Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-07 / 132. szám

Szovtet—francia külügyminiszteri tárgyalások Más a ritmus mifelénk 1-eangicS BrezsaigeMat Párizsba ivärfälc Äz emberiség képes nemet mondani (I.) Hétfőn Moszkvában meg­kezdődtek a tárgyalások And­rej Gromiko szovjet és Louis de Guiringaud francia kül­ügyminiszter között. A francia miniszter a szov­jet kormány meghívására hi­vatalos látogatáson tartózko­dik Moszkvában. A szovjet főváros diplomá­ciai köreiben nagy várakozás­sal tekintenek a legújabb szovjet—francia külügyminisz­teri konzultáció elé, hiszen nem titok, hogy annak leg­főbb célja a június 20-án Pá­rizsban kezdődő francia— szovjet csúcstalálkozó megfe­lelő előkészítése. Az elmúlt években rendsze­resekké váltak a legfelsőbb szintű találkozók a két, sok (Folytatás a2 1. oldalról) lítása országaink között nagy jelentőségű lenne nemcsak a Szovjetunió és Kína, hanem a nemzetközi helyzet általános javulása szempontjából is. — Ha a szovjet—kínai vi­szonyban mindeddig nem kö­vetkezett be kedvező válto­zás, ezért a másik felet ter­heli a felelősség. Kína új ve­zetősége sajnos a régi. mond­hatnám kitaposott úton ha­lad- Végtére is tény, hogy folytatódnak a kirohanások az enyhülési politika ellen, aka­dályokat gördítenek minden­nemű leszerelési intézkedés útjába. Vagy vegyük a ..he­gemónia” elleni küzdelemmel kapcsolatos tézist. Talán van­nak, akik semmi veszélyt sem látnak ebben. De vajon nem akarnak-e ennek a tézisnek az ürügyén viszályt szítani az államok között, vagy legalább­is megakadályozni a kapcso­latok javulását közöttük? Mi a célja mindennek, vajon nem olyan célok vannak-e mögöt­te, amelyek szöges ellentét­ben .állnak a béke és az együttműködés érdekeivel? Nekünk mindenesetre ha­tározott véleményünk van erről a kérdésről, s ezt a vé­leményt Japánban is ismerik. A koreai helyzetről szói­vá az SZKP főtitkára el­mondta, hogy szovjet részről támogatják a KNDK javasla­tait, az összes külföldi csa­patok kivonására Dél-Kore- ából és kedvező feltételek megteremtésére az ország bé­kés, demokratikus külső be­avatkozástól mentes egyesíté­séhez. Ezt az álláspontot az ENSZ- tagállamainak többsé­ge is támogatja. A közel-keleti rendezést és a nemzeti felszabadító moz­galmakat érintő kérdésre Leonyid Brezsnyev a követ­kezőket válaszolta: — a kö­zel-keleti válság hosszú évek óta lángolva vagy lappangva az egyik nemzetközi feszült­ségforrás. Békés rendezésé­nek sürgető szükségessége im­már senki előtt sem kétsé­ges- Véleményünk szerint most elsősorban haladéktala­nul fel kell újtani a genfi kö­zel-keleti békekonferenciát. Ami a közel-keleti rendezés lényegét illeti, ez nézetünk történelmi szállal egymáshoz kapcsolódó európai ország ve­zetői közöttt. Mint Valéry Giscard d’Estamg köztársasá­gi elnök, a szovjet televízió­ban nemrég tartott francia hét nyitányaként mondott be­szédében hangsúlyozta: „Nagy várakozással tekintünk Leo­nyid Brezsnyev úr közelgő június végi franciaországi lá­togatása elé. A szovjet és a francia vezetők minden eddi­gi legfelsőbb szintű találkozó­ja új szakasz kezdetét jelen­tette a két ország együttmű­ködésének útján.” Louis de Guiringaud és Andrej Gromiko moszkvai tár­gyalásain a kétoldalú kapcso­latokon túlmenően szó lesz a legidőszerűbb nemzetközi kér­désekről is. Nem sokkal a jú­nius 15-re összehívott belgrádi szerint röviden a következő­ket jelenti: valóban tartós és igazságos béke a Közel-Kele­ten csak az izraeli csapatok­nak az 1967-ben megszállt minden arab területről törté­nő kivonása, a térség minden államának és népének — be­leértve Izraelt és a Paleszti­nái arab népet — független és biztonságos létre való jogának a tiszteletben tartása, a Pa­lesztina! arab népnek az ön­álló államalapításra vonat­kozó törvényes jogának elis­merése alapján lehetséges. A jobb kapcsolatokért A Szovjetunió a maga ré­széről kész minden tőle tel­hetőt megtenni, hogy köze­lebb kerüljünk e békéhez. A szovjet—japán viszony­ról Tanaka volt japán minisz­terelnök szovjetunióbeli lá­togatásáról és az északi terü­letek problémájáról az SZKP főtitkára a következőket mon­dotta: — jól emlékszünk a japán vezetőkkel Tanaka mi­niszterelnök moszkvai látoga­tásakor folytatott tárgyalások­ra, amelyek véleményünk sze­rint hasznosak voltak. E tárgyalásokon a kölcsö­nös érdeklődésre számottartó kérdések széles körét, köztük a Szovjetunió és Japán kö­zött kötendő békeszerződés kérdését is megvitattuk.' Mint bizonyára emlékszik, az 1973. október 10-i szovjet—japán közös nyilatkozatban megálla­podtunk a békeszerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások folytatásában. A Szovjetunió kész, természete­sen akkor, ha a japán fél nem támaszt nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételeket, befejezéséig vinni ezt az or­szágaink számára fontos ügyet. Ha a japán fél józanul közelíti meg a második vi­lágháború eredményeképpen kialakult realitásokat, akkor ezt el lehet érni, méghozzá gyorsan. Ismeretes, hogy a békeszerződések a kérdések egész komplexumát ölelik fel, köztük a határkér­déseket is. Ez vonatkozik a szovjet—japán békeszerző­désre is. Azt állítani, hogy az találkozó előtt bizonyára nagy hangsúlyt kap majd a mosta­ni szovjet—francia külügymi­niszteri megbeszéléseken az európai biztonság és együtt­működés kérdése. Részletesen szó lesz korunk egyik legelmérgesedettebb nemzetközi tűzfészkéről, a kö­zel-keleti válságról, amelynek rendezését illetően a szovjet és a francia kormány álláspontja rendkívül közel áll egymáshoz. Érintik majd a nukleáris fegy­verek további elterjedésének megakadályozása érdekében foganatosítandó hatékony in­tézkedések problémáját. A moszkvai Izvesztyija üd­vözli a francia külügyminisz­ter szovjetunióbeli látogatá­sát, közli fényképét és ismer­teti pályafutását. (MTI) országaink közötti kapcsola­tokban valamiféle „megol­datlan területi probléma van” egyoldalú és nem helyes ér­telmezés. Álláspontunkat nemegyszer kifejtettük a japán vezetők­kel folytatott tárgyalásokon. Ha jól értjük, Japán egye­lőre nem áll készen a béke- szerződés megkötésére. Ezt figyelembe véve javasoltuk, hogy a békeszerződésről fo­lyó tárgyalásokat nem be­szüntetve, folytassunk véle­ménycserét és írjunk alá szerződést a jószomszédságról és az együttműködésről, amely kapcsolatainknak azokat a területeit ölelné fel, amelyele már megérettek arra, hogy szilárd szerződéses alapra he­lyezzük. Fordulatot jelentene Meggyőződésünk szerint e szerződés megkötése fordula­tot jelentene -a bizalmatlan­ság maradványainak felszá­molása irányába és elősegíte­né a kölcsönösen előnyös együttműködés megbízható fejlődését. Javaslatunkat a jószomszéd­ságról és az együttműködésről szóló szerződésnek neveztük, azonban a lényeg nem az el­nevezésen múlik. Készek va­gyunk tanulmányozni a ja­pán fél ilyen irányú lehetsé­ges kezdeményezéseit. Arra a kérdésre válaszolva, hogy , lehetségesnek tartja-e japáni látogatását, Leonyid Brezsnyev a következőket vá­laszolta : „Örömmel fogadtam a japán kormány hivatalos látogatásra szóló meghívását, és úgy gondolom, hogy arra alkalmas helyzetben élni fo­gok vele.” Végezetül az SZKP KB fő­titkára kijelentette: „Teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy Japánnal való kapcsola­tainkat a jószomszédi együtt­működés és a kölcsönös elő­nyök alapján kívánjuk foly­tatni. Megragadom az alkal­mat, hogy legjobb kívánsága­imat fejezzem ki az Aszahi Simbun olvasóinak és az egész japán népnek. A világ haladó emberisé­ge, a Szovjetunió, a mai kor történelmének jubiláris ünnepére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. születésnapjára készülődik. Az újságírók, a rádió és a televí­zió már hetek óta — szemel­vényekkel, adatokkal, tények­kel — „távirati stílusban” jel­zik a Csepelről elindult mun­kaverseny hazai és nemzetkö­zi eseményeit, amelyek rop­pant nagy visszhangra talál­tak mind a Szovjetunióban, mind a többi szocialista or­szágban. Messzire nyúló ha- hagyomány nálunk, hogy nem­zeti és nemzetközi ünnepein­ket fokozott munkasikerek előzik meg. Most — felszaba­dulásunk 32. évfordulóját kö­vetően és a Nagy Október ju­biláris ünnepére készülve — a munkaverseny kézzelfogha­tó jele annak, hogy éltünk, s egyre magabiztosabban élünk azzal a szabadsággal, amelyet több mint három évtizeddel ezelőtt a világot átformáló forradalom, a hős szovjet nép fiai hoztak el számunkra. Pár­tunk — amely a lenini esz­mék örökösének vallja magát —, betölti történelmi külde­tését, irányítja, vezeti a fej­lett szocialista társadalom épí­tését, forradalmi élcsapat. Mennyi minden történt ebben a rövid három évtizedben, amely mögöttünk van! A felszabadulásra már igazi történelmi távlatból emlékez­hetünk vissza. Most bontako­zik ki a maga teljességében az egyes emberek előtt a tör­ténelemkönyvek és egykori dokumentumok alapján, hogy mi is történt azokban a na­pokban és hetekben. S kevés­sel azután 1945. május 9. Rommá lőtt városokra, füs­tölgő omladékokra sütött a májusi napfény. Megrendítő május volt ez! Á félelem fel­legei szétoszlottak. Az embe­rek önfeledt ujjongással kö­szöntötték a béke májusát, de voltak, akikben az értelem és a szív egyszérre kérdezte: fölgyógyul-e az emberiség eb­ből a borzalmas sebesülésből; töméntelen vérveszteségből; lesz-e ereje úrrá lenni a ször­nyűséges pusztuláson. Megkín- zottabb talán sohasem volt az ember, megalázottabb sem. Elhinni is nehéz volt, hogy mindazt kibírta, amit el kel­lett viselnie azokban a keser­ves esztendőkben. Kibírta! Volt ereje újra munkára, teremtésre, alkotás­ra, haladásra. Mi, magyarok végigéltük az ujjongó alkotásnak csodálatos esztendőit. Pedig szinte sem­mink sem volt. Szinte minde­nünket elrabolták a hitleri banditák. Amink volt, azt is ajándékba kaptuk, akárcsak a szabadságunkat és nemzeti függetlenségünket a Szovjet­uniótól. Attól az országtól, amelynek népe szinte ember- feletti szenvedéseket élt át a Nagy Honvédő Háború évei­ben. A Szovjetunió nyugati részének óriási területei a föl­égetett föld siralmas állapotá­ba jutottak. 1710 várost, több mint 70 ezer falut romboltak le, 427 múzeumot, 84 ezer is­kolát és főiskolát, 40 ezer kórházat és 43 ezer közkönyv­tárat pusztítottak el. Sorolhat­nánk még tovább az anyagi veszteségek aligha fölmérhető adatait. De ki vállalkozhatnék Interjú az SZKP főtitkárával Ecevit kormányt alakít „Legfontosabb feladatunk, hogy békét biztosítsunk” Ambrus István, az MTI ki­küldőit tudósítója jelenti: A hivatalos adatokat közlő számítóközpont az alsóházi mandátumok megoszlásának 213:190-es állásánál tartott hétfő délután három órakor, amikor Ecevit pártszékházá- nak erkélyéről közölte az ün­neplő tömeggel: a köztársasá­gi néppárt alakít egyedül kor­mányt. A gyűlés résztvevői a pártelnök nevének skandálá- sával, óriási üdvrivalgással fc­2 NÓGRÁD - 1977. i gadtak Ecevitnek a partappa­rátus adataira alapuló beje­lentését: a választásokon a KNP abszolút többséget szer­zett, egyszínű kormányt ala­kít. „Ezzel a török nép jutott győzelemre s lett a hatalom birtokosa. Kormányunk maga elé tűzi valamennyi égető probléma megoldását, legfon­tosabb feladatunknak azonban azt 'tekintjük, hogy békét biz­tosítsunk Törökországnak” — fűzte hozzá. / 7., kedd Három hét szenvedés, bizonytalanság és fogság után a dél- malukui „kommandó” szabadon engedett az Assen és Gro­ningen között veszteglő vonatról két terhes asszonyt. A ké­pen: az elengedett asszonyok. arra, hogy fölmérje 25 millió hajléktalanná lett ember szen­vedéseit, s ki arra, hogy az árvák, özvegyek fájdalmát és könnyét, s a bestiális módon meggyilkolt és elégetett em­berek százezreinek halálsiko­lyát egyetlen mondatba szo­rítsa. Nincs olyan szó, amely ezt kifejezhetné. És ki foghatná föl a halot­tak tízmillióinak fájdalmas elmúlását és a hadisérültek szenvedéseit? Ki tudhatná megmondani, hogy az anyagi pusztuláson túl, mit vesztett az emberiség a megholtak ha­lálával? És m:t veszített azzal, hogy évezredes kultúremlékek mentek veszendőbe, az érte­lem és a munka csodálatos alkotásai semmisültek meg? Vigasztaló, hogy volt ere­jük a népeknek mindent újra kezdeni, s nem egy tekintet­ben túl is szárnyalták azt, ami volt. Különösen nagy vi­gasztalás számunkra, hogy a Szovjetunió nemcsak újrate-. remtette mindazt, amit a fa­siszta hordák elpusztítottak, hanem a csillagok világát ostromló tudományának, ész­szerűen megtervezett munká­jának, magas fejlettségű er­kölcsi-politikai egységének se­gítségével a marxizmus—leni- nizmus fényében a kommu­nizmus küszöbére érkezett, s körötte új világrend alakult ki: a szocialista világrend- szer. N em vagyunk vakok, hogy ne látnék: a nyugati vi­lág is felépült sebeiből, bár az Egyesült Államok nem szenvedte meg úgy a háborút, mint a többi nyugati nemzet. A ritmus azonban más Kele­ten és. más Nyugaton. Erre mifelénk gyorsabb és bizton­ságosabb- De most nem is er­ről van szó! Az emberre gon­dolunk, akiben hinni lehet és kell, mert íme: a poklok pok­lából, ahová a hitleri bandi- tizmus letaszította, képes volt életét újraépíteni. Személyes emlékeinkben azok a mozzanatok élnek, azok az események jelentik a tör­ténelmi fordulópontot, ame­lyeknek részesei voltunk. Az emlékezés örök törvénye sze­rint visszatekintve mindig szí­nesebbnek, érdekesebbnek és izgalmasabnak tűnik fel az, ami velünk történt. Igaz, voltak emberek, akik a német és magyar fasiszták, a negyedszázados ellenforra­dalmi terror hazug propagan­dájának béklyójában a felsza­badulást egyáltalán nem úgy képzelték el, nem úgy várták, ahogyan történt. De a nép- a munkások, a parasztok, az ér­telmiségiek, a kispolgárok már torkig voltak a háborús szenvedésekkel- a régi úri vi­lág álszent hazugságaival, egész előző, sok szenvedést és kevés örömet nyújtó életük­kel. Így hát a szovjet hadse­reg előrenyomulása Magyaror­szág területén nem egyszerű­en a szennyes, véres háború befejezését hozta el- hanem annál sokkal többet, a felsza­badulást, sok év, évtizedek kínjaiból- az izgalmas, ígére­tes, szép jövő reményének be­teljesedését. Május 9 — bármennyire különböző helyzetekben érte is az egyes embereket — egy tekintetben valamennyiük számára azonos volt: élesen, mint sötét éjszakában a vil­lámlás bizonyossá vált szá­mukra, hogy ami addig tör­tént- véget ért. és most min­denképpen valami új kezdő­dik a személyes életünkben csakúgy, mint az ország, a nemzet sorsában. Ezért válik felejthetetlen élménnyé évti­zedek múltán is a második világégés vége. Ezért érezzük olyannak azokat a heteket, mintha csak tegnap lettek volna-.. Harminckét év alatt az or­szágban. a nagyvilágban, min­den egyes ember életében annyi minden történt, oly sok minden zsúfolódott össze, hogy a háború vége úgy él ben­nünk, mintha csak tegnap tör­tént volna. Az ezt követő ese­mények. élmények és még a későbbiek is úgy, tűnnek, mintha valami régmúltról emlékeznénk, amelyet nem is magunk éltünk át, hanem könyvből olvasnánk- elbeszé­lésből hallgatnánk. M ilyen régen is volt az első háború nélküli nap és éjszaka. Az első szelet iga­zi kenyér, péksütemény, pohár sör, egy pár virsli. Az első­romjaiból újjáépített ház és gyár. Az első nap, amikor új­ra együtt volt az egész család, hazatértek szeretteink. Az első szabad május elseje, és a töb­bi első vidám boldog ünnep­nap. Az első vonat, amely va­lahonnan elindult- és valaho­vá megérkezett- Az első híd a Dunán, amely nemcsak épí­tőinek de egy egész nemzet­nek, a magyarnak hirdette él­ni akarását. Az élső új szo­cialista gyárak, az első terme­lőszövetkezetek. az első bizo­nyítékai annak, hogy a ma­gyar nép szabadsága és nem­zeti függetlensége mellett va­lóra válnak legjobbjaink szo­cialista eszményei is. k. f­Magyar—indiai külügyi tárgyalások Rácz Pál külügyminiszteri- csolatok fejlesztéséről, és a umi államtitkár meghívására nemzetközi helyzet időszerű hivatalos látogatást tett Buda- kérdéseiről, pesten J. S. Mehta, indiai Az indiai vendéget fogadtá külügyi államtitkár. A tár- Havasi Ferenc, a Miniszterta- gyalásokon eszmecserét foly- nács elnökhelyettese, és Púja tattak a magyar—indiai kap- Frigyes külügyminiszter. Fahmi Moszkvába látogat A Szovjetunióba látogat Fahmi egyiptomi külügymi­niszter — jelentették be hi­vatalosan Moszkvában. A látogatásról szóló közle­mény hangoztatja: a szovjet és egyiptomi fél között meg­állapodás jött létre arról, hogy a két ország hivatalos sze­mélyiségei Moszkvában, ez­után pedig Kairóban találkoz-' nak és konzultációkat foly­tatnak a feleket érdeklő va­lamennyi kérdésről. A létre­jött megállapodás értelmében Iszmail Fahmi miniszterelnök­helyettes, külügyminiszter, jú­nius 9—10-én tárgyalások folytatása végett látogatást tesz Moszkvában. (MTI) Kongresszus lesz Kínában Aczél Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Hua Kuo-feng, a KKP KB elnöke kijelentette, hogy a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusát, rákövetkezőn pedig a kínai országos népi gyűlés ülésszakát még az idén meg kell tartani közölték kí­nai illetékesek, magánbeszél­getés formájában az ország két közép-déli tartományában túrázó újságírókkal. Az MTI tudósítójának tu­domása szerint most fordul elő első ízben, hogy a szóban forgó tanácskozások megtar­tására vonatkozó direktívát kínai illetékesek a KKP KB elnökének nevével hozták összefüggésbe. A Hua Kuo-fengre hivatko­zó információ szerint a kong­resszus ■ előkészületei Kína tartományaiban már megkez­dődtek. Nem kétséges, hogy amiként a IX. kongresszusnak Liu Sao-csi, a X-nek Lin Piao, akképpen a XI-nek is lesz „negatív hőse”: a „négyek bandája”.

Next

/
Thumbnails
Contents