Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

Tollhegyen: A közöny Kísért a Boráros tér. Né­hány évvel ezelőtti rendőr­ségi, bírósági tudósításokat idéz emlékezetem. Az indu­latos sorok akkor azt tették közzé: a Duna-parti aluljá­róban agyonvertek egy em­bert Népes „publikum'’ előtt, embereit gyűrűjében. Senki, senkik sem akadtak, akik le­fogták volna a gyilkos keze­ket Egy teremtett ember nem sok, annyi sem szaladt rend­őrért Ezt a nyilvános emberha­lált, a vérforraló közönyt a hajtépés és a jól irányzott hasbarúgások juttatják ^eszem­be. Az esemény zaját már messziről hozza az esti szél. A sikoly nevetéssel kevere­dik, a brutalitást a „ténysze­rű” kommentálás szavai kísé­rik. Közönyösen, mint egy unalmas sportmérkőzésen. Vagy mégsem? Nézője válo­gatja. Itt-ott fülig szaladnak a szájak, torz vigyor ül az ar­cokra. ök a nyertesek. Nem volt hiábavaló az estéli csatango- lás, a lébecolás, a semmitte­vés. V-lami történt., Szemta­núi lehettek egy „esemény­nek”. Jól kiröhöghették ma­gukat az ingyen cirkuszban, az utcaszínházban. Benyomásaim csak villanás­nyiak. Szerencsére. Mert még csak közeledek a színpad és nézőtér szerepét egyaránt be­töltő széles járdához, amikor az előadásnak vége szakad. Egy aktatáskás fiatalember — teljesen szabálytalanul — át­vág az úttesten, a szemben levő rendőrségre igyekszik. Nyomja a csengőt, közben oda szól a mellé érő hölgynek: „Igen, én is azért jöttem.” Aztán dörömböl. A Isilépő rendőrhöz így szól: „Elné­zést, amott — enyhén szólva ■— ölnek egy asszonyt.’’ Két rendőr és egy egyenru­hás ifjúgárdista fut a szín­helyre, lecibálják a már föl­dön fekvő asszonyról a dü- höngőt. Az emberi mivoltá­ból ki vetkőző ttet, az erejével Visszaélőt. A néhány sorral fentebb vázolt környezetrajzhoz jó­formán csak ekkor szerezhet­tem adalékokat. Az arcokról, a beszélgetésből. Megdöbben­ve hallom: többen jókora tá­volságon kísérték a furcsa párt. Egy kocsma ajtajától. Egy kőszínházbeli előadás­ról kifelé jövet a ruhatárban mérhető le .először a hatás. Ácsorgás közben, világosság­ban. Az arcokról, a partner- nek-társnak szánt visszafoj­tott mondatokból. Az előadás jó volt, csak túlságosan is ko­rán jött a finálé — ezt olva­som most a tekintetekben, né­hány, az otromba vigyorok- ból unalommá szelídült arcon. A fiatalok arcán. Mert ők al­kották a közönség tekinté­lyes részét. Középiskolások, gimnazisták kísérték ' lépésről lépésre az alkoholtól meghü­lyült, agresszívvá vált férfit; a hajánál fogva rángatott, megpofozott, hasbarugdalt nőt. Egészen addig, míg egy hasonló korú, de végszóra ér­kező társuk segítségért nem sietett. Meg is kapta a fizet­ségét: „Minek kell ennek be­leavatkozni !” Miért is? Ha nem is a tör­vény parancsára elsősorban, de a tisztesség, a humánum szavára mindenképpen Habo­zás és késlekedés nélkül. Em­bertársaink és saját magunk becs üléseként. De csak ennyit a „lelkizés­ből”, nem tanmese ez. Nem véletlenül kísértett a vér és a közöny Boráros téri szel­leme. Történt mindez — a szemtanú hitelességével köz­readva — egy „csendes” pén­tek este, egyik járási székhe­lyünk főutcáján. Az utcaszinház után, a kényszerű „függönyt’’ követő­en pedig még maradt a publi­kum. Mint a ruhatárban, né­hány percig. Értékelték a lá­tottakat, aztán szétszéledlek. Ment mindenki a dolgára. Már nem volt miért ma­radni. —. kele — Hadüzenet a gahonatnznek Nógrádon Annak idején egy-két hét­tel Péter-Pál előtt a falusi udvarok csak úgy csengtek- bongtak Kalapálták a kaszák élét, a település apraja-nagy- ja készült a betakarítás nagy munkájára. A nógrádi Béke Termelőszövetkezetben, ahol a megyében elsők között ke­rült sor az aratás előtti tűz­védelmi gépszemlére, az idén ötvennégyen végzik a munkát, természetesen nagy erejű, ügyes gépek segítségével. Majdnem hétszáz hektár a be­takarítandó terület, legna­gyobb részben kenyérgabona. Korán kezdődött a szemle Már reggel hat órakor ott álltak glédában a kombájnok, vontatók, teherautók. A bi­zottság sorravette mindegyi- k \ tüzetesen megszemlélték, rendben van-e minden, nem árulkodik-e olajfolyásról fe­kete folt a gép alatt, helyén van-e a poroltó készülék, a lapát, a lángcsapó, van-e szik­rafogó a traktorokon. Utóbbi miatt az egyik vontatónál nagy nevetés csattan. Később mesélik, hogy a gép vezetője két évvel ezelőtt kinn a ha­tárban igen furcsán viselke­dett. Ahogy kiért a tarlóra, rakodás nélkül visszafordult. Most vallotta be, hiányzott a szikrafogója. Leesett, egy másik gép meg áthajtott raj­ta, vissza se tudta tenni. Tűzoltót látott. Szégyellt vol­na „lebukni”. Kiss András, a szövetkezet elnöke mondja: — Minden esztendőben egy napot szánunk erre. A szem­le mellett tűzvédelmi és mun­kavédelmi, közlekedésbizton­sági oktatást kapnak az ara­tásban résztvevők. Itt ismer­tetjük az intézkedési tervet, s nem utolsósorban a bére­zés-premizálás rendszerét. De a leglényegesebb a szemle. Nyugodtabban kezdenek hoz­zá az emberek, ha tudják, hogy minden rendben van. Persze ez az egy nap csak koronája annak a megelőző két hétnek, mely során az „akcióban” résztvevő összes gépet a legutolsó alkatrészig megvizsgálják, s ha szüksé­ges, kijavítják. Ez a két hét pedig annak az egész éves karbantartási munkának a ré­sze, aminek végső soron fő­szerep jut abban, sikerül-e baj nálkül a betakarítás. A felkészülésről, a hátralevő munkáról kérdeztük Horváth Béla gépszerelőt és Genzel- man Gábor szerelő kombájn- vezetőt. Mindketten a husza­dik évüket tapossák. — Nagy „hajtás” volt a felkészülés — mondja Béla. — Napi tizennégy órát Is dolgoztunk. Azt hiszem, min­den rendben lesz. Gábor harmadik éve ül kombájnon. Üj géppel kezdi az idén az aratást, most vet­te a szövetkezet. Ha elkezdő­dik az aratás, reggel hattól kilencig ülhet a gép fülkéjé­ben. — A repcét éjfélig lehet vágni — teszi hozzá csend­ben. A vékonydongájú fiúból ki se nézném, hogy ilyen helytállásra képes, de az el­nök, s a gépcsoportvezető egyaránt dicséri. — Majd mind fiatalok a vezetők. De bízhatunk ben­nük, rászolgálnak. A járási tűzoltóparancsnok­ságtól Czibak Miklós száza­dos vett részt a szemlén. Ö így értékelte a látottakat: — A felkészítés jó, a szem­lét sikerrel zárhatjuk. Az elektromos berendezések, melyek ilyenkor kiemelt tűz- források lehetnek, rendben vannak. Egyetlen kifogás, az oltókészülékek időszakos el­lenőrzése nem történt meg. Ez azonban nem a szövetkezet hibája, hanem az ellenőrzés­sel megbízott szervé, a mu­lasztás őt terheli.., A nógrádi határban lassan sárgulnak a kalászok. Hama­rosan feldübörögnek a gépek, kezdődik a betakarítás. Az elmúlt évben egy szem sem vált tűz martalékává, és a gépszemle alapján remélhető, az idén is így lesz a szövet­kezetben. — g. — Levelezőink jelenük Megoldódik a többgyermekes családok üdültetése A Balassagyarmati Fém­ipari Vállalat gazdasági ve­zetősége és szakszervezeti bizottsága felmérve a dolgo­zók jogos igényét, megkeres­te annak lehetőségét, hogy a többgyermekes családok üdültetése is megoldódjék. A magyar Alumíniumipari Tröszt balatonalmádi üdü­lőjében egy szezonban eddig csak korlátozott számban pihenhették dolgozóink. Az IBUSZ közreműködésével 1977. június 1-től — szin­tén Balatonalmádiban — si­került egy 3 és egy 4 ágyas szobát- bérelni. így a válla­lat újabb 20 család üdülé­sét tudja biztosítani. Az első turnus már vissza is tért az üdülésbőL. Napbar­nítva, kipihenten kezdték meg újra a dolgos hétközna­pokat. Lelkesedéssel számol­tak be dolgozótársaiknak az üdülőről, amely a vízparthoz is, a szórakozóhelyekhez is közel van. A vállalat széles körű gon­doskodására vall, hogy az üdülés alatt I. osztályú ét­teremben lehet étkezni je- gyekkél, amelyeket 60 fo- rint/nap értékben a vállalat biztosít. így egy hétre a dol­gozó hozzájárulása mindösz- sze 196,— forint. Lehetőség van sétahajózásra, csónaká­zásra és egyéb vízísport- űzésre. Meg kell említenünk, hogy vállalatunknál nem az igény aV. elsőrendű szem­pont, hanem a jó munka jutalma az üdülés. Zorván György Jó a kapcsolat Posztón A pásztói Mátraaljai Álla­mi Gazdaság szocialista szer­ződést kötött a pásztói Dózsa György Általános Iskolával. A szerződés értelmében az anyagi segítségen túl kirán­dulásokra viszik a tanulókat az állami gazdaság járművén díjtalanul. Viszonzásként az is­kola a nyári szünidőben es ősszel részt vesz a mezőgaz­dasági munkálatokban. Hasonlóan jó kapcsolat ala­kult ki a pásztói öregek nap­közijével is. Az otthon lakói­nak kiránduláshoz autóbuszt biztosítanak. E mellett segí­tik az óvodát, legutóbb 500 forint értékben játékokat vá­sároltak Mindezek mellett sokoldalú a segítségnyújtás a gazdaság szakszervezeti bi­zottságától is. — t Erdészeti nődolgozók Részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban Miért téved a pénztáros ? Naponta több száz vendég ebédel a salgótarjáni Kővár­étteremben. Mindenki ízlésé­hez és pénztárcájához igazod­va választ magának a több­féle finom és ízletes ételből. Ez így rendben is van. De tisztelet a kivételnek, azt ta­pasztaltam, hogy a pénztár­nál nincs mindig minden rendben. Három esetben, ez év március 30-án. április 26- án és június 9-én többet szá­molt a pénztáros! Amikor szóltam, mindig elnézést kér­tek a tévedésért és vissza­adták a néhány forint (ösz- szesen 8.— forint) külöböze- tet. Nem jelentős ugyan, azonban mégis csak bántja az ember önérzetét. Nem beszél­ve arról, hogy ilyenkor a jó- izű ebéd ellenére is rossz szájízzel távozik a kedves vendég. Cs. B. Salgótarján Az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság zagyva- pálíalvai üzemegységének te­rületén az 1977-es évben hat női szocialista brigád 50 tag­ja küzd a magasabb cím el­nyeréséért. A brigád tagjai erdőműve­léssel foglalkoznak, csemete­telepítést, felújítást, gondo­zást, ültetést, gyomirtási és kapálási munkálatokat vé­geznek. Az elmúlt évben a brigád tagjai egymillió 47 ezer facsemetét ültettek el. A női brigádok közül ki­magasló eredményes munkát fejtett ki a Vadvirág 7 tagú, ötszörös aranykoszorús kiváló szocialista brigád. A vezető­ség és a versenybizottság is jónak értékeli a brigád te­vékenységét. Nemcsak a gaz­dasági munka területén mu­tatnak példát, hanem a ta­nulásban is. AJ Vadvirág aranykoszorús szocialista bri­gád tagjai megszerezték a szakmunkás-bizonyítványt nagy szakértelemmel, hozzá­értéssel dolgoznak. A gazda­ságvezetés döntése szerint a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező brigádtagok 8 szá­zalékos bérpótlékban része­sülnek, amely havonta 160 fo­rintot jelent egy-egy brigád­tagnak. A brigád tagjai ( mát- raverebélyi lakosok. Jó példát mutatnak a társadalmi mun­kavégzésben is. Az iskola, óvoda és a község parkosítá­sában részt vesznek, sőt kü­lönböző ünnepségek alkalmá­val sajátkezűleg font koszo­rúkkal kedveskednek, kará­csonyfákat biztosítanak az erdőgazdaság segítségével a községben levő intézmények részére. Legutóbb június 4-én kommunista szombatot tar­tottak, s megjelenésük 100 százalékos volt. A brigád hét éven át egy idős ember ba­rátságát is magáénak mond­hatta, aki a szentkúti szociá­lis otthon lakója volt. Az erdőgazdaság vezetése az aranykoszorús kiváló bri­gádot jutalomkirándulásokra vitte. Így Debrecenben a vi­rágkarnevált nézték meg a múlt évben, valamint a Cfeeh —lengyel Tátra szépségeivel ismerkedtek meg. A brigádot Komolya Mihály körzeti er­dész segíti, irányítja és el­lenőrzi, hogy vállalásaiknak ez évben is maradéktalanul eleget tudjanak tenni. Ebben az évben a Szakma kiváló brigádja cím elnyeréséért küzdenek. Takács Lajosáé Szép környezet9 jó közérzet Nógrádiak a keszthelyi gyermeküdüiőben Nap mint nap egymásnak adják a kilincset a diósjenői takarékszövetkezet nőtincsi fi­ókjában a község lakosai. Van, aki az összegyűjtött pén­zét helyezi biztonságos helyre, van, aki az összegyűjtött pén­zéből vesz ki, vagy még meg­tetézi különféle kisebb köl­csönnel, s tartós 'használati tárgyakat vásárol. Vagy ép­pen — amely ma már nem ritka esemény — gépkocsit vásárol, lakásépítéshez lát hozzá. Udvarias ügyintézés köze­pette fogadják az ügyfeleket: Kollár György né vezető és Daucsó Istvánná munkatárs. Mindketten ügyes üzletasszo­nyok, szeretik a rendet, tisz­taságot. Éppen ilyen gondola­tok jegyében láttak hozzá az irodájuk takarításához, me­lyet társadalmi munkában vé­geztek el. De nem is egysze­rű, mindennapi takarítás amit végeztek, hanem magába fog­lalta a festést is, melynek ér­téke meghaladja a 2500 forin­tot. Az elismerés hangján szólhatunk erről a tevékeny­ségükről, melv takarékossá­got jelző társadalmi munka volt. V. A. Önkéntes véradás Balassag yar maion A Balassagyarmat MÁV vontatási főnökség Vöröske­reszt szervezete önkéntes vér­adónapot szervezett, melyen a vontatási főnökség 35 dolgozó­ja 14 liter életmentő vért adott térítésmentesen. Külö­nösen említést érdemelnek a szocialista brigádok tagjai, va­lamint Labáth József, Labáth Pál, Jamber László, Ocsovai István lakatosok, Racskó II. Lajos mozdonyvezető, és Bóta András mozdonyfűtő, akik a véradóállomás kérésére több­ször és készséggel adtak vért. Ezért a nyilvánosság előtt is elismerést, dicséretet érde­melnek A Nógrádi Szénbányák keszthelyi gyermeküdülőjének hetvenegy vendége lubickol jó­kedvűen a Balaton vizében. Sándor Vilmos arról tudósít levelében, hogy a megérkezéstől kezdve minden nap lehetőség van a fürdőzésre, hiszen ritkán lehet elmondani, hogy 26 fokos a Balaton vize. Sokszor már örülnének — mint írja —, ha az eső is megérkezne, olyan nagy a kánikula. Nagyon kellemes meglepetésben volt része a gyermekseregnek, mert az üdülő játszóterét újjávarázsolták, még több a játéklehetőség, mint korábban volt. Minden gyermek lebarnulva tér haza, a szülők isalig fogják megismerni őket. Az ellátás kifogástalan, de ami a legfőbb, az étkezés végén minden tányér üres! Sportlövészet A Mátramindszent vasútál­lomás Üj élet Szocialista Bri­gádja, a Hatvan vasútállomás MHSZ lövészklub versenyzői­vel közösen Mátraderecskén az Edzett ifjúságért mozgalom jegyében légpuska, és légpisz- tolyszámokban versenyt ren­dezett Különösen jó ered­ményt ért el Siklósi Oszkár, a Mátramindszent vasútállomás főnöke és Szabó István for­galmi szolgálattevő, szocialis­ta brigádvezető. A verseny a késő délutáni órákban közös szalonnasütéssel és gyógyfür­dőzéssel ért véget. A Hatvan MÁV MHS'Z-lövészklub és Mátramindszent vasútállomás vezetői úgy határoztak, hogy a jövőben is rendeznek hason­ló találkozókat, versenyeket, szélesebb körben. Írben. — szűcs — NÓGRÁD - 1977. június 23., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents