Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-07 / 132. szám
Bosszú nélkül Stoppos integet. Egy belső kényszex- arra késztet, hogy megállják, felvegyem- Annyi erőszakos legényt, leányt kerül el mostanában az ember. hogy szinte hihetetlennek tűnik a szelíd intés. a könyörgő tekintet. — Pásztora szeretnék menni.! — mondj a-kéri a fiatalember. Jól öltözött. Mintha most jött volna ki a nagyáruházból. Bemutatkozik, de csak aranyi marad meg bennem. hogy gépkocsivezető. A balassagyarmati elágazásig hallgat- Itt viszont megdöbbent a kérdésével— Nem fél? — Miért kellene- kérdezek vissza. félnem — Mert tegnap még csíkos rabruhát viseltem. Ma szabadultam a börtönből. Délelőtt bevásároltam, a havernál felöltöztem és itt vagyok. •. — Kapaszkodjon meg: nem félek! De ha már így összetalálkoztunk, mesélje el... Szavamba vág! Azt mondja: megismert. Amikor beült azonnal tudta honnan, ki vagyok- Négy évvel ezelőtt ott ültem mögötte a tárgyaláson. Ö bilincsben várta az ítéletet. Az ügyvédje megmutatta a í-iportot, amit a tárgyalásról írtam. — Ügy történt, ahogyan leírta. Ezt el kellett ismernem. Pedig bosszantott, hogy kiírta a nevemet- Ezért fakép- né! hagyott a menyasszonyom. Most hozzá megyek, megkeresem Pásztón... Bezúzta az ablakot. Nem gondolkodott. csak cselekedett- Amíg megtette az utat az italbolttól a barátja második emeleti lakásáig: hangosan duzzogott. ,.Ezt kellett megérnem és éppen a Józsi!” Az italboltban szedte fel a hírt. Jóbarátok súgták a fülébe két korsó sör között, hogy a menyasszonya épp most ment fel a Józsihoz. „Isten bizony, vakuljak meg, ha nem igaz” — állították ketten is. És ő hitt nekik, vakon elhitte, amit' mondtak. Fizetett még egy rund sört és elköszönt- A cimborák kikísérték és biztatták: — Aztán csak keményen, fiú! Jól nézd meg a szekrényeket is. Hátha oda bújtatta a menyasszonyodat! Az ablakszilánkok között bemászott a konyhába és innen rontott a szobába. Józsi egyedül volt otthon. Az ágyból nézte a televíziót. A Maigrait felügyelő sorozatot közvetítették- Belerúgott a készülékbe. A puskalövést is túlharsogta a durranás. Darabokra hullott a képernyő. Azután nekiesett Józsinak. Fojtogatta és követelte a menyasszonyát. — Hová bújtattad? Józsi nem tudott válaszolni- .. Felrángatta' a szekrényajtókat, alánézett az ágynak, minden zugot megvizsgált, azután újra a barátjára vetette magát. De Józsi nem mozdult. Megijedt. Hívta a mentőket és megszökött a helyszínről. Napokig bujkált, végül önként jelentkezett. A vizsgálótiszttől sírva kérdezte: — Mi van Józsival? Megnyugtatták: életben maradt. de beszélni nem tud többé- A kihallgatást csak egy óra múlva folytathatták, mert elvesztette az eszméletét. Most fogta csak fel, hogy mit tett a legjobb barátjával. A bíróságon nem tagadott. Szigorú büntetést kért, mert bűnhődni akart. Nem fellebbezett, pedig az ügyvédje ugyancsak bizonygatta, hogy legalább egy évet lefaraghatnak a négy esztendőből. — Nem! r— és elindult a tárgyalóterem kijárata felé-.. — És most, hová merre? Felém fordult az ülésen és merően nézte a tekintetemet, mintha onnan olvasná ki a belső, titkos gondolatokat. — Tudpm, most megírja a találkozásunkat. Nem bánom. De akkor a következő lépést is tegye hozzá. — A következőt? — Elmegyek a menyasz- szonyomhoz. Ez nem tartozik- a folytatáshoz- Talán összeházasodunk. Talán... de a haverokat, akik az italboltban a jó tanácsot adták holnap felkeresem. — Ebből baj lesz! — Én nem félek és nem a bosszúállás sürgeti a találkozást- Beszélgetni akarok velük. Tudják meg, hogy milyen jól sikerült a tréfájuk. Egy ember a börtönbe került, egy elvesztette a hangját. Ha van bennük egy csepp emberi érzés, akkor bocsánatot kérnek. — Ez elég? — Nekem igen. A négy év alatt lehiggadtam- És tanácsolom mindenkinek, hogy kerülje a hasonló tréfákat, de utána a bosszút is. Szörnyű dolog ez. Az egész életemet megbélyegezte... Látszott az arcán, éreztem a hangjában, hogy jólesik a beszélgetés- Az első beszélgetés szabadulása után az első lépésről, és a következőről. Ritka megfontoltság. bölcs gondolkodás. Pedig négy éven át naponta érezte cselekedete következményét. — Hány éves is? — Huszonnégy múltam. . ■ tegnap! Gáldonyi Béla Fáklyaismertető A Fáklya most megjelent 13. számának egyik érdekes írása a moszkvai és általában a nagyvárosi közlekedés problémájával foglalkozik — erre utal a címlap, a belső cikkben pedig a szovjet fővárosra utaló számos adatnak, ezenkívül vezető nyugati lapok általános megállapításának és a szocialista viszonyok között megtalált jó megoldásoknak az elemzése mélyíti el a témát. Ugyancsak a közlekedés, közelebbről az autó öröméről és gondjáról: szerepéről ír egy másik képes riport. Izgalmas tudósítás mutatja be a Pamir meghódítását. Az óceán, mint az emberi civilizáció sajátos tartománya, még nem eléggé feltárt terület, meghódításának problematikája sok vonatkozásban talán a Kozmoszéval rokonítható, ezért is született a Hidrokozmosz elnevezés. ,. erről szól a nevezetes Vityáz kutatóhajó munkáját, a szovjet tudósok eredményeit, a tengerek nemzetközi hasznosításának kérdéseit bemutató tudományos cikk. Két éve rendezték meg Moszkvában a IV. Nem- zektözi Filmfesztivált. A film nagyjainak .ez a találkozója munka és ünnep — jelentőségét publicisztika taglalja. Külön érdekessége az írásnak, hogy fényképanyagán felvonulnak olyan hírességek, mint Sophia Loren, Marcello Mastróianni, Grigo- rij Csuhraj, Daniel Olb- richsky, Federico Fellini, Giulietta Masina és mások. A szovjet dolgozók néhány legszebb üdülőhelyével ismertet meg egy színes fényképösszeállí- , tás.. A lap ebben a számában kezdi meg az 1980-as XXII. moszkvai olimpia előkészítésének szentelt anyagok közlését. A történeti áttekintés során az olimpiai eszme századele- ji orosz híveivel, az első aranyérmeket elnyert sportolókkal ismerkedhetünk meg. A Nagy Október 60. évfordulójára értékes nyereményeket ígérő új játék indult. Ezúttal is a hagyományos orosz nyelvlecke, a Fáklyafotó, a filmelőzetes és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programja zárja a számot. IC-szemle Salgóbányán Az erő és tudás jegyében FEGYELEM, ERŐ, ügyesség, tudás — e négy szó híven kifejezi a salgóbányai Lovász József KISZ-vezetőképző tábor utóbbi három napjának életét. Mindei’ről az ifjúgárdisták tettek tanúbizonyságól. Ebben a szép környezetben rendezték meg a VIII. megyei Ifjú Gárda szemlét. A pénteki impozáns megnyitó színhelyére 175 ifjúgárdista vonult be katonás rendben. menetalakzatban. Molnár György, a megyei KISZ-bi- zottság titkára ismertette a szemle „menetében” történt változást: nem a háromnapos szemle eredménye alapján kerülnek a fiatalok az országos döntőbe, hanem az egész évi, folyamtos munkában élenjárók képviselik megyénket augusztus 14—20. között Veszprémben, az országos Ifjú Gárda szemlén. Az első napon lezajlott az alaki és menetdalverseny. Első helyen Salgótarján város szakasza végzett, második a rétsági, harmadik pedig a szécsényi járás lett. Szombat reggel kellemes, napsütéses időben indultak próbatételre, összesen tizenegy akadály „leküzdésére” a szakaszok. A harci túrán elméletben ifjúságpolitikai, IG- ismeretekből, határőrizeti, kül- és belpolitikai, polgári védelmi és katonapolitikai kérdésekből vizsgáztak az ifjúgárdisták. A gyakorlati állomásokon gránátot dobtak; a fiúk kötélen függeszkedve jutottak át egy „szakadék” fölött, a lányok gerendán haladtak át; elláttak imitált sebesültet; az azimut-menetben a tájoló ismeretéből, használatából vizsgáztak; egy helyütt bukóalakra lőttek légpuskával, más állomáson pedig a megfigyelőképességet tették próbára. Nehéz feladatot jelentett a ,szennyezett terepszakasz leküzdése”, a gázálarc használata. VEZÉNYSZAVAK PATTOGTAK, jelentéstétel következett. Aki a határozott parancsokat adta: Schmirel József, az öblösüveggyár hegesztője, Salgótarján város IG- szakaszának parancsnoka. Szavaira a rajok — az első állomáson — különvonultak, a stencilezett feladatlapok megoldására. — Futóraj mögöttem sorakozó! — hallatszott az újabb parancsszó, még a feladat megoldására biztosított idő letelte előtt. Ök végeztek elsőként. — A vasárnapi rajversenyre neveztük el így a rajokat — mondta Csala Attila raj- parancsnok, az öblösüveggyár gázszerelője. — A Rideg víz miatt az úszás elmarad. így lövészetben, gránát céldobásban és fegyveres váltófutásban versenyzünk. A három raj ismét szakasz alakzattá alakult, folytatta a túrát. Schmirel József . parancsnoknál térkép, a pontos útvonal, az állomások rajzolatával. A rögtönzött lőtér is egy pont az utbaigazodást jelentő térképen. Hárman várták itt a versenyzőket, valamennyien az MHSZ aktivistái. A rendőrség, a honvédség, a határőrség, a munkásőrség és a polgári védelem, valamint az MHSZ nagy munkát vállalt az egész éves kiképzésben, képviselő ott voltak a szemlén is. A nyolc lőállás mögött Lav- rinc Attila a rangidős. Fegyvermester és versenybíró, egykori versenyző. A kohászati üzemek dolgozója. 1949 óta aktív tagja az MHSZ-nek, munkájáért . megkapta a Honvédelmi érdemérem arany fokozatát. Nyomdokába lép, követi őt fia, ifjú Lavrinc Attila is, társadalmi aktivista. Az állomás „személyzetének” harmadik tagja pedig Telek Gyula, az SKÜ szerszámkovácsa. így vélekedett: — Ilyen időben már alig van szabad időnk, sok a kiképzés, a verseny. De szép a feladat, jó a fiatalok között lenni. Most kik tetszettek a legjobban? A salgótarjáni szakasz. Fegyelmezettek, alakia- sak, a lövészetet is jó eredménnyel hajtották végre. Három, öt, négy — így alakult a szécsényi szakasz rajainak találatszáma. Nyolcból. Parancsnokuk Balogh János, a nagylóci KISZ-bizottság titkára: — „Besegítettem” az MHSZ lövészklubjába, megízleltem a könnyűbúvárok életét is. Április 1-én szereltem le a honvédségtől, akkor bíztak meg a szakasz vezetésével. Kicsit féltem ettől a munkától, ez a szemle azonban megnyugtatott. Látom, hogy mit tudunk. A szemle eredményeinek összegezését ezekkel a gondolatokkal kezdte Bállá Árpád, a megyei KISZ-bizottság honvédelmi és sportfelelőse, az IG-szemle táborparancsnoka: — Célunk mindenekelőtt az volt: lemérjük az elméleti és gyakorlati képzés eredményességét. Az idén el akartuk kerülni a túlzott versenyeket, törekedtünk a találkozójelleg erősítésére. A tábor életével pedig ötleteket, módszertani tanácsokat kívántunk adni a szabadidős-programok megszervezéséhez. Tervezzük, hogy jövőre a nyitó- és záróünnepséget, az alaki és menetdalversenyt Salgótarján központjában. a nyilvánosság előtí tartjuk. ADDIG EGY ÜJABB kiképzési év van hátra. Mint a mostani szemle is bizonyította: a hazafias és honvédelmi nevelés jó módszereként. (kelemen) 2000 mérnöki oklevél Azokkal, akik a moszkvai Energetikai Főiskolán végezték tanulmányaikat, ma már nemcsak Magyarországon, Lengyelországban, vagy Csehszlovákiában, de még a távoli Zöldfoki-szigeteken is találkozhatunk. A főiskolán 3 évtized alatt 60 ország mintegy kétezer fiatal szakembere kapta meg mérnöki oklevelét és 350-en szerezték meg itt a műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot* A külföldi diákok képzésében igen fontos pedagógiai gyakorlat, hogy bevonják őket a tudományos kutató munkába. Számos lehetőség nyílik erre a szakkörökön, diákolimpiákon a legjobb évfolyamdolgozatokra és diplomatcr- vekre kiírt versenyeken. E legutóbbi tudományos diákköri konferencián például az előadások közül több mint negyvenet a külföldi diákok tartottak. Néhány éve speciális szeminárium indult a főiskolán: Energetika a világ országaiban címmel. A hallgatók így a saját hazájuk energetikai helyzetével, problémáival és feladataival is megismerkednek. Étoi i Vége a tanításnak. A tereskei kisdiákok vidáman köszöntik * vakációt. Még egy utolsó pillantás a könyvekre, füzetekre. Bereezky Andrea és Török Ildikó. —kulcsár— Örököltem egy párnát Helye van a réginek Fekete alapú műszálas futót, párnát és alátéteket szőttem — mondja Szalai János- né, egyike a szécsényi Palóc HTSZ tizenkét tagjának, akik az országos népi szőttes pályázatra versenydarabot készítettek. — Régi fejelhaj mintát dolgoztam fel. Idegenül hangzik a szó, az élével ágyra rakott díszpárnákat hívták így, melyek kikandikáló oldalát gazdagon díszítette a népművészet. — Ezénkívül egy kis abroszt csináltam, szintén a régi hagyományok szerint. Középen csipkebetéttel, meg egy dísztörülközőt kenderalapon, szedett mintával. Űjabb műszó. Az egyik leg- időigényesebb, fáradságot, ügyességet kívánó szövési módot jelenti, amikor a takács nem elégszik meg a lábitó pedálok által .létrejött mintalehetőségekkel, kézzel és egy erre szolgáló deszkával választja szét a láncfonalakat... — Honnan kerültek elő ezek a minták? — Legnagyobb részt saját gyűjtésből. Itt, Szécsényben sok ismerősömnek van régi párnája, törülközője, szekrényben őrzött emlék, meg nem válnak tőle, de lemásolni örömmel engedik. Tulajdonképpen nem ismételni akarom a régi holmikat, hanem a mintákat feldolgozni. Idézet a Népi Iparművészeti Tanács, a Népművelési Intézet, a Tolna megyei Tanács művelődési osztálya és a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet felhívásából: „A pályázat célja: a magyar népi szövőművészet hagyományait őrző, valamint a hagyományos szövéstechnikák és díszítőelemek alkalmazásával olyan művek készítése, melyek mind művészeti, mind használati szempontból megfelelnek a mai kor igényeinek.” — Rámentek a szabad szombatok is — folytatja egy másik pályázó, Vadas József- né, aki Karancsságból jár be. — Hét darabos készletet csináltam. Asztalterítők, futó, faliszőnyeg, dísztörülköző. A fehér alapra, amit „sakkosan” szőttem, magam terveztem a mintát. Csillagos... Örököltem egy párnát nagyanyámtól, most is megvan, abból indultam ki. — Vázlatrajzokat készített? — Nem. Sokat figyeltem a mintát, gondolkoztam rajta, aztán leültem a székhez. Az abrosznak, a törülközőnek a szélét csomózott rojttal díszítettem. Ezt is régi otthoni törülközőről lestem el. — Nem sajnálta a rengeteg időt, fáradtságot? — Egyáltalán nem. Azt tartom, a mai kis lakásban is helye van a réginek, mert szépek ezek a minták. Legfeljebb meg kell keresni azt a helyet. A sarokba rakott díszpárnák már eltűntek, de a minta ma is örömet okozhat mondjuk egy futón, vagy abroszon. Szalainé is, Vadasné is a fiatalabb generációba tartozik. Azok közé, akik már csak átvették a palóc szőttesek hagyományos mintáit. A fentiekből azonban kitűnik, magukénak érzik, óvják, ápolják a hagyományokat. Azzal, hogy a mai környezetbe illő használati tárgyakra ültetik át. új életre születnek a már csak a láda alján, jobb esetben a múzeumok tárlóiban látható évszázados díszítő motívumok. NÓGRÁD — 1977. június 7,, kedd
