Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-07 / 132. szám

Bosszú nélkül Stoppos integet. Egy belső kényszex- arra késztet, hogy megállják, felvegyem- Annyi erőszakos legényt, leányt kerül el mostanában az em­ber. hogy szinte hihetetlen­nek tűnik a szelíd intés. a könyörgő tekintet. — Pásztora szeretnék men­ni.! — mondj a-kéri a fia­talember. Jól öltözött. Mint­ha most jött volna ki a nagy­áruházból. Bemutatkozik, de csak aranyi marad meg ben­nem. hogy gépkocsivezető. A balassagyarmati elágazá­sig hallgat- Itt viszont meg­döbbent a kérdésével­— Nem fél? — Miért kellene- kérdezek vissza. félnem — Mert tegnap még csí­kos rabruhát viseltem. Ma szabadultam a börtönből. Délelőtt bevásároltam, a ha­vernál felöltöztem és itt va­gyok. •. — Kapaszkodjon meg: nem félek! De ha már így össze­találkoztunk, mesélje el... Szavamba vág! Azt mond­ja: megismert. Amikor be­ült azonnal tudta honnan, ki vagyok- Négy évvel ezelőtt ott ültem mögötte a tárgya­láson. Ö bilincsben várta az ítéletet. Az ügyvédje meg­mutatta a í-iportot, amit a tárgyalásról írtam. — Ügy történt, ahogyan le­írta. Ezt el kellett ismernem. Pedig bosszantott, hogy ki­írta a nevemet- Ezért fakép- né! hagyott a menyasszo­nyom. Most hozzá megyek, megkeresem Pásztón... Bezúzta az ablakot. Nem gondolkodott. csak cselekedett- Amíg megtette az utat az italbolttól a barátja második emeleti lakásáig: hangosan duzzogott. ,.Ezt kel­lett megérnem és éppen a Józsi!” Az italboltban szedte fel a hírt. Jóbarátok súgták a fülébe két korsó sör kö­zött, hogy a menyasszonya épp most ment fel a Józsihoz. „Isten bizony, vakuljak meg, ha nem igaz” — állították ketten is. És ő hitt nekik, va­kon elhitte, amit' mondtak. Fizetett még egy rund sört és elköszönt- A cimborák kikí­sérték és biztatták: — Aztán csak keményen, fiú! Jól nézd meg a szekré­nyeket is. Hátha oda bújtatta a menyasszonyodat! Az ablakszilánkok között bemászott a konyhába és in­nen rontott a szobába. Józsi egyedül volt otthon. Az ágy­ból nézte a televíziót. A Maigrait felügyelő sorozatot közvetítették- Belerúgott a ké­szülékbe. A puskalövést is túlharsogta a durranás. Da­rabokra hullott a képernyő. Azután nekiesett Józsinak. Fojtogatta és követelte a menyasszonyát. — Hová bújtattad? Józsi nem tudott válaszol­ni- .. Felrángatta' a szekrényajtó­kat, alánézett az ágynak, minden zugot megvizsgált, az­után újra a barátjára vetette magát. De Józsi nem moz­dult. Megijedt. Hívta a mentőket és meg­szökött a helyszínről. Napo­kig bujkált, végül önként je­lentkezett. A vizsgálótiszttől sírva kérdezte: — Mi van Józsival? Megnyugtatták: életben ma­radt. de beszélni nem tud többé- A kihallgatást csak egy óra múlva folytathatták, mert elvesztette az eszméle­tét. Most fogta csak fel, hogy mit tett a legjobb barátjával. A bíróságon nem tagadott. Szigorú büntetést kért, mert bűnhődni akart. Nem felleb­bezett, pedig az ügyvédje ugyancsak bizonygatta, hogy legalább egy évet lefaraghat­nak a négy esztendőből. — Nem! r— és elindult a tárgyalóterem kijárata felé-.. — És most, hová merre? Felém fordult az ülésen és merően nézte a tekintetemet, mintha onnan olvasná ki a belső, titkos gondolatokat. — Tudpm, most megírja a találkozásunkat. Nem bánom. De akkor a következő lépést is tegye hozzá. — A következőt? — Elmegyek a menyasz- szonyomhoz. Ez nem tartozik- a folytatáshoz- Talán össze­házasodunk. Talán... de a ha­verokat, akik az italboltban a jó tanácsot adták holnap felkeresem. — Ebből baj lesz! — Én nem félek és nem a bosszúállás sürgeti a találko­zást- Beszélgetni akarok ve­lük. Tudják meg, hogy mi­lyen jól sikerült a tréfájuk. Egy ember a börtönbe ke­rült, egy elvesztette a hang­ját. Ha van bennük egy csepp emberi érzés, akkor bocsána­tot kérnek. — Ez elég? — Nekem igen. A négy év alatt lehiggadtam- És taná­csolom mindenkinek, hogy ke­rülje a hasonló tréfákat, de utána a bosszút is. Szörnyű dolog ez. Az egész életemet megbélyegezte... Látszott az arcán, éreztem a hangjában, hogy jólesik a beszélgetés- Az első beszél­getés szabadulása után az el­ső lépésről, és a következőről. Ritka megfontoltság. bölcs gondolkodás. Pedig négy éven át naponta érezte cselekedete következményét. — Hány éves is? — Huszonnégy múltam. . ■ tegnap! Gáldonyi Béla Fáklya­ismertető A Fáklya most megje­lent 13. számának egyik érdekes írása a moszkvai és általában a nagyvárosi közlekedés problémájá­val foglalkozik — erre utal a címlap, a belső cikkben pedig a szovjet fővárosra utaló számos adatnak, ezenkívül veze­tő nyugati lapok általános megállapításának és a szo­cialista viszonyok között megtalált jó megoldások­nak az elemzése mélyíti el a témát. Ugyancsak a közlekedés, közelebbről az autó öröméről és gond­járól: szerepéről ír egy másik képes riport. Izgalmas tudósítás mu­tatja be a Pamir meghó­dítását. Az óceán, mint az em­beri civilizáció sajátos tartománya, még nem eléggé feltárt terület, meghódításának proble­matikája sok vonatkozás­ban talán a Kozmoszéval rokonítható, ezért is szü­letett a Hidrokozmosz el­nevezés. ,. erről szól a nevezetes Vityáz kutató­hajó munkáját, a szov­jet tudósok eredményeit, a tengerek nemzetközi hasznosításának kérdése­it bemutató tudományos cikk. Két éve rendezték meg Moszkvában a IV. Nem- zektözi Filmfesztivált. A film nagyjainak .ez a ta­lálkozója munka és ünnep — jelentőségét publicisz­tika taglalja. Külön érde­kessége az írásnak, hogy fényképanyagán felvo­nulnak olyan hírességek, mint Sophia Loren, Mar­cello Mastróianni, Grigo- rij Csuhraj, Daniel Olb- richsky, Federico Felli­ni, Giulietta Masina és mások. A szovjet dolgozók né­hány legszebb üdülőhe­lyével ismertet meg egy színes fényképösszeállí- , tás.. A lap ebben a számá­ban kezdi meg az 1980-as XXII. moszkvai olimpia előkészítésének szentelt anyagok közlését. A törté­neti áttekintés során az olimpiai eszme századele- ji orosz híveivel, az első aranyérmeket elnyert sportolókkal ismerkedhe­tünk meg. A Nagy Ok­tóber 60. évfordulójára ér­tékes nyereményeket ígé­rő új játék indult. Ezút­tal is a hagyományos orosz nyelvlecke, a Fáklya­fotó, a filmelőzetes és a Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza programja zárja a számot. IC-szemle Salgóbányán Az erő és tudás jegyében FEGYELEM, ERŐ, ügyesség, tudás — e négy szó híven ki­fejezi a salgóbányai Lovász József KISZ-vezetőképző tá­bor utóbbi három napjának életét. Mindei’ről az ifjúgár­disták tettek tanúbizonyságól. Ebben a szép környezetben rendezték meg a VIII. me­gyei Ifjú Gárda szemlét. A pénteki impozáns meg­nyitó színhelyére 175 ifjúgár­dista vonult be katonás rend­ben. menetalakzatban. Molnár György, a megyei KISZ-bi- zottság titkára ismertette a szemle „menetében” történt változást: nem a háromnapos szemle eredménye alapján ke­rülnek a fiatalok az orszá­gos döntőbe, hanem az egész évi, folyamtos munkában élenjárók képviselik megyén­ket augusztus 14—20. között Veszprémben, az országos If­jú Gárda szemlén. Az első napon lezajlott az alaki és menetdalverseny. Első helyen Salgótarján város szakasza végzett, második a rétsági, harmadik pedig a szécsényi járás lett. Szombat reggel kellemes, napsütéses időben indultak próbatételre, összesen tizen­egy akadály „leküzdésére” a szakaszok. A harci túrán el­méletben ifjúságpolitikai, IG- ismeretekből, határőrizeti, kül- és belpolitikai, polgári védelmi és katonapolitikai kérdésekből vizsgáztak az if­júgárdisták. A gyakorlati ál­lomásokon gránátot dobtak; a fiúk kötélen függeszkedve ju­tottak át egy „szakadék” fö­lött, a lányok gerendán ha­ladtak át; elláttak imitált se­besültet; az azimut-menetben a tájoló ismeretéből, használatá­ból vizsgáztak; egy helyütt bukóalakra lőttek légpuská­val, más állomáson pedig a megfigyelőképességet tették próbára. Nehéz feladatot je­lentett a ,szennyezett terep­szakasz leküzdése”, a gázálarc használata. VEZÉNYSZAVAK PAT­TOGTAK, jelentéstétel követ­kezett. Aki a határozott pa­rancsokat adta: Schmirel Jó­zsef, az öblösüveggyár he­gesztője, Salgótarján város IG- szakaszának parancsnoka. Sza­vaira a rajok — az első állo­máson — különvonultak, a stencilezett feladatlapok meg­oldására. — Futóraj mögöttem so­rakozó! — hallatszott az újabb parancsszó, még a feladat megoldására biztosított idő le­telte előtt. Ök végeztek első­ként. — A vasárnapi rajverseny­re neveztük el így a rajokat — mondta Csala Attila raj- parancsnok, az öblösüveggyár gázszerelője. — A Rideg víz miatt az úszás elmarad. így lövészetben, gránát céldobás­ban és fegyveres váltófutás­ban versenyzünk. A három raj ismét szakasz alakzattá alakult, folytatta a túrát. Schmirel József . pa­rancsnoknál térkép, a pontos útvonal, az állomások rajzola­tával. A rögtönzött lőtér is egy pont az utbaigazodást jelentő térképen. Hárman várták itt a versenyzőket, valamennyien az MHSZ aktivistái. A rendőr­ség, a honvédség, a határőr­ség, a munkásőrség és a pol­gári védelem, valamint az MHSZ nagy munkát vállalt az egész éves kiképzésben, kép­viselő ott voltak a szemlén is. A nyolc lőállás mögött Lav- rinc Attila a rangidős. Fegy­vermester és versenybíró, egy­kori versenyző. A kohászati üzemek dolgozója. 1949 óta ak­tív tagja az MHSZ-nek, mun­kájáért . megkapta a Honvé­delmi érdemérem arany foko­zatát. Nyomdokába lép, követi őt fia, ifjú Lavrinc Attila is, társadalmi aktivista. Az állo­más „személyzetének” harma­dik tagja pedig Telek Gyula, az SKÜ szerszámkovácsa. így vélekedett: — Ilyen időben már alig van szabad időnk, sok a ki­képzés, a verseny. De szép a feladat, jó a fiatalok között lenni. Most kik tetszettek a legjobban? A salgótarjáni sza­kasz. Fegyelmezettek, alakia- sak, a lövészetet is jó ered­ménnyel hajtották végre. Három, öt, négy — így ala­kult a szécsényi szakasz rajai­nak találatszáma. Nyolcból. Parancsnokuk Balogh János, a nagylóci KISZ-bizottság tit­kára: — „Besegítettem” az MHSZ lövészklubjába, megízleltem a könnyűbúvárok életét is. Áp­rilis 1-én szereltem le a hon­védségtől, akkor bíztak meg a szakasz vezetésével. Kicsit féltem ettől a munkától, ez a szemle azonban megnyugta­tott. Látom, hogy mit tu­dunk. A szemle eredményeinek összegezését ezekkel a gondo­latokkal kezdte Bállá Árpád, a megyei KISZ-bizottság hon­védelmi és sportfelelőse, az IG-szemle táborparancsnoka: — Célunk mindenekelőtt az volt: lemérjük az elméleti és gyakorlati képzés eredményes­ségét. Az idén el akartuk ke­rülni a túlzott versenyeket, tö­rekedtünk a találkozójelleg erősítésére. A tábor életével pedig ötleteket, módszertani tanácsokat kívántunk adni a szabadidős-programok meg­szervezéséhez. Tervezzük, hogy jövőre a nyitó- és záróünnep­séget, az alaki és menetdal­versenyt Salgótarján központ­jában. a nyilvánosság előtí tartjuk. ADDIG EGY ÜJABB kikép­zési év van hátra. Mint a mostani szemle is bizonyítot­ta: a hazafias és honvédel­mi nevelés jó módszereként. (kelemen) 2000 mérnöki oklevél Azokkal, akik a moszkvai Ener­getikai Főiskolán végezték tanul­mányaikat, ma már nemcsak Ma­gyarországon, Lengyelországban, vagy Csehszlovákiában, de még a távoli Zöldfoki-szigeteken is ta­lálkozhatunk. A főiskolán 3 év­tized alatt 60 ország mintegy két­ezer fiatal szakembere kapta meg mérnöki oklevelét és 350-en sze­rezték meg itt a műszaki tudo­mányok kandidátusa tudományos fokozatot* A külföldi diákok képzésében igen fontos pedagógiai gyakorlat, hogy bevonják őket a tudomá­nyos kutató munkába. Számos le­hetőség nyílik erre a szakkörökön, diákolimpiákon a legjobb évfo­lyamdolgozatokra és diplomatcr- vekre kiírt versenyeken. E leg­utóbbi tudományos diákköri kon­ferencián például az előadások közül több mint negyvenet a külföldi diákok tartottak. Néhány éve speciális szeminá­rium indult a főiskolán: Energe­tika a világ országaiban címmel. A hallgatók így a saját hazájuk energetikai helyzetével, problémá­ival és feladataival is megismer­kednek. Étoi i Vége a tanításnak. A tereskei kisdiákok vidáman köszöntik * vakációt. Még egy utolsó pillantás a könyvekre, füzetekre. Bereezky Andrea és Török Ildikó. —kulcsár— Örököltem egy párnát Helye van a réginek Fekete alapú műszálas fu­tót, párnát és alátéteket szőt­tem — mondja Szalai János- né, egyike a szécsényi Palóc HTSZ tizenkét tagjának, akik az országos népi szőttes pá­lyázatra versenydarabot ké­szítettek. — Régi fejelhaj mintát dolgoztam fel. Idegenül hangzik a szó, az élével ágyra rakott díszpárná­kat hívták így, melyek kikan­dikáló oldalát gazdagon díszí­tette a népművészet. — Ezénkívül egy kis ab­roszt csináltam, szintén a ré­gi hagyományok szerint. Kö­zépen csipkebetéttel, meg egy dísztörülközőt kenderalapon, szedett mintával. Űjabb műszó. Az egyik leg- időigényesebb, fáradságot, ügyességet kívánó szövési mó­dot jelenti, amikor a takács nem elégszik meg a lábitó pe­dálok által .létrejött mintale­hetőségekkel, kézzel és egy erre szolgáló deszkával vá­lasztja szét a láncfonalakat... — Honnan kerültek elő ezek a minták? — Legnagyobb részt saját gyűjtésből. Itt, Szécsényben sok ismerősömnek van régi párnája, törülközője, szek­rényben őrzött emlék, meg nem válnak tőle, de lemásol­ni örömmel engedik. Tulaj­donképpen nem ismételni akarom a régi holmikat, ha­nem a mintákat feldolgozni. Idézet a Népi Iparművésze­ti Tanács, a Népművelési In­tézet, a Tolna megyei Tanács művelődési osztálya és a Sár­közi Népművészeti Háziipari Szövetkezet felhívásából: „A pályázat célja: a magyar népi szövőművészet hagyományait őrző, valamint a hagyomá­nyos szövéstechnikák és dí­szítőelemek alkalmazásával olyan művek készítése, me­lyek mind művészeti, mind használati szempontból meg­felelnek a mai kor igényei­nek.” — Rámentek a szabad szombatok is — folytatja egy másik pályázó, Vadas József- né, aki Karancsságból jár be. — Hét darabos készletet csi­náltam. Asztalterítők, futó, fa­liszőnyeg, dísztörülköző. A fe­hér alapra, amit „sakkosan” szőttem, magam terveztem a mintát. Csillagos... Örököltem egy párnát nagyanyámtól, most is megvan, abból indul­tam ki. — Vázlatrajzokat készített? — Nem. Sokat figyeltem a mintát, gondolkoztam rajta, aztán leültem a székhez. Az abrosznak, a törülközőnek a szélét csomózott rojttal díszí­tettem. Ezt is régi otthoni tö­rülközőről lestem el. — Nem sajnálta a renge­teg időt, fáradtságot? — Egyáltalán nem. Azt tar­tom, a mai kis lakásban is helye van a réginek, mert szépek ezek a minták. Leg­feljebb meg kell keresni azt a helyet. A sarokba rakott díszpárnák már eltűntek, de a minta ma is örömet okoz­hat mondjuk egy futón, vagy abroszon. Szalainé is, Vadasné is a fiatalabb generációba tartozik. Azok közé, akik már csak átvették a palóc szőttesek ha­gyományos mintáit. A fenti­ekből azonban kitűnik, magu­kénak érzik, óvják, ápolják a hagyományokat. Azzal, hogy a mai környezetbe illő hasz­nálati tárgyakra ültetik át. új életre születnek a már csak a láda alján, jobb esetben a múzeumok tárlóiban látható évszázados díszítő motívumok. NÓGRÁD — 1977. június 7,, kedd

Next

/
Thumbnails
Contents