Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

A jövőhöz nem a háború, hanem a béke vezet

A béke- és barátsági hónap országos zárónagygyűlése Salgótarjánban

r Csütörtökön Salgótarjánba érkezett Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Sebestyén Nándorné, a Béke-világtanács elnökségének tagja az Országos Béketanács főtitkára. A vendégeket a megyei tanács székházában Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Hofier István, a megyei tanács elnöke és Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottságának titkára fogadta. A házigazdák az elvtársi, baráti beszélgetés során megyénk politikai, gazdasági és társadalmi életéről tájékoztatták a vendégeket, beszámoltak a béke- és barátsági hónap Nógrád megyei eseményeiről.

Az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront Nógrád megyei és Salgótarján városi bizottsága közös szervezésében tegnap délután Salgótarjánban, a Vegyiműveket Építő- és Szerelő Vállalat salgótarjáni gyára nagycsarnokában a béke- és barátság hónap országos zárónagygyűlésére került sor.

A VEGYÉI?SZER-t körülvevő területet szinte zászló erdő borította. A nemzetiszínű zászlók mellett a nemzetek lobogóit lengette a szél. Kitűzték a nemzetközi munkásosztály vörös és a világ békemozgalmának kék színű zászlaját.

Egymás után érkeztek a város üzemeinek, intézményeinek küldöttei, több mint ötezer dolgozó töltötte be a hatalmas üzemcsarnokot. Eljöttek a gyűlésre a város veteránjainak képviselői is. A béke- és barátság hónap ’77 embléma zászlók, s „tettekkel szocialista hazánkért, a békéért”, felirat jól kifejezte a megmozdulás tartalmát.

A nagygyűlés elnökségében Sarlós István, Géczi János,

Sebestyén Nándorné, Hoff er István, dr. Karászi Benő, a Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottságának elnöke, a megye és Salgótarján város párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, az üzemek képviselői, szocialista brigádok küldöttei foglaltak helytet. _______

D

r. Sarlós István beszédét mondja.

Ä DlVSZ-induló után Somlyó György „Csak a béke” című versét ifj- Bolyós László tolmácsolta, Marczinek István megnyitójában a többi között arról szólt, hogy a szép, tavaszi eseménysorozat lehetőséget ad az emlékezésre. Arra, hogy tisztelettel meghajtsuk a kegyelet zászlaját a hősök előtt, akik életüket áldozták, mai, békés világunkért- Mint mondotta, az idei béke- és barátsági hónap a megyében május 9-én Pásztón. a magyar- szovjet barátsági hét megnyitásával együtt kezdődött- A barátsági hónap keretében a párt- és a tömegszervezetek, az állami szervek több száz rendezvényén mintegy 55 ezer emberrel, társadalmunk minden rétegével szót váltottak a békéről, az európai biztonságrólA megnyitó és üdvözlő szavak után Sarlós István, a nagygyűlés szónoka lépett a mikrofonhoz.

Összefogással a háború ellen

A nagygyűlés szónoka elöl" járóban Somlyó György szavai után mondotta: A béke ne csak szünet legyen két harc között! És valóban, ha bárki az emberiség történelmét végiglapozza, arra a megdöbbentő következtetésre jut, hogy az át- meg átszövődik háborúkkal. A statisztikusok már felmérték, hogy a világon eddig hott és mennyi háború zajlott, kiszámították, milyen értékek semmisültek meg ezekben a harcokban, és azt a szomorú következtetést vonták le, hogy átok ül rajtunk, s, hogy amíg ember él a földön, addig az emberek közti ellentét és háború elkerülhetetlen. Nos. az ilyen történetíró néhány szempontból nem pontos. Aki ugyanis arról beszél, hol, mikor, milyen háborúk voltak, az emberiség történelmében, arról is beszélnie kell, miikor, hol és milyen formában léptek fel és harcoltak az emberek e háborúk ellen. Mert a történelem e tekintetben dicső tetteket tud felmutatniEzután arról szólt az előadó. hogy az ember kezdetben félt, rettegett, gyakran nem magától a háborútól, hanem azoktól, akiik a háborúkat előidézték. És az ember, aki kezdte felismerni, a maga erejét, megpróbált — kezdetben egyedül — fellépni az ellen, hogy férjét, vagy fiát hosszú évekre elvigyék katonai szolgálatra, háborúba- De az ember, aki rájött arra. hogy képes a világot saját arculatára alakítani, aki rájött, hogy az emberiség képes életet teremteni, amilyenre neki szüksége van. arra is rájött, hogy összefogással egyszer s mindenkorra kiküszöbölheti a háborút a történelemből- Mert ha visszatekintünk az évszázadokra, azt láthajtuk, hogy a háborúk mellett ott van az élntakarás vágya is. A világ megváltoztatásának vágya, igénye.

Az előadó hangsúlyozta, hogy ezeket a tényeket, örömmel vesszük tudomásul, és továbbfejlesztjük. Hiszen éppen az eimúlit évszázadok bizonyítják. hogy amikor az emberiség lólekszáma a földön megsokszorozódott, meg lehetett teremteni az élet feltételeit olyan térségekben és vidékeken is, ahol korábban elképzelni sem tudták.

A nagygyűlés szónoka ezután arról szólt, hogy az ember évszázadok óta arra törekedett. hogy teljessé és széppé tegye az életet, az együttélő emberek államot, nemzetet alkossanak, egymással szövetségre lépjenek, védjék sóját és egymás érdekeit, függetlenségét, önállóságát a hódítók ellen. A történelem azt is bebizonyította, hogy az a nép, amely más népeket elnyom és kizsákmányol, önmaga sem lehet szabad, hiszen rettegnie kell azoktól. akiket elnyom, kizsákmányol, kifosztA történelem különösen sok példával tanúskodik a második világháború, és a hatvanas évek óta, hogy az évszázadokon keresztül rabszolgaságban és zsarnokság

alatt szenvedő népek megtalálták, megtalálják az útját felszabadulásuknak, felemelkedésüknek. S ha az első út — a viszályok, háborúk útja — járhatatlan, keresni kell az emberiség boldogulásának másik útját. Ezt az utat, mi a békés fejlődés útjának, a népek és nemzetek közötti együttműködés útjának nevezzük- Olyan kapcsolatnak. amelyben egyetlen ember tudása sem lehet egy ember sajátja; amelyben egyetlen nép szellemi, erkölcsi kincsét nem birtokolhatja egyetlen nép, mert ezeket az erkölcsi, szellemi kincseket az teszi igazán értékessé, ha mások, mindenki hasznára fordítják- Sarlós István ezután azt hangsúlyozta, hogy fel kell számolni az emberek millióit sújtó népbetegségeket,

ragályokat és veszélyeket. Fel kell számolni a világ minden térségében a tudatlanságot el keU érni. hogy az emberi tudás mindenki számára hozzáférhetővé váljon. Beszéde további részében arról szóit, hogy erősebbé vált ez a harc a békéért, a népek közti barátságért azzal, hogy a munkásosztály létrehozta saját politikai mozgalmát, szervezkedni kezdett, és mint a társadalom élcsapata a jövőben tekintve a jelen emberét is megtanította, hogyan kell élnünk, dolgozni, egy(Folyta tás a 3. oldalon J

Világ proletárjai, egyesüljetek!

NOGRAD

AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA

XXXIII. ÉVF„ 135. SZÁM

ARA: 80 FILLÉR

1977. JÚNIUS 10. PÉNTEK

Kádár János hazaérkezett Olaszországból

Kádár János, a Magyar

Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja felesége és kísérete társaságában csütörtökön este hazaérkezett Olaszországból, ahol Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság kormánya elnökének meghívására tett hivatalos látogatást. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla,

a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Benkei András belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Rácz Pál külügyi államtitkár, és dr. Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár fogadta. Jelen volt Fabrizio Piaggesi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.

A hazaérkezést megelőzően Kádár János, felesége és kísérete Mario Franzi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete és felesége társaságában Rómából Velencébe utazott, ahol Valter Pelosi tartományi prefektus fogadta. A velencei látogatás programjában egy muranói üveggyár, a Szent Márt tér és a Doge-pa- lota megtekintése szerepelt.

Kádár János látogatása a Vatikánban

VI. Pál pápa besxéde

Kádár Jánosi az MSZMP Kb első titkára — olaszországi látogatása hivatalos részének befejeztével — csütörtökön reggel kíséretével a Vatikánban tett látogatást.

A gépkocsisor 9 óra utáln néhány perccel hajtott be a Szent Pétér téren, s a Svájci Gárda színipompás sorfala között, a főkapun.

Kádár János, felesége és a kíséret először megtekintette a Szent Péter-bazilikát, hosz- szabban időzve Michelangelo gyönyörű szobra, a Pietá előtt, majd megcsodálták a nagy reneszánsz mester másik hatalmas alkotását, a Sixtusi kápolna freskóit is.

Végigkísérték a vendéglátók a magyar vendégeket a vatikáni múzeum egy részén, a Raffaello-termeken, s innen mentek át a pápai palotába, ahol Kádár János Púja Frigyes külügyminiszter társaságában belépett a könyvtár- szobába, amely a külfödi államférfiakkal folytatott találkozók színhelye.

VI. Pál pápa Agostino Ca- saroli érsek, az egyházi közügyek tanácsának titkára tár___________________________

___

T

öbb mint cöezren vettek részt a nagygyűlésen.

Fodor Tamás felvételei

saságában fogadta a vendé-, geket. A megbeszélés egy órát tartott.

Az egyórás megbeszélésen időszerű nemzetközi kérdésekről, a magyar állam és a katolikus egyház viszonyáról, valamint a Magyar Népköz- társaság és a Vatikán kapcsolatairól folytattak eszmecserét. A találkozót követően bemutatták a pápának Kádár János kíséretének tagjait. Ezután VI. Pál beszédet mondott a jelenlevő magyar személyiségek előtt.

„Az ön mai látogatása minden kétséget kizáróan egyedülálló és különlegesen fontos esemény, amely szinte befejező mozzanatát jelenti egy lassú, de szakadatlan folyamatnak. E folyamat során, a legutóbbi 14 esztendőben a Szentszék és a Magyar Nép- köztársaság lépésről lépésre közeledett egymáshoz, maga mögött hagyva a feszültségek és elkülönülés korszakát, amelynek visszhangja még ma sem halt el teljesen. Ez a találkozó komolyan elgondolkodtat bennünket: gondolataink a jelenlevőkhöz kapcsolódnak, egyrészt azokhoz, akik a Szentszék részéről magukévá tették és előbbre vitték a közeledés ügyét — tisztelt emlékezetű elődünk, XXIII. János pápa nyomán, aki földi élette alkonyán megtette az első lépést ebbe az irányba. Másrészt azokhoz, akik állami felelősséggel munkálkodnak hasonló módon ebben az ügyben a. magyar kormány, e kezdeményezés egyik fő ás legtekintélyesebb előmozdítója neveben.

Magát a kezdeményezést és eredményeit — emlékeztetett a pápa — sokan éber és nem ritkán bíráló figyelemmel kísérik, legalábbis kétkedéssel fogadják. Ezekről az eredményekről, lelkiismeretűnk ítélete utá$i, majd a történelem mond végső ítéletet. A katolikus egyház, és vele a Szentszék, miután alkalmazkodnia kellett kétezer esztendős története viszontagságaihoz, nem riad vissza a merésznek tetsző döntésektől sem. Az egyházat nem az vezeti, hogy pillanatnyi előnyöket, vagy a népszerűséget keresse — fűzte’ hozzá a pápa —, hanem az örökkévalóságra irányuló küldetésének mélységes indítékai, az az elhivatottsága, hogy az embert szolgálja, aki Isten gyermeke és képmása, akinek óvni kell jogait es jogos törekvését, hogy emberhez méltó életet éijen, békében, igazságos társadalmi rendben, a határokon is túllépő testvériség szellemében.

Hisszük — folytatta VI. Pál —, hogy az eddigi tapasztalatok igazolják a megtett utat;

azt, hogy párbeszédet folytatunk a közös problémákról, ügyelve arra, hogy tiszteletben tartsuk az egyház és a hívők jogait, jogos érdékeit, ugyanakkor ügyelve arra is, hogy nyitottak és kellően megértőek legyünk az állam sajátos gondjai és tevékenysége iránt. A párbeszéd arra irányul, hogy az igazi vallási béke légkörében elősegítse a társadalom valamennyi rétegének egységét, a becsületes együttműködést közöttük, a nemzet egészének egyre nagyobb hasznára.

Mindez azt jelenti, hogy a Szentszék és a magyar katolikus egyház őszintén és becsületesen hajlandó továbbhaladni ezen az úton. Kellően méltányolja azt, amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megállapodások formájában az eddigi eredményeként. Őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb célokat is elérhessünk.

Tudjuk — fordult a pápa Kádár Jánoshoz —, hogy ön is több ízbén kifejezésre juttatta erre irányuló készségét. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy látogatását, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső igazolásának tekintünk, egyúttal ígéretnek is lássuk: hogy új eredményeket érünk el kapcsolatunkban, a kölcsönös megértésbén, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttműködéssel szolgálják a magyar nép érdekeit, de ezen túlmenően más népek, az egész emberiség érdek?it is, a béke védelmét, az egyes népek társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi haladását.

A Szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetb/,i Magyarország tehet. Ezt az országot történelme és földrajzi helyzete Európa szívében szinte törvényszerűen a béke szere- tetére és óhajára ösztönzi. A magyar kormány a maga részéről ugyancsak értékelte a Szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdonképpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük többek között, hogy a Szentszék 1969-ben éppen Budapestről kapta először ,a felhívást, hogy támogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki értekezletben öltött testet. A Szentszék számára megtisztelő volt, hogy részt Vihetett ezen az értekezleten annak tudatában: ezzel is komoly erkölcsi és politikai alapot teremthet földrészünk (Folytatás a 2. oldatomé .

i-'i