Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-08 / 133. szám

Mai kommentárunk iVc vesszen kárba a széna Az útpartokon, erdőszé­leken, árkokban és általá­ban a szem elől rejtett he­lyeken sok a kaszálatlan széna. Még néhány nap és elöregedik, szalmává válik, értékét veszti. A közelmúlt­ban ezt a kárt megelőzni megyei felhívás született, amit a községi tanácsokhoz címezett a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály. Arra figyelmeztette a helyi ta­nácsok vezetőit, tegyék köz­hírré, hogy a június elsejé­ig le nem kaszált útmenti, árokparti és erdőszéli ta­karmányt lekaszálhatja mindenki, akinek szüksége van rá és díjtalanul haza­szállíthatja. A felhívás el­lenére a rétsági, a salgótar­jáni járásban, szécsényi já­rás keleti csücskében, és sajnos a megye nagyon sok más helyén is, jelentős mennyiségű, igen magas tápértékű szénát veszélyez­tet a túlérés. A takarmánytermesztés tudományával foglalkozó egyik szakember még az el­múlt évben külön felhívta a megye állattartóinak figyel­mét, hogy Nógrádban ritka, jó összetételű a réti széna, s ide tartozik az említett helyeken növekedett fű is. Szántóföldön nem termeszt­hető tápértékét tartalmaz az ősgyep, hasznosítani kell. Májusban tapasztalható volt még az igyekezet és ka­szálták az árokpartokat. Most, amikor már a tör­vény is jogot biztosít a széna kaszálásához, ingye­nes elszállításához, mint­ha megtorpant volna a be­takarítás üteme. Ludányha- lászi, Érsekvadkert, Teres­ke térségében felismerve a takarmányszerzés nagy le­hetőségét, lekaszálták a fü­vet. Ezt kellene példakép­nek tekintenie minden olyan állattartónak, aki a tenyésztésben eredménye­ket akar elérni. Elsősorban a háztáji gaz­daságokat érinti az említett takarmány betakarítása. Gondoljuk meg, a megyé­ben jelenleg 2800 háztáji­ban levő szarvasmarhával számolnak. Az állatok jelen­tős mennyiségű szénára tar­tanak igényt, amit a közös gazdaság nem tud maradék­talanul kielégíteni. Ezért szükségeltetik, hogy az idén igazán dúsan termő széna mindenütt betakarításra ke­rüljön. A háztáji gazdasá­gok ezt nem nélkülözhetik. A salgótarjáni járásban a háztáji gazdasá­gokban 816 szarvasmarhát tartanak. Szénafogyasztá­suk igen nagy. Mégis az tapasztalható, hogy nem kaszálják még az útmenti, teljesen ingyen elvihető szé­nát sem. A balassagyarma­ti járásban 520, a pásztói járásban közel 700, a rétsá­gi járásban 350, a szécsé- r.yi járásban közel 500 a háztáji szarvasmarha, ami­nek naponta enni kell. A községi tanácsokat azért kérte meg a megyei közigazgatási hatóság, hogy személyesén segítse elő a takarmány betakarí­tását, mert olyan tapasztalat is van, hogy sokan az ér­dekeltek közül nem isme­rik a betakarításra vonat­kozó rendelkezést. Még van néhány nap, hogy teljes tápértékkel takaríthassák be a termést. A napokban csak egyetlen erdei tisztás­ról középnagyságú kazalra való kiváló minőségű ter­mést takarított be az egyik gazda. Az érdekelteknek most összefogva családtagokkal, rokonokkal, önszorgalom­ból —, annak tudatában, hogy többszörösen megté­rül a fáradság —, kell szorgalmazniuk a széna ka­szálását. —B— Ifjiissigi brigádok találkozója Káuváson Nógrádban, ahol az ifjúsá­gi brigádok „felnőttrészt” vállalnak a munkából, újsze­rű kapcsolatok kialakulását tapasztalhatjuk. — Mindig izgatott bennün­ket, milyen a bányászfiatalok élete, napi munkája — mond­ja Reznicsek László, a szé­csényi ELZETT-gyáregység „Minőség” aranykoszorús if­júsági brigádjának tagja. — Sokat hallottunk arról, milyen nehéz körülmények között dolgoznak és milyen nagyszerű eredményeket ér­nek el a bányászfiatalok — kapcsolódik a beszélgetésbe Erdélyi Jánosné brigádvezető. — Ügy gondoltuk, ha a napi munkánkat nem is lehet ösz- szehasonlítani, a gondolkodás- mód, a feladatok időbeni fel­ismerése és „brigádigazgatá­si” munka területén lehet egymástól tanulni. Hasonlóan vélekedett Sütő János, a kányási bányaüzem „Kandó Kálmán” ifjúsági bri­gádjának vezetője is. — Sárikával az ifjúmunká­sok országos tanácskozásán ismerkedtem meg. — Tud­tam, hogy az ifjúsági brigá­dok megyei versenyében az első helyen végeztek, így mi is kerestük a kapcsolatfelvé­tel lehetőségét. Az első találkozóra Hányá­son került «er. — Mit láttak, hallottak? — kérdezem Tóth Lászlótól, a szécsényiek munkaterületének vezetőjétől. — önjáró frontbiztosító és jövesztőgépet, a megyei bá­nyászat legfejlettebb techni­káját — kapom a feleletet. — Bata János, a villamos­részleg vezetője az aknaüzem fejlődését, a szénmező feltá­rásának történetét, beruházá­sait, a széntermelés kezdetét, technológiáját ismertette és nagyon érzékletesen hasonlí­totta össze az ötvenes évek nehéz munkakörülményeit a gépesített, biztonságos bánya­művelő tevékenységgel. — Az átöltözés, a kötelező munkavédelmi oktatás és az önmentőkészülék kezelésére történő kioktatás után vala­mennyien „igazi bányászok” lettünk — jegyezte meg Mol­nár Vilmosné műszaki ellen­őr. — A szénszállításra is hasz­nált függőaknán- 346 méter mélységbe mentünk — büsz­kélkedett Géczi Pálné. — Hihetetlen, ritka látvány tárult elénk. Hatalmas ala­gutak, csillék megrakva szén­nel, meddővel, fával és ami a legmeglepőbb volt: mint a szoba, olyan tiszta volt a vá- ,gat — fejezte ki magát szak­szerűen Tóth József. A brigád tagjai elmondták, hogy a szakszerű tájékozta­tás a föld alatt is folytató­dott. Sándor János műszerész csoportvezető a föld alatti diszpécserközpont vezérlőmű­szereinek működtetését ma­gyarázta el, ezután a látoga­tócsoport a frontfejtést néz­hette meg. Itt dolgozik a leg­modernebb szovjet gyártmá­nyú 2—MKE önjáró, front­biztosító berendezés és KS— 1—KG marótárcsás jövesztő- gép. A találkozó során többször terelődött a szó a fiatal ká­nyási brigád tevékenységére. A szécsényi fiatalok elsősor­ban arról érdeklődtek, hogy a látottakhoz miként kapcso­lódik a villanyszerelő brigád, pontosabban a villanyszerelők, lakatosok, vájárok összehan­golt munkája, akiknek tevé­kenysége nyomán több mint 700 tonna jó minőségű szén kerül a csillékbe naponta. — Itt már nincs megkülön­böztetés, a szakmunka közöt­ti „határvonalak” elmosód­tak. Valamennyien specialis­tái a szénfejtésnek, gépkeze­lésnek, karbantartásnak, üzemzavar-elhárításnak — kapom a választ Földi József­től, az aknaüzem versenyfe­lelősétől. Örömmel nyilatkoztak a kányási fiatalok arról is, aho­gyan a közéletben helytállnak. Többen szervezett pártokta­tásra járnak, patronálják a szentkúti szociális otthont, építik a szorospataki úttörő­tábort, általános iskolának végeznek szakmunkát. — Megismertük és még jobban megértjük, hogy mi­lyen a föld alatti munka. Le­het tanulni a kányási fiata­loktól önfegyelmet, elkötele­zettséget, ügy iránti szerete- tet, amelyek a kiemelkedő, tartós munkasikerek elemei — foglalta össze a tapaszta­latokat Reznicsek László, aki a szécsényiek nevében kö­szönte meg a látogatást. A brigádkapcsolat követke­ző eseménye a kányási fiata­lok szécsényi látogatása. Bi­zonyára az ő számukra is hasznos lesz a gyáregység és az itt dolgozó „Minőség” if­júsági brigád életének, tevé­kenységének megismerése. Rácz András Erdő- és iaieldolgozó gazdaság és a feladatok Fakitermelés, -feldolgozás, erdősítés ipari fa- Az idei első négyha- kalmas lengyel gépet ren- vi tervünket 35,9 százalékkal deliünk, amelyet a negyedik teljesítettük túl. Kitermelünk negyedévben állítunk munká- még évente húszezer köb- ba. méter vékonyfát is, amit dől- — Más gondja is van az gozóinknak természetbeni erdőgazdaságnak: a szállítás juttatásként utalunk ki. gyorsítása. Az esztendő első — A vastagfából jelentős négy hónapjában hullott bő­mennyiséget a verőcei fűrész- seges csapadék feláztatta az üzemünkben dolgozunk feL utakat. A gepek csak nagy Itt készül bútorléc, parkett- nehézségek árán és magas szegély, szőlőkaró, seprőnyél költséggel tudtak közlekedni, léc, normál talpfa, bányai Az értékesítés emiatt csök- féldorong, furnér, kemping- kent- Az átlagos tizenötezer szék, karfa. Ezeknek a tér- köbméter fa helyett április- mékeinknek a kétharmada ban például csak 9900 köb­belföldi ellátásra, egyharma- méter fát tudtak az erdőkből da pedig exportra megy. Fa- elszállítani. A Börzsöny er- gyártmánytermelési tervün- deiben hektáronként 7,2 má­két eddig 34,5 százalékra tel- ter, a Cserháton 0,7 méter jesítettük- Mi készítettük a kőalapú út áll csupán ren- salgóbányai tornacsarnok héj- delkezésre. Az erdőgazdaság­elemét és épülő úszómeden- nak a szállítás javítása ér­ce tetőhéjszerkezetét is mi dekében növelnie kell a gep- gyárjtuk, parkot, s ezzel egyidejűleg w köves utakat építeni. Mind­Korszerűen ez nem oldható meg rövid­idő alatt, mert a fejlesztés­— Az erdőgazdaság fafel- hez szükséges összegek csak a dolgozó-kapacitása csak a megtermelt értékek hasznosí- kétharmada annak, amire tásával fokozatosan jutnak a szükség lenne. A nagyobb gazdaság birtokába, termelési érték elérése érdé­kében a verőcei üzem részé- FrdŐtÖmbÖk ne nagykapacitású keretfű­részt vásároltunk, ami évente A fakitermelés gyorsítását húszezer köbméterrel növeli és növelését szolgálja az er- a termelést. Az inászói üze- dőgazdaságnak az a törekvé- münk felszerelésének kiegé- se, hogy olyan nagy kiterje- szítésére tízezer köbméter désű erdőtömböket hozza- alapanyag feldolgozására al- nak létre, amelyek viszony­lag egykorú fákból állnak s Lopják a tetőt Pontosabban a cserepet. Felsőtoldi KISZ-esek tették szóvá: „kopásnak” indult egy épület. Nagymezőn, a turis­taszálló szomszédságában. Az autóbusszal munkába járó fia­talok szerint egyre nagyobb a fedetlen tetőrész, időről idő­re eltűnik néhány négyzetméterről a cserép. Az egykor szebb napokat látott masszív gazdasági épületet benőtte a gyom. Gazdátlan, ebek harmincadjára bízva. Saját szememmel is látom, a padlástér már jókora területen ásít az ég felé. Azt mondják a felsőtoldi fiatalok — teljes joggal —, vétkes könnyelműség az enyészetre hagyni ezt az épületet. Hallottak valamit harangozni a tervről — úttörő-váltótábor létesül itt — már csak ezért is jobban kellene ügyelni rá. A jövő miatt, mert nagyszerűen ki lehetne használni. A „lá­bakon” álló épület alatt, a nyitott, de az eső ellen védett területen például ideális játékteret lehetne kialakítani. Hogy ez majd pénzbe kerül? Bizonyos, de talán olcsóbban lehetne megúszni, mint a teljesen új épületet. Akár megvalósul a javaslat, akár elvetik — a tető ko­pik tovább, még nagyobb károkat okoz a beázás. A cserép pedig új helyre — melléképületre, vikendházra, ki tudja hová — kerül. A helytelen szemlélet következtében: ha a „miénk”, akkor vigyük haza. — kele — így kivágásuk azonos mun­kát igényel. Ennek megvalósítása hosz- szú időbe telik és összekap­csolódik a gazdaság másik feladatával: az erdőtelepítés­sel. Az erdők megújulása részben természetes úton tör­ténik. Csak az öreg fák körül kisarjadó csemetéket kell gondozni, hogy felerősödje­nek. Ahol pedig a természet nem gondoskodik az utánpót­lásról, ott mesterséges erdő­ket telepítenek. Tavasszal 500 hektár területen végeztek a gazdaság dolgozói erdősítést a dejtári húszhektáros és az inászói tízhektáros csemete­kertből telepítve at a növen­dékfákat. Gondolnak a városok zöld­övezetének kialakítására is: hetven hektár az eddigi tele­pített terület. Most folyik a Bánki-tó fölötti üdülőerdő te­lepítése 3.8 hektáron, ebből két hektáron már elvégezték az erdőművelést. (kemény) A salgótarjáni Lakberen­dezési Áruház kirakatai előtt aki megáll, szép fafaragású, rusztikus bútorokban gyö­nyörködhet. És mivel arány­lag nem drágák, az ország más részeiből is ide jönnek Vásárolni, ezeket a bútorokat kedvelők. Az egyik buda­pesti vásárló mondta: „Olyan ez az igazi fából készült be­rendezés, mint az élő gyapjú, ez is él. fiz erdő jut róla az eszembe; a vastag törzsű, nagy időt megért fák, a Börzsöny, vagy a Cserhát hegységei­ből. . Bútorkészítés Kevesen tudják, hogy eze­ket a bútorokat, az Ipolyvidé- ki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gyártja, s szállítá­sukra éves megállapodásaik vannak a nagyobb bútoráru­házakkal. Ez azonban csak el­enyészően kis része a mun­kájuknak- Sokféle tevékeny­ségükről Tóth Ágoston fő­mérnök tájékoztatott: — összesen hetvenezer hektár területen dolgozunk. Ebből az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz negyvenezer hektár tartozik. Tizenhat önálló termelőüzem­mel rendelkezünk. Évi vas- tagfa-kitermelési tervünk 185 ezer köbméter. Ebből 95 ezer 600 köbméter tűzifa, a többi Ellesett pillanatok A szegedi olajmezőkhöz, a fúrókutak olajhozamának mérésé­re készülnek a bonyolult acélszerkezetek a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában, a Május 9. Szocialista Brigád mun­kája nyomán. Simon Ferenc és Varga Béla állítja össze a szerkezeteket. Jánosi Miklós csoportvezető a merőberendezéshez szükséges csővezetékeket hegeszti. Csehszlovák exportra, a műanyag alapanyagok szállításá­hoz negyvenezer literes tartályokat készítenek. Képün­kön: a hegesztési varratok köszörülését végzi Sándor Gyula. Szállítás előtt a tartályokat próbanyomással ellenőrzik. Ké­pünkön: Pintér Imre felkészíti a berendezést az ellenőrzés­re. (Fodor Tamás képriportja) NCGRÁD - 1977. június 8., szerda 3> I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents