Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
Ä trák kultúra nyomába n A Bolgár Tudományos Akadémia megbízásából régészek, történészek, építészek, művészettörténészek és geodéták 1972 óta kutatják Bulgária őslakóinak, a trákoknak egykori településeit. régészeti emlékeit. öt kutatóexpedíció foglalkozott már a tráK törzsek hatásával á Fekete-tenger nyugati' partján található ókori görög városállam, Apollonia — a mai Szozopol — életére és kultúráját a A leletek azt bizonyítják, hogy már az első görög gyarmatosítók és a trákok között kialakult a kapcsolat. Számos görög sírban talállak trák használati tárgyakat Az antik Apollonia kikötőjében végzett, víz alatti Kutatások is érdekes eredménnyel jártak. A tengerfenéken 5U — az i. e. XIV—VII századból származó — kőből készült hajóhor- gonyzó helyet találtak. A horgonyokat a szozopol i múzeumban őrzik Nyomára jutottak egy trák településnek Is Apollonia közelében. Tamás István: Ho feldereng a bárkák zátonymentes útja hátunk mögött a rózsás szirtek felé mit morzsánként hordtunk életünk kráter tava köré tűzhányó pillanatainkból s háborgó hullámán ha horzsol o hátra dobott patkó mit megköpködve szerencsénket vártuk s ha pipiskét formálva porzik az esőcsepp sziksót virágzó szerelmeinkben áléit szépiáinkét felcsipkedik a fecskék S a pálmaágból mit a madár tartott balladát burjánzó áthatolhatatlan sűrű a rengeteg Arany ládánkban a májusi eső értékét tartó drágaköveivel biztos utasok szakadékok bűvös liliomát tépdessük emlékek gyász szirmát bálványok magasába mélyült örvénylés felett ///Tx ...IIMWWWlli F elszabadult művéa/efüuk Korniss Dezső: Tücsöklakodalom KORNISS DEZSŐ a magyar festészet nagy kezdeményezőinek egyike, aki az elmúlt ötven év alatt sokáig teljesen mellőzve, a társadalom anyagi és erkölcsi támogatását nélkülözve alkotott. Mindezek ellenére, vagy talán épp ezért mindmáig a magyar avantgárd művészet egyik legjelentősebb képviselője maradt. „Munkássága már művészet- történet és örökös ifjúi próba mégis — íria Solymár István. — Volt módja rá, hogy válasszon a nemzetközi siker és az itthoni küzdés között. Utóbbit választotta, habozás nélkül. Itthon akart képző- Aki művész lenni és maradni, en- érti Réti Zoltán: Sátorban (tus) .■(••luiiiiiiiiiiiiiiuiminiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniMiiiiimiiiiiiiiiiiiiiniliimninmfiiiiritiiiimKiinKiminiiiiiíKmiinmiiiiiiiitiMinfintiiiiiiiiiiiimiiiiiimiMiimiHiiiMiimiiiiiiiiimimiuiiiiiHi nek minden következményé- vezett vei és reménységével.” Korniss a felszabadulás előtti magyar képzőművészet tragikus sorsú újítójának, Vajda Lajosnak (1909—1941) a barátja és munkatársa volt. 1935-ben együtt kezdték Szentendre környékén a népi motívumok gyűjtését. Valami mást szerettek volna csinálni, mint ami az erősen fasizálódó ország képzőművészetében akkoriban divatos és elfogadott volt. Vajda motívumokat gyűjtött (őt akkoriban elsősorban a fotómontázs érdekelte), Korniss pedig a népművészeti motívumok eredetét, szerkezetét és összefüggés- rendszerét kutatta. A népművészet motívumaiból (temetők keresztjei, parasztházak díszítése és építési szerkezete, a népi életformát őrző használati tárgyak stb.) igyekezett „kihámozni” az emberi létezés mibenlétéről, a természetről számára egyetemesnek és igaznak tűnő lényeget, az élet szépségeivel és poklaival együtt. Nem szorítkoztak azonban csak a népművészeti emlékek gyűjtésére. Minden érdekelte őket, ami valóságértékével ösztönözhette művészetüket. Kutatásukat nem szűkítették le a magyar népművészetre, mint ahogyan példaképük, Bartók sem tett különbséget a Közép-Európá- ban élő népek között a népdalok gyűjtésében. Szentendre, mint a szerb és a magyar kultúra különleges találkozási pontja egyébként is alkalmasnak látszott a két kultúra szintézisére. Korniss és Vajda hivatottnak érezték magukat arra. hogy Magyar- országon hidat építsenek a keleti és a nyugati kultúra között. E törekvésük nemcsak az ő művészetüket termékenyítette meg új formákkal és tartalmakkal, hanem a nyomdokaiba járó szentendrei művészekét, de az egész magyar képzőművészetet is. Mielőtt megnéznénk az 1947-ben festett Tücsöklakodalom című képet, érdemes idézni Zelk Zoltánnak Korniss művészetére vonatkozó megállapítását. nézzük! a ragyogó bizonyítékpt: képeit, melyeken nemcsak a pirosak és a kékek hanem a szürkék és a feketék is olyan fiatalok, mint a népi szőttesek színei vagy mint a népdal, ö az a festő, aki a népballadákból, az erdélyi szőttesek színeiből, és a terített asztalok szomorúságából készíti képeit, ezt észreveszi, már is a képeit, az úgyneabsztraktokat N: I em szereti azt a nagy csendet, ami a Sasbérc alatt a völgyre telepedik. Csak a madárdal hallatszik, meg a szél bóklászása, ahogyan kergeti az érésbe forduló búzakalászt. Hetek óta egyetlen lövést hallott, de azt is kora délután, tehat egészen biztos, hogy nem vaddisznóra lőttek, hanem valami másra, lehet, hogy őzre. hiszen a disznó az alkonnyal érkezik. Ilyen csendben, hogyne jönnének a kártevők. Márpedig neki Berecz Ferenc, a főág-, ronómus olyan szigorúan megparancsolta: mindenképpen védje meg a vetést, mert az különleges fajta búza és nagy termést várnak róla. De ha az agronómus tudná, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez, hiszen a legravaszabb rabló sem tudna nesztelenebből osonni, aztán eltűnni, mint a vaddisznó. És az estében jönnek, méghozzá kon- dákban. Még gondolni sem szeretett arra, milyen kárt tehetnek a termésben, ami neki is igazán különlegesen szép 'és sajnálná. Telt a kalásza, és most, amikor színét változtatja, már kibuggyannak abból a kövér szemek. Micsoda gyönyörűség ez. Sokat átgondolta már, hogyan jutott ilyen szolgálatra? Ilyenkor mindig oda lyukad ki, hogy az egészségi állapota miatt. Gyengélkedik, pedig a Varga családban rajta kívül nincs betegeskedő ember. A bátyja a vasat is megemésztené. De az öregek is milyen jó egészségnek örvendenek, ö pedig egyszer ki, egyszer be a kórházba. Legutóbb is Uidoyttitadast ka; pott. Azóta Is reszelős a lélegzete és a legkisebb kapaszkodón is kifullad, valósággal kapkodnia kell a levegő után. Jó, hogy a kismotorja felviszi egészen az erdők alá. Az arcára nézve senki sem mondaná, hogy Varga Jánosnak baj van az egészségével. Gömbölyű az, még horpadás sincs rajta. A bőre is egészségesen barna. Amikor Zorá- nyi Lászlóval, a Bócsag pusztai számadó juhásszal civóérő gödröt túrva. A gazdálkodók felismerték, ez így nem lesz jó. Jasztravszki Jánosnak, a tsz egyik vezető emberének jutott egyszer eszébe, hogy az otthoni semmittevést nem bíró Varga Jánost bízzák meg a búza megvédésével. Így lett Varga szolgálata éjjeli vadriasztó. Most már csak- csak, mert puskája is van, de korábban egy furkósa volt és semmi más, pedig egész éjszakát kint, az erdőszéli meSasbérc alatt az éjjel... dik, még a zöld színű szeme is fellobban. De hiába, nem tagadnatja, hogy gyengélkedik, hiszen többször megoperálták már. Azért úgy tűnik, a szervezete leküzdi a betegséget, hiszen éjszakákon át talpon van és bírja. Szokta mondani: — A nagy gondban el is felejtem, hogy az egészségem nincs egyenesben... Az történt, hogy a közös gazdaság új agronómusa, fent, a Sasbérc alatt a fenyvesesnél igazi gondossággal termőre dolgoztatta a földet, ami egyébként jó minőségű, csak az elmúlt évben elha- nyagolódott. Mezei ászát, meg más gizgaz élősködött rajta. Ezzel az említett, új fajta búzával vettette be. A földet erdők, sűrű vadrejtekek veszik körül egészen a bujáki erdőig kapcsolódva. A vad már a vetés idején ki-ki támadott az erdőből édesgyökér, meg földimogyoró után, derékig is zőn eltölteni, csak jó idegzetű ember bírja. Ha szóba esik, hogy éjszaka az erdőn, meg ez, meg az, Varga mosolyog, de befelé aztán legyint egyet. — Velem az őrző angyalom ... Az igazság, hogy ott, kint, a vetést vigyázva, ideje sincs Varga Jánosnak magával foglalkozni. Alkonyat után indul útra, át a Pallag-pusz- tán. Fel kell készülni a pusztán áthaladásra is, mert Süveges Bélának, a juhásznak egy falkára való kutyája fogadja, köztük hajtők, de nagy termetű házőrzők is. A kutyák nekiugranak, aztán, szűkölve menekülnek előle, nem tudható, mit cselekszik velük Varga János. Már kérdezte a juhász is, de csak annyit mondott: — Nem érek rá velük vesződni. .. Ez az igazság, mert alkonyat után jön a dúvad, különösen most, hogy ebben az égető melegben pihenni sem tud. Korán kel, megy a dagonyára, aztán egyenesen a búzára, ami most igazi csemege. Tejes a szem, édes, akár a méz. Ha rászabadulhat a fenyves alól egészen a szénégetőig hallani, ahogy csámcsog vele. Ha rászabadulhatna, mert azért Vargát sem kell félteni. Amikor megáll az erdő szélén, hallgatózik a csendben, nincs az a vaddisznó, amelyik úgy tudna osonni, hogy ne hallja meg a mezőőr. A zörgések zörgéséből is ki tudja választani a vaddisznó okozta zajt. Akkor aztán elő a puskát, egy-két riasztó lövés, és már indul is tovább, túl a dűlő másik csücskébe. Ott egy rakat használt gumiabroncsa van. Meggyújt belőle egyet-kettőt, ami olyan bűzzel ég, hogy elriad tőle a vad. Aztán vissza a búzatábla másik szélébe, ott is zajt csap, s így megy ez egész éjjelen. Reggel, amikor szemei pirosán égve az álmatlanságtól leér a faluba, jólesik egy üveg sör. Ilyenkor megkérdik, hogy mi volt az éjjel, látott- e seprőn lovagló boszorkányokat? Megijedt-e tőlük? A tréfának sosem volt ellensége, így hát jót derül ezen és csendben mondja: — Nem volt időm sem látni, sem hallani, mert jobban félek az agronómus haragjától. .. o rzi hát szorgalmasan a búzát, ami neki is nagyon szépnek tűnik, és azt a néhány napot. ami még az aratásig hátravan, mindenképpen kibírja. Bobál Gyula is... Ezért mondhatja, hogy minden képe, ha szürrealista, ha elvont, a valóságból születik. .. S mondhatja, hogy nem ismer semmilyen kötöttséget, nem fogad el se maradi, se modern dogmát: ha tetszik, elvont, ha tetszik, figuratív képeket fest. Nem az ügyesség, nem a divat dönti el, hogy festő-e valaki hanem az, hogy van-e saját világa. Ezért fordult vissza egy év után Párizsból: azt a nagyon sajátos, nagyon valódi világot, mely az ő vásznaira költözött, csak az itthoni világból tudta megteremteni. Ha alaposan szemügyre vesz- szük a Tücsökiakodalmat, kitűnik, hogy Korniss az egyes elemek ritmikai játékának különös hangsúlyt szentel. Képzelőereje nincs kötve az emberi, a növényi, az állati alakok és a tárgyak életképszerű megjelenítéséhez. A perspektíva és a nehézkedés törvényeit, amelyek a hétköznapi látásmódra olyannyira jellemzők, eleve mellőzi, a valóságból vett elemeket úgy egyszerűsíti alapformákká, hogy azok egymással szembesítve, a lényegüket fedjék fel. Csak színeket és formákat használ az „élet táncának” bemutatásában. Az elvonatkoztatásban rejlő lehetőségeket kihasználó „csínytevéseit” a csillogó tarkaság különös szerkezete jellemzi; az élénk, vidám színfoltok a gyermeki ártatlanság, tisztaság és derű légkörét idézik. A tormák izgalmasan társulnak. de ugyanakkor mindig kötetlenek, szabadok maradnak. A szerves lét, a növény- és állatvilág mikroszkopikus képére emlékeztető formáinak és színeinek sokfélesége jelképesen fejezi ki az ember rendszerező és egyesítő tevékenységét, bárhol is folynak ezek a tevékenységek: a politikában, a társadalomban, a természettel való együttműködésben, vagy a magánéletben. A természet mint mozgás és rend tárul fel előttünk A TÜCSÖKLAKODALOM nem passzív szemlélődést, hanem a képtörténésben való aktív részvételt kíván meg a nézőtől. Részt kell vennünk a bemutatott mozgás és rend felépítésében. Keletkezésének folyamatában, miközben arra is ösztönöz a művészet sajátos társadalomformáló eszközeivel, hogy emberi tevékenységeinket is hasonlóképpen szervezzük meg. A képen az alapszíneknek mindössze néhány változata fordul elő, a felszín jól áttekinthető és egy tónusú. Nincsenek árnyalatok, a színek mégis élnek. Korniss e képénél is több szólamban komponál, a lélek finom, mindennapi tevékenységeink erőltetett ritmusa miatt olykor elsikkadó rezgéseit is érzékelteti. Négyszögletes, hegyes szögű, ovális, állított és fektetett, kicsiny és nagy formák váltakozr ak, mintegy lépcsőzetesen kapcsolódnak egymáshoz. A világos alap szinte pezseg a szemünk' láttára megelevenedő, táncoló formák piros, fehér, zöld, sárga és kék színeitől. Korniss — Picassóhoz és Matissehoz hasonlóan, akik szintén megfestették az életöröm ilyen nemű tobzódását — Kerül minden merevséget, annak ellenére, hogy szemmel láthatólag tudatosan komponálta egymáshoz a különböző formákat. Egymáshoz való illesztésük módjában a természet teremtő, alkotó, építő energiáját és annak az emberi logikához való viszonyát igyekezett kifürkészni, és a művészet nyelvén megragadni. Nem az egyszerű formák tisztasága, nem a játék vagy a rend szabályozza elsősorban képalkotó gondolkozását, hanem az élet végtelen tágassága vélik ősi. formateremtő élmény, nyé számára és számunkra. Korniss Dezső — alkotó magányában — magas életkora ellenére szellemileg mindmáig fiatal maradt. Minden érdekli, ami korunk művészeti és tudományos világában történik. Az elmúlt harminc év alatt is megesett, hogy újító törekvéseinek szelídebb változatai előbb váltak ismertté és elismertté, mint az ösztönző művek. Mindez azonban nem befolyásolta művészetét és etikai tartását. MINDMÁIG a maga útját járja, nem téve látszólagos sikerek kedvéért kitérőket. (Következetes alkotó munkájáról, életművéről, a Képző- művészeti Alap Kiadó Vállalatának a Mai Magyar Művészet sorozatában 1971-ben megjelent könyvéből — szerző: Körner Éva — és a Művészet c. folyóirat 1974/11. száméból kaphatunk átfogó képet.) Művészi programja már induláskor nagy távra szóló program volt és az maradt ma is, nem kevés tanulságot szolgáltatva korunk emberének, aki hajlamos percekig érvényes igazságok kedvéért lemondani a mindnyájunk sorsát érintő nagyobb lélegzetű és igazságértékű cselekvésekről. M. L. Ihász-Kovács Éva: A mi háborúnk A mi háborúnk, az a legszebb! Krumplitöltések lövészárkaí, kapanyél-íegyver a gaz ellen; van itt, ami kell, kukoricacső-lövedékek, meg tejeskukoricagránát. A mi háborúnk, az a legszebb: irtókapával menetelni az erdőn, hol öreg tölgy s csemete egymást váltják és vércsöppel-teleszórt sombokrocskak fölé hajlik a nap; ez a vén szanitéc. Harckocsink ez a tizenöt kombájn és mustárgáz helyett búzaszemeket fúvatunk a magtárakba, hogy ez a háború legyen a leggyönyörűbb.,. Magunknak így adjuk meg mindennapi, friss kenyerünk, könyörgés, ima nélkül, s csupán a szívünkben szirénáz néha a gond: — Süt-e a nap? , Lesz-e eső? S fújjon a jó szél! Ellenség sincs itt a közelben rögöket győzhetnek le rög ujjak s csupán a szívünkben szirénáz néha a gond: — Süt-e a nap? Lesz-e eső? S fújjon a jó szél! Egy-egy jó kaszáéi a mi kardunk. Levágjuk a lucerna-hadat szekérre villázzuk a szénát. A mi háborúnk győzedelmes! Holnapra ebből kenyerünk lesz! Kenyér meg hús életadónak, friss pohár tej a gyermekeknek A mi háborúnk ez a legszebbül
