíva akarata szerint módosítja. Ez a demokratikus centralizmus egyik alapja. A felelősségvállalás azonban mindig a-z egyszemélyi vezetőé. A kollektív döntés és az egyszemélyi felelősségvállalás nem állnak egymással ellentmondásban. Dialektikus egységüket az érdekek, a csoport- és társadalmi érdekek szavatolják. Hogy mégis miért van szükség az egyszemélyi vezetőkre? Erre Benin adta meg a választ: „Ahogy a testületi vezetés szükséges a fő kérdések megtárgyalására, ugyanúgy szükséges az egyszemélyi felelősség és személyi intézkedési jog azért, hogy 'ne legyen aktatologatás, hogy ne lehessen kibújni a felelősség alól”. A vezetők döntését sohasem befolyásolhatják az egyéni célok. De még önmagukban a szűkebb közösség céljai sem. Minden esetben az ismert össztársadalmi célokhoz kell mérni a döntéseiket. Mert mennyivel különb az a vezető, aki kizárólag a maga üzemét, gyárát, szövetkezetét és annak érdekeit nézi, annál, amelyik kizárólag a saját zsebére gondol? Esetenként mindkettő a nagyobb közösse.äst, a társadalmat károsíthatja meg akkor is, ha az előbbi több ezer dolgozónak tesz jót. A népgazdaság ugya- 'nis tíz és fél millió ember életszínvonalának fejlődéséről gondoskodik. Amit persze csak úgy tehet, ha minden gazdasági vezető a maga posztján az össztársadalmi érdekek figyeiembevetelével irányítja a dolgozók, a rábízott egység munkáját, valósítja meg a csoport érdekeit. M. M. Major a falu szélért TALPON VAN MÉG az öreg harcos, méghozzá olyan keményen, akár példának is állíthatnám, menjenek, nézzék meg hogyan állja a sarat egy igazi ember, aki a szívén viseli a közösség dolgát. Ott található a romhányi közös gazdaság majorjának főkapujában, ahonnan a .Lókoson túl a Vérhegyre látni és az út a Farkasföld felé vezet. Itt található a nap minden szakában kutyájával, még az ebédidőt is itt töltve, hogy szolgálata teljes legyen. Szálfaegyenes a tartása, napfény pirította barnára rancbarázdas arcát, szíttá ki sapkája színét. Mely barna szemének tekintete őrzi a major rendjét. Fészke a mérlegház, amelynek szélesre vágott ablakából kíséri a bemenőket, ellenőrzi a kimenőket. Amikor más munkája elvonja figyelmét, a kutyája veszi át a szolgálatot. Megállítja az illetéktelent, amíg visszatér gazdája. Czinkotai István, a romhányi közös gazdaság tagja, a főmajor nappali portása. Éjjel az öreg Termán Sándor váltja őt hajnalig, amíg Czinkotai kipiheni az egész napi fáradtságát. Mert az élet őt is megviselte, de legyőzni sohasem tudta. Azért ilyen kemény ember még ma is. A cserépkálvha- gyárból szegődött a közöshöz, alig három holdacskájával. Akkor még szegények voltak, és mindenesnek kellett lenni egy tsz-tagnak, ha valamire jutni akartak És hogyne akartak volna. Már csak azért is, mert élni kellett. Czinkotai István is mindent megtett, ami kellett a boldoguláshoz: hajtotta a lovat, vetette a gabonát, nevelte a jószágot, vágta a szecskát, aminek nyomát örökre viseli, mert a szecskavagó levágta egyik ke- zefejét. Hátat fordított volna a tsz-nek, de ahhoz nem Czinkotai Istvánnak kellett volna lennie. Legyűrte a keserűséget és dolgozik tovább. Az történt, hogy az elmúlt hetekben a tsz elnöke, Törnek Jenő szívesen invitált, hogy nézzem meg az új tehéntartási módszerüket és a jószágot, tudván azt, hogy zarándokolni is képes lennék ezen szép látványért. Ügy rendeztem, hogy az alkonyatba fordulás idejére érjek Romhányba. Akkor hajtják haza a teheneket. Jöttek is a Forrás felől, mögöttük pirosán égett a nyugovóra készülő nap. .Nem pörzik már a felhajtó út, mert füves, az állatok körmei is puhán léphetnek, csak a jóllakott szuszogás jelzi a gulya útját. Van ott egy fiatal nyárfasor, azzal csörgött az estét jelző szellő. Valósággal elbűvölt a látvány, mert ebben a nyárelői mindenségben nagyon szép volt a tehenek vonulása. Mentem hát egyre közelebb a karám felé. amikor hátam mögött egy mély basszus megállított: — Helló, helló, megálljunk! Tilosban jár az úr. .. MÖGÖTTEM CZINKOTAI István egyenes alakja, mellette a kutyája, égő szemmel kísérve minden mozdulatomat. Csonka karján lógott a kabátja ujja, az épen maradt kezében a botja. Semmi harag a tekintetében, hanem a kötelességtudat villant ki a szeméből. Mire mindent elrendeztünk, a gulya a helyére hömpölygött. Láttam, azért boszantotta, hogy meg kellett fosztania e gyönyörködéstől. Vigasztalni elvitt a mérlegházhoz, megmutatni a pótkocsirakomány- nyi gyönyörű, nedves orrú, szép, egészséges borjakat. Alig néhány hete születhettek, és vitték őket új helyükre anyjuk mellől, fel a Vérhegy mögé, ahol kövér a legelő, mindig delelőről melenget oda a napsugár. és a szél csak a magasban jár, ha arra téved. Czinkotai ismeri a nevelés módját. Komorra fordult tekintettel mondta: — Ott erősödnek meg aztán majd. amelyik amilyen, olyan szolgálatra... Arra gondolt, hogy szétválasztják majd őket hizlalni, amelyik pedig fejesre alkalmas, tejet termelni. Az elnézéskérés azért, ottmaradt a szemében, mert szigorú volt. Mondta is, hogy gondoljam el, betegségeket vihetek egy ilyen híres tehénállomány közé, mint az övék. Amikor ezt mondta, akkor kellett volna látni a szemét, amiből tükröződött a büszkesége: — Bocsásson meg az úr, de ez rettenetes lenne... De nemcsak a jószágok miatt állítja ő meg az idegent, hanem elöl, a tenyésztelep előtt levő más értékek miatt is. Már bent voltunk az őrházban, ahol a mérleg szerkezete mellett egy asztalkán tömbök, irományok, elhasznált indigók, amit hirtelené- ben elrendezgetett az öreg. Aztán mintha leltározni kezdett volna, sorolta: nagy értékű teherautók, traktorok, munkagépek, egy üzemanyaggal torkig feltöltött, saját keze által működő állomás, és ezzel szemben a nyár fasoron túl több száz vagon műtrágya. Mély barázdás lett a nomloka, — Ezekért én itt felelős vagyok a nép előtt, meg a vezetőség előtt. Ugye, most már megért engem az úr...? A felhőpamacs, ami egy darabig eltakarta a búcsúzó napfényt, elhúzott a Börzsöny váltakozó vonulata felé. Piros fényesség töltötte meg a kis őrbódét. Akkor láttam meg, hogy a falat divatos lányok merész képei díszítik. Mint a rajtakapott, mosolygott 1 az öreg: — AAÁA, —LEGYINTETT — elmúlott az idő... Azért megtudtam, hogy nemcsak a munka, ami kitölti Czinkotai István életét, hanem szereti ő a szórakozást is. Olyan derült tekintettel, mint akit a legnagyobb öröm ért, mesélte el, hogy autóbuszon mentek közös kirándulásra a fővárosba, amit ő kezdeményezett. Mert talpon meg az öreg harcos, és ha a munka jól mégy, egyre jobb kedvre is kerekedik. Aki kételkedik, keresse meg, és személyesen győződjön meg, milyen derék ember. Mindig ott van a major bejáratánál, a falu szélén. Bobál Gyula Bábaasszonytól a körzeti orvosig Kezdetben valónak a felcsereik és tudós bábaasszonyok, kik ugyan a bajoknak forrását kevésbé ismerték, de gyógyították azokat nagy tapasztalásuk szerint fűben- fában rejlő orvossággal és mindennemű szagos kenőcsökkel- S ha a beteg meggyógyult, hát megaszalták nagy tudásukat. Ha azonban állapot ja. rosszabbodott, ha- halállal végződött, akkor azt az isten akaratának tulajdonították. — Így volt az bizony — nevetgél a zabari orvosi rendelőben a sok fejkendős öregasszony- várva a bejutást a doktornő elé- aki hetente kétszer tart rendelést a ceredi körzethez tartozó faluban. Hiedelmek, babonák — ma már csak meseként élnek a fejekben, de azért néha jólesik őket idézgetniRegina néni halkra fogja a hangját, s szinte a fülembe sugdossa; — A torokfájásra a szegfű virág volt a legjobb orvosság. De olyan is akadt, hogy a beteg embert megfürdették a füveknek főztjében. Ha meg valaki megvágta az ujját, hát sós kenyeret, vagy tehéntrágyát raktak rá. •. — Akárhogy is jobban bízunk mi az orvos asszonyunkban, aki ha kell még éjszaka is megkeresi! a beteg embert- Sokszor kerékpárral jön át Ce- redről a falunkba. Hiába más ez a mai világ, mint a régi volt... Más ez a világ valóban- A bábaasszonyok ideje régen lejárt. Az emberek városban- és falvakban egyaránt korszerű egészségügyi alapellátásban részesülnek. S az orvosok védőnők szívós munkája nyomán alakul, fejlődik a lakosság egészségkultúrája, szemléletmódja. — Mii cerediek. szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen nálunk, orvoshiányra már hosszú idő óta nem lehet panaszkodna- A doktornőnk három községet — Cered, Zabar. Szilaspogony — és a környékbeli tanyákat látja el. A tárgyi feltételek is megfelelnek az előírásoknak- A ceredi rendelő jól felszerelt. az elmúlt évben újjávarázsoltunk a tanácsadóhelyiséget, ami hosszú ideig égető gondunk volt- — mondja Simon Gábor, a közös községi tanács elnökeElőkerül az idei év' költség- vetése is, amelyből az egészségügyi ágazatnak 001 ezer forint jut. Ennyit fordítanak a körzeti egészségügyi, a védőnői szolgálatra, az anva- és gyermekvédelemre valamint az idős korúak szociális gondozására. A ceredi bolt előtt emberek csoportja álldogál. Vásárolni jöttek, vagy csak egy kis délelőtt tereferére. Mi a véleményük nekik, az egészség- ügyi ellátásról? — Azt hiszem, erre senkinek nem lehet panasza. Az emberek soha nem voltak úgy elkényeztetve, mint manapság. A fiatal anyákat rendszeresen látogatja a védőnő, tanácsokat ad, segít a kisgyerek ápolásában. A doktornőnk türelmes, megértő. Mindenkit szívesen meghallgat, ha kell biztat, vigasztal. — Sok olyan hasznos tudnivalóhoz hozzájutunk, mi falusiak, amire régen nem volt módunk- Járnak ide nőgyógyászok, vöröskeresztes emberek és olyan érdekes előTavaly augusztusban kezdték szolgáltatóegységek kapnak el a Magyar Nemzeti Bank új épületének alapozását Salgótarjánban. A négyszintes ház földszinti részén különböző helyet- A munka kivitelezője a Salgótarjáni Tervező- es Építő Szövetkezet, 1978. végere tervezi az uj épület átadását. adásokat tartanak, hogy sokszor csak szajtátva hallgatjuk— Azelőtt, ha valami gyógyszer kellett, megtanácskoztam a szomszédasszonyokkal és én is azt szedtem, amit ők javasoltak. Meg volt egy gyógyszergyűjteményem is. Aztán egyszer, előadás után hazamentem és kiöntöttem az összes készletet, egy-két fájdalomcsillapítót hagytam csak. Minek gyűjtögessem, ha szükségem van valamire, azt a doktornő úgyis felírja★ A doktornő dr. Erdődi Zsu* zsa hat évvel ezelőtt érkezett Ceredre- Megszerette, megszokta az itteni embereket- Hetente négyszer rendel a körzet községeiben — s ez egy kicsit fárasztja. — Kivesztek már a falu emberéből is a babonák, regi hiedelmek. Nem tartanak az orvostól- Ellenkezőleg. Még indokolatlan esetben is eljönnek. Egy-egy rendelésen, megjelenő hetven-nyolcvan embernek a fele fölöslegesen várakozik rám. Az egyiknek a feje fáj, a mások az életere panaszkodik- Meghallgatok. megvizsgálok mindenkit. De így kevesebb időm jut a valóban betegekre- Ami a gyógyítás feltételeit illeti? A társközségben a műszerezett- seg nem a legjobb- Sokszor csak a beutaló- vagy reepet- írásra szorítkozhatok. Ez nem csupán a községi tanács vezetőin múlik, hanem, azon is, hogy sok alapvető műszert nem lehet beszerezne. Egy személyes kérdés; — Fiatal orvosnőről lévén szó, kielégíti a falusi élet? — Nagyon szeretem a körzetemet- szeretem a falusi embereket. Melegszivúek, könnyebben formálhatók, mint a városiak. Ügy érzem, ha továbbra is eredményesen munkálkodom, néhány év múltán beérik e munka gyümölcse. S jó érzés az, hogy ebben egy kicsit en is benne vágyókig r- vlua — j
